Magyarság, 1927. június (8. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
2 párti Toki akadt. Zalaszentgyörgyön 131 ellenzéki szavazat mellett csak öt esett Kray báróra és ugyanígy aránylottak a szavazatok Alsó- és Felsőbagodon, Zalapatkám és Zalacsibén. Egy pillanatra fejvesztett riadalom támadt, a kisebb-nagyobb hatalmasságok azonban csakhamar közbeléptek és mire Csődé községbe értünk, már azzal fogadták Gaal Gasztont, hogy baj van, a kormánypárt pénzt küldött. Szegény, földhözragadt nép lakja ezt a községet, itt négy pengő is horribilis summa. A bizalmi emberek azt jelentették, hogy Kray báró pártja négy pengővel vásárolja a szavazatokat és a választóképre is mennek. Ezt mutatta a szavazatok arányszáma is, itt 1 ellenzéki szavazat állt szemben 18 kormánypártival. Rövidesen kiderült, hogy hiábavaló a legnagyobb kormánypárti erőfeszítés, a vidéken mégsem tudják legyűrni Farkas Tibort. Egy óra tájban 21 községből érkezett jelentés Gaal Gasztonhoz, melyek szerint Farkas Tibor 1582 szavazatot kapott, míg Kray báróra csak 514 esett. Süni egymásutánban a kerület más részeiből is kedvező eredményeket hoztak hírül a Farkas-pártnak, ekkor azonban a községekben kitűzték a zárórát és a kormánypárt teljes erejével utolsó mentsvárára, Zalaegerszegre vetette magát. Mikor a délutáni órákban visszaérkeztünk Egerszegre, valóságos vadászat folyt a szavazók után. A főispáni hivatal három órakor azt jelentette, hogy Kray báró 5659 szavazattal vezet Farkas Tibor 3373 szavazatával szemben. Négy óra után ez a számarány 6875,5200 volt Kray javára. Hat órakor félhivatalosan jelentették, hogy Kray bárónak 1500 szótöbbsége van, de ennek ellenére a kormánypárt még mindig nagy erőfeszítéssel gyűjtötte a szavazatokat és Zalaegerszeg ötödik körzetében a zárórát csak este fél kilencre tűzték ki. Ennek a körzetnek a lezárása után Gyömörey főispán a vármegyeház erkélyéről kihirdette, hogy Kray István báró 7327 szavazattal Farkas Tibor 5668 szavazatával szemben a kerület országgyűlési képviselője lett. A közigazgatás tehát győzött Farkas Tibor ellenében. Hivatalosan szerdán délelőtt hirdetik ki az eredmény Farkas Tibor hívei a tömeges visszaélésekre való tekintettel azzal a tervvel foglalkoznak, hogy most már másodízben, ismét panasszal fordulnak a közigazgatási bírósághoz. Távéházakban, vendéglőkben, étter** mekben a Magyarságot kérjél Éjszakai emlék Írta: Balta Borisz Ez a történet homályos és szubjektív színezetű. Egy ember mondta el nekem, akiről azóta mások mesélnek mindenféléket. Gyanús egyéniség Amit és rossz ember volt, __ mondják. Én magam nem tudok róla egyebet, csak, amit másoktól hallok s azontúl ezt a rövid történetet, amit tőle hallottam. A fogházban mesélte el nekem. Ezt az utóbbi körülményt szinte elfelejtettem, mert nem tartottam akkor fontosnak. Hogy el tudtam felejteni, mutatja, hogy kinek hittem. .. Este féliízkor a vonatra ülök. A vonat Berlinből visz a balti államok felé. Hogy nemsokára éjfél van, jól tudom, nem törődöm Arele. Nem akarok aludni. Négy fal közé vagyok szorítva, senki sem bánt... senki sem bánt! Huszonnégy óráig nem kell reagálnom semmire, végeredményben azt is megtehetném, hogy most különböző kellemes autószuggesztiókba ringassam magamat. Persze, ezt nem lehet olyan egyszerűen elhatározni, mert akkor jönnek az ellenképzetek! Hm. Ellenképzetek! Tulajdonképpen rossz idegzetű, rohadt ember vagyok. Ha megérkezem Libanba s azt a „bizonyos dolgot“ elintéztem, akkor új életet fogok kezdeni. Napfény, erős idegek! Elhagytuk ezt az állomást. Halvány, hideg fényjelek siklanak el az ablakon. Ebben sok volna a szépség. Volna ... Csak az idióták számára! I Ha nem lennék olyan, mint amilyen vagyok, akkor most én igazíthatnám a szemaforokat és az ívlámpákat ott kint. Robotolnom kellene. Majd én fütyülök nekik... Nem érzelmünk, uram !... . Elsőosztályra szálltam fel. Igenis, uram, kedves uram, ön egy züllött valaki, egy züllött.... valaki! Mit? Mars, dolgozni ! Nyolc órakor mars a hivatalba. Azért élünk, hogy kötelességünket teljesítsük, he-he-he! Istenem, milyen érdekes. Valamikor még ezek a dolgok hatni tudtak rám. Istenem, Istenem, milyen érdekes! Mintha azóta nem is lett volna háború, és A'aluta és svindlik, és ... no, de hát én jól elrendeztem a magam ügyecskéimet Berlinben. Mert mondtam ezt most igy, hogy: ügyecskéimet? Soha ilyen ízléstelen szavakat nem használtam. De szerencsétlen, de szerencsétlen ember vagyok... Nem, ezt nem lehet így kibirni. Most szépen kinyújtom a lábamat és aludni fogok. Egy gondolatot sem többet. Ezt így nem lehet kibirni. Kinyújtottam a lábamat. De előbb rá kell gyújtani. Ez rendjén van. Mindenki rágyújt, még a prokuristák is, akik részletben veszik kétszobás családi villájukat Charlottenburgban. Ha-ha-ha ... Kár nevetnem, kár nevetnem ... ez bizonyos. Űzött kutya vagyok. Minél magasabbra vágyom, annál rosszabb leszek Ezt a furcsa okozati összefüggést magyarázza meg valaki! Ulánuskoromban, vasárnap délelőtt volt és zongora mellett ezt énekelték nekem: Leise flehen meine Lieder du uurch die Nacht zu dir. „Aber. Herr Leutnant, die Mama kommt...!“ Igen, és az a buta két copf hozzá. Libák a nők. Mennyivel heroikusabban élek jelenleg. Gyötrelem, bujkálás, sikkasztás ... de legalább ize van az életemnek. Nem vagyok kukac, nem szorítanak be a falanszterbe. Tehát újra grüblizek. Hát most egykettő, vége legyen! Különben elpusztulok és megcsípnek. Minden az idegrendszer! Minden ... Mélyet lélegeztem. Kinyitottam az ablakot és kihajoltam az éjszakába. Ott messze az országút a holdfényben. Hová vezethet? Ez az országút rajta van a vezérkari térképen. Pontos adatokkal,hámokkal feltüntetve. Ezt az országutat az útrendészeti közegek is nyilvántartják. Izzadó kubikusok mennek rajta nappal. Teherautók. Minden precíz, minden világos nappal. De ilyenkor éjjel!... Ilyenkor éjjel a holdfényben. Milyen sejtelmes, milyen távoli. Elkanyarog arrafelé, nincs ember arrafelé ... csak a szél süvölt arrafelé ... Óh, az az arrafelé ... Mindig pofonütnek, ha hiszünk... A bokrok ráhajolnak a szélén, az árnyak megrezzennek, én meg utazom Libanba... Hát ezt így is lehetne felfogni. De eleget tapasztaltam, az angyalát! Én a nappalnak hiszek és a vezérkari térképnek, így, ui! __ most négy mély lélegzet. Összeszorítani az állkapcsokat. A kiugró áll az akarat jele. De jó kedvem van, de jó kedvem van, az angyalát. Hip-hip ... megölöm, aki az utamba kerül! Leültem és elővettem a jegyzeteimet. Igazán, de igazán precízen működött az agyam. Koncentrálni tudom magamat. A berlini ügyecske ... illetőleg ügy, ez a dolog, ez sikerült. No, én is tudok valamit, ha akarok és Libanban megölöm azt, aki utamba áll. Mért is kínlódtam az előbb? Rendőrség? Nevetséges!ll-hhe... hi-hi-hi? Mi jön rám tehát olykor? Igen, ezek az országút- és „holdfénygondolatok“. Nos, ez még nevetségesebb. Ez még egy ulánushadnagy számára is szégyen. Egy* sikkasztó meg lőjje főbe magát. Nem, az egész egy idegdiszpozició, kényszerképzet. Tehát ... És számolgatok. Ez itt a tervrajz közben mély lélegzet. Na, engedélyezek neked, fiam, egy Mercedes-cigarettát. Most már a markomban tartom sajátmagamat. Csak előre ... csak előre ... Fene bánja... fene bánja! Dúdolgatok. Kint a csillagos ég forog és sülyed-A vonat éjfél után megállt valahol. Felrántották a kupé ajtaját. Én meg se rezzentem. Különben sincs okom rá. Egy öregúr az, aki belép. Utána egy gyászruhás, egészen feketébe öltözött leánygyermek. Ez tizennégy__tizenötéves lehetett. Én végigmérem őket és továbbdolgozom. Közben hallom, hogy az öreg halkan mondja: __Aludj, aludj, szivem ... A sarokba húzódtam, az ablakhoz. Mellém ül a leány. Lenézek a földre és jobbfelől látom a gyermek két feketeharisnyás lábát és a csattos, fekete kis cipőket. „Aludj, aludj, szívem!“ — hallom még belülről, magamban, mint visszhangot. Mert nyugodt voltam, mert rendes idegzetű, mert biztos voltam, te hát azért, de csak azért megengedtem magamnak (nagyon nagy az én öndiszciplinám!), hogy ne dolgozzak többet a terveimen s hogy figyeljem őket. A leány elővette feketeszegélyű zsebkendőjét és sirdogált. Az öregúr nehezen, asztmásan lélegzett, zsebkendőt tett a fejére és aludt. Mások is szenvednek, mint látható. Nekem mindenesetre erős állkapcsom van... Hát lássuk, szép-e a kicsike? (Közben hidegen mosolyogtam.) Nem igen jól láthattam, de a halántéka, az orra és a lágy, kis álla kedves. A többit eltakarta a zsebkendő. Ha eleget összeharácsoltam, veszek magamnak egy ilyenfélét. De ezek az „ilyenfélék“ hogy tolonganak a villamosmegállóknál, ezek az őzikék ! Szemtelenül surrannak a céljuk felé. Az egész élet egy kaptafára megy. Nincsenek különös, „romantikus“ esetek. Ez is olyan. Ha megkaparod, talán nem. Ha jobban, mélyebben megkaparod, igen. Biztosan. A leány közben elteszi zsebkendőjét és hátrahajtja a fejét a bársonypamlagra. A szemealja nedves és csillog a homályos 1927 Junius 1, szerda WICHRSIC Csendesen folyik az appropriációs javaslat vitája Tanácskozásképtelenséggel kezdődött ma is a képviselőház ülése. Györki Imre volt az első képviselő, akit nevén szólítottak a jegyzők, de hiába, előadásának meghallgatására nem gyűlt össze annyi képviselő, amennyi a tanácskozásképesség biztosításához elegendő lett volna. Tizenegy óra lett, mire az ülés megkezdődött és Györki elmondhatta észrevételeit úgy a belső, mint a külső politikára vonatkozólag, negyven— ötven álmosan unatkozó képviselő jelenlétében. Az ülés további része sem váltott ki nagyobb izgalmat. A kormánypárti képviselőket éppen úgy, mint az ellenzéket is, jobbára külpolitikai problémák foglalkoztatták, az appropriációs javaslat vitáját, úgy látszik, már jórészben külpolitikai fejtegetések fogják kitölteni. Az ülés végén a napirendi javaslat kapcsán Fábián Béla állott elő, nagy hangon bejelentett támadásával a klinikai húspanama ügyében; amit mondott, az részben nem volt új, részben nem volt érdekes és így azután az ülés úgy ért véget, amint kezdődött az általános részvétlenség jegyében. A képviselőház mai ülését féltizenegy órakor nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök, de még ekkor, félórával a megnyitásra kitűzött idő után is, alig néhány képviselő volt jelen az ülésteremben. Elnök bemutatta Horváth Mihály és Szabó Iván, Kecskemét, város új képviselőinek megbízólevelét, majd folytatták az appropriációs javaslat tárgyalását. Györki Imre (szociáldemokrata) az első szónok, a tanácskozásképesség megállapítását kéri. Miután csak huszonnyolc képviselő van jelen, elnök az ülést tíz percre felfüggeszti. Tizenegy órakor nyílik meg újból az ülés, Györki Imre megkezdi beszédét. Azt állítja, hogy a közigazgatás legfőbb foglalkozása a polgárok zaklatása, amely állítással nagy zajt és viharos ellentmondásokat kelt az egész házban. A hatóságok a földreform végrehajtása során a földbirtokosok érdekeit szolgálták. (Zsitvay Tibor elnök Györki Imrét ezért a kijelentésért rendreutastja.) A magyar közéletnek a legnagyobb rákfenéje a szervilizmus. Soha magyar miniszterelnök nem kapott annyi díszoklevelet, mint Bethlen István gróf, a tanyai iskolák homlokzatára pedig hatalmas betükkel írják fel: Klebelsberg-iskola. A szervilizmus mellett a közéleti korrupció is felburjánzott. Hosszasan nyilatkozott ezután Várnai Dánielről, aki szerinte a világháborúnak egy életben maradt hőse és akit Bethlen István gróf miniszterelnök mégis megsértett. Ebből Györki arra következtet, hogy a kormányzat általában mostohán bank az élő hősökkel. A javaslatot nem fogadja el, Bogya János, a következő felszólaló, külpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Minden magyar embernek csak egy célja lehet, a békerevízió. A Bethlen-kormány ebben a tekintetben ért el fontos eredményt, amikor az ország hitelét helyreállította és tekintélyét megszilárdította. A magyar—olasz szerződéssel Magyarország Anglia támogatását is megnyerte. Anglia antibolsevista blokkot szervez. A fasizmus, véleménye szerint, az egész világot meg fogja hódítani, mert a fasizmus tökéletes organizációt és nemzeti renaissanceot jelent. A javaslatot elfogadja. S két óra után tiz perccel Puky Endre elenök az ülést tiz percre felfüggeszti. Szünet után Marasits Géza beszélt. A vármegyét támadta s a szociális érzés hiányát a közigazgatásban. Krüger Aladár az olasz szerződés jelentőségét hangsúlyozta. Olaszország jóvátette Doberdót, mikor a forradalomban Romanelli ezredes megvédte a magyar ifjúságot, mikor a soproni népszavazásnál pártatlanul állottak az olaszok a magyar érdekek védelmére. Csodálja, hogy a szociáldemokraták éppen a fasizmust támadják, mely a Carta di Lavaréban a munka alkotmányát teremtette meg. Azt hangsúlyozta, hogy valamelyik szláv nemzettel kell összeköttetést keresnünk, olyan szláv nemzettel, melynek érdekei nem ütköznek bele az olasz érdekekbe.) a honát nemzettel való kapcsolatot ajánlja szerin, hogy valamikor kiszabadul a horvátság a jugoszláv fantazmagóriából. Az esküdtszék visszaállítását a legteljesebben ellenzi, inkább az igazságszolgáltatás gyorsaságát és pontosságát szorgalmazza. A bíráknak gondoskodjanak írógépről, hogy ne kelljen hosszú jegyzőkönyvírásokkal tölteni az időt. A budapesti királyi táblának önálló épületet kell épíeni, a pesti törvényszék és központi járásbíróság épületét is át kell alakítani. Sürgette a bírák és a közigazgatási tisztviselők fizetésrendezését. Napirend után Maday Gyula személyes kérdésben szólalt fel. Utána Fábián Béla kért szót, szintén személyes kérdésben. A tegnapi ülésen a klinikai panamákkal kapcsolatban a különszobás rendszerről szólva, néhány egyetemi professzor nevét említette meg. Ezek a professzorok ma reggel nyilatkoztak. Itt felolvassa Kéthly egyetemi tanárnak a Magyarságban megjelent nyilatkozatának egy részletét, azt bizonyítgatva, hogy az egyetemi tanárok nyilatkozatai teljes mértékben neki adnak igazat, az ő állításait erősítik meg. Csodálkozik azon, hogy a kultuszminiszter tegnap nem tudta megállapítani, hogy a klinikai különszobákra nézve van kultuszminiszteri rendelet. Tiltakozik az ellen, hogy a kultuszminiszter úgy akarja ellenőrizni a képviselők kijelentéseit, hogy a megtámadott testületet hívja fel fegyelmi vizsgálat lefolytatására. Az ülés ezzel este fél hét órakor véget ért. A Reichspost Bánffy Miklós gróf romániai tárgyalásairól A Reichspost, kedden megjelent száma politikai helyzetképet közöl a magyar belső- és külső politika aktuális eseményeiről. Többek között fölemlíti Bánffy Miklós gróf bukaresti tárgyalásait a magyar—román közeledés ügyében. Bánffy tárgyalásairól többek közt a következőket írja: — Az erdélyi magyarság körében vegyes érzelmekkel figyelik Bánffy gróf tárgyalásait és azt az álláspontot foglalják el, hogy tartós külpolitikai együttműködésről nem lehet szó mindaddig Magyarország és Románia között, amíg az erdélyi magyarság sérelmei orvoslást nem nyernek. A minimum, amit a magyarság Romániától elvár, az erdélyi magyarság szabad kulturális és gazdasági fejlődésének biztosítása legalább oly mértékben,ahogy a magyarországi románság kultúráik és gazdasági fejlődése magyar területen biztosítva volt. Gazdaságilag pedig az volna a megegyezés fő előfeltétele, hogy szüntesse meg a román kormány a magyar vállalatok erdélyi működését gátló korlátozásokat, ami Jugoszláviában már bekövetkezett. De még, ha gazdasági és kulturális engedményekkel lehetővé is teszik a magyar—román külpolitikai együttműködést, ez sem képezhet végleges megoldást. Végleges megoldást csak a trianoni béke megfelelő revíziója biztosíthat olyan irányban, amely lehetővé teszi a megzavart középeurópai egyensúly helyreállítását. | Fürdő ruhák, úszó trikók valamint női és férfi nyári ruhakelmék nagy választékban | „KÉVE” Áruház Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 20. fj