Magyarság, 1926. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
2 Hiteles jelentés Oroszország hadseregéről, tengeri és légi flottájáról Stockholm, december hó (A Magyarság tudósítójától.) A svéd szocialisták még mindig abban a naiv hitben élnek, hogy a szovjet csak éppen azért tartja fenn a vörös hadsereget, hogy belső uralmát biztosítsa, de távolról sem gondol expulsióra. Ebből a naiv feltevésből kiindulva, a svéd szocialista sajtó egyetértelnileg gúnyosan fogadta Erich finn egyetemi tanárnak nagyon is időszerű gondolatát, aki egy Skandináv Locarnoszerzódés megkötésének szükségességét vetette fel A finnek sokkal közelebb vannak a szovjet mételyhez, mint a svédek és így jobban is tudják, hogy mit terveznek az orosz nép vörös elnyomói, akik, hogy ogyiker olykor port hintsenek a világ szemébe, fényes bankettekkel és operai díszelőadásokkal egybekötött úgynevezett tudományos és művészi jubileumokat rendeznek Moszkvában, és mintegy külön érdemnek akarják feltüntetni, hogy az egykori nagyhírű cári műgyűjtemémyek részben épségben maradtak fenn. Ilyenkor azután a Rostából Taseti vedlett hivatalos szovjet távirati iroda szokott fennhéjázó stílusában szórja szét a világ minden tájéka felé a Moszkvába meghívott külföldi vendégek nyilatkozatait, melyek valóságos dicshimnuszok a szovjet, de különösen Lztnacsarszky kulturtörekvéseiről. Annál szűkszavúbb a szovjet sajtóiroda, ha a vörös hadseregről van szó és itt csak szerény cáfolatokat bocsát ki, melyekben valótlannak mond minden olyan hírt, mely a vörös hadsereg létszámának emeléséről emlékszik meg. Még a nők is behivhatók katonai szolgálatra Annál nagyobb elismerés illeti a derék finnországi laptársunkat, a Huvudstadsbladet-et, mely nem kímélve a gondos utánajárást, pontos megbízható adatokat szerzett a szovjet hadsereg újabb kibővítéséről. Mikor a vörös munkás- és paraszthadsereg megalakult, akkor a hirhedt forradalmi és demokratikus princípium szerint megelégedtek a hat hónapi kiképzési idővel, amit azonban hamarosan két évre emeltek fel. 1922-ben behozták az általános véd kötelezettséget és a káderrendszert. A vörös hadsereg létszáma ekkor körülbelül 1.600.000 re volt tehető. Ekkor ismét hozzáfogtak a hadsereg létszámának a csökkentéséhez, ami nem volt más, mint egy látszólagos manőver, mely szükséges volt, hogy az európai hatalmak a vörös hadsereg miatt ne támasszanak aggodalmakat az elismerésnél. Ugyanakkor, mikor a káderek létszámát csökkentették, növelték az úgynevezett területi biztonsági divíziók számát. Tehát az egész redukció világcsalás volt, melyhez a szovjet részéről igazán már hozzászokhattunk volna. Legújabban azután behozták az általános véderőkötelezettséget. Ennek értelmében minden 19 évét betöltött szovjet polgár — ha ugyan szabad ezt a bolsevista szempontból sértő kifejezést használnom — köteles katonai kiképzésre jelentkezni. Ez a kiképzés, mely tulajdonképpen megelőzi a tényleges katonai szolgálatot, katonai iskolákban, szakszervezeti iskolákban, sportegyeletekben vagy pedig az úgynevezett „tio“cseka-csapatoknál történik. Az így előkészített boldogtalan elvtárs azután 21 éves korában bevonulhat a vörös hadseregbe tényleges szolgálatra vagy ha különösebb katonai zsenialitást árult el, akkor beosztják a vörös katonai akadémiák egyikébe. Az aktív katonai szolgálat a bolsevista mintaországban csekély öt esztendő. A káderhez beosztott védköteles a fegyvernemek szerint 2—4 évig tartozik szolgálatot teljesíteni — így a vörös flottánál a szolgálati idő négy esztendő — a hátralevő egy-két évre azután szabadságot kaphat, de a fegyvergyakorlatokra mindig köteles bevonulni. A milíciához, tehát az úgynevezett területi csapatokhoz behívott védköteles szolgálati ideje öt év. Az új szovjet véderőjavaslatnak egyik fő elve, hogy kizárólag munkás védheti meg fegyverrel a kezében az orosz tanácsköztársaságot, miért is a többi foglalkozási ágakat egyszerűen az élelmezéshez osztják be, vagy pedig magas adó árán felmentést nyerhetnek a tényleges fegyveres szolgálat alól. Ezek természetszerűleg nem részesülhetnek a katonai szolgálatot megelőző előleges kiképzésben sem. A vörös véderőtörvény szerint a nők is behívhatók tényleges katonai szolgálatra. A hadilétszám: két és félmillió Az évente behívottak száma 600.000-re tehető. Ezeknek egyharmadát a káderekhez osztják be, míg a többit a területi csapatokhoz. Mivel a területi csapatok költségvetése nem szerepel a vörös hadsereg költségvetésében, így a szovjet urak dicsekedve mondhatják, hogy évenként csak jelentéktelen összeget áldoznak a vörös hadseregre. A vörös hadsereg hadi létszáma körülbelül két és félmillió. Tekintve, hogy a védkötelesek kiképzési ideje nagyobb, mint minden más európai államban, így föltételezhető, hogy ez a kiképzés alapos is. De a bolsevisták nem elégszenek meg a kádercsapatokkal, a területi csapatokkal, hanem fölállítottak még úgynevezett „G. P. Hé“ csapatokat, melyek csemberszolgálatot teljesítenek és végül kibővítették a csóka-csapatokat, melyek most „?/o“névre hallgatnak. E két vörös elitecsapatba csak hithű kommunisták kerülhetnek be és kiegészítésük teljesen független az általános sorozástól. A vörös hadvezetőség nagy gonddal értékesíti a világháborúban szerzett hadi tapasztalatokat is, így a legkisebb osztag is gépfegyverrel van felszerelve. Általában a géphadsereg tökéletes kiépítését tűzték ki főfeladatuknak. A vörös hadsereg kiképzésénél jelentős szerepet játszik a gáztámadások ellen való védekezés. Jelenleg mintegy 60 hadiszert készítő gyár van teljes üzemben, azonkívül a romjaiból lassan épülni kezdő orosz nehézipart is teljesen alá akarják vetni a hadsereg vezetőségének. 1922-ben ez orosz fegyvergyárak atig negyedmillió fegyvert gyártottak, 1923-ban már 400 ezerre emelkedett az évente elkészített fegyverek száma. Az utóbbi két évben pedig sikerült a gyártási számot egymillióig fokozni. Hasonló lázas sietséggel fogtak hozzá a gépfegyverek gyártásához is. Nagyobb fejtörést okoz a bolsevistáknaka tüzérségi modern ágyuk készítése. Eleinte megelégedtek a régi könnyű tüzérségi anyag kijavításával, de 1922-ben már hozzáfoghattak új ágyuk öntéséhez is. A régi projektisokat kiürítették és mérges gázokkal töltötték meg. De nemcsak a kémlel új háborúra készülnek elő, hanem a légi háborbra is. A repülőgépek és a csatahajók A mai Szovjetoroszország légi flottája a legerősebb a francia után. Van összesen 1700 repülőgépük, melyből 1200 használatban van. A titkos tervek szerint repülőgépek számát rövidesen 5000-re fogják felemelni. A repülőcsapatok beosztása, kiképzése a lehető legmodernebb. Gondjuk volt, hogy a szárazföldi csapatokkal való együttműködést a lehető leggondosabban kidolgozzák. A légi flottával párhuzamosan kiépítették a berozsdásodott orosz flottát is. A vörös eskalier a Keleti-tengeren a k kező egységekből áll: Marat (azelőtt Pravlovsk) és Pariskaja Kommuna (ez Sevastopol), két elsőrangú csatahajóelyet 1914 előtt építettek. Mind e 1 26 ezer tonnás és a gépeik 42 ezer lóerőt képesek kifejteni. Mind a két testvérhajó 12 darab 306 mm.-es modern hajóágyúval van felszerelve. A cirkálóik száma három és pedig: Hurik, S. S. S. R. és a teljesen modtern könnyű cirkáló, melynek Klara Zetkin nevet adták a vörösök. Van még 10 törpedöntőjük, 15 torpedónaszádjuk, körülbelül 10 tengeralattjárójuk és 10 ágyúsnaszádjuk. A vörös hajóhadat a Keleti-tengeren erőteljesen egészíti ki a nagyszámú segéd- és szállítóhajó, valamint az angol motoros torpedóhajók, melyeket a Múmián-partoknál kommunizáltak el. Így a vörös hajóraj a Keleti-tengeren 120-ra tehető. Ezzel szemben e svéd hajóraj teljesen jelentéktelen és a finn hajóraj most van kiépülőben. Ezen a nyárom lefolyt vörös flottamanőver meggyőzhette a szomszédállamokat arról, hogy a bolsevista flotta teljesen akcióképes. A gyakorlatok területe egészen a dán partokig húzódott le és a zászlóshajó Marat csatahajó volt, melyen ott vezénykedett a vörös flotta parancsnoka. Soff és mellette a most elhunyt vörös hadseregparancsnok, Franse előtárs. Tiszti akadémiák és katonai iskolák A Wrengel-flotta átadása, mely igazán csak rövid idő kérdése, ismét hatalmas növekedését fogja jelenteni a bolsevista tengeri haderőinek. Igaz, hogy ez a flotta nagyon elhanyagolt állapotban van, de 43.009 tonnát képvisel és egységei között van egy modern, pompás csatahajója. A vörös flottaparacsnok nagy gondot fordított már a nyári hadgyakorlatoknál is a légi flottával való szoros együttműködésre, valamint a gázgyakorlatokra. Soff vörös admirálisnak különben nagy tervei vannak. Fő célja, hogy rövidesen olyan erőteljes vörös flottát állítson, fel, mely teljesen uralja a Keleti-tengert. Ez nem is olyan elérhetetlen utópia, miikor a Versailles- béke bölcs megteremtői leszerelésre kényszerítették a német flottát. A legyengőbb pontja volt eddig a vörös flottának a tisztikara. Ugyanis a forradalom első hónapjaiban tulajdonképpen a soha rendes katonai kiképzésijén nem részesült Seifensteinnek, Feigelbaumok és Finkelsteinok lepték el a vörös hadsereget, mint főbizalmiak és katonatanács tagok- Ezek felügyeltek és árulkodtak a cári tisztekre. Most a vörösök külön tiszti akadémiákat és katonaiskolákat állítottak fel, sőt az altiszti kiképzésre is gondot fordítanak, így 1923 óta 91 katonai középiskolát, 21 katonai főiskolát és katonai akadémiát állítottak fel. Ezekben a katonai akadémiákban a vezérkari tiszteket, a tüzér-, rimos és nvm ügynökei évek óta készítik elő a talajt a vörös kolosszus hatásos megjelenésére. Nem csodálkozhatunk, ha a finn közvélemény idegességgel nézi a szovjet alig leplezett hadi készülődését, különösen akkor, mikor Svédország redukálja hadseregét és Dánia meg komolyan teljes leszerelésre készül. Sven Bengt gardróbból a kérdezősködésekre mindkettő csak sóhajtozik. Végre egy vasárnap, mikor az én eső kólád é-gusszom tagadhatatlanul fényesebben sikerült, mint a Terus gesztenyetortájáé, részint felengedve a kollegialitásban, részint lesújtva és megtörve a főzőiskolai fölénytől, az anyai szív is megszólalt és sűrű szipákolások közepette panaszolta: — Jaj, hát szerelmes az a taknyos! Szerelmes! S még hozzá kibe! Jaj, ne is tessék kérdezni! A vecsési tanítóba! Egy ilyen urba az a kölyök! Hiába verem a fejébe, kisasszony kell annak, te bolond, nem mosogatólány! Hogy jönne hozzád egy tanító úr! Pedig tessék elhinni, csak úgy veszkődik érte az a derék szál ember is ... múltkor a moziban meg is csókolta ... Azóta nem bírni vele... úgy akar járni, mint én!... Szerelmes! Mint egy grófkisasszony! S mindjárt egy tanítóba! Jó, hogy nem a váci püspökbe! Tessék csak nézni... S tésztás ujjaival óvatosan kotorászott elő a blúzából Terus egy lapot, amit épp elküldés előtt konfiskált el a konyhastellázs papírja alól. Nagyon szép kártya volt, meg kell adni, galambok és mókusok helyett alaskai havas táj, holdvilággal és üstökösökkel ugyan, de határozottan a Fräulein iskolája. Nem tudom, nem ragadott-e a vecsési Romeo önkénytelenül is vörös tintát a helyesírási hibákra, az aláírás azonban impozáns volt, egy ilyen nagy úr számára is: Mancy, így ipszilonnal. Ez az ipszilon volt a fordulópont Manci életében. Végtére is nem lehetett már bírni az örökös családi háborút, és Terusnak felmondttunk. Mintha ma is látnám az utolsó estét. Terus bőgött, mint a zálogos borjú, — de Manci-Mancy könny nélkül, ünnepélyes méltósággal jött be kiszűkült kis barretruhájában a gyerekszobába s búcsúzóul még összerendezte a báli szekrényt. A báli szekrény! Ez volt a Manci igéretföldje ... Szinte átszellemült, ha rakosgathatott benne, ami újabban mind gyakrabban megtörtént, hála a Műfém világfájdalmának, aki ez időtájt az ex békés médiumokat nélkülözve „dummes Zeug“-nek bélyegzett meg minden, földi hivságot s szivrepesztő hangon gurgulázts: — Verlassen, verlassen, verla-las-sehen bin Ich ... Manci tehát még egyszer bevette magát a gyerekszoba fülledt üvegházába, amelyet a mindig szétheverő bábiruhák, hegyessarku tánccipők és hattyúprémes belépők — valóságos színházi öltözővé avattak — azzal a különös atmoszférával, ami hajsütővasak szagából, parfümből, cigarettafüstből, tengezből s felhevült lélekkelekből mindenütt összetevődik, ahol fiatal nők készülnek valami izgalmas örömre — s áhitatos lassúsággal végigsimogatott még egyszer minden drágaságot. A szőnyegen térdelve, szinte szerelmes ellágyulással hajtogatott össze egy ezüstsált, és szenvedett, mint azután talán soha. Csipkéken és selymeken keresztül szenvedett az első férfiért. — Jaj, tessen már megállni egy kicsit! Jaj de boldog vagyok, hogy láthatom az én aranyos nagyságomat! _ csapott le rám nagy lelkendezéssel vagy félév múlva Terus a Rákóczi-úton_de jól tetszik kinézni ebben a rossz világban ... de ugye, a Mancika is hogy megnőtt! Színi tanodába jár bizony! Egy igazgató, vagy bankár _nem is tudom__íratta be a múlt hónapban... jaj, nagyon finom gavallér, be se kellett vonulnia s most lisztet szállít Galíciába! Azt mondja, hogy a Rómeót meg a Júliát is fogjuk játszani, meg azt a Kamélia hölgyet... tetszene hallani, hogy szaval már a Mancika: Heten vagyunk, Uram, heten__meg mikor azt mondja, hogy: Hah, áruló! Szavad tőr és szived méreg, de honfi erényemen diadalt nem ülend ... Lám, csakugyan a Manci! Milyen hamar kivakarodott! S milyen jól áll rajta a sötétkék-pepita kosztüm, amit Smitkétől azért a bizonyos bucsu-szekrényrendezésért kapott! Gömbölyű pesztonka-arcán hogy kezd eloszlani az alma-pirosság s az alakja ... haja ... csodálkoztam egész a következő másodpercig, mikor jött a villamosom s belemélyedve az újságba, konkurrenciát csapott Manóinak Hindenburg, aki kétszázezer foglyot s tízezer ágyút jelentett aznap. Két év is eltelt, mire Mancit viszontláttam a színpadon. Ekkor már Mauska vedlett át s anyja sváb nevét is felváltotta valami mozi-romantikájú epiteten, ami olyan szépen és hazug üresen csengett, mint a hamispénz. Sem Rómeót, sem Júliát, de még a Kamélia hölgyet sem játszotta, hanem valami tízszavas operettbakfist, akinek sehogy se megy a francia nyelvtan. A lisztes úr és utódai jól működhettek, mert az összes lapok hírül adták, hogy az új naiva előkelő úrikisasszony, a pesti társaság közkedvelt tagja, akinek élethü alakítása stb., stb.... Hát ha még ez az alakítás sem let volna élethü! Ezután sokat láttam a művésznőt. Eg karvalyorru szilszkinbundással s egy vikkeres kopasszal jelent meg felválni az elegáns sikerfészkekben, hová az ura., rendőrügyeletei révén engem is sűrűn elvetett a sors,s amint elsuhogott és csillatfelhőzött mellettem, úgy tetszett, mintha magára szedte volna az egész báli szekrényt. Cocktail-t és comntreau-t hajtogatott nyakra-főre, mint egy békebeli huszárönkéntes vagy szökés előtt álló textil ügynök, de a márciusi eperről úgy nyalogatta le a tejszínhabot, mintha még mindig i-vel itt Manci lenne. Minden hónapban kapott egy oroszlánbőr-nagyságú bundát s minden háromban egy nyúlfarknyi szerepet. Tipikus kispesti fiókdémon volt, akin ugyan nem akadt semmi megbámulni való, művésznői alibit szerzett morganatikus hitves, aki épp úgy hozzátartozott a vezérigazgatók, bizományosok és exportőrök rezsijéhez, mint a házbér, villanyszámla, lidói nyaralás és autó,de mert akkoriban ez a metreszpszihózis betört a családba is és senkit sem érdekeltek a rendes nők, megtörtént, hogy a társaságunkban egy férfi sem törődött velünk, „privát Julcsákkal“, hanem egytől-egyig, üveges szemmel, Mancy- Mausi fantasztikus ruháit s még fantasztikusabb ruhátlanságait meredték. (Mit szólt volna most a vecsési tanító ?) Nem volt lovagias tőlem, belátom, de 1926 január 1, péntek