Magyarság, 1927. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

Zsitvay Tibor elnök díszmagyarba öltözve foglalta el az elnöki emelvényt, mellette ál­lottak alelnöktársai, Karafiáth Jenő háznagy és a megválasztott jegyzők. Az egységes párt nagy tapssal és éljenzéssel üdvözölte az elnök­ség tagjait, a taps csillapultával Zsitvay Tibor elmondotta székfoglaló beszédét. Min­denekelőtt köszönetet mondott az egész tiszti­kar nevében is az irántuk megnyilvánult bi­zalomért. Hivatkozott arra, hogy a múlt nem­zetgyűlés elnöki székének elfoglalásakor hitet tett a nemzeti érdekeknek pártokon felül álló szolgálatára és a parlamentarizmushoz való trendületlen ragaszkodására. Ehhez a hitval­láshoz most is a szilárd meggyőződés erejével ragaszkodik. Bízik benne, hogy hivatásának gyakorlásában számíthat minden alkotmányos gondolkozás magyar ember támogatására. Az országgyűlés ősi intézményének feléle­dése korszaktos jelentőségű ígéret a magyar nemzet számára. Ennek az ígéretnek bevál­tása azonban attól függ, hogy az országgyű­lés a nemzet történelmi hivatásának magasla­tára tud-e emelkedni és az alkotmány e fon­tos tényezőjével együtt életre hívja-e újból a mi­­agyar alkotmányosság szellemét is. Alkot­mányunk pusztaszeri alapjaitól kezdve a leg­utolsó időkig töretlenvonalú fejlődést mutat. Ebbe a jogfolytonosságba kell belekapcsolód­nunk, ami elsősorban függetlenségünk méltó megbecsülését jelenti, ezzel az országgyűlés új életrehívása egy jobb és testvériesebb vi­rágzó korszak képét festi az annyiszor meg­próbált magyar nemzet elé. Önrendelkezőjo­­gi dink birtokában bizonyára fogékony lélekkel fordulunk az emberiség kulturális és szociális haladásának érdekei felé. A feltámadó alkot­mányos szellemnek érvényesülnie kell a köz­élet minden vonalán. Döntő tényező csak az öntudatos meggyőződés és a tárgyilagosság lehet !Ha a parlament termeit mindenkor emelkedett szellem lengi át, nem lesz nehéz feladat az országgyűlés két házának gyümöl­csöző együttműködését biztosítani. Tradíció és tételes törvény a politikai vezetést a kép­viselőháznak ítéli, de az ehhez nélkülözhetet­len erkölcsi tekintélyt csak tartalmi és szel­lemi emelkedettség biztosíthatja. Századok néznek ránk a magyar múltból kérdőszem­­­mel: hűséges sáfárjai leszünk-e nemzeti füg­getlenségünknek, amelyért annyi vér omlott. Akarjuk-e, tudjuk-e megvetni­ egy újabb, bol­dogabb magyar korszak alapjait? Isten áldá­sát kérte a képviselőhöz munkálkodására, majd az elnöki széket elfoglalta. Köszönetet mondott a korelnöknek és körjegyzőnek, majd jelentést tett a választások megtartásáról, majd fölhívta a több mandátummal rendel­kező képviselőket nyilatkozattételre, hogy melyik mandátumukat tartják meg. Ezzel az elnök a képviselőházat megalakultunk jelen­tette ki. Neuberger Ferencet a magyaróvári kerü­let elhunyt képviselőjét parentálta el még Zsitvay Tibor elnök, majd Jászai Samu volt nemzetgyűlési képviselő elhunytéról emléke­zett meg. A Ház felhatalmazta az elnököt, hogy a magyaróvári kerületben a választá­sokat írják ki. Ugyancsak az elnök előter­jesztésére elhatározta a képviselőház, hogy üléseit köznapokon délelőtt fogja tartani négy órán keresztül. Az interpell­ációs na­pok szerda és szombat lesznek. Rövid harc a jegyzői ácsok körül Ezután rövid szünet következett. Fél kettő­kor nyitotta meg újból az ülést Zsitvay Tibor elnök, amikor Bud János pénzügy­­miniszter benyújtotta az adóilletékek mér­sékléséről, a pengőátszámítás rendezéséről és a törvényhatóság háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatait. Zsitvay Tibor elnök napirendi javas­latot tett. Javasolta, hogy a Ház holnap, kedden, délelőtt tartsa legközelebbi ülését s annak napirendjére tűzzék ki a parlamenti bizottságok megválasztását. A napirenddel kapcsolatban B­e­t­h­­­e­n István gróf miniszterelnök javasolta, hogy a jegyzői állások számát emeljék tízre. Egy­ben kiegészíteni kérte a parlamenti bizott­ságokat is. A miniszterelnök indítványa ellen G­a a­­ Gaszton szólalt fel. Véleménye szerint a jegyzők munkájának elvégzésére a megvá­lasztott hat jegyző is bőségesen elegendő, sőt még sok is. A jegyzők némelyike hóna­pokon át sem jelenik meg az üléseken. Mi­kor az egész ország a legnagyobb gazdasági válsággal küzd, az országgyűlés nem járhat elől rossz példával úgy, hogy a fizetéses ál­lások számát növeli. P­a­r­k­a­s István és Fábián Béla is a jegyzői állások számának szaporítása ellen szóltak. Bethlen István gróf miniszterelnök röviden válaszolt a felszólalásokra, amire a képviselőház nagy többséggel hozzájárult a jegyzői állások számának emeléséhez és az elnöki rendet elfogadva, a holnapi napra tűzte ki a négy újabb jegyző megválasztását is. Ezzel az ülés háromnegyed két óra tájban véget ért. ! Scott dmuféifi volt Dempsey boxbajnoknak is a tápszere! Minden gyógytárban fisphare! A n&ciy ut Irja: Vagyary loma István __Húzzátok a szánt... damn your eyes... A házak ropogva feszültek meg újra és újra. Nehézkesen csúszott tova az alkot­mány, pedig már minden fölösleges terhet ledobtak róla s az utazás során s az em­­berem látta hómezőkön itt egy lábzsák, amott egypár csizma, egy pipa, egy ócska vászondarab sötét lett. A négy ember előre­hajolva lendült meg újra és újra. A nagy hideg dacára, verejtlékeztek a szakállas arcok, melyekkel az ember, ha valahol civi­lizáltabb helyen találkozna, ijedten ke­rülné ki azok tulajdonosait. Oates, Evans, Bowers, Scott... Wilson hátul cammogott lassan, kilo­méteres messzeségben a szántól, csak néha-néha állott meg s tel­cm árokkal tömte szájába a havat. Hallgatagon húztak és húztak az embe­rek, mint igába fogott barmok. A hó vilá­gított a messzeségben, jegesen, fehéren integetett feléjük... __Előre, előre, fiuk!... amott van már a Beardmore-gleccser! Lassan feltünedezett előttük az ördög országa, melyet az öröknéma jégből épí­tett és tornyositott a magasba. A felszín nehezebb lett. A hó tapadóssá vált és a szánkót kétszer olyan nehéz lett húzni. __Kutyák... kutyák______meredezett előre a ködbe Oates. __Hol? __Amott... húzni fogják a szánt!... A másik kettő összenézett. Keresgélték egymás szemében, hogy vájjon nekik meg­vannak-e még érzékeik. Furcsán néztek egymás szemébe s mindegyikük arra gon­dolt: nem jó lesz igy hazajönni... és jó, ha egyáltalán nem érnek majd a hajóhoz. Hátranéztek társuk után. Wilson el­tűnt ... nem volt látható többé. A gleccser alattomosan világított. Tej­fehér jégszirtek fantasztikus tömegei min­denfelé nagy rendetlenségben tornyosul­tak előttük. Az nem látszott semerre sem. Gépiesen pakkoltak le. Felhúzták a sátrat, bekapták az öt gramm fejenkénti élelmiszert, mely egy grammal, társuk fej­adagjával bővült. Bebújtak a nedves hálózsákokba és egy­­egy szó szakadt ki belőlük a jeges néma­ságban : __Nem!... Hajó!... Otthon! öntudatlanul motyogtak. Fáradtan bugyborékoltak a szavak ajkaikról. Ez­alatt künn a jeges világban a szél üvölteni kezdett. Furcsa siphangokon sikoltozott, amint ki-­s befutkosott a fantasztikus jég­formációk között. Csak Scott volt ébren. Fáradtan virrasztott társai álmai felett s a nagy felelősségre gondolt. Órák hosszat süketítő zajjal tombolt a „blizzard“, amikor egyszer a derengés egy jeges órájában hirtelen elállott. Scott, fel­­költötte társait. __Előre! Rettentő út következett. Újra letört a vihar s ők napokon keresztül a vihar el­len meneteltek, m­íg csak az utolsó kis csepp energia tartott. Jégtornyok közt állott meg újra a kis csapat. Gleccser! Még mindig! Az utolsó morzsa élelmiszer s az utolsó csepp borszesz is elfogyott már. Süket, halálos, álért éjszaka következett. __Nézdd ... nézdd ... a jégördög! ___ riadt fel halálos álmából Oates. Társai felriadtak és bamba szemekkel néztek rá. __A jégördög... most tűnt el a sátor ajtajából. A szürke derengésben újra megkísérelte a kis csapat a lehetetlent és még egyszer halálosan nekigyürkőzött a távolságoknak. __Nézzétek!__kiáltott Oates. Egy ha­talmas, szélfutta vájatra mutatott. — Ez az ő nyoma ... erre ment!... a láb­nyom __A szél csinálta ezt, pajtás ... ne fan­táziálj!______kérlelte Scott. __Nem... nem... ez ő ... egész bizo­nyosan ő... Scott félrefordult, aztán újra kiadta a jelszót. A halálos gyengeségen újra győ­zött a kíméletlen, mindent lebiró energia. Oates hirtelen megállóit. Dörgő ropo­gással szakadt le előttük egy hatalmas jégszikla és elzárta az utat, óriási kerü­lőre kényszerültek. Szemük előtt hordta a szél meredek fallá a havat s az zárta el mindenfelé az utat. __Vadásznak ránk!__szólt Evans. _ Kicsoda?__kérdezte Bowers. — Mit tudom­ én! V­égre elmaradt az utolsó jéghegy is s ők ismét síkon vándoroltak s húzták egyre fáradtabban a szánt. Vége a gleccsernek. De semmi, semmi ennivaló. Nem baj. Húsz kilométer ide az egytonnás depó. Ezt pár óra alatt megjárják és aztán ... Végigfutott szájukban a nyál erre a gondolatra. Azonban ismét kitört a vihar. Rettentő hideg lett. A lábak elfagytak, kék sebek keletkeztek az arcokon. Újra sátrat kény­szerültek ütni s órákhosszat ültek belsejé­ben, halálra váltan. Scott jegyzett, jegy­zett. Dörgő, ropogó vihar tombolt künn s a sátorban egyre hidegebb lett a tempera­­túra. Utolsó erejükkel másztak be háló­zsákjaikba és halálos álomba merültek. Egyszerre Oates felébredt és hirtelen kiugrott a zsákból Valami furcsa neszt hallott künn a viharban. Figyelt. A sátor takaróját meglebbentette a szél. Hirtelen bőszülten nyúlt kése után, ki­vonta és kiugrott a sátorból a viharba. Kék köd fogta körül s pár lépés után összeesett a hóban. ♦ Scott befejezte jegyzeteit s lefeküdt. A sátor takarója újra meglebbent. Scott egy furcsa köd-kezet látott, melyen furcsa, világitó jégkarmok ragyogtak. A jégördög motyogta, de már ereje nem volt a fölkeléshez. Kinyitotta mellén zubbonyát s megadta magát sorsá­nak .. . an 1927 februar­i. ke. A felsősz Illése A felsőház is ma választotta meg tiszti- i karát. Az ülést néhány perccel féltizennkét óra előtt nyitotta meg Berczelly Jenő kor­elnök, s felkérte Bethlen Pál körjegyzőt a szombati ülésen megválasztott igazolóbizott­ság jelentésének felolvasására. A jelentésből kiderült, hogy a felsőház tagjai közül még harmincnyolcan nem nyújtották be megbízó, illetve meghívó­ leveleiket, ezek február 12-ig kaptak határidőt mandátumaik benyújtására. Az igazolóbizottság egyébként Bernáth Géza indítványára Huszár Aladárnak, Somogy megye választott felsőházi tagjának megbízó­levelét, mint kétségest, a később megválasz­tandó igazoló bíróság elé javasolta utalni, mi­után Huszár Aladár a kaposvári törvényszék elnöke s az igazolóbizottság a megbízólevelek felülvizsgálásánál arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy a bírói hatalom gyakorlásá­ról szóló törvény értelmében aktív szolgála­tot teljesítő bíró nem lehet a törvényhozás tagja. A Ház az­ igazolóbizottság jelentését tudo­másul vette s áttért a tisztviselői kar meg­választására. Berczelly Jenő korelnök mindenekelőtt az elnökválasztást rendelte el. A szavazást a főhercegek kezdik. Frigyes főherceg ma sem jelent meg az ülésen s igy az első szavazatot Albrecht főherceg adta le, utána József főherceg, majd József Ferenc főherceg következett. A gyors tempóban le­folyt szavazás eredményét a körjegyzők a Ház színe előtt állapították meg, mire Ber­czelly Jenő korelnök enunerálta, hogy 179 sza­vazatot adtak le, valamennyit Wlassics Gyula báróra, akit így a felsőház megválasztott el­nökének jelentett ki. A korelnök bejelentésére hosszantartó éljenzés és taps zúgott fel. Következett az alelnökök megválasztása. Dessewffy Aurél gróf azt indítványozta, hogy egyszerre szavazzanak az alelnökökre és jegyzőkre. Berczelly Jenő korelnök ki­jelentette, hogy a főrendiház házszabályai, amelyek a felsőházra is érvényesek, nem enge­dik meg az ilyen összetett szavazást s ezért külön rendelte el a szavazást az alelnökökre.­­A szavazás során 166 szavazatot adtak le, ami­ből három érvénytelen volt, 163 szóval pedig Széchenyi Bertalan grófot és Thaly Ferencet választották meg alelnökökké. A szavazás eredményének kihirdetése után Berczelly Jenő bejelentette, hogy az ő fel­adata véget ért. Megköszönte a felsőházi ta­gok támogatását, majd felkérte Széchenyi Ber­talan gróf és Thaly Ferenc alelnököket, vala­mint a körjegyzőket, hogy Wlassics Gyula bárót értesí­tsék elnökké való megválasztásáról Az elnök megérkezéséig az ülést felfüggesz­tette. Wlassics Gyula báró elnöki s­ékfoglalója Félegyet mutatott az ülésterem órája, ami­kor az alelnnökök és a körjegyzők kíséretében Wlassics Gyula báró megjelent a jobb­oldali bejárónál. Fekete díszmagyart viselt A felsőházi tagok zugó éljenzése és tapsa köz­ben ment fel az elnöki emelvényre, ahol Ber­czelly Jenő korelnök néhány üdvözlő szóval felkérte az elnöki szék elfoglalására. Wlassics Gyula báró megköszönte az üdvözlést és a kor­elnök munkásságát, s elfoglalva az elnöki szé­ket, általános figyelem közepette belekezdett beszédébe. Mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a teljesen igazságos pártatlanság az a szikla­­szilárd alap, amelyen az elnöki állásnak igazi benső tekintélye felépülhet. Ide nem szabad utat engedni sem a felső, sem az alsó hatalom önkényének, sem a többség, sem a kisebbség zsarnokoskodásának.­­ Az elnöki szék kötelességeit oly módon kell teljesíteni, hogy ne csak az írott jog­források betűi lebegjenek a tanácskozások rendje fölött, hanem érvényesülni kell a ta­nácskozási rendben az igazi, hamisítatlan par­lamenti rendszer etikai követelményeinek is. (Élénk helyeslés.) Szükségesnek tartotta, hogy az elnöki szék elfoglalása alkalmával néhány alapvető kérdésben felvilágosítással szolgáljon. Emlékeztetett arra, hogy a Clark­­féle tárgyalások idején azok között volt, akik azt hangoztatták, hogy a nemzeti akarat ki­fejezésére nálunk nem kell új szervről gon­doskodni, mert az országgyűlés az erre hiva­tott alkotmányos szerv. Az ántánt képviselői ezzel szemben a legszélesebb választói jog alapján összeülő szuverén nemzetgyűlést jó­lolták meg oly szervül, melyet az entanthatal­mak is hajlandók elismerni. Így jött létre a nemzetgyűlés, melynek nem az volt a hiva­tása, hogy mint állandó intézmény illeszked­jék be az alkotmány közrendjébe, hanem csak az, hogy mint átmeneti intézmény, kivezesse a nemzetet a kaotikus állapotokból. A két­kamarás törvényhozással, mely a magyar al­kotmányos fejlődés évszázados hagyománya, a haladás útjára léptünk most s ezzel a nem­zetgyűlési törvényhozás nem állított fel olyan akadályt, mely a teljes jogfolytonosság hely­reállítását veszélyeztetné. Amikor a nemzet­gyűlés megszüntette az egykamarás rendszert és életbe léptette a kétkamarás rendszert, a jogtörténeti­ tradíció szellemében járt el, s ezt az eljárást a közvélemény helyesléssel kí­sérte. Nekünk nem szabad, hevenyészett papír­­alkotmányok radikális útjára tévelyednünk, nekünk bele kell kapcsolódnunk a történelmi folytonosság ritmusába. (Élénk helyeslés.) A felsőház mai összeállításával ez a belekap­­csolódás meg is történt, mert a régi ország­gyűlésnek felső tábláját alkotó történeti jog­címek helyet foglalnak az új szervezetben. „Megbodlhatatlen szálak­­fűznek a magyar közjog legnagyobb kincséhez: a szem katoná az“ Wlassics Gyula báró, elnök, székfoglaló beszéde további során a felsőház céljáról nyi­latkozott. A képviselőháznak nem lehet kizáró­lagos kiváltsága a haladási elv szolgálata, de a felsőháznak sem lehet kizárólagos feladata az egyoldalú konzervativizmus. Az állam szuve­rén akaratának meghatározása a két ház célja. Mindkét háznak az állam és társadalom összes lényeges tartalmát kell visszatükröznie, ebből az összhangból kell fak­oznia annak a nemzeti akaratnak, mely mint parancs vagy tilalom az ország törvénytárába kerül. Nem az a mértéke a felsőház életképességének, hogy hány kon­fliktust teremt a két Ház között, hanem az, hogy a két törvényhozói szerv működésében az általánosan megnyugtató megoldást, az el­lentétes érdekek súrlódásának bölcs eredmé­nyét találja meg. Hangsúlyozta, hogy a felső­­ház minden egyes tagjának, bármely jogcímen foglal is helyet a felsőházban, egyenlő joggal, a nemzeti egyetemesség nagy közérdekét kell szolgálnia, mert nagyon veszedelmes volna, ha az érdekképviselet jelszava alatt egyes csopor­tok a törvényhozás termében csak a külön ér­dekek képviselőinek tartanák magukat. A leg­nagyobb bűn a nemzet rétegei között kiélezni az ellentéteket, a szakadékokat és külön vilá­gokat teremteni. Nekünk egy világot kell te­remtenünk és az legyen a nemzet összefoglaló, nagy, közös érdeke. (Élénk tetszés.) Folyton felhangzik a néplélek megújhodásának köve­telése. A megújhodási munkában, az erkölcsi erők fokozásában legelől kell járni az állam­­hatalom minden tényezőjének, a kormánynak, a végrehajtó hatalom minden szervének, a tör­vényhozásnak. Az országgyűlésnek kell a leg­elsősorban lenni, amikor csaknem mindenütt a parlamentáris országgyűlési rendszer szín­vonalának lesülyedését emlegetik. Ebben a for­gatagban hűeknek kell maradnunk a leg­nagyobb kincsünkhöz, történeti alkotmányunk­nak ahhoz a nagy közjogi egyetemességéhez, melyet csak a vallási misztikumhoz tudunk mi, magyarok, hasonlítani. Alkotmányunk sán­cain belül se nemzetiség, se vallás, se párt­különbség nincs, megbonthatatlan és szent

Next