Magyarság, 1925. május (6. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-17 / 111. szám
14 lSi®! Ili evüzoáEikei ezelötl iveleili az egiiiiiitnek — A Magyarság tudósítójától — A közgazdasági tudományi kar mezőgazdasági szakosztályának megalapításával a magyar gazdaközönség évtizedes kívánsága teljesült. Amint a legfelsőbb mezőgazdasági történetoktatás igazolja, a magyar mezőgazdaságnak legégetőbb hiánya mindig az maradt, hogy nem volt meg a mezőgazdasági tudományos oktatásnak legfelsőbb egyetemi színvonalú fóruma. Már az 1872. évi közgazdasági ülés a tudományegyetemmel kapcsolatban akarta megvalósítani ezt az intézményt, mert ott az öszszes alap- és segédtudományok olyan terjedelemben találhatók fel, amelyek a tudományos képzés igényeinek megfelelnek. Az OMKE 1891. évi újjászervezésekor már hangsúlyozta, hogy ilyen intézmény szervezése a fővárosban kívánatos, sőt az 1895. évi III. országos gazdakongresszus kimondotta, hogy magasabb elméleti szakképzés, melynek célja a gazdasági szaktanárok, a földmivelésügyi minisztérium szakközegei, a vármegyék mezőgazdasági közigazgatásának előadói, továbbá mindazok kiképzése, kik a gazdasági magasabb elméleti ismereteket meg akarják szorozni, Budapesten az egyetemi fakultások jellegével és jogaival felruházott gazdasági főiskola útján kívánja megoldani. A javaslat alapján már az 1897. év 1898. évi költségvetésben az előkészítő munkálatok költségeit is előirányozták a földmivelésügyi tárca keretében. Ugyanezzel a kérdéssel 1906-ban ismét foglalkozott az OMGE. Az OMGE újabb javaslata alapján a mezőgazdasági egyetem felállítására az előkészületek 1908-ban újra megindultak, de a fakultások egybekapcsolásának akadályain meghiúsultak. Az eszme azonban nem aludt el, bár időközben a vidéki gazdasági tanintézetek gazdasági akadémiákká alakultak át az elnevezés módosításával, a fővárosi egyetemi gazdaképzés szükségességét azonban mégsem ejtették el. Az 1911. évi budapesti IX. országos gazdakongresszus határozatot hozott, mely szerint szükségesnek tartja a gazdasági felsőbb szakképzés és a szaktudományok egységes fejlesztése céljából, a fővárosban egyetemi jelleggel bíró gazdasági felsőbb iskola létesítését. A magyar gazdaközönségnek évtizedek óta hangoztatott és alaposan megindokolt terve tehát megvalósult a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi kar létesítése alkalmával, melynek egyik szakosztálya lett a mezőgazdasági. Félszázadra visszanyúló, alaposan megvitatott és mindenképpen megindokolt munka eredményét fenyegeti a pusztulás azáltal, hogy a közgazdaságtudományi egyetemet esetleg eltörlik, talán valamelyes papiroson kimutatható számszerű megtakarítás miatt. Olyan intézménynek kellene megsemmisülni ezáltal, amely Magyarország egyetlen és kizárólagos erőforrásának, a mezőgazdaságnak alapos kihasználására tanítja a jövő generációt. Ez az intézmény van hivatva arra, hogy kioktassa a jövő nemzedéket a magyar földkincseinek kitermelésére, Magyarország földmivelési ügyeinek fellendítésére és a magyar mezőgazdaság tudományos kiépítésére. Elvitathatatlan tény, hogy éppúgy, mint az elvont tudományoknak, az általános tudományoknak, valamint a műszaki tudományoknak megvan a legfelsőbb egyetemi színvonalú intézményük, éppúgy meg kell lennie az ilyen intézményeknek az agrártudományok részére is. Ezt a célt csakis itt a fővárosban megszervezett intézmény képes a mai gazdasági viszonyok között számbavehető kiadások nélkül megoldani. A mezőgazdasági tudomány egyetemi színvonalú tanításához csakis a főváros adja meg a feltételeket. A közgazdasági tudományi kar mezőgazdasági alap- és szaktárgyakra kellett tanszéket és intézetet szervezni (agrokémia, gazdasági növénytan, növénytermesztéstan, állattenyésztéstan, növénykórtan, mezőgazdasági ipar, mezőgazdasági üzemtan) míg e hét tanszéken kívül a többi 14 speciális tárgyat (fizika, bakterológia, éghajlattan, stb.) a fővárosban elhelyezett tudományos intézmények kiváló szakférfiúi adják elő, továbbá a hallgatóság a szükséges jogi, közigazgatási és kereskedelmi ismereteiket i közgazdaságtudományi kar másik két szakosztályán kaphatja meg. Hasonlóképpen csakis a főváros adhatja meg tudományos és kísérleti intézményei, múzeumai, gyártelepei, ipari intézményei révén azokat a szemléltető bemutatásra és tanulmányozásra alkalmas objektumokat, amelyek a magyar mezőgazda kiképzésében elengedhetetlenek. A vidék egyetlen városa sem képes ezeket a feltételeket biztosítani. Mindezek alapján határozottan megállapítható, hogy magasabb színvonalú, tudományosan képzett mezőgazdákat nevelni a kísérletügyi intézmények régiére, gazdaságilag képzett irányítóerőket kiképezni, tanárokat nevelni a mezőgazdasági akadémiák és tanintézetek részére csakis a fővárosban elhelyezett egyetemi rangú oktatás képes. Erre a következtetésre jutott minden kulturállam. Magyarországon az egyetemi közgazdasági tudományi kar az egyetlen intézménye ezeknek a feladatoknak. Ennek eltörlése, vagy ami ezzel egyértelmű, vidékrehelyezése és elszakítása a keereskedelmi és közigazgatási szaktól, hosszú időre visszavetné a magyar mezőgazdasági kultúra fejlődését. MAGYARSÁG Ki lehet rendőrnő tszásnai? — A Magyarság tudósítójától — Angliában egyenruhás női rendőrök is vannak. Igaz, hogy nem valami sokan, s igy a kevés ideig itt tartózkodó idegen nem is igen láthatja őket. A rendőröknek külön belső háborujuk van a szoknyás közbiztonsági közegek miatt; némelyik rendőrfőnök nem sokra értékeli őket, a másik viszont jó véleménynyel van róluk. Három esztendővel ezelőtt a rendőrellenes hangulat nagyon megerősödöt s akkor a huszonnégy női rendőrnek le is kellett vetni a nyalka egyenruhát. A rendőrnők szükségességének az eldöntésére az angol belügyminiszter végül is bizottságot küldött ki s ez a bizottság megállapította a hasznavehetőségüket. Huszonöt súlyos vélemény került a Departementsl Comittee on the employment of police women elé s a huszonöt vélekedés eredő ereje felkuzatta a nőkre a rendőruniformist megint. Az első női rendőröket a háború alatt alkalmazták Londoniján. A parkok és közterek erkölcsrendészeti felügyelete volt rájuk bízva, valamint a gyermekek és asszonyok segítése a háborús meg,élhetési nehézségek között. .Ezen a működési területen nagy sikerük volt s e siker folytán egyre jobban kiterjesztették hatáskörüket. Most száztíz női rendőr van Angliában. Ez a száztíz nő szétosztottan működik a fővárosban, meg a vidéken. Voltak már sokszor többen is, de sokszor B-listázták is őket. Az angol közvélemény a legnagyobb részben mellettük áll most, s Sir Johnson Hick, az angol belügyminiszter, el is határozta, hogy a londoni női rendőrök számát huszonnégyről felemeli ötvenre. A női rendőrök, mint általában a férfias foglakozásokat űző nők, szeretik hangsúlyozni, hogy ugyanazt a munkát végzik, amit a férfiak. Ez persze nem egészen így van, nagy testi megerőltetéseknek és veszedelmeknek az őket alkalmazó hatóságok vezetői nem teszik ki őket.Az azonban bizonyos, hogy jellemesség és kötelességteljesítés dolgában kiválóak, szélben, esőben is jól teljesítették járőr- és őrszemszolgálatukat. Sokan a szakvéleményeket adók közül azt kívánják, hogy a női rendőrök kizárólag a műveit nők táborából rekrutálódjanak. Tanítónőket, magasabb képzettségű ápolónőket, egyetemet végzett hölgyeket tartanak csak alkalmasnak erre a célra. Mások viszont azt mondják, hogy csak szív, eszesség és általában való jó érzés legyenek a felvétel alapkellékei. A bizottság határozata szerint a jó nevelésnek, tamltságnak nagy a súlya a kiválasztásnál, a gyermekek élete iránt való ösztönös érdeklődés azonban elengedhetetlen feltétel. És ezt az egyszerű nép tanulatlanabb asszonyainál, leányainál éppen úgy, ha nem jobban, meg lehet találni, mint a magasabb műveltségű nőknél. A jelentkezők mindenesetre tarka képet mutatnak. Vannak köztük gépírónők, elárusítónők, házilányok, munkásnők főiskolákat, egyetemet végzett nők. Közülök a rendőrfőnökök szabadon választják ki a szerintük legmegfelelőbbnek látszót Igen fontos a felvételnél az életkor. Általában a 25—30 év közötti jelölteket kedvelik legjobban. A fizetésük ugyanolyan, mint a férfiaké. A szolgálatban töltött idő nem haladhatja meg a napi hét órát, rendkívüli esetekben azonban csakúgy berendelhetők, mint a férfiak. A londoni főkapitányság, a Scotland Yard tapasztalatai szerint a rendőrnők nem alkalmasak számos rendőri feladatra, noha egypáran a detektívszolgálatban igen jól beváltak. Eredményes működést fejtenek ki a balesetek ellen való védelemben, s általában az utcai közlekedésnél. Bristol rendőrségének a tapasztalatai szerint, ahol állandóan járják egyenruhás rendőrnek a város utcáit és tereit, igen jó hatással vannak a fiatal nők erkölcsi életére. A szabados magaviseletű lánykákat figyelmeztetik, figyelemmel kísérik, sőt szüleiket is értesítik. Igen érdekes női rendőri szolgálatot tartanak fenn Kölnben is az angol megszállás kezdete óta. A parancsnok, egy angol hölgy, nemrégiben számolt be a valóban bámulatos eredményekről. A női rendőrség megszervezésének szükségessége az anyaországból eljutott a domíniumokra is. Délafrikában most sürgetik a felállítását, s érdekes érvként hozzák fel, hogy a nem is angol Sziámban már működik a női rendőrség. Bangkok megelőzte a kulturális Délafrikát, mondja egy fokföldi újság. Ausztráliában elvadult közbiztonsági állapotok vannak, ott a női rendőröknek még nem sok szerepük van. Az angol lapokat most járta be az a hír, hogy a másfél évvel ezelőtt, gépfegyverrel, a katonaság utcai harcaival levert melbournei rendőrsztrájk résztvevőit nem veszik vissza rendőrnek. Annyival inkább nem, mert a melbournei fosztogató terrorcsapatok ellen most állítottak össze egy teljesen megbízható külön rendőrcsapatot. 1025 május 17. vasárnap i milói aiai iiiiiiioi iiiiii a napi müau één — A Magyarság tudósítójától — A Foreign Affairs című angol politikai folyóirat májusi füzetében rendkívül érdekes cikk jelent meg William Zuckermann tollából. A nemzetközi megértés jelszavát hangoztató revü, amely ezt a jelzőt borítékán is viseli, szóváteszi a magyar antiszemita mozgalommal s a Numerus Clausus törvényével kapcsolatban azt az európaszerte fölgerjedt zsidóellenes védekezést, amely Magyarország példája nyomán előbb a Baltiállamokban, majd Közép-Európa országaiban is egyre határozott formában akarja korlátozni a zsidóság szellemi előtörését. A Zuckermann cikke a zsidó álláspont szögéből ismerteti ezt a mozgalmat, amely ellen az Anglo-Jewish Parliament most oly módon próbál védekezni hogy a zsidó egyetemi hallozok arányszámának kérdését a hágai nemzetközi bírósághoz utalja. A cikk tartalmi ismertetését az alábbiakban közöljük: Van-e a modern államnak a háború után joga nyíltan és flagránsul megsértve a zsidók és keresztény honfitársaik között fennálló törvényeket s a zsidókra a nemzeti kisebbségekre szabott törvényeket alkalmazni? Van-e az ilyen államnak helye a népszövetségben ? A hágai nemzetközi törvényszék legközelebbi ülésén foglalkozik az angol zsidó képviselők londoni szövetségének (Jerish Board of Deputies of London) felszólítására a kérdéssel. Fennállása óta ez lesz az első ilyen természetű ügye. A zsidó diákok számának korlátozása. A szóban forgó állam Magyarország, amely noha a monarchia idejében, a háború előtt, mint a tolerancia és liberalizmus erős bástyája (a great bulwark of tolerance and liberalism) volt ismeretes, a háború után a reakció és az antiszemitizmus melegágyává lett. A bolsevizmus szerencsétlen kísértetét a zsidónak tartott Kun Béla rovására írták és utódja a jelenlegi államfő Horthy kormányzó alatt a zsidóellenes áramlat annyira nagy mérveket öltött, hogy nemcsak Magyarországon tették bizonytalanná életüket, hanem Európa többi országaiban is terjedt a mozgalom. A véres antiszemita heccek és a Kun Béla bukását nyomon követő úgynevezett Fehér Terror egyéb kirobbanásai nyomán a különböző intézkedések egész sorát hozták itt a zsidók ellen. A legnevezetesebbje a hirhedt (notoriens) Numerus Cansus-törvény, amely a zsidó diákok számát valamennyi főiskolán csekély percentszámra korlátozza, elvágva ilyenformán a fiatal zsidó nemzedék zömét az egyetemi tanulmányon felül a hivatásától is. Az orosz cárizmus e barbár csökevénye nemcsak Magyarországon található meg---- a háború utáni lengyel, román, litván egyetmek Európa e beteges tüneményét a is fentartják, sőt jelenleg már Ausztria és Németország sem mentes e sajnálatos kórtól. Némely országban még a magyarnál is kevesebb (erősebb) e mozgalom. Romániában pillanatnyilag a Numerus Clausus-mozgalom már-már politikai jelleget öltött. A kormány az általános diáksztrájkot az öszszes egyetemek bezárásával akarja megtorolni. A különbség a magyar és a többi állam eljárása között az, hogy a magyar kormány e rákfenében nyíltan a mozgalom mellé állott, míg a többi államokban, nevezetesen Romániában, megtámadja. Magyarország idáig az egyetlen állam, amely a Numerus Clausus-t törvénykönyvébe iktatta! Széltében azonban az a vélemény, hogy a kormány hathatós támogatása nélkül az egész mozgalom önmagában összeomlott volna. A kormány rendelkezése folytán ezer és ezer zsidó diák volt kénytelen elhagyni Magyarországot és idegen földön tanulni. Olaszország volt az egyetlen állam, amely a száműzött zsidó diákok előtt feltárta kapuit. Helyet, sőt tandíjmentességet adott nekik egyetemein. Százával tanulnak a zsidó diákok jelenleg az olasz egyetemeken . . . A kisebbségi törvény e flagráns kihívása a magyar kormány által a többi kormányt is hasonló lépésre buzdítja, úgyhogy felhagyva eddigi barátságtalan vagy tartózkodó magatartásukat, a Numerus ClawsMS-mozgalommal szemben, Magyarországhoz csatlakozva, nyíltan akarnak állást foglalni mellette ... Az Analo-Jewish Parliament (angol zsidó parlament) néven ismert Jewish Board of Deputies tehát most szóvá teszi ezt a kérdést a hágai nemzetközi törvényszék előtt. Mr. Lucien Woolf a nemzetközi jog kiváló szakembere vállalta magára az ügyet. A zsidó világ aggódva várja kimenetelét, sok ezer zsidó diák sorsa függ tőle Exrtrópa szerte . . .