Magyarság, 1927. április (8. évfolyam, 79-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

1927 Április péntek szaka elkövetkezett, a középosztálynak egyik legtekintélyesebb része az, anyagi romlás mélypontjára zuhant. Ezt mondja a cikk , ezt ő is mind elismeri, mert ez mind így van. De a cikkben olyan életstandard van felépítve, amelyet a falu népe még a leg­jobb viszonyok között sem érhetett el és mégis zúgolódás nélkül húzta az igát, túrta a földet. (Mozgás a jobboldalon.) Melyik parasztgazdának van például mindeneslánya? Farkas Elemér: A kettőt csak nem lehet összehasonlítani ? ! G­a a 1 Gaszton: A falusi parasztgazda dol­gozik feleségével, gyermekével együtt, ha kell, éjszakákon keresztül és mindeneslány nélkül. (Zaj a jobboldalon.) Azt mondja a cikk, hogy elment a színház, a könyv, az újság, a társadalmi érintkezés. Hát hol van a falusi népnek színháza, társadalmi érintkezése ! Huszár Dezső: Az intelligencia az igé­nyek fokozódásával jár. Homonnay Tivadar: A miniszteri ta­nácsos nem lehet kanász! Gaal Gaszton: Tudta, hogy ebben a kér­désben a jobboldal nem ért vele egyet, ez azonban nem gátolja abban, hogy elmondja, amit akar. A cikk szerint rongyos lett a tiszt­viselő ruhája. Hát a falmi paraszt ma sokkal rongyosabb, mint bármikor. (Folytonos zaj a jobboldalon.) A falusi nép zúgolódás nélkül dolgozik s amikor mégsem tudja előteremteni azt a rengeteg szükségletet, amelyet az ország megkövetel tőle, akkor el kell, hogy jöjjön a­ meggondolás ideje és az a megismerés, hogy tovább így folytatni nem lehet. Meg kell ke­resni és meg kell találni a takarékosságnak azt a mértékét, amely mérték az ország teher­bíró képességével összhangban áll. A vámkedvezmények a kartellek érdeket szolgálják Gaal Gaszton a továbbiakban adókérdé­sekről szólott, majd a vámpolitika visszássá­gait említette föl. A vámkedvezmények kizáró­lag a kartellek érdekeit szolgálják. A petró­­leumárak például három vállalat kénye-kedve szerint emelkednek, hála a vállalatok jó össze­köttetéseinek. A kormány az ország érdekei­vel tökéletesen ellentétes ga­zdasági politikát folytat s ha ez a politika nem változik meg, úgy Trianon után elpusztul a megmaradt csonkaország is. Az országnak mindene a ma­gyar föld s ha a mezőgazdaság fejlődését nemcsak hogy nem segítik elő, hanem egyenp Szövetek, nagy választék, olcsó árak KÉVE ÁRUHÁZI Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utca 20. sz. Mi­ Mintákat szívesen küldünk élet ... Ahol kék ibolyák és fehér hóvirá­gok nyíltak__Éva-Mária koszorút font magának hóvirágból, fejére illesztette és h­os­sz­ú v­ás­zo­n r­uh­áj­á­b­an, amely ragyogott a tisztaságtól, kezében nagy csokor ibolyá­val megállott a férfival szemben, mint egy menyasszony. Szép arcán lángrózsák ég­tek, szeme könyörgő szerelemmel nézett a férfi ámuló szemébe, mintha csókot kol­dulna piros rózsaként égő ajkára. A férfi csak állt vele szemben és nézte meleg, gyönyörködő szemmel. De nem mozdult. Nem nyújtotta ki a karját, hogy magához ölelje. Mária­ Éva még ott állott egy darabig. Azután lassan szétmorzsolta ujjai között a virágokat, hajából kitépte a fehér ko­szorút és megindult, futva, szaladva, a tengerpart felé. A férfi utánarohant. Mária már a csónakban ült és kezébe­­vette az evezőket. __Hova megy?!___kérdezte ijedten a férfi. És beugrott ő is a csónakba. __ Elmegyek. __ mondta az asszony Szomorúan, mély, szemrehányó tekintettel. __Hova? __Nem tudom. Lehet, hogy az Ur ma­isokhoz is könyörületes volt... Talán akadnak még kívülünk is élő emberek a földön ... Elmegyek. Megkeresem őket. __El akarsz hagyni? — kérdezte mély fájdalommal a férfi. És nem vette észre, hogy először tegezte a nőt! __Igen,___mondta az asszony csende­sen, míg keze görcsösen markolta az evezőlapátot.__Én itt nem maradhatok... Te gyűlölsz, megvetsz, utálsz engem ... Én ... én ... szégyellem magamat... Az asszony lángvörösre gyulladt arccal sütötte le a szemét... és a világért se te­kintett volna a férfira. A férfi keserűen sóha­jtott és ő se nézett a* asszonyra. A nagy vizet figyelte és szo­morúan, fáradtan kezdett beszélni: __Szeretlek, Éva, nagyon szeretlek... és már régóta ... De ... félek, irtózom attól, hogy újra megkísértsem az életet, a boldogságot. Minek?!... Nem jobb, ha elpusztulunk egy ketten... és vége lesz mindennek... Akarod talán, hogy mások is ... azok, akik ezután jöhetnek... vé­gigéljék mindazt az iszonyatot, amit mi szenvedünk végig?!... És miért?!... Hát lesz itt embernek való élet sok század­évig? !... Mária már nem szégyelte magát és nem volt boldogtalan. Már tudta, hogy szere­tik, hogy a férfi nem közönyös, csak __ gyáva. Már nem volt megalázott szerel­mes asszony. Már jóságos, fölényes, gyön­géd __ anya volt. Megsimogatta a férfi hideg verejtékben fürdő, gondtól ráncos fiatal homlokát és kedves bizakodással beszélt hozzá, lágy, meleg, bársonyos han­gon. Ahogy halott gyermekének énekelt valaha__altatófialt: __Az Úr nem akarja, hogy egészen el­pusztuljon a világ. Ő nem dönt remény­nélküli kétségbeesésbe senkit. Ha nem akarta volna, mi sem maradunk életben... Bízzál és légy bátor! És ha nekünk valaha gyermekeink lesznek,__mondta tovább a nő, míg piruló arcát a férfi keblére rej­tette, __majd, ha nagyra nőnek, tengerre­szállnak és megkeresik azoknak a gyer­mekeit, akiket csakúgy életbenhagyott az Úr, mint kettőnket. És újra élni fog a földön az ember! A férfi már boldogan simogatta a nő aranyhaját, édesen piruló arcát és a fü­lébe suttogta: __ Tudod, mire vállalkozol, szegény asszony? Uj szenvedésekre, kimondhatat­lan gyötrelmekre, halálos kinokra. Válla­lod? __Vállalom, _ mondta sugárzó, boldog arccal Mária. És lopva megcsókolta az ura kezét. Hunimsic sen megakadályozzák, akkor meggátolhatatlan a bukás. Mint már említette is, mindezeket csak azért mondotta el, hogy alkalmat és mó­dot adjon a hibák kiküszöbölésére. Nem tá­mad a kormány ellen,, mert tudja, hogy a kor­mány nehéz helyzetben van s ezért a költség­vetést elfogadja. (Taps az egységes párton.) M­a­­­a­s­i­c­s Géza volt a következő szónok. Kissé messze kezdte, amennyiben a kínai há­borúval foglalkozott rendkívül hosszadalma­san, de hovatovább közelebb jött s támadta Mussolinit, majd Bethlen Istvánt tervbe vett római útjáért. Fájt neki az is, hogy a legiti­mista agitációt nem fojtják el. A költség­­vetést nem fogadta el. Az ülés hat órakor ért véget. A FAKSz-tervezet feltételei mellett nem kell a vidéknek az építési hitel Gaal Gasztonnak a képviselőház mai ülésén mondott beszédével kapcsolatban az egységes párt értekezletén is szóba került az altruisz­­tikus szövetkezetek állami támogatása. Er­délyi Aladár szólalt fel ebben a kérdésben, s arra kérte a kormányt, akadályozza meg, hogy az államilag támogatott szövetkezeteknél kép­viselők díjazással járó állást vállalhassanak. Beszélt a KOGSz ügyéről is, mire az értekez­leten résztvevő képviselők közül valaki közbe­szólott, hogy mi van a FAKSz-szal? Erdélyi Aladár azzal válaszolt a közbeszólásra, hogy a FAKSz-szal ő a maga részéről egyelőre vég­zett, de megjósolhatja, hogy kerül még a párt­­értekezlet elé a FAKSz-ügy. Az értekezlet után az újság­rók megkérdez­ték e jóslását illetően Erdélyi Aladárt, aki úgy nyilatkozott, hogy a FAKSz igazgatósága által szétküldött körlevelek egymásután érkez­nek vissza a vidékről, mert senki sem akarja igénybe venni a FAKSz-tervezet feltételei mel­lett a kilátásba helyezett építkezési anyaghi­telt. A helyzet tehát az, hogy van immár igaz­gatóság, van szépen berendezett iroda­helyiség, kinyomatták, szétküldték, sőt vissza is kapták már a körleveleket, csupán­­ építkezésről nem lehet beszélni. Így van az, — fejezte be szavait Erdélyi Aladár — ha olyanok intézik az ügyeket, akik a falut csak a gyorsvonat ablakából ismerik. A pártértekezleten a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, továbbá Bod János, Csáky Károly gróf, Mayer János és Füss József miniszterek vettek részt. Főképpen a vidéken építenek tisztviselői lakásokat A pártértekezlet megnyitása után Örffy Imre felvilágosítást, kért a­ népjóléti miniszter­től a tisztviselői lakásépítő akcióról. Tass Jó­zsef válaszában kijelentette, hogy egyelőre nem ismertethet konkrét részleteket a terv­ből. A pénzügyminiszterrel megállapodott ab­ban, hogy a szükséges húszmillió aranykoro­nányi összeget külföldi kölcsön révén fedezi a kormány. A terv alapelve az, hogy a telek­­tulajdonos tisztviselő békebeli lakbérének le­kötése mellett kölcsönt kap, mégpedig olyan formán, hogy a lakbérnek fedeznie kell a kölcsön kamatát, amortizációját és az úgy­nevezett teszt-biztosítás összegét. Ez a teszt­­biztosítás azért szükséges, hogy abban az eset­ben, ha a tisztviselő az amortizáció befejezése előtt elhalna, a hátralévő amortizációs összeg e biztosítás révén fedezve legyen. A tervvel kapcsolatban a múlt esztendő nyarán szak­embereket küldött szét az országnak ama száznyolcvan helységébe, ahonnét a legtöbb panasz érkezett fel a lakásínség miatt. A ki­küldött szakemberek jelentései alapján az ak­ció során az építkezések túlnyomó részét a vidéki városokba és falvakba tervezik. A fő­város ugyanis nagyobb arányú építkezést folytat, melynek során ugyan elsősorban a kislakások épülnek, azonban ezek elkészülté­vel bizonyosan megindul a lakók átcserélési folyamata s igy a ma talán életszínvonalukon alacsonyabbrendű lakásokban lakó tisztviselők nagyobb lakásokba juthatnak. (Helyeslés.) A miniszter ezután ismertette a betegség és baleset esetére való kötelező biztosításról szóló törvény­javaslatot. Hangsúlyozta, hogy társadalmi biztosításról van szó, mert az 1907 :XIX. t.-c., amely a betegség és baleset ellen való biztosítást törvénybe iktatja, annak idején csak a munkásságra vonatkozott, így jött létre a munkásbiztosító néven ismert or­ganizmus. Ez el is érte volna kitűzött célját, azonban idők folyamán egyrészt nem tudott az élettel lépést tartani, másfelől pedig fejlő­désében eltolódott politikai irányba, még­pe­dig a szociáldemokrata­ párt felé. Ez nem vált a munkásság javára. Nem akar bírálatot mondani erről a rendszerről, azonban meg­állapítható, hogy hehstelen volt az az irány, amely a szakszervezeti szellemben a munkás­­biztosító organizmusba való bevonulásával je­lentkezett. A köztudatba úgy ment át az in­tézmény fogalma, mintha az kifejezetten munkásintézmény volna, holott nem az. Ez állami intézmény, az állam felügyelete alatt áll, tehát intézménye az egész nemzetnek. Görgey István Henderson volt angol bel­ügyminiszter ismeretes sürgönyét tette szóvá s indítványára az értekezlet megbélyegezte a szociáldemokrata­ pártnak az ügyben leg­utóbb hozott határozatát. A KDGSz igazgatóinak jutalékai Erdélyi Aladár volt a következő felszólaló. A részvényjog reformját sürgette. A szövet­kezetek működését bírálva, felemlítette, hogy egyes alt misztikus, s államilag támogatott szövetkezetek olyan súlyos szerződéseket köt­nek a szövetkezet vezetőivel, melyek szinte válságba sodorhatják az egész intézményt. Hivatkozott a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetére, ahol a vezérigazgatónak sú­lyos szerződése nagy megdöbbenést keltett. Elérkezett az ideje annak, hogy ezt a kérdést törvényhozási úton rendezzék. Végül arra kérte a kormányt, ne engedje meg azt, hogy az olyan szövetkezeteknél, melyek állami pén­zen létesültek, vagy amelyeket az állam anya­gilag támogat, állami tisztviselők, vagy pedig képviselők javadalmazásos állást vállaljanak. Ha ezt lehetetlenné teszi a kormány, úgy saját erkölcsi tőkéjét és tekintélyét óvja. Perenni Zsigmond báró, mint a KOGSz vezérigazgatója reflektált ezután Gaál Gasz­tonnak a képviselőház mai ülésén elhangzott felszólalására. A valóság az, hogy a szövet­kezetnek nyolc igazgatója volt, ez évi január elsejétől pedig a vezérigazgatóval együtt öt igazgatója van. Ezek közül csak kettőnek van 12 millió korona havi fizetése, egynek nyolc, kettőnek pedig hatmillió korona. Nem felel meg a valóságnak az, hogy az igazgatók egyike pár hónapi időre 136 millió korona forgalmi jutalékot kapott, hogy egy másik igazgató augusztustól a decemberig terjedő időre öt tételben 144 millió korona províziót vett fel, hogy a cipőosztály igazgatója 140 millió koronát kapott, s hogy egy másik igaz­gató 170 millió korona províziót vett fel. A valóság az, hogy a 100 milliárd koronás évi forgalmat lebonyolító szövetkezet keresked. Bethlen István a szövetkezetek állami támogatásáról Bethlen István miniszterelnök kért ezután szót. Erdélyi Aladár felszólalására azzal vála­szolt, hogy az igazságügyminiszter a részvény­jog reformtervezetét már kidolgozta s a kor­mány nemsokára abban a helyzetben lesz, hogy a vonatkozó törvényjavaslatot a parla­ment elé terjesztheti. Ezzel kapcsolatban meg­fontolás tárgyává kelle tenni a szövetkezeti jog kérdését is. Nem akar szövetkezetet emlí­teni, de valóban történtek abúzusok olyan for­mán, hogy bizonyos csoportok összevásárolták a részjegyeket, s lassan kint az altruisztikus alakulatból olyan alakulatot csináltak, amely közelebb áll a részvénytársa­sághoz. Ezt vala­­miképp­en lehetetlenné kell tenni, mert köny­­nyen visszaélésekre vezethet s magát a szövet­kezeti eszmét diszkreditálja. Az utolsó hóna­pokban pro és kontra mozgalom indult meg. A kormány egyenlő mértékben kíván mérni mindenkinek. Éppen ezért azokat a kérdése­ket, amelyeket pro és kontra memorandum alakjában juttattak a kormány elé, a külön­féle érdekresszortak részéről vizsgálat tár­gyává teszi s elvi határozatot akkor fog hozni, ha ez a vizsgálat befejeződött. Kérte a pártot, hogy mindaddig türelemmel várjon ebben a kérdésben. A továbbiakban azt hangsúlyozta a minisz­terelnök, hogy a kormány mindig csak a köz­érdek szem előtt tartásával éiezett támogatá­sára a szövetkezeknel­, s ha ezeknél a szövetkbe 3 Férfiingek iHHim—Hifi—.................... Kiváló színes puplinból, vagy zefirből 61/ . 1 / 2 Pen£° férfi fiánig komplett hosszu­ 7% Flór zokni __ 2.— Selyem nyakkendő....23*/2 Raga rövid alsónadrág.... 2.80 in Anti: szemben a Tév­íz-templommal Nagymező­ utca 2. Király-utca 52, Vámház-Körút 16. delmi vezetői, — három igazgató — asekély fizetésükre való tekintettel, jutalé­­ot kaptak, amely 1925 április 1-től 1926 december 31-ig 130 millió koronát tett ki. Valótlan az is, hogy a cipőosztály vezetője 144 millió koro­nát kapott, mert ennek az osztálynak igaz­gatója egyáltalában nincs és nem is volt. Valótlan az is, hogy bármelyik igazgató 170 millió koronát kapott volna, ellenben igaz, hogy egy elbocsátott vezérigazgatóhelyettes­­nek szerződés szerint járó 170 millió koroni végkielégítést fizetitek ki. A KOGSz 1925-ben létesült, s 5, mint an­nak vezérigazgatója, 1926-ig semmiféle tisz­teletdíjat el nem fogadott. 1926. január 1-én tudtán kívül tiszteletdíjat szavaztak meg szá­mára, amely körülbelül megfelel a Gaal Gaszton által említett összegnek, de ezt a tiszteletdíjat sem vett fel, mert úgy látta, hogy nincs olyan helyzetben a szövetkezet, hogy elnökének ilyen összeget adhasson. Ami­­kor a múlt év őszén a bankok is résztvettek a szövetkezet intézésében, s úgy látta, hogy a szövetkezet jövője biztosítva van, felvette a tiszteletdíját, a két éven át felmerül költ­ségei fejében. Végül arra kérte a pártot, hogy fenntartással fogadja Gaal Gaszton adatait. Női ruha* és 1 kabátszövet I újdonságok gyönyörű választékban. | Confectio osztályunkon 1 mérték után igen jutányosan el is készitjük. §É Stern József* 1 IV., Calvín-tér 1

Next