Magyarság, 1926. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1926-08-03 / 173. szám

Szandzsákban, ahol századával egy magyar csapattest utóvédje volt. Azzal vádolták, hogy két túsz-asszonyt megöletett, vádolták minden alap nélkül és minden bizonyíték nélkül, mégis elítélték tizenötévi fegyházra, egészen mostanáig a nisi fegyházban tartották. A ma­gyar hatóságok már többször próbálták őt kicserélni, de csak most kerülhetett haza, tel­jes nyolcévi súlyos fogság után. Négy szerencsétlen „összeesküvő" Ádám Antal,­­ Molnár József, Szénássy András és Horváth Ferenc gombosi munká­sok. A vád az volt ellenük, hogy összeesküd­tek a gombosi vasúti híd felrobbantására. Elsőnek Ádám Antal került a szerb csendőr­ségre, ahol a legválogatottabb kínzásokkal gyötörték, hogy a hamis vádakat tartalmazó jegyzőkönyvet aláírassák vele. Először Eszék­re került, azután Pálmonostorra, ahol a csend­őrlaktanya pincéjében gyötörték. Pétervára­­don ugyancsak a csendőrlaktanyában volt, ahol az istállóban dorongokkal majdnem agyonverték a szerb csendőrök. Félholtra gyötörve, végre aláírta a hamis vádakat, amelyeknek alapján többi három társát letartóztatták és őket is alaposan meggyö­törték. Mind a négyen körülbelül kilenc hó­napot töltöttek vizsgálati fogságban, tárgya­lásra még nem került az ügy, de már nem is kerül, mert kicserélték őket. Patti Béla barcsi tanítót 1921 május 15-én tartóztatták le és azzal vádolták, hogy tit­kos egyesületet alakított. Az akkoriban szerb megszállás alatt álló Pécsre vitték, ahol a csendőrségen őt is borzalmasan megkínoz­­ták. Az újvidéki törvényszék kétévi bör­tönre ítélte el, a semmitőszék azonban öt évre emeli fel a büntetését, noha semmiféle terhelő adat nem merült fel ellene. A hosszú börtönbüntetést tizennégy nap hijján ki is töltötte a szerencsétlen délvidéki magyar Tíz évi b­érlőn a szerb hitélyi család „megsértéséért" Hoffmann Ferenc molnárt a baranya­­megyei Hosszúhetény községben fogták el 1919 május 16-án. Az ő története elüt a többitől, őt gyilkosság címén ítélték el. A megszálló szerb katonák ugyanis akkor vé­gigrabolták a baranyai községeket, Hosszú­­hetényben felzúdult a nép a sarcoló, rabló szerb katonák ellen, három rablót űzőbe vet­tek, jól megverték őket. — Nem volt szándékunk agyonütni, — mondja Hoffmann Ferenc, — de egy mégis belehalt. Ezért tízévi börtönre ítélte öt szerb bíróság, amiből hét évnél többet ki is töltött. Letartóztatása után még kegyetlenül meg is verték. A börtönben a szabóműhely­­ben dolgozott, a bánásmódra nem panasz­kodik, még negyven dinár fizetést is ígértek egy hónapra, de abból ugyan egy fillért sem látott mind a mai napig. A fogházban azt mondták, hogy majd utánaküldik valamikor, ha ugyan lesz elég türelme megvárni. Schneider János bácskai jegyzőt a szerb nemzet megbecsülése elleni vétségért és a ki­rályi család megsértéséért ítélték el, mind­össze csak tízévi fogházra. Ez az ítélet az egész szerbiai jogászvilágban nagy megütkö­zést keltett, mert egészen példátlan volt, hogy ilyen vádak alapján mértek ki ily súlyos bün­tetést. Szerencsére szenvedései nem tartottak soká, 1925 október 10-én tartóztatták le, de a fogolycsere-egyezmény alapján most már ki­szabadult. A kelebiai állomáson a Délvidéki Otthon titkára, Berkes József református lelkész fo­gadta és üdvözölte a menekülteket, akiknek az állomáson ebédet is készíttetett. Ismerőseiktől, barátaiktól körülvéve, költötték el a menekül­tek az ebédet, azután újból elfoglalták helyü­ket a gyorsvonaton és indultak tovább Buda­pest felé. A legtöbben nem tudják, hogy merre forduljanak, mihez kezdjenek, de egyelőre még nem is igen törik a fejüket ezen. Most még tele vannak a szabadulás örömével, a sza­badság mámorával, önfeledten élvezik a bol­dogságot, hogy újból itthon vannak hazájuk­ban, amelyért feláldozták legszebb, ifjú évei­ket, sokan egészségüket és munkaképességü­ket is. Burberry ragián-i fejeit Elegáns férfiruhát mérték után készítek Widder férfiszabó, IV., Városháza u. 20. Tel. 95-76 | L’-j készen kapható rmaniak­ 1926 augusztus 5. kedd A régi és a mai Mohács Mohács, julius hó (A Magyarság tudósítójától) Augusztus 20-tól szeptember 5-ig országos ünnepségek színhelye lesz Mohács, ahová az ország minden részéből a kegyeletes szivü ma­gyarok tízezrei zarándokolnak el, áldozni a mohácsi hősök emlékének s megerősödni a Trianonból való feltámadás hitében. Ma, ami­kor az egész ország érdeklődése Mohács felé fordul, nem érdektelen összehasonlítani a négy­száz év előtti és a mai Mohácsot. „Hős vértől pirosult gyásztér“ ... írta a költő valamikor. Ma nyüzsgő élet, élénk forga­lom, kocsi és autó váltakozik ott, ahol valami­kor talán átvonuló magyar és török hadak patáitól porzott a rög... A nagy idők gyermekei nem tudják, hogy nagy időket élnek, a mohácsiak nem érzik, hogy felszentelt földet túr ekéjük és ki tudja ki­nek a pora tapad az aszfalttaposó talpához, de az idegen ha belép, legelőször is a régi le­vegőt érzi, a nagy nap emléke fogja meg s csak azután néz körül a ma Mohácsán. ... 1526 julius 24-én II. Lajos király el­indult kicsiny hadával Budáról. A török se­reg 22-én átkelt a Dráván Eszéknél s mind­ketten mennek végzetük felé. 1526 augusztus 29-én a mohácsi határban állanak szemközt egymással. A magyar sereg Mohácstól Buzig­­licáig terjedő 25 kilométernyi síkon áll fel hosszú arcvonalon, hogy a bekerítés veszélyét elkerülje. A seregek élén Tömöri Pál kalocsai érsek, Zápolya György szepesi gróf, Perényi Péter koronaőr, Batthyányi Ferenc szlavóniai bán. Mögöttük sorakozik fel a 80 ágyú, majd a második csatasor s azután a helytállók lova­sokból él, mögöttük udvarnokai között II. La­jos király. Délután négy órakor csap össze a két se­reg ... s két óra múlva Tömöri, a fővezér, 5 püspök, 16 zászlós ur és 24.000 magyar vitéz holtteteme borítja a csatasíkot... A nagy csata helyét semmi sem jelzi. Pon­tosan meg sincs határozva a csata helye, em­léke Mohács fogalmában él. Hosszú évek múltak el, míg Mohács is meg­emlékezett önmagáról, jelentőségéről s látható emlékkel áldozott történelmének. (A nemzet ma is késik ezzel!) A 1836. évben hívta fel Mohács közönsége a szomszédos törvényható­ságokat adakozásra egy a Csele patak partján felépítendő emlékműre. Az eredmény 800 fo­rint volt, amelyből 1858-ban Grager prépost kezdeményezésére, a mohácsi temetőben Kál­vária-kápolnát építettek, amelynek Emlék kápolna volt a neve. Ma Csatatéri kápolna néven ismeretes s a katolikus temető végén van. Egyszerű kápolna, amelyben két csata­kép (Girk püspök ajándéka, Dorfmeister fest­ményei) utal jelentőségére. Ugyancsak a ká­polnában II. Lajos király arcképe is van, amelynek festője azonban ismeretlen, eredetét sem tudjuk. A mohácsi csata másik emléke a II. Lajos­­szobor a Csele patak partján van. A városból a budapesti országút vezet oda, állandó autó­­buszjáraton is megközelíthető. Egy nyugvó oroszlán jelzi azt a helyet, ahol II. Lajos a megáradt patakon akart átugratni, de lova megcsúszott s visszaesve, maga alá temette ki­rályi lovasát. A szobor oldalában dombormű örökíti meg e jelenetet e felírással: Itt vergődő Lajos rettentő sorsú királyunk Sülyedező lova érchimzetű­ terhe alatti Turcsányi Soma volt 48-as honvéd állította fel 1864-ben az emlékszobrot, mai formáját azonban 1896-ban történt felújításakor kapta. Ennyi volna a nagy múlt látható emléke, a többi már csak Mohács városa, úgy, ahogyan ma látjuk. A mai Mohácsot állandóan élénk élet tar­kítja, amit előmozdít az, hogy amióta a város határváros lett, vámhivatalt kapott s a vám­­vizsgálat alatt levő hajók személyzete itt végzi bevásárlásait. 16.000 lakosa van a városnak, amely ma­gyar, német és sokácokra oszlik meg. A ma­gyar földmivességnek még csak pár éve is érdekes viselete volt, amely azonban lassan a divat hatása alatt teljesen átalakult. Nagyon szép azonban a mohácsi sokácság viselete. Ez a nép egyébként is érdekes sziget, mert amint a sokác nyelv teljesen elüt hang­súlyában, szavaiban a szláv testvérnyelvek­­től, éppúgy a viseletük is teljesen eredeti s tarkaságával élénken színezi a mohácsi utcát. Mohácshoz tartozik a termékeny Margitta­­sziget nagy része, amelyet a várossal állandó csavargőzös és kompközlekedés köt össze. Buja füzesek tövében pár év óta nyaranta élénk fürdőélet alakult ki a szigeti parton s minden évben tovább fejlődik. Nevezetessége mohácsnak a mohácsi korsó, amely Mohács speciális ipara. Agyagból ké­szül, feketére égetik a korsós iparosok s ki­tűnő vizesedény, mert sokáig hidegen tartja meg a vizet. Valamikor a Balkánra nagy exportunk volt belőle, a háború óta azonban nem sikerült a régi kapcsolatot újra felvenni. Most korsósok dísztárgyak készítésével is fog­lalkoznak. A korsóipar egyébként igen régi­­keletű ipara Mohácsnak s azt a földet, amely­ből a szükséges anyagot ássák, még Mária Teréziától kapta a céht. Mohácsnak fejlett földmivelése, sok és ízle­tes gyümölcse van s kertészete is vetekedik a bolgárkertészettel. A város északi részén van a DGT hajó és a Mohács­ pécsi vasútállomása. Innen kiindulva a Dunasorra érünk. Balról a Duna hömpö­lyög lassan, rajta élénk hajóforgalom. Sima aszfalt itt vezet végig a város szívéig. Jobbról elhagyjuk a szerb templomot, amelynek érde­kessége, hogy az akkor Mohácson lakott gö­rögök támogatásával épült (1750-es években) és a szerb hitközség által őrzött iratok szerint a görögök minden második vasárnap tartottak benne istentiszteletet. Az utca végén betorkolló kis Templom­utcában látható a r. k. belvárosi templom, amelyet Klimo püspök 1766-ban építtetett. A Szent Háromság-utca végén, a jobb sar­kán van a régi városháza, amely ebben az év­ben már kiürül és a hivatalok helyét üzletek foglalják majd el. Szemben vele a Korona-szálló, kávéház és étterem. Jelenleg Mohács egyedüli kávéháza. Szép egyemeletes épület, amelyet a szerb meg­szállás alatt a szerbek Alexander-szállóra ke­reszteltek át, de uralmuk megszűntével ismét Korona-szálló lett. Ennek az erkélyéről szóno­koltak a halvaszületett baranyai köztársaság propagálói, az előtte levő aszfalton pedig ökölbeszorított kezekkel hallgattak a meg­szállás alatt annyiszor megkínzott magyarok. A Korona-szállónál jobbra fordulunk s in­nen Mohács főutcájába, a Király-utcába és folytatásképpen a Horthy Miklós útra érünk. Elindulva rajta, jobbról sűrűn egymás mel­lett üzletek. Mohács egész kereskedelmi for­galma erre az utcára összpontosul. Ezeknek az üzleteknek a szolidságát, tisztességét legjob­ban igazolja, hogy a nehéz idők eddig alig egy-két üzletet vittek csak el, a többi küzd és állja a nehéz harcot az Élettel. Pár ház után balról a Széchenyi­ térre érünk, amelyen most épül az új városháza. Egyemeletes épület, amely alul üzlethelyisége­ket foglal magába, emeletén pedig elhelyez­kednek majd a városháza hivatalai és az Államrendőrség. Meghosszabbításaképpen épül Mohács új postapalotája s a városházával egységes épületet alkot majd s bizonyára díszéül fog szolgálni ennek a legforgalmasabb térnek, amelyen egyébként a búzapiac is talál­ható szerdán és szombatonkint. A Széchenyi-téren jelöltek ki helyet a foga­dalmi templomnak is, amely Arkay Aladár tervei szerint fog épülni s miután Arkay ter­vezte a városházát és a postapalotát is, az egész tér beépítése összefügggő művészi egy­séget fog alkotni. A tér végén van az Állami Polgári Fiú- és Leányiskola. Szép parkkal körülvett épület, amely most már majd 30 éve neveli Mohács és környéke gyermekeit. Mellette van a Nyári Színkör, amelyben a nyári szezonban 2-3 hónapon át a legtöbb­ször a pécsi színtársulat játszik. A polgári iskola mögött van a jelenlegi posta, majd utána a Deák­ tér következik, amely most vásártérül szolgál, de hamarosan tisztviselőházak épülnek nyugati oldalán, egy nagy részét pedig parknak és gyermekjátszó­térnek tervezik átalakítani. A Horthy Miklós-utat a Kossuth Lajos­ utca keresztezi, amely egy része a Budapest m eszéki országúinak. Balra menve a temetőbe érünk. Közvetlen elején találjuk a Csatatéri kápol­nát. Jobbra — budapest irányában — a Sze­­pessy-park lombos fái kellemes sétahelyül kí­nálkoznak. A Szepessy-park keleti oldalán van az u. n. Püspök templom, s mellette a püs­pöki kastély, amely 1714-ben épült s valami­kor a pécsi püspökök kedvenc nyári tartózko­dási helye volt. 1789-ben II. József császár a török háború alatt Mohácson való átutaztában egy éjjel a kastélyban pihent meg, mely ese­ményt a szoba felett kőbe vésett felirat jelzi. A püspöki kastélytól északnyugat felé lát­ható a Szent Ferenc-rendi zárda és temploma. A Szent Ferenc-rendi atyák a XVII-ik szá­zadban kerültek Mohácsra, zárdájuk később, 1731-ben készült el a templommal együtt. Külön kell megemlítenünk a Mohácsi II. La­jos Múzeumot, amely csak nemrég alakult meg, de rövid működése alatt is Mohácsra — történelmére, népviseletére stb. — vonatkozó tárgyak oly szép gyűjteményét állította be, amelyet érdemes megtekinteni. Jelenlegi helyi­sége a Korona-szálló emeletén van. Befejezésül még a mohácsi korzót kell meg­említeni. Vasárnaponkint az érdekes mohácsi népviselettől tarka­ szines és felejthetetlen em­léke lesz az idegennek, aki végignézte. Ezen a korzón járnak végig farsangkor a mohácsi „busuk“, igaz, hogy az eredeti busuk már na­gyon kiveszőben vannak s helyettük mókázó maszkok harmonika-, hegedű-, tambura- és énekszó mellett járják az utcákat. A régi „busuk“ kifordított ködment, vászonba fog­lalt falárvát viseltek s ijesztő külsejük a nép­monda szerint egyszer holmi ittmaradt törö­köket zavart ki a városból. Zsussitz András ! Nyári zengzetek Az egek könnyüket hijják És borzongás napok járnak: Szibériában híjják Az ily évadot nyárnak. 1. Elmegyek a Zálog Háza mellett: A télikabátom ott delelget. Télikabát, gyere kit Zord idő van idek­i S föl nem enged. 3. Kevés részünk van derűben, Dermedésünk, mint a kozák. Dérgyöngy csillog fázó fűben S a folyó nyár egyszerűen Befagyott nyárrá váltás­át. Aki hisz önmagában — Nézd már ezt az őrültet: szakadó eső­ben fehér vászon ruhában, tenniszcipőben sé­tál és az esernyőjét a hóna alatt hordja. — Pszt! Nem őrült ez: — meteorológus! Próba — szerencse Jön hát egy vállalat, mely végre Reklámokat vetít az égre. A dolog teljes rendben levő: Hátha ott fönt még akad vevő? Valószínű — Árulja el kérem: mire kell a föld­­mivelésügyi miniszternek uj, ötszázhúszmil­­­­liós automobil? — Mit tudom én? Talán «»mi akarja nyomon követni a többtermelés egyre gyor­suló tempóját. Adó­politika Poincaré megnyugtatja népit, Hogy ő most is az adókra tert. Még pedig, amivel mehet sokra-Ama külföldi kölcsön­adókra. Kétféle világnéztet — Fülig vagyok az adósságban. Isten no­­dája, hogy kétségbeesésemben még föl nem akasztottam magamat. — Nekem a fülem se látszik ki az adós­ságból. Isten még nagyobb csodája, hogy a hitelezőim kétségbeesésükben még föl nem akasztották magukat. Egységes dal Ing a mandátumok hídja: Bethlen mester hosszabbítja: Akárhogy is hosszabbítja: Csak a hírünk, csak a hírünk hosszabbítja. Jótékony célú Szórakozás a gyermeknek ! Szórakozás a felnőttnek ! Gyermek­ és hölgy szépség­­verseny! Páratlan műsor­ Az Apollo-kabaré játszik! Orth Gyuri gólt rúg ! Az UFA soroz ! Amerikai árverés! Boxverseny! Ping-pong mérkőzés! Tűzijáték! Belépődíj IOIOOO korona

Next