Magyarság, 1925. szeptember (6. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

1925 szeptember 1, kedd Jjjp Előfizetési árak: Félévre 300.000 korona. Negyedévre 150.000 kor. Egy hóra 50.000 korona. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 3000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500 osztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest, VII. kerület, Miksa-utca8. szám« Teuton szám ok : József 68-90, József 68-91, József 68—92, L-evélcim: Budapest 741, Postafiók 19. Megjelenik hétió kivételével mindennap. A marseillei kongresszuson Marseille, aug. 26 (A Magyarság kiküldött tudósitójától) Marseillera rámosolyog a Pro­vence forró, tüzes napja és a szocialista kongresszus álmosan és ingujjban dolgozik. Az ingujjat szó szerint‘tessék venni. Az első, aki a példát megadta, Renaudel francia szocialista képviselő, aki az elnöki emelvénnyel szemben vetkőzni kezd. Ez a Renaudel va­lamikor mészáros volt és tagba­szakadt idomai általános elisme­rést keltenek. Kétségtelen intel­ligenciájával hamarosan az első szocialista sorokba küzdötte fel magát és Jaurés árnyékává sze­gődött. Amikor Jaurést megölték, Renaudelt tekintették a nagy francia szocialista utódjának. Ezt a szerepet azonban se a pártban, se a parlamentben nem tudta megtartani és ma már a vezérség teljesen átsiklott az ő kezéből Léon Blum-hoz, a francia szo­cialisták jelenlegi vezetőjéhez, aki igy átvette Jaurés örökségét. Léon Blum intellektiiel, valami­kor bírónak készült és egy ideig bíráskodott is, ő a párt pénzügyi és diplomáciai politikájának elis­mert intézője. Ka Renaudel ing­ujjra vetkőzik, Blum gondosan két gombra gombolja kabátját és kifogástalan ráncokba a nyakken­dőjét. Léon Blum a francia szo­cializmus dandyje. Talán azért tapsolták meg az elvtársnök — akik különben aligha értették meg francia be­szédét — olyan viharosan első felszólalását. A delegátusok kö­zött csakugyan feltűnő sok nő akad közöttük; inkább idősebbek — és csúnyák. Van, aki mégis tetszeni akar, mint például egy terjedelmes szőke hölgy, aki Hen­derson megnyitóbeszédének a ka­pitalizmust legszenvedélyesebben ostorozó részénél elővette kis kézitáskáját és annak tükre mel­lett készített egy kis szépséget magának, akárcsak egy burzsuj­­dáma. Az elvtársitoknál a rövid haj természetesen túlnyomóan hó­dit és ugyancsak vigyáznunk kell, hogy egy-egy rövidhaju, csonthéj­­keretű szemüveges, cigarettázó elvtársnőt össze ne tévesszünk az Internacionálé himnemii bajno­kaival ... Igen sok szocialista családostul jött el egy kis nyara­lásra Délfranciaországba. Mint vendég itt van Buchinger Manó feleségévéi és itt van még egy másik emigráns is Becsből, Kunft Zsigmond, a volt népbiztos ugyan­csak feleségestül. Kétly Anna a bizottságokban szorgalmasan kép­viseli a .»dolgozó magyar nőket«, A különböző »magyar« szocialis­ták kongresszusi tevékenysége kü­lönben kimerül abban, hogy egy­mást jelentik fel a kongresszus elnökségénél, mint a munkásság és a szocializmus árulóit. Már céltudatosabban dolgoznak a cseh­országi német szocialisták, akik a kisebbségi kérdés ügyében me­morandummal fordultak a kon­gresszushoz, melyben a nemzeti kisebbségek számára, mint mini­mális megoldást, az adminisztra­tív autonómia megvalósítását ja­vasolták. Ezt a javaslatot az I. számú albizottság tárgyalta, amelyben, amint előrelátható volt, elsősorban a németek és angolok támogatták a javaslatot, mig a francia és természetesen a cseh szocialisták is igen tartózkodó magatartást tanúsítottak. Az elnöki emelvény felett a többi nemzetek zászlói között ott lobog a piros-fehér-zöldes magyar zászló is, de ezeket a nemzeti lo­bogókat hiába akarják az Inter­­nacionálé nagy vörös lobogójával vonni be. A tárgyalás egyébként három nyelven történik. A szóno­kok beszédét ugyanis rögtön le­fordítják francia, német, illetve angol nyelvre. Ez az eljárás a tárgyalás menetét nehézkessé és unalmassá teszi. A fordítások alatt a teremnek kétharmadrésze nem figyel a szónokra és minden delegátus mással foglalkozik. így az egész kongresszus egyoldalú elméleti fejtegetések előadásává válik és inkább hasonlít egy szenvtelen tudományos kongresz­­szushoz (a »forradalom« szó alig fordul elő a kongresszus felszólalásában), mint a »világot megváltó« szociáldemokrácia nagy parlamentjéhez. A tolmácsok egyébként hiába fordítják le a beszédeket két más nyelvre. Az egyes nemzeti dele­gációk nem értik meg egymást, És ezen csak az csodálkozliatik, aki valaha is elhitte, hogy az Internacionálé-nak álmodozóktól és könyvapostoloktól kitermelt fogalma valaha is képes lesz hát­térbe szorítani a nemzeti össze­tartozás öntudatát. Ez a kongresz­­szus mindennél jobban igazolta, hogy amikor a szociáldemokrácia elhagyja az elméleti talajt és gya­korlati kérdések megoldására vál­lalkozik, akkor rögtön kicsúszik lába alól az Internacionálé elmé­leti talaja és a nemzetközi szoli­daritás gondolatát háttérbe szo­rítja a nemzeti (munkás) parti­kuláris érdekeire való ráeszmélés. Amellett —• legalább is a kül­földi szocialista pártok — leta­­gadhatatlanul megőrizték karak­terükben a nemzeti vonást. Kü­lönösen áll ez az angol szocializ­musra. Ez a szocializmus épp oly kevéssé hasonlít a francia szocia­lizmushoz (raisonneur, szónoki, elméleti finomságokra törekvő), mint a németre, szigorú katonai fegyelmezettségével. A kongresz­­szus az Internacionálé »enfant terrible«-jének tartja őket. A való­ság az, hogy az angol munkásság képviselői egyúttal az angol-szász fajiság képviselői is és hiába for­dítják a német vagy francia szónoklatokat angolra, ők azokat mindig a saját nyelvükön értik. Egészen kétségtelen, hogy ez az angol delegáció sokkal közelebb állott az angol liberális világ­nézethez, mint az Internacionálé ideológiájához. Örökölte az angol inzuláris politika minden hagyo­mányát: ünösségét, kizárólagos öncóluságát, A különbség csak az, hogy mig az angol polgári poli­tikus azt mondja: az én nemze­tem mindenekelőtt; az angol szo­cialista ezt vallja: mindenekelőtt az angol munkás érdeke! A kongresszusnak egyik’ albi­zottsága a nemzetközi muűkát­­lanság problémáját tárgyalta, .AT német szocializmus rögtön elmé­leti magasságba emelte a kér­dést: a háború óta a termelési eszközök mindinkább tökéletesed-Á virslit megette. Aztán körülné­zett. Miután meggyőződött, hogy senki se figyel rá, gyors mozdulat­tal a reszelt tormát belecsomagolta a zsebkendőjébe. — Ezzel biztosítom a könnyeket. Életemben még sohase sírtam. így talán sikerül... II. Balázsnak ezt a bizarr ötletét, amellyel a könnyeit mintegy pa­rancsszóra szabályozni akarta, csak az érti meg. aki a reménytelen szerelem gyötrelmein már átesett. A viszonzatlan érzelem a legképte­lenebb dolgokra í’agadtatja az em­bert. Nincs is azon mit csodál­kozni. hogy Balázs reszelt tormá­val akarta megindítani imádottja szivét. Neki el kellett készülnie minden eshetőségre. Hátha Magda úgy viselkedik vele szemben, ami mindenre alkalmas, csak arra nem. hogy sírva fakadjon? Már pedig neki sírnia kell. Ez az utolsó kár­tya. Ezt még kijátssza. Megpró­bálja. Becsöngetett. A szobalány nyitott ajtót. —- Ttthon vau Magda kisasszony? — Igen. — Jelentsen be. Megtapogatta zsebkendőjét. Az­után. mint a színész, aki a színfalak mögött a jelenését várja, leste, bogy a szobalány megadja a vég­szót. — Tessék. És belépett. Magda meglehetősen bűvösen fo­gadta. De ez nem lepte meg Ba­lázst. El volt készülve rá. — Magda... könyörüljön raj­tam ... — Ugyan kérem... hagyjon... — Magda... ha a szivembe látna... ha érezné... Magda... Amit én szenvedek... Az őszinteség fütötte át ezeket a szavakat, Balázs maga se tudta, honnan jön rá ez a nagy melegség, ez az égető forró szomorúság... csak érezte, hogy áthömpölyög rajta és hogy ez olyan jólesik. És egyre izzóbban ömlött szájáról a szó. ki­­gyult, lázas mondatok perzselték a torkát, fojtogatta a keserűség, azt hitte, itt roskad le mindjárt. Magda csodálkozva nézte.- Erről az oldaláról Balázst még nem is­merte. Arcán a vonalak felenged­ték. A hideg szögletek leolvadtak róla. A szeme megtelt melegséggel. — De nézze. .. Balázs ... — Magda... hát szánjon meg... bát szánjon meg végi-e... Magda... Balázs érezte, hogy a szemehéját valami égeti. Hangja elcsuklott. És hirtelen heves zokogás tört ki a melléből. Rázta a sirás. Könnye végigfolyt az arcán. Magda Balázshoz hajolt, A kezét .kereste. Megszorította. És csönde­sen csak annyit mondott: — Balázs... De ebben annyi ígéret volt. anuyi biztatás... És akkor Balázs, a maga diadal­mas fájdalmában megfelejtkezva mindenről, ösztönös mozdulattal a zsebkendőjéhez kapott. Kirántotta a zsebéből. A reszelt torma telehin­tette mindkettőjük arcát. Magda ijedten hátrált. — Mi az? — Semmi... — dadogta Balázs ­­■egy kis... torma az egész... Re­szelt torma... igen... Magda a szemét dörzsölte. — De hogy került magához? Ez mégis csak furcsa. És milyen erős.., Már én is könnyezem... lássa... És felkacagott. De ez a kacagás egyszerre meg­fagyasztott mindent. Balázs meg­érezte. hogy Magda most már au ő égő. igazi könnyeiben se hisz. Min­den összeomlott. Elvesztette a csa­tát. pedig utolsó fegyverét, a köny­­nyeket igazán vezényszóra szegezte Magda mellének. A hiba csak az volt, hogy ezeket a könnyeket nem a reszelt torma, hanem a szive ve­zényelte ki. Ara 2000 korona Budapest, VI. évi. 195. (1373.) sa Parancsszóra Irta: ErdSdy Mihály (ütinnyomáa tilos) I. Balázs miután már mindent meg­próbált, egy utolsó kísérletre száuta rá magát. — Sírni fogok... sírni, mint a eáporeső... És hivatta a pincért,___ — Parancsol? — Virslit... reszelt tormával... de gyorsan ... Aztán kibámult az ablakon. Nézte az utcát. A tavaszi délután a szi­vébe hullt. Sütött a nap. Szemével felitta a fényt. És úgy érezte, hogy nagyon boldogtalan. Nők siettek el a kávéház előtt. Rámosolyogtak. Balázs elfordult. Valami dacos szomorúság gyújtotta ki. Magdára gondolt. — Sírni fogok... igen... És már ki is dolgozta a tervet. Megrajzolt előre minden részletet, öt órakor felmegy Magdáékhoz. Forró szavak... könyörgés... el­­csukló hang. ami a szívből jön... jobbkezével egy óvatos gesztus a zsebkendőhöz... aztán: könnyek, könnyek.... A tormásvirsli már ott volt az asztalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék