Magyarság, 1924. december (5. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-25 / 276. szám

60 C­sobánci (1anno 1707) Irta: Lampért­h Géza L Kenésénél* * vívtak vala nagy harcot Kurucok és labancok. Délben kezdték, bevégezték estére — Kurucoknak győzelmére, Labancoknak vesztére. Tárogatók tárogták a diadalt, Harsány győzedelmi dalt Harsogott elenn a háborgó Balaton. Orgonáévá belézugott Veszprém felöl és Bakony... "Akarattyai** öreg szilfa tövébe Kuruc vezér föl-méné Onnan nézte: odalenn, a part alatt Lompos labanc, gémlábu had ■Hanyatrh&mlok mint szalad! Elől futott — bécsi ordát kap ezért — Rabutin, a fővezér. Addig futott, mig tisztjei megfogták Valahol­­már Badacsonynál Habot ’hányó négy lovát. .»Excellenc, um Gottes willen.. elég volt!’ Kiderült már az égbolt Almádiban bort iszik a vng kuruc • S te még itt, ha tovább szaladsz: Béka,módra vízbe jutsz!* Rabutin úr megállt erre isibe ' S így kiáltott: „Bort ide!­: A hegy ellen. Egy rohamot intézett.­­S itt győztek­ is a gémlábu Gödény-torkú vitézek. . Badacsonyi boros pincék seregét Meg... azaz, hogy fölverek. S olyan kemény hordó-donga non akadt,­­ Akit meg ne lékelt volna A vakmerő, hősi had! Folyt a bor... és rikottosott a hop­szásszá... • Hogy ire legyen panasza Császárunknak jelentsd Bécsbe, leitngult Franz: , — Balatonnál, Badacsonynál Megint győzött a labanc/V­II. füzétől a badacsonyi ó­bornak Labanc-szivek, halvérnek is forrnak Megszállja a virtus őket, de­ nagyon: .Hol a kuruc? Most hadd verjük mind agyon!­! Alighogy a mámoros szó kirepül, Staféta jön öreg Csobánc-vár felül: Ott a kuruc, mindössze egy fél marok De egy szálig jókötésü magyarok! Harminc hajdú, Száz Márton a kapitány, Éjjel-nappal­­ott vigyáz a vár fokán Száz uramnak van erre hej, száz oka: Drága kincset őriz Csobánc vár­ foka! Rakáson ott tenger arany drága kincs, És aminek messze földön párja nincs: A vidékről minden szép lány, menyecske Csobánc-várba, menekült föl az este!... »Arany-kincsét, — szól Rabutin — mind nekem! Asszony-limcsét­­közprédára engedem ...« Konc erre mohó vágytól ég, remeg h­minchajdus bagoly fészek, jaj neked!.. III. Harminc vitéz kuruc hajdú Ott áll Csobánc vár­ fokán Nagy bajuszu, keménymar'' Száz Márton a kapitány. . Csata-kígyók éhes torka II.arapásra készen áll... Zúgva jön a labanc csorda, Vezére: Krájc generál. Nagy vitéz a generális, Kiváltképpen szoknyahős — Csiklandozza Ínyét máris A csók-préda, hogyha, győz... És győzni fog most az egyszer ’Sz gyerekjáték lesz a harc: Harminc kuruc... s donnerwetter ! Tízszer annyi a labanc!M­ Kapaszkodik föl a hegynek Már a labanc eleje. Kuruc-puskák egynek-egynek Gázköpnek: lefele!... Egynek egynek, aztán többnek Káromkodás... lárma... jaj... Bukfenceznek, le görögnek De jön újabb sáskaraj! ígér nekik, hajtva ölte: . Krájc, a vitéz generál: Koncot, bővet — csókás nőiül Fönn ‘az ormon fele már! — * 1707-ben volt az ütközet Benás* község mellett, a Balaton partján, kuruc és lábain­ közt, *® Kenese fölött egy magaslaton, az­ »Altarattya« nevű pusztánál, ma is áll az a hatalmas öreg szilfa, mely hagyomány szerint' már­­ az 1536. évi kenesei országgyűlésnek is tanúja' volt. Rákóczii Ferenc­ később orra jártában, hozzákötötte a lovát. 4. nép: »Rákóczi fájás-nak nevezi. Egy kurucra öt puskázik S ötből néha, egy talál, A vár fala vértöl ázik S egy halál fönn — száz halál... Mert egy hajdú ha legördül, Iijesztőn gyérül a sor. Egy-egy mordály, ha eldördül: Fogy a csekély puskapor ... Tartaléka nincs a várnak S nincs közöttük bár cigány. Jaj, a végén csak úgy járnak: Mint a rajkók Nagyidán... Mi lesz itt... jaj, mi vár rátok 4 labanc ha győzni fog: Nyíló menyecske-virágok, Bimbó lány-liliomok? ... Meggyötörnek, sárba törnek Szentsé­gtele­n vad kések... Vértől részeg, cenk gyönyörnek Martalékul ejtenek ... Hurrá! Itt már a létrák is! Megmászni a falakat.. . Vezényel Krájc generális De a szó torkán akad — Föltekintve amit lát­ott: ’Mily varázslat... mily csoda­! Köröskörül kivirágzott , A várbástyák kőtelep!,... Szép kertjében akit termett Veszprém, Som­ogy és Zala. Asszony, lány s még félig gyermek Ott hadrendben áll raja. Petronáshgy­ódat űztek Liliomot lobogót, Február I6-án kérek egy századja lesz, "i hogy Hév-Komárom városában világ rá­jött a legnagyobb magyar író, • akinek emlékét, jövőre­­ üli meg nemcsupán a csonka ország s az új határokon­­ túli magyarság, hanem bizony­ára megütik mindenütt- - a­­ világon, ahol még a szépért és jóért lelkesedni tudnak, az emberek. Ha visszanézünk­­egy­ századdal, mai elesettségünkben­ szinte elborzadunk,­ micsoda csillagjaink, voltak akkor fel­­kelőben! A Zalán­ f­utása­­ akkor került nyomdába,­ a kis Aranyt öreg édesapja kkor tánitotta betűre a porban, a me­­­nkólikus Tompa nyolcadik esztendő­it járta a buskomoly Gömörben, Petőfi délegyházán tanult futkosni, Széchenyi az Akadémiáért tüzelt s Kossuth már gyújtogatott valahol Zemplénben... Ebben az esztendőben születik a kék­­szemű­ kis Jókai. Tudjuk, milyen gond­­dal nevelték a szülei háznál a lányos természetű félénk fiúcskát. Később is, amikor Pápára, majd Kecskemétre ke­rül, szinte napról-napra beszámol édes­anyjának a Komáromba küldözgetett ragaszkodó leveleiben. Ezt a szokását mindvégig megtartotta. 1845-ben Pesten volt s Írói körökben feltűnt már, mikor az itt fényképmáso­­latban közölt, levelet küldi Komáromba. »Pest, ISIS nov. 6. • Kedves Anyám! Szivből köszönöm a küldötteket. A komáromi cipő­­, nagy ,dicséretben része­sült s hogy dicsérők részesülnek a ko­máromi cipóban«. S igy írja alá: .. . kedves Anyám kezeit csókolom kedves anyámnak szeretve tisztelő fia Mór fiuk«. Az édesanyjával való sűrű és meghitt levelezés az Ahtián." alig skét esztendőtől ezután — némi­­(J£re — meger­readt. A huszonkétéves Jókai ugyanis ISIS augusztus 29-én a szülei ház, tudta nél­kül, nagy titokban feleségül vette a nála tizenhárom esztendővel idősebb Laborfalvi Bankó Búzát, a Nemzeti Színház inmovelt tagját. Az édesanyja, mikor tudomást szerez a Móric-gyerek nagy hűtlenségéről, kétségbeesve ír le­velet Petőfi urnál. Petőfi aztán, akit hetekre felbőszített, hogy Móric az ő beleegyezése nélkül mert megházasodni, megírta villámokkal teleszórt válaszát a nemzete® asszonynak: »Post?, septemb. 6 Tisztelt Asszonynéném! A küldött egyet mást szives köszönet­tel vettük. Laborfalvi Móricról nem sokat tudok, a régi barátság tökéletesen kettészakadt költünk és örök időkre...« Persze, a barátság azért nem szakadt ketté örökre. Tudjuk, hogy Buda visz­­szafoglalása után találkoztak mégegy­­szer egy örömlakomán s ott kibékültek. Talán ekkor, talán csak Petőfi halála után juthatott Jókai birtokába Shelley­­nek, a nagy angol költőnek Lipcsében 184­1-ben (németül) megjelent könyve, amelyet Jókai haláláig megőrzött. Ez a könyv most a Petőfi-ház egyik­ Jókai­­szekrényében van. Az első oldalán eny­­nyi: Jókai Móré. Lent jobbról, egészen a sarokrészen ennyi: Petőfi­ Sándoré. .Fakszimilében közöljük egyik legszebb regényének, A régi jó táblabirák­nak kezdő kéziratsorait. A regényt 1856-ban írta, tehát abban az esztendőben, ami­kor édesanyja meghalt. Természetesen számról-számra írta az akkori Pesti Napló részére. Érdemes megemlíteni, hogy a második folytatás elé ezt je­gyezte föl: Kérem a nevemet nem szedetni ypsi­­lonnal minden táblabiró barátság­ mai­léit is.. fogpiszkálóknak szokásuk. Az 571-ik oldalon —­­szintén lapjelzőként — bent­­felejtette Budapest-Hegyvidéki Turista- Egylet-i jegyét. A jegyen a többi közt ez van : 10 korona , 5 forint RENDES TAGSÁGI JEGY Nigos Jókai Mór ur részére 1893. évadra Resch Károly egyl. pénztárnok Lakás : saját nyaraló Ugyanebben a könyvben a csillag­nevek közül ezeket húzta alá ceruzával: Áldomás csillag, Álmatlan csillag, Árvalány pillantása, Átkozott csillag, Bajnok csillag, Boszorkány szeme, Buj­dosók lámpása, Hadvezető csillag, Hal­dokló csillag, Isten szeme, Lámpás­hordó, Menyország ablaka, Sárkány ko­ronája, Székelyek csillaga, Tengerbe­­kacsintó, Vérszemü csillag . .. stb. * Nem, tudunk meghatottság nélkül gondolni a száz esztendő előtti időkre, mikor ezek a fényes csillagok indultak fölfelé a magyar égen. Ma oly lent va­­­­gyünk, hogy a tekintetünkkel is alig tudunk odas­érni­­" ..­...x£22£.v" Szemükben az egri tűznek Szent, visszfénye lobogott! Torzonborz vad hajdúk mellett: üde asszony s lányfejek. • Rózsás arcok, halmos keblek ... S egyre nő a szép sereg! Zeng az ajkuk:­­»Rajta! Rajta! Vagyunk itt még kurucok!...’! S zuhog alá a labancra. Forró víz, mész és szurok Tüz-lvalált főz három katlan Bent­a­, várnak udvarán, Hordja, dönti szakadatlan Lány, menyecske szaporán «Csókot akarsz, labanc-beste« — Zug az amazon-­sereg — •»Itt a csókunk, neszte, nesz­te — Cső bánói csók — jó ,meleg!« Mig dolgoznak a hős hölgyek — Tüzet kőzápor követ — Száz kapitány újra töltet, Seregbontót kih­ívat. Puska ropog, ágyú dördül.. . Fönn lobog, már csak a harc. Krájc generál végsőt hördül... S ki még él, fut a labanc, Habutin a kincsre phgs — Ki távo­l várt, ez alatt — • Amint illik fővezérhez: Nagy hősen elül szalad. Styriáig vad futtába Meg sem áll a vert sereg A Balaton zug utána. . Csobánci csók — jó meleg!.. .* A 100 esztendős Jókai régi jó tababiták kezdősorai MAGYARSÁG ,20 S Decenber 25. csütörtök Érdemes ellapozgatni a Jókai hátra­hagyott könyvtárában is. Alig, volt olyan könyve, amelyet ceruzajegy­zeteivel ne kísért volna lapszélen, így például végigolvasta Ipolyi. 1854- ben megjelent Magyar Mythologia­­,itt s a közepetáján bennehagyott egy fogpiszkálót. Jegyezzük föl mindjárt, hogy jobb fából készült, mint a mai Jókai levele az édesanyjához

Next