Magyarság, 1926. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)
1926-08-03 / 173. szám
Szandzsákban, ahol századával egy magyar csapattest utóvédje volt. Azzal vádolták, hogy két túsz-asszonyt megöletett, vádolták minden alap nélkül és minden bizonyíték nélkül, mégis elítélték tizenötévi fegyházra, egészen mostanáig a nisi fegyházban tartották. A magyar hatóságok már többször próbálták őt kicserélni, de csak most kerülhetett haza, teljes nyolcévi súlyos fogság után. Négy szerencsétlen „összeesküvő" Ádám Antal, Molnár József, Szénássy András és Horváth Ferenc gombosi munkások. A vád az volt ellenük, hogy összeesküdtek a gombosi vasúti híd felrobbantására. Elsőnek Ádám Antal került a szerb csendőrségre, ahol a legválogatottabb kínzásokkal gyötörték, hogy a hamis vádakat tartalmazó jegyzőkönyvet aláírassák vele. Először Eszékre került, azután Pálmonostorra, ahol a csendőrlaktanya pincéjében gyötörték. Péterváradon ugyancsak a csendőrlaktanyában volt, ahol az istállóban dorongokkal majdnem agyonverték a szerb csendőrök. Félholtra gyötörve, végre aláírta a hamis vádakat, amelyeknek alapján többi három társát letartóztatták és őket is alaposan meggyötörték. Mind a négyen körülbelül kilenc hónapot töltöttek vizsgálati fogságban, tárgyalásra még nem került az ügy, de már nem is kerül, mert kicserélték őket. Patti Béla barcsi tanítót 1921 május 15-én tartóztatták le és azzal vádolták, hogy titkos egyesületet alakított. Az akkoriban szerb megszállás alatt álló Pécsre vitték, ahol a csendőrségen őt is borzalmasan megkínozták. Az újvidéki törvényszék kétévi börtönre ítélte el, a semmitőszék azonban öt évre emeli fel a büntetését, noha semmiféle terhelő adat nem merült fel ellene. A hosszú börtönbüntetést tizennégy nap hijján ki is töltötte a szerencsétlen délvidéki magyar Tíz évi bérlőn a szerb hitélyi család „megsértéséért" Hoffmann Ferenc molnárt a baranyamegyei Hosszúhetény községben fogták el 1919 május 16-án. Az ő története elüt a többitől, őt gyilkosság címén ítélték el. A megszálló szerb katonák ugyanis akkor végigrabolták a baranyai községeket, Hosszúhetényben felzúdult a nép a sarcoló, rabló szerb katonák ellen, három rablót űzőbe vettek, jól megverték őket. — Nem volt szándékunk agyonütni, — mondja Hoffmann Ferenc, — de egy mégis belehalt. Ezért tízévi börtönre ítélte öt szerb bíróság, amiből hét évnél többet ki is töltött. Letartóztatása után még kegyetlenül meg is verték. A börtönben a szabóműhelyben dolgozott, a bánásmódra nem panaszkodik, még negyven dinár fizetést is ígértek egy hónapra, de abból ugyan egy fillért sem látott mind a mai napig. A fogházban azt mondták, hogy majd utánaküldik valamikor, ha ugyan lesz elég türelme megvárni. Schneider János bácskai jegyzőt a szerb nemzet megbecsülése elleni vétségért és a királyi család megsértéséért ítélték el, mindössze csak tízévi fogházra. Ez az ítélet az egész szerbiai jogászvilágban nagy megütközést keltett, mert egészen példátlan volt, hogy ilyen vádak alapján mértek ki ily súlyos büntetést. Szerencsére szenvedései nem tartottak soká, 1925 október 10-én tartóztatták le, de a fogolycsere-egyezmény alapján most már kiszabadult. A kelebiai állomáson a Délvidéki Otthon titkára, Berkes József református lelkész fogadta és üdvözölte a menekülteket, akiknek az állomáson ebédet is készíttetett. Ismerőseiktől, barátaiktól körülvéve, költötték el a menekültek az ebédet, azután újból elfoglalták helyüket a gyorsvonaton és indultak tovább Budapest felé. A legtöbben nem tudják, hogy merre forduljanak, mihez kezdjenek, de egyelőre még nem is igen törik a fejüket ezen. Most még tele vannak a szabadulás örömével, a szabadság mámorával, önfeledten élvezik a boldogságot, hogy újból itthon vannak hazájukban, amelyért feláldozták legszebb, ifjú éveiket, sokan egészségüket és munkaképességüket is. Burberry ragián-i fejeit Elegáns férfiruhát mérték után készítek Widder férfiszabó, IV., Városháza u. 20. Tel. 95-76 | L’-j készen kapható rmaniak 1926 augusztus 5. kedd A régi és a mai Mohács Mohács, julius hó (A Magyarság tudósítójától) Augusztus 20-tól szeptember 5-ig országos ünnepségek színhelye lesz Mohács, ahová az ország minden részéből a kegyeletes szivü magyarok tízezrei zarándokolnak el, áldozni a mohácsi hősök emlékének s megerősödni a Trianonból való feltámadás hitében. Ma, amikor az egész ország érdeklődése Mohács felé fordul, nem érdektelen összehasonlítani a négyszáz év előtti és a mai Mohácsot. „Hős vértől pirosult gyásztér“ ... írta a költő valamikor. Ma nyüzsgő élet, élénk forgalom, kocsi és autó váltakozik ott, ahol valamikor talán átvonuló magyar és török hadak patáitól porzott a rög... A nagy idők gyermekei nem tudják, hogy nagy időket élnek, a mohácsiak nem érzik, hogy felszentelt földet túr ekéjük és ki tudja kinek a pora tapad az aszfalttaposó talpához, de az idegen ha belép, legelőször is a régi levegőt érzi, a nagy nap emléke fogja meg s csak azután néz körül a ma Mohácsán. ... 1526 julius 24-én II. Lajos király elindult kicsiny hadával Budáról. A török sereg 22-én átkelt a Dráván Eszéknél s mindketten mennek végzetük felé. 1526 augusztus 29-én a mohácsi határban állanak szemközt egymással. A magyar sereg Mohácstól Buziglicáig terjedő 25 kilométernyi síkon áll fel hosszú arcvonalon, hogy a bekerítés veszélyét elkerülje. A seregek élén Tömöri Pál kalocsai érsek, Zápolya György szepesi gróf, Perényi Péter koronaőr, Batthyányi Ferenc szlavóniai bán. Mögöttük sorakozik fel a 80 ágyú, majd a második csatasor s azután a helytállók lovasokból él, mögöttük udvarnokai között II. Lajos király. Délután négy órakor csap össze a két sereg ... s két óra múlva Tömöri, a fővezér, 5 püspök, 16 zászlós ur és 24.000 magyar vitéz holtteteme borítja a csatasíkot... A nagy csata helyét semmi sem jelzi. Pontosan meg sincs határozva a csata helye, emléke Mohács fogalmában él. Hosszú évek múltak el, míg Mohács is megemlékezett önmagáról, jelentőségéről s látható emlékkel áldozott történelmének. (A nemzet ma is késik ezzel!) A 1836. évben hívta fel Mohács közönsége a szomszédos törvényhatóságokat adakozásra egy a Csele patak partján felépítendő emlékműre. Az eredmény 800 forint volt, amelyből 1858-ban Grager prépost kezdeményezésére, a mohácsi temetőben Kálvária-kápolnát építettek, amelynek Emlék kápolna volt a neve. Ma Csatatéri kápolna néven ismeretes s a katolikus temető végén van. Egyszerű kápolna, amelyben két csatakép (Girk püspök ajándéka, Dorfmeister festményei) utal jelentőségére. Ugyancsak a kápolnában II. Lajos király arcképe is van, amelynek festője azonban ismeretlen, eredetét sem tudjuk. A mohácsi csata másik emléke a II. Lajosszobor a Csele patak partján van. A városból a budapesti országút vezet oda, állandó autóbuszjáraton is megközelíthető. Egy nyugvó oroszlán jelzi azt a helyet, ahol II. Lajos a megáradt patakon akart átugratni, de lova megcsúszott s visszaesve, maga alá temette királyi lovasát. A szobor oldalában dombormű örökíti meg e jelenetet e felírással: Itt vergődő Lajos rettentő sorsú királyunk Sülyedező lova érchimzetű terhe alatti Turcsányi Soma volt 48-as honvéd állította fel 1864-ben az emlékszobrot, mai formáját azonban 1896-ban történt felújításakor kapta. Ennyi volna a nagy múlt látható emléke, a többi már csak Mohács városa, úgy, ahogyan ma látjuk. A mai Mohácsot állandóan élénk élet tarkítja, amit előmozdít az, hogy amióta a város határváros lett, vámhivatalt kapott s a vámvizsgálat alatt levő hajók személyzete itt végzi bevásárlásait. 16.000 lakosa van a városnak, amely magyar, német és sokácokra oszlik meg. A magyar földmivességnek még csak pár éve is érdekes viselete volt, amely azonban lassan a divat hatása alatt teljesen átalakult. Nagyon szép azonban a mohácsi sokácság viselete. Ez a nép egyébként is érdekes sziget, mert amint a sokác nyelv teljesen elüt hangsúlyában, szavaiban a szláv testvérnyelvektől, éppúgy a viseletük is teljesen eredeti s tarkaságával élénken színezi a mohácsi utcát. Mohácshoz tartozik a termékeny Margittasziget nagy része, amelyet a várossal állandó csavargőzös és kompközlekedés köt össze. Buja füzesek tövében pár év óta nyaranta élénk fürdőélet alakult ki a szigeti parton s minden évben tovább fejlődik. Nevezetessége mohácsnak a mohácsi korsó, amely Mohács speciális ipara. Agyagból készül, feketére égetik a korsós iparosok s kitűnő vizesedény, mert sokáig hidegen tartja meg a vizet. Valamikor a Balkánra nagy exportunk volt belőle, a háború óta azonban nem sikerült a régi kapcsolatot újra felvenni. Most korsósok dísztárgyak készítésével is foglalkoznak. A korsóipar egyébként igen régikeletű ipara Mohácsnak s azt a földet, amelyből a szükséges anyagot ássák, még Mária Teréziától kapta a céht. Mohácsnak fejlett földmivelése, sok és ízletes gyümölcse van s kertészete is vetekedik a bolgárkertészettel. A város északi részén van a DGT hajó és a Mohács pécsi vasútállomása. Innen kiindulva a Dunasorra érünk. Balról a Duna hömpölyög lassan, rajta élénk hajóforgalom. Sima aszfalt itt vezet végig a város szívéig. Jobbról elhagyjuk a szerb templomot, amelynek érdekessége, hogy az akkor Mohácson lakott görögök támogatásával épült (1750-es években) és a szerb hitközség által őrzött iratok szerint a görögök minden második vasárnap tartottak benne istentiszteletet. Az utca végén betorkolló kis Templomutcában látható a r. k. belvárosi templom, amelyet Klimo püspök 1766-ban építtetett. A Szent Háromság-utca végén, a jobb sarkán van a régi városháza, amely ebben az évben már kiürül és a hivatalok helyét üzletek foglalják majd el. Szemben vele a Korona-szálló, kávéház és étterem. Jelenleg Mohács egyedüli kávéháza. Szép egyemeletes épület, amelyet a szerb megszállás alatt a szerbek Alexander-szállóra kereszteltek át, de uralmuk megszűntével ismét Korona-szálló lett. Ennek az erkélyéről szónokoltak a halvaszületett baranyai köztársaság propagálói, az előtte levő aszfalton pedig ökölbeszorított kezekkel hallgattak a megszállás alatt annyiszor megkínzott magyarok. A Korona-szállónál jobbra fordulunk s innen Mohács főutcájába, a Király-utcába és folytatásképpen a Horthy Miklós útra érünk. Elindulva rajta, jobbról sűrűn egymás mellett üzletek. Mohács egész kereskedelmi forgalma erre az utcára összpontosul. Ezeknek az üzleteknek a szolidságát, tisztességét legjobban igazolja, hogy a nehéz idők eddig alig egy-két üzletet vittek csak el, a többi küzd és állja a nehéz harcot az Élettel. Pár ház után balról a Széchenyi térre érünk, amelyen most épül az új városháza. Egyemeletes épület, amely alul üzlethelyiségeket foglal magába, emeletén pedig elhelyezkednek majd a városháza hivatalai és az Államrendőrség. Meghosszabbításaképpen épül Mohács új postapalotája s a városházával egységes épületet alkot majd s bizonyára díszéül fog szolgálni ennek a legforgalmasabb térnek, amelyen egyébként a búzapiac is található szerdán és szombatonkint. A Széchenyi-téren jelöltek ki helyet a fogadalmi templomnak is, amely Arkay Aladár tervei szerint fog épülni s miután Arkay tervezte a városházát és a postapalotát is, az egész tér beépítése összefügggő művészi egységet fog alkotni. A tér végén van az Állami Polgári Fiú- és Leányiskola. Szép parkkal körülvett épület, amely most már majd 30 éve neveli Mohács és környéke gyermekeit. Mellette van a Nyári Színkör, amelyben a nyári szezonban 2-3 hónapon át a legtöbbször a pécsi színtársulat játszik. A polgári iskola mögött van a jelenlegi posta, majd utána a Deák tér következik, amely most vásártérül szolgál, de hamarosan tisztviselőházak épülnek nyugati oldalán, egy nagy részét pedig parknak és gyermekjátszótérnek tervezik átalakítani. A Horthy Miklós-utat a Kossuth Lajos utca keresztezi, amely egy része a Budapest m eszéki országúinak. Balra menve a temetőbe érünk. Közvetlen elején találjuk a Csatatéri kápolnát. Jobbra — budapest irányában — a Szepessy-park lombos fái kellemes sétahelyül kínálkoznak. A Szepessy-park keleti oldalán van az u. n. Püspök templom, s mellette a püspöki kastély, amely 1714-ben épült s valamikor a pécsi püspökök kedvenc nyári tartózkodási helye volt. 1789-ben II. József császár a török háború alatt Mohácson való átutaztában egy éjjel a kastélyban pihent meg, mely eseményt a szoba felett kőbe vésett felirat jelzi. A püspöki kastélytól északnyugat felé látható a Szent Ferenc-rendi zárda és temploma. A Szent Ferenc-rendi atyák a XVII-ik században kerültek Mohácsra, zárdájuk később, 1731-ben készült el a templommal együtt. Külön kell megemlítenünk a Mohácsi II. Lajos Múzeumot, amely csak nemrég alakult meg, de rövid működése alatt is Mohácsra — történelmére, népviseletére stb. — vonatkozó tárgyak oly szép gyűjteményét állította be, amelyet érdemes megtekinteni. Jelenlegi helyisége a Korona-szálló emeletén van. Befejezésül még a mohácsi korzót kell megemlíteni. Vasárnaponkint az érdekes mohácsi népviselettől tarka szines és felejthetetlen emléke lesz az idegennek, aki végignézte. Ezen a korzón járnak végig farsangkor a mohácsi „busuk“, igaz, hogy az eredeti busuk már nagyon kiveszőben vannak s helyettük mókázó maszkok harmonika-, hegedű-, tambura- és énekszó mellett járják az utcákat. A régi „busuk“ kifordított ködment, vászonba foglalt falárvát viseltek s ijesztő külsejük a népmonda szerint egyszer holmi ittmaradt törököket zavart ki a városból. Zsussitz András ! Nyári zengzetek Az egek könnyüket hijják És borzongás napok járnak: Szibériában híjják Az ily évadot nyárnak. 1. Elmegyek a Zálog Háza mellett: A télikabátom ott delelget. Télikabát, gyere kit Zord idő van ideki S föl nem enged. 3. Kevés részünk van derűben, Dermedésünk, mint a kozák. Dérgyöngy csillog fázó fűben S a folyó nyár egyszerűen Befagyott nyárrá váltását. Aki hisz önmagában — Nézd már ezt az őrültet: szakadó esőben fehér vászon ruhában, tenniszcipőben sétál és az esernyőjét a hóna alatt hordja. — Pszt! Nem őrült ez: — meteorológus! Próba — szerencse Jön hát egy vállalat, mely végre Reklámokat vetít az égre. A dolog teljes rendben levő: Hátha ott fönt még akad vevő? Valószínű — Árulja el kérem: mire kell a földmivelésügyi miniszternek uj, ötszázhúszmilliós automobil? — Mit tudom én? Talán «»mi akarja nyomon követni a többtermelés egyre gyorsuló tempóját. Adópolitika Poincaré megnyugtatja népit, Hogy ő most is az adókra tert. Még pedig, amivel mehet sokra-Ama külföldi kölcsönadókra. Kétféle világnéztet — Fülig vagyok az adósságban. Isten nodája, hogy kétségbeesésemben még föl nem akasztottam magamat. — Nekem a fülem se látszik ki az adósságból. Isten még nagyobb csodája, hogy a hitelezőim kétségbeesésükben még föl nem akasztották magukat. Egységes dal Ing a mandátumok hídja: Bethlen mester hosszabbítja: Akárhogy is hosszabbítja: Csak a hírünk, csak a hírünk hosszabbítja. Jótékony célú Szórakozás a gyermeknek ! Szórakozás a felnőttnek ! Gyermek és hölgy szépségverseny! Páratlan műsor Az Apollo-kabaré játszik! Orth Gyuri gólt rúg ! Az UFA soroz ! Amerikai árverés! Boxverseny! Ping-pong mérkőzés! Tűzijáték! Belépődíj IOIOOO korona