Magyarság, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
2 olyan elégedetlenek, akikről a hőség fénylett, miközben nyomorról, elnyomatásról szenvelegtek s akik a hatalmasok ellen lazítottak, mikor már régen ükcoltak a leghatalmasabbak. — Mit kerestünk mi, szegény, gyámoltalan, önérzetes, lelkiismeretes és jövőbelátása miatt lenézett, megtagadott ifjú magyar értelmiség ezen a Magyarországon? Mi voltunk a leggyöngébbek s mi álmodtunk a legnagyobbról, mi voltunk a legfegyvertelenebbek s nekünk volt a legtöbb ellenségünk, mi voltunk a börtön legfenekén s nekünk volt legmesszebb a szabadulás. — Hát ezért kívánnánk viszsza mi s bennünk a jövendő Magyarország az elmúlt Magyarországot? Visszakivánjuk azért a jelenért, mellyel sanyargatott, vagy talán azért a jövendőért, mellyel kecsegtetett';’ Mit rejtett volna számunkra a jövendő ezen a Magyarországon, ahol a jelen anyagira a másoké volt? Mindenünnen kiszorítva, kiversenyezve, a hivatalok rabszolgapadjain kívül már csak a rendőrök, katonák, vasutasok, villamoskalauzok nyomorait kényere intett felénk. Lerongyolódva, kopottan, a műveltség és az éhség groteszk gőgjével szívünkben egyre szűkebbre szorult körülöttünk a kör. Vagy reánk vártak talán, előttünk nyíltak meg a banktemplomok kapui és gondnélkül stallumai? Bennünket kínált talán karrierrel a nagyindusztria és a nagykereskedelem? A mi számunkra volt szabad a sajtó hatalma és arany forrásai? A mienk volt talán a föld, mely egyre jobban mások kezére, szálltt Vagy a kapitalista üzletté kibérelt irodalom és művészet a maga szörnyű versenyfeltételeivel adott talán teret és boldogulást nekünk? Hol ■volt a mi jövendőnk ezen az eladott Magyarországon?- Nem kivárnunk belőle semmit s mi volnánk az elsők, akik fegyvert ragadnánk ellene, ha akadna kéz, mely vissza akarná állítani. Az uj Magyarország a mienk is. Az őrület fantáziája kellene hozzá, hinni, hogy ez az uj a réginél is rosszabb lehet. 1919 március elsején írtam ezeket a sorokat. S most, hogy újra idézem őket, úgy érzem, soha rettentőbb és igazoltabb jóslatot nem írhattam volna. Ma, hat esztendő múltán, véresebb igazságokat lihegnek ezek a sorok, mint születésükkor. Mert az a régi Magyarország, amelyet bennük oly irtózattal megtagadtunk, hat év múltán visszatért, fölkelt sírjaiból és itt van köztünk, — két forradalom és az ellenforradalom erőfeszítései után — mint lerázhatatlan valóság. Határai nem a régiek többé, de ez nem is fáj ennek a kettős arcú Magyarországnak. Se annak, amelyet a forradalom sírjába akart taszítani, se annak, amely a forradalomban a régi helyére ült. Mert ez a két Magyarország hat esztendő múltán kibékült és megosztozkodott egymással annak a harmadiknak romjain, amelyért mi a forradalom előtt, alatta és utána is annyit küzdöttünk és szenvedtünk. Azt hinni, hogy ez így bekövetkezhessék, ahhoz hat évvel ezelőtt valóban az sör élet fantáziája" kellett. A menyecske ötött-hatolt: — A ruhát néztem, hogy megszáradt-e már. A halász rávillant a kalap alól: — A ruhát? — Azt. — Mikor terítetted fel a padlásra? •— Délután, mikor aludt. Az ember bólintott: — Délután? — Akkor. A halász az asszony szemébe nézett: — Ha ma délután terítetted fel, — kérdezte sunyin — ,mit kerestél a padláson — tegnap este? A menyecske izgen mozgott. Az ember rákiáltott: — Mondd meg, mert agyonváglak! Az asszony sírásra készítette a kötényét. Az ember kicsit, megszelidült s mikor látta, hogy a menyecske nem felel a kérdésre, másra terelte a szél: ’ — Ha a ruhát nézted, — kémlelte asszonya arcát — akkor azt mondd meg, mit keresett itt az a legény, aki a kerítésen átugrott? Kati nagy szemeket meresztett és tiltakozni próbált: ' — Mikor? — Most. Mikor az udvarra értem. A menyecske elpirult: --Én nem tudok róla. Az ember azonban csökönyös maradt, rákiáltott: — Ki volt az? A menyecske tagadott. •— Mondom, hogy nem tudom. A halász unni kezdte a dolgot: — Énnekem hasztalan beszélsz,—kezdte halkan, aztán a hangja megerősödött. — Tüstént mondd meg, hogy ki volt. Különben menten hazazavarlak az anyádhoz! A menyecske megijedt és félve pislogott haragos emberére: — Megmondanám, — szólt szepegve — csak hát... — Csak hát? — Csak hát ? . . . Attól félek, hogy... agyonveri! Az ember felkapta a fejszét: — Hát akkor mégis volt itt valaki ! — Volt. — Kicsoda? A menyecske lehajtotta a fejét és úgy felelt: — A Józsi. — Miféle ,Józsi? 1~9 Az öcsém. Az ember szeme kikerekedett: — Az öcséd? — Az. — Mit keresett itt? _ A menyecske őszintén vallott: — Én hívtam ide. Az ember felcsattant: — Az nem igaz! — vágott a szeme villámot,róla az öcséd volt, akkor miért szaladt el, mikor meglátott? A menyecske védekezését be sem várta, megfogta a kezét: — Gyere! A menyecske akaratoskodott: ■ ** Hová vezet? — A Józsihoz! — felelt az ember. — Majd megmondja, hogyan áll a dolog. És nagy lépésekkel vezette asszo-ányát, hogy szegény teremtés alig győzött aprózni a haragos ember mellett. Józsi a tornácon üldögélt, a holdat bámulta. Mikor a furcsa menet befordult a kapun, kicsit megijedt, gondolkozásra azonban nem volt ideje, mert János gazda jóformán méghozzá se ért, mikor rákiáltott: — Hallod-e Józsi, — kezdte minden bevezetés nélkül — ma este, mikor a bagolyhuhogásra visszajöttem, a kerítésen átugrott egy ember. Jól belenézett a legény szemébe: — A trénéd azt állítja, hogy te voltál. Magasra kapta a fejét: — Te voltál? A legény először a nénjére nézett, aztán a sógorára, aztán csendesen vallotta: — Én! Az ember nem értette: — Hát ha te voltál, miért szaladtál el, mikor engem megláttál? A legény kicsit húzódozott, de aztán megfelelt: — Kati azt mondta, ha kend jön, akkor szaladjak végig a kerten, aztán ugorjak át a kerítésen. Az ember kezdett megzavarnom. Most meg az asszony felé fordult: — Igaz ez? A menyecske bólintott: — Igaz! A halásznak hirtelen gondolata támadt: — Hát a bagoly? A ütött,vecske lesütötte a szemet: — Az eh voltano. — Te huhogtál? — Én. — Aztán miért? — Hogy visszajöjjön kend, oszt inthessek Józsinak, hogy szaladjon. Az ember most még jobban összezavarodott. — Hogyan tudtad, hogy visszajövök? A menyecske a vállát húzogatta. — A padláslyukon lestem. .Az ember összeráncolta a homlokát. Azt ugyanis kezdte érteni, hogy az asszony miért járt fel a padlásra, de azt nem értette sehogyan se, hogy mi volt ezzel a terve. Hát megkérdezte: — Aztán miért volt ez a játék? A menyecske vállat vont, aztán durcásan felelte: — Hát azért, hogy féltsen. — Hogy féltselek? — Igen. Az ember nagy szemeket meresztett: — Aztán miért? A menyecske a köténye szélét csücskölgette, aztán könnybe lobbadt szemekkel, panaszos vágyódással panaszolta: — Még harminc esztendős se vagyok, oszt... Szemét szemérmesen lesütötte: — ...úgy félek mindennap a sötétben — egyedül écenkázni. Amintkötényét csücskölgette, karjával kicsit oldalba figyelmeztette emberét s ugyanakkor a szeme sarkából sokatmondóan rákacsintott, aztán megint lesütötte tekintset: János gazda akkorát nyelt, csak úgy szaladgált üs ádámcsutkája. Aztán másnap biralyozta, hogy a halak éjszaka már nem járnak, a vizhideg, vagy mi a csuda. A menyecske azonban megmagyarázta: — Alusznak. — Bizonyosan. — bólintott a halász és otthon maradt. ! MAGYARSÁG 1925 február 1. vasárnap h polítisa Mrd A H£rK veszü*3 csönd Vlain Ferenc dr. nemzetgyűlési képviselő a Magyarság tegnapelőtti számában olyan nyilatkozatot küldött Bethlen István gróf miniszterelnök címére, amilyent magyar miniszterelnöknek még aligha küldtek súlyos következmények nélkül. A Döhmel-ügy parlamenti tárgyalásával kapcsolatban a miniszterelnök úr bizonyos megállapításokat tett a tanúkihallgatásokra vonatkozólag,amelyekről Klári Ferenc dr. az ország nyilvánossága előtt most azt a bélyeget süti, hogy Bethlen István gróf »vakmerően vissza hazudott«. E nyilatkozat megjelenése óta kétszer huszonnégy óra telt el. A szörnyű vád nyomán ijesztő csend támadt. A miniszterelnök figyelmét úgy látszik elkerülte ez a nyilatkozat, mert különben borzasztó képtelenségnek tartanánk, ha a címzett helyről erre az inzultusra válasz nem érkeznék. A miniszterelnök tudtunkkal se lovagias, se bírói után nem vett e Uj Nemzedék crá a fob&eidali nesimticio Az Uj Nemzedék azoknak a hivő és jámbor lelkeknek, akik — nem túl nagy tömegben — keresztényi kötelességüknek tartják még példányait megváltani a reménytelenül kiáltozó rikkancsoktól, ma borongó értekezést tart a jobboldali destrukcióról. A joboldali destrukció hirdetői az Új Nemzedék szerint azok, akik — mint legutóbb Pallavicini György őrgróf — célozni mertek arra, hogy nincsenek elragadtatva a jelenlegi közfankcionáriusok erkölcsi értékétől. Az Új Nemzedék, amióta szokatlan éleslátással felismerte, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között vagy jó és élvezetes újságot kell csinálni, vagy pedig a kormányt kell támogatni, bátor elhatározással az utóbbi mellett döntött és azóta nagyon érzékeny a közfunkcionáriusok irányában. Teljes mértékben igaza van. Az új és drága rotációs gépeknek ez a hivatásuk: védeni a minden kis támogatásért oly hálás közfunkcionáriusokat az illetlen ellenzékieskedőktől. A közfunkcionáriusok tekintélye — mondja az Új Nemzedék — nem személy tekintély, hanem az államhatalom tekintélye. Ez igaz, a mai közfunkcionáriusoknak valóban csak annyiban van tekintélyük, amennyit állásaiktól kölcsönkértek. Ebben az egy kérdésben a helyes irányba ragadta a védelem heve az Új Nemzedéket, ezért alighanem ki fog kapni uj gazdáitól, amint hogy a bus vezércikk többi állításaiért tudtunkkal a régi tulajdonosok fogják megmondani leplezetlen véleményüket. Ha azonban az Uj Nemzedék így némi zavart csinált is beléletében és esetleg azoknak lelkében is, akik nemcsak veszik, hanem olvassák , nem hisszük, hogy a jobboldali destrukció elvetemült képviselői bármiképp is túlságosan szívükre vennék a hazafias kitörést. A jobboldali destrukció képviselői tudják, munktastélsttkűségen cseh e szanálás! program keretében enyfüétes a formány A szakszervezeti tanács nyolctagú küldöttsége kereste fel ma Bethlen István gróf miniszterelnököt, akinek a munkanélküliség leküzdésére kidolgozott memorandumot nyújtott át. A miniszterelnök megígérte, hogy a kormány a szanálási program keretében minden lehetőt elkövet a munkanélküliség enyhítésére, elsősorban azonban az ország pénzügyi helyzetét kell biztosítani. A munkanélküliség esetére való biztosítás tekintetében úgy nyilatkozott, hogy ez a kérdés szoros kapcsolatban áll a munkaközvetítés kérdésével, amelyre vonatkozólag a kereskedelmi minisztérium törvényjavaslatot készít elő. A küldöttség szóvátette a szellemi munkások egyre emelkedő munkanélküliségét, mire a miniszterelnök azzal felelt, hogy a szellemi munkásokon akciókkal segíteni nem lehet s helyzetükben csak a gazdasági élet nagyarányú fevendicio idézhet elő javulást. Végül megígért© a miniszterelnök, hogy Génfből való visszatérése után a memorandumban foglalt kérdéseket behatóan megvitatja az illetékes szakminiszterekkel. magának elégtételt Éppen ezért társadalmi és politikai körökben feszült érdeklődéssel találgatják, vajjon mi az oka ennek a rejtélyes és különös hallgatásnak. Elvégre az mégis lehetetlen, hogy Magyarország első közjogi funkcionáriusa szó nélkül zsebrevágjon ilyen súlyos megállapításokat hogy az Új Nemzedék ma is még abból a kis népszerűségmaradványból tengődik, amit ajobboldali destrukció reáhagyott, mielőtt az aranyközépút felé meggyőzette magát. Somma a rasdikáns blakk. A nagynehezen összekovácsolt radikális egység, melyről többször megírtuk, hogy csupán látszólagos borulásnak indult. Már a blokkhoz tartozó polgári képviselők legutóbbi értekezletén többen a passzivitás feladása melletti foglaltak állást. A parlamentbe való visszatérés ellenzői akkor azzal szerelték le a passzivitásba beleunt képviselőket, közöttük Dénes István és Drágátz Győzőt, hogy a visszatérés a blokk gyengeségét dokumentálná. Dénes István engedett a többség akaratának, de csak azzal a kikötéssel, hogy a blokk valamennyi pártja nyújtson jegyzőkönyvi garanciát arra, hogy nemcsak a városok és ipari gócpontok, hanem a földmunkások választójogának titkosságáért is minden erejével kezdeni fog. Több mint egy hét telt el már az értekezlet óta, a blokk különböző pártjai azonban máig sem ndják meg a kívánt garanciát, miért is Dénes István — éresülésünk szerint — a jövőben nem tartja magát a blokk határozataihoz s legközelebb ismét részt vesz a nemzetgyűlés ülésein. Példáját előreláthatóan Drózdy Győző és mások is követni fogják.