Magyarság, 1926. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-04 / 27. szám
1926 február 4. csütörtök csütörtökön folytatja az indemnitás tárgyalását. Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszolt ezután a Peyer által felolvasott ellenzéki deklarációra. Peyer azzal vádolta az ügyészséget, hogy a vádiratban valótlanságokat állított. Az első ilyen valótlanság Peyerék szerint az, hogy a miniszterelnök Perényi báróhoz írt levelében azt mondotta volna: „A kormány minden ilyen manipulációt leszerel.“ Az ellenzéki kifogással szemben azt feleli, hogy ezt a mondatot a vádirat nem idézőjelben adta vissza, hanem csak mint a miniszterelnöki levél értelmét. A miniszterelnök levelének zárópasszusa valóban óva inti a szövetséget az ilyen manipulációktól a következményekre való utalás mellett. Ez nem valótlanság, nem oly mértékben valótlanság, amily mértékben az ellenzék állítja. Az ellenzék másodszor az ügyészi vádirattal szemben az állítja, hogy Perényi báró nem is adott választ Bethlen Istvánnak. Nem tudja, könnet vették a képviselő urak adataikat, a parlamenti bizottságból vagy a bűnper irataiból. Ha a parlamenti bizottság adatait akarják most felhasználni, akkor ezt hézagosan tették, mert a bűnügy irataiból megállapítható, hogy Perényi báró nem levélben fordult a miniszterelnökhöz, mert a levél nincs meg ... Felkiáltások az ellenzéken: De megvan a levél. Külső szempontok sürgették a vádirat elkészítését Pesthy Pál igazságügyminiszter (csodálkozva): Van ilyen levél? Én nem ismerem. (Felkiáltások az ellenzéken: Az igazságügyminiszter kissé tájékozatlan.) Végül az ellenzéki deklaráció valótlannak mondja az ügyészi vádiratnak azt a részét is, hogy a frankhamisítást közelebbről meg nem határozható hazafias cél érdekében követték el. Ez azt jelenti, hogy az ellenzéki urak felfogása szerint a bűnügyi iratok adatokat tartalmaznak arra vonatkozólag is, hogy a bűnügyet valami sincs célból is követték el. Fábián Béla: Ugyan kérem, ott van a negyven százalék. Pesthy Pál igazságügyminiszter: A bűnügyi iratokban erre apodiktikus adat nincsen. Tény, hogy abban az irányban folynak a kutatások, azonban az ügyészség ezt még meg nem állapította, tehát az ügyészség megállapítása ez időszerint helyes. Felkiáltások az ellenzéken: Holnap esetleg már nem lesz helyes. Pesthy Pál igazságügyminiszter megengedi, hogy holnapra jöhetnek új adatok, ma azonban még nincsenek. Az ügyészség azért adta be a pótnyormozás előtt a vádiratot, mert külső és belső politikai szempontból fontosnak tartotta azt, hogy a vádirat harminc napon belül elkészüljön. Az ügyészségnek módjában van a pótnyomozás eredményét a főtárgyaláson érvényesíteni. Az ügyészséget a vádakkal szemben kötelességének tartotta megvédeni. (Helyeslés a kormánypárton.) Esztergályos János egy durva közbeszólásáért megkövette a Házat. Milyen szempontok szerint történtek kinevezések a Károlyi-korszakban Viczán István válaszolt Nagy Vincének délelőtti támadására. Nagy Vince azt mondotta, hogy Vicsánt azért nevezte ki helyettes államtitkárnak, mert jó köztársasági érzelmű volt. Ez azt jelentené, hogy Nagy Vince és a Károlyi-kormány a tisztviselők kinevezésénél politikai érdemeket szokott jutalmazni. Ebben az esetben azonban ez nem történt meg. Nagy Vince őt csak azért nevezte ki, mert a belügyminisztérium egy másik fiatal tisztviselőjét akarta helyettes államtitkárrá kinevezni egy fizetési osztály átugrásával. (Felkiáltások a kormánypárton: Ki volt az a fiatal tisztviselő?) Hegymegi-Kiss Pál: Én voltam. (Nagy mozgás.) Viczán István: Az illető fiatal tisztviselő osztálytanácsos volt, tehát az előtte lévő tizenöt tisztviselőt miniszteri tanácsossá vagy helyettes államtitkárrá nevezték ki. Hegymegi-Kiss Pál személyes kérdésben szólalt fel és lojálisan elismerte, hogy Vicziánnak igaza van, őt Nagy Vince akkori belügyminiszter soron kívül akarta előléptetni, amire ő figyelmeztette Nagy Vincét, hogy ez csak úgy történhetik meg, ha az előtte lévő rangidős tisztviselőket is kinevezik. így történt meg Viczián István kinevezése is, akit kitűnő tisztviselőnek ismert. Ezután az ülés hét órakor befejeződött. A rendőrség kedden megkezdte a pótnyomozást — A Magyarság tudósítójától — A budapesti rendőrfőkapitányságon a keddi ünnepnap csendes délutánján megkezdődött a pótnyomozás, amelyet a franciák kívánságára rendelt el a királyi ügyészség. A pótnyomozás vezetőjének, Katona Rezső rendőrfőtanácsosnak szobájában összegyűltek a rendőrtisztviselők, akik a nyomozásban szerepelnek és együtt hosszasan tanácskoztak Douleet francia detektívvel, akivel részletesen megbeszélték, hogy milyen irányban induljon meg a nyomozás. Douleet még egyszer megjelölte a francia kívánságokat a pótnyomozással szemben. Mindenekelőtt tisztázni szeretnék azt a körülményt, hogy honnan került elő a bankóhamisítógép, illetőleg, hogy hol van az a gép, amelyen a bankjegyeket készítették és amelyet, a franciák szerint, a rendőrség eddig még nem talált meg. Ezután különösen a bankjegypapír eredete érdekli a franciákat, szeretnék annak a papírgyárnak pontos címét tudni, amely a frankhamisításnál felhasznált papírt szállította. A franciák ugyanis azt hiszik, hogy a papírt Budapesten nem állíthatták elő, mert annak a gyártási eljárását szabadalom védi. Ha mégis Budapesten történt volna a gyártás, akkor a papírkészítő gyárnak a szabadalmat át kellett volna engednie, amire egyébként már az eddigi vizsgálati anyagban is vannak adatok. Ezenkívül kérte Douleet, hogy forszírozottal érdeklődjenek a kihallgatások során a titokzatos Schultze iránt, akiről azt állítja, hogy a Schultze név tulajdonképpen csak álneve és valamilyen más néven még most is Budapesten tartózkodik. A Doubet-val való megbeszélések után a kora délutáni órákban megkezdődtek a kihallgatások. Elsőnek Baross Gábort, a postatakarékpénztár vezérigazgatóját hallgatta ki Szlovák Lajos dr. rendőrkapitány. A kihallgatáson jelen volt Doubet is. A kihallgatáson a rendőrkapitány a bankjegyhamisítás finanszírozása felől, illetőleg a postatakarék 400 milliós kölcsönének háttere felől érdeklődött Baross Gábornál, azután a hamis frankok terjesztésére vonatkozó körülményekről. Hír szerint szó volt egy nagyobb összegű osztrák sülingről szóló csekk kiállításáról is, amelyre vonatkozólag Baross Gábor annyit mondott, hogy csak homályosan emlékszik reá, emlékezete szerint, a kérdéses csekk vagy 12.000, vagy 120.000 osztrák sillingről szólt. Több kérdést, intéztek Baross Gáborhoz Nádosy Imrével folytatott gyakori érintkezésére vonatkozólag is. Az adatok szerint ugyanis először Nádosy értesítette Baross Gábort arról, hogy hamis ezer frankosokat készítettek és az ő szakértői véleményét kérte arra vonatkozólag, hogy milyen módon lehetne a hamis frankokat a külföldön legbiztosabban forgalomba hozni. Baross Gábor erre azt felelte, hogy ő tulajdonképpen nem ért a valutaügyekhez, ellenben bemutatja Windischgraetznek és Nádosynak két megbízható bankár barátját, Elischer Jánost és Horváth Lóránt dr.-t, akik majd megvizsgálják a hamis pénzeket és tanácsokat adnak a forgalomra vonatkozólag. Baross Gábor ezután, hír szerint, a következőket mondotta jegyzőkönyvbe: — Beismerem, hogy tudtam az ezerfrankosok hamisításáról, azt ellenben nem tudtam, hogy az általam, a postatakarékpénztár útján kölcsönképpen kiutalt 400 millió koronát ebben az ügyben akarják felhasználni. A francia detektív órákon át faggatja Baross Gábort Este hét óra lett, mikor a rendőrkapitány végzett Baross Gábor kihallgatásával és a hosszú, oldalakra terjedő jegyzőkönyvet lezárta. A jegyzőkönyvet ekkor Benárd Vilmos dr. rendőrtanácsos, rendőri tolmács szórólszóra lefordította Doulet-nak, a francia detektívnek, aki arról jegyzeteket készített magának, majd franciául beszélgetni kezdett Baross Gáborral. A beszélgetés mind élénkebb lett, Doulet a kérdések egész tömegét intézte Baross Gáborhoz, akitől nemcsak a pótnyomozás során kutatott kérdésekre nézve kért felvilágosítást, hanem visszatért a vele már korábban felvett jegyzőkönyvek adataira is. Szlovák rendőrkapitány ekkor közbeszólt és kétségbe vonta a francia rendőrtisztviselőnek azt a jogát, högy az egész ügyre, különösen annak a pótnyomozás keretein kívül eső részleteire vonatkozólag is kérdéseket adhasson fel. A francia detektív és a magyar rendőrkapitány között meglehetős éleshangú vita támadt, amelynek eldöntése végett Katona Rezső rendőrfőtanácsoshoz fordultak. A főtanácsos úgy döntött, hogy a francia detektív tetszése szerint kérdezhet akármit, kérdéseit és az azokra adott válaszokat azonban nem kell bevenni a jegyzőkönyvbe, mert ezek az ő magánérdeklődésének tekintendők. Az engedély megadása után Doubet több órán át intézett kérdéseket Baross Gáborhoz, aki türelmesen és részletesen felelgetett neki. A francia detektív azonban meglehetősen izgatottan és szenvedélyesen viselkedett, úgy hogy a kihallgatás időnként szenvedélyes vitává fajult, a hangos szóváltások sokszor kihallatszottak a folyosóra is. Enschett, Morvaid, és Méder János újabb kihallgatása Baross Gábor után Elischer János bankárt hallgatták ki a rendőrségen. Elischer már első kihallgatása során elmondotta, hogy valóban megmutatták neki a hamis ezreseket, ő azonban lebeszélte Windischgractzet arról, hogy ezeket forgalomba hozzák. Elischer ezt a vallomását most is megismételte. Ugyanekkor Elischer társát, Horváth Lóránt dr. bankárt hallgatta ki Smáling Miklós rendőrkapitány. Slorváthot, a nyomozás adatai szerint, Windischgractzék azzal bízták meg, hogy menjen külföldre és tanulmányozza, hogyan lehetne a hamis ezerfrankosokat elhelyezni. A bankárokon kívül még egy kihallgatást foganatosítottak tegnap, Héder János dr.-t hallgatta ki Szeleczky dr. rendőrfogalmazó. Héder vallomása szerint 1919-ben részt vett a nyugatmagyarországi felkelésben, ahol megismerkedett Andor Endrével és Szitz János mérnökkel. A nyugatmagyarországi mozgalom befejezése után hazajöttek és itthon is gyakran találkoztak. Windischgraetz Lajos egy ízben felkereste őt hivatalában és megkérdezte, hogy tudna-e neki néhány megbízható embert ajánlani! Arról nem beszélt Windischgraetz, hogy milyen célra kellenek, neki az emberek és mikor Héder megkérdezte, kitérő választ adott. Héder azt hitte, hogy valami olyan akció készül, mint a nyugatmagyarországi felkelés volt és ezért Andor Endrét és Szitz Jánost ajánlotta Windischgraetznek. Andor és Stitz valóban jelentkeztek is Windischgraetznél, kettőjük közül azonban csak Andor Endre vállalt szerepet ez ügyben, Stitz János pedig mikor meghallotta, hogy miről van szó, kijelentette, hogy erre nem vállalkozik. 71 rendőrségen lévő összetört gépben nem ismerik fel a bankó Hamisító gépet Ugyancsak tegnapra idézték be a rendőrfőkapitányságra Barát Lászlót, a Leipziger Schnellpresse Fabrik A. G. budapesti képviselőjének, a Freund és Barát-féle grafikai szaküzletnek tulajdonosát is. A cégnek az Akadémia utca 3. számú házban van üzlete, állítólag itt vásárolták Windischgraetzék a bankjegynyomógépet. Tegnap délben Barát Lászlót levezették a főkapitányság udvarán lévő garázsba, ahol a frankhamvutási ügyben lefoglalt bűnjeleket, a szétszedett és összetört gépeket és alkatrészeket tartják elraktározva és ezeket a gépalkatrészeket megmutatták Barát Lászlónak. A szemlén jelen volt Doubet francia detektív, továbbá egy nagy nyomdavállalat vezetője is, mint szakértő, akinek arra vonatkozólag kellett szakvéleményt adnia, hogy az összetört gép alkalmas volt-e hamis ezerfrankosok nyomására. A szemle után Barát Lászlóval részletes jegyzőkönyvet vettek fel tapasztalatairól. Számos kérdést intézett hozzá Doubet is. A szakértői szemle eredménye még nem került nyilvánosságra, mindössze annyi ismeretes, hogy Barát a rendőrségen elraktározva tartott gépalkatrészekben nem ismerte fel annak a gépnek alkatrészeit, amelyet Windischgraetzék tőle vásároltak. A mai kihallgatások Ma reggel váratlanul visszaérkeztt Budapestre André Benoist francia rendőrtisztigiselő, aki tudvalevőleg sokáig részt vett a budapesti rendőrség nyomozó munkájában és azután eltávozott Budapestről. Benoist értesült arról, hogy Budapesten megkezdődött a pótnyomozás és azonnal visszatért, hogy a kihallgatásoknál ő is jelen lehessen Douletval együtt. Korán reggel érkezett Benoist Budapestre és Doulet-val együtt azonnal a rendőrségre sietett. * Ma délelőtt a rendőrség a Nemzeti Szövetség összes tisztviselőit, tisztviselőnőit és szolgáit idézte be kihallgatásra, akik reggel 8 órára valamennyien meg is jelentek a főkapitányságon. Kihallgatásukat 8 rendőrtisztviselő folytatta le, Doubet és Benoist szobáról-szobára jártak és kérdéseket intéztek a kihallgatott tanukhoz. Valamennyiüknél aziránt érdeklődtek, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségeiben csomagoltak és szorttíroztak-e hamis ezer tankosokat, továbbá as iránt, hogy láttak-e a szövetség helyiségében különleges kártyapapirost, vagy valamilyen gépalkatrészeket.. A francia detektívek — kérdéseik után következtetve — azt hiszik tehát, hogy nemcsak a Térképészeti Intézetben, hanem valahol másutt is gyártottak hamis ezerfrankosokat. A kihallgatások a késő délutáni órákig tartottak. A felvett jegyzőkönyveket Benárd Vilmos dr. rendőrtanácsos, a francia detektíveknek lefordította francia nyelvre, Benoist és Doubet a vallomásokat részletesen feljegyezték. Újból kihallgatták ma Héder Jánost is, aki vallomásában nem mondott semmi újat, továbbá Marsovszky Endrét, akitől arra vonatkozólag kértek felvilágosítást, hogy öccse, a Hágában letartóztatott Marsovszky György nem említett-e előtte olyan neveket, melyek eddig a nyomozás során még nem szerepeltek. Marsovszky Endre a kérdésekre teljesen negatív választ adott. Az esti órákban hír szerint rendőri bizottság megy át a királyi ügyészség fogházába Lakatos Lajos dr. rendőrkapitány vezetésével, hogy ott a fogházban lévő letartóztatottakat pótlólag kihallgassák. Keresik a titokzatos Schultzet A főkapitányságon egyébként úgy tegnap, mint ma, teljes erővel folytatták a nyomozást a titokzatos Schultze, iránt, aki Windischgraetzcel összeköttetésben állott. A rendőrségi bejelentőhivatalban az összes külföldi Schultza bejelentőlapjait felkutatták, a rendőrségi bejelentő útján igyekeznek megszerezni személyi adatait, hogy tovább nyomozhassanak utána. Ugyancsak ma fogtak hozzá az útlevélkérdések pótnyomozásához is. 3 A francia detektívek kinyomozták a hamis román útlevelek kiállítóját Jankovich és társai tudvalevőleg hamis román útlevelekkel érkeztek meg Hágába. A budapesti nyomozás megállapította, hogy Jankovichék Budapestről azokkal a magyar útlevelekkel utaztak el, amelyeket Nádosy Imre parancsára Hetényi Imre állított ki részükre. Ezek az útlevelek szabályos vízumokkal is el voltak látva. Eredeti tervük az volt tehát, hogy magyar útlevelekkel utaznak ki Hágába, tervüket csak Bécsben változtatták meg, ahol találkoztak a Jankovich naplójában említett F. N.-nel. Úgy látszik, ez világosította fel őket arról, hogy nem lesz jó magyar útlevéllel utazni és ez az F. N. szerezte meg számukra a hamis román útlevelet. Benoist, a francia rendőrtisztviselő, legutóbbi külföldi utazása során ebben az ügyben is folytatott nyomozást, még pedig, úgy látszik, eredményesen. A franciáknak pontos adataik vannak F. N. személyére és nevére és a román útlevelek hamisítására vonatkozólag, amely adatokat Benoist a mai kihallgatások során a rendőrségen is ismertetett. Március 4-én tárgyalják Hágában a frankpert A Reuter-iroda mai amsterdami jelentése szerint a hamis francia bankjegyek forgalombahozatala miatt letartóztatott három magyar ember ügye valószínűleg március 4-én kerül főtárgyalásra a hágai törvényszék előtt.