Magyarság, 1925. július (6. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

1925 íulius 1, szerda Előfizetési árakt WtUntt 340.000 korona. Negyedévre 19,000 kOR> Egyhóra40.000korona. Egye* szám ára hétközuap 2000 koona. Vasárnap 3000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500>sztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség és kiadóhivatal!* Bndapest, VII. kerület, MiUsa-utca 8. szám, Telelonszámok ■ József 68.90, József 68-91, József 68-02. Eevélclmi Budapest 741, Postait ók 10. Megjelenik héttó kivételével mindennap. Magyarországon már nincs olyan vakondtúrás, amelynek alája ne néztek volna a szövetséges és tár­sult spiclik zászlóaljai. Magyarországon akkorát lehet rúgni, amekkora erejükből telik s amikor éppen szeszélyük paran­csolja, amikor például nem sike­rül vagy balra megy az ántánték egy-egy uj külpolitikai terve. Miután Németország már beleunt a pofozógép gyalázatos tréfájába, minden nagy- és kisántántkomisz­­ság Magyarországgal próbálkoz­hatni. Magyarország •— sajnos, éppen Bethlenéit jóvoltából — el­hanyagolható diplomáciai meny­­nyiség, senkinek se kell vele szá­molnia, se félnie, se sajnálnia, se tisztelnie, Ö a népek Lázárja és bolondja egyszersmind, akit kö­vetkezmények nélkül lehet meg­­hempergetni minden gyalázat posványában, hiszen fegyverte­len. S valóban angol gentleman­like, hogy amikor orronütöttük, azt fogjuk rá bogy muszáj volt igy eljárni vele, mert nincs ki­zárva, hogy a bronzkorszakból itt talált fegyverdepóiból titokban fölszereli magát. A béka hasánál is lejebb vagyunk. Franciaország a német neszeddel elől egy nagy salán antant karjaiban teres menedékei Paris, junius hó (A Magyarság tudósitójától) A francia diplomácia erőteljes játszmába kezdett, ötévi próbálko­zás, habozás után ugylátszik most már végleg megtalálta azokat a célkitűzéseket, amik lehetővé te­szik az egységes és nagyvonalú diplomáciai akciókat. Ezeket már, annyira clőkészitette, hogy most már nyíltan felfedi kártyáit. Carte sur table-1 játszik. A Quai d’Orsay főcélja. hogy a békeszerződésekkel teremtett hely­zetet, a status c/úo-t megrögzitse, legalább is az öt közvetlenül ér­deklő pontokon. Ezeket a pontokat acélpántokkal akarja bevonni, amely megfeszül és ellenáll ott, abol a francia védelmi vonal köz­vetlenül érinti és ruganyossá, tá­­githatóvá válik a kevésbé érzékeny pontokon. A nyugati határvonal biztosítása már önmagában is.igen clismerésre­­méltó diplomáciai munka, amely Anglia garanciája mellett a bizton­ság elérhető maximumát nyújtja. Anglia garanciája azonban nem terjed ki Németország keleti határ­vonalának a biztosítására. A Ber­linben most átnyújtott javaslat a francia kékkönyv tanúsága szerint erre a vonalra igen komplikált diplomáciai védelmi rendszert ter­vez, amelyhez a drótkerítést a nem­zetközi jog legfurfangosabb tüskéi­ből szerezték össze. Franciaország azonban ezzel nem elégszik meg. Nem bízik abban, hogy a súlyos acélvonalat a jogi paragrafus töré­keny tarkója elviseli. A francia külpolitika ennél szilárdabb diplo­máciai védelmi rendszert dolgoz ki, egy nagyszabású, sőt történelmi fontosságú diplomáciai akciót: kö­zeledési, esetleg szövetséget a szláv államok között a keleti vonal ga­rantálására. A francia hülpóiHika uj irányvonala j A gondolat fontossága nem an- 1 níik újszerűségében van. Hiszen nem más ez, mint a régi orosz­­francia szövetség felújítása az al­kalmazott viszonyok között. A Briand—Berthelot-diplomácia ter­mészetesen nem akarja^ egyszerűen lemásolni a háboruelötti egyen­súly-politikát. Azonkívül nagyon is tisztában van azzal, hogy egyszerű véd- és dacszövetség kötése Fran­ciaország és egy keleti államszö­vetség között ma már nem lehetsé­ges. Arról sincs szó egyelőre, hogy Franciaország Szovjetoroszország­­gal kössön titkos szerződést Né­metország ellen. De bizonyos az, hogy a Briand—Berthelot-diplomá­cia újra elővette a szláv orientáció politikáját s azt egy nagyszabású külpolitikai akció kiindulópontjává akarjatenni. Ennek az akciónak első ese­ménye francia politikusok mostani látogatása Varsóba. Számos fran­cia. képviselő és szenátor, legin­kább a két ház külügyi bizottsá­gának tagjai indultak útnak a len­gyelfővárosba. Tudvalevő, hogy Varsóban a francia-német tárgyalások igeu nagy nyugtalanságot keltettek, mertezekbenafrancia-lengyelszö­vetség alapjainak a megingását és Lengyelország biztonságának fel­áldozását látták a Rajnai vonalon szerzett nyugalom ellenében. Var­sóban azt szerették volna, hu a franciáka németjavaslatot,legalább is annak a keleti határokra vonat­kozó részét, nem fogadták volna cl tárgyalási alapnak. A franciák igyekeztek tőlük telhetőleg meg­nyugtatni a lengyeleket. Úgy lát­szik azonban, hogy még Briand genfi tárgyalásai és a francia kék­könyv közzététele után is maradt fennVarsóbanvalamelyesnyugta­lanság, mert a francia politikusok utazásának célja, — amint azt az utazásban résztvevő egyik politi­kus mondotta az önök tudósítójá­nak — a lengyel kedélyek meg­nyugtatása. Ezzel azonban nem merül ki a francia misszió feladata, Varsóban terepszemlét szándékoznak tenni. Elsősorban a lengyel-orosz közele­dés lehetőségét és feltételeit fogják tanulmányozni. Ezt magú Philip­­pelaux kéoviselő mondja nekünk a Palais Bourbon folyosóján. Phi­­lionetaux tir, aki a képviselők kö­zölt egy »Fraueiaország-Oroszor­­szág« nevű csoportot létesített a két ország közötti jóviszöny ápolá­sára holnap maga is utána utazik a francia missziónak Var­sóba, J?Ära Z&mfr oroáa Budapest, VI. évf. 144. (1322.) sz. « * jr| 1-«*« «lati mützhe s amúgy sárosán, csatako­£1l WSsCS IlstSil SUSHI san, izzadtan, de a győzelem isteni mámorától mintegy megdicsőiil- Bethlen István gróf genfi sze ten, a gőgtől fölmagasztosult replése után az egesz magyar koz ábrázattal köszön be az osztrák yóíemény bizonyara _ fájdalma esászár udvarába. Ott az előszobá­­megdöbbenessel fogadja a hűd ban miniszterek, tábornokok ácso­­hogy a nagy diplomáciái gyozc rognakj várják bebocsáttatásukat, lem néhány nap múltán mi szórakozott udvari titkárok he­lyen csúfos és megalázó ^ veri gyezik körmüket, kifogástalan ele­­seggé változott. Chamberlain ai: gánciával felöltözött diszruhás gul. külügyminiszter egy mterpel szárnysegédek udvari pletykákon láció kapcsán az alsohaz ban azt < mulatnak s közben jóízűen kacag­ni jelentést tette, hogy Ausztria naj^ az orosz szövetségesek kudar­­ban nemsokára véget vetnek . cajnj a kozákokon és a nagyszerű szövetségközi katonai ellenorzeä testőrlovasságon, amelyek eskad­­nek, de hasonló eljárást _ nem le ronszám beleragadtak a morva betett követni a trianoni szerző dugványba. Szegény Bolkonszkij­­«1 és katonai záradékainak erve ban elhül a vér. Mikor jött, azt nyesitésénél. »Meg nem l®*1® hitte, mindenki az orosz fegyve­­niegitélni, ■ mondotta a britje sikerének örvend, bogy az államférfi 1 meddig kell Magj ai 'udvari körök csevegésének fő­­országon fenntartani a szovetse-témá;ja ez a gvözelem> amelyilek gesek ellenőrzését. Ez minden- jirvivőjét úgy fogadják, mint esetre magának a magyar kor-,-alamikor a hellén város a győz­­mánynak jövő magatartasatol es oUmpiai bajnokot. Egyszerre függ.« izou veszi észre magát, hogy Ez a rideg kijelentés azu an^ben a környezetben, ebben a hangzott cl az angol torveny-^.^ udvari pompában, ezek kö­­hozáshan, hogy a nepszövctseg_öt£ a tjszta és fehérkezü, szórako­­inagyar or szag 1 főbiztosa hivatal o^ott tisztek között mennyire nem tanúságot tett Genfben avro!;oűtoa «z =ö győzelme,. Milyen hogy _ Magyarorszag . iva^akicsinnyé, szinte semmivé vált ez kiadásai meg a trianoni korlato^ diadal, csaknem szégyenkezni zások mértékét se érik eb s hogyfejj érte. Minek hát a császár elé • a magyar kormány a legtávolabb-^^ az ilyen haszontalan hi. ról sem vádolható meg t1 'fecskével, amiből — Istenem! — fegyverkezesek es alattomos hadi-m,gjs csak az R foWos> hogy készülődések gyanújával. jnlleSéháuy orosz muzsik kinyújtott az ántánték szerint is illetekes- gokkal> sápadtaű és élettelenül nek elismert tanuvallomasnak,tt hever a Morva mezejcn. alapján Chamberlain indítva­nyara a genfi bölcsek vésztői’- Bethlen gjozelmo is, amíg a vényszéke fölmentette a magyar11TM1' «-onfből Londonba ért, ilyen kormányt Benesék otromba szomorú cs jelentéktelen daskodásai alól s teljes elégtételtí^bságga devalválódott, sőt — szolgáltatott a- mostani magyafibidalom a magyarság érde­­kormányrendszer méltatlanul mcg-c‘liek szempontjából gyászos ve­imre,olt és alaptalanul eláztatott-«ég lett belőle. Az' antant nem pacifista hírnévének. Bethlen Ist-muteti meg a katonai ellenőrzést ván gróf tehát a jól végzett? belátható időn belül nem is munka derült öntudatával térJ§jm Ausztriában? Az más! Az betett haza és nyugodtan seper- népszövetség kegyelt gyermeke, hette be azokat a tapsokat és él-« néha zsörtölődik s olykor igazi jeneket, amelyekre az első infor-negyerek módjára meg is zsa­­mációk szerint méltán rá is szol-dja adoptált szülőit, de hát „V(]t. mák kedvében muszáj járni, oda Ám alig pihente ki a miniszter-bl neki adni Nyugatmagyar­­clnök a genfi viaskodás faradul-szagot, pénzzel, még pedig na­­mát s alighogy csendet teremtettem sok pénzzel kell tömni s idehaza a maga portáján, alig-ég a katonai ellenőrzés megalázó hogy fellábbadt egy sulyos mütétekaturáitól is meg kell szabadi­­ci'ő- és idegapasztó szenvedései-ni, mert lia nem: akkor jön a bői: mintha a pehek és balesetekgy trompf, az Anschluss, úgy szériája csak nem akarna végetgy abba beledöglik az egész érni, ime néhány nap múlva mirsaillesi európai egyensúly, lett a nagy győzelemből! Abból aögény Magyarország, miután cl­­gyözelenihől, amelynek itthon po-rgette és haláíbaüzte utolsó ko­­litikai helyzete pillanatnyi meg-iás királyát, nem rendelkezik ezilárdulását. köszönhette. Szegényéé ilyen hathatós és csattanós Bethlen úgy járt az ö nagy genfi »kártyával. Vele tehat szabad fegyvertényével, mint Tolsz!ojndent csinálni. Veszély nélkül egy ik hőse a Hahóm és Békében, et bármikor arcba-boxolni, akit az orosz vezér, Kutuazoff.rt ha rosszul viseli magát, nem azzal bízott meg, hogy a szövetsé-náltatik, vagy átadatik a ki's­­ges osztrák főhadiszállásnak je-únt kegyelmébe. Magyar.»szó-' lentso az oroszok egyik csatározá- szabad rágalmazni, dokinnen­­sának sikerét. Bolkonszkij Andrej: ártatlansága dacára elitélni. herceg — nfert ő volt a parancs-ultáhii és halálig vegzálni az őrtiszt í— lóhalálban vágtat OLmőrzéssel, holott ezen a kis

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék