Magyarság, 1927. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-06 / 29. szám

1927 február 6, vzsárnap WEmoEsmi iKbENETEK* tAJtKOZTATO^ «*“*'• UUmU , Mindenfajta kdr* ■euekSdAe (kivéve * eorsjegyekre vonatkozókat i ■ min­ien, a lap szellemi részét érdeklő közlemény. A kiadóhivatal elmére kBldendfii BlCl­zetéere, hirde- Mere, olmvéltoaisra vonatkozó közlések, eoreje»vokre vonatkozó kérdeztekildesek, jeligés levelek. Olyan kérdésekre, amelyek bizalmas természettek kivételesen levélben la vélaszolnak, ha a kérdezéskéó véaszbélyeget pontol. Névtelen levelekre nem válaszoltak, kéziratot nem adunk via My Friend Abroad. Kívánságokra közöl­tük a világlevelezési központtal (Dr. Sven V. Knudsen, 248 Boylston St. Boston, Mass.) a következők címeit: Ifj. Odorfer Károly, ifj. Sándorházi Lajos (Uszobor), Vitéz Béla (Sarkad), Császár Ferenc (Szolnok), Bodosi Mihály (Kaposvár), Szigeti Ervin (Barcs), Cseh Andor és Heigl László dr. címére külön levélben válaszoltunk, ugyanígy Dreguss Miklós címére. •— Egyelőre csak amerikai fiúval tudjuk az érdeklődőket összekötni. Aki másal, pl. német egyetemi hallgatóval akar levelezni, az más módon keressen címet, mert a My Friend Abroad-mozgalom csakis 12—18 ív között levő fiukat leveleztet. Aki nem akarja bevárni, amíg valamelyik amerikai fiú neki ír, az kérjen Knudsen dr.-tól egy The Open Road-számot ingyen (vagy fizessen elő rá évi két dollárért) és írjon az "ott közölt elmekre. Érdeklődő. Egy zsidó szellemmel szaturált irodalmi folyóirat a múltkoriban azt állította, hogy úgy Jackie Coogan, mint Charlie Chaplin zsidó származásúak. Egyik sem az. Mind a kettő született keresztény ember. Abban viszont igaza van, hogy az amerikai mozi­ipar teljesen zsidó kézben van. F. S. E. Újévi üdvözlet. Nemes érzületből fakadó szavak, de nem eléggé művészi elren­dezettségben. — B. Én értelek, Vizto, Keserű­ség, Búcsú. Van mindben figyelemreméltó, de nem üli meg mértékünket. — K. 10. L. Ifju­­ságomhoz. Kedves közvetlenség van benne, de legfeljebb szemelvényt lehetne közölni belőle, egészében nem elég jó. — L. E. Bánk bán. Nem elég hatásos csattanója. — R. F. A sír­kövem. Nincsen már vágyam. Én futok. Sötét vizeken evezek. Vannak gondolatai, de ter­jengősen, gyönge tonnában fejezi ki. — L. V. Gémes kút. Technikája gyönge A többinek szintén. A gondolatuk nagyobbnak akar mu­tatkozni a valónál, de csak sejteti a gondolat helyét. — A pengő. Sajnáljuk, de ezt a me­zőt az előbb járók már teljesen letarolták. — Köztisztviselő. A közszolgálati alkalmazot­tak illetményét 1925 július 1-től kezdve emel­ték utoljára. A tényleges és nyugdíjas köz­­szolgálati alkalmazottak illetményeire és jog­viszonyaira vonatkozó minden rendelkezés benne lesz. Javorniszky Jenő dr. „Köztiszt­viselők Könyve" című munkájában. A könyv 8 pengő 20 fillér beküldése mellett a „Köz­­szolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsé­­ge“-nél V., Országház-tér 11. félem. 59. szám alatt rendelhető meg. Tudomásunk szerint a könyv február végén jelenik meg korlátozott példányszámban. Ha a könyvet meg akarja szerezni, akkor már most meg kell rendelnie a fenti cím alatt. —* Tenger. A hajókat csak kölcsönvették s kénytelenek voltak vissza­adni, mert a magyar kormány még nem ren­dezte a hajóstársaságokkal szemben fennálló kötelezettségét. A hajókat ugyanis a trianoni szerződés értelmében elvették s azok árát a jóvátételi számlán Magyarország javára írták, fenn­tartva a hajóstársaságoknak azt a jogot, hogy a kárpótlást az államból követelhetik. Ezek az ügyek azonban még egyáltalán nin­csenek elintézve, sőt még tisztázva sem. — M. R. A négy szobor, A tenger, Népdal, Ked­ves gondolat, Napsugár, stb. Jó műkedvelő színvonal, de a közölhetőség színvonalát nem ütik meg. — Elena. Megsemmisülök. Van benne őszinteség és természetesség, de ez még nem elég mű­vészet. — G. A. Bpest A „Cso­konai Lillájának emléktáblája" című cikk anyaga a esetiektől megszállott területről ke­rült hozzánk, ennélfogva nem felületes tudás­ról, hanem jóhiszemű tévedésről lehet csak szó Dunaalmással kapcsolatban. Törökszentmiklósi Magyarok. Kissé még nehézkes előadása. Szülei ige csakis ikesen használatos az egyes harmadik személyben: születik. — Géjé. Kinevezések előtt. Rövidebb és csattanósabb kellene. — V. R. Peng a kasza. Ezen igazán nem nevetni kellene, még keserűen se. — K. I. A statisztikai lap. Igaza van, csak nem irta meg jól. — K. J. Zsalu­­zsányi szerencséje, Csetényi kolbásza stb. Ezek nem váltak be. Érdekesebbeket kérünk s nem ennyire helyiérdeküeket. — K. N. A Szuhai malom stb. Nagyon ismertek. — T. S. (Szájról-szájra.) Válogatunk belőlük. — Töb­beknek. A mondásokhoz és szállóigékhez nem kieszelt történeteket kérünk, hanem hallott s a nép száján élő meséket. — Sz. L., Kapos­vár. Köröskürül égő horizont. Bevált, közöl­jük. — Felvidéki. A kérdezett ügyben szíves­kedjék közvetlenül Zólyomi Dezsőnél érdek­lődni. Budapest, Üllői­ út 119. — Kétszer kis ezüst. Vitézzé avattatásnak a legénységi állo­mányunknál a kitüntetések mértéke az arany­vagy a nagy ezüst vitézség­ érem. Kivételes esetben olyan egyének is felvehetők a vitézi rendbe, akik a vitézi mértéket megütő legma­gasabb kitüntetést önhibájukon kívül el nem nyerhették, de a háborúban kétségtelenül ki­válóan viselkedtek és a forradalmak alatt erősen nemzeti irányú ténykedéseiknek nyíl­tan kifejezést adtak, vagy az elszakított terü­leteken elszánt hazafias magatartást tanúsí­tottak. — Eger. Ha 15 évnél hosszabb szolgá­lattal ment nyugdíjba, akkor az I. fizetési csoportban Budapesten 243 pengő 60 fillér, ha pedig 15 évnél rövidebb szolgálata van, ak­kor 146 pengő 16 fillér a februári lakbér. — B. K.-né, Vác. Fizetésének 90 százalékát kapja nyugdíjképpen. Poste restante. Csak főpostán levelezhet poste restante. A levelek csak teljes címre érkezhetnek. Kiváltásnál személyazonosságát igazolni kell. A továbbiakra nézve forduljon a m. kir. posta tudakozó irodájához. Város­ház­ utca 18. — Sz. J., Cegléd. Tisztviselői építési kölcsön iránti kérvényt a KANSz veze­tőségéhez kell beadni. Országház-tér 11. (Földművelésügyi minisztérium.) Ugyanitt megkapja a szükséges felvilágosításokat. — H. A., Földeák. A fórumot a rendes szabályok szerint hárman vagy négyen játsszák. Elő­fordul, hogy ha négy játékos van, akkor is csak hárman játszanak, az osztó pedig pihen. A fórum ugyanis hármasban a legszebb. Négynél többen semmiesetre sem játszhatják, mert akkor már hazárdjáték lesz belőle. Ha öten vannak, akkor is csak négy játsszon, az osztó pedig pihenjen. Hogy az összes ütés, az összes piros, az összes filkók elfogásakor az összes játékosok fizetnek-e annak, aki el­fogta az említetteket, vagy pedig az össze­fogó fizet-e az összes játékosoknak, az a já­tékosok előzetes megállapodásától fü­gg. Éppúgy a játékosok megállapodásától függ, hogy az egyes ütésekért, pirosakért és filkó­­jt kért ki és kinek és mennyit fizet. A játék mindenesetre úgy érdekesebb és éppen ezért a legtöbb helyen úgy játsszák, hogy az össze­fogó kap pénzt a többiektől. Ilyenkor az ütéseknél minden játékos annyi egységet fizet az összefogónak, ahány ütés van (hármasban tehát 10 egységet, négyesben 8 egységet). A pirosakért minden játékos 8 egységet fizet az összefogónak, mert 8 piros van, a filkók­­nál pedig minden játékos 10 egységet fizet az összefogónak, mert a 4 filkónak összértéke 10 egység. (Makk 1, zöld 2, tök 3, piros 4.) Hogy pedig mely összegek kerüljenek be a kasszába, az is mindig előzetes megállapodás dolga, de az általános szokás, hogy csak az el nem osztható összegek kerülnek a kasszába, amely aztán tényleg a fórumnyerőé. Z. D­, berceli előfizető. A kérdezett könyv­nek antiquáriumi értékét látatlanul megálla­pítani nem tudjuk. Ajánlja fel a keszthelyi vagy a magyaróvári gazdasági akadémiának, vagy a OMGE dohánytermesztési szakosztá­lyának, Budapest, Köztelek­ utca 8. Ezek esetleg megvásárolják gyűjteményük szá­mára. — I. A. A. Kertváros-akció egyelőre áll. Legközelebb a Magyarságban az akcióról írni fogunk, amelyben megtalálja ön is a választ azokra a kérdésekre, amelyeket hozzánk in­tézett. — Háziipar. Az Országos magyar házi­ipari szövetség címe: IV., Apponyi-tér 1. — T. Gy., Bála. A takarékbetéteket még eddig nem valorizálták, tehát nem követelheti an­nak pengőértékben való kifizetését. — L. A„ Magyaróvár. A trombózisról szóló cikkhez Bakay Lajos dr. egyetemi tanár, a II. számú sebészeti klinika igazgatója, VIII., Baross­­utca 25., szolgáltatta az adatokat. — Össze­tartás: ön azt a kérdést teszi fel nekünk, hogy milyen álláspontot foglalna el a Magyar­ság Bethlennel szemben, ha ő legitimista alapra helyezkednék. Kérdése túlságosan le­egyszerűsíti a problémát. Bethlen személye egymagában semmit sem jelent, hanem a rendszer, amelyet megszemélyesít, a politikai vezető gondolat, amelynek kifejezést ad. Ezzel pedig eddig ellentétben állt a legitizmus. Ha Bethlen hozzánk csatlakozna, ez csak a legi­timista eszmének igazságát dokumentálná. Hogy ebben az új alakulásban vezető szerepe volna-e, az más kérdés. — T .E. Kunszent­­miklós. Az életbiztosítási kötvényeket még ed­dig nem valorizálták. Valószínűleg nemsokára sorra kerül ennek a kérdésnek törvényes ren­dezése. —­ Iparossegéd. Berliner Handwerks­kammer, Berlin. — Egyetemista. Családi ne­vének kiigazítását kérte a belügyminisztérium V. ügyosztályától. Csatolni kell az eredeti anyakönyvi kivonatokat. A kérvényre 1 pengő 60 filléres okmánybélyeg kell, a mellékletekre darabonkint 16 filléres bélyeg és ezenkívül kell még valami illetményt is fizetni. — Egy vidéki előfizető. Az „Olajág" című lapot Ta­­hitótfalun szerkesztik és a Baptista-nyomdá­ban nyomják (Wesselényi- és Hársfa-utca sa­rok.) A Fehér-kereszt sorsjegyeket körülbe­lül egy félévvel ezelőtt kihúzták. SORSJEGYÜZENETEK. Többeknek. Sors­­jegyhúzások: Trafikos, Dohánykisáros február 7., Községi március 31., Bethlen Gábor, Diák, Asszony, Repülő, Dollár húzását bizonytalan időre halasztották. Az itt felsorolt sorsjegyekre beérkezett kérdezősködéseket mindaddig nyilván­tartjuk, amíg valamennyi sorsjegy minden hú­záson részt nem vett, de az egyes húzásokat nyomban ellenőriztetjük. Választ csak akkor küldünk, ha a kérdezett sorsjegyek mindegyiké­nek húzása megvolt, vagy valamelyik sorsjegy nyert. A fel nem sorolt sorsjegyek húzásait nem ellenőriztetjük, sem az osztály sorsjegyét, mert arról a főárusítók úgyis küldenek nyeremény­jegyzéket. Az osztálysorsjáték legközelebbi hú­zása: XVII. játék, 5. osztály február 8-től már­cius 11-ig tart. — T. B. Mátész­alk­a: 64892 Államsorsjegy nyert 100.000 koronát. Zs. J. Nyergesujfalu, V. I. Kisteng­elic, V. E. Nemes­­butik. Szíveskedjék a sorsjegyek neveit és szá­mait közölni, a húzás eredményét készséggel ellenőriztetjük. — Minden sorsjegy kapható és a nyeremények beválthatók Gödi Légmán dr.-né osztálysorsjegy főárusítárurl, Budapest, I. ker., Horthy Miklós­ ut 37. — Nem nyertek: E. A. Makó, B. L. Jánosháza, G. I. Budapest, G. F. Homokterenye, T. J. Kunhegyes,­ T. R. Pécs, K. B. Ilidasbonyhád, Szikla, Bu­dapest, D. I. Sárrétudvari, V. V. Diósgyőr-Vasgyár, H. J. Pápa, Somlói asszony. A fővárosi sebésztársadalom egyik legki­válóbb alakja, nyilvános rendes professzor, beszél alábbiakban az olvasóhoz. * Valamikor egy francia regényt olvastam, melynek hőse, a híres orvos, menyasszonyá­val együtt menekül a végtelen sivatagon ül­dözői, arab utonállók elől. Futás közben a nő megsebesül s az író döbbenetes színekkel festi, hogyan vergődik az orvos, a vőlegény, aki meg tudta volna menteni szerelmesét, de nem volt k­eze ügyében semmiféle eszköz, amivel ezt megtehesse. Megfelelő sebészi műszer nélkül sok esetben a leggyakorlottabb kéz is tehe­tetlen. Milyen eszközök szükségesek ahhoz, hogy sikeres műtétet lehessen végezni, erre a kér­désre nem is olyan egyszerű a felelet. Igen nagy az eszközök száma, s ezek fejlődéséről, alkalmazásának módjairól mindmáig kötetek halmazát írták össze. Tökéletességük állan­dóan fokozódik, teljesedik, a technika csodá­latos fejlődés-eredményeket tár elénk ezen a téren is. Az utóbbi években kerültek forga­lomba a nem-rozsdásodó (Krupp-féle acélból) készült műszerek, amelyek huzamos ideig bír­ják el a legerősebb vegyi oldatok behatását, még a maró folyadékokét is. Erősen csalódnánk benne, ha azt hinnénk hogy a sebészi műszerekkel csak a legutóbbi századok ajándékozták meg az emberiséget. Számos adat bizonyítja, hogy a történelem­előtti idők népei szintén ismertek és használ­tak kezdetleges eszközöket. A kőkorszakból fenmaradt koponyák némelyikén annak rendje­­módja szerinti, majdnem azt mondanám: szabályszerű lékelés nyomai látszanak, sőt megfigyelték nem egy ilyen leleten, hogy a csontszélek mentén „újonnan“ képződött csontfelrakódás alakult ki. Ez viszont kétsé­gen felül amellett tanúskodik, hogy a műtétet a kőkorszak operált­ja nem egyszer túlélte, hiszen efféle csonthegesedés kialakulásához hónapok kellenek. A régi népek körében sűrűn végeztek­­koponya-lékelést, a szak­értők szerint valószínűleg elmebajokat kí­vántak gyógyítani ezzel. (Talán, hogy az így készült nyíláson a „rossz szellem“ eltávozzék, tőle a szenvedő megmeneked­­jék.) Természetesen ezeket az eszközöket még kőből alakították ki; tűzkőből pat­tintották éppenúgy, mint a lándzsahegyet, a dárdavégeket. A jégkorszak végén való­színűen a rénszarvas csontjából is kivettek sebészi alkalmatosságot. Már egész műszertárral dolgoznak a ba­biloni orvosok, s a műszereket, fogókat, ké­seket, körfűrészeket bronzból csinálták. Ni­nive környékén sebészmesterséghez való szer­számot aránylag óriási mennyiségben ástak ki. Tudjuk, hogy a régi egyiptomiak is fel vol­tak szerelve mindenféle orvosi instrumentum­mal. Az ősrégi kom­omboi templom egyik fülkéjének falán domborműben egy orvosi műszer­szekrény látható, melyben jól kive­hetni a más-más célra szolgáló eszközöket. Bizonyítékok merültek fel arra nézve, hogy Ős-Amerika lakói ugyancsak rendkívül fej­let sebészi kultúrával rendelkeztek. Sebész­­tükön aloé­ kivonatba áztatott emberi hajszála­kat fűztek keresztül s ezzel varrták össze a sebet. Az őshinduk már acélból dolgozzák ki érdekes orvosi szerszámaikat. Már kőmet­szésre szolgáló eszközük van, amint ezt az Agur Yedá­ban részletesen olvashatjuk. Az ó-görög orvosok atyja, Hippokrates egész garmada, meglehetősen bonyodalmas szerkezetű felszerelést ismertet. Nevezetes alkotmány a „Hippokrates padja“, melyen a töröttcsontú végtagot húzták ki, a csava­rok segítségével. Különféle érvágó késeik voltak, köpülyözőik. Divatszámba ment a sebek kiégetése, gazdag változatossággal ké­szültek erre a célra a sütővasak. Celsus és Galenus, a Krisztus utáni idők­ben sok sebészi eszközt írnak le, sebszondák, ollók forogtak akkor már az orvos kezében. A kilencedik században nagy hírnévre tesznek szert Európában az arab sebészek, boszor­kányos ügyességükkel, szerszámjaikkal. Ma­gyar földön is tudomást szereztek Abulk­asim arab sebész működéséről, a jeles férfiú III. Abdlar-Rhaman kalifa orvosa volt. Abulka­­sim sebészeti könyvét latin fordításban az egyik Korvin-kódex tartalmazza, ugyanitt sebészi műszerek rajza is látható. Magától értődik, hogy az ezután következő időkből ránk maradt nem egy műszer, — csontfogó, fűrész, csiptető, stb. — amely már, lényegét tekintve, megegyezik mai név­rokonával, legtöbbnyire azonban kiküszö­bölte akkori alakjukat a rohanó fejlődés. A sok érnyomó-peletta, mely az erek kívülről való összenyomására szolgált, a rugóra szer­kesztett érvágó- és véreresztő-szerkezetek ma bizony már nem használatosak. Az évszáza­dokon át annyira kedvelt köpülyező-edény, például nem is túlságos régen, egy-két évti­zed előtt új meggondolás alapján támadt fel, a Bier-féle szívóharang formájában. A ma használatban lévő sebészi műszerek külső kiképzését az az elv szabja meg, hogy azok elsősorban olyan anyagból készüljenek, amely anyag vízben huzamosabb ideig árta­lom nélkül „főzhetők“, továbbá, hogy felszínük sima, nyelük és „működő“­ részük egy darab­ból való legyen, — csak így lehetséges a szenny lerakódását (értve ezen mikroszko­pikus mértékét a piszoknak, —­s a vérnek, gennynek beszáradását megakadályozni.) Mel­lőzzük tehát ma már a fából, csontból, kau­­csukból készült nyelű orvosi eszközt. Kivitel­ben is, amennyire tőle telik, egyszerűségre tö­­­rekszik a műszerész. A Semmelweis­—Pasteur —Lister-féle tanok alakították át a sebész mű­szertárát, hogy valamenyi darab mindenek­előtt alaposan és tökéletesen fertőtleníthető, „teris", tiszta legyen. (B) 29 A gyermek­fogzás egyáltalában nem tekinthető betegségnek A Királyi Magyar Pázmány Péter­ Tudo­­mányegyetem fogászati klinikájának egyik osztályvezető-tanársegédje, Balogh Károly dr., írta az itt következő cikket. A modern orvostudomány egyik legnagyobb eredményének mondhatjuk azt, hogy igen sok betegséggel kapcsolatban sikerült általános elterjedt, téves fogalmakat, babonát tisztázni. Valamely betegség helyes értelmezése már csak azért is nagy jelentőségű, mert ezáltal megtaláljuk a védekezés lehetőségét. A baj megelőzését a kórral szembeni védekezést szol­gáló ismeretekben rejlik legnagyobb erőssé­günk. Sajnálatosan tapasztaljuk mégis, hogy mindig akad néhány „betegség-féle" inkább, mint valódi betegség, melyről az általánosan elterjedt néphit szinte az ó­kor babonás fel­fogásával vélekedik. Talán egyik legmisz­­tikusabb ilyen kérdés: a gyermek fogzása. A fogzást a gyermek életében mindig nagy­jelentős­égű eseménynek tekintik a szülők, de többnyire éppen nem az örvendetesnek mond­ható vegyes­ táplálkozás beköszönte miatt, ha­nem a félelemmel és rettegéssel társult aggo­dalomért, hogy beteg lesz a gyermek. A köz­hiedelem, — sajnos, — még mindig betegség­nek tartja a fogzást és az­ ugyanazon időben esetleg fellépő betegségeket a fogzásnak tulaj­donítja. A tejfogak áttörési helyét jelzi rendesen a fogkorona alapjának megfelelő kiemelkedés, kis kapocska a kemény ingen, mely lassan­ként elvékonyodik, míg végül az ing szövetei széthúzódnak és a fog koronája előbuvik. Ilyenkor a szájnyálelválasztás is bővebb szo­kott lenni. Hogy a tejfogak feltörekvése az előbb említett igen egyszerű élettani fejlődés természetes folyamataként értelmezendő, az ma nem lehet vitás. A szájnyálkahártya-gyul­­ladások, melyek a fogzással egyidőben támad­hatnak, mert elterjedt téves nézet az, hogy könnyebben fogzik a gyermek, ha az ínyét el­vékonyítjuk, miért is a szülők vagy hozzátartozóik azt a helyet, ahol, véleményük szerint, a fognak elő kell törnie, sokszor ujjal vagy rongydarabk­ákkal dörzsölgetik. Természetesen, az így feldörzsölt inyen gyul­ladást okoznak, mire a gyermek is nyugtalan lesz, táplálkozásán zavar támad, gyakran sír és így előáll az úgynevezett fogzási betegség. Hogy mind a mai napig tájékozatlan állí­tások egész sorával igyekeztek bizonyítani az okozati összefüggést a fogzástól teljesen kü­lönálló, de azzal időbelikig összeeső megbete­gedések közt, annak magyarázatát főleg régi, elavult orvosi megfigyelésekben találjuk. Az orvosi spekuláció ugyanis minden időben igye­kezett a fogzással egyidőben támadó betegsé­gek okául a fogzást említeni. Ha elgondoljuk, hogy a zsenge gyermekkor éppen ezen idejé­ben — a 6—24 hónapos korban — mily sok a speciális gyermekbetegségek száma (lázas, fertőző, emésztőszervi bántalmak stb.), akkor fantasztikus vélekedésnek kell tartanunk azt, mely e bajoknak eredetét egy tisztára élet­tani folyamatban, a fogzásban keresi. Azt mondhatjuk tehát, hogy a fogzásom sem általános megbetegedések, sem helyi, szájban megjelenő gyulladásos bántalmak ösz­­szefüggésbe nem hozhatók. Túlzottnak és el­avultnak tartjuk azt, hogy általános meg­betegedéseket, mint például légzőszervi, emésztőszervi vagy bármily más, egyidőben támadó bántalmakat fogzással kapcsolatban emlegessenek. Ha a fogzással egyidejűleg va­lamely betegségre van gyanúnk, ajánlatos, hogy idejében orvosi segítséget vegyünk igénybe. A fogzást tehát az élettani fejlődés termé­­szetes folyamatának kell tekintenünk.

Next