Magyarság, 1925. július (6. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

2 Francia politikusok Varsóban — Varsóba utazom én is, mint az orosz nép régi barátja, hogy megnyugtassuk lengyel kollégáin­kat Franciaország szándékai felől. Be akarjuk nekik bizonyítani, hogy amikor Franciaország Németor­szággal és Oroszországgal a béke lehetőségeit keresi, egy percre se szándékozik Lengyelország érde­keit szem elől téveszteni. A francia parlament többségének és a diplo­mácia hivatott vezetőinek felfogása szerint addig igazán nem lehet Európa pacifikálásáról és szanálá­sáról beszélni, amíg az orosz prob­léma nincs megoldva. Ehhez az első lépés a lengyel-orosz ellentét megszüntetése. Amíg a két nemzet között a háború lehetősége fenye­get, addig hiába igyekezünk Euró­pában békés állapotot teremteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem könnyű feladat s elsősorban az érzelmi ellentétek kiküszöbü­lé­­sére törekszünk abban a meggyő­­zésben, hogy a gazdasági és a tény­leges reális politikai ellentétben megegyezésre lehet kompromisszu­mot találni. Ez a megegyezés az európai helyzetet lényegesen meg­javítaná. Meg vagyok győződve, hogy ha Németország látná, hogy keleti határain is erős blokk áll szemben revíziós terveivel, köny­­nyebben sikerülne a francia-német megegyezést is megszilárdítani. De vájjon nem áll-e már­is út­jában egy ilyen megegyezésnek a Németország és Oroszország kö­zött , a­pallóban kötött titkos szer­ződés? És vájjon az egész akciónak nem csak az-e a célja, hogy ebben a kérdésben a két szerződéses hata­lom között féltékenységet vagy ellentétet teremtsen? Úgy látszik valóban, hogy ennek az akciónak meszebbmenő céljai is vannak. Legalább­is arra­ vall az a kijelen­tés, amit a francia parlament kül­ügyi bizottságának elnökhelyettese tett előttünk, aki a lengyel-orosz közvetítés nehézségeiről szólva hozzátette: »Au besoin, leurs fréres thhéques et serbes s’entremettront pour aider, à un moment propice, l la conclusion d’une grande en­tente entre les peuples slaves. (Szükség esetén az alkalmas pilla­natban a cseh és szerb testvérek is közbe fognak lépni, hogy a szláv népek közötti nagyántánt megala­kításában­, segédkezzenek.) LeSzeSít-e egysz­eresx-lengyel EzSíj­etség ? Ez a fontos kijelentés illetékes helyről jön s igy tudomásul kell vennünk, hogy egy szláv nagy intánt megteremtése a francia dip­,,­lomácia egyik legközelebbi célkitű­zése. Mintha ebben a célkitűzésben megint fel lehetne fedezni Benes Ede egyik újabb közvetítő gondo­latát. Ha az orosz-francia szövet­ség a Quai d’Orsay-n született is meg, viszont a neoszláv eszmét Masaryk­é­k proklamálták Prágá­ban még a háború előtt. Akárho­gyan van is, a Quai d’Orsay ak­ciója közvetlen közelről érdekli Magyarországot is. A legéberebb figyelemmel várjuk, hogy várjon sikerül-e a francia diplomácia eme újabb akciója. Nagy kérdés, hogy — még ha a lengyel-orosz ellentét nem is lenne olyan súlyos, mint ahogy sokan hiszik — lehetséges-e európai konszolidációra törekedni és szövetséget hozni létre olyan ál­lammal, amelynek raison d'etr­e-je, életkérdése az, hogy a jelenlgi tár­sadalmi rendet és államalakulato­kat forradalmi úton megdöntse ? Azután még egy ilyen a célpontba foglalt Németországgal sincs a kérdés elintézve, csak akkor, ha a németekkel sikerül Franciaország­nak megegyeznie. A Quai d’Orsay akciója minden­esetre nagyon figyelemreméltó. A feltűnő csak az, hogy amíg ezekben a kérdésekben a francia diplomá­cia immár eljutott a maga határo­zott külpolitikai programjához, a dunai kérdésben még mindig nem foglalt határozott állást. Úgy az osztrák, mint a magyar kérdésben eddig számos habozás és tapogató­zás, számos »flottement« után még mindig nem sikerült egy egységes programot kidolgozni­uk. Ez a fran­cia diplomáciának nagy gyengesé­ge volt eddig. Várjon az orosz­­lengyel közeledési akcióval kapcso­latban a Duna-vonalra is ki fog dolgozni egy céltudatos diplomá­ciai akciót, aminek logikusan az volna az első következménye, hogy a szláv nagyántánt megvalósulá­sával megszűnnék a kisántánt lét­alapja és hogy­­Pak­s, vagy talán még inkább Prága, Romániát felál­dozzák a nagy szláv anyával való egyesülés eszméjének? Reichau írta : Kosáryné Réz Lola (Utánnyomás tilos) Messze kint, túl a Vöröskúton és a hodrusi tavakon is túl, az erdők mélyében állott, az úri vadász­­terület közepén, a zsarnóczai­ út kö­zelében, a cifrafedelű házikó, amit a fiúgyerekek álmodozásaikban va­dászkastélynak neveztek. Az öregek egyszerűen így mond­ják : — Reichauba megyünk. Ez azt jelentette,, hogy a gye­rekek nagy örömére, puskalisztítás volt délután, sőt néha céllövészet. Este őnagysága vagy őméltósága előkészített két pár vadászharisnyát, két inget, két rend fehérneműt és szögestalpú bakancsot új cipőzsi­nórral az urának. Este, mielőtt aludni tértek volna, a család két­­három napra elbúcsúzott a nagy­ságos vagy méltóságos úrtól, miután hajnalra iderendelték volna a tanszék szolgáját. Reggelre kelve azután a vadászharisnyáknak, a bakancsnak, a zugzaliknak, a pus­kának, az urnak meg a szolgának hűlt helye volt. Ott gyalogoltak már az erdő­mélyén egymás nyomában. A Vörös­­kuttól visszaküldték a szolgákat s maguk vették át a terhet. Elől az öreg Jezsovics nyugalmazott líceumi igazgató ballagott Rex ku­tyájával, mögötte a szűk csapáson libasorban a fiatalabbak. Ki örül jobban a vakációnak ? A diák, vagy a tanár? Messzi napkelet felé egyre rózsa­színűbb lett az ég. Az öreg Jezso­vics, aki szerette a szép asszonyo­­­­kat, velük hasonlított össze mind i­den szépet, ami eléjük tárult a ma- i­gános erdő tündéri reggelén. Még a legharagosabbnak is meglágyult az arca, annak, akinek elfelejtett a felesége uj cipőzsinórt hozatni s hegynek menet, a nagy szuszogás közben, elszakadt a­ régi. Egyre azt nézte nem esik-e le már most a jobblábáról a bakancs. — Nesze egy darab spárga, — mondta valamelyik, aki már a ka­lapját is levette s kopaszodó fe­­­jén csillogott az aranyszínű, friss napsugár. — Nesze egy darab spárga, kösd meg és ne morogj. Ne zavard ezt az áldott Csöndet, bé­két, nyugalmat. S a haragos ur elhallgatott, kö­rülkötvén sebten a darab spárgá­val a bakancsát. Csönd, béke, nyugalom: ez volt Reichau. Ha valami baj, bánat, keserűség érte­ valamelyiket, ösz­­szeszedte a társaságot s pár napra odamenekült. Néha egyedül is. S a magányos erdőben, a vén fák és még vénebb hegyek között egy­szerre meg kellett látni, hogy az egész dolog szóra sem érdemes, ne­vetséges kicsiség, fütyülni kell rá. Hol lesz nyoma az egész ostoba­ságnak, amikor a fák csak úgy áll­nak bölcs nyugalommal, a hegyek csak úgy gubbaszkodnak mély el­­merüléssel, mint ahogyan állnak, mint ahogyan gubbaszkodnak száz és ezer esztendők óta, százezer és százezer ember sok óbégatása, mé­r­­gelődése, megjelenése, eltűnése óta. Csönd, béke, nyugalom: ez­­volt Reichau. Nonono. Volt ott vidám zaj is — Hej, baj, akkor még fiatalok néha v­oltunk. íme, most, a vadászat után, körül- S már ott ragyog rózsaszínű köd ülik az asztalt. A jägerrecht a talonon mindenik előtt a fiatalság — gőzölög. Édesapám főzte, aki büszke fiatalság, amit üveges berárna arra, hogy ő volt köztük a legjobbott csoportfényképek őriznek oda­­szakács, aza az ebédlőben — a gyerekek — Pedig nem is én vagyok ujjal mutogatnak sorban a sok komikus-kohász köztetek. Annahmakepü ifjúra s találgatják kellene érteni a kotyvasztáshoz. Kik lehetett az apjuk... • Mind elkezdik szidni a kohászt Mind elmélázik vagy azért, mert elszalasztotta a­­­ Ejnye, a kutyafáját! — harsog özet, vagy azért, mert lelőtte tele a csöndbe az öreg Jezsovics — többi orra elől­ , te lógassátok a fejeteket! Lógó Ha mar kohászról van szó, sorrsennel nem lehet inni veszik a többit is, a régibb és ibé( Ez nyilvánvalóan­­igaz Mimién régibb kohászokat. Aztán, minel felemelkedik, derűsebbé és érzelmesebbé válvái — Emelem ezt a poharat — foly a hangulat, áttérnek a legrégihatra az öreg Jezsovics állva emel­­kekre, kohászokra, bányászokra, eredeti hangon — emelem ezt a pé­­dészekre egyaránt. Az ő profesoarat Jezsovics Károly nyugalma­­szoraikra. Jenő bácsinak századott líceumi igazgató királyi­ taná­szet el kell mesélnie az öreg Pr­sós urra, aki megfogadta, hogy viczky dolgát. Könyvből tanúit ,sohasem fog meghalni gyárul, de törte magát s magyart Nagy éljenzés, nagy­ nevetés köz­adott elő. A csatornázásról magysen isszák fenékig a poharaikat rázván, hogy mekkora nyilast ke — Nem is halok meg, nem leszek nyitni *a csövek számára, igy stolond, — vélte még az öregúr, jezte ki magát, negtörülgetve fogatlan száját. (A — A nyilazs aggora egyen, hogogsorait étkezésnél mindig kivette, gezsgeny méretü zsuhanc épphogy ne kopogjon.) — Nem leszek gi dudjon belőle bújni, tolond. Én leszek az a kivétel, ami Szegény Priviczkynek gyomonegerősiti a szabályt, rákja volt s a végén már csak it tudta csillapítani fájdalmait, 1 + tiszta szeszt ivott. Szégyelte azo­ban külön hozatni a szeszt a bor ... Nincs bűbájos erdei reggel, bél, hátha rájönnek, hogy nem Nincs a megszokott hegyoldal°aza­boratóriumi célokra kell s ez ablakon túl. Nincsenek itt a ferde­mindig sellakot vagy más egy falu régi házak, vegyészeti műveletekre alkalm Nincs kilenc szoba, szakácsnő, cikket is vásárolt, amit aztán szezobalány, ügyes és hűséges öreg galmasan elrejtett a kályháét szolga, aki egyúttal suszter is, mögé. Mikor meghalt, ott talált nincs kényelmes heverő jobbra­­az egész boltot, balra, nincs fegyvergyűjtemény. MAGYARSÁG 1925 Julius 11, szerda A gyorsabb tempóban tárgyaljál­ a választójogi Hraályjavaslatot A nemzetgyűlés ülése — A Magyarság tudósítójától. — Az indemnitás megszavazásával ma ismét a választójogi törvényjavaslat került a nemzetgyűlés napirendjére. A,. Ház az eddiginél gyorsabb tempóban végzett az egyes szakaszokkal, a leg­többet vita nélkül fogadta el, úgy hogy egy nap alatt a javaslat 16. szakaszától a 60. szakaszig jutott el. Még az iyen tempó mellett is csak a hét végére vár­ható a 190. szakaszból álló javaslat le­­tárgyalása. Letárgyalták ma a nemzet­gyűlés költségvetését is, amellyel kap­csolatban a parlamenti gyorsírók fize­tésének emelése mellett döntöttek. Tizenegy órakor nyitotta meg az ülést Huszár Károly alelnök. A nemzet­gyűlés harmadszori olvasásban is meg­­szavazta az indemnitást, majd Fráter Pál, a gazdasági bizottság előadója is­mertette a nemzetgyűlés 1925/26. évi költségvetését, amely szerint a tavalyi 32 milliárddal szemben a jövő évben 16 milliárd koronát tesznek ki a nem­zetgyűlés kiadásai. Ebből az összegből a felsőház részére ötmilliárd koronát irányoztak elő. Hegym­egi Kiss Pál szót emelt a felsőház számára előirányzott összeg megszavazása ellen, mert erre semmiféle törvényes alap nincs. A par­­lamenti gyorsírók fizetése túl alacsony. A nemzetgyűlésnek éreznie kell az er­,­kölcsi felelősséget e tekintetben. Indít-,­ványt tett, hogy a gazdasági bizottsá­­­got utasítsák olyan javaslat előterjesz­tésére, amely megfelelően gondoskodik a gyorsírók rendkívüli munkájának, méltányos díjazásáról. A Ház ennek az­ Indítványnak elfogadásával szavazta meg a költségvetést. Következett a választójogi törvény­­javaslat részletes tárgyalásának folyta­tása. A központi választmányról és az összeíró küldöttségekről szóló negyedik fejezet 16—26. szakaszait részben válto­zatlanul, részben stiláris módosítások­kal fogadták el. A választók névjegyzé­kéről rendelkező ötödik fejezet 28. §-nál kimondották, hogy a névjegyzéket öt­­évenként újra kell összeállítani, a közbeeső években pedig kiigazítani. Az összeíró küldöttség eljárásáról szóló 33. §-nál Vázsonyi Vilmos indítványára bővítették a négy elemi elvégzésének megállapítására vonatkozó kereteket. A fejezet többi szakaszait részben kisebb módosításokkal, részben vita nélkül szavazták meg. A választásról szóló ha­todik fejezet 53. §-nál Puky Endre elő­­adó olyan értelmű módosítást ajánlott ,ogy amennyiben a választási biztos és a választási elnök között ellentétek me­ntnek fel, a választási biztos szava re­gyen irányadó. A választási elnök ilyen cetekben követelheti, hogy ellenkező véleményét jegyzőkönyvbe foglalják am­ azután a választás jogszerűségénél ebirálására is kihatással lehet. Ott taol a választási biztos mellett válasz isi bizottság működik, a választási biz­­tos eltérő véleményét szintén jegyző­könyvbe foglaltathatja. Rakovszky Iván blügyminiszter felszólalása után a láz elfogadta az előadó módosítását. A pártgyűlések tartását szabályozó 60, al­ál hosszabb vita fejlődött ki. Hegy­­se­gi-Kiss Pál indítványt tett a plakát­­falom megszüntetésére, egyben azt ki­­írta, hogy pártgyűléseknél a fellebb­­■ételi beadványokat azonnal bírálják el az illetékes hatóságok. Farkas István a laka be­törlését indítványozta. Hasonló­­teremben beszélt Szabó Imre, Hala­­ts Géza és Esztergályos János is. Az elnök ezután indítványt tett, hogy Ház következő ülését szerdán tartsa folytassa a választójogi javaslat zár­olását. Hegymegi-Kiss Pál ezzel emben a tisztviselői és beruházási ja­­­slat napirendretűzését kívánta. Gör­­öy István felszólalása után a többség­i elnöki javaslatot szavazta meg. Györki Imre személyes kérdésben szó­lt fel. Vitatkozott a honvédelmi mi­­szterrel és aktát olvasott fel arra, így Prónay­ Pál beadványát a katonai ígész sértő tartalma miatt valóban­isszautasította. Kifejezte azt a gyanú­it, hogy a Somogyi-ügyet soha sem­ngedik főtárgy­alásra, Tahy Pál száza­­ost mesterkélt ürüggyel mozdították­­ állásából, mert Ostenburgot a So­­mogyi-ü­gyből kifolyólag le akarta túr­­áztatni. Ezután felolvasták az­ interpellációs­önyvet, amely szerint szerdán inter­­ellálni fog Rupert Rezső a rádióról. Halasits Géza a házbér szorzószámáról, Kiss Menyhért a földreform végrehaj­­tsáról, Dénes István a földreformmal kpcsolatos kérdésekről, Maday Gyula tiszántún rossz termés következmé­­neiről, Griger Miklós Sándor Béla tá­­rsbíró egy felterjesztéséről, Fábián­éla az iparosokról és kereskedőkről, K­-Szabó Dezső Nagyatád községgel kpcsolatos ügyekről. Az ülés ezek után fél hétkor véget­­t. Beszéli­i­­tcások részére 6 hetes nyári tanfolyam nyílik július hó 6-tól az állami intézetben Vill., Festetich­ utca 3.

Next