Magyarság, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-20 / 41. szám

4 Fisiffles Pár!?, február hó (a Magyarság tudósítójától) ! A Magyarság annak idején beszámolt róla, hogy a legtekintélyesebb francia írói egyesület, a Société des **** Lettre* mozgalmat i üdített egy sértői törvény megalkotása érdekében, amelynek leglényegesebb intézkedése az lenne, hog.’ « Mi mű védelme sohasem szűnjön meg. Mint köztudomású, az európai államok szerzői törvényei szerint minden irodalmi, vagy tudományt*an kiadási, illetve előadási jogáért az író halála után az örökösök csak ötven esztendeig kaphatják a honoráriumokat, illetve tandemeket ötven év után a jogvédelem megszűnik a maiden kiadó vagy színház az író művét, kiadhatja, illetve színdarabját jár**tí*, anélkül, hogy bármit* fizetne érte. A Société des Gens de Lettre, tehát a törvénynek egy olyan reformját akarta * parlament útján keresztülvinni, hogy az iroi alkotás «.hasem legyen a kiadók vagy szmha- ek szabad prédája, hanem az ötven esztendős védelmi időszak után az állam lépjen az iró örökösei helyett . Ő kapja a tiszteletdijakat, amelyekből aztán létesítsen egy külön alapot az úi intézmények állandó segélyesekre,, az írók özvegyeknek és árváinak nyugdíjaira, illetve nevelési költségeire. A tekintélyes írói szervezet kezdeményezésére a kérdésről Franciaország legkiválóbb írói és tudósai mondták el a véleményüket s miután legnagyobb részül, a törvény reformja mellett foglalt állást, a francia parlament illetékes bizottságamegbízta Marcel Platgant író-képviselőt, a szerzői jog kiváló ismerőjét, az új törvény tervezetének elkészítésével. Piassomni mostkészült el munkájáva, is a javaslatot a napokban be is nyújtja a kamarában a francia norvilág nagy örömére. A mostani francia szerzői jogot a forradalom teremtette meg , az 1. július 24-iki dekrétum szabályozta angol mintára. A kontinens többi államainak, a magyar szerzői jognak is ez a dekrétum volt a legfőbb forrása s egész Európában lényeges pontjaiban ugyanazok az intézkedések szabályozzák a szellemi tulajdont, ami aztán nagyon megkönnyítette a kérdés egyöntetű nemzetközi szabályozását, legutóbb az 1922-iki helyi nemzetközi egyezmény elfogadását. Plaisant új törvényjavaslata lényegében nem tér el a régi elvektől, ellenben méltányolja a tüociété des Gens de Leurest kívánságát (hogy a védelmi idő ötvenesztendős határát szüntessék meg), ha nem is teljes mértékben. Az új javaslat a régi törvénytől a következőkben tér el: Az örökösök, mint eddig, ötven esztendeig élvezik az elhunyt író művei után befolyó jövedelmeket, amelyeknek alapja az iró életében kötött megállapodás. Ötven esztendő eltelte után az írói műfelszabadul, de csak olyan feltétel mellett, hogy a színják vagy kiudó bruttó bevételeiből köteles tb-ot fizetni, az alábbi elosztásban: Egy százalékot az író egyenes leszármazottjaink negyed-szigten. Egy százalékot az állam szépművészeti hatóságának (szépművészeti államtitkárság) költségvetése javára az állampénztárnak. Ez a hatóság az így befolyt összegeket csak a közérdekűnek elismert írói és művészi intézmények segélyezésére és különböző pályadíjak kitűzésére fordíthatja. Egy százalékot az írói segély- és nyugdíjintézetek, egy közös pénztárához közvetlenül, amely a befolyt pénzt az intézmények között a taglétszám arányában, a szükséglethez képest és közös megegyezéssel ossza szét. Az író halála után száz esztendővel a kiadók és színházak a mű bruttó bevétele után csak 2°%-ot lesznek kötelesek fizetni, mert az örökösök 1% részesedésüket száz esztendő múlva nem kaphatják. A törvénynek természetesen visszaható ereje nem lesz, s a törvény életbelépte előtt megjelent művekre nézve a régi törvény marad az irányadó. Ez a törvényjavaslat, — amelyet a francia parlament bizonyára meg fog szavazni — a francia írói intézményeket örök időkre életképessé és gazdaggá teszi, anélkül, hogy bárkinek az érdekeit sértené. A kiadóknak és színházaknak persze kedvezőbb volt az a helyzet, hogy klasszikus művek, rég elhalt írók és munkái után semmit sem fizettek, azonban a háromszázalékos áldozatot bizonyára Művesen meghozzák majd ezentúl olyan művek szerzői jogáért, amelyek a hosszú idők viharait’ frissen kiáltották. A magyar szellemi élet munkásainak és vezéreinek még sokkal inkább meg van az okuk reá, hogy ezt az egészséges törvényjavaslatot megismerjék és propagálói legyenek, mint a világ bármely íaás nemzete intellektüeljeinek. És a kevés magyar írói és művészi intézmény, amelynek hivatása lenne, hogy az írókat, művészeiket támogassa, az özvegyek és árvák sorsát megkönnyítse, anyagi eszközök hiányában úgyszólván teljes tétlenségre van kárhoztatva. Nagyjaink utódai nem egyszer valósággal nyomorognak, ami nem válhat dicsőségére egy kulturnemzetnek. A francia Plaisant-féle javaslat ,jó alkalom lenne, hogy a magyar írói és művészi intézmények tagjaik érdekében mozgalmat indítsanak s a francia javaslat mintájára uj szerzői jog megteremtését küldjék ki, a kulurkérdésekkel szemben közömbös kormánytól. A magyar szellemi munkásnak úgyis csak száraz kenyér jutott eddig, legalább utódaiknak kellene egy kis kalácsot biztosítani, mert lehetséges, csak akarni kell. A francia példa bizonyítja. 6. MAGYARSÁG 1925 február 20, péntek A nemzetgyűlés tisztelgése Jókai Mór emléke előtt — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés mai ülésén kért részt magának azokból az ünneplésekből, amelyekkel az egész magyarság áldoz most Jókai Mór emlékének. A nemzetgyűlés a mai emlékülésen, sajnos, semmiképpen sem tudta külsőségekben is kifejezésre juttatni azt a tiszteletet és szeretetet amellyel a magyar nemzet képviseletének is viseltetnie kell az egyik legnagyobb magyar zseni emlékével szemben. Az ellenzék a mai ülésről is távolmaradt és a kormánypárt nagy része is fölöslegesnek tartotta, hogy kora délelőtt a nemzetgyűlésbe fáradjon. Az ülés megnyitása után Scitovszky Béla elnök méltatta Jókai Mórt, különösen hangsúlyozva azokat a kapcsolatokat, amelyek Jókait, bár nem volt politikus egyéniség, a magyar törvényhozáshoz kapcsolták. Kiemelte az elnök, hogy az 1825-ös esztendő, amely a magyar faj egyik legcsodálatosabb megnyilatkozását adta a világnak, határjelzője a magyar nemzet nagy ébredésének. Ekkor jelent meg Vörösmarty Zalán futása, ekkor vetette meg Széchenyi a Magyar Tudományos Akadémia alapját, ekkor nyitották meg a nagy reformországgyűlést. Jókai Mór, aki ezeknek az erőtől duzzadó éveknek nagyszerű eseményeit figyelve serdült ifjúvá, attól kezdve, hogy Petőfi oldalán egyik vezére lett a márciusi ifjúságnak, hat évtizeden keresztül úgyszólván egy pillanatra sem szűnt meg ragyogó tollával és szavával kivenni részét annak a nagy korszaknak politikai küzdelmeiből, amely a rendi alkotmány romjain az új Magyarországot, megteremtette. Zsenijében nem volt politikai hivatás, de zsenijének hivatása volt a politikában. A szabadságharc összeomlása után Jókai gyűjtötte össze a szétrebbent írói gárda maradványát a nagy politikai misszióra: megtalálni a költészet virágnyelvén az utat a szenvedő magyar szívekhez. A magyar nábob, Kárpátify Zoltán, Az új földesúr és egyéb műveinek hosszú sora megannyi politikai tett volt az elnyomatás szomorú esztendőiben. Mikor az alkotmányos élet sorompói ismét feltárultak, több mint négy évtizeden át minden országgyűlésnek tagja volt. Ekkor már nem a nemzettől idegen hatalomban látta amia veszedelmét, csak a turáni átok romboló munkájától féltette az új szabadságot. Mindig mint kiegyenlítő, békítő politikus hallatta hangját, az volt a meggyőződése, hogy a jobb és baloldal nem lehet egyéb, mint egy szívnek két kamrája. Beszédeit mindig szívesen hallgatták a képviselőházban, mert szónoklatait elárasztotta költői lelkének melege, képzeletének ragyogása, humorának szelíd fénye. Munkáival a magyarság dicsőségét hordozta körül a világ manden részében, utolsó politikai beszédében is magyar igazságot védelmezett az interparlamentáris unió brüsszeli konferenciáján, ahol nagy hatással verte vissza ellenségeink rágalmait. Ma is jeltelen sírjába magával vitte ragyogó álmait nemzete jövőjéről, de itthagyta nekünk gazdag életének tanúságait és munkáinak, elpusztíthatatlan örökségét. Az elnök ezután indítványozta, hogy Jókai Mór emlékére szeresse meg a nemzetgyűlés az Ehrenfeld kódexet és azt a Nemzeti Múzeum Széchenyikönyvtárába helyezze el örök letétként. Indítványozta továbbá, hogy a nagyköltő törvényhozói pályájának emlékére egy kötetben adják ki összegyűjtött parlamenti beszédeit. A Ház az indítványokat magáévá tette. Ezután Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter szólalt fel. Azt fejtegette, hogy Jókai abban tett legnagyobb szolgálatot nemzetének, hogy a nemzeti lélek kiolthatatlan vágyát a szórakozás után a legnemesebb és legfelemelőbb módon elégítette ki. Jókai a magyar nemzet érzelmi világának nagypedagógusa volt, megtanította a nemzetet lelkesedni a nagy eszményekért. A magyar nemzet nagy szülöttei, Petőfi és Madách, Jókai, Vörösmarty és Széchenyi most feltámadnak, hogy segítsenek felépíteni az új, modern Magyarországot. Pekár Gyula szólalt ezután fel a pártok engedélyét kérve, hogy mindnyájuk nevében fejezze ki a nemzetgyűlés hódolatát Jókai Mór lángelméje előtt. Jókai Mór előtt leeresztett fegyverrel kell tisztelegni a küzdő pártoknak. A politikával szemben a költészet eddig szerény hamupipőke maradt. Pedig a költészet keveset köszönhet a politikának, de a politika annál többet köszönhet a költészetnek. Mindig a keitős aranykorok készítettek elő a politika sorsdöntő esemélyet. A külföldi bámulattal símat el a magyar mesekirály teremtő lelkületét, mely istenként egész külön világot alkotott. Ebben a Jókai-világban Magyarország örökké integer marad. Jókai, amíg magyarok lesznek a földön, mindig erről a Nagy magyarországiról fog mesélni. ______ Az országos Jókai-ünnepek alkalnes ■ból érdekes és újabb adatokat mondott el a Rákoscsabai Kaszinó ünnepi estjén Lakatos Kálmán dr. Jókai Mór első esküvőjének ismeretlen lefolyásáról. Ez idág senki sem állapította meg, vagy legalább is nem ismertette, hogy Jókai Mór és Laborfalvy Róza hol és hogyan tartották meg esküvőjüket. Erről Lakatos Kálmán a következőket állítja: Miután Jókai Mór evangélikus volt, Laborfalvy Róza pedig katolikus, mindenekelőtt diszpenzációra volt szükségük. A diszpenzációt Szigligeti közbe-,járására Jókai, egyik legjobb barátja, Nyáry Bál gróf alispán szerezte meg. Már-már úgy látszott, hogy az esküvő akadályait sikerült leküzdeniük, amikor Jókai édesanyja váratlanul a fővárosba érkezett és megállapodott Petőfivel, hogy szükség eseténmég botrány árán is megakadályozzák az eskütőt. Nem maradt más hátra, mint az összeesküvők elöl vidékre menekülni. Evésből Ráday azonnal felajánlotta péceli kastélyát, az ifjú párnak, akiket az esküvő reggelén hintójával Bécelre vitt. Itt azonban nem volt katolikus templom s kénytelenek voltak át,hajtatni Rákoscsabára, ahol Bruckner Endre akkori plébános, eskette meg őket. És mert a nagy sietségben a két násznagy lemaradt, kénytelenek voltak ezt a tisztséget a mos-i Pun kántor négy atyjával, Merva Ignác kántortantóval és az egyházgondnokkal, néhai Knacker Józseffel betölteni. Az esküvő után az ifjú pár visszakocsizott Bécebe Ráday vendégszerető kastélyába. Az iskolák Jókai-ünnepe közül ki-emeljük az I. ker. leánygimnázium, a Rottenbiller-utcai fiúiskola, a teres Pálné evang. leánynevelőintézet, a Váci- utcai Gizella-királyné leánygimnázium tanári karának és ifjúságának sikerült ünnepét. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet-• sége programjához híven csatlakozik, az ünneplők seregéhez. Különösen, fontos a MANita munkája abból a szempontból, hogy az egész országot beágazó szervezetei révén a legkisebb községekbe is elviszi a nagy mesemondó nemzetijelentőségének hírét ésfelgyújtja, ott -is a lelkekben az ünnepi fáklyát. • Négy országos jelentőségű ünnepségét a négy, legnagyobb vidéki városban rendezik, szomszédos vármegyék szervezeteinek bevonásával, így Cegléden már nagyon szép ünnepet rendezett. Debrecen városa tegnap Jókai trakkünnepet tartott, amelyen Hadházit Zsigmond dr. főispán lendületes beszédben emlékezett meg Jókai Mórról, a város díszpolgáráról. Komárom városában tegnap délután 4 órakor, a költő születésének órájában a város valamennyi harangja megkondult. Ugyanakkor ünnepi istentisz, telet kezdődött a református templomban a város közönsége előtt. Galambos Zoltán dr. lelkész a szószékről méltatta Jókai nagyságát. Este a várost kivilágították, a legszegényebb negyedben is gyertyákat tettek az ablakba. A városháza homlokzatán óriási fénycsillag alatt a költő nevének kezdőbetűi ragyogtak. Szombaton este a színházban ünnepi előadásul Az aranyember kerül színre. A jegyeket már mind elkapkodták. A vasárnap tartandó országos Jókai-emlékünnep rendkívül nagyarányúnak ígérkezik. Az ünnepen való részvételre már eddig is igen sokan jelentkeztek. A Felvidék valamennyi irodalmi és kulturális egyesülete elküldi képviselőit, ezenkívül igen sok társadalmi egyesület, kaszinó és olvasókör jelentette be részvételét. Képviselve lesznek még a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, a Nemzeti Múzeum, az Országos Centermáriam Bizottság, aDebreceni Tudományegyetem, a debreceni Csokornai Kör. « Prágából jelentik: Jókai Mór születése századik évfordulója nagy visszhangot kelttet a csah köztársaság sajtójában. A Felvidék magyar és német lapjai hosszú ünnepi vezércikket szentelnek a nagy magyar regényíróemlékezetének. A csehországi lapok és a felvidéki cseh és tótnyelvű sajtó is már több napja foglalkozik. Jókai jubileumával és hasábokon keresztül méltatja a magyar költő világirodalmi istent®Réget.