Magyarság, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-25 / 20. szám

1925 janu­ár 25. vasárnap MAGYARSÁG A legrégibb pesti evezősök •*. A Magyarság tudósítójától — Ki gondolná a Nemzeti­ Kairób­ól, hogy valamikor a magyar evezős sport fészke volt? Pedig az volt A Nemzeti Kaszinót Széchenyi István gróf alapí­­totta. Ám a legnagyobb magyar­ cak volt egy másik, szerényebb, de nem ke­vésbé érdekes alapítása is, a Hajós­­egylet, az angol mintára megalakult első magya csónakda, an­ely az ISS-es években megfészkelte magát a pesti parton a Lánchíd-építkezés aljában. Az évtized végén beborult a magyar ég é­s a csónakda gazda nélkü­l maradt. Széchenyi nem tért vissza restre. A régi sportbajtársakból azonban itt volt m­ég egyik-másik. Itt volt Clark Ádám, aki az Alagutat építgette, itt volt a mozgékony Waldstein János gróf, gyak­ran feljött Erdélyből a lelkes és erélyes Paget John. A Széchenyi-család nem egy tagjának is eszében maradt a régi csónakda kora- így aztán előkerültek a csónakok is és ö­sszeácsolódott a csó­­­nakda is. . Ártatlan szórakozás­­ volt ez, amelyet még az osztrák abssolit­ kormány is m megtart. . Amikor pedig 1861-ben meg­kezdődött a magyar világ, a csónako­tok formaszerüleg egyesületté alakultak. A 3. •aj egylet, mint említett nő, a Nem­­.Reti Kaszinó alapítása volt —. Széchenyi tetván gróf emlékezetére. Ezért tartották meg a Széchenyi által választott ha­­jósegylet nevét, nevezvén­­ magokat Bu­­dapesti Hajósegyletnek. . Az alapszabá­lyt* is kimondják, hogy »Az egylet lobogója fehér és zöld vizirányos csi­­tokból áll; a felső benső sarkában, Szé­­chenyi István gróf emlékez­etére veres tettes mezőben a magyar apostoli ket­te keresztet mutatja zöld hegye kan.­; — Egy másik pont kimondja, hogy »az egylet, egyik hajója mindenkor Széchez­­nyi István gróf nevét viselje­­,­tszáz taggal alakult meg az új egylet, amelynek tulajdonképpeni lelke Széche­nyi Ödön gróf volt. Elnöknek Waldstein Ján­os grófot, igazgatónak Széchenyi Károly grófot választották. A tagok között sorozatosan ott találjuk a Szé­chenyi, Károlyi, Fos­sei­ich és Zieny grófokat, a vál­asztmán­yi tagok között pedig néhány érdekes nevet a közép­osztályból: ■ Kárlay Béniét, Thaisz Elekét, Szögyény Lászlóét. S­ volt az egylet céljai »A magyar ifjúságnak férfias mulatságot, testet és lelket egyaránt edjő gyakorlatot sze­rezni, egyúttal a közönség figyelmét a hajókázás élvezetére és hasznosságára felhíván, a főváros díszét és kellemét emelni-A szabályokból arról is értesülünk, hogy amikor a­­begyakorlott tagok« vízre szálltak, vészért választottak. A vezér,­­ aki lehetett »akár kormányos, akár vendég, akár evedzee, volt a hajó felelős parancsnoka- Az egyleti egyen­ruha vörös ing, kék hajósöltöny, barna szalmakalap volt, amelyekhez még kék nyakkendő is járult- Megállapítható, hogy az időben még nem a napfürdőzés kedvéért eveztek. Az evezős élet kezdetben igen élénk volt. Az egylet csakhamar páratlan sportteljesítménnyel dicsekedhetett. Két fiatal tagja — Birly István és Rosty Pál — kiment Angliába az evezős spor­tot tanulmányozni s onnan vizen jöttek haza. Igaz, hogy Rotterdamig gőz­hajón, de onnan már modern outrigga­­res, evezős, vitorlás csónakokon a Raj­tján, Lajos-coffternán s a Dunán keresz­tül Pestre-Az uj argonauták azt képzelték, hogy váratlanul toppannak­ haza. Ám az otthoniak meglesték az érkezőket .Mennyire elcsodálkoztunk, —­­írják. — midőn egyszerre ösmetőn hang harso­gott a sötétből felénk ás rögtön Széché­nyi Ödön gróf termett mellettünk, ki a viharos idő dacára kis Sympathy-jával élénkbe evezett. Kíséretében néhány perc múlva berepült hajónk a essom­are­­dába, ahol díszes hölgyek, szeretett ro­konok és jóbarátok várva a fáradt uta­sokat, szives fogadásukkal elfelejtették a hősem ki fáradalmait«. Ez bizony rekord volt a vízi turisz­­tika terén. Ehhez csak Széchényi első aldunai útját lehet hasonlítani rá nap­­jank néhány nagyobb tervezését, amikor például a Hunnisták a Duna forrásától Pestig öveztek, avagy, amikor a Nep­­tunisták száguldottak le a Fekete-ten­gerig. A régiekről mindenesetre csodá­lattal kell megállapítanunk, hogy ők voltak a kezdeményezők, akiknek a még kellőleg ki nem kutatott terepviszonyok­kal, a lakosság műveletlenségével, elő­ítéleteivel s a mindezekből szám­azó gyakran igen kellemetlen viszontagsá­gokkal is meg kellett küzdeniük. Az akkori polgárság mégis vegyes érzelmekkel fogadta a mágnások via sportolását. Korán megmozdult a kri­tika szelleme, így Huszár Imre az ugyancsak ISt13-ban megjelent s»Najad Fürdő Albumban« bemutat nekünk két­­elegáns reggeli pongyolába burkolt« magyar delnőt, akik unatkozva várnak a Császárfürdőbe menendő gőzösre. s Végre azonban kiderül a két nő arca, írja forrásunk­ Az »Angol Királyáé« mellől öt-hat délceg csak bukkan elő, kék hajósrukabam, veres viggis. Dere­kukat tarka­sh­al övezi. — Ifiius! les voila — kiáltja az egyik, enthusiasm afiában kendőjét lobogtatva az érkezők felé. Ha soraim értelme kissé homályos volna előtted, nyájas olvasóm, sietek veled tudatni, hogy e délceg alakok, az első magyar csok­naközön­ egyed­ tagjai, kik gőzhajón a Császárfürdőba, onnét pedig a Margitszigetre sietnek regge­lizni. Ezen egylet felől különböző nézetek uralkodnak. E sorok írója szerencsés­nek érezné magát, ha a téveszmék le­küzdéséhez bármily csekély tekintetben is járulhatna. Sokan azt mondják, mhr?gy,aló­l mos­tan! pontszűk időben, midőn akár­mennyi valóban nélkülözhetetlen válla­­lat és kegyeletszülte terv veszi igénybe áldozatkészségünket, mire való most na­gyobb összeget feladni oly egyletre, melynek egyetlen célja a­ Margitszigetre felladikázni és ott reggelizni önök, uraim, kik így belelnek, nem hatnak be a dolgok mélyébe- ,és felüle­tesen ítélnek oly eszméről, melyet,­­mint a franciák mondani szokták, csak lelki­ismeretes approforadh­otás­ után lehet kellőleg megérteni. Olvassák el önök azon egylet alapszabályait és örömmel ippaéztalandják, hogy mégis igaz azon példabeszéd, mely a magyart mindenre alkalmasnak tartja, meg a tengerészeire is. A csom­abázó-egylet valóságos elemi iskolája a tengerészeinek, és azon egy­let kebelében szerzett h­alottsá­­gunknak okvetlenül sűrű hasznát veendjük — mihelyt lesz tengerünk.« E cikkből meggyőződhetünk, hogy a mágnások csónakdlása más célokat is ismert, mint Európa végigladikázását. A legkedveltebb — talán azért, mert legkényelmesebb — kirándulóhely a Margitsziget volt, valamint ennek kis iker­öccse, a Budai-szagot Mert ilyen is létezett valamikor. Ott terült­­ a Mar­gitsziget délnyugat csúcsán, ahol most a Magyar Atlétikai Klub sportpályája van. És a sziget még jogilag is külön életet élt, mert amíg a feszt­get a ná­dori családé volt, ez a kis sziget Buda városa tulajdonát ismerte urának. A Margitszigetre gőzös vitt, erre a sz­i­getre csak csolnakon lehetett eljutni itt ranguk közt lehettek az övezetök. Nem zavarta itt őket elemi kultúra, gyönyörködhettek a természetben a ma alattuk elterülő városban, éppúgy, amint azt manapi utódaik a jádénak elnevezett Káposztásmegyeri-sziget láto­gatói teszik. Azt se higyjük, hogy a mágnás-eve­zősök nem ismerték volna a kötelezett­séget, hogy igazi evezősnek nemes ve­télkedésben is be kell mutatnia művé­szetét. Az 1860-as években a Duna han­gos evezősversenyektől volt zajos. Mert hamarosan jelentkeztek a vetélytársak. Komolyan megmozdult a polgárság is, 1862-ben megalakult a Pesti Evező- és Vitorlázó Kör, 1864-ben pedig a Nemzeti Hajós Egylet, amely­ Cavalieri Róbert­­nek, a Dunagőzhajózási Társaság part­kapitányának lelkes agitációjára jött létre. Ez volt - az úgynevezett --rési- Nemzeti Hajósegylet," Az új egyletek azonban távolról sem voltak olyan jó anyagi helyzetben; sárai a mágnások egylete. Az új evezősök kereskedők és hivatalnokok voltak, nem mágnások- A lelkesedés megvolt, de kevés volt a tag, kevés a pénz' és kevés a csónak. így esett, hogy 1867-ben a két egylet — az első 20,­a n­ásodik­ 17 taggal»— egyesült Unió Nemzeti Evező és Vitorlázó Egylet név alatt, amelyet 1871-ben ismét Nemzeti Hajósegyletre változtattak. E®.«a név megmaradt a mai napig. Mindenesetre érdekes­ meg­figyelnünk, hogy a trágnásegylettel szemben ez a polgári egylet eláláfitárás a Dunagőzhajózási Társaságon keresz­tül Ezid­én Széchényiig viszi vissza, így támadt az első vetélytárs, egy­szersmind versenytárs. Mint verseny­társ megjelent a Pozsonyi Hajósegylet is. A vezetőegylet, amely a versenyeket is rendezte, a mágnásegylet maradt. Ezek a kezdetleges, de rendkívül érdekes versenyek azonban már a budapesti evezősélet történetének következő fejeze­tébe tartoznak. A versenyeken magukon még a mág­nások győztek. Az élet versenyében azonban a polgárok­ diadalaskodtak, így esett, hogy a mágnások Budapesti Hajósegyete 1873-ben szép Csendesen kimúlt. A mágnások, mint kezdemé­nyezők, megtették kötelességüket. Bocsás­suk meg nekik azt a születési hibáju­kat, hogy szeretnek exkluzívak lenni: nem tetszett nekik az evozás, amikor már minden polgárgyerek ■ csónakba szállhatott. A polgári egyletek ellenben mind nagyobb erőre kaptak, tovább dolgoztak, míg meg nem­ érkeztek a mai virágzó evezős sportig... Siklóssy László ­ Jött az­ utolsó szám és utána utolsó párbeszédünk négyszemközt az intim kis lakosztályban, amikor már több bátor­sággal megkérdezte, gondolom-e, hogy Kubelik szívesen venné, ha a hegedűt odaajándékozná. Erre azt hittem, mindjárt elszédülök, mert hiszen, mikor először szólt a hege­dűről, elmondta, hogy Ilicinek 1000 Gui­neát fizetett! Az akkori érték szerint 11.280 koronát, ami 24­ évvel ezelőtt igen nagy összeg volt Visszaszaladtam Kubelikhez és behív­tam Pálmáméhoz, közben elmondtam neki az örömhírt.­­ Soha életében ez a cseh Jankó bár­­gyabb arcot nem vágott! Csak úgy me­­kegett kincs örömében. Szivéhez szorí­totta a hangszert és újra hegedülni kez­dett rajta. Abba sem akarta hagyni! Megszólal a Pagnaini-hegedü Gabermann Branisla­uvval rendezett írániországi turnéja alkalmával Torino­­ból Genovába mentünk, ahol szintén n nagy sikere volt, melynek nagyszerű­­eredményeként sikerült a városi tanács­nál elérnem azt, hogy megengedték neki a híres Paganini-hegildán való játszást. Ez 1900. május 16-án történt. A polgár­mester ebből az alkalomból a következő meghívót küldötte a város előkelőségei­nek? Genovi, 1903 május 11 T. C. Szombaton, f. hó 16-án u. u. 4 órakor Hubermann Bronislaw, hires­ hegedü­­mű­véss a városháza egyik termében Paganini-hegedűjét fogja megszólal­tatni. Alulírott bátorkodik t. e.-t fel­kérni, szíveskednék éjjén előadásnál részt venni. bor agyiul G. B. polgármester. Kégy óra előtt megjelentünk, Utason Willy zongoraművésszel a városházán, ahol Mitoli lovag tanácsnok­­ fogadott és mindjárt a vörös terembe vezetett a Paganini-hegedű elhelyezésének törté­nelmi színhelyére. A megbecsülhetetlen értékű hangszer egyike a legszebb­­Joseph Guarneyius de­ Gesus-nak, amelyért pár nappal előbb egy amerikai szindikátus JOO.COO dollárt kínált. Paganini hegedűjét végrendelet­­ben szülővárosára hagyta, hogy örök időn át őrizze és jó állapotban tartsa. A hegedűt, hogy mindennemű sérülé­sektől megóvják a fajba h­áromszoros szekrénybe tettek, vag­y belül kék se­­lyem­mel­yen kstapétázva­ A hegedűt f­ülön e célra kész'' rt­ lilaformája fogó illahelyzetben tartja és e­gy nagy üveg bura borítja. A zajkrányben Sinort lm­godüj­, érdemrendész és Paganini és Sivort fényképei vannak Mikor a meghívoit előkelő közönség egyött vort, külön kiküldőt!­ tanult e. pecséteket az üvegburának aljáról el­távolították és a hegedűt Hubemann­­nak adták át Kezdetben elég fáradságot okozott a hegedűt rendbehozni. Új hú­rokat kelletett felhúzni, a csavarokat is a nyerget igazítani.. A teremben mély csend, a közönség a legnagyobb izgalom­ban! Végre megköteti a játékot. Először tompa hangok, melyek később élénkül­nek A hang mindig é teltebb lesz, mindig impo­zánsabb, mialatt a művész lelke, a felm­elegített fán l­áthat. Megkapó ese­­mény volt: a hegedű, amely két ember­öltő előtt ez egész világot soha ezelőtt nem ismert módon gyönyörködtette, má­­sodszor megtagadja az emberi sávét! A nagy varázsló em­léke, a hosszú pi­henésből felébredt hegedű, Hubernians egyéniségének befolyára, lujudcz laogi­­kw hatással volt a küzönségfv. A hang’vepsang befejezt­se után a­­pre­fektus: Garre ni njaj­utu* et» a polgár­­mester Kaszádét intéztek Duberaiaimhoz, amelyben a műélvezetet hibásan meg­köszönték. Végül az egam­ényről jegyző­könyvet vettek fel, melynek másolatát nekünk átadták. Később közbenjárásomra ugyanabban a kitüntetésben, hogy a paganijii-frage­­dón játszhat. Keeldu Jaroslav­é» Cul­bertson Sasa ia réf,s«uií­lt. Ab ő ««prap­­li­sük is ugyanolyan ceremóniák ni­ított tör brit, mint Hubonoottué, fiunkét Morhert' Uflido eeonomato. .<■ 11 nmmliä W B/KBÜT1 jElönZERSlARAll Fél évre,—916 080 K­­g I Segged évre~. 120.000 E I ■ Egyes szám áru hétköznapon m ® 1’Wj kor., msárnap 3000 korona, B S .1­usztriában 2000 osztrák korona I

Next