Magyarság, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

4 Mit tett a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete a tisztviselőkért? — A Magyarságs tudósítójától — A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete ellen több helyütt támadások jelentek meg. Felkerestük a Szövetkezet vezetőségét, hogy megkérdezzük, hogy van-e alapja ezeknek a támadásoknak és a tisztviselői osztály részéről a Szövetkezet ellen állítólag megnyilvánuló animózitásnak. A vezetőség kérdésünkre a következő választ adta: — Kérem, mi nem tudunk semmiféle animózitásról, vagy ellenszenvről, ami a köztisztviselői karban állítólag a Szövetkezet ellen megnyilvánulna, márpedig tudnunk kellene ilyenről. Az utóbbi időben hosszú idő óta olyan említésre méltó panasz, mely valami általános kifogásolni valót talált volna a Szövetkezet működésében. Szövetkezetünkhöz egyáltalán nem érkezett. — De nem is látjuk semmi indokát valami komoly vagy alapos kifogásnak, mert amit a jelenlegi lesújtóan küzdelmes gazdasági viszonyok között a Szövetkezet a rendelkezésre álló anyagi erejével a köztisztviselői osztály érdekében megtehet, mindent megtettünk, lehetetlenségeket pedig tőlünk kívánni nem lehet. Nevezetesen a Szövetkezet anyagi erejét felülmúló olyan gazdasági kedvezményeket, amineket az állam a kedvezményes ellátás során nyújtott a köztisztviselőknek, természetes, hogy éppen nem adhat, mert hiszen ezek a kedvezmények a közszolgálati alkalmazottak szolgálati járandóságának legjelentékenyebb részét egyenesen mint illetmény kiegészítését képezték és oly nagy összegeket reprezentáltak, hogy semmiféle magánvállalat jövedelme nem bírná el. Hogy a Szövetkezet azerejéhez mért legnagyobb gazdasági előnyöket nyújtotta eddig is tagjainak, azt a más Szövetkezetek, által adott kedvezményekkel való összehasonlítás tudná beigazolni, ilyen összehasonlítás elébe pedig szívesen áll a Szövetkezetünk. A Szövetkezet jelenlegi vezetősége tudatában van és teljes mértékben át van hatva attól a céltól, amelyre a Szövetkezetet naggyá fejlődése kötelezi, hogy tudniillik tagjainak a mai nehéz gazdasági viszonyok között a lehető legnagyobb gazdasági kedvezményeket biztosítsa, ami a Szövetkezet erejétől kitelik. Szándékosan használjuk e szót,tagjainak.,, mert a Szövetkezet tagjai érdekében alakult és nem adhat 60 papírkoronás üzletrész tőke alapján több, mint 300.000 köztisztviselőnek és családjának sem kedvezményes ellátást. — Nem kívánunk fellengzős szavakat használni, de hogy módot adjunk más szövetkezetek által tagjaiknak nyújtott előnyökkel való összehasonlításra, egyszerűen reámutatunk ama tényekre, amelyekben az általunk nyújtott gazdasági kedvezmények megnyilvánulnak. — 1921 óta a múlt esztendeig a Szövetkezet a rendes osztalékon felül tagjainak minden üzletrészre lágyen adott egy új üzletrésel, ezzel akarván tagjainak a vagyonban való részesedését növelni. Mikor az inflációs időkben más részvénytársaságok több-kevesebb készpénzbefizetés ellenében adtak ki új részvényeket, akkor mi ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül tettük ezt azért, mert alapszabályaink szerint az osztalék mértéke korlátozva lévén, ily módon akartuk tagjainkat a Szövetkezet vagyonában részesíteni. A tagok vásárlási összege után évenként 10 és 10 százalék közt váltakozva vásárlási visszatérítést adtunk készpénzben az osztalékon kívül és már most jelezhetjük, hogy az 1924. üzletév nyereségéből minden valószínűség szerint ugyanily mértékben vásárlási visszatérítek megadására fogunk tudni a közgyűlésnek javaslatot tenni. Hogy ez mit jelent stabil korona mellett, azt mindenki rögtön beláthatja, ha tekintetbe veszi, hogy a mai nehéz viszonyok mellett a detail-kereskedő bizony alig számíthat 10 százaléknál több hasznot az áru eladásánál. Pedig figyelembe kell venni, hogy Szövetkezetünk oly áruk vásárlásánál is megadja ezt a fenti visszatérítést, amelyeknél, mint például liszt és cukornál köztudomásúlag úgyszólván semmi haszon sem mutatkozik, mert önköltségi áron adjuk el vevőinknek. Természetesen ez csak úgy lehetséges, hogy tagjainkon kívül mások is vásárolnak boltjainkban, mert csak ez teszi lehetővé, hogy a nem tagok vásárlásánál elért hasznot a tagok közt vásárlási visszatérítésképpen kiosztjuk. Ebből látható, hogy a nem tagok vásárlásának megengedése egyenesen a tagok gazdasági érdeke, mzért enélkül csak nagyon csekély — vagy talán semmi visszatérítést sem tudnánk adni a jelenlegi nyomasztó gazdasági viszonyok között Mindenesetre ajánljuk az alaposan vizsgálódó embereknek : hasonlítsák össze ezt az általunk nyújtott vásárlási visszatérítést más szövetkezetek által tagjaiknak adott vásárlási visszatérítési százalékkal. Ú Újra felvettük üzletkörünkben a fa és szén darusítást. Az általunk eladott szén és fa minőségét és árát össze kell hasonlítani más kereskedők által eladott szén és fa minőségével és árával és számba kell venni, hogy a nálunk vásárolt fa és szén vételára után ugyancsak adunk vásárlási visszatérítést a hála Istennek folyton javuló koronával is számolva. Sőt ezeknél a cikkeknél,ismerve az össztisztviselői társadalom helyzetét, bármely hitelképes közszolgálati alkalmazottnak a tüzelőanyagokat 4 havi részletfizetésre szállítjuk. Ugyanezt a részletfizetést bevezettük a textil- és cipőárukra is, amelyeknél természetesen a vásárlási visszatérítést is megadjuk. Tüzelőanyagoknál 4 milliárd korona, textilnél 3 és félmilliárd korona értékű árut osztottunk ki eddig hitelre és részletfizetésre, ami mindenesetre súlyos kamat veszteséget jelent, mert ezt saját üzleti keresetünkből tettük. * Bevezettük az úgynevezett olcsó áruakciók rendszerét is. Így nemrégiben hat héten keresztül — addg t. i., amíg az új vámtarifa-rendszer életbelépte ezt megengedte, — . olcsó zsirt szolgáltattunk ki, így a zsir kgját 36.000 koronáért adtuk akkor, amikor a piacon 43.000 koronáért volt kapható. Felhívjuk a figyelmet, hogy Budapestet az egész ősz folyamán a legolcsóbb burgonya nálunk volt kapható, amennyiben 1200 koronáért adtuk kilogramját szemben a főváros olcsó burgonyaakciójának 1400 koronás árával, megakadályozva a burgonya további áremelkedését. A legközelebbi időben, amikor az állami szövet- és cipőakció meg fog szűnni, tervbe vettük textil- és cipőáruknak önköltségi áron való árusítását és minden reményünk meg van arra, hogy e téren is ármérséklést fogunk tudni elérni. Reá kell mutatnunk arra, hogy a liszteladásánál alacsonyabb árakat, mint ahogy ma boltjainkban adjuk, nem is lehet elérni, mert csak éppen hogy fedezik ezek az árak a beszerzési önköltséget, hozzátévén azt, hogy ma boltjainkban elismerten legjobb minőségű liszt kapható. Általában döggé meg nem becsülhető árszabályozó és ármérséklő hatást gyakorolnak fiókjaink, amit az igazol legjobban, ha összehasonlítjuk azon helyeknek árait, ahol fiókjaink vannak, azokkal, ahol ilyenek nincsenek. A kérelmek egész sorát tiltjük felmutatni, amelyek arra irányulnak, hogy Szövetkezetünk állítson fiókokat vidéki városokban, mert ezektől várják az olcsóbbodást. Tagjainknak egy régi óhaját, az árudából való házhoz szállítást ez évben már megvalósítottuk, és a központi házhoz szállítás, illetőleg a hitelezésnek minden más cikkre való kiterjesztése, — bár az a rendkívüli költségek és nehéz gazdasági viszonyok folytán momentán nem valósítható meg — állandó gondoskodásunk tárgyát képezi és reméljük, hogy ezek a jótétemények is megvalósíthatók lesznek a közeljövőben. Ezekből látható, hogy a Szövetkezet alapszabályszerű céljának tőle telhetőleg igyekszik megfelelni és hogy ennél többet jelenleg nem lehet tenni, annak tisztán azok a roppant nehéz gazdasági viszonyok az okai, amelyek köztudomásszerűleg nyomják az egész országot. — Olvasták a lapokban azokat a cikkeket, melyek a Szövetkezetnek részvénytársasággá való átalakulásáról , és a szövetkezeti üzletrészek összevásárlásáról szólnak. Ez a hír már azért is teljesen alaptalan, mert hiszen a Szövetkezetnek részvénytársasággá való átalakulása jogi abszurdum. Üzletrészek összevásárlásáról sincsen tudomásunk, és óva intjük e helyen is tagjainkat, hogy üzletrészeiket másra átruházzák, mert a bekövetkező aranymérlegre való áttérés alkalmával az üzletrészek itt fognak érzékeltetni és akkor azok, akik most potomáron üzletrészeiket átruházzák, esetleg nagy károsodást szenvednének. Éppen ezzel a kérdéssel van összefüggésben a tagfelvételnek részünkről való időleges szüneteltetése is, amelyet szintén a jelenlegi és régi tagjaink gazdasági érdekéből kellett a gazdasági körülmények nyomása alatt elrendelnünk. Nem akartuk Ugyanis 60 vipírkoronás új üzletrészek kibocsátásával az üzletrész tőkét felvizezni és ezáltal okozói lenni annak,, hogy a régi tagok üzletrészei elértéktelenedjenek, vagy értékükben csökkenjenek. Németországban a szövetkezeti tagok védelmére a törvény mondotta ki, hogy az aranymérleg megalkotásáig a mi tagok nem vehetők fel, nálunk törvény hiányában igazgatóságunk ezt a kereskedelmi törvényben lefektetett felelőssége alapján rendelte el egyes-egyedül a mai tagok gazdasági érdekeinek megvédése céljából. Vagyis ebben a kérdésben is tisztán a Szövetkezet tagjainak érdeke vezetett bennünket,, mint minden más ténykedésünkben. Végül határozottan valótlannak nyilvánítunk minden oly állítást, mely arra irányul, hogy Szövetkezetünk az államtól a kedvezményes ellátás lelo Banda Mlarci temetése Vác, dec. 31 (A Magyarság kiküpött tudósítójától) .Mikor a Nyugati pályaudvaron déli tizenkét óra huszonöt perckor vonatra ülök, hogy Banda Marci temetésére menjek Vácra, a kupéban, amelyben helyet foglalok, fejét féloldalra eresztve és láthatólag mély gondolatokba merülve ül egy öreg Cigány... Hóna alatt zöld vászontakaróban begely, fején kalap, szájában szivar. Megyünk. Alag vidékén aztán megszólalok: -- Beej, haaj ... — Beezony!... — bólint az öreg cigány. — Potyogunk, kenyergem, akár csak a levelek a fáról... Intek, hogy úgy van. Potyogunk. Miro ő Belsőgöd táján kinéz az ablakon, amig a vonat mellett sivár reménytelenséggel surrog el a télvizes világ, halkan, de nagy nyomatékkal maga elé fohászkodik: — Tudott muzsikálni, no!... S miro én erre, a cigánnyaiakról elképzelhető legnagyobb elismerésre, felelni akarnék, már bent is vagyunk a váci állomáson. Már pedig Vácon Banda Marci kiterítve fekszik. S az ember ilyenkor nem beszél sokat. Banda Marci ravatalon Beszállunk a kupéból s akkor látjuk, hogy a hosszú vonatnak jóformán minden kocsijából kissé kopottas, de azért láthatóan előkelő és komoly romák igyekeznek a kijárat felé. Az egyik prímás, a másik kontrás, a harmadik klarinétos, a negyedik bőgős, aszerint, ahogy a szerszáma mutatja. Mert a prímás hegedűje tokban pihen, a kontrásé va°zontákaróba kotyog, a klarinétos fekete dimoleumban hordja a sípját, a nagybőgős meg a hátán viszi. Mire a kijárat előtt összetorlódunk, együtt van az egész budapesti banda. Az ifjú Banda Marcié, a Magyari Imréé, a Kiss Lajosé, a Rádiósé, no meg jómagam. Megyünk temetni Banda Marcit. Ők az utolsó nótáját elmuzsikálni, én pedig megírni, hogy ő volt a legnagyobb magyar cigány. Megyünk. És nem is megyünk sokáig, az állomástól néhány lépésnyire megint össze- találkozunk. Ott van a kis Rókus-kápolna, amelynek homályba vesző boltívei alatt nagy gyertyák lobognak, s a gyertyák vöröses fényében két viaszsárga kéz és egy viaszsárga arc, egyiken egy nagy és zajos élet kiapadt fáradtsága, másikon a nóták örök mosolygása. Banda Marci . . . Körülötte koszorúk. A koszorúk között egy nagy, vörös szalag, amelyen »ide rendezett tanácsú város közönsége« rója le háláját a város szülötte iránt, aztán a hozzátartozók koszorúi,jd Radics Béla, Kiss Lajos és Magyari Imre zenekara következik egy-egy megható búcsúszóval s végül a névtelen tisztelők virágai, amelyek a ravatalt valósággal elfödik. Hogy kik és mért hozták ezeket a virágokat? Mindjárt elmondom. A temetési szertartás előtt néhány perccel történt, hogy egy hátoldalról támogatott, nagyot-nagyon öreg aszszony hangosan jajveszékelni kezdett a nagy tömegé . " egy sem tudott a koporsóhoz. "1 Jaj,* V ’*$' erisszenekj*ív.mondta, sT lpb.ll -'I.mihogy a lakodalmon ‘muzsikált! , illeg akarom nézni a lelkemet . . . . . . Ezek hozták a névtelen virágokat. A legszebb halotti koszorút, amít kaphatunk. Megindul a menet Délután háromnegyed háromkor megérkezett a kápolna elé Krakker Kálmán a város polgármestere. Azonnal felkétesste a családtagokat, akiknek úgy maga, mint a város nevében részvétét fejezte ki, majd megkezdődött az egyházi szertartás, amelyet Terlandy alsó, vízivárosi plébános végzett. Az egyházi szertartás után — élén a Szoványi Ferenc váci, cigányprímás vezette óriási zenekarral — megindult a halottasmenet. Ezer és ezer ember egy, más hegyen-hátán, véges -végig a.i égés, városon. Mikor a váci és a budapesti cigányokból álló hatalmas zenekar rázendített az elhunyt cigányfejedelem egyik legkedvesebb nótájára és a hittelék a holttestet a. udvarra, kezdetű népdal komor melódiája felzengett a cigányok !•... main, úgy zengett és zengett az utca, mint egy top.-ml jajveszékelés. A belváros Szűk utcáin jobbról és balról soé emberekkel teltek meg az ablakok a. egy-egyzv.fcebb sikátorban valósággá. — ha nem is életveszélyes — de komoly és kínos tolongás lámán.. "A zenekar később a Lehullott a régi nyárfa dallamába csapott « át az várénteremn el a püspöki rezidencia előtt, ez a két nóta kísérte ki Banda Marcit a temetőbe, ahol Dia'.áréi felpá'M él ködben már az akácok csupasz ágain leselkedett az alkonyat. A temetőben Az óatyai elibeitümeg — mint egyetlen akarat és egyetlen érzés — odaáltott a sir köré, mint Banda Marci lelke, amikor muzsikált. Egy pisszenés sem hangzott. Ott álltak a sir körül Vác város közönsége, a budapesti zarándokok, néhány úrű végzett földbirtokos, a növi:, kot is tudom) és ült álltai szerszámokkal bénul; alatt, az elárvult komák, fi. Cseszko, Bande Marci régi és daliád klarinétom. Csempéi István nagybőgős, akinek a szerszáma úgy mozog, mint a jégeső, Magyari Béla és Kadics Béla régi cimborák, Lakatos Béla, Lovászi Ferenc, meg a többiek. Feketék, ábrándozók és búbánatosak. Szomorú gyerekei a magyar nótának, amelynek Nigiura, Primása és Fejthelme most szállott a sírba. Már viszik is. Ott hullámzik akoporsó négy görnyedező roma vállán, akiknek a térde tabui néni is annyira a tehertől, mint a fájdalomtól roskadoz. És mikor a családi sírbolt nyitott szája elé érnek, amelynek sötétjében egy hűséges cigányaszszony várja az urát, leteszik a koporsót a földre. Leteszik és nézik. És míg valami megkövült fájdalommal nézik a koporsót, míg a Dunáról felpárázó köd oly sűrű lesz, hogy a fák koronáját is magába nyeli, a sír körül felsorakozó banda összenéz, aztán halkan, mint a téli alkonyat, nótába kezd: Feketessáru cseresznye Babod lettem szép menyecske.... A kripta szája is fekete és bent egy hűséges,cigányasszony várja az urát... Mikor az esti vonattal visszautazom Budapestre, egész után igen különös és nyugtalanító gondolat gyötör. Azon gondolkozom, hogy vigyen a sorsom akár fölfelé, akár lefelé, de meghalni már csak úgy szeretnék, mint egy cigány .. . Szilárd János MAGYARSÁG töiía . r *• ‘•völórtí.k nyolítására nyújtott pénzeket saját céljaira, vagy egyáltalán nem a kedvezményes ellátás céljaira fordította volna. A kincstári pénzek kiutalását és felhasználását a pénzügyminisztérium kirendeltsége, a Pénzintézeti Központ két revizora állandóan ellenőrizték, két állami bizottság pedig utólag vizsgálta felül a lebonyolítást s így nyugodtan állünk e tekintetben is bármely ítélőszék elé.