Magyarság, 1926. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-17 / 236. szám
4 Van-e szükség egyházművészeti múzeumra ? — A Magyarság tudósítójától — laprunk szombati számában „Egyházmüvészstin muxeológia“ em alatt cikk jelent meg a Csonkamagyarországon megmaradt egyházművészeti emlékeinkről és műkincseinkről, melyek, az esztergomi privoási gyűjtemények kivételével, hásánk különféle ki ostromaiban és templomaiban hevernek. A cikk felvetette a kérdést, várjon az egyeteme* magyar küllem érdekében nem lenne-e érdeme* ezeket a felbecsülhetetlen értékű műkincseket egy Egyházművészeti Museum név alatt létesítendő Intézmény keretében összegyűjteni agy- módon megóvni azokat a pusztulástól. A cikk hivatkozott Lépesd Antal prelátus-kanonokra, m a kiváló műgyűjtőre is, aki munkatársunk előtt az Egyházművészeti Múzeum tervéről az alábbiakban nyilatkozott« Nincs elég anyag a múzeum berendezésére . A Magyarság „Egyházművészet és muzeológia“ cím alatt megjelent cikke, amelynek az a javaslata, hogy Budapesten állandó egyházművészeti múzeum létesíttessék, kiválóan figyelemreméltó. Nem is mulaszthatjuk el, hogy ezt a javaslatot az illetékes tényezőkkel behatóan megtárgyaljuk és a megvalósítás összes lehetőségeit átgondoljuk. Nem hallgathatom el azonban a megvalósításnak nagy nehézségeit. — Magyarországtól az egyházi műkincsekben leggazdagabb részeket szakították el, a megmaradt Csonkamagyarország területén a legtöbb helyen Mária Terézia idején túlmenő emlékeket alig találunk, azonkívül az anyagnak igen jelentékeny része az országos gyűjteményekbe vándorolt, a még meglevő műkincsekhez az egyes tulajdonosok, természetszerűen, nagyon ragaszkodnak. Saját otthonuknak jelentőséget nyújtó régi műkincsekről senki sem mond le szívesen, sőt azokat még letétbe sem hajlandók adni, legfeljebb időnként megismétlődő kiállításokról lehet szó, amelyeken a történelmi egyházművészeti kincsek is bemutathatók a fővárosban. — Megjegyzem, hogy a magyar katolikusoknak az a régi óhajtásuk, hogy Magyarországon egyházművészeti museum létesüljön, már megvalósult. Esztergomban a Simor János hagyatékából megmaradt anyag Ipoly Arnold gyűjteményével gazdagodott. Azonkívül a magyar katolikus vallásalap letétbe helyezte ott a San Marco-féle gyűjteményt és egyéb hazai műtárgyat, amelyet sikerült megvásárlás útján a pusztulástól megmenteni. Az esztergomi múzeumnak teljesen megfelelő helyisége van. Szakszerű vezetés alatt ál és az érdeklődő publikumnak állandóan nyitva áll Ez a gyűjtemény annyira gazdag, hogy a fővárosban létesülő egyházművészeti museum nem tudna már az esztergominak nívójára emelkedni. Az pedig egészen természetes, hogy az esztergomi múzeumban elhelyezett tárgyakat a budapesti múzeumnak nem engednék át. De az egyházművészeti tárgyak átengedése a többi országos múzeumokrészéről sem remélhető. Múzeum helyett Inkább az esztergomi gyűjteményt kell gyarapítani Munkatársunk fölkereste ez ügyben Geremek, Tibor dr. egyetemi tanárt, a Keresztény Egyházi Művészeti Intézet vezetőjét és az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatóját is, ki az Egyházművészeti Muzeum tervérőleket mondotta: — A magyar katolicizmus pozíciójának és tndemi erejének megfelelően egy központi egyházi múzeumra szükség van, ezt a Magyarság finoman és megértéssel irt cikkében helyesen látja s ennek a jelentőségét helyes érzékkel ismeri fe. Csak az kerülte el a figyelmét, hogy ilyen múzeumunk már van, mégpedig az Esztergomi Keresztény Múzeum, amely Csernoch hercegprímás alatt, aki műpártolásával is beírta nevét a legnagyobb prímások sorába, visszanyerte azt a nevet és rendeltetést, melyet nagy alapítója a modern magyar egyházművészet egyik első apostola és mecénása, Simor János adott . Ez a múzeum méreteivel, anyagának gazdagságával és változatosságával szakszerű elrendezésénél és vezetésénél fogva méltóan tölti be a központi magyar egyházművészeti múzeum szerepét és méltán képviseli a magyar katolicizmus kultúráját a művészet terén. Vetekszik a nagy fővárosi közgyűjteményekkel, ma már a külföldön is hitt, tekintélye is súlya van. Nem egy gyűjteményében, mint például a középkori magyar festészet emlékeiben, olasz primitívekben, XIX. századi egyházi festőkben, gobelinekben, némely faganceokban, keleti szőnyegekben túlszárnyalja azokat. _ .Csernoch hercegprímás alatt ez a museum ötször akkora lett, mint vert amth előtt». Ezen adatok ismeretét»*» kérdem: van-e szükség még egy centrális egyházi múzeumra. Nem inkább a meglévőt kell erősíteni ahelyett, hogy akár a fővárosban is egy másikat feltalitnunk. . Aki ismerős a mmeszmi, művásári berkekben, azelőtt világos, hogy ma, de nemcsak ma, hanem két-három generáción belül még egy olyan egyházi múzeumot, mint az esztergomi, Magyarországot összehozni lehetetlen. Megjegyezni kívánom még, hogy az Esztergomi Keresztény Múzeum centrális jellege nem teszi azt, mintha a vidéki egyházi gyűjtemények rovására akarna gyarapodni, mert elismeri ezeknek a jogát és jelentőségét éppen úgy, mint teszem a Nemzeti Múzeum ama törekszik a vidéki museum ,a kulturális centrumok felszívására, hanem ellenkezőleg szívesen látja és támogatja asok fejlődését . Egy második egyházi múzeum létrehozása, már csak azért is lehetetlenség volna, mert egyházi műtárgyakat eredeti helyükről nem lehet, nem is kell eltávolítezni. Mindaddig eredeti helyükön, eredeti rendeltetésüknek kell szolgálniuk, míg azon a helyen használhatjuk és amíg ott őrzésük és fenntartásuk, karbantartásuk biztosítva van. Mindenesetre nagyon hálásak lehetünk a Magyarságnek, és finom ízlésű cikkírójának, hogy ilyen mély érdeklődéssel fordult az egyházi művészet kérdése felé, melynek nemcsak múltja van Magyarországon, hanem szép jövője is. Rákospalotán betömik a kutakat, de vízvezetéket nem építenek — A Magyarság tudósítójától — Rákospalota pár év előtt rendezett tanácsa város lett és lakosai lelkesedve gondoltak arra, hogy Budapest kultúrájából majd csak átszivárog valami e szomszéd városkába is. Palota vezetőemberei serény munkával igyekeznek a város fejlődését, kultúrájának erősödését előmozdítani Ám e nagykiterjedésű házcsoport városias átalakulása olyan lassan halad, hogy Rákospalota bizony ma is inkább falu, mint város. _____________ Szalmalejős házak a rendezett tanácsú városban Az 55-ös villamos végállomásától törpe házsorok nyújtózkodnak többféle irányban. A Pozsonyi utca közepén, ahol a villamos jár, keskeny sávban aszfalt keményedik. A jobbtral balra nyitó utcákban pedig sűrű porfelhőkön törik meg az őszi nap fénye. A kocsiúton cifra köröket szór porból a kerék. A gyalogjárón töredezett kövek-kavicsok ágaskodnak a szürke portakaró alól A nádból-szalmából font háztetőkön barázdabillegetők búcsúznak a nyártól A faltun hangulatot csupán a távoli államoscsilingelés zavarja és a zsupptetős hajlékok fölött a rádiódrótok, amint megsuhognak a szélben. Korhadt, lyukas deszkakerítés mögül gyerekek nyújtogatják ki maszatos kezüket. Odabent napraforgószálak görbülnek az egyenetlen udvar fölé Koros asszony pöndörödik ki a szűk ajtón. Mindkét kezében nagy, tiszta bogra. — Szüretelnek, nénémasszony ! — emelem meg a kalapomat. Leereszti az egyik vödröt. Csípőre hajlítja a karját. — Szüretelünk. Vizet. A városi kútból Élesebb férfi jön hozzánk. — A városi kút, meg a városi tisztaság. Sokat tudnék erről beszélni, uram. — Készséggel hallgatom. Kút, amelyből nem lehet htni Leülünk egy szerény házikó udvarán. Olyan e háztáj, mintha az egész egyet!s virágcsokor volna. A házigazda mérséklettel magyarázza panaszkodását. — Ne ém akarok megbántani senkit, de meg kell mondanom, hogy nálunk a közbiztonság nem áll túl magas színvonalon. Ceruzát huzok elő, a panaszkodó úr helyeslő bólintással folytatja: — Az utca tele van porral, szeméttel.Úgyszólván, sohasem öntözik és nagyritkán söprik. Szeme megakadt rajtam. — Uraságod is nehezebb lenne már vagy félkilóval. Csakugyan. A kabátomon, kalapomon, cipőmön úgy vastagodik a szürke porlepel, mint régen takarított kéményben a korom. Szekértörgés hangja csapódik az utca felől. Nyoméban nagy hullámokban kavarog a por. Odébb megyünk a kert közepébe. — Ez az én kutam, — mutat a rozzant kávára a palotai háztulajdonos. — Főzéshez és ivásra nem használhatjuk, merta szomszédom gazdálkodó és onnét a kerítés alatt különféle nedvemig szivárog a vízbe. A Zirin és a város hársa Tehénbőgés hallatszik a szomszédok házvége felől. — Másfél éve hatósági intézkedést kértem arra, hogy a házam táját tisztán tarthassam. A városi főorvos javaslata szerint a gazdaságot máshová kellene innét telepítni. A hatóságok azonban ebbe nem egyeztek bele... írásokat szedett elő. Én pedig elgondolkodtam afölött: nehéz is volna itt igazságot tenni. Méltánytalanságnak látszik, hogy a község, vagy most már város bentlakóit apáiktól örökölt gazdaságukban megzavarják. Viszont a nyugdíjas tisztviselő, aki itt hajlékot szerzett, a városi haladás nevében nyugalmat, tisztaságot szeretne élvezni a háza táján és iható vizet a kutyában. Ez olyan eset, amikor mindkét félnek megvan a maga igazsága, mégsem lehet azt érvényesíteni. A város fejlődése, persze, valószínűen, a gazdaságot fogja előbb-utóbb külső területre szorítani A nyugdíjas erősíteni próbálja az igazságát: — A tisztátalan levegőtől betegséget kapott az egyetlen fiam és meg is halt. A békétlenséggel velejár még az is, hogy néha tégladarabok hullanak az udvarunkra. Emiatt a leányom idegsokkot kapott és három hétig volt a kórházban. Hát szabad ilyen esetnek megtörténni rendezett tanácsú városban!... Vízhiány miatt tűzveszély fenyegeti a várost A nyugdíjas háziúr kijön az utcára és elmutat a sarkon túlra. — Ott állott a városi kút. Tavaly betemették. A múltkor tömték be a szomszéd utcában is. Most négy-öt utcatávolságra egyetlen nyilvános kút van, a Pozsonyi- és Andrássy utca sarkán. Odajárunk vízért. Már látjuk, amint egymásután jönnek az asszonyok, gyerekek, férfiak vödörrel, sajtárral a kezükben. Apró lányka a lábaujjával belebotlik az utón meredő kavicsba és elejti a cserépkorsók A víz szétloccsan a száraz talajon. — Ne sírj, lányom, — vigasztalaj a kísérőm — legalább megöntözted az utcát. Másképp úgysem kap vizet. A Pozsonyi-utca gyalogjáróján behorpadt a föld, mint a roskadt sírhatom. — Itt volt a városi kút, amit betemettek. — Miért! — Mert tisztogatni kellett volna. Úgy látszik, sokallták a költségek Inkább betemették. Vizvezetéknek, persze, hire sincs. Elmondja még, hogy errefelé olyan ritkán van kút, hogy a lakosság rettegésben él, mert ha a szalmatetős házak között tűs ütne ki, elhamvadna itt minden. Tartós menetelés után ott állunk a nevezetes kút mellett öreg anyóka hajtja a szivatytyás kerekek Olyan körben forog, mint a nyolcasra görbült biciklikerék. — Majdnem a tüdőm kiszakad, — liheg az asszony. — úgy zakatolt a kút, mintha idegsokkos volna. A kút cső alján repedés tátong és a feszített erővel felszivattyúzott víznek egy része kifolyik az árokba. Az öreg tisztviselő rámutat: így folyik szét nálunk a tenniakarás is... M. L I ff. Szabó és dr.Sodéfi jogi szeminarume Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbérlet. Előkészítési bármelyik egyetemre és főiskolára jogi és ügyvédi vizsgákra államszámvitelre, államvizsgákra, kettős könyvitelre is. 10 havi részlet. Központi intézet IV., Károly-körút 4.Telefon : L. 963—50. 1926 Oktober 11, vasárnap Le Bleu, alias Blau alezredes ur, magas cseh kitüntetése Blau ezredes úr, mint a Budapesten wiSUBántánt ellenőrző bizottság parancsnoka gyanús kürtszót hall is kémszemlére mául. A rémülettől ludbőrös háttal állapítja meg, hogy leventéink kürtszóra és taktusra lépnek , komolyan veszélyeztetik a Cseh republika Uraléli biztonságát. Betekintést nyer tehát a kürt belsejébe s komstatálja, hogy a kürt belsejéből jöttek a gyérás hangok. Azonnal jelenti Prágába , is Banes ügybuzgóst eredményez szolgálatoknak elismerése mellett átnyújtja neki a cseh oroszlán második farkáról nevezett szimatrend harmadik osztályát a fitysgekkel.