Magyarság, 1925. szeptember (6. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

1925 szeptember 1. ketid MAGYARSÁG Negyven magyar ki­ldet! utazik Parisba a városok nemzetközi világkongresszusára — A Magyarság tudósítójától . A magyar városok nemrégen el­határozták, hogy belépnek a Fran­ciaországban székelő Városok Nem­zetközi Szövetsége (Union Interna­tionale de Villes) kötelékébe. Sipőcz Jenő, a székesfőváros polgármes­tere, mint a Magyar Városok Or­szágos Kongresszusának elnöke, körlevélben szólította fel a vidéki városok polgármestereit, hogy ve­gyenek részt a Városok Nemzet­közi Szövetsége által szeptember végén rendezendő párisi nemzet­közi kongresszuson, melyen a világ összes városai képviselve lesznek. Sipőcz polgármester a városoknak megküldött körlevélben különösen kiemeli annak szükségét, hogy nem a nemzetközi kongresszuson a városok kellőképpen képviselve le­gyenek és felhasználják az alkal­mat, hogy hazánknak a reánk erő­szakolt békeszerződés által történt igazságtalan megcsonkításának ká­ros következményeiről a külföldi városok képviselőit kellőképpen tá­jékoztassák Mint a beérkezett jelentkezésekből kitűnik, a­­magyar városok részé­ből összesen mintegy negyven sze­mély utazik ki Párisba, a nemzet­közi kongresszusra. Budapest szé­kesfővárost a párisi kongresszuson hárman fogják képviselni: Lob­­lmayer Jenő tanácsnok, Varga László műszaki tanácsos és Farkas Ákos, mint a Városok Kongres­szusának jegyzője. A napirend főbb része négy pontból áll, melyekhez a magyar küldöttek is hozzászól­nak. Az egyes nemzetek város­­szövetségeinek jelentéséhez Vár­­hidy Lajos igazgató fog hozzá­szólni. Ismertetni fogja a magyar városok súlyos helyzetét, amelybe a trianoni békeszerződés folytán ju­tottak. A nagyvárosok körüli fal­vak és városok kiterjedéséről és az ezekkel összefüggő jogi helyzetről Chikán Béla pestújhelyi polgármes­ter fog értekezést tartani, amíg a városi kormányzatról szóló napi­rendi tárgyhoz a magyar küldöttek részéről Lobmayer Jenő fog hozzá­szólni. Napirenden van a városok telekpolitikája és a lakáskérdés, melyhez Varga László műszaki ta­nácsos szól hozzá és ismerteti a magyarországi, speciálisan a buda­pesti szempontokat. Hogy a gyakorlatban mit fog eredményezni ránk nézve ez a nem­zetközi bekapcsolódás, azt a közel­jövő fogja megmutatni. Valami nagy reménységgel nem lehetnek eltelve a magyar városok küldöttei, akik már szeptember 31-én útnak indulnak és egy-egy küldöttnek a költsége mintegy nyolcmillió s­oro­­nával fogja terhelni az illető vá­rosok pénztárát. Nem tudjuk előre, hogy Magyarországnak meg fogja-e érni­­ azt a közel félmilliárdnyi költséget, amibe ez a tíznapos kis kirándulás kerül. Mert hiszen a felhívásokból azt látjuk, hogy mindazok az államok dominálnak a Városok Nemzetközi Szövetségé­ben, amelyek segítettek Magyaror­­ságot a trianoni határok közé nyo­morítani és ma is a legfőbb törek­vésük, hogy ebből az elnyomott­­ságból sohase kaszmálódjunk ki. Nem tudjuk, hogy mennyiben őszinte a népszövetség ama kíván­sága, hogy a trianoni Magyaror­szág városai is mondják el pa­naszaikat, kívánságaikat a váro­sok nemzetközi kongresszusán. De bizonyos, hogy a negyven magyar küldöttet nehéz feladat elé állította a sors. Mindenesetre sikö­kséges, hogy a magyar küldöttek útitáská­jukban magukkal vigyék mindazon dokumentumokat és nyomós érve­ket, amelyek a szétszabdalt Ma­gyarország városainak jelenlegi siralmas helyzetét állíthatják leple­zetlenül, minden szépítgetés nél­kül a határok elorozói elé. Ha már ilyen nagy utat teszünk és meg­fizethetjük az évi 250 aranyfrankos tagdíjat, legalább az az egy elégté­telünk legyen, hogy szívünk szerint megmondhassuk Pak­sban a ma­gunk igazát. Véglegesen negíisított a Takarék­ssági Bizottság autiirtási akciója A király eutfijét árverésre bocsátják, de a minisztériumokét nem —­ rA Magyarság tudósítójától — Vasárnapi számunkban megírtuk, mikép tréfálták meg a pajzán ál­lami autók a szigoráról és könyör­telenségéről ismeretes Takarékos­­sági Bizottságot. A Takarékossági Bizottság hónapokon át húzódó lel­kiismeretes tanulmányozás után rájött arra, hogy negyvenkét fö­lösleges autót tart üzemben a ma­gyar állam, amire a kormány el­rendelte, hogy a negyvenkét autót szombaton helyezzék letétbe a Pos­tás Járműtelep Egressy-úti új ga­rázsában. A negyvenkét autóból két naiv államvasúti jármű szombaton meg is jelent az átadási ünnepsé­gen, a többi azonban ravaszul tá­volmaradt, remélvén, hogy a Ta­karékossági Bizottság megfeledke­zik róluk. Cikkünk az érdekelt autók tábo­rában nagy feltűnést keltett és meg is­­volt a hatása: ma délelőtt a hiányzó autók közül még kettő megérkezett a postás garázsba. Az egyiket, hatalmas, de kissé rozoga­­csontvázú teherautomobilt stráf­­kocsi vontatta be. Ez a teherautó hajdanában nagy szolgálatokat te­hetett a Műegyetemnek, de már három esztendeje használaton kívül állott, így a Műegyetem aránylag csekély lelki fájdalmak árán vál­hatott meg tőle. A tihanyi autó a második kocsit, csukott, szürke Mercedest, amely 11—21L jelzéssel futott a fővárosban, a földmivelés­­ügyi minisztérium küldte át. Az Egressy­ úton ezt az autót is úgy fogadták, mint valami közönséges és szürke jövevényt. Az átvevő bi­zottság a szombati tapasztalatok után már rájött arra, hogy a Ta­karékossági Bizottság ezzel az ak­ciójával nevezetesebb kocsira aligha fog szert tenni. A postás jármű­telepen nem tudták, amit a földmi­­velésü­gyi minisztériumban a B-lis­­tás autó kiválogatásánál annál job­ban tudhattak, hogy ez a gépkocsi volt az, amelyen IV. Károly király utolsó magyarországi útját meg­tette. Ezen a szürke kocsin vitte el a tihanyi kolostorból Károly királyt és Zita királynét Simén­­falvy Tihamér ezredes, hogy a kor­mány parancsához híven minden feltétel nélkül kiszolgáltassa a ko­ronás magyar uralkodót az ellen­ségnek. Ez az autó indult el 1921 október 31-én sötét éjszakában a tihanyi apátság udvaráról, ahol Apponyi Albert gróf és Széchen Miklós gróf vettek utolsó búcsút a királyi pártól és gördült végig szuronyos katonák végeszakadat­­lan sorfala között a Tihanyi fél­szigeten. Károly­ király kocsiját a ma­deirai tragédia után a nagyatádi Szabó István kapta meg és hasz­nálta mint földmivelésügyi mi­niszter. Most pedig B-listára ke­rült a király autója, hogy az Egressy-úton várja be, amíg a Ta­­karékossági Bizottság el­árverez­te­. A kegyelet és a történelem iránt tartozó kötelesség azt köve­telte volna, hogy ezt a szomorú autót őrizzék meg és kezeljék tisz­telettel, ehelyett most kótyavetyélre akarják bocsátani a Takarékossági Bizottság külön Teleki-terén, hogy valami részvénytársasági igazgató besorozhassa történelmi emlékei közé. Harminchat autó nem megy B-listára Ha nem fűződött volna ehhez a kocsihoz ilyen, sokunknak kelle­metlen emlék, aligha küldték volna a postásgarázsba leólmozásra. Mert a földmivelésügyi minisztériumon kívül egyetlen más minisztérium nem engedelmeskedett a kormány ukázá­nak. Nem küldte el B-listás kocsijait a takarékosság központi tűzhelye, a pénzügyminisztérium, sem a miniszterelnökség, hol a Ta­karékossági Bizottság eszméje megszületett. Túljárt a bizottság eszén még a diósgyőri vasgyár és az államépítészeti hivatal autója is. Tisztán a postás-pontosságnak és a házigazda-udvariasságnak követ­kezménye, hogy a garázsba nyuga­lomba helyezték a postavezérigaz­gatóság B-listás kocsiját és azt az autót, amit eddig a posta adott köl­csön a Kúria elnökének. A Takarékossági Bizottság ha­talmas irtásának és kemény fellé­pésének végeredménye tehát, hogy negyvenkét feleslegesnek ítélt autó­ból nagy erőfeszítések után hat da­rab hajlandó volt eleget tenni a kormány és a­ Takarékosság rende­letének, harminchat pedig nélkülöz­hetetlennek minősítvén önmagát, to­vábbra is aktív szolgálatban ma­rad. A Takarékossági Bizottság el akarta árvereztetni a negyvenkét autót, most már bizonyos, hogy csak azt az egyet fogják eladni, am­elyet az államnak végső leron­­gyoltsága és eladósodott állapotá­ban sem volna szabad dobra verni,­­ a­ király autóját. A Takarékos­­sági Bizottság sikere annál szebb és teljesebb, mert köztudotású, hogy a múlt esztendőben kapott új autót a nemzetgyűlés elnöke, a népjóléti miniszter, a posta és a pénzügy­minisztérium (mindjárt kettőt is). Ezek az intézmények azonban a posta kivételével, úgy látszik, ra­gaszkodnak a régi kocsikhoz is, nem engedik őket. Mi lesz a Hat k­­lcsön-autóval Most a beavatottak nagy kíván­csisággal várják, a kezdeti eredmé­nyek után végrehajtják-e a Takaré­­kossági Bizottság intézkedésit a hat postai rendelkezési autót illető­leg? A posta járműtelep eddig hat személyautót őrzött, amelyeket az egyes minisztériumok esetről-esetre kértek kölcsön, ha szükség volt rá­juk. Szükség persze mindig volt és a kölcsönautók egész nap lázas for­galmat bonyolított le állami és nem egészen állami ügyekben. A Takaré­kossági Bizottság most elrendelte, hogy a hat autót csak a postavezér­igazgatótól, illetőleg helyettesétől lehet kölcsönkérni és minden útról menetlevelet kell készíteni. Aki is­meri az állami autók eddigi tevé­kenységét, az tudja, hogy sok eset­ben nagyon tapintatlan volna me­netlevelet íratni, így valószínű, hogy ettől az indiszkrét és kellemet­len előírástól el fognak tekinteni. Hatvan kiadatlan lakás és a Takarékosság Mi őszinte szívvel gratulálván a Takarékossági Bizottságnak, na­gyon kérjük, hogy ezután se enged­jen és haladjon tovább a megkez­dett után. Esetleg, ha sok ideje van, döntő szavával­ avatkozzék be a posta és a népjóléti minisztérium pörösködésébe, amely az Egressy­­úti garázs munkás- és tisztviselő­házai miatt fejlődött ki. A posta az autógarázshoz két lakóházat is építtetett, amelyekben hatvan egy- és kétszobás lakás készült tisztvise­lők, soffőrök és munkások számára. A lakások már féléve elkészültek, csupán az utolsó munkálatok, vízve­zeték, padlás stb. húzódott el. A szo­bák államiak, tehát pölönkék, für­,­dőszoba nincs, de azért lakások, és mikor a környék lakói látták, hogy nem költöznek beléjük, igényt jelen­tettek be rájuk a népjóléti minisz­tériumban. A népjólétből átírtak a postához, hogy vagy adják ki a la­kásokat, vagy Vass József rájuk te­szi a kezét. A posta nem akarja kiadni a lakásokat a garázstelep ünnepélyes megnyitása előtt, tehát visszaírt, hogy az embereit félig­­kész házba nem dughatja be. A két hatóság között a civódás húzódik, közben az állam negyedévenként elesik hat­van­­lakás bérétől. Itt te­hát méltó terrénum volna a Taka­rékossági Bizottságnak a beavat­kozásra. Azt tanácsoljuk jó szívvel, álljon a posta pártjára és tiltakoz­zék a lakások kiadása ellen. Akkor bizonyosan a népjóléti álláspontja győz, az állam pénzt kap és hatvan­nál több lakásért küszdhetnek a szí­vós és kétségbeesett lakásnélküliek. Ilyetén okos állásfoglalásával a Ta­­­karékossági Bizottság előbb-utóbb tiszteletet vívna ki maga iránt és oly népszerűségre tenne szert, ami­vel csak kevés állami intézmény di­csekedhetik. 3 ­ÉGKiKK­ Utódai gyermekruha-különlegességek üzlete® IV.,Párisi*Utca ut. (Váci-utca sarok) 1 Túlzsúfolt raktár miatt idény- pl előtti kiárusítást rendezünk és h­ín­iin­eliiíiett az összes raktáron levő gyermekruházati cikkek (1-16 éves­­ korig) előírt­áraiból szeptember 15-ig 1­2­0% engedményt adunk! Intézeti fehérnemüek | Iskola ruhák TéliKafeát-ujdonságaink 1 elkészültek | Óriási raktár illllíiHülliiilll Fiúöltönyök óriási választékban! Leány- és fiújelöltek Fiú-, leányka- és bakfisruhák | Játszóruhák Babyruhák Gyermekfehérnemüek Bakfiskalapok Leány- és fiúkötények E Leány- és fiukalapok Piyamák óriási választékban Araink közism­erten a legjobb mínőségű­ek gjj és a legelsőrangu kivitelben készülnek is

Next