Magyarság, 1927. július (8. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 FELELŐS SZERKESZTŐS MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTOSEG: BUDAPEST VI, ARADI-U. 10. TEL.: T. 252-30, 252-31 FŐKIAD ÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET BANK-UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 152-30, 152-31 FIÓKKI ADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KÉR., ANDRÁSSY-UT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32 BUDAPEST, 1927 JULIUS 1, PÉNTEK Vili. ÉVFOLYAM 14 6. (1917.) SZÁM A MÁV Kelelv Dénes lemondásával, melyet ma a kereskedelmi miniszterhez benyújtóit, úgy látszik, az illetékes tényezők részé röl véglegessé vált az az elhatározás, mely az ország egyik legfontosabb kor mányzati és gazdaságpolitikai őrállomá­sán oly messzeható változásokat jelent hét. Bennünket nem személyi tekintetek vezetnek, mikor a MÁV elnökigazgatói állásának betöltésével foglalkozunk, hi szén nem kell rá sok szót veszteget jiünk, mily óriási nemzeti érdekek fű­ződnek hozzá az ország mai állapotá­ban, hogy ez a pozíció továbbra is olyan egyéniségre luzassék, akinek szakma­beli képességei s ezenfelül morális és hazafias hivatottsága minden kétségen felül állanak s aki az államvasutak ré vén kezére bizolt értékekkel a nemzeti nagyság és a nemzeti jövendő javára tud gazdálkodni. A magyar államvasutak történetéhez s Nagymagyarország életében betöltött szerepéhez nagy nevek történelmi em­léke és dicsősége fűződik. A Baross Gábor vagy a Ludwig Gyula munkája és emléke korszakalkotó mozzanatokat idéz föl.1 Olyan munka volt az övék, amely nagy koncepciójában az európai haladás s a nemzeti fejlődés iránti ér­zékkel, a kor szükségleteit jelentő ad­minisztratív és tehnikai feladatok meg­oldása járt együtt s amely végeredmé­nyében úszleltté és elismertté tette a magyar vasutak nevét szinte világszerte. Azok a feladatok, amelyek a háború és a forradalmak óía az államvasuíakra hárultak s amelyekkel a megcsonkított MÁV-nak jórészben továbbra is szembe kell néznie, csak növelik a múlt örök­ségének gondját s még kötelezőbbé te­szik a legféltékenyebb őrködést az ál­lami és nemzeti élet ama nagy kincsei fölöli, melyek ebben az intézményben adva. vannak. . Az újjáépítésnek és az uj viszonyok­hoz való alkalmazkodásnak nagy mun­káját eddig fényesen megoldotta az a rezsim, amelynek Kelety Dénes állott az élén. Neki és munkatársainak elvitat­hatatlan érdeme, hogy talán valamennyi intézményünk közül éppen a MÁV volt az amely leghamarabb kiküzdötte ma­gát a forradalmak és az idegen meg­szállás pusztításaiból, a tehnikai és ad­minisztratív leromlás mélységéből s az erkölcsi és szociális rendetlenség káoszá­ból. Ez a munka és ez az érdem nem lehet szükségképpen egy emberé. Mind­azok osztoznak benne, a legkisebb váltó­őrtől, vagy mozdonyvezetőtől felfelé, akik ezekben a páratlanul nehéz idők­ben, a hivatásérzet és kötelességtudás lelkesedésétől hajtva, képességeik leg­javát áldozták a közös cél érdekében. A magyar vasutas jóhirneve együtt öre­gedett a MÁV hírnevével nemzeti érzés­ben, hivatottságban, megrendithetetlen hazafiságban, bajtársi összetartásban. A magyar vasutas példaképpen járt elől. Hogy a háború iszonyú terheit és telje­sítményeit s a forradalmak és az idegen megszállás rombolásait a MÁV kihever­hette, az mindenekfölött ennek a.szel­­lemnek köszönhető. Az államvasutaknak nemcsak stra­tégiai szempontból van felbecsülhetetlen fontosságuk, s hogy ez a szervezet és szellem a jövőre is érintetlenül marad­jon, ezt nemcsak katonai vagy ország­védelmi érdekek követelik. Kulturális, szociális vagy anyagi tekintetek éppen olyan súllyal esnek a latba, s ugyan­akkora figyelmet igényelnek. Semmi sem mutatja jobban, hogy az anyagi vagy hatalmi érdekek milyen láncolata fűződik a MÁV birtokához, mint azok a kísérletek, amelyek épp az elmúlt évek során, a proletárdiktatúra óta, ismétel­ten arra törtek, hogy az állami és nem­zeti életnek ezt a hatalmas apparátusát kezükbe kaparintsák. Élénk emlékezeté­ben lehet mindenkinek, hogyan próbál­kozott annakidején egy francia érde­keltség a MÁV bérbevételével. Akik ezt a bérbeadást pártolták, arra hivatkoz­tak. bogy a bolsevizmus elleni nagy nemzetközi katonai felvonulás esetére csak egy ilyen idegen érdekeltség tudja biztosítani az államvasutak üzemképes­ségét. A másik döntő érv az- voll, hogy az államvasutak saját erejükből, kül­földi segítség igénybevétele nélkül, soha sem fognak tudni talpraállani. És ime, az elmúlt évek munkája és tapasztalata fényesen rácáfolt ezekre az argumeniu­­mokra. Kiderült, hogy se stratégiai, se politikai, se üzleti szempontból nem volt szükség az idegen beavatkozásra. Ha ezt a szörnyű ballépést annakidején el­követtük volna, Csonkamagyarország olyan módszerrel kezdte volna nemzeti újjászületését, mint amellyel valamikor a régi Törökország a maga nemzeti lé­tét és önállóságát végül aláásta. Azok a koncessziók, amelyekkel a szultánok kormányai, az idegen hatalmak és az egymással versenyző tőkecsoportok ked­véért, Törökország közlekedési üzemeit és természeti' kincseit áruba bocsátották, lassanként úrrá tették ezeket a hatalma­kat a török állam legbelsőbb ügyei­ben is. Nálunk azonban nemcsak a kívülről jövő kisajátítás veszélye fenyegetett, de innen belülről se szűntek meg az utóbbi évek során azok a törekvések, amelyek a MÁV nagyszerű organizációját anyagi és politikai érdekeltségek kezére akar­ták átjátszani. Ezek a törekvések az úgynevezett jobb kihasználás és az elő­nyösebb üzleti kezelés álarcával léptek porondra s szokásuk szerint az orszá­gos közérdekre hivatkozva, követeltek változást az államvasutak személyi ve­zetésében s kereskedelmi és közlekedési üzemvezetésében egyaránt. Ezek alatt a jelszavak alatt azonban ugyanazok az aspirációk húzódtak meg, amelyek a háború előtt már az ország annyi köz­­intézményét és annyi gazdasági értékét kisajátították s egy külön politikai és gazdasági imperializmus szolgálatába állították. Ezekkel a. kísérletekkel szem­ben a MÁV*vezetősége eddig férfiasán és megközélithetétlenül meg tudta vé­delmezni az államvasutak anyagi és po­litikai integritását. Nem lehet azonban kétség iránta, hogy a mostani változás­sal kapcsolatban újult erővel fognak föltámadni, hogy döntő rést üssenek az eddig megvihatatlan falakon s megnyis­sák az utat, éppen az elnökigazgatói pozíción keresztül, a maguk érvényesülé­séhez. A magyar kormányt roppant fe­lelősség terheli, mikor a távozó elnök­igazgató helyét uj valakivel akarja be­tölteni. Latba kell vetnie mindezeket a szempontokat s ellent kell állnia azok­nak a befolyásoknak, amelyek az utóbbi időben erejükben csak növekedtek s amelyekkel szemben a kormányzat ré­széről, egyre nagyobb vakság és indo­lencia jelentkezik. Példátlan terrorral készítik elő Romániában a választásokat Bukarest, junius 29 A Bratianu-kormány végre levetette az álarcot. Teljesen visszatért az 1922. vá­lasztás előtti állapot. Erdélyben már a ki­rándulók sem hagyhatták el vasárnap a városok területét, mert csendőrök zavarták őket vissza mindenütt, a sziguranca ház­kutatást tartott az ellenzéki pártok irodái­ban, minden nyomtatványt elkobzott, nép­­gyülések, jelölő értekezletek tartására enge­délyt nem kaptak, ahol kaptak, ott a leg­különbözőbb ürügyek alatt feloszlatták, a kiküldött bizalmiemberektöl elszedték a plakátokat a hatósági közegek, a függő helyzetben lévő magyaroktól a választói iga­zolványt „kérik“ cl a hivatalfőnökök, csend­őrök. A szabadközlekedés megszűnt, a fal­vakban barrikárok emelkednek, s hogy mindez nem mese, legvilágosabban mu­tatja Dúca belügyminiszter ma kiadott táv­irati körrendeleté: „Kategorikus rendeleteim ellenére, me­lyek szerint semmilyen esetben semmiféle ürüggyel nem szabad barrikádokat, közleke­dési engedélyeket vagy más megszorításokat alkalmazni a szabadforgalom terén a válasz­tási időszakban, folylor osan panaszok ér­keznek a különböző megyékből. Felhivom mégegyszer figyelmét kategorikus rendele­­teimre és közlöm önnel, hogy nem fogom eltűrni ezeket a visszaéléseket.“ Ezt a körrendeletét megkapta mindegyik prefektus, iktattatia is bizonyosan, hogy le­gyen mivel mosakodnia a kormánynak, ami­kor a külföld számonkéri a visszaéléseket. Egyéb célra azonban nem való. Minden me­gyébe megérkezett ugyanis diktatórikus ha­táskörrel a liberális párt egy-egy, csak a pártközpontnak felelős kiküldöttje, ez vette át a választások irányítását, ez rendelkezik minden hatósággal, ez tehet a maga kénye­­kedve szerint bármit. A prefektusok meg­kapták a belügyminisztériumban a szóbeli utasítást, hogy választási ügyekben az egész kampány alatt nem a belügyminiszter intéz­kedik, tehát bármilyen rendeletet küld, azt tegyék szónélkül irattárba. Ezt a rendelke­zést hihetőleg megismételte Tatarescu belügyi államtitkár is, aki kedden hajnalban Kolozs­várra érkezett autón. Berendelte az erdélyi megyék főispánjait, akikkel értekezletet tar­tott a főispán fogadólermében. Kora hajnal­tól közel délig tartott ez az értekezlet, aztán az összehívott hirlaptudósitóknak legépelt hosszú nyilatkozatot adott át. A nyilatkozatban egyenként is ismertette az egyes pártokat, hogy melyik mennyire veszedelmes az államra nézve, kizárólag csak a liberális párt számit és ez most egy­szerre több parlamenti ülésszakra átveszi a kormányzás felelősségét. A kisebbségek „eddigi hibáikat“ azzal tetőzték, hogy egy­mással szövetkeztek, így még fokozottan el* szigetelik magukat a kiengesztelődés és köze­ledés őszinte politikájától. Természetes, hogy, ezzel szemben a természetes reakció meg­kezdődött: a magyar reformista párt meg­alakulása már ilyen, s ilyen reakció várható ' a német tömegeknél is. (Hogy milyen áron, arról npm nyilatkozott Tatarescu.) A székely papokat a sziguranca elé citálják, a választékai hadgyakorlatra hívják b A baloldali szocialisták összes jelöltjeit, sőt a jelölőlistákat aláíró személyeket is le­tartóztatták Máramarosban, Tordd megében, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Brassó­ban. A nagyváradi letartóztatott jelöltek kö­zött van Rozványi Jenő dr. is. A nagyváradi jelöltek éhségsztrájkot kezdtek a fogságban, dé ennek ellenére láncrafüzve, gyalog kivit­ték valamennyit Körüskisjenőre, ott töltötték az éjszakát s a reggeli személyvonattal a ko­lozsvári hadbirósághoz szállították őket. Hir Szerint, a letartóztatások miatt országos sztrájkra készülnek. A magyar párt vezetőségéhez egymásután érkeznek a jelentések a kisebbségi blokk el­len folytatott választási erőszakosságokról. Háromszék megyében a sziguranca egymás­után idézi maga elé a magyar papokat, hogy e zaklatással elriassza őket a magyar párt érdekében végzett munkától. Órákon, sőt na­pokon át tartják őket a szigurancán, ahol többeknek ezt vágták a szemébe: Ha a magyarokkal akarnak szavazni, men­jenek Magyarországra, maguk bolsevikiek. Tovább folytatják azt a taktikát is, hogy a székely választópolgárokat a hadkiegészítő­­parancsnokság sorra hadgyakorlatra hívja be. Baráton a magyar párt nagygyűlését a hatóság feloszlatta. Csármáson a magyarok gyűlését a hatóság úgy tette lehetetlenné, hogy a gyűlés tartására vonatkozó kérvényt valósággal elamerikázta. Hasonlóan járt el a prefektus Aradon, ahol a gyűlés tartására beadott szabályszerűen fölszerelt kérvényt, miután az engedély­megadásához a sziguranca és a hadosztály­parancsnokság is hozzájárult, napokkal előbb benyújtották Gheorgescu prefektushoz, aki azzal az indokolással, hogy „olyan fáradt, hogy tollvonásnyi ereje sincsen", huzta-ha­­lasztotta az engedély aláírását, végül pedig elutazott vidékre, de a hivatalban meghagyta, hogy ez ügyben fenntartja magának az in­tézkedés jogát. így a nagygyűlést nem is le­hetett megtartani. Paretz Béla képviselőjelölt és Jakab ff g Elemér szenátorjelölt a lapokban volt kénytelen közzétenni az aradi rendőr­­prefektus által cenzúrázásra bekövetelt pro­­grajnbeszédét. A magyar párt kolozsvári központjában, felsőbb utasításra való utalással, detektívek jelenlek meg és a pártvezetőség tiltakozása ellenére, a párt valamennyi választási plakát­ját elkobozta, noha a pártvezetőség a plaká­tok-terjesztésénél betartotta az előirt formá­kat, sőt a plakát szövegét előzetesen is bemu­tatta a hatóságoknak. Jelentések érkeztek arról is, hogy a ma­gyar választópolgárok nem tudnak hozzá­jutni válaszló igazolványukhoz. A kolozsme­­gyei falvakban az elöljáróságok előre kihir­detnek egy időpontot, amikor az igazolvá­nyok átvehetők, azonban egészen más idő­ben érkezik meg a faluba a választói igazol­ványokat szétvivő autó, amely azonban mire hire megy, hogy álvehetők az igazolványok, már tovább is áll. , lljabb magyar jelölések Erdélyben Kolozsvári tudósítónk jelenti: Dicsőszent­­márlonban kedden fogadta el a törvényszéki elnök a magyar—szász blokk kisküküllő­­megyei jelölőlistáját. Képviselőjelöltek' Gyárfás Elemér dr., a vármegye utolsó ma-Ára t© fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék