Magyarság, 1925. december (6. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

a­ ­ nyugdíjasok országos gyűlésen követették törvényes jogaik ér­vény­ben tartását — .1 Magyars­ia tudósító ifitől —­A nyugdíjasok tegnapi országos gyűlésén szinte forradalmi hangokban robbant ki az az elédedetlenség, amely régóta sistergett a láva alatt anélkül, hogy a kormányzat a legcse­kélyebb figyelmet és méltányosságot fordított volna az ország legszerencsétlenebb áldoza­tainak sorsára. Annak ellenére, hogy ez a a réteg, amely a legutóbbi évekig a korosabb és konzervatív társadalmi réteget képviselte, hosszú idő óta vigasztalan nélkülözésben élt. Most aztán a gondokkal való szakadatlan és reménytelen küzdelem mondhatni forradalnp­­eltolta a kora és állapota szerint­­konzerva­tív osztályt. A vezetőségnek a legnagyobb önmérséklettel és energiával sikerült csak megfelelő mederbe terelni a nyugdíjasok petícióját. Reméljük, hogy ez az utolsó kísérlet nem találkozik a kormány részéről azzal a me­revséggel, amely eddigi magatartását jelle­mezte, mert félő, hogy Új­falusy tábornok meggondolatlan fenyegetődzése nem izoláló­dik néhány lelkiegyensúlyát elvesztett nagy­­nyugdíjasra, hanem átterjed olyan elemekre is, akik ma még távol állnak az Ujfakzsy-féle sötétbeugrástól. A kormányzattal szemben lehet bírálatot alkalmazni és lehet, sőt kell is a nyugdíjasok panaszaira jogorvoslást találni. De ennek nem az­­ útja, hogy ron­­gásállású volt katonatisztek és hivatalnokok a társadalmi internacionáléhoz csatlakozzanak. Holtpom tör­vény & rzfosi£ja a nyugdíjaspro jofjoitt Az országos gyűlésen résztvettek a nyug­díjas egyesületek kiküldöttei, mintegy kétezer nyugdíjas, azonkívül it­ Ivansz István, Pu­dlhy György, Szilágyi Lajos és Burton Andor nemzetgy­űlési képviselők. Nem­ényi Imre nyugalmazott államtitkár elnöki megnyitó beszédében üdvözölte a gyű­lés résztvevőit és köszönetet mondott a sajtó ama részének, amely a nyugdíjasok ügyét pártfogolja. Indítványozza, menjenek el kül­döttségben a kormányzóhoz és a miniszter­­elnökhöz. (Köziifildál Já­toki -­ kormányhoz minek v­agyis hiábavaló.) A gyűléseken meg szokták indokolni, hogy miért volt szükség annak összehívására. Most nem kell indokolni, mert minden nyugdíjas­nak, árvának ott van szivében a keserűség és könnyen megtalálják a feleletet. A nyug­díjasok türelme eljutott az Ínség font idő­pontjához. A régi nyugdíjtörvényt humánus elvek alapján alkották meg. Akik a törvényt hozták, belátó emberek, klasszikusan iskolá­zott politikai elmék voltak. (A mai törvény­hozók is belátók magjukkal szemben.) A tör­vény szerint azok a nyugdíjasok, akik teljes idejüket kiszolgálták, egész fizetésüket meg­kapják nyugdíj címén. A törvény humánus intézkedéseit még a forradalom és a kom­munizmus idején sem merték megrótt ezt akit. Az 1923. évi XXXV. és a szanálási törvény szintén biztosítja a­ teljes­ összegű nyugdíjat. A kormány pedig az úgynevezett genfi pót­lékot már nem utalta ki. Háromszoros törvényes garancia mellett a nyugdíjasok■ nem kaptak semmit. (Ez a tör­­vénytiszt­elet.! Le, a kormánnyal!) Feltalálták azt a mesét, hogy a genfi tanács nem enge­délyezi. (Nem igaz! Smith­el is ferdén in­formálják !) Lehetetlen dolog, hogy abból az összegből, amiből a­ ténylegesek nem tudnak megélni, a nyugdíjasoknak elegendő legyen. Azt mondják, hogy az állam­ teherbíróképes­­sége nem engedi meg a javítást. (Csak a miniszterek és képviselői­ fizetésemelését bírja el az államháztartás.) Amín együtt kellett küzdeni­­a nyugdíjasoknak a ténylegesekkel, addig nem szóltak semmit, de most m­ár, amikor egyes kategóriákban majdnem ötven­százalékos emelést is adtak. (Csak a minisz­tereknél és a képviselőknél ,­ tervet készítet­tek arra, hogy a nyugdíjasok megsegélyezé­­sére kölcsönt kellene felvenni. A kormány erre azt mondta, hogy kivi­hetetlen fantazmagória. Ausztriában pedig ezt az életrevaló tervet azonnal megvalósí­tották. (Ez a magyar becsületesség!! De csak a­ kormány becsülete.) Illetékes helyen azt mondják, hogy a nyugdíjasok mozgalmát nem arra hivatott emberek vezetik. (Nem igaz! Kitalálás.) A nyugdíjasok az egész országban végtelenül elkeseredtek és azért a gyűlést össze kellett hívni. (Ez hozzá­­tartozik a közszabadsághoz.) Ila illetéktele­nek beavatkoztak valahol, akkor azok a státusrendelet kiadói voltak. (Le­­velük! Éljen Tamássy!) A központi vezetőség mindent megtesz. (Csak nem elég erélyes!) Törvénytiszteletre kérik a kor­m­ányt Határozati javaslatot terjesztett az orszá­gos gyűlés elé. Ab­nak hangsúlyozása mellett, hogy a nyugdíjasok .a magyar haza rögéhez i tánignyijfijjzk­in '. .szeretettel.. raggszkojinak, egyenlő elbánást kérnek a nyugdíjasok, öz­vegyek. •'•mik. kegydijasok .és nyugbéresek részére. Kérik­ a kormányt, tartsa tiszteletben az 1907. évi LXIV.. az 1912. évi LXV., az 1923. XXXV. és az 1924. TV. törvénycikket, ame­lyek biztosítják nyugdíjasok jogait. A nagy­gyűlés mélységes keserűséggel állapítja meg, hogy a magyar királyi kormány a nyugdíja­sokat, özvegyeket, árvákat törvényesen szer­zett munkájuk által megszolgált jogaitól meg­fosztotta. Ez ellentétben áll az igazságosság­gal. (7 orvéni/szej/és !) ■ A nemzeti becsület által diktált igazság alapján egyforma elbá­nást kérnek. A nagygyűlés kimondja, hogy küldöttség­ben járul a kormányzó elé. Azonkívül a nem­zetgyűlés tagjainak átadják írásba foglalva panaszaikat és segítségüket kérik. Felhívják a kormány figyelmét arra, hogy eljárása a törvények erejébe vetett erős lehet és szilárd bizalmat az állam polgáraiban megingatja .Ez a trirulidás törvénylisztelet.) A nagy­gyűlés küldöttségben keresi fel Bethlen­ István gróf miniszterelnököt, s Hiába megyünk! Le vele! Sóhivatal!) Végül figyelmébe ajánl a nagygyűlés a kormánynak, hogy­ a nyugdíja­soknak az állammal (Az állam nem a kor­mány !) szemben magán­jogilag érvényesíthető követelései vannak- 1925 december 1, kedd MAGYARSÁG hogy ki nem öltötte rám ;­ nyelvét ez a haszontalan teremtés. Milyen hálátla­nok az emberek! — sóhajtott a fiatal férj és szerelmesen belekaro­l a fele­sége szép gömbölyű karjába. De az asszony dühösen elrántotta magát s a méregtől pirosan kiáltotta: — Maga mindig ilyen ostobaságo­kat csillát! Jó, hogy annak az ember­nek több esze volt. Fel­irhat­ta volna a rendőr és akkor szaladgálhattunk volna három hónapig is a tárgyalá­sokra igaza volt annak a kalauznak, mit avatkozik maga más emberek dol­gába." — De, szivem, hiszen az imént mennyire haragudott, hogy nem sza­badítottam ki azt a boldogtalan öreg­asszonyt a részeg, brutális férje kar­mai közül."­ Igen... azt a szegény agyonvert öregasszonyt nem szabadította ki. Azt hagyta, h­ogy hadd üsse a részeg ura. De ezt a­­szemtelenebb fiatalt, ezt hő­siesen m­egvényenezte, ugy­e? , ki­­tudja, talán ismerte is már régen és úgy telt, mintha nagylelkűségből vé­delmezné . Émn nem vagyok félté­keny, nem törődöm a maga apró dol­gaival, de mégis hallatlan, hogy a sze­mem láttára lovagi­,sko-jik egy másik asszonnyal, aki bizonyára megérde­melte, hogy megverte az ura A férj álmélkodva nézte a haragvó feleségét s védelmére szavakat se talált. Annyira ártatlan volt szegény. És any­­nyira ifju! Még nem tudta, hogy az­ asszonyok szívesen megsajnálják és segítik azt a nőtársukat, aki elég okos volt — husz­ huszonöt évvel előbb jönni a világra, mint ők. Vagy ha volt elég ízlése és a­ csúnyának szülésért. Fáj az anyaszív, ha gyöngye , kis gyermeke vézna, gyönge. S azon töpreng, mit is tegyen, Hogy a gyermek erős légijén ! Nem kell a szomszédba menni. Jó tanácsot kéregetni. Betlen-lista és az új parancsolat Vitéz (Ilkey Toll Sándor nyugalmazott tábor­nok : A kormány legújabb rendelete két cso­portba osztja a nyugdíjasokat. (Háromra! Bethlen-lista!) Í­gy látszik, csak egy kis cso­port részére készült. (A­ minisztereknek pénz kell.) A­ nyugtalanság füzét nemhogy eloltani igyekeznének, hanem élesztgetik. Mint ka­tona kérdem : érdemes volt ezért élni, har­colni ? Mi pár évvel ezelőtt még hősök vol­tunk és ma a lomblázba dobtak bennünket. Vannak az országban, akik jól élnek. (Éljen Petrichevich !) A miniszterelnök kijelentette­, hogy nem lehet rajtunk segíteni. (Le vele!) Nem hogy vigasztalnák a beteget (Mi nem vagyunk be­tegek. A kormány beteg.) A tízparancsolat egyik pontja azt mondja:­tisztelt atyádat és anyádat. A miniszterelnök úr a mi gyer­mekeinknek azt üzente: várj, amíg apád és anyád sírbaszálllak. Köszönetet­, mond a ta­karékossági bizottság ama tagjainak, akik a nyugdíjasok érdekében felszólaltak. (Szavaz­zák le a kormányt, írd megköszönjük nekik.) Rákóczi István nyugalmazott főispán,balassa­gyarmati kiküldött. Nagy elégedetlenséget keltett a státusrendezés. (Gyönyörű alkotás.) Tamássy... (Éljen ! Szobrot neki!) A szanálási törvény felhatalmazza a kormányt, hogy az ellátási díjakat felemelhesse. (A kormány a maga fizetését emelte.) Csonkamagyarországon csak kilenc minisztérium van, de tizem­nyolc ember kap miniszteri fizetést. A szanálási törvény tárgyalásakor a miniszterelnök hang­súlyozta, hogy a fizetéseket oly módon fog­ják emelni, hogy a kisabbvanju, alkalmazottak kapják a nagyobb százalékos javítást. Most pedig épp az ellenkezőjét csinálták. A kis­emberek kevesebb százalékot kapnak­, a, jukj -­­ ban magasabb tisztviselők, miniszterek­­kap­­­ják a nagyobb fizetést. (A szém­nek is maga felé hajlik a keze.) Öt vasutasoknak törvényes jogaik vannak itt. Honda Béla a vasúti nyugdíjasok ne­vében szólalt fel. A vasúti alkalm­azottak szolgálati pragmatikájának egyik pontja elő­írja, hogy a pragmatikát megváltoztatni csak az alkalmazottak javára lehet. A kormány pedig mégis megváltoztatta a vasúti nyug­díjasok hátrányára. Nem akar erős kifejezést használni, de ez valószínű törvénysértés. (Törvényszegés.) Ma a MÁV-nál hétmillió üzemi fölösleget mutatnak ki. A nyugdíjasok­nak mégsem akarnak adni semmit. A beru­házásokra kölcsönt, kellene felvenni, az üzemi bevitelekből peddig az alkalmazottak eltartá­sáról gondoskodni. Walter Ottó: A nyug­díjasok nem használták ki a konjunktúrát, tehát tiszta becsülettel állnak a nemzet köz­véleménye elé. A pénzügyminiszter azt mondja, hogy a nyugdíjasok segélyezésére nem talál fedezetet. A képviselőknek azonban tudott, adni nyolcmilliós fizetést. (Le céh1:) .Jog, törvény és igazsíág alapján kérik a nyugdíj­­kérd­és rendezését. A pénzügyminiszter kije­lentette még azt is, hogy a nyugdíjasok Inába gyüléseznek, ő úgyse tud segíteni. (Mondjon le!) Mi pedig így ülésezni fogunk mindaddig, amíg segítséget nem kapunk. Veres Sándor MÁV főfelügyelő szintén a vasúti nyugdíjasok érdekében szólalt fel. A valorizációs javaslatnak van egy pontja, amely szerint a­ kormány az alkalmazottat­ illetményeinek a mértékét­ megállapíthatja. Ez rendkívül hátrányos­ a vasutasokra, párthoz ...­­A tábornoknak erre a kijelenté­sére roppant felzúdulás keletkezett a teremben. Minden oldalról kiáltozták. Nem megyünk, mi magyarok vagyunk. Az elnök szakadat­lanul csengetett, a padsorokból pedig többen kezüket emelve igyekeztek Csfantusy tábornok felé és- egyre kiáltozták , ki vide. Menjen■ ki. A tábornok szótlan mozdulatlanságban állt a helyén. A zaj csillapultával Hegyi­­Sándor rendőrtanácsos állott fel. Figyelmeztetem — mondotta — a gyűlés tagjait, hogy itt azért jöttek össze, hogy anyagi sérelmeiket meg­tárgyalják. Politikai dolgokról itt nem lehet tanácskozni. Azért a tábornok úrtól a szót megvonom. Reményi Imre elnök ezután szintén kérte gyűlés résztvevőit, hogy politikát ne kever­je­nek bele a tanácskozásba. (Keresztény erkölcsi alapon állunk.) Várda Gyula felszólalása után Krompecher Károly nyugalmazott tábornok bejelentette, hogy a Nyugdíjas­ Katonatisztek Országos Szövetsége nem azonosítja­­magát Ujfalusy tábornok határozati javaslatával. Koplalás — nemzeti alapon Baló István szegedi tanfelügyelő. Az 1922. évi 14. törvénycikk a nyugdíjba is beszámít­ható személyi pótlékot állapított meg. Alig félév múlva ped­ig a kormány már ezt az in­tézkedést törölte. Rokkant vagyok, mon­dotta , de arra kérem nyugdíjas társaimat, hogy a hazafias nemzeti alapot, ne hagyjuk el. (Nemzeti alapon koplalunk.) Kocsányi Havim Rezső fővárosi nyugdíjasok megsegítését sür­gette. A sajtó is mellettünk van. Mindenki velünk érez (Csak a kormán­y nem­.) A pénz­ügyminiszter (Le vide!) azt, mondta, hiába b­estior azu­m­mozinak.­­ Mi­­per­ig, továbbra is kérni fogunk, mert a mi­­dbisfimi­g vl.. a tör­vény. Somogyi, Sándor szegedi ■ kiküldött: Mindaddig fogunk kérni, sürgetni, amíg na­gyobb (land) kenyeret nem kapunk. Summer Ödön postatiszt: úgy látszik, hogy most már más nem segít. Ököllel kell kivívni jogainkat. Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képiselvel mint nyugdíjas katonatiszt szólalt fel. He­lyes, hogy a nyugdíjasok a kormányzó elé mennek és ott hangsúlyozni fogják törvény­ben biztosított jogaikat. Pályás­i és katonai nyugdíjasokon egyaránt segíteni kell. Az ország feltámadásában nem lehet hinni, ha az illetékes tényezők ilyen közömbösen ha­ladnak el nagy , és fontos kérdések mellett. ■túllősz János felhívta a figyelmet arra, hogy az 1907. évi XXXVI. törvénycikk különös jogo­kat biztosít a vasutasoknak. Balogh Béla vasúti segédtiszt : Az államvasúti nyugdíja­sok és a többiek is nagy részben azért nem tudtak eljönni a nagygyűlésre, mert rongyos a ruhájuk és szégyellik idejönni. Kéri, vegyék be a memorandumba, hogy a mis­ül­ások jogait tudósító törvényeket is imir meg a kormány. Waller Ottó felolvasta a soproni nyugdíjasok átiratát, azután a nagy­gyűlés a határozai javaslatot módosítások­­­kal együtt egy kungaau eltagadta. A gyűlés a Himnusz eléneklésével ér­ véget. Kavarodás egy tábornok indítványa körül Uj­utitsy István nyugalmazott tábornok helyesli azt, hogy a kormányzóhoz akarnak elmenni. A miniszterelnök azt mondta, hogy nem tud ajándékot, adni. Ez fejbu­kókintása a középosztály önérzetének. A nyugdíjasok ügyét a sajtó egy része nem pártfogolja (Csak a keresztény sajtó). Ha nemzetgyűlésen nem szólaltak fel az újabb intézkedések el­len, az még érthető. (Mert ekkor nem róluk volt szó.) Indítványozza, vegyék írásba az eddig el­hangzott sértő megállapításokat és azt küld­jék meg a nemzet­gyűlésnek. A nyugdíjasok­nak s­incsen egységes szervezetük. Ez nagy baj. A nyugdíjas társadalomnak egy olyan politikai párthoz kell szegődnie, amely sérel­müket megérti és ügyüket felkarolja. (He­lyeslés). Azért indítványozza, hogy a nyug­díjasok csatlakozzanak a szociáldemokrata 3 A jog és az igazság a nyugdíjasok mellett van Kosinszky Viktor: A nyugdíjasok ügye most már nemzeti kérdés (A tisztesség kér­dése). A háborúban elesett tisztviselők özve­gyei kevesebb nyugdíjat kapnak, mint azok­nak a tisztviselőknek özvegyei, akik ezután halnak meg. (Abszurdum! Gyalázat! Agyatúj­­falvi-Hegyi Sándor rendőrtanácsos felhívá­sára az elnök figyelmeztette a gyűlés részt­vevőit, hogy az ilyen közbeszólásoktól tartóz­kodjanak. Kosinszky : a kettéosztott igazság m­egh­asonláshoz vezet, ez pedig káros az egész nemzetre is. Javorniczky Jenő dr., a KANSz. vezér­titkára : E teremben már tizenöt esztendővel ezelőtt azt követelték, h­ogy a nyugdíj való­ban nyugalmat biztosítson az élet utolsó korszakában. Az özvegyek és árvák részére szintén biztosítani kell a megélhetést. Az 1912-es nyugdíjtörvény jótékony hatását ed­dig nem élvezhették a nyugdíjasok, mert jött a háború, a forradalmak, a szanálás is a sífilmrendezés. 1923-ban törvényben biz­tosították, hogy a nyugdíjasok illetményeit a ténylegeseké­vel együtt rendezik. (Nem tartják meg a törvényt.) A kormányzó is jóindulattal kezeli a nyugdíjasok ügyét. (Éljen!) A kor­mánynál az illetékes tényezők egy része szintén jóindulattal van. (Nem áll! Hol az eredmény ?) Itt az eredmény nem is jelent­kezik . . . (Le a kormánnyal! Meg se hall­gatnál­ bennünket!) ■Javorniczky kéri a gyűlés résztvevőit, hallgassák meg türelemmel. A jog és igazság a nyugdíjasok mellett van és addig folytatják a küzdelmet, amíg a nyugdíjasoknak biztosí­tani tudják megélhetésüket. A .'cjjorrij sorsjegy a I Sil-lilil­­ Az 1 főnyeremény: 12 nagyon busa, melynek értéke bármely .takarékpénztárban a szokásos Ss/4*/4-es kamatozása mellett stíl 3!,Oö®.iB0 Hsrosa kamat Jindeime! binesil és emellett a 1-fitos iwegsK2s*ai3«­R/.cnkir­il l698 nagy értékű nyeremény tárgy összesen "QQQ.SQO.QCO Kor. Érték­lSBB. Egy sorsjegy ára 5030 kar. Húzás nsk­ -'i hét múlva 1925. december 26-án. MüÉÉ: trigpfl ÜMRjfpti Sorsjegyek mindenütt kaphatói­. Sorsjegyiroda, Budapest, V., Vécsey­ u. 4. Tel. 51-28. |

Next