Magyarság, 1926. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
1926 január 1. péntek —Jextel Huff Károly román trónörökös lemondott trónutódlási jogáról A király elfogadta lemondását Az ó esztendő utolsó órájában érkezett Bukarestből az alábbi szenzációs jelentés, hogy Károly román trónörökös a román királyhoz intézett levelében lemondott trónöröklési igényéről, így a nemzetközi vonatkozásban a román trónörökös visszavonulását nem lehet maga értékében lemérni. Eddig tartózkodott a politikától és hogy miként gondolkodott az európai nagy problémákról, azt még a legbeavatottabb politikusok sem tudják. Lemondásának érdekességet inkább az kölcsönöz, hogy a nagyvilág számára tűrtelen, minden átmeneti bonyodalmak nélkül tette meg ezt az erélyes lépést. A hivatalos távirat nem indokolja meg, hogy mi késztette Károly volt román trónörököst lemondó levelének megírására, de ha igazak azok a néhány hónappal ezelőtt elterjedt bukaresti hírek, akkor valószínű, hogy a román királyi ház szilveszteri eseményét szív-ügy idézte elő. Hir szerint a király, fia lemondását elfogadta és unokáját, Mihály herceget kiáltatta ki a román trón örökösévé. Az érdekes eseményről a következő hivatalos távirat számol be. A visszavonhatatlan lemondás Bukarestből hivatalosan jelenti az Orient- stúdió. Károly trónörökös a királyhoz intézett levélben bejelentette a trónutódlásról való visszavonhatatlan lemondását s egyszersmind lemond mindazokról a kiváltságokról, amelyek őt mint trónörököst és mint a királyi család tagját megilletik. A király a lemondást elfogadta és a Peleskastélyban ma megtartott tanácson közölte ezt az elhatározását; kijelentette, hogy unokáját, Mihály herceget fogja trónörökössé kikiáltani. Hivatalos vizsgálat igazolta Románia felelőssé víz katasztrófáért — A Magyarság tudósítójától — Amióta az arad megyei Körösgát átszakításával a megáradt hegyi folyók zugó tömege Erdélyből magyar területre csapott át és Békés megyét elöntötte, nem szűntünk meg hangoztatni, hogy a katasztrófa előidézésében közvetlenül is, közvetve is Románia a bűnös. Most egyik bukaresti lap, az Adeverul, ma érkezett Ilire igazolja álláspontunkat. Gheorgescu arad megyei főispán ugyanis vizsgálatot indított, hogy megállapítsa, terhelte valakit felelősség az árvízveszedelemért, s a vizsgálat adatai szerint, Beter Viktor kisjenői szolgabírót fel is függesztette az alispán, mert kiderült, hogy az egész veszedelem alatt nem tartózkodott járásában. Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a kisjenői Közös Ármentesítő Társulatot terheli elsősorban a felelősség, mert Erdély elszakítása óta semmiféle kötelezettségét nem teljesítette. Az összes szivattyúk hasznavehetetlenek, a töltésen a gátőri házikókban nyoma sincsen a szükséges mentő- és munkaszereknek, egyetlen szerszám a régi felszerelésből meg nem maradt, nemhogy újat szereztek volna be, vesszők, ásók és egyéb szerszámok nem voltak találhatók; a régi kipróbált magyar gátőröket elbocsátották és fiatal oláh suhancokkal töltötték be a helyüiket. Ezek nem is értettek hozzá, mik volnának teendőik és nem is fárasztották magukat azzal, hogy érdeklődjenek ilyen irányían. A községek egész sora azért pusztult el, mert az Ármentesítő Társulat csak szedte azokat a magas járulékokat, melyek meghaladták az összes községi és állami adókat, de ennek fejében semmi kötelességét nem teljesítette és még az áradás megindulásakor sem küldte ki a törvénytől előszabott cirkáló lovasjárőröket a töltésre. A magyar világban ezek ügyeltek rá, hogy valaki át ne vághassa bármi okból a gátat. Az arad megyei főispán vizsgálatának eredménye nem lehet közönyös Magyarországra nézve sem. Ha ott már ilyeneket állapít meg egyetlen elégtételem volt a polgári társadalom számára: felfedni ilyenkor Manci dicstelen múltját, s a csempészett Cotykon keresztül is felgőzölögtetni a konyhaszagot. .. ami eléggé próbára tette színező képességemet, mert a hajdani kilúgozott, céklaszínű kezeken most angol brilliánsok villogtak versenyt az opálos körmöcskékkel simauzisága következetesen elnézett a fejem felett, mint a northumberlandi hercegnő. Manci kezdett a számomra rejtély lenni. Hát lehetséges, hogy az ember ennyire átgyűrődjék, ha még úgy fújja is a Heten vágtaik, Uram, heten-t... hogy egyszerűen kiköpje, kihányja magából a múltat, mint egy rossz vacsorát... hogy egy brokátcipővel tlépjen a saját életén s ujjánőtt kígyóbőre alatt egyetlen porcikája se maradjon a régi énnek? Hiszen csak egyszer beszélhetnék vele! A művésznő ekkor már visszavonult a világot jelentő deszkákról s homlokegyenest ellenkező maszkban folytatta a játékot valami láthatatlan publikum számára. A kiabáló bundák helyett sötét, angolos kosztümöket kezdett hordani igen kevés s igen drága prémmel, púder és rúzs csak annyi volt rajta, amennyi okvetlen szükséges manapság, hogy a divatos kalap le ne essék az ember fejéről s az előkelően csendes belvárosi étteremben_egy yorkshiri malacszerűen szőke, rózsás és simaképű diplomata volt most a lovagja, _ barna sört, sőt spriccert rendelt, mintegy fogorvoshoz felrándult földbirtokosné, aki nem cigarettázik leves közben a tudja, higy a pincért sem okvetlen szükséges drágámnak szólítani. Manci rohamosan kezdte levetkőzni a Mausit s egy este, mikor a Nemzetiben egymás mellé került a páholyunk,csak az életne A szabad ilyen bután kicsinált novellákat inni, anélkül, hogy bármelyij szerkesztőség is visszaküldhené _ hirtelen felém köszöntött, olyan tétovamosolyú, bizonytalan bólintással, aminek tartózkodása épp úgy lehetett szerénység, mint a legfeudálisabb gőg. _Na most!_____ütött fel bennem a kísérletező vagy s egyik felderítő rakétát a másik után röppentettem fel _ eredménytelenül. Manci egyetlen szemrebbenéssel sem reagált a célzásokra, nem érdeklődött semmi s senki után, s nagyon buta, vagy nagyon okos_ezt nem tudtam eldönteni _ körülbástyázottságával a végén is úgy felbőszített, hogy legjobban szerettem volna megrázni. Hát a mosogatósámli, a Szidol, a Fräulein kártyái és krémesei, a báli szekrény, semmi sem igaz? A gardróbi titkos bőgősök, az elérhetetlen tanító-ideál, a tropikus ... tropikus ... na, megállj!... _ Micsoda tropikus hőség van itt _ fordultam hozzá hirtelen, szinte szuggeráló éllel_... tropikus ... nem találja? _Tropikus!__bólintott vissza zavartalan konvencionalitással Manci_s lejjebb csúsztatta a hermelinsálját. Pár héttel ezelőtt azzal fogad a portás a hotelben, ahol lakom, hogy egy magas szőke hölgy keresett, aki délután újra vissza fog jönni. És estefelé csakugyan bebátortalankodik Manci. Az ál-démon és ál-zsentri eleganciát mintha elfújták volna róla, olyan, mint egy jobbfajta gépirólány, vagy problémamzell. _No, Mancika, __mondom a vizitelő szobalányoknak kidukáló leereszkedő nyájassággal, kellőképp kiélvezve előbb a lány kezicsókolomokkal megspékelt rettentő zavarát:no, Mancika, hát mi jót hozott ? Jaj, dehogy is hozott ő valamit! Mit is tudna hozni ezekben a szörnyű időkben! Sőt, nagyon szépen megkérne: szerezzek neki valami állást... ruhaszalonban ... annyi embert ismerek ... kalapüzletben ... esetleg a manikűrt is kitanulná ... nem bánja, akármit, csak mentői hamarább ... mert házbért kell fizetni s a Mama is reumás ... Á, hát már a kedves mamát is emlegetjük? Egyszer, a régi jó időkben (nem a mi, hanem a Mancik régi jó idejében!) ő hozzá is volt szerencsém a Váci utcán. Az anyai felháborodásra való sűrű alkalom határozottan jobbat tett neki, mint annak idején a tésztagyúrás. Széles bársonykalapján akkora strucctoll lebegett, mint a pompes funébres-lovak bóbitája s zsirosmosolyu, gömbölyű képén Ugyanúgy, ragyogott a megelégedés, mint mikor a székelygulását megdicsérték... _ Hát majd kisütök valamit jövő szombatig _ jószivüsködtem részint a székelygulás-reminiscenciák alatt, részint mert szinte imponált nekem a Manci korítányozható memóriája, amely, mint a nap a földgömbnek, egyszerre mindig csak egy oldalát világította be az agyának. Most például csak a mosogatódézsa vidékére sütött. jt _____**• L*. A megbeszélt napon _ legreprezentálóbb pongyolámban _ egy másfélmilliós cukrászldsasszonyi állás reménységével hiába vártam egész estig Mancit. ♦ Múlt héten a bécsi gyors étkezőjében ült velem szemben. Még mindig a legutóbbi kis kosztüm volt rajta és cérnakeztyű, de hozzá már vadonatúj, angol pullover s bronzosra bemázolt bubifeje frissen ondolálva. Egy sündisznóhajú, borotválatlan kis tüskeemberrel ebédelt, akiről első percben levitt a turnézó cipőügynök, vagy gummi-ágenses Hegyeshalomtól Blackig bevágott vagy hat pohár cocktail-t. Alapjában rettentően untam már ezt a mosogatóvízzel keresztelt kis hetérát öszszes piszkos játékaival, trükkjeivel és metamorfózisaival együtt s azt hiszem, nem vágtam túl barátságos arcot, mikor a hideg folyosón utánam szaladt. Még mindig igen alázatos volt, de már jóval bágyadtabban kellemkedett, csak a zavara nőtt legalább a kétszeresére. Hogy így, meg úgy... ne haragudjak az elmaradásért... el akart jönni, de közbejött váratlan akadályok... az anyja nem volt jól, meg tetszik tudni... ez a kis utazás, de ne tessék azért rosszat gondolni, ó, a világért sem!... a Blitz úr igen finom ember, igaz, hogy még nem önálló, de aranymárkában keres... s igazi gavallér... Most felkiséri őt Bécsbe ... esetleg Berlinbe... az egész csak pár nap s az állást azért_jaj, de nagyszerű! — ugye fel tetszik tartatni?... csütörtökön okvetlen, de okvetlen eljön ...♦ Nem fog eljönni csütörtökön. a vizsgálat és hoz nyilvánosságra, milyen mulasztásoknak kellett történni a közigazgatási és műszaki hatóságok részéről, hogy a dolgok ennyire fejlődhettek. Ennek a vizsgálatnak anyaga nem maradhat puszta szó, ezt kötelessége a magyar kormánynak eljuttatni a népszövetséghez, mint bizonyítékot ahhoz az általunk már sürgetett követeléshez, hogy a békési rettenetes katasztrófáért Románia anyagi felelősségét ez a nemzetközi fórum mondja ki. Ami magát az elpusztított békési árteret illeti, ott már a mai jelentések szerint szünőben van a veszély, a hatóságok és a magánosok munkája érezteti hatását. Levezetik a vizet, de ezzel nem adták még vissza annyi ember tönkretett existenciáját, s még most jön a legnagyobb munka: segíteni az árvízkárosultakat és felépíteni a romokból újra a békési tanyavilágot. Pusztulás a Székelyföldön Kolozsvár, dec. 31 (A Magyarság tudósítójától.) Nyolc napig nem érkezett semmiféle jelentés, hogy milyen lefolyású volt a Székelyföldön az árvízveszedelem. Ma végre hírt kaptunk Székelyudvarhelyről. Kárról, pusztulásról számol be ez is. Zetelakát, ezt az udvarhely megyei egyik legnagyobb községet, mely tavaly teljesen leégve, még alig épült fel romjaiból, elöntötte közel három méter magasan a Nagyküküllő. A lófalva nevű falurész teljesen víz alá került: állatban, takarmányban, élelemben, gazdasági és más épületekben talán még több a kár, mint a tavalyi tűzvész alkalmával. Kadicsfalva egy részét a Bosnyák nevű hegyipatak öntötte el. A lakosság a házak padlásaira menekülve, kénytelen volt tétlenül nézni, hogy sodorja el az ár minden vagyonkáját. A megvadult Küküllő további útjában szántóföldeken és vasúti töltésen átzugva, Székelyudvarhely városra rohant. Az asztalnagyságú jégtáblák a Fürdő utcán kidöntötték a kerítéseket, a szennyes ár behatolt a lakásokba, de emberéletben szerencsére nem esett kár, mert a lakosságot még idejében ki lehetett költöztetni. Fekete koporsó vágtat a vizen Kolozsvárt az árvíz második napján egy feketére festett deszkakoporsóval rohantak tova a Szamos bőszült hullámai. A vízbe bámuló emberek babonás félelemmel nézték ezt a fekete koporsót, mely után nemsokára egy egyiptomi múmia vágtatott, amíg a jégtáblák darabokra nem zúzták. Csakhamar kiderült, hogy nem kell a babonás lakosságnak rettegnie valami földfeletti esettől, egyszerűen csak annyi történt, hogy a Magyar Színház díszletraktára alól elmosta az áradat a földet. Éppen előadás volt, amikor a díszletmunkások rémülten szaladtak Janovics igazgatónak jelenteni a veszedelmet. Az előadást félbehagyták, s az igazgató színészeivel és a technikai személyzettel azonnal hozzálátott a mentéshez. Késő volt már, mert nemsokára beszakadt a padlózat és elúsztak a kellékek. Ráadásul megeredt az eső és amit a Szamos nem vitt el, azt az utcán verte ronggyá a zápor. A színház kára felbecsülhetetlen. A mai viszonyok között ezek a gipszből és papírmaséból készült színpadi díszítések teljesen pótolhatatlanok. Másnap még súlyosabb veszedelem fenyegette a színházat a díszletraktár melleti park kőomlásától. Már attól kellett tartani, hogy az áradat benyomult a színház pincéjébe és a gépházba, s alámossa az egész színházat. Hatósági segítségre, természetesen, hiába számítottunk volna s igy Janovics igazgató mérnököket és munkásokat fogadott s egy nap alatt hatalmas vasbetongátat építtetett a színház elé. Marosjenői& Borossebesig Arad, dec. 31 (A Magyarság tudósítójától.) Hat napja állanak állandó készültségben Aradon az illetékes hatóságok. Napokon keresztül szemüket sem hunyták le a mérnökök és a vízügyi hivatal alkalmazottai, hogy legalább Aradot megmenthessék. A prefektus a legszigorúbb büntetéseket helyezte kilátásba a rémhírterjesztőknek, s vizsgálatotindított, hogy kit terhel a felelősség a Körösök kiöntéséért. Kiderült, hogy teljesen elhanyagoltak mindenféle előkészületet és felgyeletet. Nem őriztél a gátakat a veszedelem idején, mint ahogy egyetlen szál szerszámjuk sem volt a veszedelem megelőzésére. Bedugult, rozsdás szivattyúk, éretlen fiatal gyerekek, mint a régi vizsgázott magyar gátőrök utódai, elpanamázott ármentesítési járulékok, megszökött közigazgatási főnökök, fejetlen lakosság ... íme, ezeket az adatokat derítette ki a vizsgálat. Sparcovici kisjenői főszolgabíró karácsony előtt elutazott már, állítólag Kolozsvárra. Helyettesül otthagyta Peter Viktor szolgabírót, aki az első harangkongatásra úgy világgá szaladt, hogy máig sem találják. Azalatt pedig átszakította az ár a töltést, utána a vasúti töltést és rövid idő alatt két méterre emelkedett a vízállás a falu közepén. Tutajokon kezdték meg a mentést és szállították a magyar legények a nőket, gyermekeket és öregeket a magasabban fekvő szomszédos Erdőhegy községbe. A környékbeli falvak is mindeig hatósági támogatás nélkül maguk mentették meg magukat, hirtelen rögtönzött töltéssel vevén körül a házakat. Szomorú sorsa volt Borosjenőnek, ahol ötvenkét ház dőlt össze és negyvenkettő van dűlőfélben. Itt a bútorgyár igazgatója és munkásai rakoltak össze tutajokat és mentették BZaRSMKBBeSBTEBBBBai 3