Magyarság, 1925. július (6. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

4 MAGYARSÁG 1925 Július 1, szerda Otthont építenek a keresztényszocialista vasmunkások Országos kongresszus Budapesten — A Magyarság tudósítójától. — A Keresztény szocialista Vas- és Fémműndokások Országos Szövetsége vasárnap és hétfőn tartotta a harmadik országos kongresszusát. A vidéki csoportok kiküldöttei is nagyszámban jelentek meg. A kereskedelmi miniszterttudor Endre államtitkár, a népjóléti minisztert Kliszker Albert miniszteri tanácsos képviselte. Kovács Ferenc elnök vasárnap reggel kilenc órakor nyitotta meg a kongreszsszust. Üdvözölte a megjelent kiküldötteket, a miniszteri megbízottakat és a Magyarság munkatársát. Tobler János volt képviselő a keresztényszocialista szakszervezetek központjának üdvözletét tolmácsolta. Azután Ankner Béla terjesztette elő részletes titkári jelentését .Rámutatott arra, hogy a Végüzemnek munkásai a nehéz gazdasági viszonyok következtében sanyarú anyagi helyzetbe jutottak. A munkások csak így részét tudják megkeresni annak az áss-,égnek, mint békében. A titkári jelentés foglalkozott a szociáldemokraták leninjával is, amelyben bőven volt része a keresztényszocialista munkásságnak. Nyílt verekedésekkel, támadásokkal akarták megbontani a keresztény munkások egységét. Sokszor eldugják szerszámaikat, hogy munkájukat ne tudják folytatni. Magyar Ferenc munkásegészségügy és a munkásbiztosítás szüksége címen tartott előadást. A túlzott alkoholfogyasztás különösen pusztít a munkások között. Az alsófokú iskolákban nagyobb teret kell biztosítani az egészségtan oktatásának. Zibolen Endre dr. a munkások kulturális neveléséről tartott előadást. Fontos, hogy a keresztényszocialista munkások különféle sportágakban tevékeny részt vegyenek. Nevelni kell az ifjú mukásokat. Ha másoktól becsületességet kívánunk, magunknak is tisztességesnek, becsületesnek kell lennünk. A szociáldemokrata vezetők nem is vehetik ajkukra a szocializmus nevét, mert amit másnak a szemére vetnek, azt ők maguk csinálják. Javaslatot terjesztett elő, hogy a tagok erkölcsi és kulturális neveléseire szaktanfolyamokat rendezzenek. Pancsik István előadásában rámutatott arra, hogy a keresztényszocializmus lényegesei esetén erkölcsi igazságokban gyökerezik. A társadalmat a keresztényszocialista fölfogások figyelembevételével kell megreformálni. Biztosítani kell a gyermekek és munkásnők védelmét. Fontos a lakáskérdés megoldása és a munkáslétminimum biztosítása. A sokgyermekes családapának már különpótlékot adjanak. Faulvetter Sándor számszerű adatokkal igyekezett kimutatni, hogy a többlétemelést a nyolcórai munkaidő meghonosításával lehet megvalósítani. Ha a munkás naponkint hosszabb ideig dolgozik, lassan kint kimerül és ez megérzik a következő napok munkáján. Egy német téglagyárban egy munkás nyolcórai munkaidő mellett naponta átlag 2090 téglát készített tízórai munkamellett pedig 1670 darabot. Mikor a londoni kikötőmunkásoknak meghosszabbították a munkaidejüket, az átlag tejesítményük 10—15 százalékkal csökkent. A statisztikai adatok figyelembevételével 1919-ben a washingtoni kongresszus már állást foglalt a nyolcórás munkaidő bevezetése mellett. Ezt a határozatot azóta több országban ratifikálták is. Ankner Béla a vasipari munkásság gazdasági helyzetét ismertette. Az ipari rangok rendkívül megdrágultak s ennek káros hatása van a munkásságra is. A gyárak mindegyre bocsátják el az alkalmazottaikat s ez fokozza a tömegnyomort. Az ,ugynevezett amerikázással lehet valamit enyhíteni a munkanélküliségen, a becsületes munkásság számára azonban ez nem lehet megoldás. 1911-ben a laiai Magyarország területén 56.000 vasmunkás dolgozott. Ez a szám 1919-ben lv.tb-re csappant. Később emelkedett, 1924 végén 16,(MM) vasmunkás állott szolgálatban, ma sokkal kevesebb. Az órabér a legjobban fizetett szakmunkásoknál 13.000 korona. A dollár értékét véve alapul, békében a szakmunkások 16.1 cent óradíjat kerestek, ma legjobb esetben 11.2 centet tudnak megkeresni. Az élelmiszerek ára rendkívül módon emelkedett. Piaci értékben tehát a munkások csak egy kis hányadát kapják meg a békebeli munkabéreknek. Tihanyi Béla a vasmunkásotthon felépítésének szükségességét hangoztatta. Az országos szövetség gyűjtést,indított az új otthon megteremtésére. Eddig 11 milliót adtak össze. A tagtársaik vidéken is készséggel adakoznak az új otthon alapjára. Ebből azonban megépíteni még nem lehet, szükség van arra, hogy a keresztény társadalom is támogassa a keresztény szocialista hazafias munkásság törekvéseit. Nem szabad engedni, hogy ezt a mozgalmat a szocndemokraták elgáncsolják. KovácsFerenc a munkaviszonyok megjavításáról adott elő. A keresztény szakszervezeti érdeklődést fokozni kell. A keresztény munkásnőket is re kell vonni a szakszervezeti mozgalomba. Szükséges, hogy a keresztény vas- és fémmunkásoknak külföldi összeköttetéseik is legyenek. Tevékenyebb munkálkodásra inti a vidéki csoportok vezetőségeit. Ezután az egyes előadásokhoz szóltak hozzá a munkáskiküldöttek. Vida István (Csepel) a munkaviszonyok megjavítását tartja mindenekelőtt fontosnak. Pápai Béla felhívja a vidéki munkások figyelmét arra, hogy az új otthon nemcsak a fővárosiaknak lenne gyülekező helye, hanem a vidéki kartársaik is otthont találnának benne. Katona László (Salgótarján), Fogarasi Andor (Csepel), Fraueistein József (Budapest), Unoka Pál (Eger) felszólalásai után Ankner Béla kérte a kiküldötteket, hívják fel otthon munkástestvéreik figyelmét, hogy ne csak az egyéni érdekeket, hanem a köz érdekét tartsák mindig szem előtt. Az otthon megépítésére igen nehéz pénzt előteremteni. 1919-ben igen sokan mondották, hogy minden erejükkel támogatnák azt a munkáscsoportot, amelyik Isten, király és a haza jelszavával venné kezébe a háromszinűi lobogót. Azóta, úgy látszik, a keresztény ■társadalom megfeledkezett ígéreteiről. (Itt egy kiküldött közbeszólt, hogy egy gazdag úr ötezer koronát küldött az otthon alapra.) Ha a keresztényszocialista eszméket meg akarjuk menteni, akkor szükséges, hogy saját otthonunk legyen. A keresztényszocializmus lényegével a közönség egy része nincsen tisztában. Sokan nem tudják megérteni, mi az: keresztényszocializmus. A keresztényszocializmus alapja visszavezethető a keresztény felfogás alapigazságaira. A keresztényszociatista felfogás harcol a szabadságért, küzd a túlzó egoizmus ellen, de a közszempontok figyelembevételével. Nem úgy, mint a szociáldemokrácia, amely csak javakat akar szerezni. Ezt kell megvalósítani, hogy ne az anyag, hanem az ember álljon a világ középpontjában. Ez a keresztény szocialisták feladata. Anker ezután megemlítette, hogy a keresztényszocialista vas- és fémmunkásszövetségnek az újabb alapszabályait a belügyminiszter még mindig nem hagyta jóvá. 1923-ban küldték be az alapszabályokat és ez év elején értesítették a szövetségeit, hogy a címben nem használhatják a szakszervezet szót, hanem válasszanak valami más jelzőt. Ennek már régen eleget tettek, a jóváhagyás ennek dacára még mindegyre késik. A minisztérium úgy látszik, létszámhiány miatt nem tudja az ügyet elintézni. A bizottságok jelentése és az új vezetőség megválasztása után a kongreszszus hétfő este hat órakor ért véget. Közeledés a Keresztény Párt és a kormánybiztos között — A Magyarság tudósítójától — A városi politikában érdekes fordulat előtt állunk. Mióta másodszor felvetődött a főpolgármesterség kérdése, az illetékes tényezők a reális tények alapján keresik a kibontakozást és valamennyi párt — feltételeinek közlése mellett — arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közgyűlés munkaképességét biztosítani kell és nem szabad megengedni azt, hogy a közgyűlést feloszlassák. Beható tárgyalások és megbeszélések folynak tehát a feltételek körül, amelyeknek teljesítése vagy leszerelése Ripka Ferenc dr. kormánybiztos feladata, aki eddigi felfogásához híven most is óvatosan kezeli ezeket a kényes kérdéseket. Ha meg tud állapodni a pártokkal, akkor nyert ügye van, ha pedig elmérgesíti a helyzetet, akkor kap egy viharos törvényhatósági bizottságot, amelyik nem fog dolgozni, hanem felborít mindent, végül természetesen önmagát is.. Az Egységes Keresztény Községi Párt egyik vezető tagja a mai helyzetet a következőkben ismertette előttünk : — Kétségtelen, hogy a főpolgármesteri választást nem mi sürgetjük. Nekünk nem sürgős. Legkevésbé sürgős nekünk a polgármesteri változás, mert Sipőcz Jenőt és az egész keresztény tanácsot alkotmányos után 1926 december végéig választotta meg a főváros közönsége. Itt tehát választásról nem lehet beszélni. Csak a főpolgármesterség kérdése elintézetlen most, amelyik viszont nem olyan lényeges kérdés, eben meg lehet egyezni , mivel úgy tudom, hogy ez időszerint a kormánynak egyetlen komoly jelöltje Ripka Ferenc dr. kormánybiztos, ám lássuk a tényeket. Lássuk először azt, hogy a kormánybiztosban legyen elég erő arra, hogy visszautasítsa a 128 demokrata blokktag forradalmi törekvését, amellyel a törvényesen 1926 december végéig megválasztott polgármestereket és tanácsnokokat akarják állásukból elűzni. Ha ez a törvénytelen törekvés megtörik a kormánybiztos akaratán és törvény tiszteletén, akkor ott állunk a háta mögött s mint főpolgármester, számíthat 91 keresztény, 61 kinevezett és tanácstagra, továbbá a maga 24 párttagjára, amely összesen 176 szavazat. Hatalmas többség ez a forradalmi pártok 128 szavazatával szemben és ez a 176 ember — ezt felesleges is mondani — talán mégis jobban képviseli a magyar és keresztény fővárost, mint a Kakulay— Propper—Vázsonyi-pártkeverék. — Ha a tanács és a polgármesterek védelmét megkapjuk a kormánybiztostól,— pedig ez csak a törvényes rend védelmének és tiszteletben tartásának feltételei— akkor tudjuk, hogy van miért áldozatot hoznunk. Ellenkező esetben, ha tehát Vázsonyi—Glücksthal—Ehrlich G. Gusztáv—Kakulaypárt álpolgári, álkeresztény és áldemokrata elemeivel akarna főpolgármesteri címet és jelleget elérni, akkor szemben találja magát az egész keresztény és polgári fővárossal. Mert mi leszünk az elsők, akik a törvényes tanács és polgármesterek védelmében mindent el fogunk követni, ha kell, akár bicskára megyünk értük, mert velük és bennük a törvényt védjük. Márkus Jenő kedvéért, akit mint halljuk polgármesterré akarnak vá-lfasztani, miután a Bárczy-féle kombináció megbukott, —mondom, Márkus Jenő kedvéért felborítani és felrúgni nem engedjük. Ebben az esetben nincs munkaképesség, nincs közgyűlés, nincs főpolgármester- választás, csak egy van: harc a törvények és konszolidáció és a jogrend biztosításáért. Megint kétezernél több tisztviselőt tettek B-listára — A Magyarság tudósítójától — A tisztviselők nehéz gondjaik között néha majdnem megfeledkeznek róla. A kormány azonban gondoskodik arról, hogy a közalkalmazottak réme , a B-lista, időnkint viszszatérjen és megtizedelje az állam munkásainak számát. Két évvel ezelőtt a B-lista még nem jelentett akkora nyomorúságot, mint ma, mert az alkalmazottak nyolchónapi szabadság után végkielégítést és nyugdíjat kaptak. A szanálási törvényben aztán az eredeti rendelkezéseket módosították olyformán, hogy csak a kinevezett tisztviselők számára adnak nyolc helyett hathónapi szabadságot és azután a végkielégítést. Később a kormány rendeletben még azt is kimondotta, hogy az önként távozóknak szabadságot nem kell engedélyezni, mert aki meg akar, válni az állásától, annak elhelyezkedési szabadságidőre úgy sincs szüksége, mert az új állást, valószínű, már előre megszerezte. Ilyen elbánás mellett azután a B-lista legtöbbször nagy nyomorúságot megpróbáltatást jelentett és a családi exisztenciák teljes tönkremenetelét eredményezte. A szanálási törvény szám szerint megállapította, hogy 1924 július elsejétől 1926 júliusig 15.000 közalkalmazottat kell elbocsátani. A szanálás első hetében négyezernél több tisztviselőt tettek B-listára, ez év január elsején pedig mintegy negyedfélezret tettek állástalanná július elsején és 1926 januárjában tehát arányosan elosztva még közel hétezer alkalmazottat kellett volna kidobni az állásából. Ám a kormány egyes tagjaiban kezdett felülkerekedni a jobb belátás és a mellett foglaltak állást, hogy nem okvetlenül szükséges elbocsátani mind a tizenötezer embert, hanem az időközben megüresedő állásokat nem kell betölteni és ezzel is apad a létszám. Ezt a méltányos tervet egy-két minisztériumban részben már meg is valósították. Az új felmondóleveleket sok hivatalban tegnap és ma kézbesítették. S akadt már olyan minisztérium is, ahol július elsejével az önként távozókon kívül senkit sem küldenek B-listára. Különösen kevés az új állástalanok száma az igazságügyi és földművé■lésügyi minisztériumban. Legtöbbet bocsátanak el a kereskedelmi minisztérium hatásköre alá tartozó hivatalokból. A budapesti postaigazgatóság■ tegnap ezer alkalmazottnak kézbesítette az elbocsátólevelet. Azelőtt többször megemlékeztünk róla, hogy az elbocsátot telefonos kisasszonyok számára nem adtak szabadságot és végkielégítést. A kereskedelmi minisztérium, úgy látszik, szintén rájött, arra hogy az alkalmazottakat nem lehet minden kártérítés nélkül kitenni és most valamennyi B-listás megkapja a szanálási törvény alapján járó szabadságot, végkielégítést vagy nyugdíjat. A többi budapesti hivatalban nagyobb számban nem igen bocsátottak el alkalmazottakat. A főkapitányságon 56 detektívnek és egy rendőrfogalmazónak mondottak fel. Vidéken is csökkent a B-listára tett alkalmazottak száma. Leginkább az átszervezés alatt álló hivatalokból küldtek el tisztviselőket Még nem tudni pontosan, hány alkalmazott került ma B-listára Hivatalos emberek véleménye szerint nem sokkal lesz több kétezernél-