Magyarság, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

2 son választhassuk meg mindig azt az utat, amelyet a történelem követelményei és a világhelyzet sloírnak. Még királyunknak oly joga is rendkívül becses tehet, amelyről valamely adott helyzet­ben lemondhat. A magyar függet­lenség azon legfontosabb érdekét, hogy a nemzetet ne használhas­sák fel idegenek saját céljaikra, hogy a magyar minden erejét sa­ját boldogítására, saját erőinek kifejlesztésére fordíthassa, nem azoktól féltem, akik esetleg az idők folyamán laza perszonál­­unió formájában hozzánk csatla­kozhatnak, hanem királyunknak és nemzetünknek külső konok ellenségeitől, akiknek ambíciója csak a mi életerőnkből táplálkoz­­hatik. A függetlenségi kérdés elsősor­ban hatalmi kérdés. Igazi függet­lenség erő nélkül nincsen. Ma pa­píron szuverén magyar állam va­gyunk, az önálló állam minden kellékével felruházva, tényleg azonban Benos parancsol. Én ha­zafias lelkem minden belsőségével nemzeti erő és hatalom után vá­gyódom, mint a Szahara utasa az oázis után. Csak akkor foglaljuk el az­­'európai népcsaládban a hoz­zánk méltó helyek ha az ül őseink trónján, akit ellenségeink üldöz­nek és­ száműznek, mert egyedül az állíthatja helyre nemzeti ön­érzetünket, önbizalmunkat, faji büszkeségünket, az adhatja vissza lelkünk függetlenségét, a formai függetlenség legfőbb előfeltételét. A történelmi helyzet örökké változik. Jaj azoknak a nemzetek­nek, amelyek nem értik ezt meg és szokások rabjaként régi veszé­lyek ellen védekeznek akkor, ami­kor az újak fojtogatják. Gömbös Gyula tisztán akarja látni a jogfolytonosság gyakorlati következményeit. Kérdi, hogy mi lesz a keresztény politikával, mi lesz a­ külpolitikával,­­ az integri­tással, ha visszajön Mátyás király várába II. Ottó király. Tudakolja, mert nem adtam erről is progra­mot. Először ez utóbbi kérdésre vá­laszolok. Azért nem adtam és nem adhatok programot, mert ehhez ma sem nekem, sem másnak joga nincs és nem is lehet és mert ezekben a kérdésekben mindig a nemzet lesz hivatva a maga útját megállapítani. A királynak nem tulajdonítom azt a hivatást, hogy önállóan, abszolút akarattal in­tézze az ország sorsát. A leg­óriásibb emberi elme sem képes egy mai modern állam igényeinek egyedül eleget tenni. A cárok régóta nem kormányozták már országukat személyes akarattal. Legtöbbnyire felelőtlen alárendelt közegek, hivatalnokok okozták azokat a károkat, amelyekért a cárokat átkozták. Lenin is dalai láma volt, akinek nevében száz meg száz vörös terrorista zsarno­koskodott, rabolt és pusztított. A magyar királynak a régi, a nem­zettel együtt fejlődő alkotmányos tényezőkkel kell majdan közösen dolgoznia. A nagy tradíciókkal rendelkező és modernizált önkor­mányzati szervekkel együtt fogja az új helyzetnek megfelelő célokat kitűzni. " Ha múltkori budai beszámoló­mon legitimista pártot toboroz­tam volna, nemcsak Gömbös Gyula által­­ felhozott alapvető kérdésekben kellett volna nyilat­koznom, hanem valószínűleg­­hí­­ven a rossz magyar szokáshoz, úgynevezett­ programot kellett volna, adnom. Ámbár politikai pályafutásom alatt sok jó és sok rossz programot hallottam, olyat még egyetlenegyet­ sem, amelyet megvalósítottak­ volna. "Mivel azonban nem bontottam Zászlót, nem vállalkoztam a,, politikai literature, ez unalmasságára, a programgyártásra. A Gömbös Gyula által felvetett kérdésekre vonatkozóan csak ...egy érdemleges megjegyzésem van, nem tudom előre megállapítani, hogy a király vissza­jövetelekor milyen külpolitikát ,lesz okos folytatni. Csak annyit t­udok, hogy a cél változatlanul ugyanaz lesz, amit ma is követni kellene, amit m­­égsz­ül­­ön fenntartási ösz­tönünk, becsü­letérzésü­nk, Európa érdeke, és azon békeakaratunk, amelyet a világháború szörnyű emlékei ébresztettek mindenki­ben, aki az ember nevét megér­demli. Trianon, mint beszédem­ben is mondottam, nemcsak a ki­rály, hanem a nemzet sérelme is. Míg a nemzet a béke eszközeivel akarja szent céljait elérni, a ki­rálynak is ezt kell tennie. A ki­rály nem jelent agresszivitást, nem jelent offenzívát, de egy nagy különbség lesz mégis a tör­vényes király vezetése alatt álló nemzet és a­ kísérleti nyúl szere­pét játszó nemzet között: az előbbi erősebb lesz, ha akarata ellenére is harcba sodortatnék. Erősebb lesz belpolitikailag, mert a legiti­mizmus könnyebben egyesíti az erőket, mint a bitorlás bármely fajtája, könnyebben­ szervez meg egységet, erős tisztikart és hadse­reget, mint bármi más forradalmi király a jakobinus sapkával a fe­jén, mint egy ideiglenes államfő, vagy az idegenből rha kiszakadt szokatlan gyökérnélküli állam­forma. De erősebb lesz a legitiz­­mus minden más képzelhető meg­oldásnál azért is, mert támadó ellenségeink belső egységét leg­jobban bonthatja meg. Ellensé­geink ezt nagyon jól tudják, ezért küzdenek elsősorban és minde­­nekfelett a legitimizmus ellen. Ide épp ezért kell minden intrö­­­­zigens magyarnak hozzá ragasz­kodni. Ezekkel a megjegyzésekkel kap­csolatban foglalkozom Szilágyi Lajos beszédével is, aki egy mon­datban végez velem, de ez a mon­dat a dolog lényegébe hatol, ő azt mondta egy ellenzéki vacsorán, hogy ő is királyának tekinti II. Ottót, de talán abban tér el tőlem, hogy véleménye szerint a király csak a nemzet kívánságára térhet vissza. Legyen nyugodt Szilágyi Lajos, én ők­ nem isme­rek olyan legitimistát, aki más­képp akarná a kérdést megoldani. IV. Károly király idejében más volt a helyzet gyakorlatilag is, elvileg is. Gyakorlatilag, mert nagykor­­­ férfival volt dolgunk, aki a helyzetet, ismerte s a veszé­lyeket, amelyek vállalkozásával jártak, szabadon vállalhatta, akit esküje is arra kötelezett, hogy amint teheti, az ország kára nél­kül, azonnal hazasiessen és hazá­ját szolgálja. Ma kiskorú gyermekről van szó, akit másképp, mint egészen kész helyzetben visszahívni, eset­leg kiszámíthatatlan veszélyeknek és kalandoknak kitenni I­ár em­berileg is egyszerűen lehetetlen­. Zágráb, J­e. 30 (A­ Magyar­ság tudósítójától) Zágrábban nagy izgalom előzte meg a független demokrata párt vasárnapra hirdetett nagygyűlését, amelyen Pribecsevics és Grizogono miniszterek is megígérték részvé­­telüket. A független demokraták öles plakátokon hirdették a gyűlés megtartását, mint, a zágrábi rádiós­­párti diákok egy másik plakátot adtak ki, amelyen együttes demon­strációra szólították fel az ellen­zé­ki érzelmű diákságot. Ezt a plakátot, valamint a Hrvatszki Szvijet rend­kívüli kiadását a rendőrség, elko­­boztatta, egyúttal pedig rendkívüli intézkedések©­, léptetett életbe a gyűlés rendjének biztosítására.. A Music-Hall előtti teret már a kora délelőtti órákban rendőrcsapatok szállták meg és csak a­ kirendelt hivatalnokokat és egyéb megbíz­ható kormánypártiakat engedték be a­ gyűlés színhelyére, úgy, hogy az teljesen zavartalan lefolyású volt, a a gyűlés első szónoka Pribicse­­vics Szvetozár volt, aki a Davido­­vics-kormány működését kritizálta. Szerinte a Davidovics-kormány so­kat ígért, de semmit sem adott Davidovics idejének nagy részét azzal töltötte, hogy a telefonnál ült és Rádiós kijelentéseit hallgatta és korrigálta. Az államellenes nyilat­kozatok azonban egymást követték ,­s végül tarthatatlanná tették Da­­vidovicsék­­ helyzetét. — A kormány, — mondotta Pri­­bicsevics — Béni akar kivételes in­­tézkedéseket életbelépteit, hanem a régi törvényeket akarja alkal­mazni, amelyek alól nem vonhatja fel senki sem magát, aki az állam rendjének fe­nntartására törekszik. A kommunisták terrorjára csak terrorral lehet válaszolni, vagyis életbe kell léptetni az Osznanát. A Rádiós-párt Oroszország felé orien­tálódik, — fejtegette. — Oroszor­szágban pedig bolsevikiek vannak, világos teh­át,­­hogy a horvát pa­rasztpárt be akar lépni a tomma­-i •: 'ölne. ...t. mag a hely­zete is II. Ottón­VJAj Add volt aty­jának. Ottó is király, de nincs megkoronázva. A koronázást a nemzetnek és országgyűlésnél kell végeznie és iniciálnia. A ré­­gensség kérdését is az országgyű­lésnek kell véglegesen megoldani, úgy, hogy a kirá­j egyoldalú vis­­szatérése­k meg­felel( országgyűlési határozatok nélkül), nem állítaná helyre azt a teljes közjogi rende­t, amelyre szük­ség van s amelyet a megkoronázott király, annyi eskü letéteményese, a maga személyé­vel meghozhatott és biztosított. A nemzetnek azonban köteles­sége mindent megtenni, hogy ez a koronázás megtörténhessék. Nor­mális körülmények között már gondoskodni kellett volna végle­gesen a­ régensségről és a király h­alála után hat hónapon belül ki kellett volna tűzni a koronázási egyezkedést. Most ilyen időhatárt a helyzet adta nehézségeknél fogva nem lehet betartani, de a m­igmarad a nemzet erkölcsi­­ kötelessége mindent előkészíteni, hogy­ eleget tehessen közjogi kötelességének is. Ebben látom én a legitimisták feladatát s remélem, hogy ebben Szilágyi Lajos támogatására is számíthatunk, nista, internacionáléba. Ezt az aknamunkát a »délszláv nép­­nek meg kell akadályoznia, mert ha a választásokon a felforgató elemek győznek, akkor Szerbia beled béké­jét veszély fenyegeti. • A gyűlés, végével Pribicsevicst és Grizogono miniszterek autóba ül­tek és rendőrkordon között elhaj­tattak. A rádicspárti egyetemi hall­gatók és polgárok csak távolról tüntethettek Pribicsevics ellen, mert az ellenzéki tömeget m­in­tegy háromszáz rendőr tartotta távol a Music-Hall környékéről. Mikor a­ rendőrkordon szétoszlott, a rádiós párti diákok megtámadták a gyű­lésről kitóduló tömeget és véres verekedésekre került a sor, amelyek délután és este a város különböző részein folytatódtak. A rendőrség erélyes közbelépése azonban elejét vette a komolyabb­­rendzavarásnak. V . A horvát köztársasági paraszt­párt ellen életbeléptetendő kor­mányintézkedések híre kettérop­­pantotta a fegyelmezettségéről hí­res Rádics-pártot. A A parasztpárt­ban már régebben voltak elégedet­len elemek, és ezek nem voltak hajlandók alávetni magukat Ba­­dics diktatórikus rendelkezéseinek. Az elégedetlenek élén Horvát dr., a horvát publicista és történetíró és Jarzsabatics a parasztpárt­­ ve­teránja áll. Ez a csoport tegnap Horvát­ lakásán gyűlést tartott, amelyen harminchat rádicspárti képviselő jelent meg és elhatározta,, hogy kilép a horvát köztársasági parasztpártból és a választásokon önállóan vesz részt. A rádicspárti képviselőknek ez az elhatározása politikai körökben óriási szenzációt keltett. A kompakt és katonai fegyelem alatt álló pártban mindaddig, után voltak nézeteltérések, ameddig Ra­dics István augusztusban, a Davi­dovics-kormány idejében váratla­nul vissza nem érkezett Zágrábba és a párt egyik gyűlésén bejelen­tette a horvát parasztság csatlaké- Kettészakadt a korúti köztársasági parasztjon Pribicsevics bejelentette az Obsnana elkalmazását amint jönnek be a rokonai mo­solygó­ kedves arccal az ajtón. Nackó szorgalmasan dolgozott a bányában déli harangszóig, aztán kijött a bányából agyagos-lucskos ruhájában. Alig várta, hogy a bo­szorkánnyal beszélhessen. Amint kiért, rémület fogta el A völgy eltűnt, helyette tengert lá­tott. Kicsit megnyugodott, mikor átnézett a másik hegyoldalra és észrevette, hogy a viskójáig nem ér a víz. Sietni kezdett hazafelé köröskörül a hegyoldalon, de akár­mennyire sietett is, este lett, mire hazaért. Akkorra a rokonai már megették a balpaprikást, lefeküdtek az ágyába és elszívták minden dohá­nyát. A boszorkány pedig nem volt sehol. Nackó sírva üldögélt a kertben és sóvárogva gondolt a régi szép időkre, a völgyre és a kis házra, amiben egyedül laktak, sőt még a szomszédokra is. Meg akarta verni a feleségét, de mit használt volna.’ Inkább a tengerbe vetette magát. A tenger aztán lassan kiapadt. A víz befolyt, az aknákba, éppen oda, ahol legtöbb volt az arany és­ még szegényebbek lettek az embe­rek. De itt-ott maradt belőle egy­­egy tó, ami még most is tele van hallal. De aki azokból a halakból eszik,­ vagy iszik abból a vízből, érzi a Napkó szomorúságát és nem tud kigyógyulni soha belőle; vágyódik a régi szép idők után, mikor szaba­don lehetett átjárni egyik hegy­oldalról a másik hegyoldalra, egye­dül lakott az ember a házában és kis kertje is volt, a sarokban szilva­fával... MAGYARSÁG 1911 A janu­n,­t, a­utortok

Next