Magyarság, 1926. június (7. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
Anne Ma: N. Peéry Piroska Szeretnék mesélni nektek valamit Anneról... Ne gondoljatok azon’"”! valami pletykáló kedvű vénasszonynak, sem oktalan fecsegőnek. Mesélek, mert szeretek mesélni és amit láttam, arról miért ne tudnátok ti is? Tehát: Anne ... nem dúsgazdag hercegnő, sem szegényleány, akit a mese végén elvesz feleségül a királyfi. Nem ... ha most valaki azt kérdezné tőlem, ki is volt tulajdonképpen Anne, akkor — szavamra mondom _ zavarba jönnék, dadognék és azt hiszem, azt mondanám: Anne ... hát Anne ... senki! Azt hiszem, igy mondanám. De hallgassatok csak ide. Elmondom, milyen volt Anne ... Képzeljétek el karcsú alakját, mely a kelleténél sem soványabb, s sem húsosabb nem volt. A járása? Nagyon furcsa. Mintha nem is menne, mintha a lába nem érné soha a földet. Talán helyesebben fejezem ki magam, ha azt mondom : lebegett. A haja, meg a szeme barna, szája, orra szép és rendes. Mégis, valahogy különös volt Anne arca. A szeme!... igen, két nagy, messzi néző szeme olyan furcsán, mélyen nézett bele a lelkedbe, hogy menekülni próbáltál előle. És a szája? Többnyire hallgatott. Olyan volt, mint egy sok csodát rejtegető aranykapu, amelyhez nem lehet megtalálni a kulcsot. Mikor a világra jött, csöppnyi kacsai egymásba fonódtak, mintha imádkoznék. Nem sírt, nyitva volt a szeme, csak nézett. A tudósasszony mesélte, hogy nagyon különös eset volt. Olyan félelmetes csend volt a szobában, hogy be kellett fognia a fülét, a keze remegett és nem mert a gyermekhez nyúlni, aki csak nézte, nézte mereven. Azután gyorsan megfürdette, bepólyázta, közben pedig a félelem vadul szorította a szívét. Jó, hiszen volt már egy-két esete, mikor az anya meghalt szülés közben, de előbb jajgatott, vagy hánykolódott, de itt semmi, semmi... Csendesen feküdt és csendesen halt meg. A pénzt, amelyet a segédkezésért kapott a tudósasszony, odaadta a plébánosnak. Azt mondta: égeti a tenyerét. A szomszédasszony, aki szívességből szoptatta a gyereket, azt mondja, hogy sohasem sírt. A kis Anne csendesen feküdt a pólyában és a keze minduntalan összekulcsolódott. És csak nézett... nézett. Most elmondom nektek, mit láttam a saját szememmel. Akkor Anne már nyolcéves lehetett. Az apja otthagyta a szomszédasszonynál és valahonnan a messzi városból küldte a pénzt. Az emberek azt beszélték, hogy megházasodott és gyerekei is voltak akkor már... Egy nap, kora hajnalban, amikor a nap sem kukkantott még ki Kelet aranyablakán, a réten át az állomásra akartam jutni. Ahogy megyek, mendegélek, egyszer csak gyökeret ver a lábam. A domb tetején a tavaszi virágokat új reggelre ébresztgette a váratlanul kibukkanó nap és ott a fényben, a virágok között, láttam Annét, amint énekelt és táncolt... Édes Istenkém! Milyen ének és micsoda tánc volt az! Mintha ezer pacsirta énekelt volna szerelmes szível, mintha liliomlelkü apácák énekeltek volna a rácsok mögött mennyei Vőlegényüknek, mintha... képzeljetek el valami csodálatos hangot, amelyet csak legmélyebb álmotokban hallhattok és ha felébredtek, nem marad semmi egyéb emlék, mint boldog, megnyugtató érzés a lelketekben, ami gyengéd és kedves, mint a fészkéből kiesett pihés madárfióka. A tánc? A páva káprázatos legyező- nyitása, pehelykék lebegése, virágok hajladozása, angyalok ünnepi tánca, amelylyel egy-egy nagyon kedves lélek megérkezésekor kedveskednek ... Ne rójjátok fel nékem bűnül, ha mondom: mindezt felülmúlta Anne tánca ! Álltam és néztem... a virágok lassan himbálódzni kezdtek a tánc ritmusára, a nap is, meg a felhők, mind, mind táncoltak ... Táncoltak a fák, megindult a domb, a szél, mint valami óriási templomi orgona zúgott és kísérte az éneket. Észrevettem, hogy én is táncolok. Belém lépett a rémület. Eszembe jutott, hogy anyám nagy darab lekváros kenyeret adott nekem, valamikor régen, amikor még kicsi emberke voltam és én akkor eldobtam nagy mérgemben, mert még nagyobb darab kenyeret akartam. Meg fogok halni. Ez az utolsó órám! Jaj, mennyi bűnöm van! Mit kell majd bűnhődnöm?!... Zúgtak, zavarogtak bennem a gondolatörvények, azután lassan minden elcsendesedett. Istenre gondoltam és imádkoztam... Anne elment mellettem. Összekulcsolt kezekkel és révült szemmel. Lassan elment ... És én imádkoztat. Sokáig. Mire a valóságra eszméltem, dél volt. Néztem az aranyszínben izzó eget, a csodálatos tájat, feküdtem a virágos réten és Istenre gondoltam. Bizony, furcsa ezt így elmesélni. Közületek még senki sem ismeri, senki sem látta őt... Én láttam. De nem akarok hosszasan Anne különös táncán merengni, elmesélem nektek a folytatását is. Anne nőtt, növekedett. Tizenhatéves lett. Az emberek nem beszéltek vele szívesen és nem szerették, ha rájuk esett Anne pillantása. Többször megfigyeltem, ilyenkor mindig összefogták szorosan a leendőt, vagy kabátjukat. Egyetlen ember volt csak, aki kereste a találkozást Valami kósza legény, aki nemrég jött a városunkba. Senkivel sem volt dolga és semmi mást nem csinált, mint hegedült. De hogyan hegedült! Amikor c Jukar Márton meghallotta, sírva ment be a házba és mire kijött, a két keze tele volt pénzzel és osztogatta boldog, boldogtalannak. Csak mikor abbahagyta a különös legény a hegedülést, akinek nem tudtuk —még most sem tudjuk — a nevét, akkor tért magához Márton lassan kint. A dallal együtt elszállt a jósága is és most már visszavette volna a pénzt, de senki sem adta. őrjöngött dühében és a porban fetrengett, amikor az üres ládára gondolt. És mert gazdag ember volt, a veje, a polgármester, aki alig győzte a csúf és fukar Márton halálát várni, amikor meghallotta ezt a csodálatos történetet, úgy érezte, hogy őt magát károsították meg. Azt hiszem, el tudjátok képzelni a polgármester úr haragját. Azt mondta, hogy ő majd elbánik a boszorkánymesterrel. Bizony, csodákkal teljes nap volt az, amikor a hegedűs elment Anne ablakához és ott játszott. Egyszerre csak megszólalt Anne hangja. Zeng, száll a hang, összeolvad a hegedűvel, majd elhagyja, azután megint találkoznak. Ahogy ott hallgatják az éneket összekulcsolt kézzel az emberek, jönnek ám nagy derrel-durral a polgármester úr katonái. Anne már a hegedűs mellett állt akkor és szállt, röpült a dal. A katonák mindig csendesebbek lettek, a lendület megfagyott bennük. Olyan volt az egész csoport, mintha mindegyik meghalt volna. És halottdermedten várnak, várnak valamire ... ők ketten pedig, testvéreim, _ Anne és a hegedűs — lassan elindultak. Mentek-mendegéltek. A dal itt rezgett még sokáig a fülünkben. A szél nekikeveredett. A fák mélyen unCTIRSifi 1926 juntus 1, kedd A párisi lapok élesen támadják Bethlen Istvánt A frankperben hozott ítélettel a francia sajtó eleddig nagyon tartózkodóan foglalkozott, szinte meglepetésszerűen őrizkedett a véleménynyilvánítástól. Annál feltűnőbb, hogy mára a párisi lapok egyöntetűen nekitámadnak a magyar kormánynak, sőt a magyar igazságszolgáltatásnak is. úgy látszik, csak a múlt hét végére érkezett meg Párisba Clinchant budapesti francia követ jelentése s ennek alapján a külügyminisztérium olyan utasítást adott a sajtó számára, hogy éles hangot üssön meg a magyar kormánnyal szemben. A lapvélemények közül legfeltűnőbb a Temps, a Quai d’Orsay félhivatalos orgánumának a cikke. „A magyar botrány is a népszövetség“ címmel azt írja a lap, hogy a magyar kormány felelőssége a frankügyben, a tényállás szerint, ■ súlyosnak látszik. A cikk szerint lehetetlen megengedni, hogy a budapesti ítélet pontot tegyen az ügy végére, amely különben magától is újra talpraugrik. Az ügy nem egyedül Franciaországot érdekli, hanem Középeurópa valamennyi hatalmat, amelyiknek biztonsága a fennálló szerződések szilárd fenntartásától és gondos végrehajtásafügg. A népszövetség nem maradhat közömbös a franküggyel szemben és semmi csodálnivaló nincs azon, hogy a prágai kormány az ügyet a népszövetségi tanács elé kivánja vinni. Foglalkozik a cikk Magyarország pénzügyi ellenőrzésének kérdésével is s azt mondja, hogy az ellenőrzés felfüggesztésének ügye egészen másképpen alakul Magyarországon, mint Ausztria esetében, mert a frankhamisítás ügye, amely a legmagasabb körökig nyúló bűnrészességet tárt fel, megnehezíti az ellenőrzés azonnali felfüggesztését. A cikk azzal végződik, hogy a Bethlen-kormány helyzete megnehezült és kínossá vált. A Malin azt írja, hogy a frankperben érdekelt kormányok nincsenek megelégedve azzal a móddal, ahogyan a frankper főtárgyalását lefolytaták. Bethlen István közbelépésére enyhítő körülményeket vettek figyelembe Windischgraetz herceg javára és ezzel a miniszterelnök vétett ama tartózkodás ellen, amelyet egy kormány fejének szem előtt kell tartania. A lap kifogásolja, hogy fontos tanukat egyáltalán nem hallgattak ki és hogy Telekit, valamint Zadravetzet nem helyezték vád alá, végezetül pedig azt mondja, hogy a francia kormány a frankügy részleteinek ismeretében egészen más végső következtetéseket von le, mint Bethlen István gróf. Az Echo de Paris kétségbevonhatatlannak veszi a magyar kormány bűnösségét, de nem találja szerencsésnek azt a szándékot, hogy a népszövetség elé vigyék a frankügyet, a népszövetségben uralkodó „ostobaság és álszenteskedés" miatt. Jobbnak vélné, hogy a kisántant államai sakkban tartsákMagyarországot és megakadályozzák a kilengéseket. A lap egyébként megállapítja, hogy a főtárgyalás rácáfolt Bethlen István első álláspontjára, amely az volt, hogy a frankhamisítók közönséges bűncselekményt követtek el és csupán saját hasznukra akartak dolgozni, mert kiderült, hogy a bűncselekmény, amelyben az államnak és társadalomnak előkelő személyiségei vettek részt, kizárólag politikai jellegű volt. A Home Libre szerint „különös cinizmusa kell ahhoz, hogy a frankperbe hozott „botrányos ítélet“ után Bethlen István a pénzügyi ellenőrzés felfüggesztését remélhesse. Jellemző, hogy ez a szocialita orgánum még Vázsonyi Vilmos halálát is belekeveri a frankügybe, mondván egyebek közt a következőket: „Az angol és amerikai sajtó csatlakozik a francia sajtó elítélő kritikájához és Magyarországból semmi sem érkezik, már csillapítólag hatna. Jól eső úlna hallani, hogy a magyar kormány elégedetlen a bíróság elnézésével szemben. Ehelyett Vázsonyi titokzatos halálát kaptuk hírül.“ Az Oeuvre azt írja, hogy az ítélettel még nem ért véget a frankügy. Clinchant budapesti francia követ felnyitja Briand szemét és feltárja előtte annak az összeesküvésnek fontosságát, amelyet Budapesten szőttek Franciaország ellen, a trianoni szerződés ellen és a béke ellen. Minden okmányt közölni fognak, hogy világosságot derítsenek arra a támogatásra, amelyet Windischgraetz élvezett. Ezekből az okmányokból ki fog derülni elsősorban, hogy a hamisbankók gyártására szolgáló gépet a pénzügyminiszter rendelte és fizette ki hivatalosan. Ha majd mindenki meg lesz győződve Bethlen szerepéről, akkor a népszövetséget fogjuk megkérni, hogy dolgozzon ki nemzetközi egyezményt a pénzhamisítók ellen. Müasztalosnál háló-, ebédlő-, urlezobált jótállással. Vidékre gondol Ifj. Tóth Kálmán csomagolás müasztalos IV, Semmelweis-u. négy Száztizennégy a száztizennégy diák küzdelme a középiskolások olimpiászán — A Magyarság tudósítójától. — Évről-évre olimpiászra gyűlnek össze Magyarország diákjai. Írásbeli és szóbeli versenyeken azt döntik el, hogy az érettségire induló néhány száz jeles diák közül tanulmányban kik a legjelesebbek. Pintér Jenő Budapest fővárosi tankerületi főigazgató alapította a háború után ez új olimpiászt és azóta évről-évre keményebb felkészültséggel gyűlnek föl a versenyekre a főváros és a vidék maturandusai. Előzetesen odahaza az egyes középiskolákban kiselejtező versenyeket szoktak tartani, úgyhogy ennek az országos versenynek döntőjébe belekerülni már maga is nagy tisztesség. A versenyek színhelye idén: a Markó-utcai Berzsenyi Dániel-főgimnázium és Bolyai főreáliskola. Vasárnap folyt le az ez évi verseny, mely munka is, de ugyanannyira ünnepnek is számít. Lányok is szoronganak a jelöltek között. Ezeknek a tudása rendszerint mutatósabb, de a versenyek koszorúi eddig nem igen hullottak leányi homlokokra. A 114 versenyzőből 20 a vidéki, idén aránylag kis szám, talán a vidéket is jobban sújtja idén a gazdasági baj, a pesti diák viszont itt helyben kapja a versenypályát. Szállást, ellátást különben a vidékiek is évről-évre ingyen kapnak. Első tárgya a versenyeknek most is a magyar nyelv és irodalom. A verseny írásbeli részének tétele: A cigány alakja a magyar költészetben. A szemek fölragyognak a tétel hallatára. A téma könnyű és szép, hiszen szinte minden költőnk foglalkozott a cigánnyal. De kell hozzá irodalmi olvasottság is. Az írásbeli után öt egysoros idézetet olvas föl a vezető tanár és a versenyzőnek fél perc alatt föl kell jegyezni egy-egy szeletke papirosra, hogy kinek milyen művéből való az idézet. Ez a pontosság hat leánytanulónak láthatóan nagyobb fejtörésébe kerül. Pedig mind a hat közismert, elég gyakran idézett sor. Másik teremben ugyanakkor a legjobb latinisták mérkőznek. 25 sort kell fordítani Ciceróból, elég nehéz részletet. Itt már csak 24 tanuló. Van a dolognak nehezebb része is: magyar szöveget kell klasszikus-latinra fordítani. A történelmi verseny főtétele: Magyarország és Lengyelország történetének érintkezési pontjai a XVII. században. Mellékfeladat volt fél-félperces idő alatt leírni a választ hat kérdésre. Részt vett 26 tanuló, köztük 4 leány, s a versenyzők között volt öt vidéki. Matematikai verseny, két tétel. 1. Egy növekedő számtani haladvány differenciája egyenlő az első taggal. Egy geometriai haladvány első tagja egyenlő 1-el. Szorozzuk meg egymással az egyenlő sorszámú tagokat és határozzuk meg az így kapott sor összegének képletét. 2. Egy gömb sugara egyenlő r-el, mily távolságra kell lennie a P pontnak, hogy a P, csúcsponttal bíró gömböt érintő kúp palástjának felszíne egyenlő legyen a vele közös nagyobbik gömbsüveg felszínével. Részt vett 33 tanuló, köztük 4 leány. Fizika. Első tétel: Adva van két vezető golyó, az egyiknek sugara 10 cm., a másiké 20 cm., a két golyó központjának távolsága 125 cm. Mekkora munkát kell végezni, hogy az első golyó plusz 20 egység, a második golyó plusz 40 egység elektromos mennyiséget adjanak. II. tétel: Mennyi a rezgésünkben a rezgési szám, ha lambda,560 m, hullámhosszúságú hullámrezgésre rezonáljuk. Földrajz: Főtétel: A magyar Alföld átalakulása az emberi kéz munkája által. Ezenkívül melléktétel volt és pedig 5—5 perc alatt kellett leírni a választ a következő három kérdésre: 1. Csonkamagyarország bányái. 2. Magyar utazók és felfedezők Ázsiában. 3. Ausztrália városai a lakosság hozzávetőleges számával. Részt vett 14 tanuló, köztük egy leány. Szabadkézi rajz: Vázában lévő virágokat kellett tetszésszerinti technikával, megrajzolni vagy festeni. A Magyarság közölni fogja a versenypályamunkák elbírálása után a győztes diákok névsorát is, hadd tudja meg az ország, hogy kiktől kell a jövőben a legtöbbet Hónaljszörök, karja Bábszörök, gyors és fájdalom nélküli eltávolítására szolgál a bár- Isonyos - '". Yessin-Créme, hajakat nyomban Bubifrizurások a világmelv a feloldja, tarkón használják. A shirti Yes találmánya. Kapható minden szaküzletben. Ha tartózkodási helyén nem volna, akkor forduljon a feltaláló vállalathoz. [YES R.-T. magyarországi központja _____Budapest 7*3. Postafiók 15 fiai