Magyarság, 1926. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
akiket egyébként it régi barátság fűz össze, ebéd után a Guigliana fedélzetén folytatták megbeszélésüket, amelynek folyamán szóbakerült valamennyi aktuális nemzetközi politikai kérdés. A két miniszter meglengedéssel állapította meg, hogy a fontosabb európai problémák megoldását illetőleg az angol és az olasz kormány álláspontja mindenben egyezik s hogy az angol-olasz baráti jóviszony további kiépítésének semmi akadálya nincsen. A késő délutáni órákban Livorno város tanácsának tagjai tisztelegtek a Guigliana fedélzetén, majd este hét órakor úgy Mussolini, mint Chamberlain elhagyták a királyi yachtot. Mussolini különvonatán ismét visszatért Rómába, Chamberlain pedig családjával egyetemben a Delphin-yachtra. Az olasz és az angol hivatalos lementések ellentétes beszámolója a találkozásról ? Rómából jelenti a Steam-iroda: Mussolini olasz miniszterelnök és Chamberlain angol külügyminiszter ma Livornóban találkoztak. A személyes barátságban álló két államférfi találkozása igen szívélyes jellegű volt. A megbeszélés során, amely a Delphin-yachton és az olasz miniszterelnök részéről adott reggeli után a Giuliana-yachton folyt le, a két államférfi megvitatta a jelenleg legfontosabb nemzetközi kérdéseket és megelégedéssel állapította meg az Olaszország és Nagybritannia közötti kapcsolat bizalmas jellegét, valamint a legfontosabb európai problémák megoldásában követett irányvonalaknak mindkét kormány politikájában megnyilvánuló összhangját. Londonból jelenti a Kenter-iroda. Chamberlain és Mussolini találkozásának kizárólag az volt az oka, hogy Chamberlain Olaszországban időzik. Programról, vagy sürgős kérdések megvitatásáról azonban egyáltalában nem volt szó. Bömcike ne vegye feleségül a Barikét! Egy lírai költő monológja a vonaton Írja: G. Miklósy Ilona Ezennel ünnepélyesen felszólítom önt, előttem teljesen ismeretlen Bömcike, hogy ne vegye feleségül a Barikát! Én legalább az ön helyében semmi esetre se tenném. Igaz ugyan, hogy nagyon szép ez a leány. Gyönyörű üde arcszín, mindig mosolygós, hosszú pillákkal árnyékolt kék szempár, csinos metszésű száj, kétoldalt imádandó gödröcskékkel (még a híres primadonna világhírű „griberlii“ is elbújhatnak mellettük) és aranyfényben tündöklő hajfonatok, amelyek, ha besüt a vasúti kocsi ablakán a „vénasszonyok nyarának“ elkésett, de annál forróbb sugara, úgy tündöklik, mintha vertaranyból szőtték volna. Hire sincs a bubinak, kiborotvált nyaknak, avagy a rúzsnak. Semmi kozmetika. Minden csalhatatlan és valódi. A lábai pedig egyenesen szenzációsak! Szépen ivett, karcsú bokák és nemesvonalú lábszárak. Nincs az a remekbe faragott buzogány, amely mérkőzhetnék velök. Kissé túlságosan is sok látható belőlük. (Kevesebb sokkal több volna.) De közveszélyes őrült volnék, ha éppen én panaszkodnék, aki szerencsés lehetek szemben ülni a balatoni gyors egyik elsőosztályú kocsijában a világ legszebben megformált két térdecskéjével, mégpedig egészen Csajághöröcsögéig, ahol a fájdalom __el kell hagynom a vonatot, míg ő Füredig utazik a mamájával, aki szintén igen szép, mutatós asszony még. Igen, én szemtől-szembe ülök szép hazánk egyik legszebb leányával, aki a Barika névre hallgat. (Eddig azt hittem, hogy a kis fehér báránykákat becézik barika néven. De úgy látszik, a barika karriert csinál, mert __ leánynév lett belőle.) És ami a fő, hármunkon kívül senki sincs a kocsiban! De eszem ágában sincs kihasználni szerencsés helyzetemet. Mert lírai költőnek születtem és csodálatos tehetségem van a boldogtalansághoz. Most is, ahelyett, hogy örvendeznék, hogy az unalmas utazást ilyen remek kilátás rövidíti meg, nem a jelenvaló szép Barikára, hanem a távollévő Bömcikére gondolok és egészen határozottan felszólítom, hogy a világért se vegye feleségül Barikát! Mert Barika menyasszony. Formás kis kezén jegygyűrű csillog. És a boldog vőlegény, akit gyakran emlegetnek, a kissé fantasztikus Bömcike névre hallgat. Nemsokára meglesz az esküvő és Bömcike elviszi Barikát falura és boldogan élnek, amíg meg nem halnak... stb. Fogalmam sincs, hogyan hívják rendes polgári nevén ezt a Bömcikét, de ha tudnám, igazán megkérném, hogy ne vezesse oltár elé a menyasszonyát. Nem. Mert ennek a leánynak nincs szive. Szép testéből hiányzik a lélek. Honnan tudom ezt ilyen bizonyosan? Hát van lelke és szive az olyan leánynak, akinek nincs érzéke a költészet iránt?! Akinek nem dobog fel a szive egy vers láttán?! Nem. Az ilyen nőből soha se lesz odaadó, idegértő hitves és szerető, gyöngéd anya. És én a világ kincséért se tanácsolnám senkinek, hogy feleségül vegyen olyan leányt, aki már negyedórája tart a kezében egy újságot és még mindig a__vezércikket olvassa! Hogy jön ahhoz egy fiatal leány, hogy legelőször is a politikát habzsolja föl?! Pedig már átlapozta az egész újságot és jól láthatta, hogy vers is van az első belső oldalon. És egy nőnek első kötelessége, hogy legelőször is a szépirodalmat olvassa el kedvenc újságjában. Még jó, hogy legalább azt a lapot búvárolja, amelyben hosszabb vagy rövidebb (inkább hosszabb, mint__rövidebb) időközökben megjelennek a verseim. Az én verseim! Homo sum versei! (Néha kénytelen vagyok ezt az irodalmi álnevet használni, mert már túlságosan gyakran utasították vissza_ saját nevem alatt a verseimet a tapintatlan szerkesztők.) És micsoda versek! Ha volna igazság ezen a földön, az egész világ visszhangozná már Guinea Pál és Homo sum nevét. (Gubica a valódi nevem.) És ez a leány még mindig a vezércikket olvassa! Fanyarkedvű, úgynevezett intellektuel lehet. Mégpedig a legrosszabb fajtából. Mindent akar tudni, sőt mindent jobban akar tudni. Tehát okosabb akar lenni a férjénél is. Isten őrizz meg minden férfit ilyen élettárstól! Nem, kedves Bömöske, semmiszín alatt se vegye feleségül ezt a Barikát! Pedig milyen gyönyörű fogsora van!... És nem is kell egészen nyitott szájjal nevetnie, hogy ezt megállapíthassuk. Egy félmosoly is elegendő, hogy elkápráztassák az embert a vérpiros szájából elővillanó miatür alabástromkockácskák. Igazán borzsztó, hogy végre találkozom egy leánnyal aki tökéletesen szép és úgy szép, ahogy a jó Isten megteremtette, és ez a leány_a menyasszony. Ez, végre is, nem volna nagy baj. Férfi vagyok , megtanultam a küzdést, mióta költő v gyök. (Perseusnak könnyebb volt meszabadítania Andromédát a sárka karmai közül, mint manapság elfogtatni egy lírai költeményt a szerkeszttel!) És ha úgy hozz ezért leányért szívesen meg ?y ven hétfejü sárkány? ! Ha nem volna mindek kül való. Ha érdekli i hog egy igazán szép rán neki politika kell. Vezércikk! A huszadik század fiatal leánya! A rádió, a repülőgép, a motorbicikli és a fojtógáz századáé! Ahogy a háborúban megfojtotta ez az undorító, alattomos fegyver szegény, védekezni sem tudó hős katonáinkat, úgy kiöli a mai rideg, lelketlen kor a szépért való lelkesedés tehetségét a fiatal leányok szívéből. Pedig tudom, ha elolvasná a versemet, megindítaná a szivét. Szép kék szemében talán meg is jelennék egy könnycsepp is. Minden drágakőnél értékesebb gyöngyszem! És én — legboldogabb a költők között! — élvezhetném a mámorító dicsőség minden hymettosi mézénél édesebb gyönyörét. De úgy látszik, kívülről akarja betanulni azt a vezércikket... Pedig már a címe is milyen érdekes a versemnek: „Vasúton.“ Csak így egyszerűen: „Vasúton.“ Nem mond túlságosan sokat, de mindent sejtet. Mennyi minden történhetik a vasúton! És csodálatos, hogy mint igazi Vateshez (a költő mindig jól is ...) illik, előre láttam, hogy nemsokára találkozni fogok egy szép leánnyal a vonaton. Mert a versemben egy képzelt találkozást írtam meg. Az ifjú, lángelmejű költő szemben ül egy gyönyörű leánnyal, akibe az első látásra halálosan beleszeret. (Majd nem szeret belé! _ndaná a közönséges pesti zsargon.) De hogy a leány már régen azabban a pillanatban elborul napfényes tájék, a gyönyörű És a tündöklő napsugártól lett vasúti kocsi hirtelen gyászos, igasztalan koporsóvá változik. És pár pillanattal előbb így dalolt: a tiszta ragyogás szikrázik az , már komor borúval sóhajtja: viharfelhők úsznak a légben“... nem gyönyörű? És ezt a leányt Szociáldemokrata vezérek, akiket túlterheltek igazgatósági tagságokkal — A Magyarság tudósítójától. — A bányászok szakszervezetének kebelében kitört belső háborúság még most, számos békéltetési kisérlet után sem ért véget; ellenkezőleg, még az eddiginél is elkeseredettebben folyik tovább. A harc központjává most a bánya- és kohómunkások otthona vált, amelyet a szociáldemokrata szakszervezetből kivonult bányászok maguknak szeretnének biztosítani, míg a régi vezetőség, természetesen, teljes erővel ragaszkodik ameglehetősen nagy értéket reprezentáló otthonhoz és nem hajlandó megválni az otthonnal rendelkező Bánya- és Kohómunkások Otthona Részvénytársaságtól. Ezzel kapcsolatban igen sok éles kifogás hangzik el a bányászok körében a szociáldemokrata párt- és szakszervezetek vállalatalapítási rendszere és különösen az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságok rendszere ellen, amelyet a szocialista erkölcsökkel és a vezéreik által hirdetett tanokkal egyáltalán nem tudnak összeegyeztetni. A szocialista vezéreknek ugyanis, amint az köztudomású, kivétel nélkül igen jól dotált állásaik vannak a pártvezetőségnél, vagy az egyes szakszervezeteknél. Egy-egy szakszervezeti titkár a szervezetétől jóval nagyobb fizetést kap, mint amennyit egy-egy szakszervezeti tag létminimumára ők számítanak. Ezenkívül azonban a befolyásosabb vezéregyéniségek meg valósággal halmozzák a különböző igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságokat a szociáldemokrata alapítású vállalatoknál. Ezek a különböző tagságok fizetéssel nem járnak, az illetők azonban meglehetősen magasan megállapított jelenléti díjakat kapnak az egyes üléseken való részvételért, ami valamennyieknek állandó és tekintélyes jövedelmet biztosít. A munkásság „apostolai“, az egyéni tőkegyűjtés kapitalisztikus rendjének hivatott ellenségei tehát sokszor öt-hat felől vesznek fel fizetést és a munkásság rovására valóban fényes egzisztenciát biztosítanak maguknak. Minderre számtalan példát lehetne felsorolni. Peidl Gyula, a szociáldemokrata frakció vezére, például egész csomó igazgatói és igazgatósági tagságnak boldog tulajdonosa, ebben a tekintetben szinte a legnagyobb kapitalista bankigazgatókkal is felvehetné a versenyt. Ügyvezető elnöke az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek, igazgatósági tagja a Törekvés Takarékpénztárnak, elnöke a Corvinia Általános Biztosító Részvénytársaságnak, a Nagybevásárló és Értékesítő Részvénytársaságnak, igazgatósági tagja az Uránia Nagyszálló Részvénytársaságnak. Farkas István nemzetgyűlési képviselő és párttitkár igazgatósági tagja az Általános Fogyasztási Szöve -yzetnek, a Corvinia Biztosítónak és a Világoly Nyomdai Részvénytársaságnak. Peyer k.k.oly ugyancsak elég jól el van látva: igazgatósági tagja az Általános Fogyasztási Szövetkezetnek, a Corvinia Biztosítónak, a Nagybevásárló és Értékesítő Részvénytársaságnak, ügyvezető igazgatója a Bányamunkás Otthon Részvénytársaságnak. Nem kell sajnálni Propper Sándort sem, áld a Népszava szerkesztői fizetése és nemzetgyűlési képviselői tiszteletdíja mellett még igazgatósági tag az Általános Fogyasztási Szövetkezetnél, a Törekvés Takarékpénztárnál, a Corvinia Biztosítónál, a Világosság Nyomdai Részvénytársaságnál és a Nagybevásárló és Értékesítő Részvénytársaságnál. Rothenstein Mór is elég szorgalmasan folytatja apostoli működését, alelnöke a Törekvés Takarékpénztárnak, igazgatósági tagja a Corvinia Biztosítónak és az Uránia Nagyszálló Részvénytársaságnak. Baticz Gyula sem marad hátul a sorban; igazgatósági tagja a Törekvés Takarékpénztárnak és a Corvinia Biztosítónak. 1926 október, péntek Október 2-án d. u. 4 órakor megnyílik Budapest szemlolója a CAIRO a művészi stílusra, újonnan berendezett étterem-kávéház-cukrászdasöntés VII., Király utca 112, Lövölde tér 6. Mindennap elsőrendű cigányzene. Tányározva nincs, kiváló tisztelettel Váratty Lajos a Pátria-és Japán-kávéházak volt tulajdonosa. Két-három igazgatósági, vagy felügyelőbizottsági tagsága van még Jászai Samu, Kabók Lajos, Kitajka Lajos, Malasich Géza, Szabó Imre és György Imre nemzetgyűlési képviselőknek, Dincséry István, Csapó Sámuel, Deutsch Jenő, Preisz Mór, Büchisz József, Hubay János, Mihályi Ferenc, Triesenberger Vilmos, Balassa Ottó, Deák Lajos, Knittelhoffer Ferenc, Sávolt János, Kruppa Rezső, Szakosíts Árpád, Fodor József, Bertrand Antal és Javorek Pál szakszervezeti titkároknak és Weltner Jakabnak, a Népszava szerkesztőjének. Mindezekből nyilvánvaló, hogy egész jól meg lehet élni a kapitalizmus elleni zordon agitációból. Most azonban, mintha mégis kezdené felismerni ezt az igazságot a szakszervezetekbe beszervezett, félrevezetett munkásság; a salgótarjáni bányászok legalább már meglehetősen tisztán látják ezeket az igazságokat. A „MAGYARSÁG“ ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 HÓNAPRA 50.000 K 3HÓNAPRA IS0.000 K KÉRJEN MUTATVÁNYSZÁMOT ! Likvidál^^elszámol Lik^dá^^7tíBt4monmtvídíí^--^élszámol^íkndál^^^BzAmOHTikvm?^-TérB^Tneb Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámolt Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidálj •— felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol* Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Nyakkendőház Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámo Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámo Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámo Likvidál — felszámol Likvidál — felszámolmW , , Likvidál — felszámo Likvidál — felszámol Likvidál — fdOJM-pana _ felszámc Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámi Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszám« Likvidál — felszámol Likvidál — felszámoll"""" """’•Likvidál — felszámi Likvidál — felszámol Likvidál — felszámolt WilkHBnildM fgrf 3 dlüdllilPUi? likvidál - felszám Likvidál — felszámol Likvidál — vii—zTMmil ,l1 Likvi(fel _ felsZzám Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszám