Magyarság, 1925. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

4- A mészárosokra és az államra hárul a szusdrágaság ódiuma — A Magyarság tudósítójától — ném mi mondjuk, hanem a népjóléti miniszter tegnapi husankétje állapi­­totta meg hitelt érdemlően, hogy a bu­dapesti mészárszékben kimérésre kerülő hús és a marha élősúlya között ma negyven százalékkal nagyobb a »Span­nung«, mint­ volt, a békében. Vagyis ebből könnyűszerrel kiszámítható, hogy amennyiben a budapesti mészáros az árai megszabásánál szigorúan a béke­beli »spannungot« igyekezne megtar­tani, minden kiló húst átlagban 52/5 koronával adhatna olcsóbban a ma ér­vényes áraknál. Vagyis a 10.0O0 koro­náért mért elsőrendű marha felsárnak legfeljebb 35.000 koronába szabadna ke­rülni, a harmadrendű marhahús olcsóbb részeit pedig a szegényebb háztartások számára már 20.000 koronáért is lehetne árusítani. Ez a­ tanulságos megállapítás most már minden vitát kizárólag halomra dönti azt a régen hangoztatott védeke­zését, a mészárosoknak, hogy az élőállat, drágulása okozza elsősorban a hús árá­nak megfizethetetlen voltát. Jellemző adatként meg kell még állapítanunk, hogy a mai mészáros-kalkulációk mel­lett a budapesti marhahús minden ki­lója 26.300 koronával drágább, mint maga a marha élősúly­ ára. Vagyis, a termelő, által kilónkénti , 15.000 koroná­jával eladott marha­húsát, a budapesti mészárszékben 11.300 koronáért mérik. Kétségtelen és teljesen vitán, felül áll ezek után, hogy sz husdrágítás okait a termelők kizárásával teljesen a mé­száros és az állam körül kell keresni. A legvégső megállapítás szerint mind a kettő hibás a dologban, következés­képpen csak a két tényező, a­ mészáros és az állam, vonható felelősségre, a hús­árak megfizethetetlen volta miatt. Azt már most nem tudjuk, hogy ez a­ két tényező egymás között hogyan fogja elintézni a nehéz ügyét, de annyi bizo­nyos, hogy a fogyasztó nem térhet egy­könnyen napirendre a dolgok felett. Előre láttuk ugyan, hogy a Fass-féle hasonkérnek most, a második összeülés­­kor sem lesz pozitív eredménye. Mert a népjóléti miniszternek az a végső megállapítása, hogy az összes fennforgó körülmények figyelembevételével a mé­szárosok rovására legfeljebb 1,06 száza­lékos drágítás mutatkozik, egy kicsit megmosolyogni való naivság. Ezt még maguk a mészáros-érdekeltségek sem hiszik el, pedig az úgynevezett tájékoz­tató adatok nagy részét ők szolgáltatták Vass miniszter kezeihez. A magyar zsír a német és a cseh piacokon A­­ budapesti zsirpiacon hetek óta egyre tart a drágulás, noha a ferenc­városi vásárokon az élősertés ára körül hétről-hétre lanyhulás mutatkozik. Megállapítható tehát, hogy a zsír drá­gulása ezúttal is teljesen független az élőállatának alakulásától, vagyis egé­szen másban kell keresni az okát. A sertésszakma szakértői szerint a drá­gulás oka a Németország és Csehor­szág felé hetek óta tartó nagyobb­­arányú zsír- és szalonnaexportban leli magyarázatát, mely eddig nagyrészben amerikai növény­zsírt fogyasztott, mos­tanában rátért az aránylag nem drá­gább magyar sertészsírra. Az amerikai zsír ár a nagybani tételekben Triesztben és a többi lerakodóállomásokon egé­szen 30.000 koronáig drágult. Ezzel szemben a magyar exportzsír nagyban szintén nem drágább 30—31.000 koroná­nál. Tápértékben azonban jóval ,fölötte áll az amerikai zsírnak. Ez az oka, jó­részt annak, hogy, Németország tőlünk igyekszik beszerezni zsírszükségletét, amihez járul Csehország nagyobb­­arányú vásárlása is. .Ez a két felvevő­piac együttvéve idézte elő a hazai zsír­­piac szilárdulását.­ Érdekes, hogy a bécsi piac nagybani zsirárai a magyar korona paritásában­ valamivel olcsób­bak ugyan, mint a magyarországi zsír budapesti paritásban,­­ de ennek elle­nére a németek és a csehek mégis a messzebb fekvő Budapestről szerzik be eddig több mint 50—60 vagont kitevő zsírszükségletüket. Az amerikai zsír, amint a példa mutatja, megbukott, a világpiacon. Már az európai legna­gyobb fogyasztópiacát, Németországot is elveszítette. .Bécsben is már alig vá­sárolják." Csak éppen az európai leg­prímább ,sertészsírt termelő Magyaror­szág fővárosában állnak érte sort a szegény asszonyok a községi búskimérő­­szék előtt. Ugyanekkor Európa legelső márkájú sertészsírját­­ kiviszik tőlünk messze idegenbe. Ez­­ a fonák helyzet olyan, mintha most is" háborús időket élnénk, amikor kizárólag­­a hadiérdekek paracsoltak elevenek, és holtak fölött. Mindenesetre nagyon­ furcsa ... MAGYARSÁG 1925 október 1, csütörtök ­ Began larisaym templomim!! alapköteteié — A Magyarság tudósítójától — A Ragnári 'Marianum ’' Egyházközség ünnepre készül..A X­VII. katolikus nagy­­gyűlés előestéjén le akarja tenni az uj templomának alapkövét. Kőbe akarja, vészi annak a szörnyű időnek emlékét, amelybe született. Ez az Egyházközség nem úgy jött- -tette, mint más Mid­ítő intézmények , kipattant­­ a lelkekből, mint­­ a­ keresztény magyar­ság , dacos élmiakarcsa. Előzőleg egy negyedszáza­don át építette már a Regnum Maria­nu­m az ifjúság lelkében ezt a szellemet. Kongregációiban és cserkészcsapatai­ban, lapjaiban, olyan ifjúságot nevelt, amelyet a háború borzalmai sem tudták összetörni, a forradalom gyilkos tüze sem tudott megperzselni. Ez az ifjúság egy szálig kitartott hite és hazafias meggyőződése mellett s a komm­ün legsö­tétebb napjaiban úgy állt itt a Csikágó­­nak nevezett munkásnegyed közepén, mint egy­ élő tilalomra, a saját vesztébe vakon rohanó emberáradatban. Ez az ő­szig-vérig magyar és tiszta ke­resztény szellem azonban nemcsak az ifjúság lelkében virágzott, hanem a­ szü­lők lelkét is megérintette s őket is mindig nagyobb számban vonzotta a Regnum Marianum kis, kápolnájába és otthonába. S amikor ezek a jó emberek érezni kezdték, hogy reng alattuk a föld, s­­ az ezeréves keresztény magyarság épülete omladozni kezd,­­ valami ■ meg­magyarázhatatlan bizalommal és ős­apáink csodálatos buzgóságával mene­kültek a Regnum Marianum szent falai közé. Itt újraéledt hitük a keresztény magyarság történelmi hivatásában s be­telt a lelkük a magyar feltámadás re­ménységével. S azalatt, míg a cipész­szakszervezet otthonának akarták a tem­plomot lefoglalni, elemi erővel tört ki a környék lakosságának lelkéből az óhaj, hogy a kis kápolna plébániatemplomuk legyen. Ez­ a kívánság illetékes helyen megér­tésre talált és Csernoch János hercegprí­más 1919 május 4-én a kis kápolnát tény­leg plébániatemplommá emelte s annak vezetésével. Shvoy Lajost, a Regnum Marianum házfőnökét bízta meg. Az új egyházközség mindjárt megala­kulása­ után lelkes szeretettel tömörült Tabódy Viktor világi elnök vezetésével a plébános és Halász Pál dia­káplán köré s nagy gyorsasággal szervezte meg a Csikágó katolikusait. Nemcsak a szo­rosan vett lelkipásztorkodással foglalko­zott, hanem a­ környék szegény népének szociális sebeit is enyhíteni akarta s e célból nagyszerű szociális és gyermek­védelmi intézményeket teremtett. Meg­találta az utat a tömegek lelkéhez és hit­­­vallói bátorsággal'' hintette szét köztük a keresztény magyar kultúra mag­vait.. . . . . " . . . A mintegy 13.000 lelket számláló egy­házközségnek már az első évben szűk lett a Regnum Marianum kis kápolnája, amely legföljebb csak 500 hivő befoga­dására alkalmas. Már akkor felmerült megfelelő plébániatemplom építésének gondolata. Egy év múlva megalakult az Egyházközség Templomépítő Bizottsága, melynek fővédnökségét a hercegprímás mellett Albrecht királyi herceg és Horthy Miklósné vállalták. A bizottság elnökéül Skerlicz Iván báró nyugalma­zott h­orvát bán és Scitovszky­ Béla dr.-t, a­­­­nemzetgyűlés elnökét­­ választotta meg.­­ A székesfőváros törvényhatósága, mint a plébánia kegyura honorálta az egy­házközség lelkes munkáját s az építendő plébániatemplom részére a Damjanich-­ utca­ tengelyében,­ a Városliget szélében jelölt ki telket. Az új templomot a Ma­gyarok Nagyasszonya tiszteletére és di­csőségére emelik a hívek, hogy méltó megtestesülése legyen a Regnum" Ma­rianum nevében is kifejezett ezeréves történelmi gondolatnak. De­ egyúttal em­lékeztetője is annak a szörnyű ’ vörös­­uralommnak, amelyet" a nemzet dicsőséges múltjáról megfeledkezett hűtlenség ,­ és gyűlölet zúdított reánk. Ez a templom nem lehet jelentéktelen mű­. A hazájához és,egyházához hű, az ezeréves,­­tradíciót megbecsülő és tiszte­letben tartó katolikus­­ magyarság im­pozáns hitvallásának kell lennie. Az új templom, amely egyike lesz a főváros legszebb alkotásának, Kotsis Iván' dr. műegyetemi tanár' tervei­ szerint épül. Alépítményében az Egyházközség szo­­­ciális intézményei nyernek ,elhelyezést, homlokzata és tornya remek befejezése lesz a Damjanieh­ utcának. Az egyházközség hívei a sz ínséges esztendők dacára, páratlan áldozatkész­séggel adták össze a monumentális szép templomra adományaikat. De ez termé­szetesen korántsem elegendő a templom felépítéséhez. Éppen ezért az egyház­­­község a belügyminiszter engedélyével azzal a kéréssel fordul elsősorban ezök­höz, akik a Regnumban nevelkedtek, vagy a Regnum Mari­áruimhoz tartoz­nak, ha az egész keresztény magyar társadalomhoz is, hogy pénzbeli, vagy természetbeni adományaikkal segítse­nek felépíteni a keresztény magyarság­nak ezt a várát és őrhelyét. "Az építendő új templom alapkövét az idei katolikus­­ nagygyűlés előestéjén, október 10-én, délután 5 órakor fogja a hercegprímás megáldani és elhelyezni a kormányzó, a királyi fenségek, a kor­mány és a székesfőváros,­ mint kegyúr képviselőinek jelenlétében. ■ Ezzel megindulhat a munka, amely emléket akar állítani az elmúlt szomorú időknek, hogy soha el nem múlóa em­lékezetünkbe idézze széles é.­hazában a valláselnyomást, a nemzeti pusztulást, a lestonáni poklot, Trianont , és az ezer­éves magyarság megcsonkítását. Hir­desse mindent koroknak fennen a törté-­ nelm­i hivatására ébredt keresztény ma­gyarságot ■ és az ezeréves történelmi Regnum Marianumot. fiz áruló nacedón „sztk­isáfus“ gyilfiosa a bíróság előtt Bécsben ma kezdte meg a bécsi esküdt­szék Melpovicna­.(Mencia) Carnicius­ bűn­­perének főtárgyalását. Mint ismeretes,­ Mencia Carnicxu­ ez év május 8-án,­­a, Burg-színházbar­ megölte a macedóniai Panizát. A" vádlott 1918 szeptemberében, Münchenben ismerkedett meg­ Theodor Panizával, akit a macedóniaiak szabad­­sághősként ünnepeltek. Amit­ csak róla hallott Carusciu, az mind megbecsülés­­­sel töltötte el Paniza iránt, később, azon­ban nagy­ megdöbbenéssel, „ megtudta,, hogy Panizát a háború alatt, a Sztam­­bulinszki-komány jogtalan meggazda­godás miatt perbe fogta. Még nagyobb­­lett kiábrándulása, amikor arról érte­sült, hogy Paniza az eljárástól úgy sza­badult m­eg, hogy a bolgár kormán­y szolgálatába lépett. Egyenesen m­egv­ás­á­­roltatta magát, sőt a bolgár kormány­ által felszerelt egyik katona­­osztag élén bevonult Nevrokopba, hogy ilyen­­módon katonai nyomással terítse át­ a népet Sztambulinszki oldalára, ő, mint, a macedón szabadságmozgalom híve,, megvetette. . .Panizának­­ ezt a köpönyeg­forgatását, de amikor­ Paniza 1923 júniu­sában, Sztambulinszki­ , bukása­­ után kénytelen volt Jugoszláviába menekülni, mégis győzött­ lelkében a részvét érzése. Nemsokára kiderült azonban, hogy a­ szerb biztonsági osztály főnökétől" pénzt vett"fel azoknak a szerb bandáknak jobb­ megszervezése céljából, amelyek a Szer­­­biáh­oz csatolt macedón területen a sza­badharcosok leverésére, tehát a, macedón szabadságmozgalom elfojtására alakul-' tak. Ekkor elti­atatlan gyűlölet fogta el', Paniza' il-'anyában, ',akiben m­o­st' m­ár a siracedón szabadsagmfog'állom Kimok- dőlt­erénységét­­ látta. Garnieru, mint­ ahogy elmondja, már 1923­ telén meg akarta bosszulni ezt az árulást, de nem kínálkozott rá jó alkalom. A rákövet­kező nyáron Szófiában egy Mauser-pisin tollyal szerelte fel magát, de tettét most sem tudta végrehajtani, mert Paniza - Bécsben tartózkodott. Időközben, súlyosan megbetegedett és szülei orvosi vizsgálat céljából 1925 ja­nuárjában Bécsbe küldték. Itt egyik barátnőjénél vett szállást és az ő rérért mind sűrűbben jött össze Panizával, aki előtt gondosan leplezte, gondolatait. Közben barátnője jegybe lépett Bumba­­rov bolgár menekülttel „é®. Caruiciu tet­. tének elkövetése előtt ijp ..akarta ,, várni, a jegyespár esküvőjét. A gyilkosságot tudvalévően., május 8-án hajtotta végre, a­­Burg-szinházban, Ibsen. Peer . Gynts. jenek előadása közben. A­ Szófiában vá­sárolt pisztollyal két lövést, tett Pani­­zára, majd ötször rásütötte meg a fegy­vert. Négy golyó halálosan találta Pa­nizát. A többi golyó súlyosan meg­­sebezte Ekaterina Panizát­, valamint Bogatinov mezőgazdát, aki oltalmul állandóan Paniza kíséretében volt. A vádlott azt állítja, hogy golyóit kizáró­lag Panizáva irányította és másokat nem volt szándékában megölni. A' vád­' irat szerint ezt az állítását nem is tud­ták megcáfolni. A golyók mindenesetre veszélyeztették nemcsak a sebesülteket, hanem a közönséget, a színészeket. A zenészeket és az alkalmazottakat­­ '­is, ezért a vádirat az életbiztonság veszé­lyeztetése címén is vádat 'érnél'Menicia Caruiciu ellen. A Vádirat végül meg­állapítja, hogy a szakértők véleménye szerint a vádlott nem' szenved elme­bajban. S.őrRft£iAugyesák Evetovics szűcsnél Budapest, V. ke­rület, Erzsébet­­tér 8., I. emelet

Next