Magyarság, 1926. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-01 / 74. szám

Az olasz fasiszta párt szakít a németellenes politikával Rómából jelentik, hogy a fasiszta nagy­tanács ma éjszaka tíz órakor kezdődő és reg­gel hatig tartó ülésén különböző kérdések el­intézése után Farinacci utódjául Augusto Tu­­ratit nevezték ki a fasiszta párt főtitkárává. Turati mellett négy titkár fog működni. E szűkszavú jelentés mögött az olasz fasiz­mus vezetőségének válsága lappang. Fari­­nacci távozása a fasiszta jobbpárt elégedetlen­ségét jelenti és a mérsékelt középpárti törek­vések uralomrajutását dokumentálja Turati főtitkárrá való kinevezése. Farinacci, mint ismeretes, úgy belpolitikai, mint külpolitikai téren egyaránt a szélsőjobboldali fasizmusnak volt európai hirli exponense. Az idő azonban kell, hogy lemérsékelje a forradalmi szélső­ségeknek centrifugális erejét, mely szétrobba­nással fenyegeti a forradalom által létrejött mű­ fennmaradását. Farinacci távozásában nagy része van Mussolininek. Mussolini na­gyon elégedetlen volt a fasiszta párt főtitká­rával, aki a német birodalom és Ausztria elleni izgatásával Olaszország külpolitikája számára kedvezőtlen­ légkört teremtett egész Európában. Farinacci volt az, aki az utolsó hónapok alatt Németország elleni hangulat­keltés hátterében állott. Olaszországnak ez a sajátságos állásfoglalása visszatetszést keltett mindenütt és a népszövetség ülésein különösen érezhette az olasz delegáció ennek a politiká­nak hálátlan voltát és sikertelenségét. Ez és más körülmények eszméltették rá Mussolinit arra, hogy végre tettekkel kell válaszolni a Farinacci-csoport túlságos és veszedelmes agi­litására. Mussolini Turatit jelölte a fasiszta nagytanács élére. A tárgyalások során, ame­lyek elég hosszadalmasak voltak, Federzoni belügyminiszter neve is felmerült, azé a Feder­­zonié, aki belügyminiszter korában 1915-ben állást foglalt amellett, hogy Olaszországnak ki kell tartania a hármasszövetségben a központi hatalmak mellett és most és azt a politikát vallja, hogy Olaszország csak a német biro­dalommal baráti viszonyban foglalhatja el az őt megillető helyet a világpolitika terén. Fari­nacci látva a helyzetet, rábírta a párt legszél­sőbb szárnyát, hogy tiltakozásul mondjon le az egész fasiszta főtanács, mert Federzoni vezetése alatt igazi fasiszta nem maradhat a főtanácsban. A fasiszta főtanács tehát kritikus napjait éli, azonban Mussoliniik biztosra veszik, hogy rövidesen sikerül a fennálló nehézségeket át­hidalni. Repsium BülilchiaM Budapest, VII., Rákóczi-út 73. Előkészít középiskolai összevont magán­vizsgákra, érettségire. A cservenkai medve­­hajtás írta: Gere Zsigmondi sváb­öreg Ha az ember vérbeli bácskai históriákat akar hallani, csak az Joeckelt kell megkörnyékezni. Joeckel bácsi asztmás, rövidlátó, sán­tító és cukorbajos ember, de igazi bács­kai sváb, akinek csillog a szeme, kigyul az arca, ha Bácska kerül szóba s aki ékes sváb dialektusban, kifogyhatatlan, örök kedéllyel és humorral akár órákhosszat is el tud mesélni derék honfitársairól, akiknek ősei valamikor heten vonultak vala dárdával fegyverkezetten egyetlen nyúl ellen. Joeckel bácsi tehát felfrissíti magát egy korsó sörrel s (miután igy súlyosbítja cukorbaját) nekikezd a históriának. Ez a megszállás idejében történt, nem is olyan régen, alig egypár esztendeje. Karácsonyidő járt, kemény, csikorgó idő,__nehéz, vastag hópárna födte a ház­tetőket, a mezőket és a korán leszállóit, sötét téli éjszakába alig pislákolt ki az a kis világosság, mely az egyik rácsos pince­ablakon szűrődött a havas dűlőútra. A pincéből hangos kurjongatás és nótá­­zás hangzott ki az éjszakába, ami nem is csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy a te­­lecskai hegyoldalban háromszáz pince hú­zódik meg egymás mellett s mindig akad köztük olyan, amelyben vidám vendégek még vigabban hörpintgetik a jó bort. Itt azonban különösen nagy a zene­bona, mert cigányzenével fogyik a mulat­ság, ami pincében mégis ritka eset, de megengedhető, mert messze idegenből hazavetődött egyetemi diákok isznak magnum-áldomást a hazatérés és viszont­látás örömére. Elkezdték már kora alkonyatkor. Eisen­­löffer Hanzi kérte el apjától a pincekulcsot s ő látta vendégül az egész kompániát, de hát tehette is könnyen, mert úgy nagy­ságra, mint tartalomra hires volt az ő pin­céjük a telecskai domb alján. Persze folyt a szó erről is, arról is, mint már ez ilyenkor szokás s vége-hossza nem volt a külföldi élmények tárgyalásá­nak, mikor a bor már megoldotta a nyel­veket, míg a híres cservenkai „maschin­­paprikás“ s a szőlővenyigén sütött sertés­karaj készült. Waitzenhoffer Edit, mint sörivót, leg­inkább a sör érdekelte, kikérdezte a Mün­chenből, Berlinből jött fiukat, milyen oda­­künn a sör mostanában, hogy mérik, izes-e? __Hej, mikor még ő annak idején negy­venhat pohárral ivott meg egy ültőhelyé­­ben a Wagnerben! Drucker Ádám, az öreg szerkesztő, for­málisan elérzékenyedett. Visszaemlékezett a régi jó időkre, ölelgette, csókolgatta a fiukat könnyek között: __Azért a bácskai vér nem válik vízzé, Mária. És ez a jó dolog. Lám, ti is Mün­chenben, Drezdában jártatok s mégis csak megmaradtatok jó bácskai svábnak. Csak maradjatok mindig is azok, édes fiaim! A pecsenyeszagot megorrintotta persze a cigány is, s nem is lett volna igazi ci­gány, ha széles, vigyorgó arccal be nem köszöntött volna. No, persze, ivásban ha­mar behozták a restanciát s egy óra múlva a jó, pincei levegőben épp olyan csillogó szemmel húzták a nótákat, mint ahogy a diákok azokat kurjongatták. Az örökifjú öreg szerkesztő leintett mindenkit: __ Ácsi! Hallgassatok! Az igazi nóta mégis csak az a régi, svábnóta, amelyet már az apáink daloltak s amelyért tizenöt napig magam is régen mártiromoskodtam. Húzd rá, prímás, ne aludj, bőgős! Azzal reszketős, vibráló hangon, szorí­tott torokkal elkezdte az ős bácskai nótát: Wenn ich mein Schimm’l verkauf, Sitz ich in Wirtshaus und sauf, Dann sauf ich die ganze Nacht, Bis am hellichtigen Tag, Bis ich mein Schimm’l versauf! Nagyon büszke volt a szerkesztő a nótá­jára, mert a megszállás első napjaiban hazafias irredenta-nótának minősítették a rácok s lecsukták az öreget vagy tizenöt napra érte, börtön hiján egy jégverem fenekére. A cservenkai fiúk együtt fújták az öreg­gel az utolsó sorokat teljes érzéssel s igen­igen el tudtak szomorodni szegény szürke sorsán, de a külföldről jött, világ­járt gyerekek friss, időszerű nótát hoztak, biz­tatót, reménykedőt, azt zengték lobogó szemmel, tele tüdővel: Heute ist heuf, Morgen ist auch ein Tag; Heute Sonnenschein, Morgen Wetterschlag, — Und wenn die Wett nur heute hält, Und wenn Bie Morgen in Trümmer zerfällt, Hente ist hent’. A cigány hamarosan elleste az egyszerű melódiát s pár perc múlva már olyan lel­kesedéssel húzta, mintha soha életében mást se muzsikált volna. Erre, persze, újra inni kellett, az Eisen­­löffel-fiu fáradhatatlan volt a töltögetés­­ben, a jó borocska meg ugyancsak itatta magát. Aztán a régi, szép magyar nóták kerültek sorra s össze-összeborultak köny­­nyezve a németszavu, de magyarszivü fiuk, mikor a régi magyar haza szomorú sorsát nótaszóban siratták meg. Fogyott a ravasz ujbor, a fiúk kezdtek elázni. Az elköttyedt társaság mindjobban rááhitozott a feketekávéra. __Gyerünk, gyerünk egy feketére! _ hangzott minden oldalról. __Igen, de ne itt igyuk meg, hanem Verbászon Greifensteinnél!__proponálta Waitzenhoffer Edi a messziről jötteknek. __ Ott méri a legsötétebb feketét a leg­szőkébb kaszinnó, akihez foghatót Mün­chenben, de még Berlinben sem láttatok. Általános helyesléssel fogadták a tervet, hisz egy kis szánkózás jól is esik majd a holdas éjszakában. Kocsi, szánkó hamarosan került, szer­zett a fürge Quetschenstyl-fiu, felpako­­lódzott rájuk a társaság, a cigányok meg felkapaszkodtak az utolsó kocsira. Ez kissé nehezen ment, mert a bőgős már mozogni sem tudott, de hát csak felrak­ták azért őt is a saroglyába, mellétették a nagybőgőjét s kiadták a jelszót: — Gyerünk hát! Vorwärts! Direkció Kulán át Verbászra. Hangos kurjongatások közt indult neki a vidám társaság, csak úgy porzott a hő a tüzes paták nyomán. Hogy aztán miként folyt a mulatság tovább, arról nem szól a krónika, ne be­széljünk mi sem róla, inkább maradjunk csak Cservenkán, ahol a kora hajnali órákban befogta Samnabel, a fuvaros ösztövér-pejlovát, hogy idejében haza­fuvarozza Kuláról azt a hízott disznót, melyet Mayer Mátyás vett meg a kulai Dobacsektől s melynek hazaszállítását más az előző nap­ elvállalta. A francia szocialista párt elhatározta,­ hogy nem buktatja meg a kormány pénzügyi politikáját Páriából jelentik. Az egyes pártok, úgy lát­szik, most már végleg úgy döntöttek, hogy az új pénzügyi javaslatok gyors elintézésében segítségére lesznek a kormánynak. A szocia­lista párt vezetősége a délelőtt folyamán 29 szavazattal 11 ellen elhatározta, hogy a párt kamarai frakciójának 98 képviselőjét fel­szólítja, hogy tartózkodjanak a szavazástól minden olyan esetben, midőn a kormány a szocialisták által támadott egyes adójavasla­­­toknál felveti a bizalmi kérdést. A pártvezető­ség leszögezte, hogy semmiesetre sem akarja magára vállalni egy esetleges újabb kormány­­válságért a felelősséget és ezért még ahhoz is hozzájárult, hogy a forgalmiadó felemelésé­nek kérdésében is tartózkodjanak a szocialis­ták a szavazástól. A kamar mai ülésén elfogadta a polgári adóról szóló szakaszt, még­pedig a radikális párt következő módosításaival. Ha a kivetett polgári adó a 40 frankot nem haladja meg, akkor a jövedelmi adó fizetésére kötelezett egyének jövedelmi adójának 0,6­2 százalékát mint polgári adót számolják el. Többgyerme­kes családapák 25—50 százalékig terjedő adó­­kedvezményt élveznek. Mindazok az állam­polgárok, kik a törvény értelmében nem kö­telesek a polgári adó fizetésére, azonban ennek ellenére legalább 20 frankot adományoznak saját jószántukból az államkincstárnak, tanú­sítványt kapnak arról, hogy honpolgári köte­lességüket híven teljesítették. A radikális párt módosító indítványának elfogadása után Danthy radikális képviselő felkelt helyéről és a miniszteri padokhoz ment, ahol Pérez pénzügyminiszter asztalára több darab százfrankost tett le, kijelentvén, hogy ezt az összeget a fenti módosító szakasz értelmében önként adományozza az állam­kincstárnak. A polgári adóról szóló javaslatot erre a kamara a kommunisták kivételével egy­hangúan elfogadta. Ugyancsak megszavazta a kamara a 225 millióval felvett ingatlan-átru­házási adót is. cseh eljárást és azt írják, hogy Csehország eddig hatvan százalékban részesedett a len­gyel állatkivitelben. Egyes lapok kifejtik, hogy ez a rendelkezés komolyan veszélyezteti­ a lengyel-cseh viszonyt. A lapok Benes kül­ügyminiszterhez appellálnak. Csehország gazdasági háborút kezdett a lengyelekkel Bécsi tudósítónk jelenti: Bécsben nagy megrökönyödést keltett a cseh kormány minap kiadott rendelete, amely megtiltja a lengyel szarvasmarhák és sertések átvitelét a cseh­­köztársaság területén március 30-tól kezdő­dően. A bécsi élelmiszeripar képviselői a cseh kormány intézkedésében a Lengyelország el­leni gazdasági háború kezdetét látják. Az osztrák élelmiszerpiacot súlyosan érinti a prágai kormány rendelete és érthetetlennek tartják, hogy a cseh kormány nemcsak a be­vitelt, hanem az átvitelt is megtiltotta és ezáltal Ausztriát is bevonta a gazdasági harcba. A cseh kormány a Lengyelországban ural­kodó állatbetegségekkel okolja meg eljárását, beavatott helyen azonban úgy tudják, hogy politikai okok késztették a behozatali és át­szállítási tilalom elrendelésére, amivel viszo­nozni akarja Lengyelország vámvédelmi poli­tikáját, amely károsan befolyásolja a cseh kivitelt Lengyelországba. Az érdekelt ténye­zők Csehországnak Lengyelország iránt érzett lehangoltságát is látják ebben az intézkedés­ben, amelyhez azért folyamodott Prága, mert Lengyelország legutóbb keresztezte Csehor­szág Genfben folytatott politikáját. Mint Varsóból jelentik: A néppárt kép­viselőklubja interpellációt terjesztett be a fejmben a Csehország részéről kiadott ren­delet miatt, amely megtiltja lengyel szarvas­­marháknak és disznóknak Csehországba és Csehországon keresztül való szállítását. Az interpelláció kifejti, hogy ez a tilalom sú­lyosan megkárosítja a lengyel gazdákat, amit ellenséges cselekedetnek kell tekinteni, amely akadályozza a két ország gazdasági közeledé­sét. Az interpelláció a cseh kormány előtt való közbelépésre szólítja fel a kormányt. A lengyel lapok a legélesebben elítélik a 1926 április 1, csütörtök Kiéleződött a helyzet Pastel és Madics között A szerb miniszterelnök lemondással fenyegetődzik Belgrádiés jelentik. Az 1926—27. évi költ­ségvetés megszavazása a politikai helyzetet ki­élezte. A költségvetést úgyszólván kizárólag csak a radikális párt tagjai helyeslik, míg a kormány­koalíció többi pártja és az ellenzék egyaránt elviselhetetlennek tartják az új költ­ségvetés adótételeit. A horvát parasztpárt képviselői ezzel kapcsolatban erélyes tiltako­zásukat jelentették be a Szkupstina május 15-ig való elnapolása ellen és Radics párthívei előtt már tegnap este úgy nyilatkozott, hogy a kormánytól a Szkupstina mielőbbi összehívá­sát fogja kérni. A ma délelőtt megtartott minisztertanácson Radics tényleg azzal a követeléssel lépett fel, hogy a kormány legkésőbb április 8-ig hívja össze a Szkupstinát. A radikális miniszterek erélyesen tiltakoztak Rádics követelése ellen­ és Pasics miniszterelnök kijelentette, hogy ha Rádics nem áll el követelésétől, úgy be fogja adni lemondását. A minisztertanácsot erre félbeszakították és Pasics délután öt órakor, audiencián jelent meg Sándor királynál, aki­vel közel egy óra hosszat tárgyalt. Este hat órakor a minisztertanács ismét összeült, végleges döntés azonban mindezideig nincs. Politikai körökben Pasics lemondását biz­tosra veszik és azt állítják, ha a lemondás ma nem következik be, úgy bekövetkezik hol­nap. Pasics egyetlen komoly utódaként a ra­dikális párt másodelnökét, Ljuda Jovanovi­csot emlegetik, aki állítólag a koalíciót ki fogja egészíteni és különös tekintettel lesz arra, hogy exponált pártvezérek ne kerülje­nek a kormányba. A vér fölfrissítése céljából ajánlatos néhány napon át korán reggel egy po* hár természetes „Ferenc József“ keserű* vizet inni. Az egész világon rendelik az orvosok a valódi Ferenc József víz használatát, mert ez szabályozza a bél* működést, erősíti a gyomrot, javítja a vért, megnyugtatja az idegeket és ez* által új életerőt teremt. Kapható gyógy*­szertárakban, drogériákban és fűszer* üzletekben.

Next