Magyarság, 1925. augusztus (6. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

1925 augusztus 1, szompai Buaapest, VI. évi. 171. (1349.) sz. Előfizetési árak: Főiéire 240*000 korona. Negyedévre 120.000 kor* Egy hóra 40.000 korona. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona« Vasárnap 9000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500 osztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, VII. kerület, Miksa«»tca 8. szám, Telelonszámok: József 68-90, József 68-91, József 68—92, Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19* Megjelenik hétíó kivételével mindennap. Száz harsona harsogjamos­tantól fogva tejjel és mézzel fo­lyik minden Jugoszláviában, mert megalakult a rend, munka és törvényesség kormánya. Esze­rint az előző kormány a rendet­lenség, munkátlanság és törvény­telenség kormánya volt. A két kormány személyi összetételében csak annyi a különbség, hogy négy Pribicsevics-párti miniszter helyébe négy horvát parasztpárti lépett. Ha tehát igaz az, hogy olyan nagy változás - állott be a délszláv kormányzatban, akkor sem az előző, sem a jelenlegi kor­mány jellegét nem a tizennégy szerb radikális miniszter adta meg, nem Pasies, Trifunovics, Nincsics, Sztojadinovics és Mak­­szimovics, hanem előbb a félben­­maradt segédtanító ur és most a Singer-varrógépek kitűnő ügy­nöke ; gyermek ezt hallja öröm­mel ! Ez volna az első csoda. A má­sodik csoda meg az, hogy ha a dolgok igy állanak, akkor telje­sen alaptalan rágalom az, amitől eddig visszhangzott Európa, hogy t. i. Jugoszláviában Szerbia el­nyomja az uj tartományokat. Mert ime, az előbbi kormányban a horvátországi Pribicsevics Szvetozár parancsolt, a mostani­ban meg Rádics Pál, Pasies csak az ő diktátumaikat hajtotta alá­zatos szolgálaíkészséggel A^égre. Tisztelt Európa, Tessék sutba dobni eddigi tudományát! Rá­dics csak azért kiabálta tele a világot a horvátok elnyomásával, hogy nagy ravaszul elsvindlizze azt a tényt, hogy a szerbek nyög­nek a horvátok zsarnoki uralma alatt. Szerencse, hogy ez az SHS királyság fentállásának hetedik évéhen kiderült! "Á csodák sorozata ezzel még nincs befejezve. Eddig úgy tud­tuk, hogy Jugoszlávia születése körül a horvát bábái szerepet Trumbics töltötte be. Úgy emlé­keztünk rá, hogy mind a béke­­konferencián, mind. Wilson előtt, mind Olaszországgal szemben Trumbics volt az, aki horvát részről a délszláA- tétel igazsá­gáért, a délszláv állam jogosult­ságáért fanatikus elszántsággal harcolt, szemben Rádiccsal, aki a horvát tétel bajnoka volt, aki a békekonferenciához százhat- Aranhétezer aláírással memoran­dumot nyújtott be, követelve a horvát nemzet önrendelkezését, aki a geuuai konferenciára kü­lön horvát követet küldött, aki ez ügyben Londonban járt, aki nem ismerte el sem az 1918 de­cember 1-én kikiáltott egyesü­lést, sem a AŰdoAMáni alkotmányt, hanem horvát köztársaságot ki­­vánt. SzÓAml délszláv szempont­ból Trumbics volt a konstruktiv horvát, Rádics a nagy destruk­tív. Hát ez sincsen igy! Rádics egyik újabb mérföldes nyilatko­zata magyarázza meg : csak azért csinált köztársasági és szepara­tista politikát, hogy ezzel kiirtsa a hor\Tátságból a — habsbúrgi szellemet! ÍValószinüleg a habs­­burgi szellemet irtogatta már ak­kor is, mikor 1914-ben külön hor­vát Habsburg-himnuszt költött és Péter király ellen gunyvers­­füzetet adott ki. Ä habsbúrgi szellemet semmisítette meg ak­kor, mikor a horvát paraszt há­tán eltörött szerb királyi jogar­ról beszélt, mikor kimondta, hogy híveivel nem vesz részt a dél­szláv konstituantén és ötvenezer ember jelenlétében híveivel együtt esküt tett rá, hogy a hor­vát köztársaság szabadságáért utolsó csepp vérükig harcoljak, mikor az év tavaszán a zágrábi konklávéban ült, ahol ugyan nem pápát, de elnököt fognak Akasz­tani. Ez mind igy van, csak mi korlátolt emberek, kik holmi lo­gikus gondolkozással vesződünk, nem értettük meg. Mert lám csak, Trumbics ellenzékbe szo­rult, horvát jogokat emleget és ezek nevében ostromolja Rádi­cs oí, mig ennek hívei a padokat iveriifí rugdossák, pokoli zajt csapnak, hogy ezzel megmentsék a délszláv egységet és a Kara­­gyorgyevics-házat. Piát azt tetszik-e tudni, mit tesz az emberi nyelven, mikor a fürj azt mondja, hogy pitypa­­latty? Ha nem tudják, olvassák el a belgrádi Politikát, mely le: nyomatta a horvát köztársaság kiérdemesült elnökének levelét, melyet ez a konkláA'óból irt Pa­­sicshoz. Megtudjuk belőle, kö­Szerelem Irta: Hamvas József (Utánnyomás tilos) i. Végigfujt a meleg ta\-aszi szél Budapest utcáin és kinyíltak tőle az ablakok. Megpróbálta a sziA-eket is nyitogatni, de nem ment. Azért felkaA-argott az alkonyat rózsa­színű felhői közé és elrepült a Vér­tes völgyeibe aludni. Hanem azért a tavaszt belesugta a budapesti emberekbe. Ötvenezer őnagysága kijelentette, hegy hol­naptól kezdve nem járhat ebben a kalapban. A kávéházak teraszán nyaralásról beszéltek és a két-ká­­romszobás lakásokban előkerültek a hátizsákok, mert holnap kirán­dulás lesz. Másnap csakugyan vasárnap volt és zsufolAm indultak a helyi hajók és vicinálisok. Mintha egy nagyot lélegzett Amina Budapest. Kifújta magából az elhasznált embereket, hogy este oxigénnel és élettel telve szívja, megint magába őket. A dömösi hajón, a második osz­tályon, hamar meglátta Pár Péter egyetemi hallgató azt a jónövésii szőke lányt, aki úgy látszik, egye­dül rándult ki, de a hajó korlátjá­nak támaszkodva semmiAml és sen­kivel nem törődik a hajón. A par­tokat nézte nagy figyelemmel. Lát­szott rajta, hogy_ újság ez neki. Pár Péter nem jutott erre a kö­vetkeztetésre. Csak a szőke lány karcsú termetét, komoly szép ar­cát, aranyos haját nézte. Annyira odabámult, hogy a lány is észre­vette, de nem törődött Vele. Talán, mert -a fiatalember nézése olyan jámbor, tiszteletreméltó csodálat volt, ami nem sértett. — Hová utazik a lány 1 — ve­tette föl a kérdést Pár. Voltak; balga pillanatok, amikor elhatá­rozta, hogy kiszáll azon az állomá­son, ahol ő és követi. De aztán megint annyira megszállta a csiig­­gedés, hogy félrevonult az ár­nyékba és húzott egyet a boros bütyköséből sziverősitőnek. És egymásután úszott, be az állo­másokra a hajó, a lány nem szállt ki. Most már az a vakmerő re­ménye támadt Párnak, hogy Dö­­mösig jön és ebben valami biztatót látott. Ki tudja nem adódik-e al­kalom a megismerkedésre ? Csakugyan Pömösön szálltak ki mindketten. A lány is vállára vette kis hátizsájkát és nézegetve indult a falu leié. Most már az ifjú böl­csész is megállapította, hogy a lány nem ismeri a vidéket. Ez uj eshetőségeket, kínált. A kirándulók nagy í'észe elakadt a vendéglőnél. A. gyorslábúnk előre­siettek. Ezek rekordot akartak ja­vítani a Dobogókőig. A szőke lány egyforma, rendes lépésben ment át Dömösön. Pár, aki utánament, szemlélődése közben egész csomó megállapodásra jutott. Először is, urilány, mert a járá­sában semmi hanyagság. Egyetlen mozdulata sem közönséges., Aztán van benne valami öntudat. A ren­dezett viszonyok között élő, függet­len nő öntudata. Alacsonysarku jó cipője, nyc’-svászcn ruhája bizonyos jómódot jelentett. Az utjelzés bevezet a dömösi sze­gény-sorra, aztán ki a mezőre, a hegyek felé. A Téry-ut előtt át lehet vágni a völgy jobboldalára, és aki csak virágot akar szedni, arra megy. A szőke lány előtt nagyobb turista­­társaság arra fordult. A lány té­továzva állt, meg. Pár a nyomában volt és megragadta az alkalmat, megkérdezte a lányt, merre akar menni. — A Dobogókőre. — Akkor nem arra. hanem erre kell _ menni. Itt kezdődik mindjárt a Téry-ut. Én is odamegyék. Meg­engedi, hogy elkísérjem? A lány rábólintott. Bemutatkoz­tak. A lányt Margitnak hívták és tisztviselő volt egy bankban. De most egy heti szabadsága Aran és ebből pár uapot a Dobogókőn akar tölteni. Pár el akarta venni tőle a hátizsákot, hogy majd viszi, de nem engedte. Beszélgetve mentek neki a hegynek. II. Pár Péter úgy terA-ezte. hogy másnap jön le a Dobogókőről, de ott maradt keddre is. Milyen sze­rencse, hogy szombaton kapta meg a priA-átért u fizetését. Most úgy élhet itt, mint egy angol évdijas Svájcban. Margit általában szeretett egye­dül járni és olvasgatni, de bizony előfordult, hogy Párral találkozott, aki véletlenül szintén arra járt és valamelyik erdei útról bukkant hir­telen eléje csomó virággal. Akkor aztán együtt lépegettek az illatos tavaszi levegőben és bár egészen közönséges dolgokról beszéltek, na­gyon el tudtak merülni a beszéd­ben. Irodalmat, színházat, még egy kis politikát is letárgyaltak. Mar­git. többet járt színházba, jobban tehette. De Pár többet olvasott. Aztán irt is. Már két tárcája jelent meg napilapban és barátai biztat­ták is, hogy_ Írjon. Margitot érde­kelték a .tárcák. Pár elmondta. Mind a kettő csupa szerelem volt rossz asszonyokról, akik xnegmér­­gezik a férfiak életét. — Honnan ismeri maga az asz­­szonyokat? — kérdezte komolyan a lány. — Hát, kérem, látja az ember. — Hol? — Csak úgy, amerre néz. — Az utcán? — Ott is. — Meg aztán különösen a köny­vekben. Mi? Ezek a könyvek annyi hitA-ány asszonnyal A'anak teíe, hogyha mind megelevenedne ez a sok szemét, ebbe a rothadásba bele­pusztulna a világ. De szerencsére ez csak mind azok kigondolása, akik romlottak, vagy rontani akar­nak. Higyje el nekem, hogy sokkal több tisztességes nő vau a világon, mint tisztességtelen. És ez a sze­rencséje a világnak. De ezek a könyvek ölik meg a férfiak hitét a nőben. — És mégis házasodnak. — Pénzért. — Szerelemből is. — Ma nem szabad. Ha mind a ketten szegények, ma nem szabad. — Mért éppen ma? — Mert most olyan világ van, hogy mindig útra készen kell állni. Zsebünkben az útiköltséggel. Cso­­dál kozva néz rám? Lássa én pénz­zel dolgozom, talán azért vagyok ilyen reális, - ' Ära 2000 koron»' Bel&rádi csodák Irta: Batttorych Kornél nyörgöm alásan, hogy á múlt év­ben azért buktatta meg Rádies! a Pasics-kormányt és tette lehe-, tővé a Davidovics-kormány megs! alakuláséit, mert Davidovics be-; csületes ember, Jovánovics be,-; csületes és okos, de Pasics nem-; csak becsületes és okos, hanem politikus is, tehát Rádies csak; vele akart megegyezni. Mit há­borgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkában vagyok, sietek, Ostort fonok, lángostort Jiapsu, garakból.., í Azért ne tessék még a mentőle után kiabálni. Most jönnek még az igazi csodák és a — gikszerek! Az uj kormány első ténye az volt, hogy Rádies perét töröltette és az Elnök Ur egyelőre a vá­lasztás mellőzésével kivonult a konklávéból. Mint afféle köztár­sasági oroszlánhoz illik, azonnal; Veldes-be ment, — bocsánat Blédbe — királyi audenciára. Szive • repesett az örömtől, mi­kor a szerb király egy az átkos Habsburgoktól elrablóit villában fogadta. Az audencia bárom óra hosszáig tartott. Hogy mi történt e három óra alatt, azt egyelőre csak Rádies nyilatkozataiból tud­juk. Az Elnök Ur nagyon meg volt elégedve a királlyal. Három könyvét külön ajánlással átadta neki és minden dologban teljes megegyezésre jutott vele. Akár ihegesküszöm Rádies állításaira: ahol ö van, ott más szóhoz ugyan nem jut és a hallgatás tudvalévő­lég beleegyezést jelent. És a gik­szerek ? Az Elnök Ur államfői R

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék