Magyarság, 1927. január (8. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
fЧОЯ fantistk, szombat ммиШМв B. U. É. K. 1927 Mi mindenkinek minden napra néhány érett nyugatindiai banánt kívánunk! Schandl Károly e keresztány reálportnljáért Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár a következőket mondotta: — Az országgyűlésnek folytatnia kell azt a munkát, melyet a nemzetgyűlés kezdett meg az ország gazdasági talpraálatására. Gazdaságpolitikánkban nem szabad többé kísérleteznünk s nem szabad visszatérnünk olyan rendszerekre, melyek akár a közelmúltban, akár még előbb, a háború előtt, célszerűtleneknek bizonyultak. A manchesteri liberalizmussal szemben a keresztény reálpolitikát kell alkalmaznunk, mert ebben a gyengébbek támogatása mellett a gazdasági erők egyensúlya igazságosan és reálisan érvényesül, a társadalmi béke pedig csak így biztosítható. A közjogi kérdések megoldását föltétlenül a gazdasági kérdések megoldásának kell megelőzni. Magyarország ma még inkább agrár állam, mint valaha, külkereskedelmi mérlegünk kilenctized része mezőgazdasági termelésből ered. A mezőgazdasági termelés és értékesítés kérdéseinél egész sor intézkedés vár az eljövendő törvényhozásra, tőle függnek a megfelelő hitelek, alkalmas piacok és a termelés színvonalának biztosítása. Mezőgazdasági termelésünk különben állandó emelkedést mutat és ha a jövő törvényhozás, amint hiszem, megfelel a várakozásnak, akkor erős emelője lehet az egész gazdasági életnek. Egy gazdaságilag erős ország nemcsak szociálpolitikai követelményeknek felelhet meg, hanem a külpolitikai koncertben is növekvő súllyal tud fellépni és a közjogi kérdéseket is meg tudja oldani, mert magyar politikus előtt egy cél lebeghet, mindig jobban megközelíteni és végül megvalósítani a viszatérést Szent István királyságához ! Gömbös Gyila letteké, kiván a kormánytól Gömbös Gyula, a fajvédők vezére, a következőket mondotta: Az országgyűlésre vajmi kevés feladat vár, miután kizárólag az egységes párt dominálja a helyzetet, s így inkább arra a kormányra várnak feladatok, amelyet az egységes párt támogat. A Bethlen-kormány diktatórikus hatalomra tett szert s ezért a történelem megkívánja tőle, hogy éljen ezzel a hatalommal s alkosson olyant, amivel ellensúlyozza a választási visszaéléseket, a többség megszerzése érdekében alkalmazott terrort. — Ami a külpolitikát illeti, úgy látom a helyzetet, hogy a fajvédők által régóta hangsúlyozott elv, hogy Európa külpolitikai egyensúlya Berlin és Róma tengelyében keresendő, most megvalósul. Magyarországt nézve külpolitikailag elérkezett a döntő pillanat, vagy csatlakozunk a Berlin és Roma tengelye által meghatározott külpolitikai кощcepcióhoz, vagy ellene foglalunk állást egyy balkáni orientációval. Politikusok nyilatkoznak az országgyűlés feladatairól és a külpolitika prolémáiról — A Magyarság tudósítójától — Két nagy probléma köti le ez időszerint a magyar politikai világ figyelmét. Az egyik a belpolitikai élet tengelyében áll és annak egész jövendő kialakulását rejti magában. A most összeülő országgyűlés feladatai, tennivalói és munkaprogramja ez a probléma, amelyet még alig lehet előre látni, miután a kormány terveit senki sem ismeri, Bethlen István gróf kormánya pedig már nem egy meglepetést hozott az országnak. A másik, még ennél is fontosabb probléma, a külpolitika. Hogyan fog alakulni helyzetünk a lassan konszolidálódó Európa államai között, merre kell fordulni és hol kell próbálkoznunk a világpolitika mai bizonytalan és bonyolult helyzetében, szintén nehezen tisztázható kérdés. Hogy ezeket a legfontosabb aktuális kérdéseket megvilágítsuk, kérdést intéztünk politikai életünk néhány vezető alakjához és véleményüket kértük az országgyűlés jövendő feladatai és külpolitikánk fő irányvonalai felől. A válaszokat, amelyeket érdeklődésünkre kaptunk, az alábbiakban közöljük. Apponyi Albert a szociális törvényhozásért Apponyi Albert gróf a Magyarság munkatársának a következőket mondotta: __Az én véleményem szerint az összeülő törvényhozó testületnek, amelyet helytelenül mondanak országgyűlésnek, miután közjogilag csak a nemzetgyűlés elnevezést viselheti, elsősorban gazdasági és szociális kérdésekkel kell foglalkoznia. A pénzügyi és közgazdasági konszolidáció után meg kell teremtenünk a szociális konszolidációt is. Másfelől nem késlekedhetik sohá a törvényhozó testület a szabadságjogok helyreállításával, mert csak ezzel lehet némileg pótolni a meggyengült parlamenti ellenőrzést. A külpolitikai helyzetről e pillanatban csak annyit lehetne mondani, hogy a külpolitika Magyarországra nézve mindig nehéz probléma volt, de talán sohasem olyan nehéz, mint most. Jelenleg az egész világ külpolitikai helyzete olyan zavaros, az európai hatalmi viszonyok annyira kuszáltak, hogy óvakodnunk kell minden néven nevezendő lekötöttségtől minden irányban, mindaddig, míg az európai helyzetnek a mostaninál nagyobb fokú tisztázódása be nem következik. Ernszt Sándor sürgetni fogja a földreform pénügyi megoldását Ernszt Sándor, a keresztény gazdasági és szociális párt egyik elnöke, így nyilatkozott: " Az országgyűlésre, véleményem szerint, elsősorban a költségvetés letárgyalása vár, mert hiszen legfontosabb az anyagi bázis megteremtése. De emellett is szükség van a megfelelő költségvetési vitára, egyrészt az eseményekről táplált vélemények kicserélése szempontjából, másrészt pedig azért, hogy megismerjük a kormány munkaprogramját. A továbbiakban, szerintem, a vármegyei reform megalkotása lenne az országgyűlés feladata. Nagyon nehéz kérdés ez, rendkívül sok szerencse és ész kell olyan megoldásához, amely mindenben kielégíti majd a a nemzeti közvéleményt Nem tudom, hogy a kormány nagyobb szabású reformmal próbálkozik-e meg, csak annyit tudok, hogy a reform terve foglalkoztatja az illetékes köröket Sokan kétségbe vonják a vármegyei reform szükségét, én a magam részéről nem perhoreszkálok bizonyos nyitásokat de természetesen, ragaszkodom a tradíciók és a történelmi jogok feltétlen tiszteletben tartásához. • Szinte felelősleges hangsúlyozni, hogy az oly régóta megoldásra váró gazdasági kérdéseket immár elodázni nem lehet. Tagadhatatlan, hogy túl van terhelve a nemzet, de ez így van mindenütt s nekünk arra kell figyelnünk, hogy mi történik Európa fejlettebb gazdasági életét élő államaiban. Nagy erkölcsi adósság a nyugdíjasok ügye és befejezetlennek tartom a földreformot is, hiszen a pénzügyi része máig elintézetlen s ezért bizonyos akciókat kezdeményezni is fogok az országgyűlésben. Nagyon jól tudom, hogy szociális kérdéseket csak teljes gazdasági nyugalom mellett lehet megoldani, de a szegény emberek érdekében immár mégis csak cselekedni és haladni kell, annál is inkább, mert az állam biztonságát pillanatnyilag semmiféle veszély nem fenyegeti. Kétségtelen az is, hogy külpolitikával jobban kell foglalkozni, mint eddig tettük. Mindig az volt az álláspontom, hogy elsősorban a tengerhez vezető utat kell , kiverekednünk magunknak. Emellett tekintélyes és hatalmas barátokat kell szereznünk, hogy így a királykérdést lehetőleg érlektelhessük és hogy a trianoni béke nyomán előállott megalázó helyzetünkből lépésről-lépésre kiemelkedhessünk. Ami szomszédainkat illeti, kissé aggaszt Ausztria sorsa. Ausztriában közelednek a választások s ha a viszonyok kedvezőtlenül fejlődnének, annak ránk nemcsak gazdasági, de politikai szempontból is hátrányos következményei lehetnek. Marschall Ferenc a magángazdaság szanálását sürgeti Marschall Ferenc, a kormánypárt egyik tekintélyes tagja, véleményét a következőkben fejtette ki: " — Ma már közhellyé válik az a sok indítvány és javaslat, amely az új parlament lába elé térti szőnyeget, hogy azon léptesse át politikai életünk céljai felé. Eltérni kívánok ettől az irányítási sablontól, mert meggyőződésem, hogy az élet és a felmerülő szükséglet fogja irányítani a képviselőház működését, nem pedig az előre megszabott programgyártások és papiros-elvek. Hiszen belső és külső politikai életünk annyi meglepetést és fordulatot ígér, hogy aki merev irányokat tűz maga elé, az beleütközhetik az élet valóságaiba. Nem kívánok tehát itt semmilyen programot képviselni, hanem ahelyett inkább felteszem a kérdést, milyen igényekkel lép majd fel a most kezdődő új politikai időszak a képviselőház munkájával szemben. Igaz, hogy ezzel voltaképpen kerülő úton ugyan, oda jutok, — hogy magam is programot módolok ki, de inkább induljunk ki a szükségletekből és az legyen a programm alapja, — mint megfordítva. A legnagyobb és legsürgősebb szükségletnek azt tartom, hogy mielőbb meg kell kezdeni a gazdasági egyedek szanálását az állam szanálása után. A lelkes rendbehozatalt nyomon kell követnie a materiálisnak is, hiszen a kettő csak együtt és egymást támogatva érhet el valódi eredményeket. Megnyugvással látjuk, hogy ennek az ideje már el is érkezett. Az államkassza felesleggel dolgozik, pénzünk stabil, a jegyforgalmunk aranyfedezete megháromszorozódott, s végülmezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk termelési eredménye közel ötödfél milliárd aranykoronára rúgott. Négy millió keresőnk lévén, a két fő termelési ág keresletéből ezekre évenként átlag több, mint 1100 aranykorona jutott. Örvendetesen nagy haladás ez az előbbi évekkel szemben, de bizony még mindig csak a létminimum, amire figyelmeztet, hogy ma is még 20.000 munkanélküli van nálunk, akinek nincsen keresete. A számos biztató jelenséggel szemben két adat van még, amit számba kell venni, ha tisztában akarunk lenni gazdasági helyzetünk valódi képével. Az egyik, hogy külkereskedelmi deficitünk a múlt évivel szemben jelentékenyen nőtt, aminek oka az, hogy fogyasztásunk nagyobb tempóban növekszik, mint kereseti lehetőségünk. Fontos feladat, hogy ezt a kettőt egymással szoros kapcsolatba hozzuk, mert különben eladósodás lenne a vége. A másik kedvezőtlen jel, hogy mezőgazdasági termelésünk piaci értéke az idén 93 millió aranykoronával kevesebb, mint tavaly volt. Nem akarom azt mondani, hogy a mezőgazdaság altruista volt és azért adott olcsóbban, de bátran megállapíthatom, hogy igenis szervezetlen volt az értékesítésnél és kiteszi magát annak, hogy bevételeinek és kiadásainak mérlege romlik. Ebből a szempontból iparunk termelése kedvező képet mutat. 1925-ben aranykoronában számítva, több volt az ipar bevétele, mint 1913-ban. Ennek okát keresve, örvendetes tény gyanánt állapíthatjuk meg a munkásság szellemének javulását. Egy-egy ipari munkásra 1913-ban csak 7500 aranykorona termelési érték esett, ami 1925-ben 8700 aranykoronára javult. De most veszem észre, hogy a föltett kérdésre még mindig csak közvetve adtam választ. A fent vázolt gazdasági helyzetkép az ugyanis, ami előírja a tennivalók sorát, a kormánynak és a parlamentnek egyaránt. Föl kell segíteni a mezőgazdaságot, arányosítani kell terheit, szabaddá kell tenni munkalehetőségét, s emellett tovább kell erőt gyűjtenie iparunknak is. A volt nemzetgyűlés ezekkel és más alapvető kérdésekkel is csak kevéssé foglalkozott. Egész sereg adópolitikai, kereskedelempolitikai, vámpolitikai, forgalmi és termelési kérdés érintetlenül hagyta a nemzetgyűlés érdeklődését. Ennek is megvolt a természetes magyarázata. Eddig túl sokat kellet foglalkoznunk belső ügyeinkkel, mert mint a beteg, akinek hol itt, hol ott fáj, egyre csak magunkkal, egyes kiszakított részletkérdéseinkkel foglalkoztunk, az ország összefüggő, nagy egzisztenciális kérdéseinek átgondolására nem jutott idő. Még kevesebb alkalom nyílott rá, hogy foglalkozhassunk termelésünk és állami egzisztenciánk nemzetközi vonatkozásaival. Kifelé, a határainkon túleső területekre, kevés figyelmet fordítottunk azoknak a szomszédainknak, akik bennünket gazdaságilag és politikailag izolálni akartak, gondjuk volt rá, hogy belső problémákra utaljanak bennünket, mert így jobban biztosíthatták a maguk nemzetközi cselekvési szabadságát. — Most, azt hiszem, elérkezett a pillanat, amidőn a magyar hajlékon belül valahogyan rendbejöttünk és kitárhatjuk az ország ablakát a szomszédság felé is. Az új parlament fontos feladata lesz, hogy mérlegelje a belső erőgyarapodás mértékét és ezen az alapon megkezdődjék egy nagyobb színvonalú parlamenti élet ideje, amely számol a nemzetközi termelésnek, versenynek és forgalomnak összefüggő kérdéseivel, s ezekbe belevetítve a magyar kérdést, kilép igényeivel Európa népeinek nyivánossága elé. Wolff Károly aktív külpolitikát vár Wolff Károly az alábbi nyilatkozatot tette: — Azt hiszem, mindenki helyeselni fogja azt a premisszát, hogy az összeülő országgyűlésnek az ország szanálásának befejezése után első és legsürgősebb feladata az egyén szanálása kell, hogy legyen. Az egyén szanálásának kérdésében nem is annyira az adók enyhítésében látom a megoldás lehetőségét, mint inkább a kereset és a forgalom emelésének előmozdításában. Keresetet kell biztosítani az adóalanyoknak, hogy legyen miből adót fizetniük, mert ha nem javul e tekintetben a helyzet, akkor a városokban emelkedni fog a szociális nyomor és a mezőgazdaság sem fogja bírni még a lecsökkentett adóterheket sem. A másik, nagyfontosságú, feladat külügyünk kérdése. A legaktívabb külpolitikára van szükségünk. Az országgyűlés külügyi bizottságának, úgyszólván, állandó készenlétben kellene maradnia, mert olyan drámai gyorsasággal változnak a külpolitikai viszonyok, hogy az inactivitás beláthatatlan következményekkel járna. A külpolitikai helyzetben elsősorban az európai nagyhatalmak viszonylatában mutatkozik szinte folyamatos változás, a minket környező szomszédos államok pedig a legbizonytalanabb jövő előtt állanak. Oláhország belső helyzete, Pasics halála, s egyéb hasonkörülmények, mint a biztató jelek az aktív magyar külpolitika részére. — Ma az egész magyar társadalmi és politikai életnek szervezetten kell követelnie a békeszerződések revízióját, mert minden propagandánál kiáltóbban bizonyítja a világ politikai és közgazdasági helyzete, hogy a Versailles és a trianoni békeszerződések a diplomácia legkontárabb alkotásai voltak: megakasztották a világ gazdasági fejlődését és rombadöntöttek évezredes közgazdasági egységeket. Minden állam szövetségesek után néz, meg kívánja akadályozni izoláltságát. Nekünk is be kell ékelődnünk ebbe az áramlatba, annál is inkább, mert Magyarország súlya és jelentősége döntő tényező Nyugat és Kelet egymás közötti viszonylatában. A belpolitikákban halaszthatatlanul szükségesnek tartom a munkásjóléti intézmények törvényes rendezését, az állami munkaközvetítés sürgős bevezetését, továbbá az aggkori biztosítás és a munkáskérdés egész komplexumával való tüzetes foglalkozást. Nélkülözhetetlenül szükség van a nyugdíjasok ügyének gyors rendezésére s nem zárkózhatik el az országgyűlés az állami tisztviselők újabb fizetésrendezése elől sem. Mindezeket nem a politikai kortelfogás szemszögéből ítélem szükségesnek, hanem a helyzet ismeréséből kifolyólag és belső konszolidációnk biztosítása érdekében.