Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

Szovjeíoroszország kihívó hangon válaszolt az angol Jegyzékre Ilözíiszíesség a kislakásban A falusi kislakásépitő akció esztendők óta folyamatban van, vagy legalább is nincs nap, bogy az újságok hasábjain ne szerepelne, mint terv és mint politikai kérdés, vagyis inkább, mint konca kü­lönböző frakciók belső marakodásainak és vetélkedéseinek. Ebben a kislakásépitő akcióban vonaglik immár évek a a rend­szer szociálpolitikai meddőség-'"' és benne tükröződik az egész uralom erkölcsi arcu­lata. Hacsak tizedrész annyi energiát for­dítottak volna a falusi kislakások fel­építésére, mint amennyi erőt, figyelmet és munkát pocsékoltak el a különböző kormánypárti csoportok a kölcsönös és alattomos cselvetésre és intrikára, azért, hogy egymás szájából kiverjék az állami szociálpolitikai altruizmus izes falatját, akkor a magyar falusi zsellérség nagy része már rég a maga fedele alatt érez­­hetné magát és nem kellene a háború óta olyan reménytelen és pihenőtlen küzdel­met folytatnia a túlzsúfoltság és a hajlék­talanság gondjaival. Mikor azonban ná­lunk végre-valahára elkészül egy-egy terv, valamely állami szociális intézmény létesítésére, az ige nem válhatik testté mindaddig, amig nem sikerül ezt az állami szociálpolitikát szétparcellázni a különböző kormánypárti frakciók zsák­mányául, azaz, amig az eszmét nem sike­rült valami kormánypárti előkelőség tes­tére szabni. Esztendők óta alig múlt el nap, hogy ezt a tengeri kígyót viszont ne láttuk volna a kormánypárt értekezletein, vagy az újságok hasábjain, előbb nagy szociál­politikai probléma gyanánt, majd megint a terv szakszerűségének vitatárgyaként vagy éppen, mint kivihetőségének és meg­valósításának pártpolitikai szempontból mérlegelt kérdését. Eleinte — ugylátszott — jó kézbe van letéve az egész szociál­politikai elgondolás sorsa. Maga Hadik János gróf, a régi' magyar közélet nagy tekintélye, vállalkozott arra, hogy a maga nagy szociális érzékenységét, lelkiismere­tességét, pontosságát és megtámadhatat­­lan puritánságát bocsátja rendelkezésére a magyar falu újjáépítésének. Az ő veze­tése és irányítása, persze, nem volt össze­férhető az állami közérdek kimérésével a különböző kormánypárti frakciók önző érdekeinek. Múltja és jelleme eleve kezes­ség volt arra, hogy az egész terv meg­valósulásának egyetlen pontján sem fog összeütközésbe jutni az állami közérdek­kel és a publica honestas-szál. Aki Hadi­kot ismeri, az biztosra vehette, hogy a legridegebben visszautasít minden önző pártérdek beavatkozását és hogy a nagy állami akció más célt nem szolgál, mint azokét, akiknek számára az elodázhatatlan szükségesség parancsolja. Miért, miért nem: annyi bizonyos, hogy Hadik János grófot sikerült kitúrni, illetőleg elundori­­tani ennek az akciónak irányításától és nagy kormánypárti ellenzék alakult, hogy Hadik János gróf eltávolításával ezt a lehetőséget is felhasználják a pártabszolu­tizmus növelésére és bizonyos egyéni mohóságok kielégítésére. Amióta a mos­tani törvényhozás üvegfalain 1 ily átlát­szóan, tökéletes páríabszolutizmus ural­kodik, azóta, természetesen, az,ilyen kér­dések nem a parlamenti erők szabad mérkőzésének versenyén dőlnek el, hanem az egységespárti értekezle­tek zárt és bizalmas akusztiká­jában. Mert az abszolutizmusnak ter­mészetrajzához tartozik, hogy a nagy és kényes kérdéseket nem hurcolják a nyil­vánosság elé, nem teszik ki a parlamenti viták szabadságának és tapintatlanságá­nak, hanem, ahogy régebben a kancel­láriák diszkrét légkörében döntöttek nem­zetek és államok sorsáról, azonképpen most, ha nem is ilyen nagy ügyek, de mindenesetre a nagy közérdeket képvi­selő kérdések a kormánypárti többség intim értekezletein és dulakodásain inté­ződnek el. Mióta az utolsó választáson kiirtották a pártokat s véget vetve a turáni átok­nak, a nemzetet végre összepofozták egy szent egységbe, azóta a parlament egyút­tal kormány-pártot s a kormánypárt ma­gát a parlamentet jelenti. A képviselők­nek nincs többé pártjuk, legfeljebb ár­nyalataik és érdekeik vannak. A kis­lakásépitő akció ügye is Hadik János gróf távozása után most ezeknek az árnyalatoknak és érdekeknek újabb vadá­szati alkalmat és izgalmat szerzett. A kor­mány elkövette azt a nyers és vakmerő tréfát, hogy az akció élére állított egy fiatal ás fürge közéleti férfiút, a pártnak egyik arrivistáját, aki ugyan eddig nem adta különös jelét a szociálpolitikai érzék­nek és szakavatottságnak, de, ugylátszik, sikerült felküzdenie magát a különböző kormánypárti szférák legmagasabb köréig s egy zsíros kanonoki stallummal bele­ültették a nagy szociálpolitikai koncep­cióba. Az illető képviselő ur még csak arra sem hivatkozhatik, hogy különösebb érdeklődést tanúsított volna rövid köz­pályája alatt a magyar falu problémái iránt és mégis — talán, mert be ügyes­ke dte magát, a hatalom olimpuszi isten­ségeinek kezébe — elnyerte a nagy havi járandósággal adagolt állami szociálpoli­tikát. A kormánypártnak úgynevezett agrár­­szárnya felszisszent a közéleti dekórum ilyen goromba érintésére. A kormány­pártban akadnak még egyes tényezők, akik valamivel továbblátnak a pártha­talmi érdekek sivatagjának pereménél s akik, mint a falu istápolói és protektorai, nem nézték közömbösen ilyen fiatal ille­­téktelenség beérkezését. Akármennyire fáradt és apatikus a magyar politikai társadalom, azért mégse durvult el annyira az erkölcsi érzéke s annyira nem homályosult el látószeme, hogy fejet ne csóválna a képviselői inkompatibilitások rendszeres halmozása felett. Az egységes párt elégületlenjei úgy hiszik, hogy feles­leges és ártalmas dolog ekkora morális erőpróbának alávetni egy buzgó fiatal­ember érdekében azt a kormánypártot, amelynek származási hibáját nem szabad szaporítani élete makuláinak szaporításá­val. Valamikor sokkal kisebb dolgok miatt zúzta széjjel Szilágyi Dezsőék buzo­gánya a nagy szabadelvű párt egységét. Akik az összeférhetetlenségi törvényt megalkották, tudatában voltak a felső példaadás fertőző hatásának s nem tűr­ték, hogy a magyar törvényhozók lelki­ismeretének szabadságát az államtól, vagy az államkincstártól való anyagi függőség gátolja. A miniszterelnök egy hatalmi ténnyel megoldotta már ezt a kérdést, amikor az agrárcsoporttal és az össze­férhetetlenségi törvény szellemével ellen­tétben ezt a megbizatást, illetőleg állást eladományozta a kormánypárt egyik fiatal „tehetségének“. Nem tudjuk, mi véget ér a kormánypárt belső palota­forradalma. Nem lehet azonban vitás, hogy most azok szolgálják inkább még a párt érdekeit is, akik ebben a kérdésben a régi közélet puritán hagyományaihoz ragaszkodnak s akik úgy hiszik, hogy erkölcsi dekórum nélkül szilárd párt­uralmat alakítani annyi, mint puhafából hidat hevenyészni egy rohanó hegyi­folyam sellői és örvényei fölött. A szovjetkormány választ adott a legutóbbi angol jegyzékre, amelyben a brit kormány felszólította Szovjetoroszországot, hogy hagy­jon fel angoleUenes propagandájával. A szov­jetjegyzék szerint az orosz kormány angol panaszok esetében már ismételten kérte kon­krét esetek felsorolását, ennek azonban a brit kormány nem tett eleget, ami megszegése Curzon lord 1923-ban vállalt kötelezettségé­nek. A legutóbbi angol jegyzék csupán szovjet­orosz államférfiak politikai nyilatkozatainak sorozatát említi meg, kétségtelen azonban, hogy a szovjetunión belül elhangzott vagy « sajtóban megjelent nyilatkozatokra való kiter­jesztése a fennálló megállapításoknak ön­kényes eljárás. De sem a szovjetsajtóban, sem egyéb orosz kijelentésekben nem lehet találni olyasmit, ami a konzervatív angol kormány­nak a szovjetkormány ellen használt éles ki­­fakadásaihoz hasonlítana. A brit kormány tu­datosan eltér az általánosan szokásos nemzet­közi szabályoktól, sőt az elemi illendőség sza bályaitól is, bátorságot vesz magának arra. hogy a szovjetkormánnyal az ultimátummal való fenyegetőzés hangját beszéljen és igno­­rálja a szovjet alkotmányát, amikor jegyzékei­ben makacs kisérleteket tesz arra, hogy párt­szerveket, sőt nemzetközi intézményeket sze­repeltessen a szovjetunió formális kormánya helyett. A brit kormány továbbá hallatlan és precedens nélkül álló hangot használt Csicse­­rinnel szemben. A jegyzék ezután utal egyes ujabbkeletü leleplezésekre, amelyek bizonyítják, hogy az angol kormány egyes tagjai megegyezést igye­keznek létesíteni a volt cári diplomatákkal és az ellenforradalom vezéreivel. A jegyzék ez­után kifejti: ha a brit kormány azon a néze­ten van, hogy az angol szovjet-orosz viszony megszakítása a brit birodalomnak és az álta­lános béke ügyének előnyére válik, akkor, ter-GSSSSSSSSSSSSSmSSSSS5SSSS mészetesen, ennek megfelelően fog cselekedni és viselnie kell a teljes felelősséget a követ­kezményekért. A szovjetkormány végül ma­gáévá teszi Kraszin nyilatkozatát az öesros ellentétek megszüntetésének és a teljes nor­mális viszony helyreállitásának kívánatossá­gáról, majd kijelenti, hogy a brit kormánynak a béke útját elősegítő mindennemű előzékeny­ségét őszintén üdvözölni fogja. Az angol sajtó élénken kommentálja a szovjetkormány tegnapi válaszjegyzékét és általános vélemény szerint ezekntán további tárgyalásokról nem lehet szó. A Times véle­ménye szerint a legokosabb a® lenne, ha az angol kormány nem is venné tudomásul a szovjet jegyzékét, amely tele van hamis rá­galmakkal és az angol álláspontot egészen té­vesen állítja be. Az angol kormánynak most már nem szabad beavatkoznia az események további alakulásába s nem szabad kiéleznie az ellentéteket, tekintettel arra, hogy a helyzet további elmérgesedése rendkívül kedvezőtlenül befolyásolná Anglia kínai pozícióját. A Daily Telegraph igyekszik szétoszlatni azokat a né­met aggodalmakat, amelyeket az angol—orosz viszony kiéleződése német politikai körökben felszínre hozott. A lap bejelenti, hogy ebben a kérdésben egyébként Chamberlain külügy­miniszter nizzai tartózkodása alkalmából sze­mélyesen is tárgyalni fog Stresemarm német külügyminiszterrel. Moszkvai lapjelentések szerint a® angol jegyzék Oroszország nagyobb városaiban vi­haros tüntetésekre adott alkalmat és sokezer munkás angolellenes felvonulásokat rendezett. Konstantinápolyi jelentés szerint Clark angol követet Londonba rendelték, hogy tekintettel az angol—orosz feszültségre, Törökország magatartásáról felvilágosítást adjon, elsősor­ban arról, vájjon az orosz—török szerződés milyen mértékben kötelezi Törökországot Szovjetoroszország támogatására. Döntő ütközet készül az északi és déli kínai csapatok között Sanghai előtt Sanghaii jelentés szerint Szun-Csuang-Fang és Csang-Csung-Csang korán reggel Sanghaiba érkeztek és rövid tartózkodás után Sun-Kiangba mentek tovább, ahol előre­láthatólag a délkinai haderők ellen létesítendő uj védelmi vonal lesz. A két tábornok a jelenj leg ötvenezer főből álló sereg fölött tart' szemlét. Csang-Csung-Csang a Times nan­­kingi külön tudósitója előtt kijelentette, hogy remélhetőleg sikerülni fog 150.000 embert küldeni a kantoniak ellen. A közeli napokban Sanghai körül élete legnagyobb csatáját fogja megvívni a kantoni csapatokkal, amelyek már csalj: néhány mértföldnyire állanak Sanghaitól. A városban a legnagyobb erővel dolgoznak a védelmi állások kiépitésén. hiu-Sang, a sanghai-i kínai haderő parancsnokló tábor­noka elrendelte, hogy a Wu-Sung folyó be­járatát Vhang-Punél, amely az egyetlen be­járat Sanghaiba a tenger felöl, este hat órától reggel hat óráig mindennemű hajóforgalom elől zárják el. A tábornok, amikor intézke­dése ellen a konzuli kar tiltakozott, arra hi­vatkozott, hogy elejét akarja venni a déli flotta esetleges támadásának. Sanghaiban tegnap ismét partraszállitot­­tak két angol zászlóaljat, amelyeket iskola­­épületekben és gyárakban helyeztek el. A sanghaii angol csapatok főparancsnoka, Dun­can tábornok, influenzában megbetegedett s .tegnap óta az ágyat őrzi. A francia koncesz­­szióban tegnap délelőtt kisebb összeütközésre került a sor a francia katonaság és a kínai rendőrök között. A sanghaii városparancs­nok rendőrei be akartak nyomulni a francia negyedbe, hivatkozással arra, hogy utasításuk van több kommunista agitátor letartóztatá­sára, akik a francia negyedben kerestek me­nedéket. A francia katonaság a rendőröket feltartóztatta s nem engedte meg, hogy át­lépjék a francia koncesszió határát. A sang­haii városparancsnok tegnap, egyébként, be­záratta a sanghaii egyetemeket is, hivatko­zással arra, hogy az egyetemi diákság fejti ki a legnagyobb kommunista propagandát. Kínában élő angol misszionáriusok jelen­tése szerint az északkinai csapatok Hang- Csau városát elvonulásuk előtt kifosztották. Fegyveres polgárok erre összeverődtek és többszás északkinai katona leölésével borzaié »»Létke JíVen ÖTNEGYEDÉ »-„„A . * . -------^ EZKRKESZTÖSÉG ÉS IUDOHITATAL. , EG1 HÓRA « PENGŐ. egVes szAm Ara ÍéÍ FELELŐS SZERKESZTŐ; BUDAPEST, VIIL, JÓZSEF-KÖRUT 5. SZÁM köznap tí fillér, vasárnap 32 fillér MII flT&Y rcTír^ fr-t" - ) telefon: József 68-ío, József íui, József 68.92 Ausztriában hétköznap jo garas, vasArnap . garas MILU1AY ISTVAN^g^ “ JÍSfíS, XlZ'Lt'yX 4 o L r A M 4S. szám Ára 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék