Magyarság, 1925. szeptember (6. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-01 / 195. szám
2" nek s így a termelést fokozzák, ellenben a háború utáni gazdasági és pénzügyi krízisek a fogyasztóképességet rendkívül csökkentették; ez a munkátlanság kérdésének a lényege. És mialatt a német delegátus a két jelenség közti összefüggést szinte matematikai képletben foglalta össze, addig a francia szátírásról, Bebelről szavalt. Annál meglepőbb javaslatot tettek az angolok a munkátlanság problémájának megoldására. Szerintük az igazi megoldás az volna, ha Franciaország lemondana a Németországtól járó természetbeni jóvátételi tartozásokról. Általános és kínos elképedés a francia és belga szocialisták között. De az angolok az inzuláris logika önzésével világosan megokolják javaslatukat. Az angol munkátlanság krízisének legfőbb oka az angol szénipar válsága, ami viszont részben annak köszönhető, hogy Franciaország, amelynek a békeszerződés értelmében Németország olcsó szént köteles szállítani, nem vásárol többé Angliában s ezzel az angol munkásság kenyérkereseti lehetőségét csökkenti. Felháborodott tiltakozások, viharos ellenvetések, az albizottság belga elnöke lemondással fenyegetődzik az angol javaslat elfogadása esetén. Ne nézzenek mindent a brit szemüvegen keresztül! Mintha csak Poincarét hallanék, — kiáltják feléjük mások — hiszen mindig ő volt az, aki azt hangoztatta, hogy minél kevésbé versenyképes Németország, annál jobb az angol iparnak és munkásságnak!« Ilyen és ehhez hasonló közbeszólások fogadták az angol szónokot. De az angolok megharagudtak és kivonultak az albizottságból a sátraik alá. A kongresszus azután csakhamar talált egy formulát az angol elvtársak kibékítésére. De a teljes ülésen az angolok újra elővették ezt a sajátságos gondolatmenetet, mit a többiek vonakodtak elfogadni. Sőt tovább mentek, nemcsak a jóvátétel, hanem a szövetségesek közti adósságok szomakozását és az összes békeszerződések teljes revízióját követelték. Nem a szocializmus elméleti követeléseként, hanem a minden angolra jellemző utilitarizmus alapján. Meg is magyarázták javaslatukat. Anglia, hogyAmerikának való dollártartozásainak eleget tegyen, elsősorban az Amerika felé való kivitelre veti magát, olcsó árukat szállítva Amerikába s ezzel az ottani munkabéreket nyomja le és munkátlanságot teremt; ugyanígy fognak szükség szerint a franciák is eljárni, amikor a fenttartozásuk fedezésére az Angliába való kivitelt fogják erőszakolni az angol munkásság érdekei ellen; aminthogy a Divives-terv alkalmazása óta tíz angol munkátlanság még jobban növekedett. Tehát a franciák és belgák fontolják meg, vájjon nem mondanának-e le angol testvéreik javára a jóvátétel behajtásáról. És az angol szónokmég egy Shakespeare-idézetet is talált, amely szerint már az angol költőóriás megjósolta, hogy a háborús jóvátételek többet árnának azoknak, akik,' kapják', mint akik adják. Természetesen a francia szocialisták, akik holnap át szándékoznak venni a kormányt, erről hallani se akarnak. Hogyan? Hagyjuk elpusztulni az elpusztít A Magyarság tudósítójától — A demokrata blokk tagjai, azzal az ártatlan szándékkal hivatták össze ma délután öt órára a közoktatásügyi bizottságot, hogy javaslatokat tegyenek a beiratási díj, a tandíj elengedése és az ingyen könyvekkel való ellátás ügyében. Ehelyett azonban Lázár Miklós vállalkozott a blokk nevében arra a szerepre, hogy hangulatot, keltsen a kommün miatt elbocsátott, tanítók mellett és az összes fegyelmi ügyek revízióját követelje. Az első bizottsági ülést a Szocialista tagok pedig felhasználták arra, hogy minden kis sérelmet előre megírt és hosszú beszédben ismertessenek a bizottság előtt. A bizottság az elnök javaslatára úgy döntött, hogy semmiféle határozatot nem hoz, tekintettel arra, hogy íj tantestületi választott tagok még nincsenek bent a bizottságban és igy a bizottság csonka. Az elnöklő Purébl Győző dr. tanácsnok bejelentette, hogy a közoktatásügyi bizottság csak ideiglenesen, alakul meg, mert hiányzik a nyolc választott tantestületi tag, akiket a nyári szünet miatt nem lehetett megválasztni. De a választást szeptember■ nyolcadikam már, kitűzte- és így szeptember 16-án megtarthatják a teljes ülést, addig pedig a most elhangzott indítványokat a tanügyi osztály kellőképpen előkészíti. Pákosi József: Csonka volt a múlt közgyűlés is! Kosma Jenő dr.: Az önkormányzatot éri sérelem, ha ez a csonka bizottság határozatokat hoz. Különben is ez a bizottság nem hatóság. Indítványozta, hogy az ülést minősítsék értekezletnek, így nyilatkozott Csilléry András dr. is. Az ezután lefolyó egész értekezlet tehát csupán csak diskurálás volt, de a tagok valamennyien alaposan éltek is a diskurálás jogával. Este féltízig tartott az értekezlet, amelyen a szocialisták mindszalmát csépeltek, mert a tanács valamennyi javaslatukat már régen foganatosította s a szocialisták csak azért beszéltek, hogy a közönség azt higyje, hogy mindent ők kezdeményeztek. így Purébl Győző tanácsnok bejelentette, hogy a tanulókat taneszközökkel segítik, elrendelték, hogy csak a szükséges tankönyveket kell megvásárolni, valamennyi hadirokkant gyermekének tandíjmentességet adnak, a bérletek alól felszabadítják az iskolahelyiségeket, harmincegy iskolaépületet toldalékokkal építenek újra, a 41.207 analfabéta számára csoportos kiképzést rendeznek be, díjmentesen oktatják a munkásokat a polgári iskolákban, szaktanítókkal egészítik ki a pedagógiai szemináriumot, önállósítják az iparostanonc-iskolákat. A tanerőknek beszámítják a nyugdíjnál az ideiglenes szolgálatot is, 25.140 ingyen könyv áll eddig rendelkezésre és azt kiegészítik. E program után már semmi teendője nem lett volna a bizottságnak, mikor Lázár Miklós közel kétórás beszédben követelt, elégtételt az elbocsátott tanítóknak. Zilahy-Kiss Jenő — mondotta Lázár Miklós —■ törvénytelenül intézkedett. Purébl Győző elnök: Tessék tartózkodni az ilyen hangtól. Ezután Lázár Miklós bő részletességgel ismertette az elbocsátott tanítók egész történetét és azt állította, hogy felekezeti türelmetlenségből küldték el őket a fővárostól. Másokat pedig azért, mert szabadkőművesek voltak. A harmadik csoportot politikai hajsza fosztotta meg állásától. És erre hivatkoznak most Erdélyben az oláhok is. Csilléry András: Nem áll! Lázár Miklós: A tanács visszaélt hatalmával. Purébl Győző elnök: Ne tessék ilyet mondani! Lázár Miklós. A fegyelmi ügyekről akarja bebizonyítani, hogy azok üldözések voltak. Buday Dezső: És mi volt a kommün alatt. Ezután Lázár Miklós Zilahy Kiss Jenő volt alpolgármester múltját kezdte hánytorgatni, mire éles összetűzése támadt az elnökkel, aki hangosan követelte, hogy ezt a személyi ügyeket kapcsolja ki, mert azokat a bíróság letárgyalta. Buday Dezső azt javasolta, hogy forduljon ezekkel az ügyekkel a bírósághoz. Lázár Miklós azonban átcsapott más területre és most a Magyar ■Tanítók Nemzeti Szövetséget vádolta meg azzal, hogy tagjai sorában sokkal több van olyan egyén, aki jobban, beillik vádlottnak, mint vádlónak- Erre a kijelentésre az elnöklő tanácsnok erélyesen tiltakozott a tanítói testület tekintélyének lerombolása ellen. Végül kiengesztelődést hangoztatott, kérte a revízió elrendelését, az elbocsátottak erkölcsi és anyagi elégételét és hogy ezt az indítványát tűzzék ki napirendre. Kontra Aladár személyes kérdésben szólalt fel és kijelentette, hogy vállalja azt a felelősséget, amelyet reáhárítanak az iskolák megtisztítása miatt, ő tette annak idején az indítványt, mert a fajszeretet és a vallás iránti tisztelet vezette. Purébl Győző az elnöki székből megnyugtatta a bizottság tagjait, hogy a főváros tanácsa teljesen törvény szerin járt el. Ezután Bánóczy László dr. idejétmúltó javaslatokat terjesztett elő. Buday Dezső teljesen egyetért Bánóczyval abban, hogy az ingyenes oktatást be kell vezetni, azonban vannak olyan szülők, akik nagyon is elbírják a tandíj fizetését. Szerinte leghelyesebb volna hivatalból gondoskodni arról, hgoy minden gyermek ingyenkönyvet kapjon. Csilléry András írr. megnyugtatta a szocialistákat afelől, hogy sohasem küldik haza azt a gyermeket, akinek szülei nem tudják kifizetni a tandíjat. És nem volt még soha egyetlenegy gyermek sem, aki nem kapott volna ingyenkönyvet, ha arra rászorult. Ő különösen az iskolák fűtése ellen emelt kifogást, mert tudomása szerint ezt valami fülőhivatalra bízták és ez a legnagyobb baj. Purébl Győző tanácsnok ezután ismertette a tanács állásfoglalását, amely szerint a tandíjmentesség terén nagy kedvezményeket adnak, a 2%-ot fölemelik 5%-ra. A behratási díjról a tanács nem mondhat le, mert azt az utolsó fillérig szociális célokra fordítják. A mentességi kontingenst 40%-ról fölemelik 80%-ra. Mindezeket a bizottság nagy helyesléssel vette tudomásul. Kirchner Béláné igen életrevaló javaslatot terjesztett be a pedagógiai szeminárium, az iparoskereskedelmi tanonciskolák korszerű reformjáról, továbbá a gyermekotthonok felállításáról. Csilléry András dr. kifogásolta, hogy a kultuszminiszter hatvan gyermeket akar beszorítani egy tanterembe és azt, hogy egyes elemi iskolákba polgári iskolákat helyeznek el. A tanácsnok megnyugtató válasza után Révész Mihály tartott hoszszú előadást az iparostanonc-iskolák történetéről, Stern Szeréna a városi könyvkötő tanfolyamok ellen zúgolódott, Szepesi Albert elpanaszolta, hogy a Bárczy által épített iskolákban jelenlétében is befolyt az eső. Végül Bibiti- Horváth János került sorra fél tíz tájban és öt perc múlva már verte az asztalt. De az elnök is csapkodta mérgében az asztalt, mert Bibiti olyat állított, hogy az összes tanügyi referensek közutálatnak örvendenek. Csak viharos és lármás rábeszélés hatott annyira Bibistire, hogy abbahagyta ezeket a személyeskedéseket, mire az elnöklő tanács nok hirtelen berekesztette az értekezületet. Resirafa Mai kísérlete az elbocsátott tanerőit pisszabelpése érdekében MAGYARSÁG 1925 szeptember 1. kedd tott területek munkásságát? Ezt a területet fel kell építeni, mert ennek ipara ezer és ezer francia munkásnak biztosította a kenyerét! És így tovább, a vita unosuntalan újra kezdődik. És a kongresszus eleve is meddőségre van kárhoztatva, mert az elvtársaknak nincs elég bátorságuk annak bevallására, hogy a munkásság nemzetközi szolidaritása csak addig áll fenn, amíg nem jut ellenkezésbe a külön (nemzeti) osztályérdekekkel. A többi csak ámitás. A stockholmi egyházi konferencia üzenete a világ népeihez Stockholmbóljelentik. Az egyházak konferenciájának záróülésén a svéd trónörökös beszédet mondott, melyben kifejtette, hogy a keresztény egyház minden közösségek sorában a legelső kell, hogy legyen a testvériesség és megértés szellemének terjesztésében. Az egyház a nemzeteket és az osztályokat is hozzá fogja segíteni ahhoz, hogy a régi előítéleteket és félreértéseket kiküszöböljék. Ezután a különböző egyházak és országok képviselői köszönetet mondtak a fogadtatásért, majd Söderblom érsek záróbeszédet mondott, öt nyelven énekelt korálissal és svéd nyelven felhangzó üdvkiáltással azután véget ért a kongresszus. A világkonferencia záróüléséből üzenetet intézett a népekhez, amely többek között ezeket mondja: — A háború szenvedései és bonyodalmai és a nyomában fellépő ínség arra kényszerítették a keresztényeket, hogy alázatosan felismerjék, hogy a gonosz a belsőleg széttagolt egyházzal szemben dacolni tud. A mostani konferencia ennélfogva szükséges és mélyreható erőfeszítést kíván tenni abban az irányban, hogy a Megváltó híveit a hit területén végzendő gyakorlati munkáról oktassa ki, kikapcsolásával a doktrinér, liturgikus és egyházi kérdéseknek. Az Evangélium alapján állva kijelentjük, hogy a gazdasági rendszer nem csupán a személyes előnyök hajszolásán, hanem inkább a köz érdekeinek figyelembevételén kell, hogy alapuljon. Csak így jöhet létre az a szociális szellemű állam, melyben munkaadók, és munkások a munkában találják meg nagy feladatuk megvalósításának eszközét. A gazdasági problémák után a függőben lévő erkölcsi és szociális kérdéseket mérlegeltük. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezek a problémák sokkal bonyolultabbak, semhogy egyéni erőfeszítéssel megoldhatók lennének. Ezeken a területen a köznek kell a felelősséget magára vállalnia. Az egyháznak nem az egyes egyén jogainak védelmében, hanem az erkölcsi egyéniség jogainak érdekében kell fellépnie. Az értekezlet végül megállapította a keresztény nemzetiség alapelveit, amely az egoista imperializmustól éppen olyan távol tartja magát, mint a közömbös kozmopolitizálustól. Mi — mondja az üzenet — az egyház kötelességének tartjuk azt, hogy a háború ellen érzett megvetését annak elítélése kifejezésre juttatsék. Bejelenti végül az üzenet, hogy a konferencia határozatainak gyakorlati megvalósítása érdekében bizottságot küldtek ki.