Magyarság, 1926. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

Genf előtt Sokan azt követelik tőlünk, hogy neink is siessünk Bethlen István gróf segít­ségére és álljunk be védőinek vagy hívei­nek nagy seregébe, mert személyén át az ország külső és belső ellenségei a nem­zeti és keresztény Magyarország erkölcsi és politikai megsemmisítésére törnek. Adja fel tehát a frankcsata idejére a Magyarság a maga intranzigens ellen­zéki álláspontját, hunyjon szemet egye­lőre a kormányt terhelő hibák és mulasz­tások fél évtizedén, halkítsa hangját, le­gyen nagylelkű és mindenek felett fon­tolja meg azokat az érdekeket, amelyek a viadal ádázaiét fűtik jobbról és balról egyaránt. Majd azután, ha megenyhül a jég és indul a határ, ha elült a harci zaj, ha idebenn­e odakünn is behegednek a franksebek a felejtés jótékony balzsama által és minden halad tovább a régi csa­páson, ha, egyszóval, a Bethlen-kormány szanáltatik, akkor majd ássák le a föld­ből a csatabárdot és küzdjenek tovább ellene. Egy keresztény újság csakugyan nem üvölt­het együtt a keresztény Ma­gyarország vesztét bömbölő baloldallal s még csak látszólag se nyújthat segít­séget annak a gyűlölködő sajtóhad­járat­nak, amely az európai kontinens minden nyelvén a Bethlen-rendszer sürgős fel­számolását követeli. Tartsák önök hát szárazon a puskaport. Bethlenek ellen, h­a majd nem kell együtt hadakozniok olyan elemekkel, amelyektől egy világ választja el önöket. Most pedig, ha már nem tudnak segíteni Bethlennek, hagy­ják őt birkózni a felbőszült baloldali oroszlánokkal s nézzék a semlegesség pá­holyából az eseményeket. Ilyen és hasonló érvelésekkel és figyel­meztetésekkel napról-napra találkozunk. A keresztény társadalom a maga jóhi­szeműségében és tájékozatlanságában a Bethlen-kormány sorsán keresztül resz­ket a keresztény Magyarországért. Ennek a társadalomnak egy része nem akarja, nem tudja megérteni, hogy olyan betörési felülettel, mint amilyen a Bethlen-rend­szer bástyáján tátong, a keresztény Ma­gyarország nem védheti meg azokat a nagy célokat és érdekeket, amelyeket a nemzet, e rendszer uralmától még öt­esztendős rettentő csalódása és veszteglése után is, nem szűnt meg várni és remélni. Ha módunkban lett volna a frankössze­esküvés szomorú titkait leplezni és elhall­gatni, vagy olyan nyomozási felületen tartani, amely nem súrolja az ország életbevágó érdekeit, akkor érthető és indokolható volna az a kétségbeesett fel­fogás, hogy a Bethlen-kormányon át véd­jük meg a destrukcióval szemben a ke­resztény gondolat politikáját. Ha egyet­len mód és lehetőség kínálkozott volna arra, hogy ezt a tragikus botrányt izolálni lehet olyan foghijjas térre, amelyen Szimpla bűnügy maradhat és nem enged beavatkozási alkalmat vagy ürügyet egy idegen nagyhatalomnak, akkor minden erővel azon lettünk volna, hogy nagy nemzeti érdekből elvágassanak azok a rejtélyes szálak, amelyek a bűnügyi össze­esküvés homályos barlangjából kényes és kitett politikai pozíciók magaslatáig ve­hetik el a vizsgálatot. Ehhez azonban az lett volna szükséges, hogy az összeeskü­vők ajka néma maradjon, hogy egyikük s­e ejtse ki száján a nemzeti célt, hogy cselekedetüknek előrelátható sötét kon­zekvenciáit azzal a daccal viseljék, amely nem szolgáltat ki ártatlanokat, nem szol­gáltatja ki az országot, s még harapó­fogóval vagy tüzesvassal sem tudnak kikényszeríteni belőlük olyan vallomást, amelytől talán megkönnyebbülhet szívük és társadalmi­­helyzetük, de ugyanakkora Súly zsibbad a nemzetre, amelynek pedig sohasem volna szabad szenvedni egyesek hibáitól és bűneitől. Ha nem is kerestünk bennük Mucius Senevolákat és Orsiniakat, feltételezhettük róluk, hogy erkölcsi hír­nevük érdekében nem fognak foltot ej­teni olyan érdekeken, amelyek fontosab­bak az egyes emberek erkölcsi egziszten­ciájánál is. Minthogy éppen ellenkezőleg viselked­tek, lehetetlenséggé vált a frankössze­esküvésnek egyszerű bűnügyként való kezelése és intézése. Ennek következté­ben olyan léket ütöttek a mostani rend­szer hajóján, amelyen át — napról-napra láthatjuk — egyre vészesebb tömegekben árad be a víz, hogy a tengerfenékre nyomja az egész alkotmányt. Azzal pe­dig, hogy a frankügy egyes fejlődési mozzanataiban a külföldi nyomozók töb­bet tudtak a konspiráció szövevényeiről, mint a magyar hatóságok, kivihetetlenné vált az a gondolat, hogy a frankosok dolga egyszerű magyar belü­ggyé szige­­telődjék­. Az egész frankbotrány kipat­tanása január elején a Bethlen-rend­­szerre nézve csaknem ugyanazon erkölcsi és taktikai következményekkel járt, mint 1918-ban augusztus 9-ike a német had­seregre­­ nézve, amely napot Ludendorff emlékirataiban a német történelem fe­kete napjának nevezte el. Az történt ugyanis, hogy a világháborúban először egész és intakt német, osztagok tagadták meg a parancsnokaik rendelkezéseit, egész hadosztályok adták meg magukat, küzd­e­­­­lem nélkül a tankok iszonyatának ellen­állhatatlan lelki fertőzése alatt. Még ezután is küzdött és helytállt a német hadsereg csaknem, négy hónapig, de las­sanként felgöngyölődött az egész német, harcvonal, megkezdődött a visszavonulás s a legyőzhetetlen német ármádiát lassú, de biztos munkával leharapdálták és fel­őrölték az antant tankjai. Amikor ezeket, a következményeket áttekintettük, nem teh­ettünk egyebet, mint azt, hogy a nem­zeti és keresztény gondolat sorsát mielőbb elválasszuk a Bethlen-kormány sorsától. Kezdettől fogva arra buzdítottuk a nem­zeti érzés éi társadalmat, hagyja ott a frankügy által beszennyezett lobogót, kü­lönítse el magát azoktól, a tábornokok­tól, akiknek mulasztása vagy hibája a magyar történelemnek ezt a fekete nap­ját előidézte, gyülekezzék új vezérek kö­rül, új lobogó alatt, hogy érintetlen presztízsek alatt összeszedhesse minden erkölcsi és anyagi erejét a nemzeti és ke­resztény gondolat védelmére. Ha még feltételezhető is, hogy Bethlen ördöngős ravaszságával kimászik ebből a csávából és elmenti magát és rendszerét a közeljövőre, a nemzeti és keresztény gondolat tőkéjéből fogja megfizetni ennek a háborúnak költségeit. Minden harcnak vége: béke. Egy, a maga öntudatában, önbizalmában és politikai erejében meg­izmosodott, baloldallal szemben Bethlen csak nagyon drága megegyezést tud kötni. Ahhoz, hogy ő nyugodt politikai légkört biztosítson magának, le kell ve­zetnie az ellenzéki villámok egy részét olyan engedményeken át, amelyeket nem tehet másképp, csak a­ nemzeti és keresz­tény rendszer hátrányára. Egy megtépá­zott, sok oldalról átkarolt hadvezér csak rossz fegyverszünetet köthet. A helyzet nem sokkal biztatóbb a kis­­ántanttal szemben sem, amely most szin­tén elérkezettnek látta az időt, hogy a Bethlen-kormányon át leterítse a nacio­nalista és irredenta Magyarországot. Vizsgáljuk meg csak közelebbről, hogyan fest e pillanatban Bethlen István gróf kormányának külpolitikai helyzete? Trianon-Magyarország sorsa Isten után a nagyhatalmak jóindulatától függ. Az európai nagyhatalmaknak bizonyos fokú jóindulata óvott meg bennünket attól, hogy a kisántánt fái az égig ne nöjjenek és árnyékukkal eletemessék ezt a szomorú, vérző országcsonkot. E nagyhatalmak egyikével ma, éppen a frankügy miatt, súlyos konfliktusba keveredtünk. A má­sik éppen azért, mert egy messzeágazó német—osztrák—magyar konföderáció tervét fejtette ki belőle, szintén bizalmat­lansággal van telítve ama magyar kor­mányzattal szemben, amelynek vétkes türelméből egy reá végzetessé válható középeurópai alakulásnak rettegett ré­mét festi fantáziájának falára. , A har­madik nagyhatalom, bizonyos türelmes jóindulattal van irántunk. Ez a jóindu­lat azonban többé nem Bethlen István gróf személyének és rendszerének szól, hanem abból a belátásból származik, hogy nem tűrhet változást Középeurópá­­ban a mostani statusquo megbontására. Bethlen István gróf maga is érezte, hogy a népszövetség előtt csak akkor képvisel­heti a magyar ügyet, ha sikerül köpenyé­ről sürgősen lekefélni a frankügy sarát. Ezért irányult minden törekvése arra, hogy bírói ítélettel kezében jelenhessen meg a népszövetség aeropagitái előtt. Ezért, volt sürgős az ügyészi vádirat. Ezt­ a tervet, azonban szétzilálta Monsieur Clinchant démársa s a nyomában meg­indított pótnyomozás. Ekkor a miniszter­­elnök egy nemzetgyűlési határozat bi­zalmi szavazatával akarta erkölcsileg és politikailag alátámasztani­i pozícióját. Ezért sürgette lentéseit. A javában foly­tánossága előtt a frankbizottság je­­vita e pillanatban a nemzetgyűlés nyil­­s Bethlennek már­cius hatodikára meg kell jelennie Génf­ben anélkül, hogy a senatus consultum-ot zsebében vihetné. E percben tehát Ma­gyarországot olyan kormányelnök képvi­seli a népszövetség előtt, akinek egy nagy európai kérdésben elintézetlen ügye van még idehaza is. Feltételezni lehet, hogy ilyen körülmények között Bethlen István gróf, tagadhatatlan ügyessége mellett is, képes megvédeni az ország érdekeit? El lehet hinni, hogy sikerrel tudja megját­szani a frankpar­ttet, amikor még saját parlamenti többsége bizalmának ütő­kártyájával se rendelkezik? Nem lett volna-e célszerűbb és a magyar nemzet szempontjából is okosabb, ha a frankügy hullámaiban vergődő miniszterelnök he­lyett olyan államférfi képviseli Magyar­­országot Genfben, akinek személyes érin­tetlensége megszerezte volna azt az er­kölcsi fölényt, amely egy ilyen játszma győzelmes megjátszásához mellőzhetetle­nül szükséges? Az-e hát a helyes keresz­tény politika, hogy egy ilyen halálosan sebzett kormányra bízzuk a keresztény gondolat jövőjét? És az a helyes nemzeti politika, amelyik azt hiszi, hogy külpoli­tikai akciószabadságában megbénított kormány képviselheti Magyarország nem­zeti érdekeit? 1­­926 m&rchis­z kedd Ára 2000 kort Buda Vff. évi* 49. (1522.) sz. Előfizetési árak: Félévre 300*000 korona* Negyedévre 150.000 kor* Egy héra 50.000 korona. Egyed­mám ára hétköznap 2000 korona* Vasárnap 4000 korona* Ausztriában hétköznap 30 garat, vasárnap 40 garas. Felelős szerkesztő: MILOTAY ISTVÁN SirfeSztCsig­­a kiadóbhrata , Budapest, VII, Miksa­ utca 8. szám. Tel.fonE&mok ■ 14tel 68.90, J6n*i 68-91, József 68-92. Levélcím ■ Budapest 741, Portafiók 19. ná*b Megjelenik hétfő kivitelével mindennap- Március 16-ig elnapolják a Házat A miniszterelnök szerdán utazik Genfbe — A Magyarság tudósítójától . A nyolcórás ülések megszavazásával az­­ eléggé álmosan indult frankvita megélénkülé­sére számítottak politikai körökben, a kor­mány azonban már holnap gondoskodik arról, hogy az élénkség ne tartson tul soká. A hol­napi ülés végén ugyanis az elnök, értesülé­sünk szerint, indítványozni fogja a nemzet­gyűlés elnapolását Bethlen István gróf genfi tartózkodásának idejére s igy a miniszterelnök elutazása előtt több ülést már nem tart a Hás. Bethlen István hosszas tűnődés és párisi kö­vetségünk útján az antant­ államokból beszer­zett bizalmas információk után ma végre vég­érvényesen megállapította Genfbe való utazá­sának időpontját.­ Szerdán délután öt órakor utazik el a Délivasút pályaudvaráról, s az eddigi számítások szerint március közepe tá­ján tér csak vissza Budapestre. A nemzetgyű­lés elnöksége és a miniszterelnök között ma történt megállapodás értelmében ezért március 16-ig fogják elnapolni a Ház üléseit, pontosan két hétre szakítják meg tehát a frankvitát, amelyet Bethlen hazatértével nyolcórás ülések­ben folytatnak majd. A kéthetes szünetet megelőző holnapi ülés­nek minden oldalon nagy érdeklődéssel várt eseménye lesz Pallavicini György őrgróf fel­szólalása. úgy tudjuk, hogy Pallavicini az eddigi szónokoktól eltérően egészen új meg­világításba helyezi a frankügyet. Hire járt, hogy holnap nyilatkozni fog Bethlen István is, ezt a hírt azonban illetékes helyen meg­cáfolták. A francia követ Bethlen Istvánnál Clinchant budapesti francia követ ma fel­kereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, akinél mintegy félóra hosszat tartózkodott. E látogatással kapcsolatban politikai körökben újabb francia demarsról terjedtek el hírek s azt beszélték, hogy a párisi kormány elége­detlenségének adott kifejezést a frankügy­ben lefolytatott nyomozás hézagos volta miatt. A kormányhoz közelálló helyen a látt­­atásról csupán annyit mondottak, hogy Clinchant a frankbizottság jelentésével ösz­­szefüggő részletkérdésekben leért felvilágosí­tást, mert Briand a francia kamarában hol­nap válaszol a frankhamisításról előterjesz­tett interpellációra. Bethlen­ István gróf egyébként úgy nyilatkozott az újságírók előtt, hogy a francia követtel sűrűn érint­kezik. Apponyi a genfi tárgyalások után szólal fel a frankvitában Apponyi Albert gróf, mint más helyen meg­írtuk, elhalasztotta a frankvitában mára ter­vezett felszólalását. Elhatározásának okairól különféle hírek kerültek forgalomba, amelyek­kel szemben sikerült megállapítanunk, hogy csupán azért állott el egyelőre a szótól, mert nem akarta még inkább megnehezíteni Beth­len Istvánnak a népszövetség előtt amúgy is eléggé kedvezőtlent helyzetét. A miniszterel­nöknek Génfből való hazatérése után feltétle­nül beszélni fog Apponyi. A radikális ellenzék újabb deklarációra készül a frankügyben A liberális-radikális ellenzéki pártok kép­viselőtagjai ma este értekezletet tartottak, amelyen további magatartásuk tekintetében döntöttek arra az esetre, ha holnap tényleg elnapolják a nemzetgyűlést. Az értekezleten, mint értesülünk, kimondották, hogy a Ház el­napolása esetén a napirendi vitánál a bal­oldali pártok nevében újabb deklarációt ol­vasnak fel, amelyben ismételten kifejtik a kisebbségi véleményben immár ismertetett amaz álláspontjukat, hogy a kormány politi­kai felelősségét, a frankügyben kétségtelenül meg lehet és meg kell állapítani.

Next