Magyarság, 1925. augusztus (6. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
2 jogaival élve, a szerb királynak a lovagias parasztkirály címet és jelleget adományozta, ezenfelül kegyesen meghívta Zágrábba a millenáris ünnepekre és a báni palotát mint nemzeti ajándékot magas elhatározásával felajánlotta neki. A király nagyon örülhetett legújabb hit alattvalója nagylelkű jóindulatának. Ilyen szerencsésen megoldva a királykérdést Radics Belgrádba utazott. Egy napot töltött itt. Ezalatt tartott tíz beszédet és leadott Száz interjút. Belgrád tizenhat lapja két napig nem győzte ontani azt a szóözönt, amit az exelnök egy nap alatt produkált. Mennyi bölcsesség olvasható e nyilatkozatokban! Hogy örülhettek pl. a belgrádi újságírók, mikor nekik egy óra hosszáig magyarázta a kereszténységet ! Némi mellékzöngék azért akadnak. A kormány bankettet adott Rádics tiszteletére. Rádics bevágta a maga szabványos négy rostélyosát és kijelentette, hogy kevés — nem a rostélyos, hanem a négy miniszteri tárca! Aztán meg olyasfélét is beszélt, hogy állandóan Belgrádban marad hívei politikájának irányítása végett. Híveinek minden hajaszála az égnek meredt a „nagy ” örömtől! Továbbá, hogy őt megfosztották ugyan mandátumától, de azért nem akar a politikában csak kibicelni! Hogy Pasics az ő jövetelének hírére Karlsbadba hajózott, az, mondjuk, nem fokozta igen nagy mértékben lelkesedését, de megbiztatta a radikális minisztereket, hogy elmegy Pasics után akár léghajón is. Mert tetszik tudni, nyugtatta meg őket, akik mázsányi súlya miatt a léghajózás célszerű voltát próbálták kétségbe vonni, nekem olyan léghajóm van, amelynek semmiféle fordulatban nem eshetik baja !!! A parasztpolitikát, mégpedig nemcsak a horvát, hanem a szerb parasztpolitikát is annyit emlegette, hogy a radikálispárti megkérgesedett szivű burzsuj miniszterek kezdték kissé kényelmetlenül érezni magukat és valami olyan sejtelem kezdett bennük felderengeni, hogy talán Trumbicsék nem is lódítottak akkorát, mikor azt állították, hogy Radics sokkal veszedelmesebb barátnak, mint ellenségnek. Államfői méltóságáról sem feledkezett meg. Kivonult kíséretével, — húsz autó — az Ismeretlen Hős emlékéhez és ott a szerbek, horvátok és szlovének mellett állandóan emlegette a bolgárokat is! Ebben egészen igaza van neki. A bolgárok is szeretik annyira a szerbeket, mint a horvátok! Másnap nyári pihenőre utazott. Elhagyta a »közös« fővárost, mely címmel a régebbi disznóól elnevezést cserélte fel. Ezzel mára mi is lezárjuk a belgrádi csodák sorozatát. Melegen üdvözöljük a rend, munka és törvényesség kormányát. Kívánjuk neki, éljen boldog szerelemben legújabb pártfogójával az emberi kor legvégső határáig, vagy legalább a Korosec által kilátásba helyezett három hónapig ! — Csak olyan embert tudna szeretni, akinek pénze van. — Szeretni! Az más. De a felesége nem lennék szegény embernek. — Hogy érti azt, hogy szeretni! — Maga kérdi! Az író! Úgy, hogy rajta lenne minden gondolatom, álmatlan éjszakákon csak vele beszélgetnék, magam elé képzelném a vonásait és arról lennék meggyőződve, hogy nélküle nem élhetek. — Olyan hidegen mondja ezt el, mint az orvos a diagnózist. — Én azt hiszem, így jobban el kell hinnie, mintha szavalnék. — Bocsásson meg, ne haragudjon, ha megkérdezem: szeretett már így egyszer! — Majdnem. De aztán a fém elárulta magát, hogy nem érdemes. — Hazudott! — Igen. III. Pál Péter kedden se ment el, mert délelőtt összeveszett Margittal és ebédnél nem lehet kimagyarázkodni. A verandán többen is voltak. Ebéd után meg Margit a szobájába ment és nem jött ki pzsonnáig. Azt hitte, hogy addigra elmegy Pár Péter. Délelőtt azon vesztek össze, hogy mért bocsát meg a társadalom a férfinak többet, mint a nőnek. Margit gyereknek mondta Pár Péter egyetemi hallgató urat, mert játszsza a világfit, pedig alighanem egészen tiszteséges fiú. Pár kijelentette, hogyha őt gyereknek nézi, akkor nem alkalmatlankodik tovább a néninek és otthagyta az erdei után a lányt. Amikor Margit ozsonna után lejött a verandáról, azt hitte, hogyPál Péter már elment és ki tudja, találkozik-e még vele valaha ! Aztán elgondolta, hogy magános életébe milyen szépen és ártatlanul illene bele ez az ábrándos fiú, aki semmitse veszedelmes, mert szíves, önzetlen és jó. Elment és nem mehet utána. Szomorúan ment neki a ritkás erdőnek, mely még tele volt napsugárral. Maga elé nézett, mintha keresné valakinek a lábanyomát. Erre most nem járt senki. Látta, hogy a többiek a kilátóhoz mentek. Pompás tiszta délután volt, ma el lehetett látni messze, az Alacsony Tátráig bizonyosan. De mit nézzen ő a völgyben a Dunán, a közeli és távoli hegyeken ! Ma nem érdeklik. És amint a Szentkereszt felé levezető út fordul és egy másik erdei úttal találkozik, a másik után valaki jött mögötte. Pillanatra elakadt a lélekzete. Ezeket a lépéseket ismerte. Most már nevetni szeretett volna. A lépések mindig közelebb jöttek. Már egészen közel voltak és most visszafordult a lány. Nem is tudta, hogy mosolyog. A fiatalember kinyújtotta a kezét : — Bocsásson !— — Ugyan na ! — mosolygott a lány. — Hád ha rar adni! Pál Péter 1 , .valamit, aztán a feléje a, kezet az ajká-I hoz emelte, megcsókolta A lány arca szelíd boldogságul ragyogott. Karonfogva mentek tovább és arról beszéltek, hogy ilyen szép rapni tudott volna, olyan dühös volt. Egyszer kitört belőle a keserűség. Azt mondta a lánynak, hogy nem is veszi őt komolyan. Szegény ember, azért nem akar a felesége lenni. Őt ne bolondítsa. Margit szomorúan nézett rá. — Mit akarsz hát! — kérdezte. — Nem tudok nélküled élni! — kiáltott Péter. — Mindennap majdnem megbolondulok, mikor elválunk egymástól!... Nem bírom tovább az életet nélküled!... A lány lakása előtt a kapuban álltak. A kapu árnyékában sötét volt, ott magához szorította és megcsókolta a lányt. Szegény ráborult a vállára és csendesen zokogott. — Mert sírsz? — kérdezte a fiú forró lélekzettel. — Ne kérdezd. Gondolni is rossz. Kimondani nem lehet. Isten veled, Péterkém. Csókolj meg még egyszer, így. Isten veled! — ezzel megindult a lépcső felé. Péter kábultan nézett utána. Másnap nem találkoztak. Harmadnap reggel már ezt a levelet kapta: Kedves kis Péterkém! Rád gondolok életem utolsó pillanatáig. Ha odaát is, lehet gondolkozni, ott is csak rád gondolok. El kellett mennem. Ilyen tisztán, szépen akarok édes szüleimmel találkozni a másvilágon. Margitkád. Pár szédelegve futott Margit lakásáig. Már tegnap elszállították a Rókus-kórházba, súlyos mérgezéssel. Amire Pál Péter a Rókus-kórházba ért, már nem láthatta Margitkáját.. Meghalt. ■ Elszállították... napirend Augustus 1. stombai Nap kél: 4 ó. 20 p. nyugszik: 19 ó. 18 p. Itold kél: 15 ó. 16 p. nyugszik: — ó. öl p- Római kat. és protestáns: Vas. Szt. Feter. MINISZTER FOGAD: Kereskedelemügyi 11—1. KÖNYVTÁRAK: Nemzet Muzeum Leschen*/; könyvtára 9—16. Egyetemi könyvtár (1.V., Ferenciek tere. 5. 9—14- Fővárosi könyvtár (LV., Gróf Károlyi-utca . 8.) 9— 19. «Erzsébet Népakadémia könyvtára IlVIII., Német-utca 40., 1. em.,) ^17--20. Iparművészet Museum könyvtára» (IX. kerület, Üllői-út 33. szám.) '16—18. — MÚZEUMOK: Iparművészeti Múzeum. (IX., Üllői-ut 33.)' 9^13. Akadémiai Széchenyi- Múzeum ’ (V., Akadémia-utca 2.) ' l6-i-12.’ Mezőgazdasági Museum (Városliget), 10—13. Nemzeti Múzeum Ásványtár (VIII., Múzeum-körút 11.) ,9—18. Nemzeti Múzeum Növénytár (V., Akadémia-utca 2.) 9—13. Szépművészeti Múzeum (VI., Aréna-út 41.) Grafika- és szoborosztály 10—13. Hopp Ferenc-Múzeum (VI., Andrássy-út 103.) 10—13. Aquincumi ásatások és Múzeum (III., Óbuda, Külső ,Szentendrei-út). MAGYARSÁG 1925 augusztus 1, szombat ,gHgBMa8B8gB8ZBBBMMMBIMMW Angol, francia, német, amerikai előkelő hölgyek és művészek • használják a Földes Margit érémet A körmértű hajuk a Játékkaszinó engedélyezésre A Magyarság tudósítójától a különféle érdekeltségek hónapok óta káprázatos tervekkel és ígéretekkel kilincselnek a gazdasági minisztériumokban egy Magyarországon létesítendő játékbank engedélyezése érdekében. A kormány a játékkaszinó felállításának kérdésével több ízben minisztertanácson foglalkozott, néhány miniszter, így elsősorban Rakovszky Iván belügyminiszter és Pestiiy Pál igazságügyminiszter határozott ellenállása azonban eleddig megmentette az agyonszanált országot attól, hogy a pénzhaihászó szemérmetlenség Monte-Carlo kétes hírnevéhez juttassa. A többszörös kudarc ellenére az érdekeltségek változatlan kitartással folytatták ostromukat a gazdasági miniszerek megpuhítására s el is értek annyit, hogy a kormány tagjai az előbb említett két miniszteren kívül elvileg nem ellenezték a játékkaszinó felállítását. Támadt erre örömrivalgás az érdekeltségek körében s az ajánlatoknak olyan áradata zúdult a pénzügyminisztériumba, hogy ott — szanálás ide, szanálás oda — már-már külön ügyosztály szervezésére gondoltak az ajánlatok áttanulmányozása céljából. Történt közben, hogy Sopron városa küldöttséget menesztett Vass József helyettes miniszterelnökhöz, akitől azt kérték a soproniak, hogy a játékbank felállításának engedélyezése esetén a kormány elsősorban Sopronra gondoljon, amely a játékkaszinó koncessziójának birtokában gazdaságilag könnyen talpraállhatna. Ilyen előzmények után ma ismét minsztertanács elé került a játékbank ügye, amelyről Fass József helyettes miniszterelnök a következő nyilatkozatot tette az újságírók előtt: — A miniszertanács tényleg foglalkozott a játékkaszinó felállításatavaszi este talán nem volt sohasem. IV. Nem isvolt. De ilyen szép nyár se lesz több a világon. Pál Péter nem ment haza Borsodba. Szülei nem éltek és nagynénje jobb szerette, ha csöndes életében nem zavarják. Különösen, ha olyan ember, akinek nincs szíve a gazdasághoz és nem szereti nyáron fél négykor felkelni. Volt itt Pesten elég bukott diák, akit taníthatott. A napi robot után jött az est és a hétköznapok után a vasárnap. Nem engedhettek meg maguknak mindennap budai vacsorát, rendesen a tejcsarnokban intézték el az esti étkezést, amikor egymással szemben ültek, egymásra néztek és ha a közelben nem figyelte őket senki, az asztalon egymásba tették a kezüket. Vacsora után csatangoltak a Margitszigeten, Dunaparton, Halászbástyán, még a városligeti Vurstliig is eljutottak. De a legszebb volt mégis a vasárnap, amikor egész nap együtt lehettek és ha este bucsúzáskor megcsókolták egymást, úgy, érezték, hogy nem tudnak elválni egymástól. Pár mindenféle kalandos tervvel jött, hogy beáll Valahová tisztviselőnek, abbahagyja az egyetemet, hogy elvehesse Margitot, mert az egyetem még sok év, aztán akkor is kérdés még, hogy mikor és hol jut álláshoz. De a lány csillapította, hogy kivárják. Őszre, télbe fordult az idő, mindennap találkoztak, de már mindig türelmetlenebb lett. Sok munkát is vállalt, ez is izgatta. Ha elbúcsúztak és egyedül ballagott, haza, hanak a kérdésével, döntést azonban egyelőre nem hozott. Folyton érkeznek a kormányhoz újabb és újabb ajánlatok, amelyek a pénzügyminisztérium ezzel az üggyel megbízott osztályának szakemberei elé kerülnek. A mai minisztertanács, tekintettel arra, hogy azon a kérdés politikai vonatkozásaiért felelős miniszterek nem vettek részt, elvileg még mindig nem kiszánt dönteni. Már azért sem dönthetett ma a kormány, mert az elvi döntést is nagyban befolyásolja az ajánlatok pontos ismerete. A minisztertanács ezért úgy határozott, hogy a legutóbb beérkezett ajánlatokat a korábban beérkezettekkel együtt feldolgozva, pénzügyi szempontból véleménnyel ellátva, minden egyes miniszternek a pénzügyminiszter küldi meg. A minisztériumok vezetésével megbízott államtitkárok pedig gondoskodnak arról, hogy időközben a saját javaslataik alapján minisztereik véleményét megtudják erről a kérdésről. Sopron városának nagy küldöttsége jött a napokban a kormányhoz, hogy legyen tekintettel a játékkaszinóengedély kiadásánál Sopron különleges helyzetére, azokra a nagy érdekekre, amelyek Sopron talpraállításához fűződnek. A minisztertanács honorálta Sopron város különleges helyzetét és igényeit s úgy határozott, hogy amennyiben olyan irányú döntés lesz a játékkaszinó dolgában, hogy engedélyt kiadnak s olyan ajánlat is lesz, amely Sopront figyelembe veszi, nem fog elzárkózni Sopron igényeinek méltánylásától. Ez nem döntés Sopron javára, mert hiszen még az alapkérdésben sincs döntés, tudnillik, hogy ad-e ki a kormány egyáltalán az ország területére koncessziót vagy sem? A felögyminiszter szabadságon A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a kormányzó Rakovszky Iván belügyminiszternek augusztus elsejétől 31-éig szabadságidőt engedélyezett és a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével Pesthy Pál igazságügyminisztert bízta meg.