Magyarság, 1927. június (8. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

2 1927 Juntas 1, szerda WICHRSIC Csendesen folyik az appropriációs javaslat vitája párti Toks akadt. Zalaszéntgyörgyón 131 ellen­zéki szavazat mellett csak öt esett Kray bá­róra ás ugyanígy aránylottak a szavazatok Alsó- és F elsSbagodon, Zalapatkám és Zala­­csibén. Egy pillanatra fejvesztett riadalom tá­madt, a kisebb-nagyobb hatalmasságok azon­ban csakhamar közbeléptek és mire Csődé községbe értünk, már azzal fogadták Gaal Gasztont, hogy baj van, a kormánypárt pénzt küldött. Szegény, földhözragadt n^p lakja ezt a községet, itt négy pengő is horribilis summa. A bizalmi emberek azt jelentették, hogy Kray báró pártja négy pengővel vásárolja a szava­satokat és a választók lépre is mennek. Ezt mutatta a szavazatok arányszáma is, itt 1 ellenzéki szavazat állt szemben 18 kormány­­pártival. Rövidesen kiderült, hogy hiábavaló a leg­nagyobb kormánypárti erőfeszítés, a vidéken még sem tudják legyűrni Farkas Tibort. Egy éra tájban 21 községből érkezett jelentés Gaal Gasztonhoz, melyek szerint Farkas Tibor 1582 szavazatot kapott, mig Kray báróra csak 514 esett. Süni egymásutánban a kerület más részeiből is kedvező eredményeket hoztak hí­rül a Farkas-pártnak, ekkor azonban a köz­ségekben kitűzték a zárórát és a kormánypárt teljes erejével utolsó mentsvárára, Zalaeger­szegre vetette magát. Mikor a délutáni órák­ban visszaérkeztünk Egerszegre, valóságos va­dászat folyt a szavazók után. A főispáni hiva­tal három órakor azt jelentette, hogy Kray báró 5659 szavazattal vezet Farkas Tibor 3373 szavazatával szemben. Négy óra után ez a számarány 6875:5200 volt Kray javára. Hat órakor félhivatalosan jelentették, hogy Kray bárónak 1500 szótöbbsége van, de ennek ellenére a kormánypárt még mindig nagy erőfeszítéssel gyűjtötte a szavazatokat és Zala­egerszeg ötödik körzetében a zárórát csak este félkllenore tűzték ki. Ennek a körzetnek a lezárása után Gyömörey főispán a vármegye­ház erkélyéről kihirdette, hogy Kray István báró 7327 szavazattal Farkas Tibor 5668 sza­vazatával szemben a kerület országgyűlési kép­viselője lett. A közigazgatás tehát győzött Farkas Tibor ellenében. Hivatalosan szerdán délelőtt hirdetik ki az eredmény Farkas Tibor hívei a tömeges visszaélésekre való tekintettel aszal a tervvel foglalkoznak, hogy most már mdsodizben, ismét panasszal fordulnak a köz­igazgatási bírósághoz. TTávéházahban, vendéglőkben, éttér­­** mehben a Magyarság-ot kérjél Tanácskozásképtelenséggel kezdődött ma is a képviselőház ülése. Györki Imre volt az első képviselő, akit nevén szólítottak a jegyzők, de hiába, előadásának meghall­gatására nem gyűlt össze annyi képvi­selő, amennyi a tanácskozásképesség biz­tosításához elegendő lett volna. Tizenegy óra lett, mire az ülés megkezdődött és Györki elmondhatta észrevételeit úgy a belső, mint a külső politikára vonatkozólag, negyven— ötven álmosan unatkozó képviselő jelenlété­ben. Az ülés további része sem váltott ki na­gyobb izgalmat. A kormánypárti képviselőket éppen úgy, mint az ellenzéket is, jobbára külpolitikai problémák foglalkoztatták, az appropriációs javaslat vitáját, ngylátszik, már jórcszben külpolitikai fejtegetések fog­ják kitölteni. Az ülés végén a napirendi ja­vaslat kapcsán Fábián Béla állott elő, nagy hangon bejelentett támadásával a klinikai huspanama ügyében; amit mondott, az rész­ben nem volt uj, részben nem volt érdekes és igv azután az ülés úgy ért véget, amint kez­dődött az általános részvétlenség jegyében. A képviselőház mai ülését féltizenegy óra­kor nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök, de még ekkor, félórával a megnyitásra ki­tűzött idő után is, alig néhány képviselő' volt jelen az ülésteremben. Elnök bemutatta Horváth Mihály és Szabó Iván, Kecskemét, város uj képviselőinek megbízólevelét, majd folytatták az appropriációs javaslat tárgya­lását. Györki Imre (szociáldemokrata) az első szónok, a tanácskozásképesség megálla­pítását kéri. Miután csak huszonnyolc kép­viselő van jelen, elnök az ülést tiz percre fel függeszti. Tizenegy órakor nyílik meg újból az ülés, Györki Imre megkezdi beszédét. Azt ál­lítja, hogy a közigazgatás legfőbb foglalko­zása a polgárok zaklatása, amely állítással nagy zajt és viharos ellentmondásokat kelt az egész házban. A hatóságok a földreform végrehajtása során a földbirtokosok érde­keit szolgálták. (Zsitvay Tibor elnök Györki Imrét ezért a kijelentésért rcndrculasUja.) A magyar közéletnek a legnagyobb rák­fenéje a szervilizmus. Soha magyar minisz­terelnök nem kapott annyi díszoklevelet, mint Bethlen István gróf, a tanyai iskolák homlokzatára pedig hatalmas hetükkel Írják fel: Klcbelsberg-iskola. A szervilizmus mel­lett a közéleti korrupció is felburjánzott. Hosszasan nyilatkozott ezután Várnai Dá­nielről, aki szerinte a világháborúnak egy életbenmaradt hőse és akit Bethlen István gróf miniszterelnök mégis megsértett. Ebből Györki arra következtet, hogy a kormányzat általában mostohán bank az élő hősökkel. A javaslatot nem fogadja cl. Bogy a János, a következő felszólaló, külpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Minden magyar embernek csak egy célja lehet, a békerevizió. A Bethlen-kormány ebben a te­kintetben ért el fontos eredményt, amikor az ország hitelét helyreállította és tekinté­lyét megszilárdította. A magyar—olasz szer­ződéssel Magyarország Anglia támogatását is megnyerte. Anglia antibolscvisla blokkot szerves. A fasizmus, véleménye szerint, az egész világot meg fogja hódítani, mert a fasizmus tökéletes organizációt és nemzeti renaissanceot jelent. A javaslatot elfogadja. Ivét óra után tiz perccel P u k y Endre el- Inö'k az ülést tiz percre felfüggeszti. Szünet után M a 1 a s i t s Géza beszélt. A vármegyét támadta s a szociális érzés hiányát a közigazgatásban. Krüger Aladár az olasz szerződés jelentőségét hangsúlyozta. Olaszor­szág jóvátette Dobordót., mikor a forradalom­ban Komanelli ezredes megvédte a magyar ifjúságot, mikor a soproni népszavazásnál pártatlanul állottak az olaszok a magyar ér­dekek védelmére. Csodálja, hogy a szociálde­mokraták éppen a fasizmust támadják, mely a Carta di Lavóréban a munka alkotmányát teremtette meg. Azt hangsúlyozta, hogy vala­melyik szláv nemzettel kell összeköttetést ke­resnünk, olyan szláv nemzettel, melynek ér­dekei nem ütköznek bele az olasz érdekekbe. <) a honát nemzettel való kapcsolatot ajánlja s renvii, hogy valamikor kiszabadul a hor­­vátság a jugoszláv fantazmagóriából. Az es­küdtszék visszaállítását a legteljesebben el­lenzi, inkább az igazságszolgáltatás gyorsasá­gát és pontosságát szorgalmazza. A bírák­nak gondoskodjanak írógépről, hogy ne kell­jen hosszú jegyzőkönyvirásokkal tölteni az időt. A budapesti királyi táblának önálló épületet kell épitrni, a pesti törvényszék és központi járásbíróság épületét is át kell ala­kítani. Sürgette a bírák és a közigazgatási tisztviselők fizetésrendezését. Napirend után Ma day Gyula személyes kérdésben szólalt fel. Utána Fábián Béla kért szót, szintén személyes kérdésben. A teg­napi ülésen a klinikai panamákkal kapcsolat­ban a kiilönszobás rendszerről szólva, né­hány egyetemi professzor nevét említette meg. Ezek a professzorok ma reggel nyilatkoztak. Itt felolvassa Kéthly egyetemi tanárnak a Magyarságban megjelent nyilatkozatának egy részletét:, azt bizonyítgatva, hogy az egyetemi tanárok nyilatkozatai teljes mértékben neki adnak igazat, az ő állításait erősitik meg. Csodálkozik azon, hogy a kultuszminiszter tegnap nem tudta megállapítani, hogy a kli­nikai különszobákra nézve van kultuszmi­niszteri rendelet. Tiltakozik az ellen, hogy a kultuszminiszter úgy akarja ellenőrizni a képviselők kijelentéseit, hogy a megtámadott testületet hívja fel fegyelmi vizsgálat lefoly­tatására. Az ülés ezzel este félhét órakor véget ért. A Reichsposf Bánffy Miklós gróf romániai tárgyalásairól A Rekhspost, kedden megjelent száma politikai helyzetképet közöl a magyar belső- és külső politika aktuális eseményeiről. Töb­bek között fölemlíti Bánffy Miklós gróf bu­karesti tárgyalásait a magyar—román köze­ledés ügyében. Bánffy tárgyalásairól többek közt a következőket Írja: — Az erdélyi magyarság körében vegyes érzelmekkel figyelik Bánffy gróf tárgyalá­sait és azt az álláspontot foglalják el, hogy tartós külpolitikai együttműködésről nem le­het szó mindaddig Magyarország és Románia között, amig az erdélyi magyarság sérelmei orvoslást nem nyernek. A minimum, amit' a magyarság Romániától elvár, az erdélyi ma­gyarság szabad kulturális és gazdasági fejlő­désének biztosítása legalább oly mértékben, 'ahogy a magyarországi románság kultúráik és gazdasági fejlődése magyar területen biz­tosítva volt. Gazdaságilag pedig az volna a megegyezés fő előföltétele, hogy szüntesse meg a román kormány a magyar vállalatok erdélyi működését gátló korlátozásokat, ami Jugoszláviában már bekövetkezett. De még, ha gazdasági és kulturális engedményekkel lehe­tővé is teszik a magyar—román külpolitikai együttműködést, ez sem képezhet végleges megoldást. Végleges megoldást csak a trianoni béke megfelelő revíziója biztosíthat olyan irányban, amely lehetővé teszi a megzavart középeurópai egyensúly helyreállítását. | Fürdő ruhák, úszó tpikók valamint női és férfi nyári ruhakelmék nagy választékban I „KÉVE” Áruház Budapest, IV., Kossuth Lajos-utc* 20. fj Éjszakai emlék Irta: Balta Borisz Ez a történet homályos és szubjektív színezetű. Egy ember mondta el nekem, akiről azóta mások mesélnek mindenfélé­ket. Gyanús egyéniség Amit és rossz ember volt, __ mondják. Én magam nem tudok róla egyebet, csak, amit másoktól hallok s azontúl ezt a rövid történetet, amit tőle hallottam. A fogházban mesélte el nekem. Ezt az utóbbi körülményt szinte elfelej­tettem, mert nem tartottam akkor fontos­nak. Hogy el tudtam felejteni, mutatja, hogy kinek hitiem. .. Este féli Ízkor a A'onatra ülök. A vonat Berlinből visz a balti államok felé. Hogy nemsokára éjfél van, jól tudom, nem törődöm Arele. Nem akarok aludni. Négy fal közé vagyok szorítva, senki sem bánt... senki sem bánt! Huszonnégy óráig nem kell reagálnom semmire; vég­eredményben azt is megtehetném, hogy most különböző kellemes autószuggesz­­tiókba ringassam magamat. Persze, ezt nem lehet olyan egyszerűen elhatározni, mert akkor jönnek az ellenképzetek! Hm. Ellenképzetek! Tulajdonképpen rossz idegzetű, rohadt ember vagyok. Ha meg­érkezem Libauba s azt a „bizonyos dol­got“ elintéztem, akkor uj életet fogok kezdeni. Napfény, erős idegek! Elhagytuk ezt az állomást. Halvány, hideg fényjelek siklanak el az ablakon. Ebben sok volna a szépség. Volna ... Csak az idióták számára! Ila nem lennék olyan, mint amilyen vagyok, akkor most cn igazíthatnám a szemaforokat és az iv­­lámpákat ott kint. Robotolnom kellene. Majd én fütyülök nekik... Nem érzel­münk, uram !... , Elsőosztályra szálltam fel. Igenis, uram, kedves uram, ön egy züllött valaki, egy zül-lött.... va-la-ki! Mit? Mars, dol­gozni ! Nyolc órakor mars a hivatalba. Azért élünk, hogy kötelességünket telje­sítsük, he-he-he! Istenem, milyen érdekes. Valamikor még ezek a dolgok hatni tud­tak rám. Istenem, Istenem, milyen érde­kes! Mintha azóta nem is lett volna há­ború, és A'aluta és svindlik, cs ... no, de hát én jól elrendeztem a magam iigyecs­­kéimet Berlinben. Mért mondtam ezt most igy, hogy: ügyecskéimet? Soha ilyen Ízléstelen szavakat nem használtain. De szerencsétlen, de szerencsétlen ember vagyok... Nem, ezt nem lehet igy kibirni. Most szépen kinyújtom a lábamat és aludni fo­gok. Egy gondolatot sem többet. Ezt igy uem lehet kibirni. Kinyújtottam a lábamat. De előbb rá kell gyújtani. Ez rendjén van. Mindenki rágyújt, még a prokuristák is, akik rész­letben veszik kétszobás családi villájukat Charlot.tenburgban, Ha-ha-ha ... Kár nevetnem, kár nevetnem ... ez bi­zonyos. Űzött kutya vagyok. Minél maga­sabbra vágyom, annál rosszabb leszek Ezt a fui’csa okozati összefüggést magyarázza meg valaki! Ulánuskoromban. vasárnap délelőtt volt és zongora mellett ezt énekel­ték nekem: Leise flehen me-i-ne Lieder du-u-urch die Nacht zu dir. „Aber. Herr Leutnant, die Mama kommt...!“ Igen, és az a buta két copf hozzá. Libák a nők. Mennyivel heroikusakban élek jelenleg. Gyötrelem, bujkálás, sikkasztás ... de leg­alább ize vau az életemnek. Nem vagyok kukac, nem szorítanak be a falanszterbe. Tehát újra grüblizek. Hát most egy­­kettő, vége legyen! Különben elpusztulok és megcsípnek. Minden az idegrendszer! Minden ... Mélyet lélegeztem. Kinyitottam az ab­lakot cs kihajoltam az éjszakába. Ott messze az országút a holdfényben. Hová vezethet? Ez az országút rajta van a ve­zérkari térképen. Pontos adatokkal, 'há­mokkal feltüntetve. Ezt az országutat az utrendészeti közegek is nyilvántartják. Izzadó kubikusok mennek rajta nappal. Teherautók. Minden precíz, minden vi­lágos nappal. De ilyenkor éjjel!... Ilyenkor éjjel a holdfényben. Milyen sejtelmes, milyen távoli. Elkanyarog arra­felé, nincs;ember arrafelé ... csak a szél süvölt arrafelé ... Óh, az az arrafelé ... Mindig pofonütnek, ha hiszünk... A bokrok ráhajolnak a szélén, az árnyak megrezzennek; én meg utazom Libauba... Hát ezt igy is lehetne felfogni. De ele get tapasztaltam, az angyalát! Én a nap­palnak hiszek és a vezérkari térképnek. így, ui! __ most négy mély lélegzet. Összeszoritani az állkapcsokat. A kiugró áll az akarat jele. De jó kedvem van, de jó kedvem van, az angyalát. Hip-hip ... megölöm, aki az utamba kerül! Leültem és elővettem a jegyzeteimet. Igazán, de igazán precízen működött az agyam. Koncentrálni tudom magamat. A berlini ügyecskc ... illetőleg ügy, ez a dolog, ez sikerült. No, én is tudok vala­mit. ha akarok és Libauban megölöm azt, aki utamba áll. Mért is kínlódtam az előbb? Rendőrség? Nevetséges! llc-hche... hi-hi-hi? Mi jön rám tehát olykor? Igen, ezek az országút- és „holdfény­­gondolatok“. Nos, ez még nevetségesebb. Ez még egy ulánushadnagy számára is szégyen. Égj* sikkasztó meg lőjje főbe magát. Nem. az egész egy idegdiszpozieió, kényszerképzet. Tehát ... És számolgatok. Ez itt a tervrajz Közben mély lélegzet. Na, engedélyezek neked, fiam, egy Mereedes-cigarcttát. Most már a markomban tartom saját­­magamat. Csak előre ... csak előre ... Fene bánja... fene bánja! Dudolga­­tok. Kint a csillagos ég forog és sülycd-A vonat éjfélután megállt valahol. Fel rántották a kupé ajtaját, Én meg se rez­zentem. Különben sincs okom rá. Egy öregur az, aki belép. Utána egy gyászruliás, egé­szen feketébe öltözött leánygyermek. Ez tizennégy__tizenötéves lehetett. Én v-égigmérem őket és továbbdolgo­zom. Közben hallom, hogy az öreg halkan mondja: __Aludj, aludj, szivem ... A sarokba húzódtam, az ablakhoz. Mel­lém ül a leány. Lenézek a földre és jobb­­felől látom a gyermek két feketeharisnyás lábát és a esat-tos, fekete kis cipőket. „Aludj, aludj, szivem!“ — hallom még belülről, magamban, mint visszhangot. Mert nyugodt voltam, mert rendes ideg­zetű, mert biztos vmltam, __hát azért, de csak azért megengedtem magamnak (na gyón nagy az én öndiszciplinám!), hogy ne dolgozzak többet a terveimen s hogy figyeljem őket, A leány elővette feketeszegélyü zseb­kendőjét és sirdogált. Az öregur nehezen, asztmásán lélegzett, zsebkendőt tett a fe­jére és aludt. Mások is szenvednek, mint látható. Ne­kem mindenesetre erős állkapcsom van... Hát lássuk, szép-e a kicsike? (Közben hi­degen mosolyogtam.) Nem igen jól láthattam, de a halántéka; az orra és a lágy, kis álla kedves. A töb­bit eltakarta a zsebkendő. Ha eleget össze­harácsoltam. veszek magamnak egy ilyen­­félct. De ezek az „ilyenfélék“ hogy tolon­ganak a villamosmegállóknál, ezek az őzi­kék ! Szemtelenül surrannak a céljuk felé. Az egész élet egykaptafára megy. Nincse­nek különös, „romantikus“ esetek. Ez is olyan. Ha megkaparod, talán nem. Ha jobban, mélyebben megkaparod, igen. Biztosan. A leány közben elteszi zsebkendőjét és hátrahajtja a fejét a bársonypamlagra. A szemealja nedves és csillog a homályos

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék