Magyarság, 1926. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

1926 március 2. kedd TwnMaruR&gga Holnap nyolcórás ülésen folytatják a frankvitát — A Magyarság tudósítójától — Apponyi Albert gróf felszólalását várta ma délelőttre az egész nemzetgyűlés, olyan feszült érdeklődés és izgalom közben, amilyenre még alig volt példa a nemzetgyűlések történetében. Az összes pártok már jóval az ülés kezdete előtt szinte teljes számban vonultak fel, úgy a jobboldali, mint a baloldali folyosó megtelt képviselőkkel, vagy érdeklődtek a házelnökségnél. Amint azután hire terjedt, hogy Apponyi Albert gróf felszólalását elhalasztja, természetesen, az egész vonalon nagy lett a csalódás. A Ház kevés érdeklődéssel hallgatta a szónokokat, akiket Apponyi Albert gróf helyett kellett végighallgatnia és akik különben sem mondtak sok érdekeset vagy sok olyat, ami jóelőre várható ne lett volna. Farkas Istvánról, a szociáldemokraták szónokáról, természetesen, mindenki tudta, hogy teljes mértékben felelőssé fogja tenni a frankbotrányért az egész kormányt és az egyes minisztereket, az is valószínű volt, hogy Orffy Imre viszont teljesen igazoltnak fogja nyilvánítani a kormány szerepét. Legfeljebb Örffy Imrének néhány nem nagyon szerencsésen megfoglamazott mondata keltett nagyobb érdeklődést, amelyekben arról beszélt, hogy Rakovszky belügyminiszter és Nádosy Imre között nem volt éppen zavartalan jó viszony és amelyekkel többet ártott, mint hasznait az ügynek, amelyet védelmezni akart. A folyosót egyébként megnyugtatja az a körülmény, hogy a nemzetgyűlés üléseit most már egész biztosan megszakítják a miniszterelnök elutazásakor, így azután könnyebben veszik a még hátralévő fáradalmakat, habár a helyzet most már megnehezedett, miután ma előterjesztették az ülések meghosszabbításáról szóló indítványt, amelyet a nemzetgyűlés többsége, természetesen, el is fogadott. Az ülés megnyitása után folytatták a frankbizottság jelentésének tárgyalását. Az első szónok Farkas István volt, aki a szociáldemokrata párt nevében a kisebbségi vélemény mellett foglalt állást, majd azt fejtegette, hogy a kormány két és fél hónapon keresztül tussolta a frankhamisítás ügyét, amivel kompromittálta Magyarországot az egész világ előtt. Hivatkozott Károlyi Imre grófnak a rendőrségen tett vallomására, amely Telekd Pál szerepét világítja meg. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Teleki a főbűnös, az egységes párt dísze.) Telekiről kiderült, hogy ő volt egyik szervezője és irányítója a frankhamisítási ügynek, s csak akkor állott el a további szerepléstől, amikor a technikai előkészületeket már befejezték. Klárik Ferenc: És akkor belépett az egységes pártba. (Mozgás a jobboldalon.) Minden felelősséget Windiscingraetzre hárítanak Farkas István. Minden felelősséget Windinschgraetz hercegre igyekeznek hárítani, hogy ezáltal a kormány meneküljön a súlyos következmények alól. Hiábavalók azonban ezek a kísérletek, mert a belügyminiszternek nagyon enyhe, sőt barátságos nyomozása Nádosy Imrével szemben, világosan mutatja, hogy együtt akarták eltussolni az ügyet. A frankhamisítás közben a Térképészeti Intézet tisztviselőit tisztekké nevezték ki és ezáltal pressziót gyakoroltak az alantasabb közegekre. Ebből is látszik, hogy a tisztviselők bevonását nem Windischgraetz intézte, hanem az illetékes felettes hatóság. (Zajos ellentmondások az egységes párton.) Kétségen kívül áll, hogy hivatalos apparátus segédkezett a pénzhamisítóknak. Pesthy Pál igazsáügyminiszter: Nem igaz. Farkas István: A szegény megtévedt kisemberek, akiket kényszerítettek a frankhamisításban való részvételre, börtönben ülnek, a főbűnösök pedig szabadján járnak. Friedrich István: A szegény munkásembereket nem volna szabad fogvatartani. Pesthy Pál igazságügyminiszter: Azok is tudtál, hogy törvénytelen dolgot csinálnak. Bűncselekményt parancsra sem lehet elkövetni. Rakovszky István: A miniszterelnök is tudott a dologról s mégis szabadon jár. (Derültség az ellenzéken, nagy zaj az egységes párton.) Farkas István: Ki kellene vizsgálni azt a furcsa körülményt is, hogy Zadravetz István tábori püspök szó nélkül megeskette azokat, akik hazafias szempontok hangoztatásával mentek hozzá. Meskó Zoltán: Megtévedt, naiv ember Zadravetz. (Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Inkább ügyes stréber. Zaj a kormánypárton.) Farkas István: Hiba, hogy a vizsgálat során nem érdeklődtek az eskü szövege iránt. .Az igazságügyminiszter tudhatná, hogy Zadravetz már több ízben vett ki ilyen esküket. (Az igazságügyminiszter tagadón rázza a fe vendéglőjében s a Galambos bácsi asztaltársaságát is megtaláltam. Már sötétes volt, de még kugliztak. A fekete táblán felírva: „Csak fenékig“ asztaltársaság. S alul a nap hőse: kilencet dobott. Dátum, név. Nagy dolog ez itt. — No, itt jön egy uj kilences dobó__ fogadtak nagy riadalommal s már adnivenni akartak rám. fin szabadkozva, az első embernek elmondtam, amiért jöttem. Az emberem nagy komolyan rámnézett. Egy pár cipőt? — mondta. __ Ezt a Balog tudja legjobban. Lesz, egész biztos. És már kiáltott is érte, mert Balog barátunk épp a bábuknál foglalatoskodott hátul és tanácsokat adott a dobóknak. — A jobb dámát balról találva finoman, valamennyi esik__kiáltotta a pálya végéről s már szaladt is. Neki is elmondtam a dolgot. Hogy Galambos küldött, azt mondta, itt biztos lesz cipő. — Lesz, persze, hogy lesz__lelkesedett most már Balog is. __Ej, csak itt volna a kis Kelemen, a pénztárosunk. Egyszerre el lehetne intézni. — Már jó néhány hónapja elmaradt — tette hozzá magyarázkodva.__Nála is baj van. A felesége beteg. De azért ez menni fog. Biztos. * — Talán fölkeresném__vetettem közbe. — Az lehet — és Balog már útba is igazított. — Itt lakik a szomszédban. Egy ugrás. Ki van írva. Kelemen Géza cipész. Jobbra egy utcán szaladtam át. A kis Kelement épp vacsoránál találtam. Az asztal mellett ült. Az asztalon lámpa. Az asszony az ágyban feküdt. Még ő mentegetődzött. — Jaj, kérem, ne tessék haragudni, hogy nálunk ilyen összevisszaság van. Beteg van a háznál. Vagy már csak volt, hála Isten, már jobban van az anyjuk. Máma már porolt is velem. Aztán figyelmesen meghallgatott. — No, látod, anyjuk,__csattant fel jókedvvel a kicsi ember__ van minálunk szegényebb ember is. Hát persze, hogy lesz cipő. Holnap szólok az elnöknek. Ez a dolog rendben lesz, kérem. Ismerem én személyesen az öreg Balajtit. Csak ekkor néztem egy kicsit körül, ahogy a szemem megszokta a pisla fényt. Az ágyon, asztalon kívül nem volt semmi a szobában. A kicsi ember meglátta a gondolatomat. Azt mondja: — Az asszony porol velem, hogy a betegsége alatt mindent eladtunk, eltékozoltunk. De hordok én ezerannyit, csak nevess, danolt már__mondtam. Másnap aztán megkaptam a pénzt s lett cipő. Két hét múlva meghalt a Balajti-fiú. Akkor sokat gondolkodtam a szép, vadonatúj cipőn, amit én szereztem a nagyszerű, sápadt gyereknek s amiben ő ment aztán tovább a messzi nagy útra. Ott talán a hegedűjét is visszaadták neki. Mindez nagyon rég volt, de ma megint eszembe jutott. A halványpiros oleanderbokor hajol rám vigasztalóan, cirógatva. És érzem a szegényes udvar néma, őszi gyászát, ahol laktam. A szegény kis Kelemen pénztárost is hallom. Istenem, él-e még ? Milyen gazdag lehettem akkor, hogy sose jutott eszembe, hogy szegény vagyok. Most itt ülök s megesküdnék itt, hogy hallom a Balajti-fiú hegedűjét. Először sirán, vékonyan kezdi s egész úgy hallatszik, mint a távoli gyereksírás. Aztán sötéten, mélyen, elborulva. Az igaz, hogy mesélhettem volna én ma este előkelőbb emberekről is. Bocsánatot kérek. jét.) Ezt a püspök vallomásából is meg lehet állapítani. Pesthy Pál igazságügyminiszter: Csak a tények beszélnek. Farkas István beszédét azzal végezte, hogy a homány csak azzal tehet szolgálatot az országnak, ha elhagyja helyét. Bizalom hiányos Őrffy Imre volt a következő szónok, aki részletesen fejtegette a jogi és politikai felelősség kérdését. Véleménye szerint jobbról is, balról is hibás álláspontra helyezkednek a felelősség megítélése szempontjából, mert csupán a jogi felelősség van kodifikálva, a politikai felelősség viszont egyetlen államban sincs. A politikai felelősség kérdését nem lehet perrendszerűen eldönteni. Ezzel függ öszsze a frankbizottság születési hibája is. Meg kell állapítania, hogy a kormány és pártja csak a kényszerhelyzetnek engedett, amikor a frankbizottság kiküldésébe belement. A nemzetgyűlés plénuma volt már kezdetben is hivatva arra, hogy a kérdésben állást foglaljon. A kisebbségi vélemény megkonstruálta ugyan a tényállást, ez azonban a bizottság születési hibájánál fogva hiányos s így nem szolgálhat alapul a politikai felelősség megállapítására. Rassay Károly: A bizalomhoz is kell tényállás. Horváth Zoltán: Az egységes pártban más a szokás. Orffy Imre hosszasabban foglalkozott Windischgraetz herceg vallomásaival. Mindenkit kellemetlenül érintett, hogy Windischgraetz a kényes kérdésekre nem akart válaszolni, ebből a körülményből azonban még nem lehet arra következtetni, hogy a válasz megtagadása igent jelent. Lehet, hogy naiv taktikából tért ki Windischgraetz a válasz elöl. (Derültség az ellenzéken.) Az egységes párt Teleki Pál mellett Orffy Imre ezután Teleki Pál gróf védelmére kelt. Azt tartja, hogy nem lehet a magyar politikában nemrég még vezető egyéniségről olyan hangon beszélni, ahogy azt az ellenzék teszi, amikor adatok nélkül tényállást szögez le. Nemcsak Teleki személyéről van szó, hanem az ország presztízséről is. (Nagy zaj az ellenzéken. Felkiáltások: Semmi köze ehhez az országnak.) Megállapítást nyert, hogy Teleki lebeszélni igyekezett Windischgraetzet a frankhamisítás tervéről, s ezen túl semmi szerepe nem volt az ügyben. Más tárgyi adat nincs, Teleki ellen, ilyenről a vallomások sem tudnak. Az sem nyert bizonyítást, hogy Teleki hozta volna össze Gerőt Windischgraetzcel. Rába vallomása nem perdöntő, mert állandóan ingadozik. Teleki egészen más kérdésben hivatta magához Gerőt. (Zajos derültség az ellenzéken.) Rassay Károly: Talán frankot sem hamisítottak. Orffy Imre hosszasan foglalkozott a miniszterelnök felelősségének kérdésével is. 1922-ben Teleki Bethlen Istvánnak csak egyszerű tervekről tett említést, amely tervekről az illető már lemondott. Kozma jelentésének idején a miniszterelnöknek fogalma sem lehetett arról, hogy miről is van szó. Kállay Tamás: Mit tehet arról a miniszterelnök, ha akadnak megtévedt gazemberek. Orffy Imre: A belügyminiszter felelősségét a kisebbségi vélemény Rába Dezső ingadozó vallomására építi fel. (Felkiáltások az ellenzéken: Hát Károlyi Imre gróf?) Berky Gyula: Károlyi Imre minket nem érdekel. Orffy Imre: A politikai felelősséget Rába vallomása alapján nem lehet megállapítani. Pesthy Pál igazságügyminiszter: Rába önmagát is megcáfolja. (Nagy zaj az ellenzéken. Rassay Károly rosszalólag int a miniszter felé, mire Pesthy Pál így folytatja): Kell, hogy beszéljek róla! Vádlott vagyok ebben az ügyben, jogom van beszélni. Ki fedezte Nádosy Imrét? Orffy Imre: Az ellenzéknek, amikor megkonstruálta a politikai felelősség vádját, nem a belügyminiszternek a frankügyben való szerepe fájt, hanem az ő egész politikája. Csupán Nádosy az, akinek cselekedeteiért fel lehetne vetni a politikai felelősség kérdését a belügyminiszterrel szemben. (Gúnyos felkiáltások az ellenzéken: Ugyan, hagyjuk!) Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy Nádosyt örökségképpen kapta a belügyminiszter. (Hosszantartó zaj az ellenzéken. Felkiáltások: Ez is érv? Nem szegy el ilyet mondani!) Kétségtelen, hogy Nádosy, mint tisztviselő, megállotta a helyét. Rassay Károlyn: A rendőrfőnök, aki frankot hamisít, valóban megállja a helyét. Örffy Imre: Indiszkréció nélkül megmondhatja, hogy Nádosy és a belügyminiszter között nem volt nagyon meleg a viszony. (Zajos derültség az ellenzéken.) Annak idején a takarékossági bizottságban már javaslatot tettek az országos főkapitányi állás megszüntetésére és akkor a belügyminiszter kijelentette, hogy helyesli ezt a javaslatot. Friedrich István: Hát akkor les tartotta Nádosyt? Ki fedezte az ügyeit? Őrffy Imre végül arról beszélt, hogy az igazságügyminisztert és a miniszterelnökségi államtitkárt sem lehet politikailag felelőssé tenni a történtekért. A frankbizottság több tényállás alapján régi jelentését megnyugvással fogadja el. (Taps az egységes párton.) Megszavazták a nyolcórás üléseket Ezután Pikter Emil beszélt, aki csodálkozásának adott kifejezést, hogy a miniszterelnök a történtek után is Genfbe készül. Kizártnak tartja, hogy Bethlen István gróf kellő tekintéllyel tudja most képviselni a népszövetség előtt az országot. A mai rendszer termelte ki a frankügyet, a felelősség tehát a kormányt és pártját terheli. Hiába vádolják az ellenzéket azzal, hogy kéjeleg a frankhamisítás szenzációiban. Igenis, meg akarják buktatni a kormányt, de örültek volna, ha más politikai természetű ügyből kifolyólag került volna erre a sor. Ezután az elnök szavazásra tette fel Dabasi Halász Móricnak és társainak az ülések tartamának nyolc órára való meghosszabbítását kérő indítványát. A többség az indítványt megszavazta. Következett a napirend megállapítása. Az elnök azt indítványozta, hogy holnap délelőtt 10 órától délután 6 óráig folytassák a vitát. Hegy meg-Kiss Pál szóvátette Vázsonyi Vilmos inzultálását s felvilágosítást kért Vannay László szegedi és gödöllői szerepléséről. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a szegedi rendőrségtől nyert információja szerint Vannay, egy-két kocsmában tényleg előkelő összeköttetésekre hivatkozott, ami azonban csak egy borközi állapotban lévő ember komolytalan langoskodása volt. Vannay gödöllői szereplését vizsgálat deríti fel. A többség elfogadta az elnök napirendi indítványát, mire az ülés három órakor végetért. " 8 fi portugál kormány saját pénzét namisította A rossz portugál pénzt jó angol fontra akaarta becserélni Pária, február hó (A Magyarság tudósítójától) Nem hiába, vígan dudál a portugál! Nekik határozottan nagyobb szerencséjük volt, mint nekünk. Most, hogy Prága sajtóhadjáratának folyományaként az egész világ tele van a magyar frankhamisítási üggyel, a világ közvéleménye elsiklik amellett az óriási botrány mellett, amelyet Portugáliában fedeztek fel. Ha a két pénzhamisítási vállalkozást összehasonlítjuk, objektíve és a legkétségtelenebbül meg lehet állapítani, hogy a portugáliai hamisítási ügy méreteinél és szervezeténél fogva sokkal súlyyosabb természetű, mint a magyar. Röviden elmondjuk, miről is van szó: Van Portugáliának egy Angola nevű gyarmata Afrikában. Ennek a gyarmatnak közgazdasági életében olyan nagyméretű krízis tört ki, hogy az veszéllyel fenyegette nemcsak magának Angolának, hanem egész Portugáliának gyarmatgazdasági és pénzügyi életét, sőt visszahatással lett volna az anyaországra is. Az angolai csődök és gazdasági krízis veszélyében az angolai nemzeti bank a bukás szélén állott. Hogy ezt megmentsék, a lisszaboni kormány ugyanarra a gondolatra jutott, mint a mi hamisítóink, vagyis, hogy hamis pénzen jó valutát szerezzenek be. Ők is elfelejtkeztek arról, amiről a mieink, hogy t. i. manapság nem lilftet pénz hamisítani, mert bármilyyen tökéletes is a hamisítási eljárás, még minden hamisítást felfedeztek. Csakhogy, míg a mieink a frankra vetették magukat, addig a portugál kormány a saját pénzét hamisította, amelyből egy „double série“-t, egy második, hamis szériát állított elő. A cél az volt, hogy ezt a második szériát külföldön jó angol fontba váltsák be és az így szerzett összeggel állítsák helyre az angolai nemzeti bankot. Különös, hogy ők is Hollandiában próbálkoztak a pénzzel, és mindjárt az első kísérletükkel épp úgy póruljártak, mint Jankovichék. Ez a felfedezés óriási botrányt okozott Portugáliában. A köztársasági elnök lemondott, a kormány belebukott és számos politikai személyiség kompromittálta magát. A botrány alapjában annál is súlyosabb természetű, mert Anglia, mely Portugáliát tudvalevőleg nagyon erősen befolyása alatt tartja, nagyon rossz néven vette, hogy éppen az angol valuta terhére tervezték a hamis bankók elsütését. A portugál botrány még egyelőre nem bizonyos, hogy hiol áll meg. Egy portugálrendőrtisztviselő Parisba érkezett és a Claridge-szállóban házkutatást tartott, amelynek alapján egy angol ágenst is letartóztattak. De azért a portugálok vígan dudálnak, mert míg Új-Zeelandtól Grönlandig mindenki beszél a magyar hamisítási ügyről, Windischgraetzről és Zadravetz püspökről, addig a portugálok szépen elsimítják az ügyet maguk között.