Magyarság, 1926. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

4 A Kasselik-család síremlékét végre fel** állították — A Magyarság tudósítójától — Akik halottak napján a Kerepesi temetőben jártak, jóleső örömmel látták, hogy a Kasselik-család sírboltja fölött, — melyet eddig egy fakereszt jelölt meg csupán — monumentális arányú és művészei kivitelű síremlék emelkedik. Ezalatt a síremlék alatt pihen ugyanis Magyarország egyik legnagyobb emberbarátja, az 1910 március 10-én elhunyt Kasselik Jenő, aki tizenhárommillió aranykoronára felértékelt vagyonát a művelt osztályok szűkös anyagi viszonyok közé jutott tagjaira hagyományozta azzal a kifejezett céllal, hogy ebből a legendás vagyonból a magyar középosztály nyomorba jutott tagjai számára asilum, azaz menház létesítendő. "Annak idején részletesen foglalkoztunk Kasselik Jenő végrendeletével s az alapítványi vagyon irányt vetett sorsának kalandos történetével és megírtuk, hogy Kasselik Jenő halála utáni tizennégy esztendővel egyetlen szobát sem találunk ebből az asihimból az alapítványi vagyon budapesti bérpalotáiban, viszont találunk az alapítványi vagyon Gizellatér 3. számú bérpalotájában egy tizenegyszobás ingyenlakást és benne egy Hein István dr. nevezető alapítványi ügyészt, aki az alapítványi vagyonból az ő ügyvédi segédletével elpörölt Váci-utca 17. számú ötemeletes bérpalotát már felerészben megvásárolta, a Damjanich-utca 40—42. számú telekről pedig a Regnum Marianum népjóléti intézményeit az utcára tette s az árnyas telken egy családi tenniszpályát rendezett be magának. Annak idején a Magyarságnak ez a cikksorozata nagy megdöbbenést és országos felháborodást keltett a keresztény társadalom minden rétegében, mikor azonban Kasselik Jenő végrendeletének kegyeleti intézkedéseit is ismertettük és megírtuk, hogy a nagy emberbarát félre nem érthető testamentumával egyenesen szembehelyezkedve Hein István dr. úr még síremléket sem emeltetett a Kasselikcsalád sírboltja fölé, olyan elemi erővel tört ki a keresztény társadalom felháborodása, hogy a különféle jóléti egyesületek és intézmények megmozdultak és egyhangúan Hein István dr. alapítványi ügyész azonnali eltávolítását követelték. Ilyen előzmények után állították fel most a Kasselik-család síremlékét s mi anélkül, hogy kutatnak, van-e valami részünk a síremlék „sürgős” ” felállításában, nézzük meg, mit mondott végrendeletében Kasselik Jenő és mint értelmezte azt Hein István dr. ur. Az 1910 március 10-én Cannesben elhunyt Kasselik Jenő az 1886 júliusában kelt végrendeletében ezeket mondja: „Azon esetre, ha néhai szüleimnek életemben emléket nem állíttatnék, elhalálozásom után, tekintet nélkül a költségekre, azonnal felállítandó.“ A síremléket pedig felállították 1926-ban, tehát teljes tizenhat esztendővel Kasselik Jenő halála után, holott az előrelátó emberbarát erről a síremlékről még életében gondoskodott, amennyiben a most felállított emlék márványfaragású szoborművét még életében megvette. Erről mindenki meggyőződhetik, aki fáradságot vesz magának arra, hogy a központi járásbíróság irattárában C/29. szám alatt elhelyezett hagyatéki leltárt átböngéssze, melyben a következő tétel olvasható: Kettős márványszobor, Chapu francia szobrászművész al- * kodása mtuaumw* 30.000 K Kasselik Jenő a karrarai márványból faragott műkincset olaszországi bolyongásai közben vásárolta, hazahozatta és azzal a céllal, hogy halála után a Kasselik-család sírboltja fölé állítsák, egy gyalulatlan ládában, a Mária Valéria utca 3. számú bérház kocsiszínében helyezte el. Ez a kocsiszín a nábob halála után néhány esztendővel a Bem István dr. igazgatósági tagságával alakult Club Garage helyisége lett, melyből a ládába csomagolt műkincset az udvar egyik zugába lökték és ott verte az eső és lepte be a hő mindaddig, mig a síremléket csakugyan felállították... az alapítványozó nábob halála után tizenhat esztendővel.. . Még csak annyit, hogy egy lap ebből az alkalomból meghatott cikkben méltatja Hein István dr. „elévülhetetlen érdemeit“, mondván: „A nagylelkű örökhagyó bizonyára meg fogja bocsátani, hogy végrendeleti meghagyásának ily későn tett eleget az alapítvány, de amikor hazánkat végveszély fenyegette és hazánkban a nyomor tetőpontra hágott, az alapítványnak elsősorban kötelessége az élők felsegítése volt...“ Bizony, bizony. Ha ebben a „végveszélyben“ és a „nyomor tetőpontján“ Hein István dr. nem vásárolja meg felerészben az egyik alapítványi bérpalotát és nem teszi az utcára egy családi tenniszpálya kedvéért a Regnum Marianumot, már régen elpusztulunk ... * Két új műszaki tanácsnokot jelölt a keresztény párt — A Magyarság tudósítójától — Szerdán délután a tanács tagjait választja meg a főváros közgyűlése s az előjelek szerint a baloldalnak kevés reménye van arra, hogy megzavarhassa a keresztény párt terveit. A demokrata blokk a tanácsnokválasztásoknál is folytatja a kontreminálás kétes értékű taktikáját s annak a nevét kapják föl, akiről esetleg azt híresztelik, hogy az illetőt a keresztény párt elejtette. Az ingadozókat sietnek „megtámogatni“. Eddig még nem volt egyetlenegy szerencsés jelöltjük sem. Lelkesedés és hit nélkül jelölnek — szemben a keresztény párt imponáló határozottságával, amelynek súlyt és lendületet az az alapos és észszerű megfontolás ad, hogy a polgármester köré egységes tanácsot kell ültetni. Érdekes különben, hogy a blokk vezetői a holnapi választáson indokolatlan szerénységgel a háttérbe húzódtak, amennyiben az elterjedt hírek szerint a holnapi szavazást, mint teljhatalmú vezérkari főnök, Kiár Zoltán dr. fogja irányítani. A vezetőség tagjai a kulisszák mögül akarnak gyönyörködni a fiatalság első szárnycsapásaiban. Lehet, hogy elvérzésében, de mindenesetre átengedik a rohamcsapatnak s titokban azt remélik, hogy az előrelátható vereség, amelyik Klárákat holnap lehűti, visszavezeti hozzájuk a pártot és végre belátja majd minden demokrata, hogy békességesebb politikát kell csinálni a Városházán. Azt mondják, hogy a blokk tagjai esti fél 6 óráig gyülekeznek, addig egyik sem szavaz s akkor egyszerre indulnak az urnákhoz. Természetben, felvonulnak mind egy szálig s már ma mindenkit a lakásán ellenőriztek, hogy Budapesten van-e. Ez a nagyarányú felkészülődés riadó a keresztény oldal számára, ahol ezek után gondoskodtak arról, hogy minden tag ott legyen a közgyűlésen és egységesen szavazzon. Négyöt tanácsnok fejéről van szó, a veszedelem tehát kézenfekvő, mert egy vegyes összetételű tanács munkaképtelensége csapást jelent a főváros számára. A kereszténypárt feltétlenül megtartja az egész jogi minősítésű tanácsot, ezt ma este párthatározatilag ki is mondották s a párt tagjai külön keresztény cédulával szavaznak. A két műszaki tanácsnoki állásra Solthy Lajost és Kabdebó Gyulát jelölte a kereszténypárt, a tiszti főorvosi helyettesi állásra Demkó Béla dr.-t, az árvaszéki állásokra Kovács Jenő dr.-t és Würnich Elemér dr.-t, a főügyészhelyettesi állásra Zana Béla dr.-t, az elöljárói állásra pedig Guth Ferenc mellett történt döntés. Igen kiváló főjegyzői kara van a fővárosnak, ezek közül négyen tanácsnokok is lesznek, de csak az átszervezéskor, amikor viszszaállítják a 16 tanácsnoki állást. A párt behatóan megvitatta a jelöléseket és a szavazást, a vitában résztvett Wolff Károly, Joanovits Pál dr., Petrovácz Gyula, Homonnay Tivadar, Ilovszky János, Szigethy János, Piazza Győző, Tauffer Gábor, Verebélyi Jenő dr. s valamennyien hangoztatták, hogy készségesen alávetik magukat a pártfegyelem követelményeinek s helyeselték az elnökség érveléseit. Külön ki kell emelnünk azt, hogy Vargha László kitűnő képességeit egészen rendkívüli módon kívánják honorálni, akivel szemben különben a baloldalon is a legnagyobb respektussal viselkednek. aaBKsaBSsasssaeB3s=sessz3=Ksai International az ideális 1 tonnás teherautomobil olcsó, gyors, megbízható, miimális üzemköltség. Speciális autóbuszalvázak: 1, 1 és fél, 2 tonnás gyorsjáratú és 2, 3, 4, 5 tonnás lassújáratú teherautómobilok. Kedvező fizetési feltételek. Vezérképviselet és lerakat: Székely Garage Budapest, VIII., Fráter utca 44/b. Telefoni J. &1908 A szociáldemokrata pártkongresszuson a Vágiékkal való békét sürgették — A Magyarság tudósítójától — A Sándor utcai régi képviselőház kapott üléstermében vasárnap reggel megkezdődött a magyarországi szociáldemokrata párt háromnapos kongresszusa. A kongresszuson megjelentek az ország összes szakszervezeteinek kiküldöttei, a vidéki szervezetek és a belga, a csehszlovák, valamint az ukrán szociáldemokraták kiküldöttei és Csizmadia György a megszállott Komárom szocialista polgármestere. A karzatok alatt félkör alakban kihúzott vászonlepleken nagy piros betűk hirdették: Követeljük a Népszava kolportázsjogát! a másik oldalon pedig: Amnesztiát a politikai üldözötteknek! A kongresszust Peyer Károly nyitotta meg. Javaslatára üdvözölték a sztrájkban álló angol bányászokat, az olasz szocialistákat és a külföldön tartózkodó emigránsokat, utána a külföldi kiküldöttek mondottak kihívó és a magyar nemzeti közvéleményt felháborító beszédet, különösen Van Roesbroek belga szocialista képviselő tette magát túl a vendégséggel járó minden illemen. A beszédek után Somogyi és Bacsó sírjára helyezett el a kongresszus koszorúkat. Délután két órakor Propper Sándor nyitotta meg a folytatólagos ülést és Farkas István tartott előadást. Mikor beszéde alatt Garami Ernő nevét említette, a tömeg nagy tüntetést rendezett Garami mellett, mire a kirendelt rendőrtisztviselő követelte Propper Sándortól, hogy elnöki hatalmánál fogva némítsa el az ovációt. Erre még hatalmasabb lárma kezdődött Éljen az emigráció! Éljem Garami! kiáltotta az egész terem. Abcugolták a rendőröket, a helyzet már kezdett kritikussá válni. Propper kérlelni kezdte a tömeget, de csak sokára állott helyre a rend. Farkas előadása után vita kezdődött, melyben nagy meglepetéssel az ellenzéki szónokok éles hangokat pengettek a pártvezetőség munkájával szemben. Stromfeld Aurél, Hegyi Imre, Halász Alfréd, Kiss Jenő, Lukács Gyula mind azt hangsúlyozták, hogy szakítani kell a polgári pártokkal s a parlamenti frakciónak passzivitásba kell vonulnia. Még nagyobb meglepetésként hatott az, hogy a szónokok hangsúlyozták, hogy ki kell békülni Vágiékkal. Támadták a pártvezetőséget, hogy elhanyagolja a tömegmozgalmakat és egyesek túl sok funkciót vállalnak. A támadásokra Propper Sándor válaszolt meglehetősen idegesen. Az ellenzéki szónokok azonban újra visszavágtak. Reismann Dezső azt hangsúlyozta, hogy ne csak pódiumnak használják föl a szocialista képviselők kiváltságos helyzetüket. E vádak, úgy látszik, elevenére tapintottak a pártvezetőségnek, mert a hétfői ülésen első szónoknak újra Farkas István jelentkezett és újra vehemensen kezdte védeni a pártvezetőséget. Utána Peyer Károly a fasizmus és bolsevizmus módszereit fejtegette. Beszéde végén támadta a Habsburgokat, mire az egész terem a köztársaságot kezdte éltetni. Propper Sándor a közszabadságok helyreállítását követelte s amnesztiát kívánt. Hétfőn délután megválasztották az új pártvezetőséget. Az ellenzéki lisa kisebbségben maradt ugyan, de az új pártvezetőségbe Bárdos Ferenc, Deutsch Jenő és Gyürey Rudolf is belekerült. Mikor a hétfői ülés szétoszlott, a karzatokról Vágipárti röpcédulákat szórtak a távozók közé, arra szólítva föl a szociáldemokrata pártot, hogy béküljön ki a Vági-párttal. A keddi tanácskozáson a községi és földmunkásmozgalomról beszéltek a szónokok. A kongreszszus folyamán szó került többször arról, hogy a szociáldemokrata párt kibékül Vágiékkal. A pártvezetőség nyilatkozataiban hangsúlyozza, hogy hajlandó visszafogadni a Vágipárt tagjait. 1926 november 3. szerda A reformáció emlékünnepélyein az összes szónokok a felekezeti békéről beszéltek — A Magyarság tudósítójától — Vasárnap a budapesti protestáns felekezetek délelőtt templomaikban külön-külön, délután pedig a Bethlen Gábor Szövetség rendezésében a Vigadóban együttesen ünnepelték areformáció négyszázkilencvenedik évfordulóját. Az ünnepségek ez alkalommal olyan szokatlanul nagy tömeget mozdítottak meg, aminőt még a reformáció négyszázéves és nagy fénnyel megült jubiláris ünnepségei sem tudtak magukhoz vonzani. Délelőtt a protestáns templomok, délután pedig a Vigadó bizonyultak szűknek az ünneplők befogadására. Igen sokan szorultak ki az ünnepségek színhelyeiről, sőt a Vigadóból, ahol, 3000 ember fér el, legalább is ugyanannyian voltak kénytelenek eltávozni, mert nem fértek be a terembe. A Kálvin-téri református templomban Ravasz László dr. dunamelléki püspök tartott ünnepi prédikációt. — Tudjátok-e — mondotta a püspök a többi között —, tudjátok-e, egymással verekedő felekezetek, hogy a Krisztus két karja, mint beláthatatlan óriási áldás van kitárva fölöttetek és hogy Jézus Krisztus könyörgésével és mártírhalálával, mint aranylánccal fűz össze benneteket ... Tudd meg, magyar református egyház, hogy hajód sötét vizeken megy ismeretlen partok felé, de a Krisztus szeme rajtad áll. Könyörgünk, Istenünk, azokért, — mondotta imájában Ravasz püspök — akik azt hiszik, hogy mi az ő ellenségei vagyunk... A Deák-téri ev. templomban Raffay Sándor Idr. bányakerületi püspök többek között igyszólt: — Ez a nap az evangélium diadalának, tehát Jézus királyi méltóságba való visszahelyezésének emléknapja és engem végtelenörömmel tölt el az, hogy a római katolikus egyház is megüli Jézus Királyságát, s ezzel megint közös érintkezési pontot talál, amelyen találkozhatnak katolikusok és protestánsok. A Koháry utcai unitárius templomban Józan Miklós püspöki vikárius mondotta az ünnepi prédikációt, amelyben ő is nyomatékosan mutatott rá a felekezeti béke szükséges voltára. A Bethlen Gábor Szövetség délutáni ünnepélyén jelen voltak többek között: a kormány képviseletében Pesthy Pál igazságügyminiszter, a miniszterelnökség részéről Traeger Ernő dr. miniszteri tanácsos, Puky Endre nemzetgyűlési alelnök mintegy 12—14 képviselő társával, Édes Endre fővárosi tanácsnok, Halász Lajos kir. főügyész, György Endre ny. miniszter, csécsi Nagy Imre ny. altábornagy és még sokan. Az egyház részéről megjelentek Radvánszky Albert báró egyetemes egyházi felügyelő, Baltazár Dezső, Raffay Sándor, Ravasz László, Antal Géza, Soltész Elemér, Taubinger Rezső püspökök, Józan Miklós unitárius püspöki vikárius, a tábori lelkészek teljes számban és még számos vezető tagja a protestáns egyháznak. Az ünnepély hat órakor kezdődött. Előbb a MÁV gépgyár Acélhang Dalköre Huber Károly Fohász-ít, utána a közönség „Tebenned bíztunk eleitől fogva...“ kezdetű zsoltárt énekelte, majd Ráday Gedeon gróf mondta el az elnöki megnyitót, melyben a többi között igy szólott: „ Ünnepelni gyűltünk össze és nem támadni, követelni, kérkedni és igy ennek a szép ünnepnek harmóniáját ne zavarja meg semmi disszonancia. Ohlemüller Gerhardt dr., a protestáns világ szövetség főtitkára, tolmácsolta ezután a szövetség üdvözletét, majd vázolta a protestantizmus mai helyzetét. Baltazár Dezső dr. tiszántúli püspök volt a a következő szónok. „A mi jelszavunk ugyanaz, — mondotta, — ami volt a Bethlen Gábor fejedelem szabadságharcainak jelszava: „Isten tisztessége, a nemzet szabadsága!“ Célunk a magyar nemzeti társadalom testvéri egyesítése a tiszta hit, a hazaszeretet kötelékeiben.“ Ezután az Acélhang Dalkör Beethoven himnuszát énekelte el, majd Kaas Albert báró, a Luther Szövetség elnöke, beszélt és hangsúlyozta, hogy a protestantizmustól távol áll más felekezetek érzékenységének provokálása. Ezután újabb karének, majd Józan Miklós unitárius püspöki helynök imája, az „Erős várunk az Úristen“ és a Himnusz eléneklése zárta be az ünnepélyt. A Vigadóból kiszorultak számára a Deák-téri evangélikus templomot nyitották ki és itt Antal Géza dr. dunántúli református püspök után Józan Miklós unitárius püspöki helynök, Ohlemüller Gerhardt dr., Baltazár Dezső dr., valamint a bányai evangélikus, egyházkerület központi lelkésze , Kirchknopf Gusztáv dr. beszéltek a szószékről. Este az Eszterházy utcai tisztviselő-kaszinóban kétszázteritekes ünnepi vacsora volt.