Magyarság, 1926. június (7. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

1926 juntas 1, kedd __________________ W lCTIRSlB_______________________ _______________/___________3 Tizenkétórás illésekben tárgyalják Pilsudski nem fogadja el a lent az appropriációs javaslatot gyei köztársaság elnöki tiszjét Összeomlottak a Haller István ellen emelt vádak A múlt esztendő elején liberális-radikális körök éles hajszát indítottak Haller István nemzetgyűlési képviselő ellen, aki akkor éppen propagandakörúton volt Amerikában. Azzal vádolták, hogy anyagi ellenszolgálta­tások fejében előnyös szerződéshez segítette a kultuszminisztériumban a Mátravidéki Fa­ipari Részvénytársaságot, amelynek igazga­tósági tagja volt. Haller csak nagy későre értesült Amerikában az ellene indított haj­száról, amikor már Pakots József a nem­zetgyűlésben összeférhetetlenségi bejelentést is tett ellene. A hajsza nagy szerepet játszott abban, hogy Haller sietve visszatérjen Ame­rikából s szembenézzen ellenségeivel. A nemzetgyűlés összeférhetetlenségi ál­landó bizottsága teljes részletességgel meg­vizsgálta az ügyet s nemrég befejezte az előkészítő eljárást. A plénum elé terjesztett bizottsági jelentés alapján a nemzetgyűlés mai ülésén sorsolták ki Haller ügyében a tizenkéttagú ítélő zsűrit. A zsűri eskütétel után nyomban összeült s Podmaniczky Endre báró korelnök vezetése mellett olyképpen alakult meg, hogy Kenéz Bélát választotta elnökévé és Meskó Zoltánt jegyzőjévé. A megalakulás után Oberhammer Antal előadó ismertette az előkészülő eljárást, majd az ítélethozatal következett. A zsűri tagjainak három kérdés felett kellett dönteniök. Az első kérdés az volt, vájjon részesült-e Haller Ist­ván az üggyel kapcsolatosan anyagi haszon­ban? A zsűri tizenegy szavazattal egy ellené­ben kimondotta, hogy anyagi haszonban Hal­ler nem részesült. A második kérdés arról szólott, hogy történt-e egyáltalán közben­járás? Tíz szavazattal kettő ellenében meg­állapították, hogy nem volt közbenjárás. A harmadik kérdés az volt, várjon Haller Ist­vánra nézve involvált-e összeférhetetlenséget az a körülmény, hogy a Mátravidéki Faipari részvénytársaság összeköttetésbe került a kul­tuszminisztériummal? Hét szavazattal öt el­lenében kimondotta a zsűri, hogy az össze­férhetetlenség esete nem forog fenn. Az ítélőzsűri határozata után kétségbe­­vonhatatlanul meg lehet és meg kell állapí­tani, hogy a baloldal nem nagyon válogatós a harci eszközökben, amikor intranzigens ke­resztény politikusok ellen kezd támadásba, s alaptalan suttogásokra is könnyen felépíti a legsúlyosabb vádakat, amellyek azután tár­gyilagos megvilágításban következetesen össze­omlanak. Az ítélőzsűri döntésével egyébként az ügy még nem nyert elintézést, mert Haller bűnvádi feljelentést tett rágalmazói ellen. Varsó, május 31 (A Magyarság kiküldött tudósítójának távirata ) Ma délelőtt 10 órára ült össze a szejm pa­lotájában az elnökválasztó lengyel nemzet­gyűlés. A városban mindenütt erős rendőri és katonai készenlét van. Az utcák a szejm felé lezárva és az ember csak sokszoros iga­zoltatás után juthat tovább. Bent már korán gyülekeztek a képviselők és a közönség. A karzatok zsúfolva diplomatákkal és hölgyek­kel. Az újságírók közt nyolcvan külfödi tu­dósító foglal helyet. Rataj, szejm-marsall 10 óra öt perckor nyitotta meg a gyűlést. A szociáldemokraták nevében Marek képviselő Pilsudski táborna­gyot ajánlotta megválasztásra, míg a jobbol­dali pártok részéről Brinszki Adolf grófnak, Posen vajdájának jelöltségét jelentette be Glembinszki. A pártok tagjai, néhány képviselő kivéte­lével, közük Vitos, volt miniszterelnök, aki távolmaradt , teljes számban megjelentek. A jobboldalon a parasztok nemzeti viselet­ben és a papok, balról, elől a szocialisták, mögöttük a zsidók és a nemzetiségek foglal­tak helyet. A baloldal, természetesen, Pil­­sudski-párti, a jobboldal Brinszki mellett van, a centrum semleges álláspontra helyezkedett, a Piant-párt szabadkezet engedett tagjainak, a nemzeti munkáspárt viszont elhatározta, hogy fehér lappal szavaznak. Rataj, evikkeres, szürkeruhájú fiatalember, csenget, amikor megnyitja az ülést, majd megnevezi a jegyzőket, ezután az egész nem­zetgyűlés imádkozik. Mindenki feláll. A két jelölt nevének bejelentésekor a karzat egyes részein lárma támad. Rataj marsall a csen­gővel az asztalt verve, erélyesen figyelmezteti a hallgatóságot, elrendeli a zavargók kiveze­tését és megkezdődik a szavazás. A jegyző olvassa a névsort. Egymásután állnak fel a képviselők, járulnak az urnák­hoz. Teljes csendben negyvenöt percig tart a szavazás. Utána Rataj marsall tizenöt percre szünetet rendel el, majd mikor újra megje­lenik, jobbról néhány kiáltás hallatszik: — Erőszak, erőszak! Az elnök újra csendre inti ezúttal a képvi­selőket és kihirdeti az eredményt. Fehér lap­pal szavazott 61 képviselő, Pilsudski 297 sza­vazatot kapott, Bninszki 193-at, Rataj mar­sall bejelenti, hogy a lengyel köztársaság elnökévé Pilsudskit abszolút szótöbbséggel megválasztották. Balról taps­zok fel, jobb­ról zavaró közbekiáltások, majd mikor csend lesz, felolvassák a jegyzőkönyvet, ekkor a középről egy erős hang amnesztiát követel a politikai foglyoknak. Pilsudski tábornagyra szavaztak a baloldali pártokon kívül a nem­zetiségi kisebbségi képviselők és a Vitos-párt egy nagy része is, míg a jobboldali pártok, s köztük a keresztény demokraták — ez Kor­­fanty­ pártja — nagyobbrészt üres szavazó­lapokat adtak le. Az ukrajnaiak a himnuszt éneklik, a többi képviselő pedig csendben el­vonul a teremből, miután az ülést bezárták és a választás teljes rendben, minden zavar nélkül véget ért. A választás eredményét Bataj és Tromp­­cinski szenátus elnök közölték Pilsudskival, aki egész Lengyelország óriási megdöbbené­sére kijelentette, hogy a köztársasági elnök tisztét nem fogadja el és maga helyett ajánlja Moscicki professzor, gyárigazgató, vagy Zdziechowski Marian vilnai egyetemi rektor megválasztását. Ez utóbbi, mint ismeretes a Magyarság olvasói előtt, lelkes magyarbarát és országunk kitűnő ismerője. Lengyelország­ban teljes a tájékozatlanság, Pilsudski maga­tartását senki sem érti. Pilsudskinak Ratajhoz intézett levele a kö­vetkezőképpen hangzik: Marsall úr! Köszönöm a nemzetgyűlésnek a megválasztást, mely másodszor törvénye­síti tetteimet, történelmi szerepemet, mely eddig meglehetősen széles körben találkozott ellenzéssel, vagy legalább is nélkülözte sok alkalommal a rokonszenvet. Köszönöm a meg­választást, — ámbár nem egyhangú, mint 1919 februárjában — de, sajnos, nem fogad­hatom el. Nem találok önmagamban feledést, bizalmat a munkához, amelyet egyszer már végeztem és bizalmat azokhoz, akik­et állásra hívnak. Sokkal erősebben emlékszem a meg­gyilkolt Narutovicz elnök tragikus alakjára, akiről a fenyegető sorsot nem tudtam elhárí­tani és erősebben gyermekeim elleni brutális támadására. Nem mulaszthatom el, hogy ne hangsúlyozzam még egyszer: nem élhetek munka nélkül, már­pedig az érvényben lévő alkotmány a szó szoros értelmében eltávolítja az elnököt a komoly munkától. Túlságosan sokat kellene szenvednem és sokba kellene belenyugodnom, ehhez pedig más karakterre lenne szükségem. Bocsánatot kérek a csaló­dásért, amelyet okoztam azoknak, akik mel­lettem szavaztak és akik a nemzetgyűlés ter­mén kívül is ugyanezt kívánták. Lelkiismere­tem, amelyhez az utolsó napokban ezerszer is fordultam, nem engedi meg, hogy a válasz­tást elfogadjam. Amikor még egyszer köszöne­tet mondok megválasztásomért, kérem, válasz­szák meg a köztársaság új elnökét a legrövi­debb időn belül, adja Isten, szerencsésen. Pilsudski s. k. Pilsudski megválasztása óriási örömet kel­tett a városban. Ezernyi tiszt vonult fel a Ponietowski-szoborhoz. A munkásság beszün­tette a munkát és tüntető menetekbe tömö­rült. A házakat fellobogózták és a tüzérség ü­dvlövéseket adott le. Amikor azonban hire terjedt, hogy Pilsudski elutasította a köz­­társasági elnökséget, teljes zavar keletkezett. Politikai körökben teljes a tanácstalanság. A helyzet az, hogy Bninski jelölése után Pilsudski a jobboldallal való megegyezést lehetetlennek tartotta és a belső küzdelmek kiélesedésétől félt. A tábornagy nem akar hatalom nélküli államfő lenni és egyesek lehetségesnek tartják, hogy az alkotmány reformja után újra megválasztva, elfogadja majd a köztársasági elnökséget.. A pártok állandóan tanácskoznak. A munkásság és polgárság városszerte Pilsudski mellett tüntet. Thury Lajos — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés többsége ma határozattá emelte az egységes párt részéről előterjesztett­et az indítványt, hogy az appropriációs ja­vaslat tárgyalása alatt tizenkétórás üléseket tartson a Ház. Ilyenformán holnaptól kezdve délelőtt tíz órától este tíz óráig egyfolytában ülésezik a nemzetgyűlés. A kormány és pártja arra számít, hogy a tizenkétórás ülések né­hány napon belül teljesen kifárasztják az ellenzéket s igy a népszövetségi tanács ülé­seinek megkezdése előtt törvényerőre emel­­kedhetik az appropriációs javaslat. A javas­lat letárgyalása után Bethlen István gróf mi­niszterelnök és Bod János pénzügyminiszter hazaérkezéséig a nemzetgyűlés szünetet fog kapni. Az ülés megnyitása után Szcitovszky Béla elnök jelentette, hogy Apponyi Albert gróf levelet intézett hozzá, amelyben köszö­netet nyilvánította a nemzetgyűlésnek a nyolcvanadik születésnapjáról való ünnepi megemlékezésért. Ezután folytatták az appropriációs tör­vényjavaslat vitáját. Az első szónok T­a­­mássy József volt, aki a tisztviselőkérdés­sel foglalkozott. A közalkalmazottak rend­kívül súlyos áldozatokat hoztak s ezért mél­tánytalan úgy beállítani a dolgot, mintha érdekükben sújtanák súlyos adókkal a né­pet. A köztisztviselők létszámáról hamis adatok kerültek a nyilvánoság elé. Az üzemi tisztviselők leszámításával ugyanis a közt­tisztviselők létszáma békében 99.000 volt, ma pedig 45.000, ami a békebeli létszámnak 46 százaléka. Ez sincs ugyan arányban a terü­leti megcsonkítással, de tekintetbe kell venni, hogy a birói és közigazgatási teendők a békekötés óta rendkívül megszaporodtak. A nyugdíj kérdést nem tartja megoldhatat­lan problémának, de külföldi kölcsönnel sem lehet rendezni. Nagy igazságtalanság, hogy a nyugdíjasok között különbséget tesz­nek a nyugdíjazás időpontja alapján. Arra kérte a kormányt, hogy ezt a sérelmet repa­­rálja. A törvényjavaslatot megszavazta. Strauss István félreértett szavai hely­reigazítása címén szólalt fel, majd összefér­hetetlenségi bejelentést tett önmaga ellen, mert az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár igazgatósági tagjai sorába választotta. Tu­domása szerint a takarékpénztár nincs sem­miféle nexusban az állammal, azért mégis szükségét látja annak, hogy az összeférhe­tetlenségi bizottság foglalkozzék az üggyel. A bejelentést áttették az összeférhetetlenségi állandó bizottsághoz. Az appropriációs vita második szónoka P­e­y­e­r Károly volt. Nem ismerte el a kor­mánynak azt a jogát, hogy kétévi költségvetés megajánlását egy javaslatban kérje. Nagy részletességgel foglalkozott az adópolitikával, majd jónak látta nekitámadni a menekült tisztviselőknek, akikkel szemben azt a vádat kockáztatta meg, hogy lerontották a magyar tisztviselő kar nívóját. Végül a munkanélkü­liség kérdésével foglalkozott. Adatokat olva­sott fel, amelyek szerint körülbelül 116.000 munkanélküli van az országban. A szanálás­sal nagy mértékben csökkent a tömegek vá­sárlóképessége és ez az oka a munkanélküli­ség rohamos növekedésének. A törvényjavas­latot nem szavazta meg. Az elnök ezután szavazásra bocsátotta Da­­basi-Halász Móricnak és társainak azt az in­dítványát, hogy a felhatalmazási javaslatot holnaptól kezdve tizenkétórás ülésekben tár­gyalják. A nemzetgyűlés többsége határozattá emelte az indítványt, mire az elnök bejelen­tette, hogy a Ház holnaptól kezdve délelőtt tíz órától este tíz óráig egyfolytában ülésezik. Rövid szünet után kisorsolták Haller Ist­ván ügyében az összeférhetetlenségi ítélő bi­zottság tizenkét rendes és három póttagját. A bizottság tagjai nyomban letették az esküt, majd az elsőszámú bizottsági terembe vonul­tak, hogy megkezdjék házszabályszerű műkö­désüket. Az appropriációs javaslat vitáját holnap folytatják. Az ülés három órakor ért véget. A miniszterelnök megérkezett Genfbe Genfből jelentik: Bethlen István gróf mi­niszterelnök ma délben 1 órakor Bod János pénzügyminiszter, Szabóky Alajos államtit­kár, Jakari Oszkár miniszteri tanácsos, Lu­kács György pénzügyminisztériumi titkár és Vágó Kálmán külügyminisztériumi titkár kí­séretében Genfbe érkezett. meghajoltak, amerre ők mentek, a réten, a dombon fel, ahol egyszer Annet láttam táncolni, réges-régen. Az emberek tágra­­meredt szeméből kibuggyant a könny. A fák hullatták leveleiket, a virágok a szir­mokat, megfeketedtek a füvek. Csak néhány talpalatnyi föld volt üde, zöld, a lábnyomok, a dombra felfelé, az égbe ve­zettek. Sokáig, sokáig álltunk ott és mi­kor lassan hazatértünk, mindegyikünk meggyújtotta a mécsest, a halottakért égőt és sírtunk egész éjjel. Nem tudom, miért mesélem én el ezt nektek? Talán nem is értitek meg, hogy mit meséltem. Ha visszagondolok a tör­téntekre, úgy, ahogy mindezt láttam, bol­dog vagyok. Én láttam őt, láttam a mási­kat is. Hallottam őket és ott voltam, ami­kor elmentek ... Ha városunkban valaki meghal, halála órájában hallja őket... A leányt és a hegedűst. Ők kísérik át a dombon túlra, ahol talán nem peregtek le a virágszirmok, nem pusztul el a virá­gos mező... Mindnyájan odajutunk. Te is, én is. Én előbb ... Talán azért meséltem el ezt a mesét, mert hallom a halkan búgó, zúgó szelet, hallom nagyon messziről, sejtel­mesen, lágyan a gyönyörű duót... Las­san elfordulok mindentől. Hiszen szép itt, hiszen jó itt, de ... Mindnyájan meghalunk. Én is, te is. A hangok közelednek és lassan kint nem ér­zem azt, hogy testem van. Olyan jó érzés. Észrevétlenül hátat fordítottam minden­nek. Megyek eléjük. Most még egy pilla­natra megnézlek benneteket jól. De sokan vagytok, akik nem tudjátok a tekintete­met kiállani! Én szeretlek titeket... A szeretet vele­tek! _ Már itt vannak! És én megyek, s velük énekelek és a fekete füvön, ahová a lábam lép, dús pompába szöknek a vi­rágok. kávéházakban, vendéglőkben, étter­mekben a Magyarság­ot kérjél Pilsudski kije­lntette, hogy a parlament jogait meg kell nyirbálni Pilsudski marsall nyilatkozott azokról a változtatásokról, amelyeket az alkotmányban végre óhajt hajtani. Rámutatott arra, hogy a lengyelországi események annak az általános válságnak következményei, amelyek a parla­­mentarizmus életében világszerte megnyilvá­nulnak. Ennek a válságnak orvossága abban áll, hogy az ügyeket olyan felelős kormány vezesse, amely a pártoktól függetlenül is ha­tározhasson. Ma a helyzet az, hogy a minisz­tereknek elsősorban a parlamenti csetszövé­­nyekhez kell érteniök. Ezek a cselszövények annyi idejüket rabolják el, hogy naponként alig egy félórát tudnak szentelni annak a munkának, amelyért felelősek. Pilsudski nem helyesli, hogy a képviselők nem tartoznak semmiféle felelősséggel, továbbá, hogy az államéletben a pártok és klikkek protekciója érvényesül. Ellensége annak, hogy a parla­ment bárminő befolyást is gyakoroljon a kormány megalakítására. Ennek az utóbbi álláspontjának megindokolásában Pilsudski rámutatott arra, hogy ha az elnök csalódik a miniszterek megválasztásában, ennek a hi­bának a kijavítása sokkal könnyebb, mintha a kormány kötelezettségeket vállal a pártok­kal és klikkekkel szemben. — Remélem, — fejezte be Pilsudski nyilat­kozatát — hogy a szenátus és a diéta nem ra­gaszkodik majd a parlamentarizmus rossz hagyományainak fenntartásához, mert ez csak arra vezetne, hogy újabb és még élesebb válság támadna, már­pedig úgy a törvény­hozó testületeknek, mint az országnak az az érdeke, hogy ezt elkerüljük. 9 Fritt A?0: nyári takarók legszebb, le■j­óbb és legolcsóbban VILCSEK VILMOS vászon- é­ fehérnemű­ raktárában Budapest, IV., Kecskeméti­ utca 9. szám

Next