Magyarság, 1926. június (7. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
1926 Júmtus 1, kedd Apponyi Albert gróf beszéde a kőszegi nagygyűléséé a Mi és tudomány vitájáról Kőszeg, május 30 (A Magyarság kiküldött tudósítójától) Kőszeg azok közé a kevés magyar városok közé tartozik, ahol a beszélő kövek védőgátján megtörik és erőtlenül hull vissza a változó idők minden hullámverése. Itt az emberek négyszázesztendős házakban laknak és öles falak mögül szemlélik a viharok járását, nem ismernek áramlatokat és nem ismernekdivatot. Jurisich Miklós várbástyái körül még ma is tajtékpipából és szélkakasos kéményekből száll a füst az égre, az asszonyok és lányok még ma is hosszú szoknyában járnak és senki sem szégyenli a papi személyeket hangos dicsértessék az Úr Jézus Krisztussal köszönteni. Kőszegen a történelem órája a legszerencsésebb időben állott meg, amikor a mutató még a tisztesség, a becsület és a józanság felé haladt lassú, de biztos ballagással és hiába vertek körülötte a szomszédos órák forradalmat, Burgenlandot, átcsatolást és szociáldemokráciát, ez az óra nem mozdult többé s ma is ott áll, ahova a többi szeretne visszatérni. Kőszeg a nyugalom városa. A meghasonlás itt ismeretlen dolog, de lelkesedni is kevesen látták. Maguk az öreg bennszülöttek csodálkoznak legjobban rajta, hogy az egész város lobogóval van tele s hogy a Katolikus Népszövetség vasárnapi gyűlése nagyobb forradalmat csinált közöttük, mint maga a forradalom. De amit nem tudott elérni a magyar história utolsó évtizedének egyetlen zajos eseménye sem, azt elérte a nemzet pátriárkája,Apponyi Albert gróf, aki nemrégiben lett földbirtokosa Vas megyének. A nyolcvanadiküütetése napján európaszerte ünnepelt Apponyi Albert gróf megígérte ugyanis, hogy a Katolikus Népszövetség vasárnapi gyűlésén részt fog venni, s így Kőszeg csak önmagát becsülte meg, amikor szokott nyugalmából kizökkenve, a magyar nemzet élő legnagyobb reprezentánsát kivételes lelkesedéssel és hódolattal várta falai közé. Iygy érzem, Itthon kell lennem !" A Katolikus Népszövetség vasárnapi gyűlését ünnepi szentmise vezette be, melyet Kincs István helybeli apátplébános celebrált, mig a szentbeszédet P. Badalik Bertalan domonkosrendi szentatya mondotta. Mise után a lakosság állandó ünneplésétől kisérve, Apponyi Albert gróf is a városba érkezett, ahol a gimnázium tágas udvarán már ezrekre menő tömeg várt megjelenésére. Hatalmas éljenzés fogadta Apponyi Albert grófot, aki Nagy Balázs gimnáziumi igazgató üdvözlő szavaira rövid beszédben válaszolt s a katolikus hit boldogító erejét fejtegette. — Nincs kínosabb az emberre, mint a bizonytalanság, — mondotta a többek között. — Kinek kínja az, ha egy komoly lélek nem tud az élet problémái között eligazodni s nem tudja, hogy mi következik a halál után. Az első, amit a katolikus vallásnak köszönhetünk, a túlvilági élet biztonsága, az a kétségbevonhatatlan felelet, amit erre a katolikus egyház megad. — Hogy mi vár ránk a földön túl, s hogy mi ennek a bámulatos világnak az eredete, ezek a kérdések már a legbölcsebb lángelméket foglalkoztatták, de az igazat egyik sem tudta megmondani. S ime ma ott tartunk, hogy a katekizmus elolvasása után az iskolás gyerek is többet tud ezekről a problémákról, mint a világ összes bölcsei együttvéve. Apponyi ezután az egyház isteni eredetéről, a tudományos kutatások eredményeiről s a kinyilatkoztatás egyes tételeiről beszélt és megállapította, hogy akkor, amikor a tudomány az egyház ellen rohamra indult, ellentmondást akart megállapítani a tudomány és a kinyilatkoztatás között. De a tudomány tovább fejlődött s nyilvánvaló lett, hogy ezek a látszólagos ellentmondások a kinyilatkoztatás egyes tételeit mindenben igazolják. — Emlékszem, — folytatta Apponyi Albert gróf — ifjúkoromban a világi értelmiség kilencven százaléka hitetlen volt s nem törődött vallásával. Ma már, hála Istennek, hazánkban és az egész világon a vallásos élet térhódítását látom és olyan reneszánszát a katolicizmusnak, hogy nincs az egyháztörténelemben epocha, mely az utolsó félszázadhoz hasonlítható volna. Végül felemlítette Apponyi, hogy a közeljövőben a földkerekség leganyagiasabb városában, Chicagóban fog a katolicizmus világraszóló ünnepet ülni, ahová az amerikai katolikusok részéről ő is meghívót kapott. — Sajnos, nem mehetek el, — fejezte be szavait Apponyi Albert gróf zúgó éljenzés közben — mert úgy érzem, lehetnek pillanatok hazánk életében, amikor első kötelességem itthon lenni. A magyar nyomor problémája Lingauer Albin, a kerület nemzetgyűlési képviselője lépett ezután a szónoki emelvényre s Apponyi Albert gróf 80-ik születésnapja alkalmából a kerület hódolatát és szerencsekivonatait tolmácsolta. Utána Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke beszélt. — Magyarország népe vagy magáévá teszi a keresztény erkölcsöket, — mondotta— vagy elpusztul. Mi nem akarjuk, hogy a mi gyermekeinket Amerikába toloncolják s helyettük Galiciából hozzanak be másokat. Bernolák Nándor a keresztény Magyarország szociális problémáit fejtegette s arra a megállapításra jutott, hogy a kenyér gondját testvéri összefogással kell enyhíteni. — Van szavunk a katolikus arisztokráciához is — mondotta. — A tradíciók legnagyobb tisztelője vagyok, de szeretném, ha a katolikus arisztokrácia jobban felismerné a kötelességeit. Amint egy Apponyi ide állt közibénk, jöjjenek ők is egész áldozatkészségükkel és érezzék át, hogy a természetes vezetés őket illeti. Haller István nemzetgyűlési képviselő volt a gyűlés utolsó szónoka s nagyhatású beszédében a magyar nyomor okait igyekezett feltárni a gyűlés előtt. A megcsonkított és természeti kincseitől megfosztott ország reménytelen helyzetéből kiindulva, rámutatott az aránytalan vagyonmegosztás problémájára is, melyet azonban nem vagyonelkobzással kell megoldani, mint a szociáldemokraták akarják, hanem a kereszténység szellemében alkotott szociális törvényekkel. Végül Jambrits Lajos, Kőszeg polgármestere köszönetet mondott a gyűlés szónokainak és javaslatára a kormányzót, a hercegprímást, a pannonhalmi főapátot és a szombathelyi püspököt táviratilag üdvözölték. A délelőtti gyűléssel egyidőben Kőszeg németajkú katolikusainak is gyűlése volt a gimnázium tornatermében, ahol Huszár Károlyon, Fitz Oszkár dr.-on kívül Apponyi Albert gróf is beszédet tartott. Mikes püspök a divat hóbortjai ellen Délután a vendégek tiszteletére pompás virágkorzót rendezett a város, majd következett a nőgyülés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök elnöklésével. A püspök megnyitó beszédében a modern női divat hóbortjait ostorozta s kemény szavakban kelt ki a nők elférfiasodása ellen. Freyberger Jenő dr. és Balázs Benedikta nővér lendületes előadásai után Badatik Bertalan domonkosrendi atya a családi élet tisztaságáról beszélt, majd Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselő, a Katolikus Népszövetség főtitkára tartott előadást a keresztény sajtó jelentőségéről. Ezzel egyidőben az iparosok, a gazdák és a munkások gyűlésén Haller József nemzetgyűlési képviselő, Miklós Ferenc dr., Müller Antal és Kócsán Károly lapszerkesztő tartottak előadást a keresztényszociális mozgalmak különféle problémáiról. A kőszegi katolikusok ünnepét késő délután körmenet fejezte be, mely Mikes János gróf püspök vezetésével áthaladt az egész városon és már sötétben, a házak kivilágított ablaksorai alatt tért vissza a Jézus Szent Szíve templomába. Gundel Royal vendéglője megszűnik! Tisztelt vendégeimet arról értesítem, hogy a Royal-szállodával kötött szerződésem lejárván, a bérleményt a részvénytársaságnak rendelkezésére visszabocsátottam. Kedves kötelességemet teljesítem, amikor vendégeim seregének melegen köszönöm azt a páratlanul álló támogatást, mellyel Royalbeli vállalkozásomat kísérte és honorálta azon igyekezetemet, — mely régi családi tradíciókon épülve — a nagyközönség minden igényének lehetőleg teljes kielégítését célozta és célozza. Addig is, míg a gazdasági viszonyok remélt megjavulása megengedi, hogy nagyobb kockázat nélkül új vállalkozáshoz kezdjek, osztatlan idővel és erővel városligeti vendéglőmben állok tisztelt vendégeim rendelkezésére és ide kérem szíves látogatásokat, hol a fényűzési adó enyhülése folytán áraimat mérsékelhettem a régi közismerten kiadós adagjaim mellett kis adagok felszolgálásával igyekszem vendéglőni, látogatottságát a viszonyok leromolása dacára is a régi színvonalon tartani. Gundel Károly vendéglős Állatkerti külső vendéglő 5 Tizenöt magyar képviselő, ugyanannyi magyar szenátor a bukaresti parlamentben Bukarest, május 30 (A Magyarság tudósítójától) Túl vagyunk a képviselő- és a szenátorválasztásokon, június 4-én a megyei választások jönnek, amikor még hetvenegy szenátort választanak a megyei tanácsok, négynégyet a kereskedelmi és mezőgazdasági kamarák és egy-egyet a négy egyetem. Ezeken kívül huszonhat hivatalból való tagja van a szenátusnak. A hat magyar és egy szász főpapot leszámítva a többi tizenkilenc a liberálisok expozitúrája. Román főpapok, volt miniszterelnökök, hadseregfelügyelők, olyan miniszterek, akik tíz cikluson keresztül képviselők is voltak. A képviselőválasztás eredményéről már két jelentésben beszámoltunk. Mindössze némi igazítani való van tehát az eddigi jelentéseken, amennyiben most már nyilvánosságra került a három eddig ismeretlen megye választási eredménye is, azonkívül helyesették az erdélyi Szilágy megye adatait, ahol az első jelentés szerint az ellenzéki blokk győzött abszulút többséggel, de közben kiderült, hogy a megsemmisített szavazatokat nem vették figyelembe, s ezek beszámításával csak relatív a győzelem, így két mandátumot vesztett a nemzeti párt. .. magyarság ilenben megkapja a tizenötödik mandátumot, melynek gazdája Jósika János báró. Tizenöt magyar képviselő! Pontosan ugyanannyi, mint amennyit a mindenható Bratianu-dinasztia az egész liberális pénzügyi, ipari és kereskedelmi érdekeltségével át tudott menteni az előző parlament szédítő többségéből a mostani ciklusra. Az eddig egyeduralkodó pártnak az országházában tehát csak annyi beleszól- van az ügyekbe, mint az általa hivatalosan is üldözött vádként kezelt magyar kisebbségnek. A liberálisokra az egész országban leadott szavazatokból 7.7 esett, pedig korlátlan anyagi eszközökkel vesztegettek mindenfelé. 54.2 százalékot kapott a kormánynak és a nemzeti kisebbségi pártoknak szövetsége, 30.8 százalékot a nemzeti- és parasztpárt kartellje, 4,8 százalékot az antiszemita keresztény liga. A szocialisták és kommunisták, valamint a polgári blokk egyenként 2,2 százalék szavazatot sem hozván össze, képviselet nélkül maradt. Az új választási törvény szerinti arányban feloszlatván a mandátumok, a mai hivatalos belügyminiszteri jelentés szerint 286 képviselője lesz a kormánykartellnak, 77 az ellenzéki blokknak, — ebből 37 nemzetipárti és 40 parasztpárti — 15 lesz a liberálisok száma és 9 az antiszemitáké. A képviselőválasztáson még némileg tanácstalan volt az ország, hogy kire merjen szavazni. A liberálisok sajtója nyíltan hirdette, minden liberális vezérember nyilatkozatokban helyezte el, hogy csak átmeneti az egész Avarescu-uralom, pár héten vagy hónapon belül jönnek vissza a liberálisok és jaj lesz annak, aki ma ellenük dolgozik. Az ellenzéki blokknak viszont egy kivételével minden bukaresti lap a kezében van, s ez a sajtó torkaszakadtából trombitálta a bekövetkezendő nagy ellenzéki győzelmet, amely után kíméletlenül leszámolnak a kormány táborával. Érthető, a sajtó ilyen viselkedése után, hogy a közönség ijedtében inkább távol igyekezett maradni a szavazástól, sőt maguk a szavazatszedő bírak is húztak-vonták a dolgot, s nemhogy a kormánynak nem segítettek, de még inkább hol a liberálisoknak, hol az ellenzéknek igyekeztek azt mutogatni, hogy őhozzájuk húznak. Ezzel is magyarázható, hogy csak a nemzeti kisebbségek, elsősorban a kezdeményező magyar párt szervezett öntudatos fellépésének köszönheti a kormány a győzelmet. Nem kis feladat hárult a pártvezérekre, hogy az urnákhoz állítsák a szavazókat és még nagyobb feladat volt a nemzetiségi szavazóknak, hogy elmenjenek leszavazni a mai választási rendszer mellett. Mert még érvényesül a tömegszuggesztió, amikor egy-egy népszerű helyi jelölt zászlai után tódulnak a hívek, de most az volt a helyzet, hogy tiszta magyar városoknak, egész magyar járásoknak kellett leszavazni fegyelmezetten, egy emberként vadidegen, soha nem hallott vagy gyűlöltnevű emberekre, csak azért, hogy egy másik megyében bejusson a magyar jelölt. Nagyenyed, az egész Bánság, Petrozsény vidéke, az Aranyos-menti székelység, a Szamos-vidék magyarsága azért szavazott, hogy magyar képviselője legyen Brassónak, Biharnak, a Székelyföldnek, Aradnak és a Szilágyságnak. Ez előtt a lelkesültség és megszervezettség előtt tisztelettel emelheti meg az ellenség is a kalapot. A pénteki szenátorválasztásra aztán felszabadultak a lelkek. Most már megtudta mindenki, hogy vége a liberális uralomnak és az ellenzéki blokk erőlködése is hiábavaló, mert megmentette a helyzetet a nemzeti kisebbségekkel való megállapodás. Olyan győzelmet aratott erre a hírre a kormánykartell, amilyen még nem volt Romániában. Pedig itt a kormányok mindig győzni szoktak. 98 százalékos győzelem, két megyét kivéve mindenütt, U£V, hogy a 113 szenátor közül csak 6 lett ellenzéki, a többi mind a kormány listájával győzött. Itt nincs szükség hosszas számtani műveletekre, országos egyesítésekre, arányszámokra, hanem amelyik lista relatív többséget kapott valamelyik megyében, annak jelöltjeit rögtön megválasztott szenátoroknak jelentették ki, így aztán kilenc magyar választott szenátora van az erdélyi magyarságnak, mégpedig: Arad megyében Barabás Béla, a magyar képviselőház egykori vezéralakja, Csíkban Gyárfás Elemér dr. volt főispán, Háromszéken Sándor József az EMKE ügyvezető elnöke, Kolozs megyében Balogh Artúr volt egyetemi tanár, a híres nemzetközi jogász, Marostordában Teleki Artur gróf, a Szilágyságban Domahidy Elemér volt főispán, Temes-Torontálban Tornya Gyula csákóval ügyvéd, aki a földüktől megfosztott magyar telepeseket képviselte a népszövetség előtt, Udvarhelyt Molnár Kálmán nagyváradi kanonok, Biharban Kócsán János volt táblabiró. Hivatalból tagja még a szenátusnak a hat magyar püspök. A mai minisztertanács úgy döntött, hogy június 25-ére hívja össze a házat. Ekkor alakul meg a kamara és a szenátus, de érdemleges munkálkodásba nem kezd. Mindössze a válaszfelirati vitát folytatják le, s aztán július 12-én elnapolják nyári szünetre a házat, mert a király szokott nyári kúrájára utazik Franciaországba Bagnoles fürdőre. Még a parlament megalakulása előtt elintéz azonban a minisztertanács rendeletileg egy olyan kérdést, melyért nem akarja kitenni magát parlamenti viharoknak. Goga belügyminiszter az Adeverul munkatársa előtt kijelentette, hogy a magyar zászló használatát rendeletileg engedélyezi a kormány, mindössze a piros-fehérzöld trikolór közepén el kell helyezni Románia címerét. Azért szükséges ez a törvényes rendezés, mert a keddi választásokon felháborító merényletet követett el egy oláh főhadnagy a sepsiszentgyörgyi állomáson. Egy negyvenemberes szakasz élére volt kirendelve, amikor megérkeztek a környékbeli falvak székely választói magyar zászlóval. A főhadnagy nekirontott, kitépte kezükből a zászlót, katonáival foszlányokra tépette, aztán véres verekedést rendeztetett, úgy, hogy a menet élén haladó református lelkész is megsebesült. Végül azt vezényelte katonáinak, hogy lőjjenek a választók közé, de szerencsére ezeknek több eszük volt, s nem fogadták meg a parancsot. Ilyen szépséghibái is estek a mostani paktumos választásnak, melyen magyar zászlóval kellett megmenteni a román kormány életét, s közben sárba taposták a kormány emberei a magyar zászlót és veresre verték hordozóit... SOS! „Az Ember“ Embervédelmi Kiállítás Városliget — Iparcsarnok. Érdekes És tanulságos látnivalók] mindenki számára!