Magyarság, 1926. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
2 határozható időben, főleg azonban 1925 nyarán Budapesten, abból a célból, hogy valódi értékű pénz gyanánt forgalomba tétessenek, külföldön folyamatban levő mintegy 23— 30.000 darab francia ezerfrankos papírpénzt utánoztatott azáltal, hogy 1923. év elejétől kezdve francia ezerfrankosok utánoztatását elhatározván, evégből külföldről, mégpedig Németországból és Ausztriából (Kölnből és Bécsből, esetleg más városokból is) a pénzhamisításhoz szükséges anyagszereket, gépeket és más eszközöket Gerő és Rába útján megszerzett, Budapestre szállíttatott és az állami térképészeti intézetben az erre vállalkozó Gerő László térképészeti altanácsnok által végzett hosszas kísérletéév után Gerővel, továbbá az általa és Gerő által felkért és arra vállalkozó Virágh, Parragh, Haáfa, Ágoston, Kiss, Velősy, Scharf, Hampel és Spanring térképészeti alkalmazottakkal előbb az utánzatok elkészítéséhez szükséges papíranyagot, majd magát az utánzatokat elkészíttette. Windscikgraetz előfészíti a frankfzamisítást Az ekként elkészült hamisítványokat a forgóbombahozatal előkészítése céljából előbb Zadravetz István tőben püspök lakására, onnan pedig a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállíttatta és azok közül kiválasztott mintegy 8000 darab utánzatot Jankovich Arisztid, Marsovszky György, Olchváry Ödön, ifjabb Andor Endre és Schweiz Tibor dr. álta Szörtsey József, Zadravetz István, Ferdinandy László dr. Winkler István és Héder János közreműködésével forgalomba hozta, illetve forgalombahozatal végett Jankovichnak, Marsovszkynak, Mankovichnak, Olchvárynak, Andornak és Schwetznek előre meghatározott terv szerint Amsterdamban, Hágában, Kopenhágában, Stockholmban, Varsóban és Milanóban leendő forgalombahozatal végett átadta, illetve átadatta. Gerő László Windischgraetz felhívása folytán 1925 elején Németországba utazott és ott a papíranyagot, illetve a papíranyag előállításához szükséges papírgép anyagot, nemkülönben az ahhoz szükséges gépeket megszerezte, Budapestre szállíttatta és itt a térképészeti intézet épületében felállította, majd a Windischgraetz által elkészíttetett fakádakban a papírkészítést a térképészeti intézet említett alkalmazottainak közreműködésével megkezdte és a hamisítványokat kinyomatta. A vádirat az előzetes letartóztatásban levő ifj. Andor Endrét, Schweiz Tibort mint tetteseket, a szabadlábon levő Ferdinandy Lászlót, Héder Jánost, az előzetes letartóztatásban levő Winkler Istvánt, a szabadlábon levő Zadravetz Istvánt és az előzetes letartóztatásban levő Szörtsey Józsefet mint bűnsegéde bűnrészeseket vádolja hamispénz forgalombahozatalának büntette miatt a következőkért : Ifjabb Andor Endre 1925 decemberében 1000 darab hamis ezerfrankos forgalombahozatalának céljából Milánóba utazott, ott a hamisítványokat Schweiz Tibortól átvette és azok közül egynéhányat forgalomba is hozott; Schwetz Tiblr 1000 darab hamis ezerfrankossal Milánóba utazott s azokat ott ifjabb Andor Endrének átadta; Ferdinandy László a büntettett szándékosan előmozdította és megkönnyítette azáltal, hogy Windischgraetz felhívására közreműködés céljából Mankovich Györgyöt és az önkéntes elállásuk folytán bűnvádi eljárás alá nem vont Szénásy Ferencet és Hajtsi Györgyöt közreműködőkként felajánlotta; Héder János Windischgraetz felhívására ifjabb Andor Endrét közreműködőként ajánlotta, őt Windischgraetz lakására felvitte és bemutatta; Winkler István a hamisbankjegyek forgalomba!s,fiatalára maga is vállalkozván, Mankovich Györggyel együtt társként megszerezte Olchváry Ödönt és Marsovszky Györgyöt, majd Zadravetz kezeibe az esküt letette továbbá a Nemzeti Szövetség helyiségében, valamint Marsovszky György, Olchváry Ödön és Jankovich Arisztida hamisítványokat osztályozták, kiválogatták és bőröndbe csomagolták. Nádosy magas állásának tekintélyével segítette elő a hamisítást A vádirat ezután felsorolja, hogy a Térképészeti Intézet vád alá helyezett alkalmazottai hogyan és miképpen vettek részt a hamis bankjegyek technikai előállításában, majd így folytatja: Nádasy Imre dr. a Windischgraetz és tettestársai által elkövetett pénzhamisítás bűntettét szándékosan előmozdította és megkönynyítette azáltal, hogy a pénzhamisítás elkövetéséhez előzetesen hozzájárult, az ebből a célból tartott megbeszéléseken több izben résztvett, a pénzhamisítás műveleteinek egyes részleteiről magát tájékoztatta és eltűrte, hogy Wipdischgraets mindazok az egyének előtt, akiket a pénzhamisítás bűntettének, valamint a hamis pénz forgalombahozatala bűntettének elkövetésére tettesekként és részesekként megnyert, arra hivatkozzék, hogy a pénzhamisításról Nádosy Imre, mint a magyar királyi államrendőrség országos főkapitánya is tud, azt helyesli, akarja és támogatja és ily módon Nádosy Imre az országos főkapitány állása tekintélyének erkölcsi és pszichikai hatóerejével a bűncselekmény részeseit az annak elkövetésére irányuló szándékukban megerősítette. Tevékeny részt tett a hamis pénz forgalombahozatalában is,utálta, hogy a tanácskozások némelyikén jelen volt, hat egyén részére hamis útlevelet serzett, mint közhivatalnok, három magyar hitlevelet hamisíttatott; az illetékes külügyminisztériumi tisztviselők megtévesztésével ■Jankovich Arisztid részére futárigazolványt szerzett; végül Baross Gábor postatakarékpénztári vezérigazgatót arra bírta rá, hogy a Mankovich György és Béla által elzálogosított 150 darab hamis ezerfrankos bankjegy kiváltása céljából 400 millió korona kölcsönt utaljon ki Mankovich Béla dr. kezeihez. Rába, Rafts és Kmix bűne Rába Dezső a pénzhamisítás bűntettét szándékosan előmozdította és megkönnyítette azáltal, hogy a papíranyagot Kölnből Budapestre szállította, két fakódót rendelt és néhány alkalommal Bécsből a papíranyag elkészítéséhez szükséges dróthálót és szitát szállított; továbbá a hamisítványok forgalombahozatalát is elősegítette azáltal, hogy Ferdinandy Lászlót Windischgraetzhez elhívta, hogy ez a hamisítványok forgalombahozatala végett néhány egyént ajánlatba hozzon, azok némelyikét Zadaravetz püspökhöz eskütételre elvetette, Zadravetztől a hamisítványokat tartalmazó bőröndöt Windischgraetzhez, majd innen a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállította, a hamisítványok forgalombahozatalára vállalkozók részére szükséges útiköltséget Jankovichnak átadta. Hajts Lajos a pénzhamisítás bűntettét szándékosan megkönnyítette és előmozdította. 1924 nyarán tudomására jutván, hogy a térképészeti intézetben Gerő László vezetésével francia bankjegyek utánzása van készülőben, mint az intézet vezetője saját felelősségére hozzájárult, hogy Gerő a munkálatok előkészítéséhez hozzáfogjon, a vezetése alatti intézetet ily célra átengedte, sőt abba is beleegyezett, hogy az intézet egyes műszerei is igénybe vétessenek, továbbá Gerőnek a papíranyag beszerzése és a hamisítás kiviteli módjának tanulmányozása céljából Németországba utazásra a saját hatáskörében szabadságot engedélyezett, végül nyugdíjaztatásakor utódját Kurtz Sándort Windischgraetz-cel és Gerővel együtt arra bírta, hogy a bűncselekmény folytatását ő is tűrje el. Maron Endre, Schweiz Tibor, Ferdinandy, Sieden és Winfiler utazása és eskütétele Kurtz Sándor ellen ugyancsak az a vád, hogy saját felelősségére hozzájárult Gerő munkálatainak a térképészeti intézetben való folytatásához és befejezéséhez. Detirium írta: seghi Bálla Borisz Az orvos azt mondta, hogy „itt már nem segít semmi és minden Isten kezében van" is mert fiatal volt és ideáljai még nem elhasználtak, ezért az agyában fel- és lemerülő receptformulák, meg az orvosi presztízsért remegő hiúság dacára is, hirtelen az a furcsa gondolat született meg benne, hogy ő most egy komédiás. A feleség, akinek kezei csészékkel és borogatással voltak tele, melyekkel most gépiesen igyekezett leróni utolsó adóját az iránt, kivel életében annyi tragédiát élt át, siratni szerette volna férjét, s ezért a régi szép emlékek közt kutatott. De aztán ismét csak a saját keservei és a kilátástalan jövő jutottak eszébe, s amikor sírt, megint önmagát siratta, úgy, ahogy eddig is egész életén át. A takarítónő, aki kegyes nő volt, hátul a félig nyitott szobaajtóban állva, időnkint gyászosan sóhajtott, öntudata, mint minden hétköznapi emberé, tulajdonképpen egy degradáló szerkezethez hasonlított, ahol még a halál nagy misztériuma is szürke, alacsonyrendű gondolatokra váltódott fel. S miközben kövér kezeibe hajtotta fejét, arra gondolt, hogy milyen könnyű lesz majd zsarnoki igényeit kibővíteni ezzel az egyedül maradt asszonnyal szemben; s hogy ez a ház mégis csak „utolsó egy hely", mert az úrnő még e nagy fölfordulásban is por után merészelt kémlelni a bútorok tetején. A haldokló pedig—aki csendesen feküdt ágyában — mindezekről már nem vett tudomást. Lassan arra az útra sodródott, amelyről annyit beszélnek és vitatkoznak az életben, áld pedig rálép, az elhallgat. S miközben körülötte különböző emberi kis akarnokok szorongó önféltéssel igyekezték áthidalni azt az űrt, amit távozásával okozott — őt magát forrón magához ölelte a delirium s lázasan szép visszaemlékezésekkel simogatva körül lelkét; igy, áhitatos ölelésben kisérte el egészen a halál kapujáig. * Ez az emlékezése akkoriból származott, amikor tízéves korában a déltiroli alpesek egy mély, sötétzöld tavánál töltötte a nyarat édesanyjával, aki tiszta volt és elgyötört, mint a prerafaelisták madonnái. Kis élete egészen e nyárig, hasonlított a gyenge hóvirághoz: csak olvadó, szűzi havat és enyhe napmeleget ismert, mert közötte és az élet között ott állt még az anyja s igy a kegyetlen, nagy inquisitor nem tudott hozzá férkőzni; durva markának szorításait felfogta a jóság. Sokat álmodozott igy azután s mert nem kellett tűnődnie azokon a bilincseken, amelyek a valóság cölöpeihez láncolják az embert, lelke szabad és sejtelmes utakon kalandozott. Különösen a tó túlsó partján felfelé meredező hegyóriás izgatta fantáziáját és alkonyaikor a letűnő nap ferde sugarainál felkönyökölt hotelszobájában a nyitott ablak párkányára s kérdező, rejtelmekre éhes, tág gyermekszemekkel nézte sokáig, sokáig ahegy komor körvonalait és a sziklameredélyeken alágomolygó ködtengert. Egészen különös és mély hangok szólaltak meg benne ilyenkor, amidőn a túlsó partról még nappali illattól terhesen, de már esti hidegséggel, átfújt és halántékait megcsapta, az alkonyi szél, melyet ő a messzi hegyóriás hivó sóhajának tartott. Egyszer kitűztek aztán édesanyjával egy napot, amelyen át akartak evezni a tó másik partjára s onnan meg nekimerészkedni, vezetővel a nagy hegynek. Aznap már korán reggel lefutott a tó vizéhez, megoldotta a bárka nehéz láncát, és bosszankodott azon, hogy anyja csak ilyen lomha tákolmányban merészkedik rá vele a vízre. Azután megtekintette az evezőket, egy ideig hadonászott velük és szidta magában a nagyok pontatlanságát. Édesanyja azonban nem jött. Körülötte láthatatlan rejtekek sünijéből felcsattant itt-ott az éneklőmadarak nyári életmámora, hideg reggeli fényesség kergette szét minden irányban az alvó ködfoszlányokat és átellenben, messziről feléje intett a hegy... Aztán idegen emberek, hotelismerősök jöttek el érte, anyja azonban nem jött hozzá el soha többé és a nagy hegyet sem közelítette meg azután: mindent letiltott azon a hajnalon a halál. És azóta, ahányszor csak a nagy gátfutás alatt, amit életnek neveznek, egy-egy akadály előtt utálattal roskadt össze, mindig eszébe jutott életének ez az elmaradt kirándulása. És ilyenkor álmodozva tűnődött gyermeklelke sejtelmein és hitt azoknak tiszta igazságában.Most aztán ismét ott találta magát a tó partjánál és lábait csapkodta a hideg, fekete víz. Mozdulatlanul állt, csendes, szent várakozásban; miközben pedig félelemnélküli, furcsa rezignáltsággal tűnődött nagy magányosságán, azalatt láthatatlan dolgok és meg nem magyarázható misztériumok közelségétől remegett a lelke. — Istenem, — suttogta magában ■— hát itt vagyok... itt vagyok ismét, és mennyi minden történt azóta... A túlsó oldalon komor fenséggel meredezett bele a csillagos éjszakába a hegy. A rája nehezedő és holdfényben reszkető ködgyűrűk lassan-lassan lefelé szálltak és különös foszlányokra, pillanatokként változó alaku ködfényekre szakadozva vesztek el a hegyoldal sötét erdőségeiben. — Igen ... igen ... mi minden történt azóta és semmi, de semmi nem maradt meg mindabból, ami oly fontosnak tűnt fel nekem. Csupán ez a sötét és rejtélyes valami, ott a túlsó oldalon és a köd... és magányosság, a nagy magányosság. .» Háta mögött panaszos sóhajjal rohant el a fák lombjaiba kapva, valamilyen távolról jövő zord és éles szél, amely elsuhanása közben megborzongatta őt és azután elnyargalt ismeretlen, éji irányban. Utána ismét végtelen csend vett birodalmául mindent. Zordabb volt most ez a lakatlan, fenségesen szigorú, hallgatag és különös, volt valami benne, ami a régi emlékekből hiányzott; talán az, hogy érezni és gondolkozni most már egyedül, csupán közellétének fenségéről 1926 február 2. kedd Zadravetz püspök a vádirat szeretni tudta, hogy? mivé esketi meg a frankhamisítókat Zadravetz István a bűntettet szándékosan megkönnyítette és előmozdította. Ferdinándy Lászlótól, Winkler Istvántól, ifjabb Andor Endrétől Schwetz Tibortól, Olchváry Ödöntől, Olchváry Jenőtől, Marsovszky Györgytől és Mankovich Györgytől, annak célját ismere, esküt vett arra, hogy híven is lelkiismeretesen fogják teljesíteni kötelességeiket s magát az ügyet és az abban eljárókat elárulni nem fogják. Megengedte, hogy a hamisítványokat a Térképészeti Intézetből egyenesen az 5 5 lakására vigyék és eltűrte, hogy azok néhány napon át az ő lakásán legyenek, ott megszámlálhassanak és osztályozhassanak, e munkálatokban maga is részt vett, végül a Windischgraetz lakásán a hamisítványok értékesítése céljából megtartott egyik tanácsokzáson részt vett. Szörtsey József előmozdította és megkönynyítette a bűntettet azáltal, hogy megengedte a hamisítványoknak Zadravetz lakásáról a Nemzeti Szövetség helyiségeibe való szállítását. Nádosyt tízrendbeli, Windischgraetzet f hatrendbeli közokirathamisítással vádolták A vádirat továbbá hatrendbeli közokirathamisítás bűntette miatt vádolja Nádosy Imrét, mint felbujtói bűnrészest, Windischgraetz Lajost hatrendbeli, Bába Dezsőt háromrendbeli, Andor Endrét, Winkler Istvánt és Schwetz Tibort egy-egyrendbeli közokirathamisítás büntette miatt mint bűnsegédi bűnrészeseket vádolja a következőkért: Nádosy, hogy Windischgraetznek, azaz a közreműködni hivatottaknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, egy ismeretlen nevű bizalmasát rábeszéléssel és pénz adásával szándékosan rábírta arra, hogy hat darab hamis útlevelet készítsen. Erre az ismeretlen egyén Andor Endre fényképének és személyi adatainak felhasználásával Antré Anders néven, Schwetz Tibornak Selezán Mulei néven, Mankovich Györgynek Georg Metz néven, Marsovszky Györgynek Georg Meliusz, Olchváry Ödönnek Olesak Dimitre néven, mindig az illető fényképének és személyi adatainak felhasználásával hat darab hamis útlevelet készített. Windischgraetz, Bába, ifjabb Andor Endre, Schwetz és Winkler ennek a cselekménynek elkövetését szándékosan előmozdították és könnyítették, sőt ifjabb Andor Endre és Schwetz az útleveleket, ismerve azok hamis voltát, Milánóba történt utazásuk alkalmával fel is használták. 7S h hamis útleveled és autárigazolvány A vádirat továbbá Nádosyt háromrendbeli közokirathamisítás bűntette miatt, mint tettest, Wittdischgraetzet kétrendbeli, Bába Dezsőt egy rendbeli közokirathamisítás bűntette miatt, mint bűnsegédi bűnrészeseket vádolja, mert Nádosy, mint országos főkapitány, hivatali hatáskörében három hamis útlevelet, tehát hamis közokiratot állíttatott ki azáltal, hogy Setényi Imrét, a főkapitányság útlevélosztályának vezetőjét megtévesztve elrendelte, hogy ő Rába Dezső részére Radó Dénes néven, Jankovich Arisztid részére Járai Antal néven és később ugyancsak Jankovich részére Járai néven hamis útleveleket dilítson ki. A vádirat Nádosyt közokirathamisítás bűntette miatt vádolja azért is, mert a hamisítványok külföldre szállításának megkönnyítése céljából Jankovich részére futárigazolványt szerzett, amelynek alapján Jankovieh a hamisítványokat tartalmazó csomagokat diplomáciai pecséttel láttatta el, útlevelébe pedig a külügyminisztérium hivatalos pecsétjével ellátott azt a bizonylatot vezettette be, hogy, ,diplomáciai futár minőségben, hivatalos ügyiratokkal elindíttatott“. A vádirat továbbá az előzetes letartóztatásban lévő Olchváry Jenőt és Bába Dezsőt közokirathamisítás bűntette címén vádolja azért, mert 1925. december 15-én az államrendőrség főkapitányságának útlevélosztályán Olchváry Jenő magát Oláh Jánosnak adta ki és ilyen néven kért a maga számára saját fényképének és személyi adatainak bemondásával útlevelet, Rába Dezső pedig az útlevéllap egyes rovatait valótlan tartalommal sajátkezűleg kiállította s az útlevélesz-