Magyarság, 1926. június (7. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

1926 Júmtus 1, kedd Apponyi Albert gróf beszéde a kőszegi nagygyűléséé a Mi és tudomány vitájáról Kőszeg, május 30 (A Magyarság kiküldött tudósítójától) Kőszeg azok közé a kevés magyar városok közé tartozik, ahol a beszélő kövek védőgát­ján megtörik és erőtlenül hull vissza a vál­tozó idők minden hullámverése. Itt az embe­rek négyszázesztendős házakban laknak és öles falak mögül szemlélik a viharok járását, nem ismernek áramlatokat és nem ismernek­­divatot. Jurisich Miklós várbástyái körül még ma is tajtékpipából és szélkakasos kémények­ből száll a füst az égre, az asszonyok és lá­nyok még ma is hosszú szoknyában járnak és senki sem szégyenli a papi személyeket hangos dicsértessék az Úr Jézus Krisztus­sal köszönteni. Kőszegen a történelem órája a legszerencsésebb időben állott meg, amikor a mutató még a tisztesség, a becsület és a jó­zanság felé haladt lassú, de biztos ballagás­sal és hiába vertek körülötte a szomszédos órák forradalmat, Burgenlandot, átcsatolást és szociáldemokráciát, ez az óra nem moz­dult többé s ma is ott áll, ahova a többi sze­retne visszatérni. Kőszeg a nyugalom városa. A meghasonlás itt ismeretlen dolog, de lelkesedni is kevesen látták. Maguk az öreg bennszülöttek csodál­koznak legjobban rajta, hogy az egész város lobogóval van tele s hogy a Katolikus Nép­­szövetség vasárnapi gyűlése­ nagyobb forra­dalmat csinált közöttük, mint maga a forra­dalom. De amit nem tudott elérni a magyar história utolsó évtizedének egyetlen zajos ese­ménye sem, azt elérte a nemzet pátriárkája,­­Apponyi Albert gróf, aki nemrégiben lett földbirtokosa Vas megyének. A nyolcvanadik­üütetése napján európaszerte ünnepelt Ap­ponyi Albert gróf megígérte ugyanis, hogy a Katolikus Népszövetség vasárnapi gyűlésén részt fog venni, s így Kőszeg csak önmagát becsülte meg, amikor szokott nyugalmából ki­zökkenve, a magyar nemzet élő legnagyobb reprezentánsát kivételes lelkesedéssel és hó­dolattal várta falai közé. Iy­gy érzem, Itthon kell lennem !" A Katolikus Népszövetség vasárnapi gyű­lését ünnepi szentmise vezette be, melyet Kincs István helybeli apátplébános celebrált, mig a szentbeszédet P. Badalik Bertalan do­monkosrendi szentatya mondotta. Mise után a lakosság állandó ünneplésétől kisérve, Apponyi Albert gróf is a városba érkezett, ahol a gimnázium tágas udvarán már ezrekre menő tömeg várt megjelenésére. Hatalmas éljenzés fogadta Apponyi Albert grófot, aki Nagy Balázs gimnáziumi igazgató üdvözlő szavaira rövid beszédben válaszolt s a katoli­kus hit boldogító erejét fejtegette. — Nincs kínosabb az emberre, mint a bi­zonytalanság, — mondotta a többek között. — Kinek kínja az, ha egy komoly lélek nem tud az élet problémái között eligazodni s nem tudja, hogy mi következik a halál után. Az első, amit a katolikus vallásnak köszönhetünk, a túlvilági élet biztonsága, az a kétségbevon­hatatlan felelet, amit erre a katolikus egyház megad. — Hogy mi vár ránk a földön túl, s hogy mi ennek a bámulatos világnak az eredete, ezek a kérdések már a legbölcsebb lángelmé­ket foglalkoztatták, de az igazat egyik sem tudta megmondani. S ime ma ott tartunk, hogy a katekizmus elolvasása után az iskolás gyerek is többet tud ezekről a problémákról, mint a világ összes bölcsei együttvéve. Apponyi ezután az egyház isteni eredeté­ről, a tudományos kutatások eredményeiről s a kinyilatkoztatás egyes tételeiről beszélt és megállapította, hogy akkor, amikor a tudo­mány az egyház ellen rohamra indult, ellent­­mondást akart megállapítani a tudomány és a kinyilatkoztatás között. De a tudomány to­vább fejlődött s nyilvánvaló lett, hogy ezek a látszólagos ellentmondások a kinyilatkozta­tás egyes tételeit mindenben igazolják. — Emlékszem, — folytatta Apponyi Albert gróf — ifjúkoromban a világi értelmiség ki­lencven százaléka hitetlen volt s nem törődött vallásával. Ma már, hála Istennek, hazánk­ban és az egész világon a vallásos élet tér­hódítását látom és olyan reneszánszát a ka­tolicizmusnak, hogy nincs az egyháztörténe­lemben epocha, mely az utolsó félszázadhoz hasonlítható volna. Végül felemlítette Apponyi, hogy a közel­jövőben a földkerekség leganyagiasabb váro­sában,­ Chicagóban fog a katolicizmus vi­lágraszóló ünnepet ülni, ahová az amerikai katolikusok részéről ő is meghívót kapott. — Sajnos, nem mehetek el, — fejezte be szavait Apponyi Albert gróf zúgó éljenzés közben — mert úgy érzem, lehetnek pillana­tok hazánk életében, amikor első kötelessé­gem itthon lenni. A magyar nyomor problémája Lingauer Albin, a kerület nemzetgyűlési képviselője lépett ezután a szónoki emel­vényre s Apponyi Albert gróf 80-ik születés­napja alkalmából a kerület hódolatát és sze­­rencsekivonatait tolmácsolta. Utána Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke beszélt. — Magyarország népe vagy magáévá teszi a keresztény erkölcsöket, — mondotta— vagy elpusztul. Mi nem akarjuk, hogy a mi gyer­mekeinket Amerikába toloncoljá­k s helyettük Galiciából hozzanak be másokat. Bernolák Nándor a keresztény Magyar­­ország szociális problémáit fejtegette s arra a megállapításra jutott, hogy a kenyér gond­ját testvéri összefogással kell enyhíteni. — Van szavunk a katolikus arisztokráciá­hoz is — mondotta. — A tradíciók leg­nagyobb tisztelője vagyok, de szeretném, ha a katolikus arisztokrácia jobban felismerné a kötelességeit. Amint egy Apponyi ide állt kö­­zibénk, jöjjenek ők is egész áldozatkészségük­kel és érezzék át, hogy a természetes vezetés őket illeti. Haller István nemzetgyűlési képviselő volt a gyűlés utolsó szónoka s nagyhatású beszé­dében a magyar nyomor okait igyekezett fel­tárni a gyűlés előtt. A megcsonkított és ter­mészeti kincseitől megfosztott ország remény­telen helyzetéből kiindulva, rámutatott az aránytalan vagyonmegosztás problémájára is, melyet azonban nem vagyonelkobzással kell megoldani, mint a szociáldemokraták akarják, hanem a kereszténység szellemében alkotott szociális törvényekkel. Végül Jambrits Lajos, Kőszeg polgármes­tere köszönetet mondott a gyűlés szónokainak és javaslatára a kormányzót, a hercegprímást, a pannonhalmi főapátot és a szombathelyi püspököt táviratilag üdvözölték. A délelőtti gyűléssel egyidőben Kőszeg né­metajkú katolikusainak is gyűlése volt a gimnázium tornatermében, ahol Huszár Ká­­rolyon, Fitz Oszkár dr.-on kívül A­pponyi Albert gróf is beszédet tartott. Mikes püspök a divat hóbortjai ellen Délután a vendégek tiszteletére pompás vi­rágkorzót rendezett a város, majd következett a nőgyülés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspök elnöklésével. A püspök meg­nyitó beszédében a modern női divat hóbort­jait ostorozta s kemény szavakban kelt ki a nők elférfiasodása ellen. Freyberger Jenő dr. és Balázs Benedikta nővér lendületes előadá­sai után B­adatik Bertalan domonkosrendi atya a családi élet tisztaságáról beszélt, majd Frühwirth Mátyás nemzetgyűlési képviselő, a Katolikus Népszövetség főtitkára tartott elő­adást a keresztény sajtó jelentőségéről. Ezzel egyidőben az iparosok, a gazdák és a munkások gyűlésén Haller József nemzet­gyűlési képviselő, Miklós Ferenc dr., Müller Antal és Kócsán Károly lapszerkesztő tar­tottak előadást a keresztényszociális mozgal­mak különféle problémáiról. A kőszegi katolikusok ünnepét késő délután körmenet fejezte be, mely Mikes János gróf püspök vezetésével áthaladt az egész városon és már sötétben,­ a házak kivilágított ablak­sorai alatt tért vissza a Jézus Szent Szíve templomába. Gundel Royal vendéglője megszűnik! Tisztelt vendégeimet arról értesítem, hogy a Royal-szállodával kötött szerződésem lejárván, a bérleményt a részvénytársaságnak rendelkezésére visszabocsátottam.­­ Kedves kötelességemet teljesítem, amikor ven­dégeim seregének melegen köszönöm azt a párat­lanul álló támogatást, mellyel Royalbeli vállalkozá­somat kísérte és honorálta azon igyekezetemet, — mely régi családi tradíciókon épülve — a nagy­közönség minden igényének lehetőleg teljes ki­elégítését célozta és célozza. Addig is, míg a gazdasági viszonyok remélt megjavulása megengedi, hogy nagyobb kocká­zat nélkül új vállalkozáshoz kezdjek, osztatlan idővel és erővel városligeti vendéglőmben állok tisztelt ven­dégeim rendelkezésére és ide kérem szíves látoga­tásokat, hol a fényű­zési adó enyhülése folytán áraimat mérsékelhettem a régi közismerten kiadós adagjaim mellett kis adagok felszolgálásával igyek­szem vendéglőni, látogatottságát a viszonyok lerom­­o­­lása dacára is a régi színvonalon tartani. Gundel Károly­ vendéglős Állatkerti külső vendéglő 5 Tizenöt magyar képviselő, ugyanannyi magyar szenátor a bukaresti parlamentben Bukarest, május 30 (A Magyarság tudósítójától) Túl vagyunk a képviselő- és a szenátor­választásokon, június 4-én a megyei válasz­tások jönnek, amikor még hetvenegy szená­tort választanak a megyei tanácsok, négy­négyet a kereskedelmi és mezőgazdasági ka­marák és egy-egyet a négy egyetem. Ezeken kívül huszonhat hivatalból való tagja van a szenátusnak. A hat magyar és egy szász fő­papot leszámítva a többi tizenkilenc a liberá­lisok expozitúrája. Román főpapok, volt mi­niszterelnökök, hadseregfelügyelők, olyan mi­niszterek, akik tíz cikluson keresztül képvise­lők is voltak. A képviselőválasztás eredményéről már két jelentésben beszámoltunk. Mindössze némi igazítani való van tehát az eddigi jelentése­ken, amennyiben most már nyilvánosságra került a három eddig ismeretlen megye vá­lasztási eredménye is, azonkívül helyes­­ették az erdélyi Szilágy megye adatait, ahol az első jelentés szerint az ellenzéki blokk győzött abszulút többséggel, de közben kiderült, hogy a megsemmisített szavazatokat nem vették figyelembe, s ezek beszámításával csak relatív a győzelem, így két mandátumot vesztett a nemzeti párt. .. magyarság ilenben meg­kapja a tizenötödik mandátumot, melynek gazdája Jósika János báró. Tizenöt magyar képviselő! Pontosan ugyanannyi, mint amennyit a mindenható Bratianu-dinasztia az egész liberális pénzügyi, ipari és kereskedelmi érdekeltségével át tudott menteni az előző parlament szédítő többségéből a mostani cik­lusra. Az eddig egyeduralkodó pártnak az országházában tehát csak annyi beleszól-­ van az ügyekbe, mint az általa hivatalosan is üldözött vádként kezelt magyar kisebbségnek. A liberálisokra az egész országban leadott szavazatokból 7.7 esett, pedig korlátlan anyagi eszközökkel vesztegettek mindenfelé. 54.2 százalékot kapott a kormánynak és a nemzeti kisebbségi pártoknak szövetsége, 30.8 százalékot a nemzeti- és parasztpárt kartellje, 4,8 százalékot az antiszemita ke­resztény liga. A szocialisták és kommunisták, valamint a polgári blokk egyenként 2,2 százalék szavazatot sem hozván össze, képvi­selet nélkül maradt. Az új választási törvény szerinti arányban feloszlatván a mandátumok, a mai hivatalos belügyminiszteri jelentés sze­rint 286 képviselője lesz a kormánykartellnak, 77 az ellenzéki blokknak, — ebből 37 nemzeti­párti és 40 parasztpárti — 15 lesz a liberáli­sok száma és 9 az antiszemitáké. A képviselőválasztáson még némileg tanács­talan volt az ország, hogy kire merjen sza­vazni. A liberálisok sajtója nyíltan hirdette, minden liberális vezérember nyilatkozatokban helyezte el, hogy csak átmeneti az egész Ava­­rescu-uralom, pár héten vagy hónapon belül jönnek vissza a liberálisok és jaj lesz annak, aki ma ellenük dolgozik. Az ellenzéki blok­­knak viszont egy kivételével minden bukaresti lap a kezében van, s ez a sajtó torkaszakad­­tából trombitálta a bekövetkezendő nagy el­lenzéki győzelmet, amely után kíméletlenül leszámolnak a kormány táborával. Érthető, a sajtó ilyen viselkedése után, hogy a közön­ség ijedtében inkább távol igyekezett maradni a szavazástól, sőt maguk a szavazatszedő bí­­rak is húztak-vonták a dolgot, s nemhogy a kormánynak nem segítettek, de még inkább hol a liberálisoknak, hol az ellenzéknek igye­keztek azt mutogatni, hogy őhozzájuk húz­nak. Ezzel is magyarázható, hogy csak a nemzeti kisebbségek, elsősorban a kezdemé­nyező magyar párt szervezett öntudatos fel­lépésének köszönheti a kormány a győzelmet. Nem kis feladat hárult a pártvezérekre, hogy az urnákhoz állítsák a szavazókat és még na­gyobb feladat volt a nemzetiségi szavazóknak, hogy elmenjenek leszavazni a mai választási rendszer mellett. Mert még érvényesül a tö­­megszuggesztió, amikor egy-egy népszerű helyi jelölt zászlai után tódulnak a hívek, de most az volt a helyzet, hogy tiszta magyar városoknak, egész magyar járásoknak kellett leszavazni fegyelmezetten, egy emberként vad­idegen, soha nem hallott vagy gyűlöltnevű emberekre, csak azért, hogy egy másik me­gyében bejusson a magyar jelölt. Nagyenyed, az egész Bánság, Petrozsény vidéke, az Ara­nyos-menti székelység, a Szamos-vidék ma­gyarsága azért szavazott, hogy magyar kép­viselője legyen Brassónak, Biharnak, a Szé­kelyföldnek, Aradnak és a Szilágyságnak. Ez előtt a lelkesültség és megszervezettség előtt tisztelettel emelheti meg az ellenség is a kalapot. A pénteki szenátorválasztásra aztán fel­szabadultak a lelkek. Most már megtudta mindenki, hogy vége a liberális uralomnak és az ellenzéki blokk erőlködése is hiábavaló, mert megmentette a helyzetet a nemzeti ki­sebbségekkel való megállapodás. Olyan győ­zelmet aratott erre a hírre a kormánykartell, amilyen még nem volt Romániában. Pedig itt a kormányok mindig győzni szoktak. 98 száza­lékos győzelem, két megyét kivéve mindenütt, U£V, hogy a 113 szenátor közül csak 6 lett ellenzéki, a többi mind a kormány listájával győzött. Itt nincs szükség hosszas számtani műveletekre, országos egyesítésekre, arány­számokra, hanem amelyik lista relatív több­séget kapott valamelyik megyében, annak je­löltjeit rögtön megválasztott szenátoroknak jelentették ki, így aztán kilenc magyar vá­lasztott szenátora van az erdélyi magyarság­nak, még­pedig: Arad megyében Barabás Béla, a magyar képviselőház egykori vezér­alakja, Csíkban Gyárfás Elemér dr. volt fő­ispán, Háromszéken Sándor József az EMKE ügyvezető elnöke, Kolozs megyében Balogh Artúr volt egyetemi tanár, a híres nemzetközi jogász, Marostordában Teleki Artur gróf, a Szilágyságban Domahidy Elemér volt főis­pán, Temes-Torontálban Tornya Gyula csá­kóval ügyvéd, aki a földüktől megfosztott magyar telepeseket képviselte a népszövetség előtt, Udvarhelyt Molnár Kálmán nagyváradi kanonok, Biharban Kócsán János volt tábla­­biró. Hivatalból tagja még a szenátusnak a hat magyar püspök. A mai minisztertanács úgy döntött, hogy június 25-ére hívja össze a házat. Ekkor ala­kul meg a kamara és a szenátus, de érdemle­ges munkálkodásba nem kezd. Mindössze a válaszfelirati vitát folytatják le, s aztán jú­lius 12-én elnapolják nyári szünetre a házat, mert a király szokott nyári kúrájára utazik Franciaországba Bagnoles fürdőre. Még a parlament megalakulása előtt elintéz azonban a minisztertanács rendeletileg egy olyan kér­dést, melyért nem akarja kitenni magát par­lamenti viharoknak. Goga belügyminiszter az Adeverul munkatársa előtt kijelentette, hogy a magyar zászló használatát rendeletileg en­gedélyezi a kormány, mindössze a piros-fehér­­zöld trikolór közepén el kell helyezni Romá­nia címerét. Azért szükséges ez a törvényes rendezés, mert a keddi választásokon felhábo­rító merényletet követett el egy oláh főhad­nagy a sepsiszentgyörgyi állomáson. Egy negyvenemberes szakasz élére volt kirendelve, amikor megérkeztek a környékbeli falvak székely választói magyar zászlóval. A főhad­nagy nekirontott, kitépte kezükből a zászlót, katonáival foszlányokra tépette, aztán véres verekedést rendeztetett, úgy, hogy a menet élén haladó református lelkész is megsebe­sült. Végül azt vezényelte katonáinak, hogy lőjjenek a választók közé, de szerencsére ezek­nek több eszük volt, s nem fogadták meg a parancsot. Ilyen szépséghibái is estek a mostani paktumos választásnak, melyen ma­gyar zászlóval kellett megmenteni a román kormány életét, s közben sárba taposták a kormány emberei a magyar zászlót és veresre verték hordozóit... SOS! „Az Ember“ Embervédelmi Kiállítás Városliget — Iparcsarnok. Érdekes És tanulságos látnivalók] mindenki számára!

Next