Magyarság, 1925. május (6. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

"2 szélben. A kormánypártnak a magyarsághoz való viszonyát Francénak, a nagy magyar bota­nikusnak egy megfigyelésével illusztrálhatjuk a legtalálóbban annak feltüntetésére, miként fej­lődik vissza egy élő szervezet a növényi állapotba. Mint fürge, jólfejlett rák bújt ki petéjéből és nagyszámú szett végtagjaival vir­goncul úszkált a vízben. Homlokát pir­ és szem díszítette. Egész bel­seje pompásan fejlett, tele bonyo­lult szervekkel. Egy szép napon odatapadt egy halhoz, lyukat fúr a bőrébe, kiszívja vérét. Lemond a­z önkéntes úszásról, a változatos­ság örömeiről, nem akar többé semmit se látni, semmit átélni, ki­kerüli még a naponkinti­ táplálék­­szerzés fáradságát is. Némán, tompán üldögél a hason és szívja, könyörtelenül szívja. Teste idom­­talanná duzzad, elveszti minden arányát, sőt tagoltságát is, lábai visszafejlődnek s teljesen elsor­vadnak, Bíbor piros szeme szét­mállik s eltűnik. Testének egész belseje összeomlik és elpépesedik. Csak a bőre marad meg s ebben az idomtalan zsákban kering és emésztődik meg a felszívott vér. Lassan kint egyetlen csomóból áll, olyan, mint valami kaktusz. Vasárnap 26 gyűlésen 120 keresztény szernek készül — A Magyarság tudósítójától — A községi választások politikai agitá­­ciója még nem érte el tetőfokát, még minden párt számít arra, hogy meg­mozgathatja­ a maga tömegeit (termé­szetesen ahol a tömegek nemcsak papí­ron szerepelnek) és a szelvénygyűjtések munkája mellett ki fognak használni minden percet arra, hogy felrázzák Bu­dapest közönségét. A demokratikus blokk agitációjában óriási hanyatlás állott be, amelynek legfőbb oka az, hogy előtérbe kerültek az anyagi ügyek és szenvedélyes támadásokat in­téznek a listákon rossz helyre került­­ adakozóké Vászonyi Vilmos pártjának kasszája ellen. A legtöbben visszaköve­telik pénzüket, és elkeseredésükben ter­mészetesen gátat vetnek és elgáncsol­nak minden újabb mozgalmat. Az ada­kozóknak ez a szembefordulása Vázso­­nyival olyan nagy mértéket öltött, hogy Vássonyi Vilmos már nem is akar a demokrata blokk központjában meg­jelenni­ sem. A liberális törpe párt agi­­tációja egyáltalán nem volt erős, mivel ők maguk­ is gyengék. A félhivatalos Hipka-párt­ pedig tovább vacsorázgat és igyekezik fellendíteni azoknak a ven­déglőknek a forgalmát, amelyek szíves­ségből átengedik helyiségeiket. Az Egységes Keresztény Községi Párt agitációs munkája éppen olyan hatal­mas arányokban folyik, mint az az első napon megkezdődött. A párt vezetősége azonban számol a körülményekkel és a választások előtti utolsó vasárnap, ami­kor még szabad gyűléseket tartani, — tehát május 3-án —­ egyszerre mind a huszonkét választókerületben nagygyű­lést fog tartani, mert május 10-én már bizonyára a legteljesebb gyű­léstilalom I lesz és így a keresztény párt­agitációs I vasárnapul május harmadikát válasz­totta. Ezen a vasárnapon huszonhat helyen tart nagygyűlést a keresztény községi párt és a huszonhat helyen összesen 12­1 szónok fog beszélni Budapest népéhez. Maga a párt elnöke, Wolff Károly dr. a huszonhat, hely közül huszonkét he­lyen fog megjelenni. Ez a huszonhat gyűlés impozáns erővel fogja bemutatni nemcsak a párt szervezettségének erejét, hanem olyan seregszemléje lesz a ke­resztény választók táborának, a­minő még nem volt Budapesten. dobja. Ugyanakkor a paklit tartó balkezével a homlokához kap. — Hát mondjátok meg, ha a Vera nem ludas a dologban, miért nem ment el a gazda temetésére?... A kérdésére beállott csendben leadja a következő három lapot is. — Bank — mondja a jegyző és rá­dobja lapját a bankosoméra. Még csak a hátát látta a kártyájának. De ütött kabalából. Az idő már közel járt a héthez. A jegyző vesztett. A botosnak fél­nyolcra megtízszereződött a pénze. A pap megütötte az egészet. A zöld disznóra. Ekkor a bankár harago­san felmutatta a lapját. -­ Ilyen a szerencsém! Királyt tartott az ujjai között. Az izgalmas csata a pap diadalá­val végződött. A zöld disznó magá­hoz röfögte a vörös disznót. — Tűz! — kiáltott hangosan a ta­nító, mire a botos az egész paklit a jegyző elé dobta. Az előszobából halk csoszogás hallatszott, majd meg­nyikordult ív kilincs. A kisbiró kereste a jegy­zőt. — János, hozz egy litert a vörös­ből — szólt hozzá a pap. A kisbiró átvette a feléje nyúj­tott pénzt, azután, ahogy jött, csendben elcsoszogott. A jegyző változatos szerencsével kevert meg­osztott. A botost bán­totta s­ pap szerencséje, valami kü­lönös ingerültség kezdte nyugtala­nítani. Hamarosan nem tudott egyebet kitalálni a pap bosszantá­sára, minthogy újból előráncigálta­­ a Gyurka esetét.­­— Belefullasztotta magát. A Ve­­rá­ért. Itt az igazság. — One ász, disznó ugrik — szól maga elé a tanító és hogy mindenki lássa, felmutatja a lapjait. A kisbiró meghozta a bort, poha­rakat keresett elő, majd töltött. Közben meg biztatta az urakat: — Tessen hozzányúni!... Ittak. Először csak kóstolgatták ugyan a karcost a nyelvük hegyé­vel, de azután mégis valamennyi üresen tette vissza a poharát. A pap fizeti a nyereségből. — Óné ász — mondja ismét a ta­­nító. A jegyző elgondolkozva, kimért lassúsággal nyújtja feléje a lapot. Nehéz — bólintgat közben a fe­jével. A tanító­ guberál hosszan, majd­nem negyedóráig. Végre is kétség­beesetten tekint fel a menyezetre. — No, még egyet! A jegyzőben megmozdul a vér. Nyertem! A tanító utálattal dobja el magától a lapokat. — Mért nem ment el a Vera­ a temetésre? - fordul a­ jegyző a botos telen, hogy örömét a tanító meg ne lássa. — Biztosan azért, mert, nem volt kedve hozzá. A fe­­hérnep pedig olyan portéka, hogy amihez nincsen kedve, azt meg nem teszi magának Pilátusnak se. A nap nem sokat értett az asszo­nyokhoz, de ezúttal ő is bólintott. A botos újabb kérdést fogalmazott meg az agyában. A tanító fizetett. A jegyző farkasszemet nézett az ablakon bekandikáló sötétséggel, hogy ki ne törjön belőle a röhögés. Kutyatermészet szorult belé. Örült megkoppasztotta a tanítót. MAGYARSÁG 1925 május 1, péntek J az ajánlások át­szarlásának­ szab­ályozása A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a belügyminiszter ma a következő ren­deletét adta ki: »Avégből, hogy a székesfővárosi tör­vényhatósági bizottsági választásoknál az eljárás az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat rendelkezéseivel összhangban legyen, a 7600—1924. évi. számú végrehajtási ren­delet évi 26. szakaszának 12. és 13. bekez­dése helyébe a következő rendelkezések­ lépnek : Azok a választók, akik az ajánlást át­nyújtják, az átnyújtáskor élőszóval két vagy három választót jelölnek ki, akik a választási elnökkel való érintkezésre hivatottak. A választási elnök a beje­lentett egyének neveit jegyzékbe fog­lalja. Az ajánlást legalább két és legfölebb kíz olyan ajánlónak kell személyesen átnyújtania, akiket a választási elnök személyesen ismer, vagy akik személy­­azonosságukat igazolják. A személyazo­ nosságnak a kerületi elöljáróság által történt igazolását a választási elnök kö­teles elfogadni.« Felévés a XIII. választókerü­­let keresztény polgárságához A XIII. választókerület elnöksége kör­levél formájában felhívást intézett a ke­rület keresztény polgárságához. Ebben a körlevélben elsősorban köszönetet mond a párt elnöksége mindazoknak a választóknak, akik eddig szavazószelvé­nyüket benyújtották és ezzel hathatósan támogatták a pártot. De fölkéri a párt elnöksége a kerületben lakó többi ke­resztény polgárt is arra, hogy szavazó­­szelvényüket május 5-én este 8 óráig ■vigyék be a párt irodájába (VII., Do­hány­ utca 3. I. Keresztény Kaszinó). Hivatalos órák reggel 8-tól este fél­ig. Végül a keresztény kötelességre való hivatkozással, nyomatékosan kér a párt elnöksége mindenkit, hogy május 14-én és 15-én okvetlenül­ menjen el szavazni. A XIII. kerület irodájában, most az utolsó napokon is olyan páratlanul for­galmas élet uralkodik, aminet aligha lehet látni más kerületben. Különösen a hölgyek látogatják az irodát, felmennek egyszerű munkásasszonyok és beosztást kérnek. Pár pillanatra beugranak az el­foglalt férfiak is, átadják szelvényüket és mennek munkájuk után. Egy kézszo­­rít­ást váltanak a párt vezetőségével s v­alame­nnyien büszkék arra, hogy ebben a kerületben »az ördöggel szövetkezett« Ehrlich Dr. Gusztáv nem fogja beküldeni a teljes listát, nem fogja kiosztani csa­ládja és csatlósai közt a hatalmat. » „szemét" zsidók és Vázsonyi A választási harcok folyamán, mint azt annak idején megírtuk, Vázsonyi Vilmos »szemét«-nek nevezte a zsidó­ságnak igen tekintélyes részét. Erre a kifejezésre az indította Vázsonyi vyl­most, hogy megtudta, hogy a zsidóság egy része az álkeresztény lobogó alá­ a­ Ripka-párthoz csatlakozott. Most a Ripka-párt egy vacsoráján Laufer Zsigmond nyilatkozatot olvasott fel, amelyben a­ Ripka-párt zsidói nevében a leghatározottabban visszautasítják Vázsonyinak ezt a támadását, kijelen­tik, hogy nem engedik magukat terro­rizálni és nem akarják Vázsonyit a­ demokraták gettójába követni. A tá­madást különben Ripka Ferenc dr. kormánybiztos is visszautasította, mert szerinte olyan »szemetek, azok a zsidók, akik nála vannak, mint amilyen »rot­hadt­: keresztény ő azok szemében, akik nincsenek tőle elragadtatva. Ilii ÉIÉ a ülfiiiil ifrtpli Iliiül H9ÉÍ9 — A Magyarság tudósítójától. Ma délután értekezletre gyűltek össze a szállodák, fürdők, gyógyvizek és sza­natóriumok legkiválóbb ismerői és szakemberei, hogy egységes megállapo­dásra jussanak a magyar idegenforga­lom fellendítését célzó reformok életbe­léptetése kérdésében. E nagyfontosságú és szociális jelentőségű kérdés részletes megvitatásra talált az egyes előadások­ban, amelyeket az előkészítő bizottság felkérésére szakférfiak tartottak. Elsőnek Bánlaky Géza, a Szent Gel­lért, fürdő és szálló igazgatója fu­t az előadói asztalhoz és azt fejtegette, hogy Budapest, mely Európa vá­rosai közt az ötödik helyet foglalja el, gyógykincsek­­ben páratlanul gazdag és néhány spe­cialitásával egyedülálló az összes nyu­gati államok városai között, világfürdő lehetne, ha kellően kifejlesztenék és pro­pagálnák külföldön. Elsősorban hévizei teszik alkalmassá fürdőkul­túrájának fejlesztését. Budapest azt jelenthetné az európaiak számára a reumatikus és egyéb izületi bajokban szenvedők szá­mára, mint, amit Karlsbad­ jelent a gyo­morbajosoknak. Kitűnő szanatóriu­maink és bármely európai állam köz­egészségügyével vetekedő­­ egészségügyi kultúránk, európai szaktekintélyű or­vosaink egyenesen predesztinálják arra, hogy fürdővárossá fejlődjék. Ez pedig megszámlálhatatlan milliárdos jövedel­met jelentene az ország számára. Utána Gundel Károly,­­hangsúlyozta, hogy ha régen nem is volt fontos a béke boldog éveiben az idegenforgalom, ma igenis elsőrendű kérdés pénzügyi szem­pontból is. Ki kell emelni a magyarság nemzeti sajátosságait kultúránk minden megnyilatkozásában és ma, amikor a modern magyar zene európai hifi­ ze­nei hetek rendezésével és nemzeti ütnne­­pek propagálásával kellene lekötni a külföldi érdeklődését. Ez annál köny­­nyebben történhetnék, mert Budapest már nem az a drága város, aminek köz­vetlenül a háború után emlegették. Felber Lipót savanyún­izeink export és importjának statisztikájával tárta fel azokat a bajokat, amelyek meg­bénítják e közérdekű cikk kereskedelmi életét. Ma, amikor a trianoni béke ás­­ványvízku­tahik háromnegyed részét el­szakította Magyarországtól és csak keserű vizeinket hagyta meg a régi hiánytalan mennyiségben, különösen fontos ez a kérdés. Hangsúlyozta, hogy ez összes európai gyógyvizek pótolha­tók magyar vizekkel, kivéve a Selters­­tipusú lugos-sós vizeket, amelyeket azonban újabban bárki előállíthat ott­hon is. Ifluttyi Báró Jenő, a Balatonfüredi Eeszénytársaság vezérigazgatója ismer­tette az idegenforgalom szempontjából fon­tos iparágak kérelmeinek keserves sorsát, melyek ma is elintézetlenül stag­nálnak a magyar bürokrácia útvesztő­jében. Utána Jakab László dr., a Szana­tóriumi Szövetség alelnöke mutatta be­ meggyőző statisztikai táblákon, hogy Budapest idegenforgalma az 1913-ik­i békeévvel szemben 1923-ban milyen el­tolódásokat szenvedett. Ezekből az ada­■VA­TM kiviláglik, hogy míg 1913-ban 14.000 idegen, részben magyarországi, részben külföldi szállott meg, addig 1923-ban 218.000. Előadásában kimutatta, hogy a budapesti idegenek 77%-ban magyarországiak voltak, Bécsből 12% és réma volt külföldi. Az 1923-iki évben az arány megváltozott. Csonkamagyar­­országból 146.000-en szálltak meg," a megszállt területekről 39.000-en és az b­ejövő külföldiek száma csaknem le­­szállt a felére. Még fontosabb azonban az, hogy míg Budapesten kívül élő 19 millió lakosság­ból 189.000 jött fel Budapestre, addig csonkamagyarországban Budapesten ku­­deínan 10­0 és félmillió lakosságból 146.000-en keresték fel Budapestet. Emel­lett elszomorító, hogy az elszakított 12 millió lakosból csak 39.000 ember ke­­reste fel ismét Budapestet és ez a kö­rülmény legjobban mutatja, hogy min­den raktornak, hatóságoknak és érde­­keseknek, művészetnek, irodalomnak és sajtónak minden agilitásával oda kell törekednie, hogy az elszakított terüle­tekről könnyen és sok százezren jötté­nek fel Budapestre és Magyarországra szívesen jönnének sokan, ha nehézkes akadályok nem állnák útjukat, ha gaz­dasági és politikai helyzetünk javulni fog, akkor az ideáramló elszakított testvéreink révén hatalmas lendület lesz Magyarország és Budapest idegen­­forgalmában. Jakab László dr. előadásában­ ki­emelte azt, hogy az 1023. évi külkeres­kedelmi forgalom 80 millió aranykoro­nányi deficitjét az idegenforgalom ré­vén könnyen tudnánk lecsökkenteni vagy eltüntetni. Megkapó hatású volt az előadása kapcsán bemutatott táblá­­zatnak a külföldi fürdőkbe utazók költ­ségeiről és a hazai gyógyhelyeken fize­tendő heti ellátási díjakról. Kétségtele­­nül világos az előtt, ki a táblázatokat látja, hogy a beteg embernek gyógy­kezelés céljából, külföldre utazni nem kell sőt az feltétlenül luxus. Végül a jelenlevők felkérésére Gálos Kálmán, a Menetjegyiroda vezérigaz­gatója szólalt fel röviden, hangsú­lyozva az idegenforgalom fontosságát a­­ külföld Magyarország iránt való szimpátiájának felébresztése szempont­jából. A nagy érdeklődéssel hallgatott előadások igazolták, hogy az idegen­­forgalom emelése érdekében sok aka­dályt kell legyőzni. Erre a legelső fel­tétel, hogy az összes magyarországi érdekeltek összefogjanak és szövetkez­zenek a propagandára és Csonka­­magyarország múlhatatlan érdekeinek képviselésére. »­ « A szavazatszedő küldöttségek megalakítása Az Egységes Keresztény Községi Párt központi és kerületi irodái lázasan dol­goznak minden kerületben a szavazat­­szedő küldöttségek megalakításán. Má­jus 2-áig kell megalakítani a küldöttsé­geket, amelyekben a pártok számará­nyuk szerint vesznek részt. Május 6-a­­után pedig a keresztény párt be fogja jelenteni mindazokat a bizalmi férfia­kat, akik a választási aktusnál k­özre fognak működni.

Next