Magyarság, 1926. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)
1926-09-12 / 206. szám
Csokonai Vitéz Mihály pap barátjának sírjánál Emlékezés debreceni Nagy István hajdúböszörményi református papról — A ’Magyarság tudósítójától — A Hajdúböszörményben most lefolyt református papi gyűlésnek legfelejthetetlenebb, bájos szép jelenete egy temetőbeli kódolás marad. E laposra elsimított egykori dreg hajdútemetőben későbbi faragása márványkő síremlékével már csupán egyetlen hantolt sirt dinjget a hajdu város kegyelete. A süppedt ■Írok csontjait, a korhadt hajdú „főfákat", bemohosolt metszetű kőoszlopokat régesrég kitelepítették innét A sűrű fekete portól felbődző, tikkadozó nagy hajdú városnak lombkoronás, gyönyörűséges sétahelyévé lett ez a — Fürdő-kert néven ismert — egykori hajdútemető. Az elsimult Biok vékony csemetéiből hatalmas sadaru akác-, nyár-, szil-, tölgy vadgesztenye-, hárs-, platánfaerdőság támadt a porfelhős város s a beláthatatlan alföldi róna festői ékességéül. A muzsika, a dal, a vidámság tanyája lett a hajdani bús, csendes temető, ahol a város egykori nagy papjának magános sírja köríti ■ a vadgesztenyefa árnyán -7- beteg csak hús homály és halkul el a kései utódok hangos szava... Debreceni Nagy Istvánnak hívták ezt a megszűnt temető utolsó halottőrszeméül itt nyugodni elhagyott néhai öreg papot, aki korának egyik legérdekesebb sorsú s egyik legértékesebb tudásu papja volt. Nagy István tiszteletes édesapja és anyja a debreceni ispotály (szegényház) koldusai voltak. Az 1770 augusztus 12-én született debreceni koldusomnak az annyiaktól áldott debreceni öreg kollégium fogta pártját és lett második, igazán felnevelő édesanyja. Csokonai Vitás Mihállyal együtt koptatták a vén főiskola padjait és a szélesen kongó tölgyfalépcsőket, melyeken a magyar Faust, az ördögökön úrrá lett bűbájos Hatvani professzor rejtelmes emlékezete is letörölhetetlen nyomokat hagyott... A tógán kontraskriba, majd utóbb sseniori tisztségben első diákja a kollégiumnak, — Nagy István égő szemével, lobbanékony, de hamar csillapuló tüzes indulataival a szépreményben indult Csokonai Vitéz Mihály diáknak — úgy leheti — a csinytevésekben is hű cimborája volt. A tudásban, a tanulásban semmiképpen sem maradt mögötte. A dicséreteket, a halotti énekeket már ekkor kezdte irogatni s mint szónok már diákkorában első volt. Csokonaival ők ketten voltak a poéták preceptorai, a poétika klasszis tanítói, — Nagy ezért még külön évi tizenkét darab császári aranyat kapott. Barátságukon nem változtatott az sem, hogy Csokonait a kollégiumból „blharangozták“. Amikor ugyanis Nagy, Bécs, Göttinga egyetemeinek látogatása után, a gazdag hajdú Böszörményben pap lett, a nyughatatlan, szegény Csokonai, a már akkor nagytekintélyű böszörményi pap barátját, akinek templomi beszédei hallgatására messze vidékről eljártak, sőt a debreceni kollégium diákjai is ki-kizarándokoltak, többször, sokszor felkereste. Egy ilyen alkalommal történt meg Nagy István tiszteletessel és kóbor diák Csokonai Vitéz Mihály barátjával a jószó pincebeli eset Nagy tiszteletes új bort akart kóstoltatni Miska cimborájával s csak amikor már kiütötte a hordó aknalyukából a kemény fadugót, vette észre, hogy a csapat fentfelejtette... Mit tehetett egyebet jó debreceni Nagy István prédikátor, öblös tenyerét a megnyitott hordó lyukára csapta és szólt: — Szaladj Miska! Hozd iziben azt a napot! — Hozom! Tüstént hozom, István! — lelete Vitéz, hosszukat ugorva a penészes lépcsükön, máris eltűnt, sőt többé vissza sem jött estéig, mert mint a másik halhatatlan nagy poéta Petőfi: „Egy kálomista pap s Csokonai“ derűs, mesteri költeményében megénekelte, csapért a szomszédba ment át a Inában kutakodó Csokonai Vitéz Mihály, már pedig: A szomszédba valami lakzi volt, Elébe hoztak ételt és italt. És im az étel és bor mellett Ivács Ellára maga is egy nemzetes hajduhadnagynak volt a lánya. Megfigyelte ugyanis az udvarban bent épült öreg papiak ajtófél melletti padjáról, hogy nemzetes hadnagy uraimék, akik a templomban eléggé ritkán forgolódtak, a városházáról hazafelé menet a „belső csapszékbe“ bezzeg annál inkább mindennap befordultak. Váltig fájt ez a sok ráolvasás a böszörményi büszke hadnagyurajmoknak, mikor azután egyszer a szókimondó pap panaszba tette: — Nincs magtár! Építeni kellene már egy magtárt! — A furfangos hadnagyok csodálatosképpen engedékenyek lettek, noha ezelőtt sokszor megtagadták tőle e kérést, most rámondták : — Épitünk, tiszteletes Uram! Építünk mi szivesen magtárt... De, csak oda, ahová mi akarjuk!... — Jól van! Bánom is én hová építik kegyelmetek ... Csak már meg legyen egyszer ez a granárium! — Hát meg lett! A piaci, utcai fronton egy rideg épületet elébe húztak az udvarban eső szép, öreg, boltozott szobás paplaknak, mely még a hajdúk böszörményi letelepedése előtti időkből való... S Nagy István tiszteletes ilyeténkép valóban megkapta a kért magtárt, de ezentúl többé nem láthatott ki, hogy a büszke hadnagyok mikor és miként ballagnak át a későbbi Vilmányi Sára nénék-féle belső csapszékbe mindennap — többször! Debreceni Nagy István egyik gazdag hajdú hive meg valamiféle családi perpatvarkodásból kifolyólag ment hozzá panaszkodni. Mivel a helyzetet ismerő pap nem adott neki igazat, az irtózatos düh kirobbant a szilaj hajduemberből. Nyersen, meggondolatlanul kivágta: — Akkor én inkább felakasztom magamat! — Nagy István tiszteletes csak lesújtó tekintetet vetett a marcona hajdúra, majd térültfordult és egy vízhordó kötelet szó nélkül elébe csapott... Hátrahőkölt, megilletődötten rebegte a kevély hajdú: — No, ezt már igazán nem vártam volna tiszteletes uramtól! — Én sem vártam volna ilyen bolond beszédet keresztyén embertől! — felelte a kemény pap, mire a megjuhászodott hajdú restelkedve bocsánatot kért tőle és a fájdalmas családi perpatvarkodás csendes békekötéssel végződött. Nagy István prédikátor Istentől nyert költői tehetségét sem hagyta parlagon. Az elmélyedés óráiban sok halottas éneket és dicséretverset szerzett. Tizenkét gyönyörű dicséretét a régi kálvinista zsoltárba is befoglaltak. Több lélekrezdítő mélységes énekét, dicséretét máig énekelik az Alföld kálvinista magyarjai. A Petőfitől megénekelt s Csokonaival jóbarát böszörményi hajdú pap, miután szeretett hitvesét, hat gyermekének jó édesanyját 1826-ban eltemette, 1831-ben, a nagy kolera pusztításakor maga is áldozatul esett. Érdekességei a véletlennek, hogy mint születési, úgy halálozási napja augusztus 12-ike volt s a koldus szülőktől született kiváló papnak koldusi szegény volt a temetése is ... A koleravész miatt tilos volt minden temetési pompa. Az öreg hajdú papot egyszerű deszkakoporsóban helyezték örök nyugalomra. A kántor és diákgyerekek nem énekeltek neki. A gyászharang nem zugott-bugott. Csupán az elöljárók kisérték ki a szeretett nagy papot, akinek a szemfedője a papi palástja volt... Az illő halotti végtisztességtételt hónapok múltán, 1831 december 31-én adták meg neki. Sírja felett — a 473 kolerás halottól rövid hetek alatt benépesült temetőben — Szoboszlai Papp István püspök és Aranyi István kollégiumi professzor beszéltek. Az agglegénynek maradt öreg püspök prédikált, a híres Aranyi professzor orációt mondott. Debreceni Nagy István, dicséretmondó hajdú papom, kérdezlek: — hát, van halál? A sétakertté varázsolt egykori temetőben, az énekszerző és dicséretmondó böszörményi hajdú pap magányos sírjára állított márvány oszlopemléket 1881 augusztus 13-án leplezték le. A legmegindítóbb hódolás ám csak most, a református papi kongresszus alkalmával következett el. Kint a Fürdő-kert magányos sírjánál — az őszsárgára vált vadgesztenye-, akác-, szilfák ritkuló lombjai alatt, Csokonai—Lavotta-szerű édes, szelíd dallamokkal — kései paptársak százai a legférfiasabb szavú karénekben énekelték porrá vált öreg paptársuknak a bús lelkeket felvidító és az édes megnyugvás érzelmeiben kiengesztelő remek „dicséretet“: Ó, seregeknek Istene! Mely kedves gyönyörűsége A Te szerelmes hajlékidnak. Az én lelkem fohászkodik, Tornáddba kívánkozik, ó, Istene a magasságnak! Áhítozik testem, lelkem Te Hozzád, élő Istenem! Móricz Pál És a zenének hanginál Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály. A bor, persze, elfolyt s a lobbanékony prédikátor Nagy István alighanem „corns mater“-t emlegetve fogadta az ft feledékeny Miska pajtását?!... Különben Nagy amúgy is igen „kemény kordában tartottat” az ő nyersnyakas hajdú híveit. Nagypénteki prédikálásai alkalmával, hogy: — sirt, zokogott az egész templomi gyülekezet, még hagyján! A fejmosásai, a ráolvasásai voltak igen „nem szeretem beszédek“. Sokat feddezte például a nemes város elöljáróit, — bár a felesége, Ko A női szmoking új fajtái Pária, szeptember hó (A Magyarság tudósítójától) Az utóbbi hetekben nagy lendülettel indult meg az élet a párisi társaságokban. A hölgyvilág, mely tudvalévőleg csak akkor konzervatív, amikor nem kellene, változatlan melegséggel tart ki az estélyi toalettekben is a divat legmerészebb hajtása, a női szmoking mellett. Már a tavaszi női divatnak felrótták a divat ellenségei, hogy túlságosan férfias. E vádban volt valami igazság. Hiszen a divatdiktáló szalonak nemcsak az anatómia tudásával alkotnak, hanem annyira „ancourant“ kell lenniök, hogy valóságos psychoanalytikai szellemmel kell dolgozniok, ha haladni akarnak, amellett ha kifejezői kívánnak lenni a kornak. Így hát természetes, hogy a fiús hajviselethez, férfias kalaphoz, inghez, gallérhoz, nyakkendőhöz és kézelőhöz szűk, férfias kabátot készítettek s könnyű, kurta szoknyát, mely teljesen stílusos volt a némileg „gargonne“ életet élő, az autóbusz és a tramway után futó munkába esető, dolga után járó modern hölgy életéhez. Ilyképen logikus és érthető, hogy ez a „masculin“-divat eljutott fejlődésének ahol a pontjához, melyen a férfi legsajátosabbnak hitt ünneplő ruhadarabját, a szmokingot, adoptálta. A francia női szabók vannak oly élelmesek, hogy megragadva a jó alkalmat, ügyeltek arra, hogy az erős férfias tendencia mellett adjanak a szmoking szabásába és elkészítésébe néhány motívumot, amely bájos, nőies legyen. A délelőtti, sétára való nő-szmokingkabát, melyhez rendesen magas, sötét színű puha kis kalapot hordanak, még leginkább őrizte meg eredeti, hogy úgy mondjuk, ,férfias“ formáját. A derékhoz erősen ,ívesfoltú, elől szögletes, olykor gömbölyített sarkú szmoking simul, sőt úgy is mondhatjuk, hogy tapad, melynek ujjai roppant szikek, szabályosan végződnek s férfikezelővel vannak ellátva. A mellény alatt fehér pike ing látható lehajtós, egészen alacsony gallérral és kis fekete csokor-nyakkendővel. De ugyanezen szabáshoz hordanak férfiing helyett fehér, vagy hamuszürke selyemblúzt ékalakú kivágással, melynek széle Hullámzó fodor gyanánt egyre kicsinyedik. A délelőtti szmokingformához olykor lehet látni egészen egyenes, majdnem szűk aljat, de gyakrabban vesznek fél elől egyetlen mély redővel, vagy oldalt lapos redőkkel bővített szoknyát. Ez utóbbi esetben selyemfonattal van szegve, melynek színe megegyezik a mellény színével. Az aljnál sok érdekességgel találkozunk, mert a sima feketétől kezdve, lehet mintázott, nemcsak függőleges csikókkal, hanem kockázott is, míg a szmoking a fekete gyapjúszövet mellett lehet tengerkék sőt az esti szmokingkaboltnál világosabb árnyalatokba átmenő is (beige), de lehetett látni fekete selyemlüsztert is, melyhez fehér-, vagy feketeszínű skót selyemlüszter alj járult. Általában az estélyi női szmoking tág teret enged a szabók fantáziájának és ízlésének. Néha meglepő kombinációt lehet látni és sokszor igazán nem tudtam, vájjon blúznak, vagy divatkabátnak nézzek egy-egy fantasztikus női ruhadarabot, mely középforma volt a zsakett, frakk, szmoking és a hosszúderekű blúz között. Fürdőhelyeink hölgyei szimpátiájukba fogadták ezt a férfias estélyi ruhadara- 020 szeptember 6, vasárnap Ernyők gyári árban a lsuszlóecoibb és legolcsóbb kivitelben Frik Tárász bécsi ernyőkészítő budapesti fiókjában. Javítások B jutányosan eszközöltetnek. IV., Petőfi Sándor utca 7 B (Bejárat Pilvax-köztéi bot, melynek a téli szezonban biztató karrikrje lesz s a télen még sok eredetiségre vámkilátásunk. A párisi nagy Opera több, Trouville-ben nyaraló hölgytagja egyszerre két különböző aljat készíttetett a szmokingjához: egyet-l ugyanazon szövetből s egy más színűt kockás mintával. Az egyik szűk volt, a másik harangalakú. Az estélyi szmoking már csak abban is sokkal nőiesebb a nappalinál, hogy a rendesen sötétes alaptónuson nagy virágos brokátmintákkal ékeskedik, mellőzi a férfias inget , bár ez is gombos „V“ kivágást, mellénnyel jár, de alatta valóságos blúz simul meg, melynek gallérja vagy lehajtós, de nem ritka a rücsökkel díszített felálló gallér sem. A gallért keskeny selyem- vagy bársonyszalag tartja össze. Újabban nagy kedveltségnek örvend a kivágott blúz, mely kissé különösen prezentálja a csupasz nyakat s ezért az ilyen blúzhoz utóbb nagyszemű színes gyöngyöket, sőt elefántcsont gyöngysort és ékszert is szivesen hordanak. A nappali szmokingkabátnál az estélyi sokkal bővebb, kihajtója színes tart, olykor tükörselyem és az ujjak nem végződnek férfias formában, hanem hol trombitaszerűen megbővülnek, hol összeszűkülnek s a kézfejnél csipkében, tüllzuhatagban fejeződnek be. A harisnya és cipő még mindig testszintű lakkcipő még nem tért vissza száműzetéséből. A szmoking természetrajzánál meg kell említeni, hogy a férfiak máris nagy idegességgel nézik ezt a divatot és erős agitációt indítottak a konkurrens szmoking viselet visszaszorítására. Zólyom Kit vén torony a tágas téren, A könyökdombon Mátyás vára m ódon kisváros, itten éltem, Itt lengett múltam májusfája. A Gorám völgye zölddel intett A nap mosolygó aranyára S a vén hegyek — megült vikingek — ősz fejjel néztek vissza rája. Tán emlékeztek egy időre, Mikor az erdők hűvös sátra Nagy Lajost látta s Mátyás nője Itt lesett fölcsapó sólymára . , „ Vagy aki itt élt iigesrégen, Emlékeztek egy poétára: Vigan lakott e szép vidéken S engedte szivét szabadjára. Rá feledkezett dalra, borra, Idegen asszony ajakára — Zólyom előtt a hire csorba: Haragudtak itt Balassára! .. . Ti tudjátok, öreg hegyormok, Itt egykor más tavaszt járta, Szivünkben nem a gond komorlott S lelkünk világolt, mint a fáklya! De ma a völgy már másnak zöldei, Idegené lett Mátyás vára S keserű vággyal, fojtott könnyel járunk le a Garam partjára... Majthényi György képkeretek, tükrök nagy választókban. fej.uzányosabban NEMESNÉL Budapest, VAL, Baross utca 9. Calvin-tér mellett