Magyarság, 1926. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

2 A kráter írta­ Magyary Torna István Erős és bátor hajósnép élt egykor az óceán egyik viruló szigetén. A Wanthou-ok népe. Merész kalózok és ügyes halászok voltak ők. Tagbaszakadt, derék férfiak. Erős és szép alaku­ asszonyok. A sziget viruló és termő volt, de ők nem igen használták ki bőségét, mert többre becsül­ték a földmivelésnél a kalandozást. Fe­kete gályák állottak harcra készen a szik­lás öbölben, a tenger mozgott, tajtékzott és fáradtan emelgette a hajókat, mint egy magát unó, ősvilági szörny, mely ki­­fáradott az emberrel vívott folytonos küzdelemben. Gazdag volt a nép, nőik aranyba öltözködtek, kincs­ládaszám ál­lott a nagy raktárakban, s ők azt csak arra használták fel, hogy hajóikat, me­lyek a harcok közben megsérültek, idegen kikötőkben kijavíttatták. Az idők­ folya­mán egyre hatalmasabb és erősebb nép lettek. Az apák óriásokat nemzettek, a fiúk minden hatalommal megáld­ott, csoda­tévő lényeket. A levegőt meghódították, a tengert lenyűgözték, sőt önmagukat is le voltak képesek győzni s a­z általuk le­győzött gyengébb népeknek hajlandók voltak megbocsátani. Volt azonban a szigeten egy kráter. Egy nyitott földszáj, egy solfatara, mely állandóan lángokat köpködött magából. A szigetlakók nem szedették a krátert, mely néha kellemetlen füsttel, gázzal árasztotta el a szigetet.. Ha tisztán égett a kráter lángja, a harcosok a sok méter magas lángok köré gyülekeztek, meg­forgatták a lángokban erős karjaikat. A világ fölötti uralom vágyát ez a tüz­­lyuk oltotta beléjük. Minden évben két­szer volt Tüzünnep s a nép kiment a kráterhez. A kráter beszélt, énekelt a nagy szájával, lángnyelvei forogtak, az­után, ezt megunva, füstöt és gázt bocsá­tott ki s az emberek egyszerre különös gyűlöletet éreztek. Valaki azt tanácsolta, hogy tömjék be a vulkánt, de az Öregek Tanácsa ezt, az indítványt elvetette, mert — igy mondták — elveszíti erejét és ha­talmát a nép. Ennélfogva a kráterre szükség van! A kráter hatalmas, tiszta lánggal égett, amikor hírül hozták, hogy a tenger ször­nyetege, a hírneves Leviathán, ellenük indul rokonaival, a nagy cetekkel. Már sok hajójukat elsülyesztették, a gyarmati kikötőket elpusztították s a tengeren egy­szerre uralkodókká lőnek.... Riadót fúttak a városban s a vitézek összesereglettek a kikötőben, hol a szená­tus legöregebb tagja elmondotta nekik a történteket. A harcosok kimentek a krá­terhez, izmos karjaikat és lábaikat mele­gítették annak lángjainál s egyszerre ha­talmas erőhöz jutottak. A kráter mormo­gott, valami különös, bugyborékoló dalt énekelt s a jósok ebből a háború kedvező kimenetelét jövendölték. Azután a harco­sok felszállottak a kétszáz nagy hajóra s a pajzsokat az oldalakra rakták. A vitorlákat feldagasztotta a szél s gyorsan repültek az áron át, előre, előre! A nehéz lapátokat kézbekapták s neki­dőltek a hullámoknak. Nyolcvan izmos férfikar dolgozta a vizet, minden másod­percben nyolcvan hullámörvény keletke­zett és enyészett s a dal zengő, hatalmas hangon szállott föl a hajókról: Előre! Ropog a hajó és zúg a vizár, Hullámain az ellenség vár. Bajuszt borzol és dong a hangja. Tömérdek sok van, mint a hangya. Bevégződik ma minden kalandja: Előre! A Wanthong-ok birkóztak a hullámok­kal és énekeltek. Köd szállott a hajókra, dongott a dal, zizegett a víz, csapódott a lapát, azután eltűntek a hajók a messze­ségben. Az otthonmaradt öregek, rokkan­tak, nők és gyermekek imádságokat küld­tek az ég felé a győzelemért. Jól imádkoztak. A Wanthong-ok megnyerték a csatát. Megölték a Leviathánt és társait. Le­viathán szörnyfejét elhozták s szájjal az ég felé kitűzték egy hegyes sziklacsúcsra. A bálnák dögszaga betöltötte a nagy óceánt. A harcosok megérkeztek a szigetre és kimentek a kráterhez. A kráter tüzet és lángot okádott. Kátrányt és füstcsomókat vetett ki magából és elárasztotta füsttel a szigetet. A Wanthong-ok odasiettek a tűz­­nyításhoz, hogy erejüket felfrissítsék. Az öregek hozzájuk mentek, pénzt és dicséretet hoztak magukkal. A harcosok örvendeztek, nevettek s karjaikat a láng­­szinüi füstbe tartották. Egyszerre valaki arról kezdett beszélni, hogy ők tulajdon­képpen félmunkát végeztek s az összes é­letfajtákon bosszút kellene állaniok, hogy többé ellenük ne támadhassanak. Valaki indítványt tett s ujjongással fo­gadták. Pár hét múlva a hadsereg újfent ten­gerre szállott. Hosszú hónapok múlva tértek csak vissza zsírosan, véresen. Győztek, újra győztek. Megölték az összes ceteket, hul­láik ott úszkáltak a szigetek közt. A har­cosok az örömindulót énekelve léptek ki a hajókból. Az Öregek még több pénzt és dicsősé­get osztottak ki köztük. Győzelemhez szo­kott hatalmasok lettek és nem árthatott nekik senki és semmi. A nép hálaéneke­ket zengett. Hálaadó istentiszteleteket tartottak mindenütt a városban. Elközelgett ismét a Tűz ünnepe. A harcosok újra kimentek a kráterhez, hogy erejüket megújítsák. A kráter új­fent füstöt és lángot okádott. A harcosok kinyújtották erős karjaikat és lengette­k a füst és láng között. Azután leültek a Tűz köré. Egyszerre egyikök felugrott. _ Harcosok! __ kiáltotta, __ a harc­nak még nincs vége. A gyűlölt ellenség elpusztult ugyan, de azok, kik neki segí­tettek, még életben vannak s jól érzik magukat. Minden állat, mely uszonnyal bir, nekik segített s igy azok is ellensé­geink. Azért azt tanácsolom: szálljunk tengerre, semmisítsük meg összes uszo­nyos ellenségeinket! A harcosok felugráltak s fegyvereiket feldobálták. Elfogadták a tanácsot s pár hónap múlva újra hajóra szállottak. . A merénylet Róma, november 2 (A Magyarság tudósítójától) Vasárnap este hat órakor Mussolini minisz­terelnök az Archigimnasio épületében na­gyobb beszédet tartott, amellyel a tudomá­nyos haladás kongresszusát nyitotta meg. Ez­zel a beszéddel bolognai programja véget ért. Az Archigimnasio épületéből a miniszterelnök autója egyenesen a pályaudvarra hajtott A Via Rizzoli és a Via Independenza között éppen abban a pillanatban, amikor a nyitott és alacsony automobil egy fordulóhoz érve lassított, jobboldalról közvetlen közelből egy fiatalember két lövést adott le Mussolinire. Az első golyó Mussolini mellét súrolta s a Mauritius-rend nagykeresztjét, amely a mi­niszterelnök szive fölött lógott, szétroncsolta. A golyó hosszú sávot hasított a felső kabáton anélkül azonban, hogy Mussolinit megsebezte volna s a miniszterelnök testéről lepattanva a mellette ülő bolognai polgármester alkarját találta. A golyó azonban erejében elgyen­gülve, itt sem ejtett sebet. Mussolini azonnal utasította a soffőrt, hogy állítsa meg a gépet. A tömeg teli üdvözletet intett és környezeté­nek kijelentette, hogy nincs semmi baja. A merénylő második lövését már a levegőbe adta, mert a tömeg, amely körülállta, fel­ütötte kezét és rávetették magukat a fiatal fiúra. Botok, boxerek, tőrök zuhantak a fiatal fiúra, úgy, hogy pillanatok alatt bevert kopo­nyával, véresen, holtan maradt a földön. A felismerhetetlenségig összeroncsolt holttestet a rendőrségre szállították, ahol semmiféle iga­zolványt nem találtak nála és néhány óráig nem is lehetett személyazonosságát megálla­pítani. A merénylő holttestét összesen 14 tőr­­szúrás találta. Mussolini a merénylet után egyenesen a pályaudvarra hajtatott, ahol a bolognai helyőrség tisztikara hatalmas ovációban ré­szesítette. A miniszterelnök néhány lelkesítő szót intézett a tisztekhez, de egyetlen szóval sem emlékezett meg a merényletről. Este hét órakor a miniszterelnök különvonata el­hagyta Bolognát és félóra múlva már Bon­n­ban volt, ahol megismétlődtek a lelkes tün­tetések. Fasiszta volt Mussolini merénylője Éjjel fél kettő­kor a bolognai prefektúrán a következő jelentést adták ki: A miniszterelnök merénylője, akit a tö­meg nyomban a merénylet elkövetése után meglincselt, hivatalos megállapítás szerint Mammelo Zamboni bolognai nyomdásznak Anteo Zamboni nevű tizenh­atéves fia. A fiatal Zamboni az ifjúfasiszták szervezeté­hez tartozott, míg apja több évvel ezelőtt anarchista volt, azonban semmiféle felfor­gató tevékenységet nem fejtett ki. A vizsgá­lat tovább folyik, elsősorban azt akarják megállapítani, vájjon nem terhel-e másokat is felelősség a merényletért. Eddig szól az első hivatalos jelentés, amely­­lyel azonban éles ellentétben állnak más hír­adások. A Berliner Zeitung am Mittag bo­lognai értesülése szerint a fiatal Zamboninak semmi köze sem volt a merénylethez és ár­tatlanul lincselte meg a tömeg. Egy felnőtt ember lőtt rá kétszer revolveréből a Duce autójába, ennek az embernek azonban sike­rült a nagy zűrzavarban elmenekülnie. Zam­boni szülei is kizártnak tartják, hogy fiuk merényletre vetemedett volna. Zamboni bátyja, a húszéves Assunto Zamboni, aki káplán rangban teljesít szolgálatot a milánói kato­nai nyomdában, öccse borzalmas haláláról csupán az újságokból értesült. Az újságírók kérdésére elmondotta, hogy teljesen érthetet­len előtte, kinek a befolyása alatt követhette el öccse a merényletet. Egész családja lelkes fasiszta s Mussoliniról odahaza mindig a leg­nagyobb tisztelet hangján beszéltek, úgy őt, mint öccsét fasiszta elvekben nevelték s öc­­­cséről mindeddig azt hitték, hogy a fasizmus lelkes híve. A milánói katonai nyomda tiszt­jei Assunto Zamboniról úgy nyilatkoztak, hogy egyike a milánói intézet legkitűnőbb katonáinak, aki a Marcia su Somában is részt vett. A katonai hatóságok Zamboni káp­lárt, egyelőre, vizsgálati fogságba helyezték s a nyomozás lefolytatásáig a katonai fog­házba szállították. A merénylő családjának valamennyi tagját letartóztatták A letartóztatottak száma Bolognában és környékén egyre növekszik. A mai nap fo­lyamán Bolognában ismét rengeteg gyanús egyént tartóztattak le s köztöttük állítólag olyanok is vannak, akik tudnak a merény­let előkészítéséről. Bologna több házában házkutatást tartott ki. Zamboni családjának valamennyi tagja egyelőre még mindig vizs­gálati fogságban van, feltűnést keltett, midőn a szabadkőműveseket botokkal egymásután kiverték a kávéházból. Varese-ben 39 embert tartóztattak le. A le­tartóztatás oka egyelőre ismeretlen. A milánói fasiszta pártszervezet a város ut­cáin plakátokat ragasztatott ki, amelyben megtiltja a lakosságnak a további zavargáso­kat s rendre és nyugalomra inti Milánó fa­sisztáit. A nép haragra ítélt — mondja a kiáltvány — s a bosszú műve befejeződött. Ellenségeink most már láthatják, hogy méltó bosszút tudunk állani rajtuk s a tegnapi bo­lognai bünhődés talán jobb belátásra fogja birni a gyáva merénylőket. A Duce élete min­dent megél s a Duce életéért életet veszünk. De gyáva bosszút nem szabad állnunk sen­kin sem. Titokzatos távírótól adták fel a merénylet után Bolognában a Transalpina távirati iroda értesülése szerint azt tartják, hogy a fiatal Zamboni összeesküvésnek volt eszköze. Öt perccel a merénylet elkövetése után valaki táviratot adott le ezzel a szöveggel: épség­ben megmenekültem“. A rendőrség titkolja azt a személyt, akinek ezt a táviratot felad­ták. A feladónak már nyomában vannak. Tüntetések a fasizmus ellenségei ellen Amint híre ment a sikeresen merényletnek, egész Olaszországban nagy izgalom lett úrrá az embereken. Rómában mozgósították a mi­lícia légióját. Milánóban is a feketeingesek őrjáratai szünet nélkül cirkálnak az utcákon és a város főbb pontjain tüntetéseket tartot­tak. A város zászlódíszt öltött, s hétfőn dél­előtt tizenegy órakor a Scala-színház előtt annyira hevült volt a tömeg hangulata, hogy kiadták a jelszót: „Neki a szocialistáknak!“ Zárt sorokban indultak meg az egyes csopor­tok Raves milánói szocialista vezér lakása elé, a rendőrség azonban megakadályozta a zavar­gást. Milánóból jelentik: A Popolo d’Italia je­lentése szerint a Mussolini ellen elkövetett újabb merénylet hírére a padovai egyetem ta­nácsa lemondásra kényszerítette mindazokat a tanárokat, akik fasisztaellenes érzelmeikről ismertek , akik még most is levélváltásban állanak Benedetto Croce-val és Salvemini pro­fesszorral. A városban ismét megalakult a fa­siszták akcióbizottsága, hogy megtisztítsa Mi­lánót a gyanús elemektől. Az akcióbizottság tagjai tegnap este megrohanták a Petrucci­­kávéházat, a milánói szabadkőművesek és fa­sisztaellenes elemek találkozóhelyét. A kávé­ház a város kellős közepében fekszik s óriási » ■UlMMHIBB—a—B—8MM—OTMEBaBMlBIJJ, Olaszország számos városában kedden tün­tetés volt a felforgató elemek ellen. Génuá­­ban két embert megöltek. Cagliariban a fa­siszták behatoltak Lussu képviselő lakásába, hogy ellenzéki magatartásáért bosszút állja­nak a képviselőn. Lussu több lövést tett egy fiatalemberre és megölte. Lussut letartóz­tatták. Turati, a fasiszta párt főtitkára, közli, hogy legközelebb összeül a fasiszta nagy­tanács, amely határozatot fog hozni a me­rénylő megbüntetéséről. Turati kijelentette, hogy a merényletek injekciós gócpontját végre el kell távolítani. A lapok véleménye szerint a fasiszta nagytanács, valószínűleg, követelni fogja a halálbüntetés haladéktalan életbeléptetését visszaható hatállyal, hogy minden eddigi merénylő is büntethető le­gyen. Ezenkívül a fasiszta párt a legszigo­rúbb revízió alá veszi tagjainak névsorát és ezt a revíziót külön alakítandó védelmi bi­zottságra bízza. Olasz fasiszták támadása francia vasutasok ellen Nizzai jelentések szerint Ventiniglia olasz határállomáson súlyos összeütközésekre ke­rült a sor a francia vasutasok és az olasz fasiszták között. A francia vasutasok ugyanis vonakodtak kalapjukat levenni, midőn az olasz állomás zenekara a fasiszta himnuszt játszotta. Egy kisebb fasiszta csoport meg­rohanta a francia vasutasokat, általános vere­kedésre került a sor. Az egyik francia vasutas gomblyukából letépték a becsületrend szalag­ját és agyba-főbe verték. A felizgatott tö­meg ezután a francia konzulátus épülete elé vonult, amelyre olasz lobogó tűztek ki, rövid beszédet mondott az egyik fasiszta a fran­ciák ellen. A francia alkonzul telefonon kért segítséget a helyi csendőrparancsnokságtól, amely ezután a tüntetőket szétoszlatta. Feketelistát készítenek a fasizmus ellenségeiről A ferrarai fasiszta párt vezető tagjai hét­főn este titkos ülést tartottak, amelyen Valbo képviselő elnökölt s amelyre csak a ferrarai fasiszta párt hárompróbás tagjai ve­hettek részt. A gyűlésen összeállították mind­azoknak a névsorát, akik véleményük szerint akár titokban, akár nyíltan ellenségei a fasizmusnak. A pártvezetőség úgy határo­zott, hogy a listán szereplő polgárokat tú­szoknak tekintik s életüket Mussolini életétől teszik függővé. A fekete listát a legszigo­rúbb titoktartással kezelik. A pártvezetőség esti ülésén ezenkívül megalakították a fa­siszta titkosrendőrséget. Az ülésen felolvas­ták a ferrarai szocialisták hűségnyilatkozatát is, amely nyilatkozatban Cavallari és Reva képviselők ünnepélyes esküt tesznek a fasiz­mus mellett. A pártvezetőség úgy határozott, hogy ennek ellenére a ferrarai szocialistákat titkosrendőrökkel állandóan szemmel tartják, mert az a gyanú, hogy a szocialisták csak a fasiszták bosszújának kikerülése miatt álltak a fasizmus mellé. Mussolini távirata a bolognai fasiszta párt vezéréhez Mussolini miniszterelnök a bolognai fa­siszta párt vezéréhez, Arpinati képviselőhöz, a következő táviratot intézte: Ezúton is ki akarom fejezni örömöm és di­cséretem kifejezését a tegnapi példátlan tün­tetéseken. A bolognai fasizmus dicső hagyo­mányainak, eddigi munkájának és jövendő hatalmának tetőpontján áll. A bolognai fasció, a páduai fascióval együtt, valóban fő­gerendája az olasz fasizmusnak. A Littorale látványét sohasem fogom elfelejteni. Azt hi­szem, hogy Olaszország történetében sohasem volt szorosabb kapcsolat kormány és nép kö­zött. Még sohasem volt példa a fegyverben álló nép ilyen félelmetes seregszemléjére. Túl­zás nélkül mondhatni, hogy a puskák erdeje elsötétítette a napot, miközben én a mérhetet­­­len tömeg lélegzetét is hallottam. Az utolsó pillanat bűnös epizódja nem homályosíthatja el ennek a nagyszerű napnak dicsőségét. Kül­döm neked a golyótól átlőtt Mauritius-szala­­got, őrizd meg Bologna fasiszta emlékei kö­zött. Fejezd ki Bologna és Emilia tartomá­­nyoknak köszönetemet. Olaszországi minden baj­társaimnak egy feltétlen igazságot akarok odakiáltani: Semmi bajom sem történhetik, mielőtt feladatomat el nem végeztem. Génuában két embert megüttek a tüntetők 1926 november 3. szóda WiEiaiBIC , Ölel Mussolini Üdvözletek a szerencsés megmenekülés alkalmából Elsőnek Vittoria Emanuele király­­üdvö­zölte Mussolinit szerencsés megmenekülése alkalmából. A király hosszabb táviratot in­tézett a miniszterelnökhöz, amelyben sajnál­kozásának ad kifejezést a miniszterelnök el­len elkövetett újabb gyalázatos merénylet miatt s úgy a maga, mint az egész olasz nemzet nevében szerencsekivánatait fe­jezte ki. • A pápát még tegnap este értesítették a merényletről. A merénylet hírét maga Róma rendőrfőnöke vitte meg a pápának. XI. Pius a merénylet hirére elsápadt s csupán egy­

Next