Magyarság, 1927. február (8. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
1927 február 1, kedd Minarassid Megszűnt a katonai ellenőrzés Németországban Berlinből jelentik hivatalosan. A december 12-én Genfben hozott megegyezésnek megfelelően a szövetségesközi katonai ellenőrző bizottság működése a mai nappal véget ért. Ennek megfelelően a hadügyminisztériumnak e bizottsággal való érintkezésre szervezett hivatalai megszűnnek. Hétfőn éjfél sem döntött a nagykövetek tanácsa a német leszerelés kérdésében Párából jelentik. Az esti lapok érdeklődésének előterében a német katonai ellenőrzés megszüntetése áll, amelynek tudvalevőleg ma éjfélig kellene bekövetkeznie. A lapok feszült figyelemmel kísérik a német szakértők és a szövetségesközi katonai tanács tagjai között a keleti erődítmények ügyében folyó tárgyalásokat. A katonai tanács ma délelőtt formális ülést nem tartott, mert a német szakértők ma reggel sem kapták meg a Berlinből várt újabb instrukciókat. A német kormány döntő utasításainak késlekedését politikai körökben a német kormány végleges megalakulása körül észlelhető nehézségekkel indokolják. A szövetégesközi katonai tanács valószínűleg csupán a késő esti órákban ül össze s ezen az ülésen fogja megszövegezni döntését, amelyet haladéktalanul a nagykövetek tanácsa elé terjesztenek. A nagykövetek tanácsa egyébként a délelőtt folyamán formális ülést tartott, amelyen elvben jóváhagyta a német hadianyaggyártás és hadianyagkivitel kérdésében Berlinben létrejött egyezményt. Az egyezmény hivatalos jóváhagyása csupán akkor fog megtörténni, ha a keleti eredmények ügyében is létrejött a megállapodás, amit a késő éjszakai órákra várnak. A katonai tanács esti ülése után haladéktalanul ismét összeül a nagykövetek tanácsa s a katonai ellenőrző bizottság visszarendelése kérdésében még éjfél előtt meghozza döntését, amely az esti lapok véleménye szerint minden körülmények között kedvező lesz, úgy hogy a német leszerelés kérdéskomplexumának utolsó pontját mégsem kell majd a nagykövetek tanácsa elé terjeszteni döntés végett. A versaillesi katonai tanács ma esti ülése teljes három óra hosszat tartott és este nyolc órakor eredménytelenül végződött. A német megbízottak több pontban nem fogadták el a katonai tanács javaslatait s újabb halasztást kértek, hogy érintkezésbe léphessenek a berlini kormánnyal. A szövetségesközi katonai tanács ily körülmények között este elnapolta ülését s a következő ülést kedden reggel kilenc órára hívta össze. A nagykövetek tanácsa holnap délelőtt tizenegy órakor ül össze. A hangulat általában véve optimista s politikai körökben meg vannak győződve arról, hogy a holnapi tárgyalások meghozzák a várt eredményt. APOLHK4 HÍREI A régi Magyarország hangja A felsőház első érdemleges ülésén a történelmi Magyarország legfőbb közjogi méltósága, Desselwffy Aurél gróf, országbíró, deklarációt olvasott fel, amelyben az 1920. I. törvénycikk szükségalkotmányával szemben azzal a fentartással élt, hogy vele egyetértő elvbarátai nevében, csakis a régi magyar alkotmány jogfolytonosságának helyreállítása érdekében vesz részt a felsőtábla törvényhozási munkájában. Ennek a nyilatkozatnak súlyát nemcsak az a tény adja meg, hogy Dessewffy Aurél gróf a régi Magyarország közéletének vezető férfiai sorába tartozott, hanem annak a dignitásnak a közjogi dísze és jelentősége, amelyet királyi kinevezés alapján viselt. Ha nem is ilyen világos és pregnáns értelemben, de hasonló tartalmú elnöki enunciációt tett Wlassits Gyula báró, a közigazgatási bíróság és az új felsőház elnöke, aki a maga személyén keresztül összeköti a régi főrendiház és a mostani felsőház törvényalkotó munkájának jogi rokonságát. A magas klérusnak egyik kiválósága, a harmadik magyar főpap, Szmrecsányi Lajos egri érsek, szintén a történelmi alkotmány helyreállításának feltétele mellett óhajtja kivenni részét a felsőtábla törvényhozói életéből. Ez a három deklaráció úgy hatott ránk, mint a régi, hatalmas Magyarország üzenete ahhoz az újhoz, amely magának szükségjogrendet teremtett s amely — legalább a látszat szerint — lassanként ezt az ideiglenes és kisegítő jogrendet a befejezett törvényalkotások egész sorozata által véglegesíteni akarja. Lehetetlen megilletődés nélkül olvasni ezeket a nyilatkozatokat, amelyekben felcsendült egy nagy múltnak dicsősége, kegyelete és kötelességérzete. Reméljük, hogy ezeknek a nagytekintélyű férfiaknak intő és figyelmeztető szózata még a mostani nemzedék közjogi és nemzeti érzéketlenségében sem fog süket fülekre találni. Bethlen István gróf miniszterelnök, szokása szerint, kitérő választ adott a régi Magyarország közjogi méltóságainak megnyilatkozására. Nem mondott se igent, se nemet, csak arra utalt, hogy a kormány a Dessewffy Aurél gróf által hangoztatott kérdésekre nézve a nemzetgyűlési felsőházi vitában már nyilatkozott. Reméljük, hogy ez az új trianoni Magyarország inkább szívébe és emlékezetébe zárja azokat a szavakat, amelyeket a régi Magyarország hallatott feléje. Valamikor a nemzet legméltóságosabb történelmének, a magyar corpus jurisnak legnemesebb géniusza, Deák Ferenc hasonló jogfentartással vett részt pártja nevében az 1861-iki csonka magyar országgyűlésen. Deák Ferenc annak idején a fejedelmi hatalom túltengésével szemben férfiasan hangsúlyozta a nemzeti jogok csorbítatlan épségét. Ma a régi Magyarország legelső közjogi méltósága fejezte ki a népszuverenitás forradalmi ízű felfogásával szemben és a régi magyar alkotmány nevében a királyi jogok fentartásának szükségességét. Annak idején a haza bölcse a jogfolytonosság érdekében védte a királlyal szemben a nemzet jogait, ma ugyanennek a jogfolytonosságnak nevében Dessewffy Aurél gróf tartotta szükségesnek szót emelni a királyi jogok érdekében. A jogfolytonosság hívei között többen is vannak, akik bizonyos aggodalommal gondolnak ama hatásra, amelyet a kétkamarás országgyűlés megnyitása keltett a magyar politikai társadalomban. Úgy látszik, ez az aggodalom volt a forrása több kiváló politikus amaz elhatározásának, hogy távolmaradtak a kétkamarás országgyűlés ünnepélyes megnyitásától. Szombaton, ugyanis az új országgyűlés ünnepélyes megnyitásán nem jelent meg sem Apponyi Albert gróf, sem Zichy János gróf, Sigray Antal gróf és Cziráky József gróf. Három új kerületet kap a keresztény gazdasági párt A kettős mandátumok gazdái közül már többen véglegesen eldöntötték, hogy melyik mandátumukról mondanak le, így Bethlen István gróf miniszterelnök megegyezett a keresztény gazdasági és szociális párttal, hogy a szécsényi kerületet átengedi a pártnak. Szécsényben Tobler Jánost jelöli a keresztény gazdasági és szociális párt, amely Egerben is jelöltet állít Szmrecsányi György személyében. Az egri kerületet ugyanis Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter szintén a keresztény gazdasági és szociális pártnak engedte át A párt a Zichy János gróf lemondásával megüresedő móri kerületben is jelöltet állit és pedig Hunyady Ferenc grófot. Zichy János gróf győri mandátumát tartja meg. Akik kimaradtak a felsőházitól A következő levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztőség! Mint nagyrabecsült lapjukból értesültünk, a kinevezett felsőházi tagok névsorából sok és nagy értéke maradt ki ennek a fris Magyarországnak. Márpedig valósággal újabb nemzeti szerencsétlenség szakad reánk, ha az úgynevezett újjáépítő munkánál nem legjobbjainkat állítjuk sorompóba. A Magyarság több érték nevéről tett említést s a kihagyottak névsorát most én is ki akarom egészíteni. Radnay Farkas és Papp Antal cimzetes érsekekről is megfeledkeztek a kine a2S vezeti felsőházi tagok névsorának összeállításánál, pedig ők tagjai voltak a főrendiháznak. Annál inkább fel lehet tehát tenni a kérdést, hogy miért nem tagjai a felsőháznak, amikor már a csehek is kiűzték őket püspöki székeikből. Talán csak nem bűnük az, hogy mindvégig kitartottak a csehek között is magyar hazájuk mellett. Mert ha ez nem bűn, akkor erkölcsi kötelesség megbecsülni őket a csonka hazában, s ha van még betöltendő felsőházi tagsági hely, akkor az úgynevezett régi jog igazán megilleti őket. Különösen Papp Antallal, a csonka eperjesi egyházmegye apostoli adminisztrátorával szemben hálátlanság illetékesek részéről, hogy kihagyták a felsőházi tagok közül. Úgy látszik, illetékes helyen nem veszik tudomásul, hogy Papp Antal, ha csonka egyházmegye élén is áll, ma is tényleges püspöki joghatóságokat gyakorol. Erről pedig jó volna tudomást venni, mert éppen ezáltal demonstrálhatnánk ellenségeink felé, hogy az egyházmegye megcsonkítása nem csonkítja a jogokat. Tisztelettel: Egy nyírpazonyi olvasó. Jobb ma egy csepp páratlan hatású valódi DIANA sósborszesz a torok és szájüreg öblögetésére, mint holnap egy liter orvosság a bekövetkezett influenza leküzdésére A Neue Freie Presse vasárnapi számában egy nagy feltűnést keltő Mussolini-interjú jelent meg. George Sylvester Viereck hoszszabb beszélgetést folytatott az olasz miniszterelnökkel, akinek nyilatkozata elsősorban a francia sajtóban óriási izgalmat váltott ki. A hírlapíró gazdasági ügyekkel kapcsolatos kérdésekkel kezdte meg a Dacéval folytatott beszélgetését. Mussolini kijelentette, hogy ő nem hisz a konferenciákban, hanem csakis a munkában, ez oldhatja meg mindenütt egyedül a pénzügyi válságot. Mi — mondotta Mussolini — nem küzdünk munkáskérdéssel. Ha úgy találjuk, hogy a munkanapot egy órával meg kell hosszabbítani, parancsot írunk és a mi népünk engedelmeskedik, mert jól tudja, hogy mi nem a kapitalizmus és munka játékát játsszuk, hanem egyedül és kizárólag Olaszország érdeke lebeg szemünk előtt. Mi a kapitalizmusnak és a munkának egy új felfogását hirdetjük és érdekeink lényeges közösségét hirdetjük. A szocialisták hisznek az osztályharcban, mi pedig az osztályok együttműködésében. A fasizmus nem hajol meg a Mammon előtt. A pénz és a munka mindketten egyformán szolgál is nem urai a fasizmusnak. A fasizmus pedig az állam szolgája. A mi jelmondatunk: Az államnak erősnek kell lennie! A tudósítónak arra a megjegyzésére, hogy a külföld nézete szerint a fasizmus erőszakkal uralkodik, Mussolini mosolyogva válaszolt: Azt mondják, erőszakkal uralkodom. De van-e egyáltalában kormányzat, amely nem erőszakkal kormányoz? Az erőszak hozzájárulást követel és nincs olyan hatalom, amely megállhasson, ha nem nyugszik beleegyezésen. A hatalomnak igazságosnak kell lennie és a nép választásán nyugodnia. Én nem tudnám elviselni a felelősséget, ha nem tudnám, hogy az egész népért cselekszem. Olaszország ura vagyok, nem egy párt kegyelméből, hanem a nép akaratából! — Nem hiszi, hogy a fasizmus Itáliának jó kormányzati rendszert adott? — Olaszország szegény ahhoz, hogy rossz kormányt viseljen el. És ennek a szegénységnek le kell vonni a konzekvenciáját és nem engedheti meg a nagy és gazdag államok kormányformáinak luxusát. A Duce ezután rátért arra, hogy mi ál a fasizmus előtt. Nekünk nincs időnk — mondotta, — parlamenti fecsegéssel tölteni időt és a mi néperőnket értéktelen pártviszályban fecsérelni el. Olaszország egész népességét, sajnos, nem tudja táplálni és ezért vagy terjeszkednünk kell vagy explodálnunk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Itália bármelyik szomszédjával rosszban fog lenni. A növekvés a fejlődés egyik formája. Nekünk türelmünknek kell lenni, mint volt Angliának, mert tudom, hogy a világbirodalom nem olyasvalami, amit gyorsan rögtönözni lehet. Két évszázad alatt szerezte meg Anglia azokat a pontokat, amelyek mai világbirodalmát védik. Mussolini idézte Ruprecht volt bajor trónörökös szavait, aki azt mondotta, hogy a nagyobb Olaszország önmagától fog keletkezni. Olaszországnak Németországhoz való viszonyára térve, a tudósító közbevetette, hogy egyetlen komoly differencia a két állam között a német kisebbségekkel való bánásmód Dél-Tirolban. . . Németország és Olaszország, — felelte Mussolini — megérthetik egymást. De Innsbruck — tudom — gyűlöli Olaszországot... Arra a kérdésre, várjon Németország, ha elismer egy nagy Olaszországot, Mussolini is el fog-e ismerni egy nagy Németországot, beleértve Ausztriát is. — Mussolini így válaszolt : — Ausztria Csatlakozása a német birodalmi szövetséghez Németország számára fontosabb probléma, mint Olaszország részére. Jöhet egy ilyen nap, de — mint mondottam — a birodalmak növekedése letssú processzus. — Hiszi Ön, hogy Ausztria egyedül is képes tovább exisztálni? — kérdezte a hírlapíró. — A viszonyok Ausztriában állandóan javulnak — válaszolta Mussolini —, ennek ellenére akadnak emberek, akiknek az a véleményük, hogy egy évszázad alatt a legtöbb kis állam el fog tűnni. A nemzetközi politikában és a nemzetközi kereskedelemben nincs hely kis egységek számára. — Hihető, hogy más nagyhatalmak beleegyeznek, hogy egy Nagyolaszország és egy Nagynémetország alakuljon ? — A szövetséges és társult hatalmak politikája a versaillesi békeszerződés aláírása óta állhatatlan, ellentmondó és következetlen volt. A jövőben, előreláthatóan, még következetlenebb és ellentmondóbbő lesz. Mussolini azzal a nagyjelentőségű kijelentéseel zárta be nyilatkozatát, hogy a toll hatalmas eszköz, de az Írógép korában ő a kardot sokkal alkalmasabb eszköznek találja bizonyos csomók keresztülvágására. Olaszország egészséges növekedést kíván, de békés is. Ez az interjú elsősorban a párisi sajtóban keltett nagy megdöbbenést. Egyrészt, mert a nyilatkozat sorai közül német—olasz barátságot olvastak ki, másrészt mert az imperialista politika nyílt hitvallását látják benne. —■ Olaszország, úgy látszik, — írja az Oeuvre — imperialista céljai szolgálatában attól sem retten vissza, hogy felborítsa a locarnói szerződéseket s ismét halálos ellenségévé tegye Németországot Franciaországnak. — Az Echo de Paris, mely eddig a francia—olasz barátság szószólója volt s a locarnói szerződések helyett a Róma felé való orientálódást sürgette, szintén annak a véleményének ad kifejezést, hogy az Olaszországgal szemben folytatott politika elhibázott volt s hogy ezért elsősorban Franciaország római követét terheli a felelősség. w*3 Mussolini nyilatkozata Olaszország terjeszkedésének szükségességéről és Auszra-Németország egyesüléséről 5