Magyarság, 1926. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

2 határozható időben, főleg azonban 1925 nya­rán Budapesten, abból a célból, hogy valódi értékű pénz gyanánt forgalomba tétessenek, külföldön folyamatban levő mintegy 23— 30.000 darab francia ezerfrankos papírpénzt utánoztatott azáltal, hogy 1923. év elejétől kezdve francia ezerfrankosok utánoztatását elhatározván, evégből külföldről, még­pedig Németországból és Ausztriából (Kölnből és Bécsből, esetleg más városokból is) a pénz­hamisításhoz szükséges anyagszereket, gépe­ket és más eszközöket Gerő és Rába útján megszerzett, Budapestre szállíttatott és az állami térképészeti intézetben az erre vállal­kozó Gerő László térképészeti altanácsnok által végzett hosszas kísérletéév után Gerővel, továbbá az általa és Gerő által felkért és arra vállalkozó Virágh, Parragh, Haáfa, Ágoston, Kiss, Velősy, Scharf, Hampel és Spanring térképészeti alkalmazottakkal előbb az után­zatok elkészítéséh­ez szükséges papíranyagot, majd magát az utánzatokat elkészíttette. Windscikgraetz előf­észíti a frankfzamisítást Az ekként elkészült hamisítványokat a for­­góbombahozatal előkészítése céljából előbb Zadravetz István tőben püspök lakására, onnan pedig a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállíttatta és azok közül kiválasztott mintegy 8000 darab utánzatot Jankovich Arisztid, Marsovszky György, Olchváry Ödön, ifjabb Andor Endre és Schweiz Tibor dr. álta­ Szörtsey József, Zadravetz István, Ferdi­­nandy László dr. Winkler István és Héder János közreműködésével forgalomba hozta, illetve forgalombahozatal végett Jankovich­­nak, Marsovszkynak, Mankovichnak, Olchváry­­nak, Andornak és Schwetznek előre meghatá­rozott terv szerint Amsterdamban, Hágában, Kopenhágában, Stockholmban, Varsóban és Milanóban leendő forgalombahozatal végett átadta, illetve átadatta. Gerő László Windischgraetz felhívása foly­tán 1925 elején Németországba utazott és ott a papíranyagot, illetve a papíranyag előállí­tásához szükséges papírgép anyagot, nem­különben az ahhoz szükséges gépeket megsze­rezte, Budapestre szállíttatta és itt a térké­pészeti intézet épületében felállította, majd a Windischgraetz által elkészíttetett fakádak­ban a papírkészítést a térképészeti intézet­­ említett alkalmazottainak közreműködésével megkezdte és a hamisítványokat kinyomatta. A vádirat az előzetes letartóztatásban levő ifj. Andor Endrét, Schweiz Tibort mint tet­teseket, a szabadlábon levő Ferdinandy Lászlót, Héder Jánost, az előzetes letartóz­tatásban levő Winkler Istvánt, a szabadlábon levő Zadravetz Istvánt és az előzetes letar­tóztatásban levő Szörtsey Józsefet mint bűn­segéde bűnrészeseket vádolja hamispénz for­­galombahozatalának büntette miatt a követ­kezőkért : Ifjabb Andor Endre 1925 decemberében 1000 darab hamis ezerfrankos forgalomba­­hozatalának céljából Milánóba utazott, ott a hamisítványokat Schweiz Tibortól átvette és azok közül egynéhányat forgalomba is ho­zott; Schwetz Tiblr 1000 darab hamis ezerfran­kossal Milánóba utazott s azokat ott ifjabb Andor Endrének átadta; Ferdinandy László a büntettett szándéko­san előmozdította és megkönnyítette azáltal, hogy Windischgraetz felhívására közreműködés céljából Mankovich Györgyöt és az önkéntes elállásuk folytán bűnvádi eljárás alá nem vont Szénásy Ferencet és Hajtsi Györgyöt közreműködőkként felajánlotta; Héder János Windischgraetz felhívására ifjabb Andor Endrét közreműködőként aján­lotta, őt Windischgraetz lakására felvitte és bemutatta; Winkler István a hamisbankjegyek forga­lomba!s,fiatalára maga is vállalkozván, Man­kovich Györggyel együtt társként megsze­rezte Olchváry Ödönt és Marsovszky Györ­gyöt, majd Zadravetz kezeibe az esküt le­tette továbbá a Nemzeti Szövetség helyiségé­ben­­, valamint Marsovszky György, Olchváry Ödön és Jankovich Arisztid­a hamisítványo­kat osztályozták, kiválogatták és bőröndbe csomagolták. Nádosy magas állásának tekintélyével segítette elő a hamisítást A vádirat ezután felsorolja, hogy a Térké­pészeti Intézet vád alá helyezett alkalmazot­tai hogyan és miképpen vettek részt a hamis bankjegyek technikai előállításában, majd így folytatja: Nádasy Imre dr. a Windischgraetz és tet­testársai által elkövetett pénzhamisítás bűn­tettét szándékosan előmozdította és megköny­­nyítette azáltal, hogy a pénzhamisítás elköve­téséhez előzetesen hozzájárult, az ebből a cél­ból tartott megbeszéléseken több izben részt­­vett, a pénzhamisítás műveleteinek egyes rész­leteiről magát tájékoztatta és eltűrte, hogy Wipdischgraets mindazok az egyének előtt, akiket a pénzhamisítás bűntettének, valamint a hamis pénz forgalombahozatala bűntet­tének elkövetésére tettesekként és része­sekként megnyert, arra hivatkozzék, hogy a pénzhamisításról Nádosy Imre, mint a magyar királyi államrendőrség orszá­gos főkapitánya is tud, azt helyesli, akarja és támogatja és ily módon Nádosy Imre az országos főkapitány állása tekintélyének erkölcsi és pszichikai hatóerejével a bűncselek­mény részeseit az annak elkövetésére irányuló szándék­ukban megerősítette. Tevékeny részt tett a hamis pénz forgalombahozatalában is,­­utálta­, hogy a tanácskozások némelyikén je­len volt, hat egyén részére hamis útlevelet serzett, mint közhivatalnok, három magyar hitlevelet hamisíttatott; az illetékes külügy­­m­inisztériumi tisztviselők megtévesztésével ■Jankovich Arisztid részére futárigazolványt szerzett; végül Baross Gábor postatakarék­pénztári vezérigazgatót arra bírta rá, hogy a Mankovich György és Béla által elzálogosí­tott 150 darab hamis ezerfrankos bankjegy kiváltása céljából 400 millió korona kölcsönt utaljon ki Mankovich Béla dr. kezeihez. Rába, Rafts és Kmix bűne Rába Dezső a pénzhamisítás bűntettét szán­dékosan előmozdította és megkönnyítette az­által, hogy a papíranyagot Kölnből Buda­pestre szállította, két fakódót rendelt és né­hány alkalommal Bécsből a papíranyag elké­szítéséhez szükséges dróthálót és szitát szállí­tott; továbbá a hamisítványok forgalomba­­hozatalát is elősegítette azáltal, hogy Ferdi­­nandy Lászlót Windischgraetzhez elhívta, hogy ez a hamisítványok forgalombahozatala végett néhány egyént ajánlatba hozzon, azok némelyikét Zadaravetz püspökhöz eskütételre elvetette, Zadravetztől a hamisítványokat tar­talmazó bőröndöt Windischgraetzhez, majd innen a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállí­totta, a hamisítványok forgalombahozatal­ára vállalkozók részére szükséges útiköltséget Jan­­kovichnak átadta. Hajts Lajos a pénzhamisítás bűntettét szán­dékosan megkönnyítette és előmozdította. 1924 nyarán tudomására jutván, hogy a tér­képészeti intézetben Gerő László vezetésével francia bankjegyek utánzása van készülőben, mint az intézet vezetője saját felelősségére hozzájárult, hogy Gerő a munkálatok előké­­szítéséhez hozzáfogjon, a vezetése alatti inté­zetet ily célra átengedte, sőt abba is beleegye­zett, hogy az intézet egyes műszerei is igénybe vétessenek, továbbá Gerőnek a papíranyag beszerzése és a hamisítás kiviteli módjának tanulmányozása céljából Németországba uta­zásra a saját hatáskörében szabadságot enge­délyezett, végül nyugdíjaztatásakor utódját Kurtz Sándort Windischgraetz-cel és Gerővel együtt arra bírta, hogy a bűncselekmény foly­tatását ő is tűrje el. Maron Endre, Schweiz Tibor, Ferdinandy, Sieden és Winfiler utazása és eskütétele Kurtz Sándor ellen ugyancsak az a vád, hogy saját felelősségére hozzájárult Gerő munkálatainak a térképészeti intézetben való folytatásához és befejezéséhez. Detirium írta: s­eghi Bálla Borisz Az orvos azt mondta, hogy „itt már nem segít semmi és minden Isten kezében van" i­s mert fiatal volt és ideáljai még nem elhasználtak, ezért az agyában fel- és lemerülő receptformulák, meg az orvosi presztízsért remegő hiúság dacára is, hirtelen az a furcsa gondolat született meg benne, hogy ő most egy komédiás. A feleség, akinek kezei csészékkel és borogatással voltak tele, melyekkel most gépiesen igyekezett leróni utolsó adóját az iránt, kivel életében annyi tragédiát élt át, siratni szerette volna férjét, s ezért a régi szép emlékek közt kutatott. De aztán ismét csak a saját keservei és a kilátástalan jövő jutottak eszébe, s ami­kor sírt, megint önmagát siratta, úgy, ahogy eddig is egész életén át. A takarítónő, aki kegyes nő volt, há­tul a félig nyitott szobaajtóban állva, időnkint gyászosan sóhajtott, öntudata, mint minden hétköznapi emberé, tulaj­donképpen egy degradáló szerkezethez hasonlított, ahol még a halál nagy misz­tériuma is szürke, alacsonyrendű gondo­latokra váltódott fel. S miközben kövér kezeibe hajtotta fejét, arra gondolt, hogy milyen könnyű lesz majd zsarnoki igé­nyeit kibővíteni ezzel az egyedül maradt asszonnyal szemben; s hogy ez a ház mégis csak „utolsó egy hely", mert az úrnő még e nagy fölfordulásban is por után merészelt kémlelni a bútorok tete­jén. A­ haldokló pedig—aki csendesen feküdt ágyában — mindezekről már nem vett tudomást. Lassan arra az útra sodródott, amelyről annyit beszélnek és vitatkoznak az életben, áld pedig rálép, az elhallgat. S miközben körülötte különböző emberi kis akarnokok szorongó önféltéssel igye­kezték áthidalni azt az űrt, amit távozásá­val okozott — őt magát forrón magához ölelte a delirium s lázasan szép vissza­emlékezésekkel simogatva körül lelkét; igy, áhitatos ölelésben kisérte el egészen a halál kapujáig. * Ez az emlékezése akkoriból származott, amikor tízéves korában a déltiroli alpesek egy mély, sötétzöld tavánál töltötte a nyarat édesanyjával, aki tiszta volt és elgyötört, mint a prerafaelisták madon­nái. Kis élete egészen e nyárig, hasonlí­tott a gyenge hóvirághoz: csak olvadó, szűzi havat és enyhe napmeleget ismert, mert közötte és az élet között ott állt még az anyja s igy a kegyetlen, nagy inquisitor nem tudott hozzá férkőzni; durva markának szorításait felfogta a jó­ság. Sokat álmodozott igy azután s mert nem kellett tűnődnie azokon a bilincse­ken, amelyek a valóság cölöpeihez lán­colják az embert, lelke szabad és sejtel­mes utakon kalandozott. Különösen a tó túlsó partján felfelé meredező hegy­óriás izgatta fantáziáját és alkonyaikor a letűnő nap ferde sugarainál felkönyö­költ hotelszobájában a nyitott ablak pár­kányára s kérdező, rejtelmekre éhes, tág gyermekszemekkel nézte sokáig, sokáig a­­hegy komor körvonalait és a szikla­meredélyeken alágomolygó ködtengert. Egészen különös és mély hangok szólal­tak meg benne ilyenkor, amidőn a túlsó partról még nappali illattól terhesen, de már esti hidegséggel, átfújt és halánté­kait megcsapta, az alkonyi szél, melyet ő a messzi hegyóriás hivó sóhajának tar­tott. Egyszer kitűztek aztán édesanyjával egy napot, amelyen át akartak evezni a tó másik partjára s onnan meg neki­merészkedni, vezetővel a nagy hegynek. Aznap már korán reggel lefutott a tó vizéhez, megoldotta a bárka nehéz lán­cát, és bosszankodott azon, hogy anyja csak ilyen lomha tákolmányban merész­­kedik rá vele a vízre. Azután megtekin­tette az evezőket, egy ideig hadonászott velük és szidta magában a nagyok pontat­lanságát. Édesanyja azonban nem jött. Körülötte láthatatlan rejtekek sünijéből felcsattant itt-ott az éneklőmadarak nyári életmámora, hideg reggeli fényes­ség kergette szét minden irányban az alvó ködfoszlányokat és átellenben, messzi­ről feléje intett a hegy... Aztán idegen emberek, hotelismerősök jöttek el érte, anyja azonban nem jött hozzá el soha többé és a nagy hegyet sem közelítette meg azután: mindent letiltott azon a hajnalon a halál. És azóta, ahányszor csak a nagy gátfutás alatt, amit életnek neveznek, egy-egy akadály előtt utálattal roskadt össze, mindig eszébe jutott életé­nek ez az elmaradt kirándulása. És ilyen­kor álmodozva tűnődött gyermeklelke sejtelmein és hitt azoknak tiszta igazságá­ban.­Most aztán ismét ott találta magát a tó partjánál és lábait csapkodta a hideg, fekete víz. Mozdulatlanul állt, csendes, szent várakozásban; miközben pedig fé­lelemnélküli, furcsa rezignáltsággal tűnő­dött nagy magányosságán, azalatt látha­tatlan dolgok és meg nem magyarázható misztériumok közelségétől remegett a lelke. — Istenem, — suttogta magában ■— hát itt vagyok... itt vagyok ismét, és mennyi minden történt azóta... A túlsó oldalon komor fenséggel mere­­dezett bele a csillagos éjszakába a hegy. A rája nehezedő és holdfényben reszkető ködgyűrűk lassan-lassan lefelé szálltak és különös foszlányokra, pillanatokként változó alaku ködfényekre szakadozva vesztek el a hegyoldal sötét erdőségei­ben. — Igen ... igen ... mi minden történt azóta és semmi, de semmi nem maradt meg mindabból, ami oly fontosnak tűnt fel nekem. Csupán ez a sötét és rejtélyes valami, ott a túlsó oldalon és a köd... és magányosság, a nagy magányosság. .» Háta mögött panaszos sóhajjal rohant el a fák lombjaiba kapva, valamilyen távolról jövő zord és éles szél, amely el­­suhanása közben megborzongatta őt és azután elnyargalt ismeretlen, éji irány­ban. Utána ismét végtelen csend vett birodalmául mindent. Zordabb volt most ez a lakatlan, fenségesen szigorú, hallga­tag és különös, volt valami benne, ami a régi emlékekből hiányzott; talán az, hogy érezni és gondolkozni most már egyedül, csupán közellétének fenségéről 1926 február 2. kedd Zadravetz püspök a vádirat szeretni tudta, hogy? mivé esketi meg a fr­ankhamisítókat Zadravetz István a bűntettet szándékosan megkönnyítette és előmozdította. Ferdinándy Lászlótól, Winkler Istvántól, ifjabb Andor Endrétől Schwetz Tibortól, Olchváry Ödöntől, Olchváry Jenőtől, Marsovszky Györgytől és Mankovich Györgytől, annak célját ismere, esküt vett arra, hogy híven is lelkiismeretesen fogják teljesíteni kötelességeiket s magát az ügyet és az abban eljárókat elárulni nem fog­ják. Megengedte, hogy a hamisítványokat a Térképészeti Intézetből egyenesen az 5 5 laká­sára vigyék és eltűrte, hogy azok néhány na­pon át az ő lakásán legyenek, ott megszámlál­hassanak és osztályozhassanak, e munkálatok­ban maga is részt vett, végül a Windischgraetz lakásán a hamisítványok értékesítése céljából megtartott egyik tanácsokzáson részt vett. Szörtsey József előmozdította és megköny­­nyítette a bűntettet azáltal, hogy megengedte a hamisítványoknak Zadravetz lakásáról a Nemzeti Szövetség helyiségeibe való szállítá­­sát. Nádosyt tízrendbeli, Windisch­graetzet f hat­­rendbeli közokirathamisítással vádolták A vádirat továbbá hatrendbeli közokirat­­hamisítás bűntette miatt vádolja Nádosy Im­rét, mint felbujtói bűnrészest, Windischgraetz Lajost hatrendbeli, Bába Dezsőt háromrend­beli, Andor Endrét, Winkler Istvánt és Schwetz Tibort egy-egyrendbeli közokirat­­hamisítás büntette miatt mint bűnsegédi bűn­részeseket vádolja a következőkért: Nádosy, hogy Windischgraetznek, azaz a közreműködni hivatottaknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, egy ismeretlen nevű bizal­masát rábeszéléssel és pénz adásával szándé­kosan rábírta arra, hogy hat darab hamis út­levelet készítsen. Erre az ismeretlen egyén Andor Endre fényképének és személyi adatai­nak felhasználásával Antré Anders néven, Schwetz Tibornak Selezán Mulei néven, Man­kovich Györgynek Georg Metz néven, Mar­­sovszky­ Györgynek Georg Meliusz, Olchváry Ödönnek Olesak Dimitre néven, mindig az il­lető fényképének és személyi adatainak fel­­használásával hat darab hamis útlevelet készí­­tett. Windischgraetz, Bába, ifjabb Andor Endre, Schwetz és Winkler ennek a cselek­ménynek elkövetését szándékosan előmozdítot­ták és könnyítették, sőt ifjabb Andor Endre és Schwetz az útleveleket, ismerve azok hamis voltát, Milánóba történt utazásuk alkalmával fel is használták. 7S h hamis útleveled és a­­­utárigazolvány A vádirat továbbá Nádosyt háromrendbeli közokirathamisítás bűntette miatt, mint tet­test, Wittdischgraetzet kétrendbeli, Bába De­zsőt egy rendbeli közokirathamisítás bűntette miatt, mint bűnsegédi bűnrészeseket vádolja, mert Nádosy, mint országos főkapitány, hi­vatali hatáskörében három hamis útlevelet, tehát hamis közokiratot állíttatott ki azáltal, hogy Setényi Imrét, a főkapitányság útle­­vélosztályának vezetőjét megtévesztve elren­delte, hogy ő Rába Dezső részére Radó Dé­nes néven, Jankovich Arisztid részére Járai Antal néven és később ugyancsak Jankovich részére Járai néven hamis útleveleket dilít­­son ki. A vádirat Nádosyt közokirathamisítás bűn­tette miatt vádolja azért is, mert a hamisít­ványok külföldre szállításának megkönnyí­tése céljából Jankovich részére futárigazol­ványt szerzett, amelynek alapján Jankovieh a hamisítványokat tartalmazó csomagokat diplomáciai pecséttel láttatta el, útlevelébe pedig a külügyminisztérium hivatalos pecsét­jével ellátott azt a bizonylatot vezettette be, hogy, ,diplomáciai futár minőségben, hiva­talos ügyiratokkal elindíttatott“. A vádirat továbbá az előzetes letartózta­tásban lévő Olchváry Jenőt és Bába Dezsőt közokirathamisítás bűntette címén vádolja azért, mert 1925. december 15-én az állam­­rendőrség főkapitányságának útlevélosztá­­lyán Olchváry Jenő magát Oláh Jánosnak adta ki és ilyen néven kért a maga számára saját fényképének és személyi adatainak be­mondásával útlevelet, Rába Dezső pedig az útlevéllap egyes rovatait valótlan tartalom­mal sajátkezű­leg kiállította s az útlevélesz-

Next