Magyarság, 1927. május (8. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

2 tündökölt a hódítás vörös fényében, és elsöt­tő az elnyomás árnyéka; a tietek ragyog a szabadság sugarában. A régi beolvasztotta a világot a maga centrali­zált dicsőségébe; a tietek megvédi a nem­zetet, hogy önálló maradhasson. A régi rettenetes volt korlátlan hatalma által; a tietek dicsőséges azáltal, hogy a hatalmat korlátolja. A réginek láttára rettegtek a nemzetek; ha az emberiség a tieteket szemléli, remélni kezd. A régiben a rette­netes vae victis volt a szabály; a tietek­ben az elnyomottak védelme, az elnyomók megbélyegzése és a legyőzött, igazságos ügy vigasztalása. Ott oly férfiak ültek, kik kérkedtek, hogy akaratuk előtt meg­hajlik a világ; itt olyanok ülnek, kiknek dicsősége, hogy elismerik a természet tör­vényét s azt teszik mindig, amit fejedel­mük , a nép kíván ... Ezt majdnem száz évvel ezelőtt mond­ták, azonfelül angolból magyarra van fordítva, s mégis egyszerre, mintha kese­lyük ragadnák meg az embert és emelnék mérhetetlen magasságokba. És Kossuthnál akárhány ilyen tíz sort talál az ember. Mussolini beszédeiben csak egyet is alig. Tegyük hozzá mindjárt, hogy mindez sem­mit sem von le Mussolini igazi nagyságá­ból, államférfiul és politikai teljesítmé­nyeinek értékéből. Ha az ember azokat a fültanúkat olvassa, akiknek érzékében és ítéletében föltétlenül megbízhatik, újságírókat, poli­tikusokat, vagy diplomatákat, akik Szov­­jetoroszországban jártak és Lenint itt vagy ott alkalmuk volt hallani, mind megegyeznek abban, hogy unalmasabb dolgot a szovjetdiktátor s a tömegbálvány Lenin szónoklatainál, alig lehet elkép­zelni. És ezek a szónoklatok mégis gyúj­tottak, a legszélsőségesebb indulatokat, a leglángolóbb fanatizmust tudták fölkel­teni ott, abban a környezetben, ahol el­mondották őket. Miben van hát az erejük ezeknek a tömeghipnotizőröknek, akik így írásba öntve, vagy a tömeghipnózis forró, delejes légköréből kiszakítva ilyen szára­­zaknak és jelentékteleneknek és érdek­teleneknek hatnak? Nyilván csak egy le­het a magyarázat: ők a tettek emberei. A tett és szó egyenértékű náluk. Ezen­felül nagy, romantikus, fantáziát csigázó élet áll mögöttük s tetteik és sikereik vonják misztikus fénybe alakjukat s ezek adnak ellenállhatatlan hitelt és szuggesz­­tiv erőt szavaiknak. Nincs szükségük a szónoklatnak, mint belletrisztikai mű­fajnak külsőségeire. Úgy látszik külön­ben, hogy a szónoki művészetnek hatás­­törvényei is a világ elektrifikálásával, technizálódásával kapcsolatban egészen mások lettek, mint amilyenek voltak a postakocsi, vagy a gőzmozdony korában. A belletrisztikai, lírai, művészi elem he­lyett a szónoklat hatóerőiben is a mozi­­szerű elem uralkodik el, jut túlsúlyhoz és jelentőséghez. Az analízis és elvont fejte­getés helyett az akció. Ez a technikás elem, Kayserling azt mondaná: soffőri elem jelentkezik a komplikált dolgok leegy­szerűsítésében s ez a leegyszerűsítés teszi a naivság benyomását, persze, csak azokra, akik a dolgokat komplikáltaknak ismerik, tehát az intellektuell elmére és értelmi­ségre. A Mussolini beszédeiben élőszóval, a I--------­---------------in maguk környezetében elmondva, mind­ezek a tényezők hatnak: tettei, heroikus élete, egyénisége, ennek az egyéniségnek a szóban, a beszédmodorban való varázsa, harcai, sikerei, a közhangulat, a lelkek diszponáltsága s a hit és bizalom, melyet magukkal szemben a tömegben pálya­futásukkal fölgerjeszteni tudnak. Ezek adnak együttvéve és külön-külön Musso­lini beszédeiben minden szónak olyan sajátságos dinamikai erőt. És ezek adják meg a titkok kulcsát, amit az írott és könyvbegyűjtött beszédekben hiába kere­sünk. és a szellem­világ minden rajongó héro­szának, hivőknek és szkeptikusoknak mű­vei borultak egymásra. Amint lassanként a nap feljebb hágott a horizonton, bent a szobában is feljebb kúsztak a sugarai és már megvillantak a hátsó falak szögle­tébe akasztott pipatórium politúrján s nemsokára ott csillogtak a sublótra állí­tott zenélőórán. Őrlőé Gáspár nem látta már ezt. A még nyugtalankodó, de utolsót vergődő gon­dolatait figyelte ... Hanyatt feküdt, ki­merülten, halálra csigázva. Karját össze­fonta a mellén s félig nyitott szájjal, pi­­hegve várta az álmot. Szíve zakatolása lassan enyhülni kezdett, meleg zsibbadás bújt a csontjai közé, s öntudata már csak derengve pislant föl, úgy mint a gyertya elhaló fénye szokott a szoba falán. Elszunnyadt.­­ Az utcáról tompa dübörgés, fájdalmas, monoton beszéd, majd nagy, nagy mest­­ereségből, siró, jajongó ének foszlányai szivárogtak be az ablakréseken. őrlőé Gáspár neszelni kezdett. A hang­hullám légydongásként bizsergett a dob­hártyája körül, zsibbadni kezdő idegeiből kiverte az álmot s amint pillái lassan szét­nyíltak, eszmélkedő gondolatával már az u­tcáról beszűrődő hangokat figyelte. _ Mintha temetnének _ susogta és a gondolatra az idegei hirtelen fölrezzentek s agyába tüzes ujjal vájt bele a föllobbanó kérdés ... Mi is hát a halál!? Melyik az örökkévaló? ... Az élet? ... A halál? Gondolkozott. Szétfeszített pillái alól szemgolyója a menyezet felé gömbölyö­­dött, fényszilánkjai a végtelenség útjait kutatták és már újra a tépelődés kínzó­kamrájába került. — Melyik az örökkévaló? Az élet? A halál? __ szaggatta gondolataival a pro­bléma köntösét és ettől kezdve pillanatra sem birt megnyugodni... Mert nincs megnyugvás! Nincs! Nem terelheti el a gondolatot a szörnyű problémáról az élet lármája, a kenyérszerzés gondja, a szere­lem elbűvölő májusi zenéje, a porhüvely gyarlósága, orgonák búgása és hárfák zen­gése, de a prédikátorok megnyugtató igéi sem. Nem nyomhatják el a fenséges gondolatot, mely a végtelenség felé szár­nyal és az emberi értelemtől elzárt, titko­kat hasogatja... Nincs megnyugvás! _ rebbent föl és az ágy előtt, a padlón he­verő dolmány után kapaszkodott. De erőtlenül elhanyatlott a karja és úgy érezte, hogy az agyonhajszolt koponyájá­ban megrakott társzekerek és ágyuk dü­börögnek. _ Nem bírja ez a nyomorult porhü­vely __ lihegte és közben már a homlo­káról a verejtéket törölgette... — Nem bírja ez a rozoga porsátor, nem, pedig még fel kell építenem a nagy opuszt, a másodikat... fel kell tépni a nagy titkot, a szörnyű problémát... de a test, ez a nyomorult... Ó, csak addig bírná!... Tekintete most a zenélőórára esett. Nézte a porcellánangyalok aranyos szár­nyán és a mutatók cirádáin sziporkázó fényszilánkokat, majd egy hirtelen föl­szökött emlékre az arca keserű mosolyra torzult. Eszébe jutott a tabáni ezermes­ter, a kuruzsló és álomfejtő Kömény Lá­zár ... Esztendeje éppen, hogy elhivatta egyszer magához és megbízta, hogy ja­vítsa meg az óra zenélő szerkezetét. El is vitte mindjárt. De már másnap korán reggel vissza is hozta a vén habókos ... — Nem javíthatom én ezt meg, nagy jó uram __jelentette ki, de úgy mondta ezt, olyan sokat jelentő, de titokzatos hangon, mint aki szörnyű dolognak jött a nyitjára. __ Hát aztán már miért nem javítha­tod? __ kérdezte akkor felmosolygó cso­dálkozással. __Hát csak azért, mert nagy jó uram életének fonala eme instrumentumhoz van kötve ... Nagy álmom volt nékem az elmúlt éjtszakán. Hulló csillaggal álmo­­dék, vörösszínű, lángoló üstökössel, amely énekelve szaladt le az égről... Eme álom­nak pedig okos értelme van ám. Még­pe­dig az, hogy amikor újra megszólal eme zenélő instrumentum, akkor a kigyelmed csillaga is leszalad az égről... Hát azért nem javítom én meg, csak hadd marad­jon néma ez a szerszám, __ mondta és sebtiben vissza is állította a sublótra ... Most is ott áll, ugyanúgy, némán. Örlőc Gáspár gondolkozni kezdett. Azon elmélkedett, amit esztendő előtt az ezermester mondott. Néha elmosolyodott rajta, de a hasogató, tüzes fájdalom, mely a csigolyái között bujkált, eltorzí­totta a mosolyát. Szíve döngő taktussal verte fölfelé a fejébe a vért, feszítette a halántékát és elködösítette agyában a gondolatokat. Arcán bizonytalan, ijedt vonalak cikáztak. _­_ Hátha... ki tudja.... az a vén kó­­tyagos ösmeri az álmok titkát... hátha igazat beszélt? ... Ki tudja? ... Én is azt írtam be művembe, hogy az emberek és a csillagok sorát titokzatos szálak fűzik össze ... és ki tudja? ... Megszólalhat ez az instrumentum ... feszenghet benne a gyászmelódia ... talán most mindjárt... és akkor végem ... vége mindennek, a nagy terveknek... csak már addig, addig ne szólaljon meg, amíg bevégzem az uj ópuszt, addig ne ... ez a gonosz ... ez a... Feltápászkodott az ágyban és össze­görnyedve, pih­egve nézett előre. Véresen lobogó szeme dühösen rámeredt a zenélő­órára. __ Ez a cudar megszólalhat, meg i­s dohogta és már belekapaszkodott az ágy oldaldeszkájába, féllábát lenyujtotta s az elcsigázott test irtózatos fájdalmával kivergődött az ágyból. Pidergő szavak vacogtak a fogai között, amint lábujhe­­gyen, ide-oda billegve előre óvakodott. Az óra előtt állott meg. __Nem fog megszólalni, nem fog meg­szó­lal­ni, _ ismételgette indulatosan s reszkető kezével felnyitotta az óraláda oldalajtaját, azt, amely mögött a szerke­zet áll. A fogaskerekek között mélyen­­zengő hangot adva felkattant a rugó, ami­kor körmével a csavarokat babrálgatta. De nem engedett a rézszerkezet. Örlőc Gáspárt elkapta a düh. Belemarkolt az óra­ládába és egyetlen rántással kitépte belőle a zenélő instru­mentumot. __Most szólalj meg, ha tudsz, — mondta kaján vigyorgással és a kitépett rézhengert begyömöszölte a sublót leg­alsó fiókjába, betemette az ócska bunda­prémek, a kimustrált rongydarabok és molyrágott posztómaradékok közé. Az ablak felé fordult. __Most már megkezdem az uj művet — susogta és előrevánszorgott. Megállóit az Íróasztal előtt. Mintha sugárzó trónra ülne, úgy ereszkedett le a székre. Megille­­tődve, büszkén és diadalmasan. Lúdtollát mindjárt be is mártotta és friss erőre kapva, az új árkusra felírta a tételt... Opusz Az örökkévalóságról, Melyben Az WHEEHBN­C A váci választás ellen benyújtott panasz ügyében elrendelték a teljes bizonyítást A közigazgatási bíróság Landl-tanácsa több­­rendbeli izgalmas tárgyalás után ma hirdette ki végzését a Szabóky Alajos váci mandá­tuma ellen beadott petíció ügyében. A bíró­ság a választási panaszokat huszonnégy pont­ban csoportosítva, elrendelte a teljes bizonyí­tást s megkereste a királyi Ítélőtábla elnökét, hogy saját hatáskörében rendeljen ki egy táblabírót a tanúkihallgatások eszközlésére és a bizonyítási eljárás lefolytatására. A bizonyítási eljárás elsősorban a jelölési ajánlások megszerzése során, másodsorban a választás előtt történt és harmadsorban a vá­lasztás alatt elkövetett visszaélésekre fog ki­terjedni. Elrendelte a bíróság a bizonyítást arra vonatkozólag, megfelel-e az Andrássy­­párti peticionálók ama állítása, hogy Vácott Szabóky Alajos kortesei azzal íratták alá az ajánlóiveket, hogy népszámlálás van és hogy az iveket köteles mindenki aláirni. Elrendelte a bizonyítást arra vonatkozólag is, hogy itat­tak-e Vácott Szabóky kortesei. Megfelel-e a valóságnak, hogy Felsőgödön a községi bíró és tanító hordozták körül Szabóky ajánló­íveit, s aki megtagadta az aláírást, azt meg­fenyegették. Megfelel-e a valóságnak, hogy a kerületi gazdasági uradalmakban a gazdasági munkásokat az esetben, ha nem Szabókyra szavaznak, munkakizárással fenyegették meg. Ami a szavazás előtt történt visszaéléseket illeti, elrendelte a bíróság a bizonyítást arra, igaz-e, hogy Vácott a nyugdíjasokat nyug­díjuk elvételével, a közalkalmazottakat át­helyezéssel fenyegették, ha nem Szabókyra szavaznak. Igaz-e, hogy Vácrátóton a válasz­tás előtt bort és szivart osztogattak és több Andrássy-párti szavazót letartóztattak és csak a szavazás után bocsátották őket szabadon. Igaz-e, hogy a váci helyettes polgármester az egyik községben etetéssel és itatással próbálta megakadályozni azt, hogy Andrássy Gyula programbeszédét a községbeliek meghallgas­sák. A peticionálók szerint Alsógödön is folyt az etetés-itatás. Ami a választás napján elkövetett vissza­éléseket illeti, bizonyítást rendelt el a bíróság arra, igaz-e, hogy Vácott Andrássy bizalmi­­emebereit letartóztatták és többeket előállítot­tak. Schiller adóhivatali főtanácsos a peticio­nálók szerint Vácott a szavazóhelyiség folyo­sóján többeket befolyásolt és rábeszélni igye­kezett arra, hogy Szabóky Alajosra szavazza­nak. Elrendelte a bizonyítást a közigazgatási bíróság arra, hogy megfelel-e a valóságnak az, hogy Vácott 300.000 koronát adott a Szabóky­­párt egy szavazatért. A peticionálók szerint 84 tanú tudja igazolni, hogy Vácrátóton volt a legtöbb visszaélés. Etetés, itatás, fenyegetés, letartóztatás. A váchartyáni, sződi és kis­­némedi panaszok tárgyában szintén bizonyí­tást rendelt el a közigazgatási bíróság. Ezen­kívül a bíróság elrendelte a vácrátóti véreng­zés ügyében a csendőrségi iratok beszerzését is. Kimondotta a végzés, hogy ha a peticio­nálók által lefizetett költségelőleget az Ítélő­tábla nem találja elegendőnek, hívja fel a peticionálókat, hogy a költségeket pótolják. Szép csempemunkát láthat a Tavaszi Vásár 132. sz. fülkéjében. BALOG FERENC ÉS TSA Tovéb lényege vár Newyorkból jelentik:1. Mississippi gátjá­nak felrobbantása, bár az ekrazit több mint négyszáz láb széles rést vágott a töltésen, nem járt a kivánt eredménnyel. Péntekről szom­batra forduló éjszaka alig vehető észre a víz színének apadása. Egész éjjel folyt a munka­mérnökök vezetése alatt. Ha meg akarják menteni New Orleans városát a biztos pusz­tulástól, másodpercenként háromszázezer köb­láb vizet kell levezetni, úgy, hogy arra kellett magukat elhatározniuk a műszaki tiszteknek és mérnököknek, hogy ma tovább folytatják a robbantásokat. A Mississippi mentén víz a­lá került terület körülbelül egész Anglia terü­lete egyötödének felel meg. A hajléktalanok száma félmillió fölött mozog már. A Mississippi legnagyobb mellékfolyója, az Arkanzas, amelynek gátjain két hét óta sok­száz munkás dolgozott, hogy a töltéseket megerősítse, ma reggel kétszáz méter szélesség­ben átszakította a gátat. Arkansas állam dél­keleti részét az árvíz elöntötte. A messzebb­­fekvő helységek népét repülőgépek figyelmez­tetik a veszedelemre. Az országutakon szekér­karavánok és automobilok rohannak emberek­kel zsúfoltan északnyugat felé. Noticello és Gradi városokban már egy talapattnyi föld sincs szárazon. A lakosság az emletes házakba menekült, s aki nem fért a lakásokba, a ház­fedeleken helyezkedett el. Coolidge elnök újabb felhívást intéz adako­zásra, mert a Vöröskereszt részére eddig ösz­­szegyűjtött ötmillió dollár a mentési munká­latokra és segélyre nem elegendő. Szeplök ellen Sí maif­oltok pörsenések ellen Créme Montreuil Edy Biztosi Gyors! Kellemes! Figyelmeztetési Vigyázzon, mivel a Montreuil-féle Créme Er» és Savon Éva neve megváltozott! Ügyeljen, — hogy eredeti „Montreuil-Pás­is-féle“­erémet és szappant kapjon! — Utánzatot utasítsa vissza« Magyarországi főraktár , TÖRÖK PATIKA Budapest, VL kérőjét, Király­ utca 12. szám.

Next