Magyarság, 1926. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-04 / 27. szám

1926 február 4. csütörtök csütörtökön folytatja az indemnitás tárgya­lását. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszolt ezután a Peyer által felolvasott ellenzéki dek­larációra. Peyer azzal vádolta az ügyészséget, hogy a vádiratban valótlanságokat állított. Az első ilyen valótlanság Peyerék szerint az, hogy a miniszterelnök Perényi báróhoz írt le­velében azt mondotta volna: „A kormány minden ilyen manipulációt leszerel.“ Az ellen­zéki kifogással szemben azt feleli, hogy ezt a mondatot a vádirat nem idézőjelben adta vissza, hanem csak mint a miniszterelnöki le­vél értelmét. A miniszterelnök levelének záró­passzusa valóban óva inti a szövetséget az ilyen manipulációktól a következményekre való utalás mellett. Ez nem valótlanság, nem oly mértékben valótlanság, am­ily mértékben az ellenzék állítja. Az ellenzék másodszor az ügyészi vádirattal szemben az állítja, hogy Perényi báró nem is adott választ Bethlen Istvánnak. Nem tudja, könnet vették a képvi­selő urak adataikat, a parlamenti bizottság­ból vagy a bűnper irataiból. Ha a parlamenti bizottság adatait akarják most felhasználni, akkor ezt hézagosan tették, mert a bűnügy irataiból megállapítható, hogy Perényi báró nem levélben fordult a miniszterelnökhöz, mert a levél nincs meg ... Felkiáltások az ellenzéken: De megvan a levél. Külső szempontok sürgették a vádirat elkészítését Pesthy Pál igazságü­gyminiszter (cso­dálkozva): Van ilyen levél? Én nem ismerem. (Felkiáltások az ellenzéken: Az igazságügy­­miniszter kissé tájékozatlan.) Végül az ellen­zéki deklaráció valótlannak mondja az ügyészi vádiratnak azt a részét is, hogy a frank­hamisítást közelebbről meg nem határozható hazafias cél érdekében követték el. Ez azt je­lenti, hogy az ellenzéki urak felfogása sze­rint a bűnügyi iratok adatokat tartalmaznak arra vonatkozólag is, hogy a bűnügyet valami sincs célból is követték el. Fábián Béla: Ugyan kérem, ott van a negyven százalék. Pesthy Pál igazságügyminiszter: A bűn­ügyi iratokban erre apodiktikus adat nincsen. Tény, hogy abban az irányban folynak a ku­tatások, azonban az ügyészség ezt még meg nem állapította, tehát az ügyészség megálla­pítása ez időszerint helyes. Felkiáltások az ellenzéken: Holnap esetleg már nem lesz helyes. Pesthy Pál igazságügyminiszter meg­engedi, hogy holnapra jöhetnek új adatok, ma azonban még nincsenek. Az ügyészség azért adta be a pótnyormozás előtt a vádira­tot, mert külső és belső politikai szempont­ból fontosnak tartotta azt, hogy a vádirat harminc napon belül elkészüljön. Az ügyész­ségnek módjában van a pótnyomozás ered­ményét a főtárgyaláson érvényesíteni. Az ügyészséget a vádakkal szemben kötelességé­nek tartotta megvédeni. (Helyeslés a kor­mánypárton.) Eszt­ergályos János egy durva köz­­beszólásáért megkövette a Házat. Milyen szempontok szerint történtek kinevezések a Károlyi-korszakban V­i­c­z­­­á­n István válaszolt Nagy Vincé­nek délelőtti támadására. Nagy Vince azt mondotta, hogy Vicsánt azért nevezte k­i he­lyettes államtitkárnak, mert jó köztársasági érzelmű volt. Ez azt jelentené, hogy Nagy Vince és a Károlyi-kormány a tisztviselők kinevezésénél politikai érdemeket szokott ju­talmazni. Ebben az esetben azonban ez nem történt meg. Nagy Vince őt csak azért ne­vezte ki, mert a belügyminisztérium egy má­sik fiatal tisztviselőjét akarta helyettes állam­titkárrá kinevezni egy fizetési osztály átugrá­­sával. (Felkiáltások a kormánypárton: Ki volt az a fiatal tisztviselő?) Hegymegi-Kiss Pál: Én voltam. (Nagy mozgás.) V­i­c­z­­­á­n István: Az illető fiatal tiszt­viselő osztálytanácsos volt, tehát az előtte lévő tizenöt tisztviselőt miniszteri tanácsossá vagy helyettes államtitkárrá nevezték ki. Hegymegi-Kiss Pál személyes kér­désben szólalt fel és lojálisan elismerte, hogy Vicziánnak igaza van, őt Nagy Vince akkori belügyminiszter soron kívül akarta előlép­tetni, amire ő figyelmeztette Nagy Vincét, hogy ez csak úgy történhetik meg, ha az előtte lévő rangidős tisztviselőket is kinevezik. így történt meg Viczián István kinevezése is, akit kitűnő tisztviselőnek ismert. Ezután az ülés hét órakor befejeződött. A rendőrség kedden meg­kezdte a pótnyomozást — A Magyarság tudósítójától — A budapesti rendőrfőkapitányságon a keddi ünnepnap csendes délutánján megkezdődött a pótnyomozás, amelyet a franciák kívánságára rendelt el a királyi ügyészség. A pótnyomo­zás vezetőjének, Katona Rezső rendőrfőtaná­csosnak szobájában összegyűltek a rendőr­­tisztviselők, akik a nyomozásban­ szerepelnek és együtt hosszasan tanácskoztak Douleet francia detektívvel, akivel részletesen meg­beszélték, hogy milyen irányban induljon meg a nyomozás. Douleet még egyszer meg­jelölte a francia kívánságokat a pótnyomo­zással szemben. Mindenekelőtt tisztázni sze­retnék azt a körülményt, hogy honnan került elő a bankóhamisítógép, illetőleg, hogy hol van az a gép, amelyen a bankjegyeket készí­tették és amelyet, a franciák szerint, a rend­őrség eddig még nem talált meg. Ezután kü­lönösen a bankjegypapír eredete érdekli a franciákat, szeretnék annak a papírgyárnak pontos címét tudni, amely a frankhamisítás­nál felhasznált papírt szállította. A franciák ugyanis azt hiszik, hogy a papírt Budapesten nem állíthatták elő, mert annak a gyártási eljárását szabadalom védi. Ha mégis Buda­pesten történt volna a gyártás, akkor a papír­­készítő gyárnak a szabadalmat át kellett volna engednie, amire egyébként már az ed­digi vizsgálati anyagban is vannak adatok. Ezenkívül kérte Douleet, hogy forszírozot­tal­ érdeklődjenek a kihallgatások során a ti­tokzatos Schultze iránt, akiről azt állítja, hogy a Schultze név tulajdonképpen csak álneve és valamilyen más néven még most is Budapesten tartózkodik. A Doub­et-val való megbeszélések után a kora délutáni órákban megkezdődtek a ki­hallgatások. Elsőnek Baross Gábort, a posta­takarékpénztár vezérigazgatóját hallgatta ki Szlovák Lajos dr. rendőrkapitány. A kihall­gatáson jelen volt Doub­et is. A kihallgatáson a rendőrkapitány a bank­­jegyhamisítás finanszírozása felől, illetőleg a postatakarék 400 milliós kölcsönének hát­tere felől érdeklődött Baross Gábornál, az­után a hamis frankok terjesztésére vonatkozó körülményekről. Hír szerint szó volt egy nagyobb összegű osztrák sülingről szóló csekk kiállításáról is, amelyre vonatkozólag Baross Gábor annyit mondott, hogy csak homályosan emlékszik reá, emlékezete szerint, a kérdéses csekk vagy 12.000, vagy 120.000 osztrák sillingről szólt. Több kérdést, intéztek Baross Gáborhoz Nádosy Imrével folytatott gyakori érintke­zésére vonatkozólag is. Az adatok szerint ugyanis először Nádosy értesítette Baross Gábort arról, hogy hamis ezer frankosokat készítettek és az ő szakértői véleményét kérte arra vonatkozólag, hogy milyen módon le­hetne a hamis frankokat a külföldön legbiz­tosabban forgalomba hozni. Baross Gábor erre azt felelte, hogy ő tulajdonképpen nem ért a valutaügyekhez, ellenben bemutatja Windisch­graetznek és Nádosynak két meg­bízható bankár barátját, Elischer Jánost és Horváth Lóránt dr.-t, akik majd megvizsgál­ják a hamis pénzeket és tanácsokat adnak a forgalomra vonatkozólag. Baross Gábor ezután, hír szerint, a követ­kezőket mondotta jegyzőkönyvbe: — Beismerem, hogy tudtam az ezerfranko­sok hamisításáról, azt ellenben nem tudtam, hogy az általam, a postatakarékpénztár útján kölcsönképpen kiutalt 400 millió koronát eb­ben az ügyben akarják felhasználni. A francia detektív órákon át faggatja Baross Gábort Este hét óra lett, mikor a rendőrkapitány végzett Baross Gábor kihallgatásával és a hosszú, oldalakra terjedő jegyzőkönyvet le­zárta. A jegyzőkönyvet ekkor Benárd Vilmos dr. rendőrtanácsos, rendőri tolmács szóról­­szóra lefordította Doul­et-nak, a francia de­­tektívnek, aki arról jegyzeteket készített ma­gának, majd franciául beszélgetni kezdett Baross Gáborral. A beszélgetés mind élén­­kebb lett, Doul­et a kérdések egész tömegét­ intézte Baross Gáborhoz, akitől nemcsak a pótnyomozás során kutatott kérdésekre nézve kért felvilágosítást, hanem visszatért a vele már korábban felvett jegyzőkönyvek adataira is. Szlovák rendőrkapitány ekkor közbeszólt és kétségbe vonta a francia rendőrtisztviselő­­nek azt a jogát, hö­gy az egész ügyre, különö­sen annak a pótnyomozás keretein kívül eső részleteire vonatkozólag is kérdéseket adhas­son fel. A francia detektív és a magyar rendőrkapitány között meglehetős éleshangú vita támadt, amelynek eldöntése végett Ka­tona Rezső rendőrfőtanácsoshoz fordultak. A főtanácsos úgy döntött, hogy a francia detek­tív tetszése szerint kérdezhet akármit, kérdé­seit és az azokra adott válaszokat azonban nem kell bevenni a jegyzőkönyvbe, mert ezek az ő magánérdeklődésének tekintendők. Az engedély megadása után Doub­et több órán át intézett kérdéseket Baross Gáborhoz, aki türelmesen és részletesen felelgetett neki. A francia detektív azonban meglehetősen iz­gatottan és szenvedélyesen viselkedett, úgy hogy a kihallgatás időnként szenvedélyes vi­tává fajult, a hangos szóváltások sokszor ki­hallatszottak a folyosóra is. En­schett, Morvaid, és Méder János újabb kihallgatása Baross Gábor után Elischer János bankárt hallgatták ki a rendőrségen. Elischer már első kihallgatása során elmondotta, hogy valóban megmutatták neki a hamis ezreseket, ő azon­ban lebeszélte Windischgractzet arról, hogy ezeket forgalomba hozzák. Elischer ezt a val­lomását most is megismételte. Ugyanekkor Elischer társát, Horváth Lóránt dr. bankárt hallgatta ki Smáling Miklós rendőrkapitány. Slorváthot, a nyomozás adatai szerint, Win­­dischgractzék azzal bízták meg, hogy menjen külföldre és tanulmányozza, hogyan lehetne a hamis ezerfrankosokat elhelyezni. A bankárokon kívül még egy kihallgatást foganatosítottak tegnap, Héder János dr.-t hallgatta ki Szeleczky dr. rendőrfogalmazó. Héder vallomása szerint 1919-ben részt vett a nyugatmagyarországi felkelésben, ahol meg­ismerkedett Andor Endrével és Szitz János mérnökkel. A nyugatmagyarországi mozgalom befejezése után hazajöttek és itthon is gyak­ran találkoztak. Windischgraetz Lajos egy ízben felkereste őt hivatalában és megkérdezte, hogy tudna-e neki néhány megbízható embert ajánlani­! Arról nem beszélt Windischgraetz, hogy milyen célra kellenek, neki az emberek és mikor Héder megkérdezte, kitérő választ adott. Héder azt hitte, hogy valami olyan ak­ció készül, mint a nyugatmagyarországi fel­kelés volt és ezért Andor Endrét és Szitz Já­nost ajánlotta Windischgraetznek. Andor és Stitz valóban jelentkeztek is Windischgraetz­­nél, kettőjük közül azonban csak Andor Endre vállalt szerepet ez ügyben, Stitz János pedig mikor meghallotta, hogy miről van szó, ki­jelentette, hogy erre nem vállalkozik. 71 rendőrségen lévő össze­tört gépben nem ismerik fel a bankó Hamisító gépet Ugyancsak tegnapra idézték be a rendőrfő­­kapitányságra Barát Lászlót, a Leipziger Schnellpresse Fabrik A. G. budapesti kép­viselőjének, a Freund és Barát-féle grafikai szaküzletnek tulajdonosát is. A cégnek az Akadémia­ utca 3. számú házban van üzlete, állítólag itt vásárolták Windischgraetzék a bankjegynyomógépet. Tegnap délben Barát Lászlót levezették a főkapitányság udvarán lévő garázsba, ahol a frankhamvutási ügyben lefoglalt bűnjeleket, a szétszedett és összetört gépeket és alkatrészeket tartják elraktározva és ezeket a gépalkatrészeket megmutatták Barát Lászlónak. A szemlén jelen volt Doub­et francia detektív, továbbá egy nagy nyomda­­vállalat vezetője is, mint szakértő, akinek ar­ra vonatkozólag kellett szakvéleményt adnia, hogy az összetört gép alkalmas volt-e hamis ezerfrankosok nyomására. A szemle után Barát Lászlóval részletes jegyzőkönyvet vettek fel tapasztalatairól. Számos kérdést intézett hozzá Doub­et is. A szakértői szemle eredménye még nem került nyilvánosságra, mindössze annyi ismeretes, hogy Barát a rendőrségen elraktározva tar­tott gépalkatrészekben nem ismerte fel annak a gépnek alkatrészeit, amelyet Windisch­graetzék tőle vásároltak. A mai kihallgatások Ma reggel váratlanul visszaérkeztt Buda­­pestre André Benoist francia rendőrtisztigi­selő, aki tudvalevőleg sokáig részt vett a bu­dapesti rendőrség nyomozó munkájában és azután eltávozott Budapestről. Benoist érte­sült arról, hogy Budapesten megkezdődött a pótnyomozás és azonnal visszatért, hogy a kihallgatásoknál ő is jelen lehessen Doul­et­­val együtt. Korán reggel érkezett Benoist Budapestre és Doul­et-val együtt azonnal a rendőrségre sietett. * Ma délelőtt a rendőrség a Nemzeti Szö­­vetség összes tisztviselőit, tisztviselőnőit és szolgáit idézte be kihallgatásra, akik reggel 8 órára valamennyien meg is jelentek a fő­­kapitányságon. Kihallgatásukat 8 rendőr­­tisztviselő folytatta le, Doub­et és Benoist szobáról-szobára jártak és kérdéseket intéz­­tek a kihallgatott tanukhoz. Valamennyiük­nél aziránt érdeklődtek, hogy a Nemzeti Szö­­vetség helyiségeiben csomagoltak és szorttí­roztak-e hamis ez­er tankosokat, továbbá as iránt, hogy láttak-e a szövetség helyiségében különleges kártyapapirost, vagy valamilyen gépalkatrészeket.. A francia detektívek —­ kérdéseik után következtetve — azt hiszik te­­hát, hogy nemcsak a Térképészeti Intézetben, hanem valahol másutt is gyártottak hamis ezerfrankosokat. A kihallgatások a késő délutáni órákig tar­tottak. A felvett jegyzőkönyveket Benárd Vilmos dr. rendőrtanácsos, a francia detektí­­veknek lefordította francia nyelvre, Benoist és Doub­et a vallomásokat részletesen fel­jegyezték. Újból kihallgatták ma Héder Jánost is, aki vallomásában nem mondott semmi újat, to­vábbá Marsovszky Endrét, akitől arra vonat­kozólag kértek felvilágosítást, hogy öccse, a Hágában letartóztatott Marsovszky György nem említett-e előtte olyan neveket, melyek eddig a nyomozás során még nem szerepeltek. Marsovszky Endre a kérdésekre teljesen ne­gatív választ adott. Az esti órákban hír szerint rendőri bizott­ság megy át a királyi ügyészség fogházába Lakatos Lajos dr. rendőrkapitány vezetésével, hogy ott a fogházban lévő letartóztatottakat pótlólag kihallgassák. Keresik a titokzatos Schultzet A főkapitányságon egyébként úgy tegnap, mint ma, teljes erővel folytatták a nyomo­zást a titokzatos Schultze, iránt, aki Windisch­­graetzcel összeköttetésben állott. A rendőrségi bejelentőhivatalban az összes külföldi Schultza bejelentőlapjait felkutatták, a rendőrségi be­jelentő útján igyekeznek megszerezni sze­mélyi adatait, hogy tovább nyomozhassanak utána. Ugyancsak ma fogtak hozzá az útlevél­­kérdések pótnyomozásához is. 3 A francia detektívek ki­nyomozták a hamis román útlevelek kiállítóját Jankovich és társai tudvalevőleg hamis ro­mán útlevelekkel érkeztek meg Hágába. A budapesti nyomozás megállapította, hogy Jankovichék Budapestről azokkal a magyar útlevelekkel utaztak el, amelyeket Nádosy Imre parancsára Hetényi Imre állított ki ré­szükre. Ezek az útlevelek szabályos vízumok­kal is el voltak látva. Eredeti tervük az volt tehát, hogy magyar útlevelekkel utaznak ki Hágába, tervüket csak­ Bécsben változtatták meg, ahol találkoztak a Jankovich naplójában­ említett F. N.-nel. Úgy látszik, ez világosí­totta fel őket arról, hogy nem lesz jó magyar útlevéllel utazni és ez az F. N. szerezte meg számukra a hamis román útlevelet. Benoist, a francia rendőrtisztviselő, leg­utóbbi külföldi utazása során ebben az ügy­ben is folytatott nyomozást, még pedig, úgy látszik, eredményesen. A franciáknak pontos adataik vannak F. N. személyére és nevére és a román útlevelek hamisítására vonatkozó­lag, amely adatokat Benoist a mai kihallgatá­sok során a rendőrségen is ismertetett. Március 4-én tárgyalják Hágában a frankpert A Reuter-iroda mai amsterdami jelentése szerint a hamis francia bankjegyek forga­­lombahozatala miatt letartóztatott három ma­gyar ember ügye valószínűleg március 4-én kerül főtárgyalásra a hágai törvényszék előtt.

Next