Magyarság, 1926. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

akiket egyébként it régi barátság fűz össze, ebéd után a Guigliana fedélzetén folytatták megbeszélésüket, amelynek folyamán szóba­­került valamennyi aktuális nemzetközi poli­tikai kérdés. A két miniszter meglengedéssel állapította meg, hogy a fontosabb európai problémák megoldását illetőleg az angol és az olasz kormány álláspontja mindenben egye­zik s hogy az angol-olasz baráti jóviszony további kiépítésének semmi akadálya nincsen. A késő délutáni órákban Livorno város ta­nácsának tagjai tisztelegtek a Guigliana fe­délzetén, majd este hét órakor úgy Mussolini, mint Chamberlain elhagyták a királyi yach­tot. Mussolini különvonatán ismét visszatért Rómába, Chamberlain pedig családjával egye­temben a Delphin-yachtra. Az olasz és az angol hivatalos lementések ellentétes beszámolója a találkoz­ásról ? Rómából jelenti a Ste­am-iroda: Mussolini olasz miniszterelnök és Chamberlain angol külügyminiszter ma Livornóban találkoztak. A személyes barátságban álló két államférfi találkozása igen szívélyes jellegű volt. A meg­beszélés során, amely a Delph­in-yachton és az olasz miniszterelnök részéről adott reggeli után a Giuliana-yach­ton folyt le, a két állam­férfi megvitatta a jelenleg legfontosabb nem­zetközi kérdéseket és megelégedéssel állapí­totta meg az Olaszország és Nagybritannia közötti kapcsolat bizalmas jellegét, valamint a legfontosabb európai problémák megoldásá­ban követett irányvonalaknak mindkét kor­mány politikájában megnyilvánuló összhang­ját. Londonból jelenti a Kenter-iroda. Cham­berlain és Mussolini találkozásának kizárólag az volt az oka, hogy Chamberlain Olaszor­szágban időzik. Programról, vagy sürgős kér­dések megvitatásáról azonban egyáltalában nem volt szó. Bömcike ne vegye feleségül a Barikét! Egy lírai költő monológja a vonaton Írja: G. Miklósy Ilona Ezennel ünnepélyesen felszólítom önt, előttem teljesen ismeretlen Bömcike, hogy ne vegye feleségül a Barikát! Én leg­alább az ön helyében semmi esetre se ten­ném. Igaz ugyan, hogy nagyon szép ez a leány. Gyönyörű üde arcszín, mindig mosolygós, hosszú pillákkal árnyékolt kék szempár, csinos metszésű száj, két­oldalt imádandó gödröcskékkel (még a híres primadonna világhírű „griberlii“ is elbújhatnak mellettük) és aranyfény­ben tündöklő haj­fonatok, amelyek, ha be­süt a vasúti kocsi ablakán a „vénasszo­nyok nyarának“ elkésett, de annál for­róbb sugara, úgy tündöklik, mintha vert­aranyból szőtték volna. Hire sincs a bubinak, kiborotvált nyaknak, avagy a rúzsnak. Semmi kozmetika. Minden csal­hatatlan és valódi. A lábai pedig egyenesen szenzációsak! Szépen ivett, karcsú bokák és nemes­­vonalú lábszárak. Nincs az a remekbe faragott buzogány, amely mérkőzhetnék velök. Kissé túlságosan is sok látható be­lőlük. (Kevesebb sokkal több volna.) De közveszélyes őrült volnék, ha éppen én panaszkodnék, aki szerencsés lehetek szemben ülni a balatoni gyors egyik első­­osztályú kocsijában a világ legszebben megformált két térdecskéjével, még­pedig egészen Csajághöröcsögéig, ahol a fáj­dalom __el kell hagynom a vonatot, míg ő Füredig utazik a mamájával, aki szin­tén igen szép, mutatós asszony még. Igen, én szemtől-szembe ülök szép ha­zánk egyik legszebb leányával, aki a Barika névre hallgat. (Eddig azt hittem, hogy a kis fehér báránykákat becézik barika néven. De úgy látszik, a barika karriert csinál, mert __ leánynév lett belőle.) És ami a fő, hármunkon kívül senki sincs a kocsiban! De eszem ágában sincs kihasználni szerencsés helyzetemet. Mert lírai költőnek születtem és csodála­tos tehetségem van a boldogtalansághoz. Most is, ahelyett, hogy örvendeznék, hogy az unalmas utazást ilyen remek kilátás rövidíti meg, nem a jelenvaló szép Bari­kára, hanem a távollévő Bömcikére gon­dolok és egészen határozottan felszólítom, hogy a világért se vegye feleségül Bari­kát! Mert Barika menyasszony. Formás kis kezén jegygyűrű csillog. És a boldog vő­legény, akit gyakran emlegetnek, a kissé fantasztikus Bömcike névre hallgat. Nem­sokára meglesz az esküvő és Bömcike el­viszi Barikát falura és boldogan élnek, amíg meg nem halnak... stb. Fogalmam sincs, hogyan hívják rendes polgári nevén ezt a Bömcikét, de ha tud­nám, igazán megkérném, hogy ne vezesse oltár elé a menyasszonyát. Nem. Mert en­nek a leánynak nincs szive. Szép testéből hiányzik a lélek. Honnan tudom ezt ilyen bizonyosan? Hát van lelke és szive az olyan leánynak, akinek nincs érzéke a költészet iránt?! Akinek nem dobog fel a szive egy vers láttán?! Nem. Az ilyen nőből soha se lesz odaadó, idegértő hitves és szerető, gyöngéd anya. És én a világ kincséért se tanácsolnám senkinek, hogy feleségül vegyen olyan leányt, aki már negyedórája tart a kezében egy újságot és még mindig a__vezércikket olvassa! Hogy jön ahhoz egy fiatal leány, hogy legelőször is a politikát habzsolja föl?! Pedig már átlapozta az egész újságot és jól láthatta, hogy vers is van az első belső oldalon. És egy nőnek első kötelessége, hogy legelőször is a szépirodalmat ol­vassa el kedvenc újságjában. Még jó, hogy legalább azt a lapot búvárolja, amelyben hosszabb vagy rövi­debb (inkább hosszabb, mint__rövidebb) időközökben megjelennek a verseim. Az én verseim! Homo sum versei! (Néha kénytelen vagyok ezt az irodalmi álnevet használni, mert már túlságosan gyakran utasították vissza_ saját nevem alatt a verseimet a tapintatlan szerkesztők.) És micsoda versek! Ha volna igazság ezen a földön, az egész világ visszhangozná már Guinea Pál és Homo sum nevét. (Gubica a valódi nevem.) És ez a leány még min­dig a vezércikket olvassa! Fanyarkedvű, úgynevezett intellektuel lehet. Még­pedig a legrosszabb fajtából. Mindent akar tudni, sőt mindent jobban akar tudni. Tehát okosabb akar lenni a férjénél is. Isten őrizz meg minden férfit ilyen élettárstól! Nem, kedves Bömöske, semmiszín alatt se vegye feleségül ezt a Barikát! Pedig milyen gyönyörű fogsora van!... És nem is kell egészen nyitott szájjal nevetnie, hogy ezt megállapíthassuk. Egy félmosoly is elegendő, hogy elkápráztas­sák az embert a vérpiros szájából elő­villanó mi­­atür alabástromkockácskák. Igazán borz­­sztó, hogy végre találkozom egy leánnyal aki tökéletesen szép és úgy szép, ahogy a jó Isten megteremtette, és ez a leány_a menyasszony. Ez, végre is, nem volna nagy baj. Férfi vagyok , megtanultam a küzdést, mióta költő v gyök. (Perseusnak könnyebb volt me­szabadítania Andromédát a sárka karmai közül, mint manapság elfog­­tatni egy lírai költeményt a szerkeszt­tel!) És ha úgy hozz ezért leányért szívesen meg ?y ven hétfejü sárkány? ! Ha nem volna mind­­ek kül való. Ha érdekli i hog egy igazán szép rán­­ neki politika kell. Vezércikk! A huszadik század fiatal leánya! A rádió, a repülő­gép, a motorbicikli és a fojtógáz szá­zadáé! Ahogy a háborúban megfojtotta ez az undorító, alattomos fegyver sze­gény, védekezni sem tudó hős katonáin­kat, úgy kiöli a mai rideg, lelketlen kor a szépért való lelkesedés tehetségét a fiatal leányok szívéből. Pedig tudom, ha elolvasná a versemet, megindítaná a szivét. Szép kék szemében talán meg is jelennék egy könnycsepp is. Minden drágakőnél értékesebb gyöngy­szem! És én — legboldogabb a költők között! — élvezhetném a mámorító dicső­ség minden hymettosi mézénél édesebb gyönyörét. De úgy látszik, kívülről akarja be­tanulni azt­­ a vezércikket... Pedig már a címe is milyen érdekes a versemnek: „Vasúton.“ Csak így egyszerűen: „Vas­úton.“ Nem mond túlságosan sokat, de mindent­­ sejtet. Mennyi minden tör­ténhetik a vasúton! És csodálatos, hogy mint igazi Vateshez (a költő mindig jól is ...) illik, előre láttam, hogy nemsokára találkozni fogok egy szép leánnyal a vonaton. Mert a versemben egy képzelt találkozást írtam meg. Az ifjú, láng­elme­jű költő szemben ül egy gyönyörű leánnyal, akibe az első látásra halálosan beleszeret. (Majd nem szeret belé! _­­­ndaná a közönséges pesti zsargon.) De­­ hogy a leány már régen a­z­­abban a pillanatban elborul napfényes tájék, a gyönyörű És a tündöklő napsugártól le­­tt vasúti kocsi hirtelen gyászos, igasztalan koporsóvá változik. És pár pillanattal előbb így dalolt: a tiszta ragyogás szikrázik az , már komor borúval sóhajtja: viharfelhők úsznak a légben“... nem gyönyörű? És ezt a leányt Szociáldemokrata vezérek, akiket túlterheltek igazgatósági tagságokkal — A Magyarság tudósítójától. — A bányászok szakszervezetének kebelében kitört belső háborúság még most, számos bé­kéltetési kisérlet után sem ért véget; ellenke­zőleg, még az eddiginél is elkeseredettebben folyik tovább. A harc központjává most a bánya- és kohómunkások otthona vált, ame­lyet a szociáldemokrata szakszervezetből ki­vonult bányászok maguknak szeretnének biz­tosítani, míg a régi vezetőség, természetesen, teljes erővel ragaszkodik a­­meglehetősen nagy értéket reprezentáló otthonhoz és nem hajlandó megválni az otthonnal rendelkező Bánya- és Kohómunkások Otthona Részvény­­társaságtól. Ezzel kapcsolatban igen sok éles kifogás hangzik el a bányászok körében a szociál­demokrata párt- és szakszervezetek vállalat­­alapítási rendszere és különösen az igazgató­­sági és felügyelőbizottsági tagságok rendszere ellen, amelyet a szocialista erkölcsökkel és a vezéreik által hirdetett tanokk­al egyáltalán nem tudnak összeegyeztetni. A szocialista ve­zéreknek ugyanis, amint az köztudomású, ki­vétel nélkül igen jól dotált állásaik vannak a párt­vezetőségnél, vagy az egyes szakszerve­zeteknél. Egy-egy szakszervezeti titkár a szervezetétől jóval nagyobb fizetést kap, mint amennyit egy-egy szakszervezeti tag létmini­mumára ők számítanak. Ezenkívül azonban a befolyásosabb vezéregyéniségek meg való­sággal halmozzák a különböző igazgatósági és felügyelőbizottsági tagságokat a szociál­demokrata alapítású vállalatoknál. Ezek a különböző tagságok fizetéssel nem járnak, az illetők azonban meglehetősen magasan meg­állapított jelenléti díjakat kapnak az egyes üléseken való részvételért, ami valamennyiek­nek állandó és tekintélyes jövedelmet biztosít. A munkásság „apostolai“, az egyéni tőke­gyűjtés kapitalisztikus rendjének hivatott el­lenségei tehát sokszor öt-hat felől vesznek fel fizetést és a munkásság rovására valóban fé­nyes egzisztenciát biztosítanak maguknak. Minderre számtalan példát lehetne felso­rolni. Peidl Gyula, a szociáldemokrata frakció vezére, például egész csomó igazgatói és igazgatósági tagságnak boldog tulajdonosa, ebben a tekintetben szinte a legnagyobb ka­pitalista bankigazgatókkal is felvehetné a versenyt. Ügyvezető elnöke az Általános Fo­gyasztási Szövetkezetnek, igazgatósági tagja a Törekvés Takarékpénztárnak, elnöke a Cor­­vinia Általános Biztosító Részvénytársaság­­nak, a Nagybevásárló és Értékesítő Rész­­vénytársaságnak, igazgatósági tagja az Urá­nia Nagyszálló Részvénytársaságnak. Farkas István nemzetgyűlési képviselő és párttitkár igazgatósági tagja az Általános Fogyasztási Szöve -yzetnek, a Corvinia Biztosítónak és a Világo­­ly Nyomdai Részvénytársaságnak. Peyer k.k.oly ugyancsak elég jól el van látva: igazgatósági tagja az Általános Fo­gyasztási Szövetkezetnek, a Corvinia Biztosí­tónak, a Nagybevásárló és Értékesítő Rész­vénytársaságnak, ügyvezető igazgatója a Bányamunkás Otthon Részvénytársaságnak. Nem kell sajnálni Propper Sándort sem, áld a Népszava szerkesztői fizetése és nemzetgyű­lési képviselői tiszteletdíja mellett még igazga­tósági tag az Általános Fogyasztási Szövetke­zetnél, a Törekvés Takarékpénztárnál, a Cor­vinia Biztosítónál, a Világosság Nyomdai Részvénytársaságnál és a Nagybevásárló és Értékesítő Részvénytársaságnál. Rothenstein Mór is elég szorgalmasan folytatja apostoli működését, alelnöke a Törekvés Takarék­pénztárnak, igazgatósági tagja a Corvinia Biztosítónak és az Uránia Nagyszálló Rész­vénytársaságnak. Baticz Gyula sem marad hátul a sorban; igazgatósági tagja a Törek­vés Takarékpénztárnak és a Corvinia Bizto­sítónak. 1926 október­­, péntek Október 2-án d. u. 4 órakor megnyílik Budapest szemlolója a CAIRO a művészi stílusra, újonnan berendezett étterem-kávéház-cukrászdasöntés VII., Király­ utca 112, Lövölde tér 6. Mindennap elsőrendű cigányzene. Tányározva nincs, kiváló tisztelettel Váratty Lajos a Pátria-és Japán-kávéházak volt tulajdonosa. Két-három igazgatósági, vagy felügyelő­bizottsági tagsága van még Jászai Samu, Kabók Lajos, Kitajka Lajos, Malasich Géza, Szabó Imre és György Imre nemzetgyűlési képviselőknek, Dincséry István, Csapó Sá­muel, Deutsch Jenő, Preisz Mór, Büchisz József, Hubay János, Mihályi Ferenc, Trie­­senberger Vilmos, Balassa Ottó, Deák La­jos, Knittelhoffer Ferenc, Sávolt János, Kruppa Rezső, Szakosíts Árpád, Fodor József, Bertrand Antal és Javorek Pál szak­­szervezeti titkároknak és Weltner Jakabnak, a Népszava szerkesztőjének. Mindezekből nyilvánvaló, hogy egész jól meg lehet élni a kapitalizmus elleni zordon agitációból. Most azonban, mintha mégis kezdené felismerni ezt az igazságot a szak­­szervezetekbe beszervezett, félrevezetett mun­kásság; a salgótarjáni bányászok legalább már meglehetősen tisztán látják ezeket az igazságokat. A „MAGYARSÁG“ ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 HÓNAPRA 50.000 K 3HÓNAPRA IS0.000 K KÉRJEN MUTATVÁNY­SZÁMOT ! Likvidál^^elszámol Lik^dá^^7tíBt4monmtvídíí^--^élszámol^íkndál^^^BzAmOHTikvm?^-TérB^Tneb Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámolt Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidálj •— felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol* Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Nyakkendőház Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol­ Likvidál — felszámol Likvidál — felszámo Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámo Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámo Likvidál — felszámol Likvidál — felszámo­lmW , , Likvidál — felszámo Likvidál — felszámol Likvidál — fd­OJM-pana _ felszámc Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámi Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszám« Likvidál — felszámol Likvidál — felszámoll"""" """’•Likvidál — felszámi Likvidál — felszámol Likvidál — felszámolt WilkHBnildM fgrf 3 dlüdllilPUi? likvidál - felszám­ Likvidál — felszámol Likvidál — vii—zTMmil ,l1 Likvi(fel _ felsZzám Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszámol Likvidál — felszám

Next