Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

mas bosszút vettek. Ezeknek az eredmények­nek következtében a kantoni csapatok bevo­nulását rokonszenvvel fogadták, különösen miután sokkal jobb felszerelésük jó benyo­mást tett. Megakadt a kantonnak ofenzívája Londonból jelentik. A késő esti órákban érkező jelentések szerint a kantoni tüzérség megkezdte a Sun-Kiang mellett épült védelmi állások bombázását. Sun-Kiang körül eddig Sun-Csuan-Fang csapatai tartották a fron­tot, amelyeknek fegyelme azonban az utóbbi napokban teljesen felbomlott, úgyhogy Csang- Csung-Caan tábornok a Sanghai körül ope­ráló északi hadseregek fővezére, tegnap el­rendelte a Sun-Kiang mellett álló csapatok leváltását. Sun-Kiang védelmét az újonnan érkező santungi csapatok veszik át. A kanto­niak a sunkiangi védelmi vonalak bombá­zásával most a sanghaji csapatok leváltását akarják megakadályozni. A kantonnak off­en­­zivája, egyébként, az egész vonalon megakadt s a front néhány szakaszában az északi csa­patok ellentámadásba mentek át. Sanghaiban a hangulat megnyugodott és, egyelőre, nem tartanak a város elestétől, annál is inkább, minthogy Santung tartományból további csa­pattestek vannak útban a sun-kiangi front felé. Pekingi jelentések szerint magában San­tung tartományban, ahonnan Csang-Csung- Csan tábornok csapatainak nagy részét el­szállították, zavargások törtek ki. A tarto­mány északi részében a hatalom egy rabló­banda kezén van, amely sorra fosztogatja a városokat és egyre-másra szedi a túszokat, akiket csak magas váltságdíj fejében bocsát szabadon. A bandának most már több mint 2000 tagja van. Egy nagyobb csapat ban­dita tegnap megtámadott egy vonatot s fog­ságba vetette a vonat valamennyi külföldi utasát. Csang-Csung-Csan tábornok a pa­rancsnoksága alatt álló fehérorosz lovassá­got küldte a bandamozgalom elfojtására. Perselybiztosítás­­ ÖnSe/hz ÖnfurtML 'tUMftenia 20 etr nuiUm freeh­tr pengőt: Phönix ÉLETBIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG Magyarországi Igazgatóság BUDAPEST, V., Nádor ucca 9. A Noé bárkája írta: Palésthy Marcell A keserű arcú ember, aki nagyokat szo­kott hallgatni, meglepetésszerűen beleszólt az agglegény-kérdésről folyó társalgásba: __ Elfogultak vagytok ebben a dolog­ban, mint valamennyi, akinek sikerült az élete. Én majd elmondom nektek, hogyan romlott el az enyém. A társaság figyelve fordult feléje. Ő hosszút sóhajtott és még hosszabbá­ húzott karcsú spricceres poharából és az­tán beszélni kezdett: __ Én is ábrándoztam az édes otthon­ról, a családi élet szelíd örömeiről és bol­dog gondjairól, amelyeknek terhe nélkül olyan üres a lelkünk, mint egy koldus-­ tarisznya, de a sors szeszélyének úgy tet­szett, hogy ezt a koldustarisznyát kösse a nyakamba... Ez a gonosz bábjátékos furcsa és kegyetlen mesterkedéseket tud, ha félszeg szerepet szánt nekünk. Az a tragikomédia, amelybe belerokkant az éle­tem, így alakult ki: Én a frontról jöttem haza s bár körü­löttem minden üszkös és reménytelen rom­halmazban hevert, a harmincéves férfi háborús viharokban edzett, töretlen ener­giájával hittem, hogy e romokból majd csak összeeszkábálom valahogy a magam életének zsellérházát. Zsellérházát, __ mondom, __ mert az álompaloták kora lejárt. Valami viskó­ról, valami hajlékocskáról ábrándoztam, amelyben meghitten összebújva ővele, ki­várjuk a vihar végét és aztán mégis élünk majd valahogy­, ha majd újra lehet élni... Tapasztalatból tudtam­, hogy a pergő­tűz nem tart örökké, pedig, ha az ördögök verik a marsot, minden perc olyan hosszú, mint száz esztendő a pokolban. Minden elmúlik azonban egyszer. Minden, csak a mi szerelmünk nem. Efelől biztos voltam és míg körülöttünk az ujszinti és sallangosan szárnyaló jel­szavak és sanda és sunyi cselekedetek vi­hara kavargóit, mi elbújtunk a szerel­münk­ rózsalugasába és a külső világ dol­gaival szemben süketen és vakon, élveztük mátkaságunk gyönyöreit. Mint az erdők meghatóan önfeledt sze­relmesei : a fajdok, akik nem hallják a vadász reccsenő lépteit s nem látják a kö­zeli bokorból feléjük villanó puskacsövet, mikor kiujjong belőlük a szerelem nász­indulója.­­ Pedig a fekete vadász, a Sors, ott set­­■4 -tenkedett boldogságunk körül. Nem is a vadász volt, hanem gonosz vadorzó, aki , csapdát állított fel nekünk.­­ A mátkaságunk ... , Milyen más volt ez is, mint a békebeli! Miliője nem a derűs családi otthon volt, amelyben a formákra ügyelő illendőség és a jövendőért aggódó, az ő fürkésző, elő­■ segítő és építgető Szülői Szeretet nemzői ■ őrködnek a fiatalok fölött.­­ Két árva lélek sodródott össze a vibar­■ ban s együtt repült tovább, mint aki már­­ mindig együvé tartozik, bárhová is ra­­­­gadja őket közös sorsuk. Mindkettő lázas, mindkettő szomjas,­­ mindkettő egyformán árva. Ő diáklány volt, akit az ördög-árok, me­­­­lyet a trianoni véres eire szántott, kitil­■ tett szülőföldjéről és hontalanná tett, pe­­­dig szülőhazája fővárosában élt__ idege­­­neknél. S az én életem is onnan indult el,­­ ahonnan az övé. Földiek voltunk. Egy­­e máshoz illők, mint egy­­almának a két fele. lex Mihály utódai R.-T. : És ezt az almát kettéharapta aztán a sátán... Finom volt, kedves, de törékeny és riadozó. Mint azok általában, kik a fiatal­ságukat joggal megillető majálisok helyett a Hofert, a kenyérjegyet, a tejért ácsor­­gást, az örömtelenséget, az álomtolvaj­­szorongást, a rokonért mondott könnyes könyörgést kapták ismeretlen nyárba ve­zető tavaszi ösvényükre útravalóul. Ó, hogyan tudott csókolni a kedves! Az örökös gyászt hordó,­­ messzi édes­anyját, a hadifogoly apját, az elesett bátyját, az ásvamenti otthoni kert orgona­fürtjeit, az elsülyedt világ emlékeit, az álmok lovagját, a megszabadítót, az ő egész mindenségét csókolta, amikor tik­­kadt és remegő piros és forró ajka a szá­jamhoz tapadt. ... Künn lakott Óbuda végén. A Mar­­git-kórház mögött, egy ódon kerti lakban, mely félreállt a többi ház sorától, mint aki emlékeinek csöndjét mentve, vagy ta­lán életének szomorúságát rejtve, nem akar elvegyülni a lármás utcanép között. E háznak csak tejüvegmennyezetü s örökös félhomályban szomorkodó hallját ismertem és ez balsejtelmekkel töltött el. Ez örökös alkonyain csarnokra nyíló ajtók úgy sorakoztak egymás mellé, mint a vádlottak a bírói emelvény előtt. Vád­lottak, akik konokul hallgatnak múltjuk­nak titkairól. Kik éltek, kik szenvedtek, kik sóhajtoz­tak, lihegtek, nyögtek, kik imádkoztak és átkozódtak, kik haltak meg e fekete koc­kák mögött? Mindig ez jutott eszembe, valahányszor idekisértem őt. Mikor a csengő fölsikoltá­sára megnyílt az ajtó s az a fekete árnyék, aki fölnyitotta, eltűnt a homályban s én még egy percre egyedül maradtam vele, a zavaros titkaikat konokan őrzők e karéjá­ban kaptam meg mindig a bucsucsókot, a fájdalmasan édest. E csók izének forró illatán át is a szi­vembe kúszott a nyirkos szorongás. Mosogató cselédlány nótázását, zongora­szó trillázó futamát, egy vidám kacajt, barátságos társalgás zenéjét sose bocsátot­ták e homályos terembe a szomorú, fekete ajtók. A végzet lakik itt, a végzet! S mily nyomorultnak éreztem maga­mat, hogy nem tudtam még mindig ki­menteni őt a balsejtelmek e komor lakából. Tudtam, hogy egy szörnyű kórságban, nyelvrákban szenvedő ezredes a ház gaz­dája. Egyszer hallottam is értelmetlensé­gében rémségesen bugyborékoló beszédét... Egy szomorú asszonnyal és egy remény­telen lányságú, rigolyás és panasszal teli vénkisasszony gyermekével élt itt a sze­rencsétlen sorsú ezredes, kinek harsány szavára egy regiment fordult sarkon és most nem érti meg beszédét a tulajdon hitvese. Ma már tudom, hogy ez a tudat népesí­tette be kísértetekkel a komor házat, de akkor még úgy éreztem, hogy e komor ház kövei között maga a végzet lakik. S úgy lehet, akkor volt igazam. Mert, ha nem ott lakott volna Ő, a drága, __ akkor nem­ következett volna be soha az a bizarr tragédia, amelyben életem elbukott. Óbudát nem ismertem. Az apró, zeg-zugos utcákon, a féltérdre ereszkedett apró házak között a villamos­kocsi rohant velünk, valahányszor haza­­kisértem őt a baljóslatú kertilakba. A Császárfürdő vidéki, ab­lakszent épü­lete, az újlaki templom,­ egy rikító plaká­tokkal teliragasztott földszintes mozi, egy hepehupás tér, melyen pár viskó és fél­szer rogyadozott s végül a kolostorszerű WICTIBSIC 1927 március 1, kedd .A JPOINTEK 4. híres Mozgalom az egységes pártban Mayer János és a kisgazdák ellen Az egységes pártban megindult úgy­­nevezett centrumpárti mozgolódásokkal kapcsolatban beszámoltunk már arról, hogy ennek a szervezkedésnek legfonto­sabb ténye a kisgazdauralom utolsó emlé­keinek eltávolítása a kormányzatból és általában a politikai életből. A szervez­kedés éle elsősorban kétségkívül Major János földművelésügyi miniszter ellen irányul tehát, aki a kisgazda-tradíciók őre a kormányban és az egyetlen össze­tartó erő a kormánypárti kisgazdáknak m­eglehetősen kisszámú csoportjában. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet ügye körül támadt zavaros hullámokat hasz­nálták fel a mozgalom résztvevői tervük előmozdítására és, úgy látszik, hogy ez az ügy, amelynek elintézése és egész le­folyása nagy csodálkozást kelt a politikai világban, egyelőre valóban azzal az ered­ménnyel járt, hogy Mayer János föld­mívelésügyi miniszter meglehetősen elked­vetlenedett. A FAKSz ügyében nyilvánosan semmi­féle újabb lépés nem történt a legutóbbi napokban. Az a rendelettervezet,, amely az egységes párt elé került és ott heves vitákat provokált, a hivatalos lapban ed­dig nem jelent meg, aminthogy más hi­vatalos intézkedés sem történt. Ismeretes azonban, hogy Tamásy József képviselőt a FAKSz igazgatósága megválasztotta ügyvezető alelnökévé, de ezt a választást Mayer János földmivelésügyi miniszter nem vette tudomásul. Mára Ráday Gedeon gróf, a FAKSz elnöke, és Tamásy József, mint ügyvezető alelnök, nyilatkozatot tettek közzé, amelyben azt mondják, hogy semmiféle olyan rendeletről nem tudnak, amit a kormány a FAKSz ügyében ki akarna adni, s ilyen rendeletre nincs is szükség, mert az ügy már elin­tézést nyert. Tamásy József úgy véli, hogy miután a FAKSz jogelődje a falusi kislakásépítő akció már formális meg­bízást kapott az akció lebonyolítására, újabb megbízásra, vagy kormányrende­letre semmiféle szükség nincs és a FAKSz, Ráday Gedeon gróf elnöksége és az ő ügyvezető alelnöksége mellett, nyom­ban megkezdheti a munkát. Minden jel arra mutat, hogy a hiva­talos intéző körök is ezen a véleményen vannak és az ügyet ilyeformán hallgató­lag elintézettnek tekintik. Ez az oka Mayer János földmivelésügyi miniszter elkedvetlenedésének. Mayer Jánosról még politikai ellenfelei is elismerik, hogy sze­mélyileg semmiféle kifogás nem érheti. Érdemének tudják be, hogy minden in­tézkedése előtt meghallgatta a leghivatot­­tabb szakemberek véleményét és igyeke­zett mindig alapos munkát végezni. A FAKSz-ügyben a Tamásy-féle megoldás­sal szemben tanúsított állásfoglalása álta­lában szimpátiát keltett iránta. Azt a körülményt, hogy a földművelésügyi mi­niszternek a kislakás-ügyben nem sikerült álláspontját érvényesíteni, annak a moz­galomnak tudják be, amely az egységes párt és a kormány bizonyos tényezőiben már régóta megvan a kisgazda-frakcióval szemben s amely csak alkalomra várt, hogy antipátiáját éreztesse Mayer János­sal és híveivel. § Scott dmuféio Rpl nem ínyenc-csemege, de nem is gyöt­e« *emb­e^en^en kiváló orvostanárok által elismert legjobb csukamájolaj, a gyermek ^ kék éltető eleme* Bottlik István bárónak nem aján­lották fel a földmivelésügyi tárcát Bottlik István báró országgyűlési képvi­selő a következő nyilatkozat közzétételét kéri: — Egyik hétfői reggeli lap azt írja, hogy a miniszterelnök úr felajánlotta nekem a földmivelésügyi tárcát. Megelégednék illeté­kes tényezők cáfolatával, ha a cikk nem állí­taná, hogy ez ügyben Bethlen István gróf miniszterelnök úrtól levelet kaptam és hogy ezt a levelet többen olvasták. Itt konkrét állítás van, amelyet a lap informátora részé­ről tendenciózusnak kell minősítenem. Kije­lentem tehát, hogy én a miniszterelnök úrt­ól semmiféle levelet nem kaptam és így azt még akkor sem olvashatnák, ha egyébként le­veleimet másokkal közölni szoktam volna is. | Értesítés || Finom ruhák, selymek mosására fifi né­külözhetetlen szappanforgá- m esünk ism­­ét mindenütt kapható ára dobozonként 70 fiu­g A pénzügyi bizottság hozzájárult a Wenckheim­­palota megvételéhez A főváros mai pénzügyi bizottsági ülésén Csupor József dr. tanácsnok bejelentette, hogy a kislakások építésére szükséges telkek vételi ügyét elreferálta Walkó Lajos kül­ügyminiszternek, aki jelenleg a pénzügy­­miniszter helyettese és arra kérte őt, hogy hasson oda, hogy a főváros kamatmentes kölcsönt kaphasson erre a célra a kormány­tól. A miniszter közölte a tanácsnokkal, hogy a kormányban megvan a teljes jó­indulat és reméli, hogy keddre már pozitív választ tud adni. Szerdán már a közgyűlés elé is terjesztik a városházán ezt a vételi ügyet, úgy, hogy csütörtökön megkezdhetik az építkezések földmunkáit. Gallina Frigyes főjegyző ismertette a­z énekli ctő-palot­a megvételi ügyét, 700.000 pengőjébe kerül ez a palota a fővárosnak. Wolff Károly figyel­meztette a tanácsot, nehogy fényűzően ala­kítsák át a palotát könyvtár céljaira. Bródy Ernő szintén hangsúlyozta, hogy ez a be­rendezés a mai szomorú pénzügyi viszonyok közt nem lehet olyan, ami majdnem ugyan­annyiba kerül a fővárosnak, mint a vételár. Már­pedig ilyen rossz hírek keringenek. Azt is beszél hogy a Széchenyi-fürdőnél hu­szonöt milliárd helyett hetvenöt milliárd korona a kiadás. Friedrich István erős ag­godalmának adott kifejezést, mert szerinte a palota nem felel meg könyvtár céljainak, a palotát nyolc esztendeje árulják, kínálják, de senkivel sem tudták megvétetni. Fűtési berendezése egyenesen technikai abszurdum, labirintus az egész épület és csak úgy tud hozzájárulni az átalakítási költségekhez, hogy ha rendes költségvetést lát. Azt java­solta, hogy vegyék le az ügyet napirendről, mert előreláthatólag tíz-tizenkét milliárd koronára lesz szükség az átalakításoknál. Büchler József véleménye szerint a palota megvásárlása igen jó vétel volt, Lázár Fe­renc dr. megszavazza ugyan a tételt, de ki­jelenti, hogy a palota nem alkalmas könyv­tár céljaira. A kifogásokra Folkusházy Lajos elnöklő alpolgármester válaszolt. Sze­rinte, szakértők mondták ki egyhangúlag, hogy a palota alkalmas könyvtárnak, ami pedig az átalakításokat illeti, azokról még tanácskozhat a bizottság. Szavazásnál a bi­zottság tagjai szótöbbséggel elfogadták az előterjesztést. Ugyancsak elfogadta a bizott­ság a közkórházak múlt évi zárszámadásait, a fertőtlenítőintézet költségvetését, majd a Maglódi-úton építendő szeretetház ügye ke­rült napirendre és elhatározták, hogy húsz­milliárddal kezdik meg az építkezést. A kö­vetkező években ezt az összeget kiegészítik hatvanmilliárd koronára. Ennyibe kerül a szeretetház. Lipthay Lajos javaslata után a bizottság úgy döntött, hogy a költségeket megszavazza. Lázár Ferenc dr. áll­ást foglalt az inségadó kulcsának nyolc százalékról tíz százalékra való emelése ellen, a bizottság azonban a tíz százalékos kulcsot fogadta el.

Next