Magyarság, 1925. november (6. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
2 közvélemény, mely valóság volt a monarchia és a császárság alatt, már nem létezik többé s az egykor meleg érzelmű és nagylelkű francia nép most szeretetre és gyűlöletre, bámulatra és megvetésre egyaránt képtelen.« Körülbelül ez illett a mi népünkre is már jóval a háború előtt, hogy a háború folyamán ez a szakadás még végzetesebbé váljék. Az összeomlás és az anarchia veszélyével szemben ezért nem tudtak a magyar vezető osztályok mire támaszkodni s ha gyökértelenségük és idegenségük nem is volt akkora az alsóbb tömegekkel szemben, mint az orosz értelmiségé, viszont akkora sem volt, hogy hátvédet kereshettek volna bennük a közös érdekek oltalmára. Most a fáradalom és a kommunizmus után, öt év óta folytatjuk ott, ahol abbahagytuk. A társadalmi nevelés és szervezés, az alsóbb tömegekkel s különösen a falu népével való szociális és szellemi együttműködés halkszavu munkáját, melyre derék emberek és egyesületek félénk kísérleteket tesznek, túlharsogja és letiporja a választási hadjáratok lépten-nyomon megújuló jégverése. Amit papság, derék jegyzők, vagy tanítók, leventeegyesületek, a Faluszövetség apostolai végeznek éveken át, azt egy háromhetes kortesküzdelem duhajkodása gyökerében dúlja föl és évekre előre eredménytelenné teszi. Mert ha a régi választások is mérgezték és rontották a társadalmi békét, a felekezeti együttélést, az úri osztály megbízhatóságát, a hatóságok tekintélyét, még mindig tiszteltek bizonyos határokat s i megőrizték a kedélyesség és a romantika bizonyos enyhítő körülményeit. A verseny nem volt olyan ádáz, a demagógia nem volt oly durva és intenzív és nem hatott olyan mélységekig, mint ma. Ma a lassú parasztszekér, vagy a kényelmes úri hintó helyett az automobil gyorsaságával száguld. A akaraterejét, kiadja pénzét, nem alszik és idegei megint megvékonyulnak — szóval új élettervét születésében már meg is ölte. — Istenem, nem, nem lehet... — mondta és keményen nekiindult utcájának. Rettenhetetlennek érezte most magát. Fülei azonban hátrafelé helyeződtek, a kávéházi éden felé és — és egyszerre csak fölharsantottan: a tango oriantale... Ugyanaz a lassan hajladozó ritmus, a bágyadtan lüktető melódia, amire a vásznon is az »ideálok« táncoltak, miközben a mozi orchestere játszott. Igen, az ideálok, emberek valamennyien felsőbbrendűen erős és fölényes világból, azok és nem Stépán Ferenc magánhivatalnok, akit most még a nagy elhatározás reflexszerűen továbbvitt befelé a sötét utca mélyébe, de közben már a vágyakozás, a régi életmódnak akaratgyengesége és az elomló érzések ólmot kötöttek lábára és mind lassabban, lassabban lépkedett. Végre is megállt, és nagyot sóhajtott. Ebben a sóhajban benne volt a bukás. Megállt, és a kávéház felé fordult zord, elkínzott arccal, azt mondta: »nem megyek«... és megnézte pénztárcáját, hogy telik-e belőle kapucni erre?... — Szóval vége mindennek!... — suttogta rettenetes lelki gyötrelmekben. De azután hirtelen földerült az arca, s egy megváltó gondolat egyszeriben megszabadította minden nyomástól. — Hát jó, ma még nem, — majd holnap kezdjük el az új életet!... Felnézett az égre, ahol a csillagok tisztán és szelíden ragyogtak — ahogyan tán Kalkutta felett is ugyanezen az éjszakán... és azután bement a kávéházija, tréfa és enyelgés eszközei vitriolos üveggé és szeges buzogánnyá változtak kezében. Nincs többé előtte semmi, ami érinthetetlen lenne és nincs a tömegeknek olyan rossz tulajdonsága, amelyet fel ne bujtana és ne mozgósítana győzelme érdekében. És itt nem konzervatív vagy radikális, nem mérsékelt, vagy forradalmi irányzatok küzdenek egymással, s nem két irány és két igazság argumentumait mérik össze. A kortes száján ma a konzervatív gondolat épp úgy uszítássá válik, mint a forradalom s versenyük nem az igazság ereje, de a hazugság féktelensége szabadjára eresztve. Nem lehet szánalom nélkül gondolni egy-egy ilyen vidékre, amely csendben, háborítatlanul éli a maga életét, ezekre az emberekre, akik, akármilyen elhagyottak legyenek is, vagy akármenynyire megérintette már őket a mi modern, zagyva és lelkiismeretlen magyar civilizációnk, mégis megőrizték az egyszerűség és ártatlanság bizonyos alaphajlamait magukban s akik a magyar politikai élet szörnyűségeit csak hallomásból, vagy egy-egy eltévedt újságból ismerik, s akiket egyszerre megrohan egy csomó fehéráron idegen dörgő gépkocsikon s olyan szájjal, mely füstöt, lávát és epét okádik egyszerre, hogy három héten át vadítsa őket az ország zűrzavaros bajaival és egymás személyes szennyesével. Olyan ez, mint mikor Kolumbus vagy Pizarro konkvisztádorai először jelentek meg Mexikó partjain, a vitorlás hajó, a hátasló és a lőfegyver nimbuszával övezve, hogy a politikai és erkölcsi romlás forgószele járjon nyomukban a feldúlt vidékeken. Szegény letenyeiek, nekik autón viszik házhoz a demokráciát s legfeljebb az a keserű örömük lehet, hogy Pizarróék, mikor őket látogatják, egymást és önmagukat is öldösik. S mindezt azért a nyomorult igéretföldjéért, melyet mandátumnak vagy nemzetgyűlésnek neveznek ! AAGY AHSÁ! A státusrendezés is mindenki félreérti — ."A Magyarság tudósítójától — A minisztertanács.., mint már jelentet- ttük, tegnap elfogadta " a Tamássy-féle új státusrendezési tervezetet. A státusrendelet egy-két pontján állítólag változtatnak valamit, túlnyomó nagy részét, azonban Tamássy József képviselő elgondolása szerint hajtják végre. Az új intézkedésnek vannak olyan részei, kütlönösen az A. és B. csoportosításra vonatkozó szakaszok, amelyeket úgyszólván nem értett meg eddig senki, akinek csak a titkos terv a kezébe került, sőt, úgy látszik, még maga a pénzügyminiszter sem. A tanítók küldöttségének tegnapmeg is mondta, hogy minek zúgolódnak, hiszen valamennyien A-státusba kerülnek és így fizetésemelést kapnak. Egyedül a Magyarság írta meg ma, hogy a pénzügyminiszternek ez a felfogása téves, mert tanítók automatikusan lépnek előre és az új rendezés után évekkel később juthatnak magasabb fizetési osztályba, mint eddig. Mivel az A. és B-csoportosítás titkaiba eddig vajmi kevesen, tudtak behatolni, megpróbáljuk egy-két példával megmagyarázni, hogyan osztályozzák a tisztviselőket a státus megreformálása után. Ám a csoportosítás tekervényes módszerét mi is csak úgy tudtuk megérteni, hogy Tamássy képviselő, úr volt szíves egyszer az »A—B-tabella« titkait e sorok írójának megmagyarázni. Tehát: Az egyik státusban az alkalmazottak számát 100-ban állapították meg. Ezek közül a VI. fizetési osztály A-csoportjába jut, mondjuk, 2 százalék. Ha a jelenlegi létszám a VI. osztályban: 6, akkor 2 tisztviselő az A-, 4 a B-csoportba kerül. Eddig még érthető. A tervek szerint azonban a B-státusbeli állások az alacsonyabb fizetési osztály A-csoportjának a terhére esnek. Vagyis: ha a VII. rangosztály A-státusába 10 embert soroznak és a jelenlegi létszám: 22, akkor a VII. A-ba jut 6 alkalmazott, (mert a VI. osztály B-csoportjába sorozott 4 tisztviselőt a VII. rangosztály A-csoportjába számítják), a B-státusba pedig: 16. Ez utóbbiakat szintén a VIII. fizetési osztály A-csoportjának létszámába kell betudni. Ilyen módszer mellett hajtják végre az A—B-osztályozást a többi rangosztályokban is. A C-listások sorsa már egyszerűbb: a létszám A. és B- státusbeli különbözete: ez lesz a C-listások társadalma. Azt hisszük, most már minden alkalmazott megérti a státusszámtan valamennyi titkát. Aki ezután se lenne tisztában a nagy alkotás minden részletével, az helyesebben teszi, ha Tamássy képviselő úrhoz fordul fel világi vitásért. A kereskedelmi miniszter úrnak, úgy látszik, szintén hiányos ismeretei lehetnek a státustervezés körül, mert 31259— 1925. számú rendelete alapján a státusarányszámok rendbehozatala címén 21 műszerészt bocsátottak ma el a posta kötelékéből. Két hétre adnak nekik fizetést, aztán C-lista nélkül kiteszik őket. A kereskedelmi minisztériumnak kellene tudnia, hogy csoportos elbocsátást akár a régi, akár az új intézkedések szerint csak végkielégítés, vagy többhónapi fizetés kiutalása mellett lehet végrehajtani. A minap közöltük több minisztérium státusarányszámait. Ma alább adjuk a népjóléti minisztérium tisztviselőinek átcsoportosítását. A jogi képesítésű fogalmazási tisztviselők közül az V. fizetési osztály A-csoportjába 6, B-be 1, VI. A:9, B:3, VII. A:15, VIII. A:21, B:l, IX. A:5. A segédhivataloan: VII. B:l, VIII. A:4, B:3, IX. A:7, X. A:16, B:l, XI. A:2, B-be senki sem kerül. Közöltük már a tisztviselők új fizetésének összegét. A közalkalmazottak nagy része azonban nincsen fizetési osztályokba sorozva. Ezek illetményeit az A-csoportban következőképpen állapították meg: Kezelők kezdőfizetése: 1.080.000, azután háromévenkint 100.000 koronával emelkedik és 19 évi szolgálat után 1.670.000 korona. A dijnok az első évben 1.010.000, a 23. évben 1.060.000 koronát kap. Azután háromévenkint 60.000 koronával, emelkedik. A 19 év után: 1.540.000 korona. A kezelőaltiszt: 990.000 koronával kezdi és 34 évi szolgálat után 1.420.000 koronát kap. A próbacsendőr és rendőr: 190.000, csendőr, rendőr: 590.000— 630.000, őrmester 690.000 kona fizetésben részesül. Ezenkívül jótlékot kapnak. A katonatisztek fizetése: hadnagy: 1.800.000— 1.900.000, főhadnagy: 2.300.000— 2.500.000, százados: 2.600.000, 2.900.000, 3.260.000. Ilyen arányban emelkedik amagasabb rangú tisztek illetménye is. Több lap közölte a Magyarság kivételével, hogy a fegyveres testületek tagjait is átcsoportosítják és egy részüket C-listára sorozzák. Mint értesülünk, a fegyveres testületek tagjait nem fogjákA-B-C-ézni mert, hisz ezek létszámát a békeszerződés határozza meg és e kategóriákban fölösleges alkalmazott nincsen. A státusrendezési rendelet, úgy hírlik, a jövő vasárnap jelenik meg. Legjobban védi fogait : szájvíz, fogpép, fogpori Készíti a fogápolás legújabb tapasztalatai alapján a Magyar Fogorvosok Egyesületének előírása és ellenőrzése mellett Dr. Bayer és Társa, Budapest. Főraktár: Angyal gyógytár, IX, VVöi-út 39. 1925 november 1. vasárnap a Ház ma isi halomijai Ilnéül! áldozott . A Magyarság tudósítójától A nemzetgyűlés mai ülését hősi halottai s Tisza István gróf és Návay Lajos emlékének szentelte. Az ülésre hivó csengők néhány perccel tizenegy óra után szólaltak meg. A fekete ruhát öltött képviselők besereglettek az utcaterembe, pillanatok alatt megteltek a karzatok is, amelyeken az ünneplő közönség soraiban nagy számban voltak jelen a régi országgyűlés mindkét házának volt tagjai és közéletünk előkelőségei. A szociáldemokrata képviselők nem vettek részt az ünnepi ülésen. Szcitovszky Béla elnök megnyitó beszédében arra mutatott rá, hogy nincs nemzet a világon, amely annyira rá volna utalva hősei és vértanúi emlékének kultuszára, mint a magyar s nincs viszontagságokban gazdag történelmünknek korszaka, mely ezt a szent emléket olyan termékenyítő rendeltetéssel emelte volna a nemzetfenntartó, tényezők sorába, mint legnagyobb megpróbáltatásunknak azok a zord évei, amelyeket élünk. Amikor a nemzetgyűlés a régi parlament hősi halottjainak emlékét ünnepli, az elnöki székből külön is meg kell emlékeznie Tisza István grófról és Návay Lajosról, akik mindketten elnökei voltak a Háznak s mindketten áldozatai lettek a hábort követő anarchiának. A képviselők áhitatos csendben figyeltek az elnök beszédére s amikor először említette Tisza István gróf nevét, a karzatok közönségével együtt felállottak s úgy hallgatták végig Szcitovszky Béla kegyeletesen emlékező szavait. Az ünnepi beszédet az elnök azzal a felkéréssel fejezte be, hogy a nemzetgyűlés tagja testületileg vonuljanak át a hősi halottaknak s Tisza István grófnak és Návay Lajosnak emelt emléktáblák leleplezésére. Az emléktáblák leleplezése A kupolacsarnokkal szemben, a delegációs terem főajtajától jobbra és balra helyezték el ezeket az emléktáblákat, amelyeknek leleplező ünnepségére a kormány és a Ház tagjai, valamint a díszes közönség a delegációs folyosóra vonultak. Az ünnepséget a Budai Dalárda Magyar Hiszekegyével vezette be, majd Huszár Károly alelnök lépett a hősök emléktáblája elé s emellk itt hangú beszédben emlékezett a rég Országgyűlés tizenhárom hősi halott. Vi. Désy Zoltán volt államtitkárról, Eső- Vászy Pál gróf főrendről és Dahinten Ernő képviselőről, továbbá Hagy Sándor, Hugonnay Viktor gróf, Takács László, Szilágyi Lajos György, Péry Sándor, Fábián Vilmos és Skultéty József tisztviselőkről, végül Kiss Gábor, Takács Ferenc és Gubányi Pál altisztekről. Szavait azzal a fohásszal fejezte be, hogy Isten napja süssön rá végre a borongós magyar ugarra és keltse ki a hősök termetőjében a mártírok magvét, hogy a népek tavaszának verőfénye mielőbb új életre csírázhassa a magyar hősök szellemét. Zsitvay Tibor alelnök lépett most a forradalmi idők két vértanújának: Tisza István grófnak és Návay Lajosnak emléktáblája elé, s megkapó szavakban áldozott a vértanuk emlékének. Azt kívánta, hogy a parlament falai között, ahol egykor Tisza István és Návay Lajos, mint a legmagasabb közjogi méltóságok székeltek, áradjon szét mindig az az erkölcsi és szellemi erő, amely őket naggyá és nemessé tette. A képviselők ezután visszavonultak azülésterembe, ahol Szcitovszky Béla elnök ismét megnyitotta az ülést . Javasolta, hogy a kegyeletes ünnepségen elhangzott beszédeket a Ház naplójának mellékleteként nyomassák ki. A nemzetgyűlés így határozott, majd az elnök indítványára kimondotta, hogy a keddi ülésen a pengőről szóló javaslat tárgyalását folytatja. Az ünnepi ülés pár perccel egy óra után ért véget.