Magyarság, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

4 Hónaptól nagy pénitelenség a dunaparti csarnokban __ A Magyarság tudósítójától A megszokott busongó, szomorkás arti “4iisÄisrÄ“ vetődik erre a tajekra. A » i“"rri"Sless “ jimr.dSS«»- nek horizontját. mennyiségben » #«£= szén szalonnas és hajas tuggu » s . ss? Äits« ä » »«■ ·—£”!. kis -'“Sr.,“..»» «I l*u, voterától . ““'200 koronára ^ árát. Ez ugyan lehetett ravaa^ ma S ?ÄÄi;S « «sgtÄ'S-“S ■»“'« .»« m« xrs»Tä sä rttSL**.->Ä« 5 SÄiS.’iy*» ban kelljen fizetniok. A húspiacon egyébként ma a z no" meg le^zte “flSiÄS'Ä .s.ÄÄ'--£ De az idei gyenge bárány sem S—VÄ —-30.000 koronáért. A 300OU * téshússal szemben kiadósság , ez bizony nem versenyképes. A halasok szeretnék meggyőzni a nézdegélő közönséget arról, hogy a ajak aránylag a legolcsóbb húst a publikumnak. Bár a kifüggesztett arjegyzékeik mást mondanak, így Peau 70 000 és 100.000 koronás harcsa, a leg hat.„«. r ,*• » “íK Zud.ni « zsnkát és 40.000 koronás pontyot. Pamiszkodnak is a halkereskedők, hogy a közönség nem akar ráfanyalodni a hal-GVMég legjobban érdekelné a háwasszon friss leiás, ami a múlt hetekben ^az olyan szépen olcsóbbodni kezdT-iz árak most 1500 koronán torpantak meg. Úgy látszik, a tovább olcsóbbodásra befolyással van a kivitel .Hiába esős, borongós az idő, a tavasz azért mégis utat tör a piacon a friss primőrökön keresztül. Itt van P.i az idei saláta, amit fejenként 3000 és 4000 koronáért kínálnak. Nem is szólunk az olasz új burgonyáról, mely nem tol előbb és nem drágább 15000 A fehéren mosolygó nagy fölű karfiol is tszeredetű dolog és 11000 koronába kerül kilója. Ety ára van például az olasz maronival, amit viszont egyatalában nem vásárol ma már a publikum. A gesztenyeszezon az idén különben r rendívül rossz volt. Ujhagyma is van már a piacon, mégpedig hazai termés. Négy-öt szálat adnak belőle 100 koronáért. Az olasz zöldborsó , ellenben 26.000 koronába kerül kilónént. Nem nagyon kapkodja a publikum. Általában a drága primőrök iránt inkább csak a vendéglősök érdeklődnek. Neki , úgy látszik, még kifizeti magát ilyen drága anyaggal dolgozni. . . MAGYARSÁG 1925 március 1. vasárnap fiártsa él hire tudni! meg a felsdház! fogság! Mifehrí — A Magyarság tudósítójától — A felsőházról szóló törvényjavaslat még az egységes párt bizottságain sem ment keresztül, de máris megindult a tülekedés a felsőházi helyekért. Amint bizalmas közlések révén elterjedt a hire, hogy az új felsőházi javaslat a tagsági jog megállapításánál nagyjában a két év előtti tervezetrendelkezéseit vette át, valóságos zarándoklás indult meg az igényjogosultak részéről. Ostrom alá fogták a kormányzóságot, a minisztereket, az egységes párt befolyásos tagjait és a választás vagy kinevezés által betöltendő helyekre annyian ajánlkoztak, hogy valóban csak a legszebb véleménnyel lehetünk hazánk jelenlegi közállapotairól, annyi kiváló emberünk van, hogy háromszor akkora felsőháziján sem lehetne őket elhelyezni. A kormány azért is vonakodott a felsőházi javaslat szövegét nyilvánosságra adni, mert nem akarta a főrendjelöltek számát még tovább fokozni. Sok az önjelöltek közt a volt képviselő. Akik be nem juthattak a nemzetgyűlésbe, most, mint felsőházi ,egységes párt kívánják rendületlen kitartással elősegíteni a kormány nemes törekvéseit. Ezek az önjelöltek minden titkolódzás ellenére kiszimatolták a javaslat rendelkezéseit és ennek megfelelően tették meg az előkészítő intézkedéseket. Természetesen a javaslat megállapításai, amelyeket alább a kellő fenntartással ismertetünk, a tárgyalások során még módosulhatnak és minden ilyen módosítás téven fog találni néhány tevékeny, fáradtságot nem kímélő derék önjelöltet." A felsőházi javaslat intézkzédin a kormányzóválasztásról is A felsőházi törvényjavaslat, az eddig kiszivárgott hírek szerint, úgy intézkedik, hogy az új felsőháznak a méltóság vagy hivatal alapján bekerülő tagokon kívül választott és kinevezett tagjai is lesznek. Méltóság vagy hivatal alapján tagok lesznek: az ország zászlósai, a két koronaőr, a Kúria elnöke és másodelnöke, a közigazgatási bíróságnak, továbbá az OFB-nak elnöke és másodelnöke, a budapesti ítélőtábla elnöke, a koronaügyész, a honvédség főparancsnoka, a Nemzeti Bank elnöke, továbbá a vallásfelekezetek egyháznagyjai, úgy, amint azt a régi törvény szabályozta. Választás alapján tagok lesznek: 1. az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családok jogosult tagjai által megválasztottak, 2. akiket a törvényhatóságok választanak, 3. a mezőgazdaságnak, iparnak, kereskedelemnek, tudománynak, művészetnek és közművelődésnek és általában a különböző élethivatásoknak bizonyos szervezetei és intézetei megválasztanak. A választás az országgyűlés tartamára történik és titkos. Örökös jogon tagok a Habsburg-háznak a 35. évet betöltött, Magyarországon lakó, magyar állampolgár tagjai. Kinevezett tagok. A kormányzó élethosszig vagy a hiányzó tagok pótlására nevezhet ki tagokat. Élethossziglan legfeljebb 40 tagot nevezhet ki, de figyelemmel kell lennie arra, hogy a felsőházban nem képviselt élethivatások és vallásfelekezetek legalább egy taggal képviselvelegyenek. A felsőház jogköre ugyanaz, mint a főrendiházé volt. A tagok díjazást nem kapnak, csak a vidékiek költségeit térítik meg. Ugyanazt az esküt teszik le, amelyet aválasztójogi javaslat a képviselőkkel akar letetetni. A törvényjavaslat érinti a kormányzó jogkörét is s egyebek között ezeket mondja: , ' »Ameddig az államfői tennivalókat a törvény értelmében a kormányzó látja el, az országgyűlés a nemzetgyűlés jogállását tölti be és a kormányzó jogköre az országgyűléssel szemben ugyanazmarad, mint amely őt az 1920. évi I. ésXVII. t.-c. értelmében a nemzetgyűléssel szemben megilleti. Ha a kormányzói tiszt az államfői hatalom gyakorlásának végleges rendezése előtt üresedik meg, a kormányzót,, a magyar állampolgárok közül az országgyűlés két háza titkos szavazással együttes ülésben választja meg. Az e végre szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni. Amíg az új kormányzó az esküt le nem tette, a halaszthatatlan államfői tennivalókat az 1920. I. t.-c. 13. szakaszának korlátai között a minisztertanács látja el... f Kállai Tibor, mint kurucvezér Kállay Tibor, a levitézlett pénzügyminiszter, hosszú pénzügyi tanácsokkal látja el utódát egy délutáni radikális-liberális újság hasábjain s mélabús kifogásokat emel ama terv ellen, hogy a magyar koronának az angol fonthoz rögzítése előbb-utóbb olyan pénzügyi és gazdasági relációba hozhat bennünket Ausztriával, amelynek konzekvenciái kiszámíthatatlanok. Reméljük, hogy a volt pénzügyminiszter tanácsa és kritikája nem megy túl annak a benyomásnak a határain, amelyet az ő szakavatottsága és finánctudománya megérdemel. Az ország a maga kárán tanulta meg annak a pénzügyi , szakértelemnek áldásos következményeit, amelyben Kállay Tibor fényelgett, amikor a csonka hazát ért egyiptomi csapások során még azt a katasztrófát is meg kellett érnünk, hogy az ő pénzügyi tudományának gyakorlati eredményeit élvezzük. Ha valakit múltja megfosztott attól a jogtól, hogy kritikát gyakoroljon utódának tervei fölött, vagy hogy neki tanácsokat adjon, akkor Kállay Tibornak az volna a kötelessége, hogy hallgasson és vezekeljen. A volt pénzügyminiszter, aki a közösügyes rendszer nagy pénzügyi sasainak szárnya alatt röpült a magasba, mint kis ökörszem, s akinek politikai horizontja szolgálati évei alatt a bécsi Szent István tornyáig terjedt, most óva inti az országot egy Ausztriával való pénzügyi és gazdasági egyezmény konzekvenciáitól. Sohasem kételkedtünk a munkapárti lélek fejlődésképességében, de még bennünket is arculvág az a rohamos metamorfózis, amely ma csapásnak tekinti azt, amit a múltban egyedüli életlehetőségnek tartott. Most, amikor csupán külföldi segítséggel tudunk valahogy feltápászkodni, ha tudunk, annak a pénzügyi tatárjárásnak következményeiből, amelyet a Kállay-rendszer jelentett, miért tartja veszélyesnek éppen azt a gazdasági kombinációt, amely a legkevésbé fenyeget politikai függőséggel s amelyet a múltban, amikor igazán tartani kellett tőle, mert túl hatalmas volt, életre-halálra kiszolgált, vigyázzanak a munkások, ne engedjék megmételyezni magukat a Rote Hilfe pénzforrásaiból kiömlő rágalmaktól ét veszedelmes jelszavaktól«. A támadásra pár nap múlva ellentámadással felelt a Rote Hilfe kommunista szervezet, melynek bécsi megbízottai: Gábor Andor és Király Albert nevű szökevények Beck Oszkár dr. budapesti ügyvéd útján az alábbi helyreigazítás közzétételét kívánták a Népszavától: »Nem igaz az, hogy a Rote Hilfe pénzforrásaiból rágalmak és veszedelmes jelszavak ömlenek, ellenben igaz az, hogy a Rote Hilfe pénzforrásaiból Magyarországra 1921 május elsejétől kezdődően 1921 december elsejéig öszszesen 7352, azaz hétezerháromszázötvenkét dollár, vagyis mai értékben körülbelül 522 millió magyar korona ment és ez az összeg kizáróan a bebörtönözöttek családtagjai részére jutott és pedig jutott úgy, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt hivatalos helyiségében osztották szét ezt a pénzt a magyarországi szociáldemokrata párt hivatalos ellenőrzésével. Igaz az, hogy ezekből az összegekből a magyarországi szociáldemokrata párt több ízben kölcsönt kért. A Népszava nem tette közzé ezt a helyreigazító nyilatkozatot, mire Beck Oszkár dr. ügyvéd a budapesti büntetőjárásbírósághoz fordult, hogy a sajtótörvény 20. §-a értelmében bírói után kérje a helyreigazítás közzétételét, a büntetőjárásbíróság azonban, miután az ügyvéd nem csatolta be Király Albert és Gábor Andor közjegyző előtt hitelesített meghatalmazását, visszutasította az ügy érdemi tárgyalását. Újabb hírek szerint a Rote Hilfe megbízottai sajtópert indítanak a Népszava ellen s aktákkal kívánják igazolni,hogy a magyarországi szociáldemokrata párt félmilliárdos segélyt és kölcsönöket is kapott az orosz bolsevistáktól a Rota Hilfe közvetítésével. A szociáldemokrata párt vezetősége részéről Peyer Károly nemzetgyűlési képviselő ma olyan nyilatkozatot tett, hogy a Rote Hilfe megbízottainak állításai nem fedik a valóságot. A bécsi szökevények leleplezése politikai körökben érthető feltűnést keltett. Általában az a vélemény alakult ki, hogy az ügyet sürgősen tisztázni kell, mert Gábor Andorék állításainak valódisága esetén a szociáldemokraták a hűtlenség bűntettét követték el. A jobboldali politikusok azt hangoztatják, hogy az ügyészségnek eljárást kell indítania a pártvezetőség ellen. Értesülésünk szerint az ügy a nemzetgyűlést is foglalkoztatni fogja, amennyiben az egységes párt részéről interpellációra készülnek. A bécsi szökevényeit szerint a fsutapesti szociáldemokraták segélyt és kölcsön kaptak az orosz bolsevistáktól A magyarországi szociáldemokrata párt vezetői és a bécsi szökevények között dúló testvérháború újabban anynyira elmérgesedett, hogy a szembenálló felek kíméletlenül a nyilvánosság elé teregetik egymás legrejtettebb titkait is, így a Népszava január 30-iki számának egyik cikke nekirontott a bécsi szökevények Rote Hilfe nevű kommunista szervezetének, amikor egyebek között a következő intelmet intézte az itthoni békétlenkedőkhöz: »A jóhiszemű békétlenkedők felé is volna egy szavunk: vigyázzanak, nehogy jóhiszeműségük mögé bújva belopakodjék a szakszervezetekbe és a pártszervezetekbe a bolsevista agitáció. Az illetékes minisztériumokban tárgyalások folynak az építkezés meginditásáról Az építés megindítása érdekében múlt vasárnap tartott nagygyűlés memorandumát ma nyújtották át Bethlen István gróf miniszterelnöknek, akitől az építőipari érdekeltségek sürgős intézkedéseket kértek, hogy az építkezés rövidesen megindulhasson. A miniszterelnök a memorandumot átnyújtó küldöttségnek azzal válaszolt, hogy a maga részéről meg fog ragadni minden alkalmat az építkezésnek még a tavasszal való megindítására. Tárgyalásokat folytat máris a népjóléti és a pénzügyminiszterrel, akik megtették az előkészületeket, hogy a pénzügyi lehetőség határain belül munkaalkalmakat teremtsenek. Az egyes minisztériumok illetékes ügyosztályaiban is tárgyalások folynak az állami és magánépítkezésekről s reméli, hogy e tárgyalásoknak mihamarabb konkrét eredményei lesznek. - - *