Magyarság, 1927. április (8. évfolyam, 79-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
, nem az ajándékozások negyedévenként rendszeresen megismétlődnek. Az ajándékozási rendszer tarthatatlan, de tarthatatlan az is, hogy egyik-másik államtitkár az állások egész halmazát szedi össze államtitkársága fölatt és milliárdos jövedelmekre tesz szert. Levelet kapott egy pénzügyigazgatósági tisztviselőtől, aki közölte vele, hogy február végén újabb ajándékozások történtek és pedig a forgalmi adó elszámolási jutalékából. A jutalomra érdemesnek találtak között folyamok is voltak, akik egyáltalában nem dolgoznak. Emellett az ajándékozási rendszer mellett megtörténik, hogy egyes magasrangú állami tisztviselők házakat, villákat vásárolnak, építtetnek, ugyanakkor, amikor a tisztviselők nagy tömege krumplin tengődik. Véleménye szerint az állami tisztviselőnek éppen olyan urnak kell lennie, mint amilyen urnak érzik magukat a képviselők. Az állami tisztviselőnek csak fizetést lehet adni, a fizetésen kívül semmit. Egy tisztviselő ajándékot semmiféle címen nem kaphat, mert vájjon nem dehonesztáló-e az állami tisztviselőre, amikor karácsonykor vagy negyedévenként ajándékért tartja a markát az elé az ember elé, aki kegyet oszthat számára. Milyen arccal lehet az ilyen ajándékot elfogadni? A tisztviselőnek ilyenkor éreznie kell, hogy amit kap, az adomány és hogy ő tulajdonképpen borravalót fogad el. Az elnök itt ebédszünetet rendelt el. A KOGSz igazgatói százmilliós jutalékokat kaptak a bruttó forgalom után Szünet után G a a Gaszton folytatta beszédét s a Közalkalmazottak Országos Gazdasági Szövetkezetének (KOGSz) ügyével foglalkozott. Meg kell állapítania, hogy itt tulajdonképpen egy intézményt kreáltak olyanok számára, akiknek vezetőállásra volt szükségük. Az intézmény tönkrement, be kellett olvasztani a Lehnetzar-féle szövetkezetbe, mégis a döglődő intézmény pénztári naplóinak adatai szerint 1925-ben is sokmilliós elnöki tiszteletdíjakat utalványoztak ki. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy a KOGSz igazgatói havi 8—10 millió korona fix fizetés mellett percentuális részesedést kaptak a bruttó forgalom után. Mindenki elgondolhatja, hogy milyen üzleteket kötött ezek után a KOGSz. Egyik igazgató havi tízmillió korona fizetése mellett 1926 november 30-tól december 31-ig a bruttóforgalom után 136 millió korona jutalékot kapott. Egy másik igazgató, akinek neve után informátora odajegyezte azt is, hogy volt zsidó, 1926 augusztus 12-ike és 31-ike között öt tételben 144 millió korona províziót kapott. A cipőosztály igazgatója ugyancsak ilyen összegű jutalékot vágott zsebre, egy másik igazgató pedig, akinek fix fizetése ötmillió volt, ugyanilyen idő alatt 170 millió jutalékban részesült. Amikor a vezetők látták, hogy a KOGSz-nak mindenképpen vége van, kezdtek gondolkozni, miképpen lehetne átmenteni jövedelmüket, s törekvéseiket siker is koronázta, amennyiben a kormány belekényszeritette a Konfidencia textilérdekeltséget, hogy a KOGSz-ot szanálja. A Konfidencia ebbe bele is ment s most a tisztviselők ennek a vállalatnak vannak kényre-kedvre kiszolgáltatva. Amikor a KOGSz és a Konfidencia viszonyának szabályozását írásba kellett foglalni, akkor az államnak, amelynek tizennyolc milliárdja fekszik a KOGSz-nál, nem volt egyetlenegy szakembere, akivel a szerződést megcsináltatta volna. Ügyvédekre bízták a dolgot s a szerződést két ügyvéd csinálta meg. Ezek közül a KOGSz pénztári naplója szerint egyik ügyvéd 75, a másik ügyvéd 50 millió korom honoráriumot kapott. Nem azért említette ezeket fel, mintha a kormány megbuktatására törekednék, csupán az a célja, hogy alkalmat adjon a hibák és tévedések korrigálására. A bankok illetékcsalása , a a Gaszton. Hiba és tévedés nagyon sok van. Tavaly szóvátette a bankok milliárdos bélyegcsalását. Akkor a pénzügyminiszter elrendelte a vizsgálatot, ez a vizsgálat azonban megakadt. Egyenesen megdöbbentő az elkötelezettségnek, a bankokkal szemben való függőségnek ez a megnyilatkozása, s még megdöbbentőbb, hogy nemcsak a pénzintézetek, hanem ipari és kereskedelmi vállalatok is büntetlenül károsíthatják meg az államot olyanformán, hogy a törvényes illetékeket egyszerűen nem fújják le. Nemrégiben feljelentés ment a pénzügyminisztériumba egyik előkelő iparvállalat ellen, hogy a kereseti és forgalmi adójának alapját hamisan vallotta be. Hosszas huzavona után vizsgálatot rendeltek el, amely megállapította, hogy mintegy 280 millió koronával károsította meg ez a vállalat az államot. S mégis mi történt? A legkisebb bírságot vetették ki s még ezt a bírságot is mérsékelte törvényellenesen a pénzügyminisztérium. A józanul gondolkodó ember alig hiheti el, hogy mindez megtörténhetik, pedig megtörténik. Ugyanakkor, amikor az adófizető polgárokat a végsőkig zaklatják adó- és illetékügyekben, amikor a legkisebb tévedést is büntetik, akkor bankok és vállalatok kényük-kedvük szerint károsíthatják meg az államot. Az összeférhetetlenségnek nemcsak tételes, de erkölcsi törvénye is van , a a Gaszton ezután az összeférhetetlenségről beszélt. Mindenekelőtt utalt arra, hogy tegnap óta nehéz ehhez a kérdéshez nyúlni, mert a kormánypárt egyik tagja összeférhetetlenségének magyarázata során azt a kijelentést tette, hogy mások véleménye neki nulla. Az összeférhetetlenségnek nemcsak tételes, írott, hanem erkölcsi, írásba nem foglalt törvénye is van. Aki a maga összeférhetetlenségének magyarázatára csak a tételes törvénybe kapaszkodik, az ne mondja azt, hogy mások véleménye előtte nulla. Mindig az volt a felfogása, hogy a képviselő szabadítsa meg magát minden mellékfoglalkozástól. Hivatkozott Tisza Isvánra, aki nagyon sok vállalatnak volt igazgatósági tagja. Akkor merült fel az összeférhetetlenségi törvény megalkotásának terve. Tisza ezt a tervet ellenezte, amikor azonban a közvélemény olyan irányban nyilatkozott meg, hogy szükség van az összeférhetetlenségi törvény meghozatalára, akkor lemondott összes igazgatósági tagságáról s mint független képviselő szállt síkra a Házban a törvényjavaslattal szemben, azután pedig, hogy a javaslat törvényerőre emelkedett, soha semmiféle igazgatósági tagságot nem vállalt. Ha a tegnap felszólalt kormánypárti képviselő előtt az ilyen felfogás is nulla, úgy ő a maga részéről kellemesnek találja helyét a nullák között, figyelmezteti azonban az illető kormánypárti képviselőt, hogy a közvélemény előtt számára csak a nullák mögött van hely. Nagy hiba, hogy Friedrich István miniszterelnöksége idejében áttörték az összeférhetetlenségi törvénynek azt a szakaszát, amely szigorúan tiltotta, hogy aktív tisztviselő képviselő lehessen. Akkor hat-hat tisztviselő jutott be a parlamentbe, ma pedig már száz van a képviselőházban. A közélet tisztasága szempontjából feltétlenül szükség van arra, hogy az összeférhetetlenségi törvény vonatkozó régi szakaszának rendelkezéseit ismét visszaállítsák. Az összeférhetetlenség másik súlyos esete, amikor különféle kereskedelmi és ipari vállalatok igazgatóságába képviselőket választanak be. Soha eszébe nem jutott összeférhetetlenséget látni abban, ha ipari vagy kereskedelmi szaktekintélyeket küldtek be egyes választókerületek a parlamentbe, amikor azonban ipari és kereskedelmi vállalatok egyszerre felfedezik valamelyik képviselőről, hogy milyen nagy szinktekápsály, akár már kilátszik a lóláb, mert hiszen e vállalatok csak a képviselői befolyást akarják a maguk számára biztosítani. Furcsa az az eljárás is, amikor a képviselők arra hivatkoznak, hogy ügyük az összeférhetetlenségi bizottság előtt van. Az összeférhetetlenségi bizottság negyven tagból áll, ezek közül huszonhuszonöten könnyen lehetnek vállalatok igazgatói, hogyanvárja akkor tőlük az ember, hogy képviselőtársukkal szemben kimondják az összeférhetetlenséget ugyancsak valamely vállalat igazgatói tagságáért? Gondoskodni kellene ezért arról, hogy az összeférhetetlenségi bizottság tagjai között senki se legyen olyan, aki tulajdonképpen érdekelt fél. Kállay Tibor igazgatsági tagságai Ga a Gaszton. A tisztviselők összeférhetetlenségéről szólott ezután, majd felemlítette, hogy Kállay Tibor nemrég szinte dicsekedve beszélt a Házban egyes vállalatok igazgatóságában viselt tisztségéről. Kállay kijelentette azt is, hogy anyagi érdekeltségei vannak e vállalatoknál s ezek az állások biztosítják számára a függetlenséget a kormánnyal és minden más tényezővel szemben. Hogy milyen ez a függetlenség, azt maga Kállay Tibor jellemezte, mikor egyik későbbi mondatában kijelentette, hogy amennyiben illetékes tényezők összeférhetetlenséget konstatálnának személyével kapcsolatban, úgy ’■mond, de nem az igazgatósági tagságidról, nem a képviselőségről. Ha ez a felfogás érvényesül, — folytatta Gaál Gaszton, — akkor nekünk kellene lemondanunk mandátumunkról s itt kellene hagyni a parlamentben azt a az ötven-hatvan embert, aki ilyen nagyszerűen megalapozta függetlenségét. A továbbiakban a MÁV ügyeivel foglalkozott s azt mondotta, hogy az igazgatósági kiadások a MÁV-nál a békebeli kiadások százharminc százalékára rúgnak. Uj vízözön Írta: G. Miklósy Ilona Az emberek már megint túlságosan rosszak voltak. Ámbár, meglehet, nem voltak rosszabbak, mint általában rossz az ember, amióta él a földön. Csak igen hosszú idő óta voltak már rosszak. És az, aki a legnagyobb türelmü Ur, mégis megsokallta és új Vízözönnel árasztotta el a világot. Mindenki meghalt, aki addig élt. És minden elpusztult, ami addig__volt. Paloták, gyárak, tudós iskolák, nagyszerű színházak és fenséges templomok dőltek romba egyetlen szempillantás alatt! Minden, amit Isten teremtett és ember alkotott,._semmivé lett. És elpusztult az is, aki hivalkodó gőgjében a „Teremtés koronájáénak merte nevezni magát. Eltűnt a földszinéről az__ember! De mégse pusztult el minden élő. Az ír sokkal izgalmasabb ur: mindig megkönyörül. A romok közül__mikor a vizek és tengerek újra visszatértek medrükbe__egy élő alak mászott elő. Valamikor fiatal férfi lehetett, most alig volt rajta emberi forma. Kiéhezett, összeaszott, félig tébolyodott__roncs! Kihűlt, zavaros szemmel nézte a szörnyű pusztulást, azután leült a földre és__sirt. Éhes volt nagyon és bizonyosan talált volna valami hulladékot a romok között, hogy csillapíthassa kínzó éhségét, de fáradt volt, minden kezdésre, megmozdulásra képtelen. Csak ült a puszta földön és__sirt. Siratta elsősorban önmagát, aztán az elpusztult világot. És megborzadt önmagától, mint egyetlen élőtől a földön. Nagysokára, ahogy ott ült önmagába roskadva, az elmúlt borzalmakon és a jövő sivár reménytelenségén tépelődve, halk teszt hallott mélyen a föld alá! Mintha egy meleg, bársonyos női hang altatná a kicsinyét... Az ember fölfigyelt. Először öntudatlanul, egyetlen érzékével: hallgatta az alig hallható éneket. Míg lassanként, a fülén keresztül, a szivébe lopózott a szelid csengésű meleg hang és eljutott végre az__agyáig is. Újraeszmélt, gondolkozott. És ereiben hirtelen forró hullámmal megindult az áldott, meleg vérkeringés, elernyedt izmaiba élet költözött: újra cselekvő, érző, tetterős férfi vált belőle. Hamarosan kezeügyébe kerítette a szükséges eszközt és ásni kezdett, mélyen le, a hang irányába. Sokáig tartott, amíg eljutott az édesen csengő hang forrásáig. De végre sikerült lejutni a rombadőlt ház pincéjéig és meglátta az asszonyt, aki énekelt. Fiatal, szép nő lehetett a Világpusztulás előtt. Most, csontig sorvadt teste, kísérteties halvány arca, az őrület zavaros tüzében égő nagy fekete szeme sírjából kikelt rémnek mutatta ... Ölében holt csecsemőt tartott és énekelt neki meleg, bársonyos hangon édes__altató dalt. * A gyermeket eltemette a férfi és most, hogy már volt kiért élnie, megkísértette az__életet. Az asszony sokáig félig őrült volt. Mindig a gyermekét kereste, siratta. De azután sok dolga akadt és a dolgozó asszony sohase lehet egészen — szerencsétlen. Gondját kezdte viselni a férfinak. Volt, akit szolgálhatott, akiért — feláldozhatta magát. Mindjárt volt célja az életének ; érdemes volt — élnie. Lassanként megkezdték a dologból élő ember küzdelmes, egyhangú munkásnapjait élni. Először is két deszkabódét ácsoltak össze lakásul. A férfi ragaszkodott hozzá, hogyk kettőt építsenek. Az asszony csodálkozott, de ő nem szólt. Talán ha a férfi csak egyetlen kunyhót akar építeni, hevesen tiltakozik. De, hogy a férfinak ez eszébe se jutott, megszégyenülést érzett. Egyébként eléggé tűrhető volt az életük. Ennivaló bőven akadt a rombadőlt házak pincéiben. Halat, kagylót is szereztek maguknak. Az asszony ügyes keze hálót szőtt, ruhákat szerkesztett össze miinden lehető és lehetetlen anyagból. Még egy csónakot is faragtak ketten, hogy könnyebben halászhassanak... Az aszszony már arra is ráért, hogy csinosítsa magát... Hosszú aranyhaját rendbentartotta, köntöse mindig hótiszta volt és mivel igen fiatal volt még, rövid idő múltán szépsége is újra teljes fényében ragyogott. Már csak ritkán sírt. Éjszakánként néha, ha egyedül maradt kis deszkakunyhójában és eszébe jutott halott gyermeke és fiatal, szép, szerelmes férje, aki elmúlt a többi emberrel. A férfi is kezdett magához térni. Megint erős, izmos fiatalembert formált belőle a nehéz munka és a tűrhető táplálkozás. Csak a lelke volt gyönge, író volt az elpusztult világban, és zokogva, siránkozva kesergett gyakran a könyvei miatt, amelyektől örök hirt és dicsőséget remélt. Mielőtt kitört a vész, amely elsepert minden kultúrát a földről, első színdarabjára készült az ország első színháza. Sokat, mindent remélt ettől a színdarabtól és sírva, önző keserűséggel panaszkodott újra, meg újra az asszonynak, akit csököllyésen Évának szólított. Bár Máriának keresztelték, amikor még volt templom, pap és__keresztelőmedence a földön. __Higgje el, Éva,___mondta neki sokszor, __ nagy sikerem lett volna! Olyan darab volt, amilyet még nem sokat írtak. És, ha tudná, milyen rettenetes fájdalom tudni azt, hogy soha, sohase látom megtestesítve a színpadon a lelkemmből formált alakjaimat! Pedig kínos, küzködő gyötrelemmel, saját húsomból és véremből adtam nekik élőformát!... Hogy nem maradt egyetlen sornyi irás abból, amit örökéletre szántam ... Megőrülni való fájdalom !... .— Megirja újra, __ vigasztalta szelíd jósággal Mária az önző bánatában vergődő irót. — Kinek? — hördült fel haragosan a férfi. — Nekem,__suttogta a nő azzal a kedves, bizakodó optimizmussal, amely gyakran mondaz okos asszonnyal is__ostobaságot, ha reméli, hogy vigasztalására lesz a férfinak, akit__szeret. Mert Mária Éva szerette a férfit. Tehetett volna mást?! Az asszonynak mindig kell szeretnie valakit vagy__valamit. Ha mást nem, egy kis __ kutyát. Csak olyan szenvedélyes odaadással, halálos hűséggel, önfeláldozó gyötrelemmel, mint egy gyermeket vagy egy__férfit. De hiába volt Mária rajongása. A férfi nem vette észre vagy__nem akarta észrevenni. Nyugodtan elfogadta a nő minden szerelmes gyöngédségét, gondoskodását, de nem viszonozta egyetlen nyájasabb szóval vagy gyöngédebb mozdulattal. Pedig látta, észrevette, álmélkodva csodálta a nő nagy szépségét. Közben tavasz lett újra. És __ bizonyára az Úr akaratából__ újból zsendülni kezdett az élet a földön. Füvek bújtak elő a romok közül, egy csonka törzs virágot hajtott, bogarak és apró emlősök szaladgáltak a holt városban. És nemsokára egy hófehér lepkepár vig keringőt táncolt a tavaszi levegő mámorító illataiban. Méhzsongás, darázszümmögés, legyek döngicsélésétől volt hangos már az elpusztult világ... És Éva-Mária egy napon szaladni, futni kezdett, ki, a romok közül a mezőre, ahol új erővel zsendült ki 927 április 1, péntek whimsir. Ismét a tisztviselőkérdés Gaal Gaszton ezután a tisztviselőkérdésről beszélt. Azt hiszik róla, hogy ellensége a tisztviselőknek, pedig ő csak az összeférhetetlen tisztviselőket támadta és fogja mindig támadni. Baráti körében is sok a tisztviselő, meg kell azonban ennek ellenére is állapítania, hogy a mai Magyarország nem bírja el azt a tisztviselői kart, amelyet pillanatnyilag el kellett tartania. Akkor, amikor ezer holdból nem lehet megélni, amikor az ipar, a kereskedelem a csőd szélén áll, amikor minden ropog-recseg, lehetetlen a mai állapotot fenntartani s gondoskodni kell a tisztviselőkérdés sürgős és alapos megoldásáról, mert kereket nem tarthat el az állam. Utalt az amerikai Egyesült Államokra és Svájcra, ahol csak szerződéses tisztviselők vannak s ahol a nyugdíjkérdést egyszerű életbiztosítással intézik e! Ez a rendszer lehetővé teszi az államnak, hogy csak az igazán kitűnő tisztviselőket tartsa meg szolgálatában s a meg nem felelőket bármikor elbocsáthassa. Rendezni kell a nyugdíjügyet is, mert tarthatatlan visszaélések történnek. Előfordult például az is, hogy a törvény világos rendelkezéseivel szemben teljes összegű miniszteri nyugdíjat utaltak ki egy olyan volt miniszter számára is, aki csak egy napig ült a bársonyszékben, holott csak akkor kaphatott volna miniszteri nyugdíjat, ha egyfolytában három évig lett volna miniszter. Kitért itt a Magyarságnak egyik legutóbbi cikkére, amely a tisztviselősorssal foglalkozott. A cikk egyesrészeit fel is olvasta s a jobboldal állandó helyesléssel kisérte a cikkben foglalt azokat a megállapításokat, amelyek arról szólottak, hogy a kényszerűség könyörtelen nyomása alatt megindult a tisztviselői életszínvonal egyre fokozódó sülyedése. Elment a falusi mindeneslény, elmaradt a színház, az újság, a társadalmi érintkezés, rongyossá lett a ruha, lyukas a cipő, megindult a családi ékszerek és lakásberendezési tárgyak eladogatása is, s mire a szanálási stabil pénz kér-