Magyarság, 1927. január (8. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2 áthatná, Sokam vagynak, de fedantotkmet vagyu nk. Sokzsa vsgyaok, Ak aMgonk ■egitettük almolut hstsieHthos azt, aki nincs velünk, és anélkül, hogy Mra«]y ígérettvel te «bvtevi «touwmdMi* ke­rülne, eDenünk használh&tja M • hatal­mát. Frmeiaországban a monarchiata több­ség szavazta mg a k&ztársaságot, nem­ fog-e nálunk is valami hasonló történni? Legyünk résen. Ne engedjük meg, hogy minket az a szégyen érjen, hogy egyszerű, atarram­éötSM ütőkártyák tegytak azsik kezében, akik velünk ellentétes poétikát fátylalnak. Sasgora kdtelesiszünk m* & asmt és dBmsS mmaM nmgvéttemi, immls mellé urakozt­nk. Szdgora kötelességünk megakadályosoni, hogy százados viszály útjaira töpstjtk, immár a kitógttlan, szilárd törvényekben vali viántéria a belső békét és áldásos alkotómunkát lehe­tővé tenné. Elegen is vagyunk­­az ország­ban és na oresággyűlteben arra, hogy diadalt vívjunk ki Csak tacrtssek 5d te legyünk férfiak. Ha gyáva opportuniz­mus fog vezetni, nevetséges figurákká fogunk válni, akik feljárnánk a mease* €!3ami1kVK% vw» vSSwSBS, hagyják azokat. ■"■in I ,''.,iw)jpw^!i>iiim.>». mm ’V'V*" ~ *S A franciák óvják a magyar külpolitikát az olasz »sztréffihangoli««fél! Pád#, ᮩe*»b«r M (A Magyarság tudósítójától) Az elmúlt esztendő az európai államok külpolitikájában két elhatározó eseményt produkált. Az egyik a német-francia kö­zeledés, a másik az olasz-albán szerződés. Mindkettő valószínűvé teszi, hogy a jövő esztendőben a francia politika felszaba­dulva a francia-német ellentétek súlyától, fokozottabb figyelmet fog szentelni a Né­metország mögötti területek és így Ma­gyarország külpolitikai törekvéseinek is. Az évfordulón egypár francia politikus­­hoz fordultunk és kérdést intéztünk hoz­zájuk a legközelebbi magyar külpolitikai kialakulást illetőleg. Georges Reynold szenátor a francia kül­ügyi bizottság előadója a következőkben válaszolt kérdésünkre: — Franciaországban a politikusok nagy része Sánk figyelemmel kíséri Magyar­­ország fejlődését. A magyar királyság Középeurópában kétségtelenül nagy­fon­tosságú helyet foglal el. Határainak össze- szorítása következtében jelenlegi ter­ül­etén úgyszólván alig van idegen nemzetiség, etnikai tekintetben tehát rendkívül össze-’ forrt és erőteljesen egységes, ami erejét kétségtelenül növeli Tagadhatatlan más­részt, hogy es & büszke, lovagim ét Merc­ian bátor faj egészen különös, teljesen egyéni fizonómiát mutat a középeurópai népek között. Ezek a jellemvonásai a múltban számos küzdelembe vitték és a jelenben nem egy gyanakvást vontak ma­gukra. Pedig kétségtelen, hogy Magyar­­ország közreműködése a béke munkájá­ban — nem ahogy azt Génfben tapasz­taltuk, — elengedhetetlenül szükséges a középeurópai államok nyugalmának ér­dekében. Magyarország igaz barátai te­hát 19910-re és az azután következő évekre egy nyugalmat visszaszerzett ét virágai Magyarországot óhajtanak. Egyébként a legutóbbi események, úgy látszik, biztosít­ják ennek az óhajtásnak a beteljesülését és lehetővé teszik­, hogy a kormány erőtel­jesen kezébe vegye az ország külpolitiká­jának vezetését ebben az irányban. Erre utal az elmúlt esztendő két, magyar szem­pontból igen jelentős, eseménye. A magyar szanálás eredményét dics­érik a frask­iók­ . Az egyik Magyarországnak pénzügyi helyreálllása, amely minden külpolitikai aktivitás előfeltétele volt, de ami lehetővé teszi, hogy szomszédaival a közgazdasági viszonyokat rendezze. Emlékszem arra az időre, mert éppen Magyarországon időztem, amikor a korona napról-napra sülyedt; az emberek kivétel nélkül mind­nyájan elvesztették bizalmukat a nemzet pénzében te siettek azt idegen valutára hányszor fel se veszi, még ha keresztül megy is rajta. De ezt vigye el! S elébem tartott egy zacskót, felestek mindenféle sróffal, szeggel, meg vagdalt vasdarabbal. Titkos bámulattal szemléltem a félel­metes készletet, az öreg pedig kezdte megtölteni a puskáját. Egy gyufaskatu­lyát keresett elő, azt színig merítette pus­kaporral s bele a puskába. Lefojtotta pa­pirossal. __ Szétveti a csövet, ha ilyen erősen lefojtja. __ figyelmeztettem. __ Tessék csak idebizni!__nyugtatott meg gőgösen. Akkor egy nagy marék vasszeget, sró­fol, egyebet a bele azt is a csőbe. — Na, szegény varjak! — gondoltam. Végül felporozta az öreg a „puskáját“, de annyi puskaporral, hogy elszörnyü­­ködtem. — Még ma lőnöm kell vagy kettőt, — magyarázta az öreg a varjakra mutatva. — Hej, micsoda leves lesz belőlük! Vállára vette a puskát, köszönt, ment. __Hát aztán csak jöjjön be a puska­porért, __juttattam az eszébe. __Szerdán érte megyek, ha csakugyan ad az urfi. Sokáig néztem az öreg után, míg végre a töltés hajtása elnyelte. Újra felültem a Csinosra s lassan, el­gondolkozva lovagoltam hazafelé. Alig értem le a töltésről, újra, mint valami ágyú: __Bumm! Megriadt a Csinos, én pedig hagytam, hogy kedvére száguldja végig alattam a mezőt, átváltani, amivel önkéntelenül is elősegí­tették a korona süllyedését. Egyébként a franciák is átélték a bizalmatlanságnak és elaléltságnak ezt a periódusát, habár kisebb mértékben is, csakhogy mi hama­rosan tudatára ébredtünk egy hasonló krí­zis végzetes és különösen lélektanilag vég­zetes következményeire, amely minden népnél egyforma. Most azonban nem aka­rok párhuzamot vonni a két ország pénz­­ügyi krízise között. Elég az hozzá, hogy Magyarország fölépült ebből a súlyos pénzügyi betegségből. A nagyhatalmak és népszövetség által neki nyújtott köl­csön egyúttal Magyarország iránti rokon­­szenv és bizalom jele is volt. A genfi in­tézménynek kötelessége volt megakadá­lyozni, hogy az európai közösség egyik tagja pénzügyi zűrzavarba bukjék. Azon­ban a magyar szanálásban is igaznak bizo­nyult az a régi mondás: „Segíts magadon és az Isten is megsegít“, hiába segítettek volna a nagyhatalmak, ha Magyarország erős akarattal és energiával nem látott volna hozzá helyzetének szanálásához. — Az ilyen betegségnek gyógyítása mindig kínos, és sok károsodással jár, de a gyógyításhoz szükséges fegyelem, amit bizony gyakran nagyon fájdalmas elvi­viselni, sokkal többet ér, mint a szörnyű bukás, amely felé az ország haladt. Most, hogy Magyarország újra egészségtől duz­­zad( t), eredményesen megkezdheti a többi nemzeteknél a kereskedelmi tár­gyalásokat és örömmel állapítjuk meg, hogy Franciaországgal csak legutóbb is mindkét félre kielégítő egyezményt kötött. A kereskedelmi egyezményeknek már csak azért is nagy fontosságot kell tulajdoní­tani, mert Európa jelenlegi viszonyai kö­zött a gazdasági érintkezések igen hatha­tósan segítik elő a népek közötti rokon­­szenv kifejlődését és megerősödését. — A francia közvélemény, mint a ma­gyar vitalitásnak egy újabb jelét, ugyan­csak örömmel üdvözli a Jugoszláviához való közeledést. Mi nagyon jól ismerjük azokat az okokat, amelyek eddig a két népet elválasztották egymástól. Az utódállamok gyanakvással néztek Magyarországra és féltek tőle, mert azt az államot látták benne, amely a Duna de-Mared Plnimnt képviselő, Franciaor­szá­g képviselője a népszövetség mellett­, a következőket mondotta: Az elmúlt esz­tendőnek külpolitikailag fontos esemé­nye volt az olasz-albán szerződés, amely­iket Albánia, úgyszólván, class prefektura- twatía sülyedt Az­plass politika expan­ziójának egyik fontos tünete ez a szerző­dés, amely az olaszok tuniszi és Szíriai törekvései után most a Balkánon jelent­kezik. Kétségtelen, hogy Olaszország cs­ed katonai előnyökhöz jutott és látszó­lag megerősítette helyzetét, azonban csak látszólag, mert­ a szerződés olyan kelletlen visszahatást keltett az államok kancellá­riáiban, hogy diplomáciádéig Olaszország helyzete nem nyert vele. Jugoszláviára és a szerződés életkérdést jelent és kétség­telenül közelebb hozta Jugoszláviát, Ro­mániát és Franciaországot, másrészt álta­lában a kisántant­ államokat. — Tudjuk, hogy Olaszomig igyek­szik a maga számára megnyerni a ma­gyar közvéleményt is, talán éppen ezért Franciaország nagy figyelemmel kiséri a magyar külpolitikán fejlődését. Francia­­országban a magyar nép határozott ro­­konszenvnek örvend.Mindjárt a háború után a francia parlamentben megalakult a magyarbarát képviselők csoportja. Meg kell azonban állapítani, hogy a frank-ügy igen szm­os meglepetéssel szolgált a fran­cia közvéleménynek és ez ügy, sajnála­tunkra, bizalmatlanságot vitt bele a ma­gyar-francia barátságba. Ennek ellenére Franciaország nem akarja megvonni ro­­konszenvét a magyar néptől­ és hajlandó a frankügyet elfeledni. De éppen mert rokonszenvvel viseltetik a magyar nép iránt, kötelességének tartja őt mindenféle kalandos ábrándtól óvni és óvni kívánja őt bizonyos szirénhangoktól is, amelyek csal­ szavakkal illúziókba ringatják a ma­gyarságot. Lehet, hogy olasz részről ha­­tárrevíziónak lehetőségével kecsegtetni a magyarságot, ezek azonban szirénhan­gok, melyeket könnyű hirdetni, de igen nehéz megvalósítani és éppen ezért nagy veszélyt jelentenek Magyarországra. Fran­ciaország nem ígéri ezt. Elismerjük, hogy a békeszerződés nem teremtett ideális hely­zetet, d®­­ dunai mmnarchiák népei közt nem lehet olyan megoldást találni, amey mindenkit kielégített volna. A m­agyar­­jugoszláv közeledést azonban Franciaor­szág őszinte örömmel üdvözölte, mint azt az utat, amelyen Magyarország békés esz­közökkel joggal keresheti és meg is ta­lálhatja jogos aspirációinak kielégítését. És ha Magyarország ezt az utat­ követni fogja, számíthat Franciaország támoga­tására. Francia Interem az olasz fear&te&g ellen Eugéne Lautier képviselő és a Bomme Libre főszerkesztője az alábbiakat mon­dotta : — A frankügy tárgyalása alkalmával Ma­rienbadh­ban tartózkodtam és onnan kí­sértem azt figyelemmel, őszintén meg kell vallanom, hogy a francia gyűlöletnek ki­kitörései nagyon kellemetlenül leptek meg, mint a magyar nép régi barátját és ismerősét. — A francia politikusok nagy érdek­lődéssel kísérik Magyarország külpolitikai fejlődését. Látjuk, hogy Magyarországon nagyon erős az olasz orientáció, amit kétségtelenül elősegít a mai magyar rend­szer antiliberális felfogása. Magyarország nyilván azt hiszi, hogy az olasz orientá­cióval belekapcsolódhatik egy nálánál erő­sebb külpolitikai faktorba és így érheti el céljait. Pedig Magyarország tudhatná, hogy bizonyos nagyhatalmak a kisebb államokat csak saját céljaikra használ­ják fel és azután cserbenhagyják. Maga az Osztrák-Magyar monarchia is ezt a hi­bát követte el, amikor teljesen rábízta ma­gát a német nagyhatalomra. Németor­szág saját céljaira használta fel a monarchia erejét és azután teljesen mosto­hán bánt vala. Magyarországnak is külö­nösen vigyáznia kell a különböző szi­rénhangokra. Európa békét akar és elég ereje lesz, hogy megakadályozzon min­denféle kalandert- Európa még beteg ás most Mbbodoxic, Anglia, Franciaország és Németország is békét akar erre a láb­­badozási időszakra. Majd tíz év múlva talán elé lehet venni bizonyos kérdéseket, ás most a rokonra­­leszcencia állapotátma Európa nem tör extra-tourokat, amelyek a nehezen helyre­­állított európai gazdasági egyensúlyt megzavarhatják. Erre a politikára nagy­szerű példát nyújtottak Németország és Franciaország. Hát nem nagyszerű ered­mény­e az, hogy Németország önként le­­mondott­ mindenféle rivimsről és Francia­­ország Németország iránti bizalmatlan­sága elmúlik! Most már Franciaország­ban is őrültnek tartanák azt, aki a Rajna balpartját annektálni akarni, pedig pár évvel ezelőtt még meglehetős komolyság­gal beszéltek erről. Magyarországnak te­hát nagy érdeke, hogy beleilleszkedjék ebbe a politikába. Éppen ezért Magyar­­ország érdekében üdvözlöm a jugoszláv közeledés gondolatát. A két nép mentali­tásában vannak érintkezési pontok, bár vannak a urák­ban kellemetlen emlékeik is, mint például a magyar agráriusok­nak harca a szerb állatkivitel ellen. A szerb, miként a magyar, kitűnő katona, ami kétségtelenül külpolitikai váltár­t je­lent, azonkívül a szerb egyenes nép, akikre lehet számítani is. Ezek a szem­­­pontok mindenesetre azt mutatják, hogy Magyarország fölismerte a jugoszláv orientáció értékét és hogy ebben az irány­ban akarja kiépíteni külpolitikáját. A Magyarság közönségének objektív tájékoztatására készséggel közli három kiváló államférfiú nyilatkozatát... de tisztelettel pár szerény megjegyzést fűz hozzá. Megértjük azt, hogy a franciák politikai közvéleménye azt szeretné, ha Magyarország szépei belenyugodnék le­­győzetésébe és nem zavarná a lábbadozó beteg kúráját Megértjük azt is, hogy a franciák szívesebben látnák, ha Magyar­­ország inkább Jugoszlávia, mint Olaszor­szág felé orientálódnék, mivel Franciaor­szágot az olasz expanzió mindinkább nyugtalanítja. Eszerint méltányoljuk azt a tanácsot is, hogy ne engedjük magunkat szirén­hangoktól elcsábíttatni. Ez valóban kitűnő tanács és kár, hogy bizonyos fran­cia szirénhangok, a Millerand-féle kisé­­rőlevél idejéből nálunk nagy tetszésre ta­láltak. Valóban senki jobb újévi kíván­ságot nem küldhet a magyar nemzetnek, mint azt, aki azt kívánja, hogy rideg nemzeti öncélúság alapján intézze kül­­politikájának sorsát. A szerkesztőség. A kincsére érdem&ISdöcio a magyar IrfBpoftfl&a Iráni d*»séj€b** mEáaei ítralssat tastete magá­nak hástrattiwHL .16* mafs&sSalyaste ffitat annak fölismerésében, hogy * dúsai ATU-mok népei kist hatalma# közgazdasági #®o-Maritáa £8 fik«*., »melyet vsixe&M népnek érdafe# fölismerni. fe emídSn a két. wacág fölkmerte «ásnék a kögazdasági törvény­nek a szükségszerűségét, mi ezt csak öröm­­fátó üdvözölhették. A frnmtik a raasjyar-fageszJhr­b&r&fkmé&mk •—■ VnuaatecHnte^^tiiMt »Svdfcví érdt&SS- dös mutatkozik a magyar nép és annak­­kifejlett sajátságos kultúrája iránt és ugyancsak növekvő érdeklődéssel fedezik M ennek a taagyw maikaKMlÉ s finn­éi* aaepcskaedl való Mails voafeA tippm azért örülünk, hogi­ ha mt b nc­ válvő m­konsunvd esm tudjuk egyeztetni tűnd a másik rohov,ez a mvml­ mmtilyel Fm.turia~­orm&g Jv­.gasslériának tartóséi m Metis küzdelem eml&m folytán. Magyaromért nemzetközi helyzete igen fon­tosnak tetszik nekem, mint a 1eéfc® egyik «iasete, nagy he- Myást gyak««áhat a shm meáeneéjte­nek történetét«. Középeurópa szivében ■igen nagy közgazdasági tevékenységre vtö* kúráivá te »agy samtepai játszik a du­nai. áUwapé: ktekKksdte&hsn. .Azt njesszeszdő külsőben Franciaország növekvő érdek­­lődtesel fordul Magyarország jövendő kül­­politikája felé. rsmirgliit f set) Leszállított áraim az újévi vásárra való tekintettel: 1 -1 lánga, masszivkaru bronzcsillár csiszolt fi­ttroff bur­ával az eddigi 600.000 helyett 350.OCO »I 8 lánga, masszivkaru fáklyás bronzcsillár S az eddigi 900.000 helyett.................... 850.IWO I 7 ífcajjma, faragott fa fáklyáscsillár az eddigi !! 850.000 helyett............................................... IOC.OOO , Selyemernyős é­­­j­éli szokr­é­ny-lám­pa az­­ eddigi 120.000 helyett .................................. 110.200­­ Kedvező fizetési feltételei... Vidékre fényképeket is küldünk. B&a«S©l8»sss*£5©8* Eirrt© Budapest, V. Opet-kulrus 5. Telefon: 146-04 .

Next