Magyarság, 1927. június (8. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

4 Szeszélyes május, nagy építkezés, folyamőrség és propaganda- film felvétel a Balatonon A szeszélyes, hűvös, szeles május a lehető legnagyobb mértékben akadályozza a Balaton iránt való érdeklődés kifejlődését, pedig né­hány nap múlva már meg kellene kezdődnie az előszezonnak. Az állandóan hűvös és csa­padékos időben bizony senkinek sincs kedve nyári lakás után járni. Mint bennünket be­avatott helyről informáltak, eddig még arány­lag igen kevés kibérlés történt a balatoni villalakások és egyéb, úgynevezett, nyári férő­helyek körül. Ennek tulajdonítható, hogy az idei árak teljesen, még mindig, nem alakul­tak ki. A balatoni kormánybiztos kezeihez érkezett adatokból körülbelül az állapítható meg, hogy a Balaton idei szezonárai nem lesznek na­gyobbak a tavalyinál. De hogy alacsonyabbak sem lesznek, az már egészen kétségtelen. Még örülhetnek majd a nyaralók, ha megúszhatják a múlté­,­i költségekkel. A balatoni kormány­biztosnak arról is vannak értesülései, hogy az országos fagykár a balatoni árakra nem gyakorolt érezhető hatást. Eredménynek ez is valami. Az építkezések a Balaton mindkét partján teljes lendülettel folynak. Április hónapban nem kevesebb, mint negyvenöt új építkezésre adtak engedélyt az illetékes hatóságok és az új építkezések legnagyobb része kisebbszerű családi ház, vagy villa. Érdemes külön megemlíteni a Balatonfüred kibővítése érdekében megindított akciót, ame­­lyet a balatoni kormánybiztos forszíroz és az illetékes helyekre beadott fölterjesztéseib­en kellő részletességgel megmagyaráz. Arról van szó, hogy a Balatonfüred-fürdőteleppel köz­vetlenül határos Esterházy Marianne gróf­féle harmincholdnyi területet meg akarják vá­sárolni és hozzá akarják csatolni Füredhez. Egyizben már folytak erről tárgyalások a grófnő, illetve férje, Quatt herceg között, azonban eredményre nem vezettek, mert a grófnő négyszögölenkint 10 aranykoronás árat kért a kérdéses területekért, melyeknek egy része mocsár és igen keveset jövedelmező nádas. Most aztán a balatoni kormánybiztos az állami kisajátítás megtétele érdekében tett előterjesztést, hivatkozva arra, hogy az ilyen kisajátításnak megvan a törvényes alapja, mert hiszen fü­rdőkultúra céljaira az államnak jogában áll a neki megfelelő területek kisa­játítását elrendelni. Felsőbb helyen ugyan­ezzel szemben azon az állásponton vannak, hogy nem kell a kér­dés megoldásával annyira síelni. Meg kell várni a népjóléti minisztériumban már régeb­ben készen lévő fü­rdőtörvényjavaslat parla­menti letárgyalását. Az új fürdőtörvény külön szankciót tartalmaz majd a fü­rdőkultúra cí­mén eszközlendő állami kisajátításokra. Hogy azonban ebből a régen vajúdó fürdőjavaslat­ból mikor lesz kész törvény, azt maga a nép­jóléti miniszter sem tudja garantálni. A Balaton fejlesztésének rovatában minden­esetre nem utolsó helyen jegyezhtő fel a fo­lyamőrség felállítása, amely a siófoki révkapi­­tányság megszervezésével kapcsolatosan máris a megvalósulás stádiumába jutott. A napok­ban megérkezett Siófokra az első folyamőr­­szakasz, amely egy százados vezetésével rend­szeres tengerészgyakorlatokat végez a Balaton ■nindkrt oldalán motoros és vitorlás csónakok­kal. A ré­vkapitánysá­g laktanyájának építését még az idén megkezdik Siófokon. Azt is érdemes megemlíteni, hogy e­gy kül­földi társaság a Balatonon propagandafilmek repülőgépről való felvétele iránt terjesztett elő kérelmet az illetékes hatóságoknál, melyek a végleges döntés kérdésében a kultuszminiszté­riumot keresték meg. A Balaton szépségeit re­pülőgépről akarják lefényképezni és az iga­­készülő filmeket a haza és külföldi mozikban bemutatni. A társaság különféle utazási és egyéb kedvezményeket kér az államtól, továbbá azt, hogy a Balaton természeti kincseit, és szépségeit bemutató filmek díjtalan bemutatá­sára kötelezze a kultuszminisztérium a hazai összes mozgóképszính­ázakat. Az érdekes terv megvalósításáról most tárgyalnak hivatalos helyeken és amennyiben a vállalkozókkal si­kerülne megállapodni, a levegőből való fel­vételeket már az idei nyári szezonban meg­kezdenék a Balaton mindkét partján­ é !?» Pünkösdi ünnepeit kellemesen eltöltheti Balatonföldváron Szobaelőjegyzések: Budapest, IV., Váci­ utca 56. sz. I. Telefon­­ József 101—26 Mérsékelt áraki A dévai csángókisgazda román gyil­kosát érdemei elismeréséül rendőrré nevezték ki Bukarest, május 31 Egy embert kineveztek ma rendőrnek. Az eféle hírekben voltaképpen semmi újság nincs, mert hiszen a rendőrök Romániában folyton jönnek-mennek, változnak; akit teg­nap kineveztek, ma elcsapják, mert kiderült róla egy­ és más, s aztán újat kell helyére állí­tani. De ennek az embernek kinevezése mégis csak nem olyan mindennapi dolog, ez már elvi kérdés. Az illető ugyanis a hunyadreegyei Haró községből való román parasztember, s egyetlen kinyomozott és vád alá helyezett tagja annak a százhúsz főnyi gyilkos csoport­nak, mely az idén április 12-én megrohanta Déva határában a visszaitélt földjeiket béké­sen méregető csángókat ; egyiküket a Marosba fojtotta, a többit súlyosan, részben életveszé­lyesen megsebesítette. Annak idején a Magyarságban beszámoltam röviden erről a merényletről, előzményei azon­ban csak most derültek ki hitelesen a meg­támadott csángók feljelentéséből. Ha a nyo­mozás eddig csak annyi eredményre vezetett, hogy egyetlen gyilkost tudott megállapítani, s azóta mint nemzeti hőst, aki kellőleg meg­állta a próbát, ezt is éppen rendőrnek nevez­ték ki, legalább annyi hasznát vegyük a bűn­ügynek, hogy ennek kapcsán kis kultúrképet mutassunk be a huszadik század Romániá­jából. Déván még a múlt század nyolcvanas évei­ben bukovinai csángók telepedtek le, akiknek külön telepük van saját bíróval. Ez a csángó­telep látja el egész Déva várost zöldségfélével, lévén lakosai legalább is olyan ügyes és szor­galmas kertészek, mint a bolgárok. Boldogul­tak is, szereztek egy kis pénzt, s 1912-ben meg tudtak venni Déva város és Haró község összeszögelésénél egy 126 holdas kincstári bir­tokot, az úgyneveeztt „Földvárt“, melynek vé­telárát teljesen kifizették, s így a telekkönyvi, átírás is megtörtént. A román uralom alatt Haró község román parasztsága rögtön igényt jelentett be erre a legelőre, hogy parcellázzák köztük. A dévai járási agrárbizottság 1924 február 25-én egyhangú határozattal elutasí­totta ezt a jogtalan kérést, mire az igénylők ügyvédül fogadták Campian Simont, a román nemzeti párt hunyadmegyei tagozatának tit­kárát. Ez azután a fellebbezés során kijárta a vármegyei agrárbizottságnál, hogy ez semmis­nek deklarálta a csángók egykori birtokvéte­­lét, továbbra is kincstári tulajdonnak állapí­totta meg a Földvárt, s ezen az alapon lefog­lalta az egész területet a román állam javára és mindjárt állami kezelésbe is vette. A hazai földigénylőket kérésükkel elutasította, s ki­mondta, hogy legelőnek kell fenntartani ezt a 126 holdat. A határozatot rögtön végrehajtották, leg­alább is azt a részét, mely elveszi a csángók jogos tulajdonát, ellenben nem hajtották végre azt a részét, hogy legelőnek tartandó fenn. Hanem rövid uton kiadták az elutasí­tott hazai földigénylőknek, akik mindjárt fel is szántották. A csángók a legfőbb törvényes fórumtól, a bukaresti agrárbizottságtól, kér­tek birtokon kívü­l revíziót, ezt 1926 március 29-én az egész területet visszaítélte jogos tu­lajdonosainak, a csángóknak, s a határozat sürgős végrehajtására utasította a vármegyei agrárbizottságot. A sürgősség Romániában is nagyon relatív forgalom, s minthogy éppen közbejött a képviselőválasztás, az agrárbizott­­ság egyáltalában nem sietett az intézkedéssel, hanem megnyugtatta a csángókat, hogy leg­közelebb visszakapják a földet, csak szavaz­zanak a kormányra és megfenyegette a ha­jóinkat, hogy elveszi tőlük a földet, ha nem szavaznak a kormányra. Hogy fenyegetései­nek nagyobb nyomatéka legyen, minthogy Haró község a román nemzeti párt híve volt, május 4-én táviratilag elrendelték a határozat végrehajtását, s másnap meg is történt az átadás, a jegyzőkönyvet azonban nem írhat­ták alá, mert közben újabb távirat jött Bu­karestből, hogy mégsem kell végrehajtani az ítéletet. Romániában értenek az ilyen szín­padi rendezéshez. A hazaiak ügyvédje kikötött magának 160.000 lej honoráriumot a föld visszaszerzé­séért, s azzal ő maga is politikai térre terelte az ügyet. Nevezetesen azt tette, hogy ott­hagyta a nemzeti pártot, az ellenzéket, belé­pett a kormánypártba, mire rögtön a megye főispánjává nevezték ki. Mint főispán, ter­mészetesen Groza miniszterrel szemben is megakadályozta a törvényes határozat végre­hajtását, úgyhogy a csángók kénytelenek vol­­tak október 13-án a temesvári Ítélőtáblán i) pert indítani a jogerős bírói határozat végre­hajtatása érdekében. A tábla 1927 február 10-én ítéletet is hozott a csángók javára, s kötelezte a földmivelésügyi minisztériumot a földek kiadására harminc napon belül. A mi­nisztérium március 7-én szabályszerű­leg a helyszínen át is adatta a visszaítélt földet, a járási agrárbizottság, mint illetékes birói fó­rum, be is vezette a csángókat a birtokba. Szóval: Van még igazság Romániában,­­ sóhajtottak fel a sokat szenvedett csángók, s aztán kimentek földjeikre, hogy megállapít­sák, mire használhatják. A hazaiak azonban elzavarták őket. Április 12-én a dévai rendőrkapitány két fegyveres rendőrt adott melléjük, hogy azok asszisztenciája mellett mérjék fel a jogtala­nul felszántott földet. Haró község­ bírája, Albu János, azonban biciklin végigjárta fa­luját, fegyverbe hívta a népet s a fegyveres parasztság bekerítette a nyolc fegyvertelen h­angót, akiknek együttvéve sem volt egyéb kézbefogni valójuk, mint egyetlen ásó és a mérőszalag. A két fegyveres rendőr jóakarata elnézése mellett Molnár Pétert, az ötgyerme­­kes apát, kivégezték s a többi is súlyos sebek­kel borítva tudott csak valahogy egy csóna­kon átmenekülni a Maros túlsó partjára. Azóta is történtek némi törvényes lépések: nevezetesen a hatóságok eltiltották a csángók­nak, hogy Molnár Péter társuk elsodrott holttestet keressek a Marosban, április 20-án pedig a rendőrség a csángó telep bírájának ajtajára kiszegezte a bukaresti földmivelés­­ügyi minisztérium legújabb rendeletét, mely a jogerős bírói ítélettel szemben odaadja a 126 holdat a hazai lázadóknak. Egyéb hiva­talos lépés még az, hogy a 120 gyi­lkos közül egyetlen egynek bűnösségét állapította meg azóta az ügyészség, azt pedig letartóztatás helyett kinevezték rendőrnek. Akiket a romániai agrárkérdések a hazai eseten túlmenően is érdekelnek, figyelmébe ajánlhatjuk Avercsen miniszterelnök tegnapi töm­ényjavaslatát, ír­­y szerint a bes­zarábiai volt államtanács­­ hontalan tagjai fejen­ként 26 hektár állami földet­ kapnak hazafias érdemeik jutalmazásául. Hogy a hazafiasság annál divatosabb legyen, parlamenti kezde­ményezésre benyújtásra került egy másik törvényjavaslat is, mely szerint Averescu miniszterelnök az államtól házat kap Buka­restben. A házat vagy építik vagy vásárol­ják — ahogy az ünnepeltnek jobban tetszik — s az állam rendezi be és tartja fenn­­ve­résen élete fogytáig, részint a háborúban, részint a konszolidálás körül szerzett érdemei elismeréséül. Romániában mindenesetre jó üz­let a hazafiasság. Ki házat kap érte, ki föl­det, kit meg rendőrré neveznek ki. 1927 Június 1, szerda Egy csikágói műtörténész Szalay András magyar festőnek tulajdonítja Leonardo da Vinci mű­veinek nagy részét Ideérkezett amerikai lapok gy Goldblei nevű, állítólag nagytekintélyű csikágói mű­történész, fantasztikus fölfedezéséről tudósít­­­nak. A csikágói tudós szerint Leonardo da Vinci képeinek nagy részét egy Szalay András nevű magyar festő festette, akinek a történe­tét állítólag évekig tartó műtörténeti kutatás után a következőkben ismerteti: Szalay András magyar fegyverkovács 1481-ben I. Ferdinánd nápolyi király szolgálatába lé­pett. Az a föltevés, hogy Szalay azzal a hat­száz magyar vitézzel került olasz földre, aki­ket Mátyás király Magyar Balázs vezetésé­­vel Alfonz nápolyi királyfi segítségére kül­dött, hogy Otranto alatt az országba betört törökökkel harcoljon. Leonardo da Vincinek a fegyverkészítés iránt való érdeklődése révén került Szalay fia a nagy festő házába, ahol a tanítványok egész serege dolgozott. A fegy­verkovács fia huszonöt esztendeig dolgozott mestere mellett. Leonardo da Vinci egyik írá­sában meg is említi, hogy Szalay Andrást Milanóban vette maga mellé. Mester és tanít­vány nagyon megszerették egymást. Az olasz mester beavatta Szalay Andrást művészetébe és csakhamar legkedvesebb tanítványa lett a mesternek. Halála előtt Szalayt tette meg ál­talános örököséül, alait ez azzal hálált meg, hogy saját dicsőségét is átadta mesterének, míg végül csaknem teljesen megfeledkeztek róla magáról. Az amerikai tudós, a tudósítás szerint, figyelmesen áttanulmány­zta Leonardo da Vinci műveit és kétségtelenül bebizonyí­totta, hogy az olasz mester balkezes volt, amit különben már Pacioli és Labba de Castiglione is megállapított róla. A balkezesség nyoma Leonardo da Vinci minden munkáján észre­vehető és ez olyan különösség, ami minden más kéztől származó munkától megkülönböz­teti. Ennek a sajátságnak az ismeretében Goldblet aprólékos fölsorolással, türelmes meg­figyeléssel megvizsgálta a mester munkáit, számszerint 53-at s ezeket elvitatja Leonardo da Vincitől és Szalay Andrásnak tulajdonítja. Goldblet szerint Szalay András a mestere a római Borgh­ese-palota híres Leda-képének, ő festette a madridi Prada múzeumi Mono Lizát, a szentpétervári Szent Annát, a Szűz a gyermekkel című képet, a milánói Keresz­telő Jánost, a londoni Női képmást, Leonardo da Vinci velencei önarcképét, a Bachust, a Krisztus-tanulmányt, a Márta és Máriát és még sok egyebet. A fantasztikusnak tetsző művészettörténeti fel­fedezést némelyest alátámaszt­ja Meres­­kovszky Leonardo da Vinci című regénye is, amely ismételten megemlékezik Andreas Sa­­lam­oról, amire Leonardo da Vinci környezete Szalay András magyar nevét olaszosította. A budapesti amerikai követségen, ahová Goldblet személyéről kérdést intéztünk, azt az információt kaptuk, hogy ilyen nevű jelenté­keny csikágói műtörténészt a követség tagjai nem ismernek, ez azonban nem jelenti azt, hogy tényleg nem létezik, mert a követség tag­jai művészettörténettel nem foglalkoznak. Petrovich Elek, a Szépművészeti Múzeum fő­igazgatója, munkatársunk kérdésére kijelen­tette, hogy a kérdésről nem nyilatkozhatok, mert azt nem ismeri eléggé, annyi azonban bizonyos, hogy olasz műtörténészek ismétel­ten foglalkoztak Andreas Salamno személyével és magyar eredetének kérdésével és kutatásaik eredményeképpen amerikai kollégáik megálla­pításait megcáfolták. Ez időszerint még eldön­tetlen, hogy kinek van igaza, az olasz állás­pontnak, vagy az amerikai Goldbletnek. A hír mindenesetre fantasztikusnak hangzik és a kérdés nagy tanulmányt igényel. mélységből törnek felszínre a 67° C meleg mik­­kénes iszapforrások. Gyógyhatások páratlan csuz, Ischias, köszvény, izzadmányok eseteiben. Napi penzióár lakással: Ther­mia Palace (luxus-szálló a fürdőkkel egybe pitve) 14 pengőtől (1-a 11.) pen­gőtől, 11-a: 7 pengőtől. Százados­ fürdőpark, strand­­sétányok. Prospektus, vizum: Eisner-droiléria, Budapest, VI. Andrássy-út 37. Telefon : Teréz áécr 24

Next