Magyarság, 1927. július (8. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

Jesirlf A­pollim­ume Kelety Dénes benyitotta nyugdíjazási kérvényét Kelely Dénes, a MÁV­ elnökigazgatója csü­törtökön délelőtt átadta Herrmann Miksa kereskedelmi miniszternek nyugdíjazása iránti kérvényét. Ezzel egyidejűleg Kelety Dénes hosszabb szabadságra megy és hol­nap, pénteken, már el is utazik Budapestről. Hazaérkezése után már nem tér vissza régi hivatalába, ahol oly hosszú időn át folyta­tott hatalmas és nagy eredményekre vezető munkásságot, hanem az IBUSz elnöki állá­sát foglaja el. A MÁV­ elnökigazgatói teendőit egyelőre Horánszky Gyula, a MÁV. forgalmi főosztályának igazgatója látja el. Nyilatkozat A Magyarság 1923. évi j­ulius 31-én, augusztus 15-én, augusztus 18-án, október 28-án, október 30-án, november 22-én, de­cember 1-én és december 10-én megjelent számaiban közzétett cikkeket a szerkesztősé­gen kívül álló egyének, részben menekültek által szolgáltatott adatok és információk alapján a közérdeket vélvén szolgálni, jó­hiszeműen írtuk meg. Minthogy a cikkek megjelenése óta eltelt hosszabb idő lefo­lyása­latt a való tényállást módunkban állott megismerni és a Petrichevich-N­orváth Emil báró úr által közölt adatokból és bizonyíté­kokból is arra a meggyőződésre, jutottunk, hogy információink tévesek voltak, e téves információnk alapján irt cikkekben fogla­lt és vád tárgyává tehető összes tényállítások és sértő következtetések miatt őszinte saj­nálkozásunkat fejezzük ki. A Magyarság Szerkesztősége, Bethlen Rómában előkészí­tette­ a magyar—olasz keres­kedelmi szerződés revízióját A Magyar Távirati Iroda jelenti. Még Bethlen István Orof miniszterelnök római látogatása, s­orán egyéb kérdések között szóba került a­ magyar—olasz kereskedelmi szerződés revíziója is. Azóta, a két kormány gazdasági referensei a genfi világgazdasági értekezlet alkalmából közvetlen eszmecserét is folytattak erről a kérdésről, aminek ered­ményéhez képest a revíziós tárgyalások az ősz folyamán fognak megindulni. A felsőház bizottságai elfogadták a magyar-cseh kereskedelmi szerződést A felsőház külügyi, közgazdasági és köz­le­kedésügyi bizottsága csütörtökön ülést tar­tóa, amelyen Khuen-Héderváry Károly gróf előadásában letárgyalta a cseh magyar ke­reskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Hutyra Ferenc, Bornár István és Fellner Henrik felszólalása után Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter örömmel állapította meg, hogy az utóbbi időben a gazdasági po­litika iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az átalakulás kérdését a kormánynak állan­dóan tanulmányozni kell, de nem érheti be azzal, hogy csak a momentán szükségleteket tartsa szem előtt, hanem a jövő alakulása szempontjából a legszélesebb alapon kell a VASBUTOR HAZBEKKER Fiumei­ ut 3. t­iZCI­Us 48 8 H., Fi-utca 58. kérdést vizsgálnia. Elismerte, hogy az­ auto­nóm vámtarifának vannak olyan tételei, amelyek egyes iparágakat védelmeznek. Hé­vízi alá kell venni azokat a tételeket, ahol a vám útján drágítunk, általánosságban azon­ban nem térhetnénk le az ipari vámvédelem­től, ezt a mezőgazdaság sem kívánja. A liszt a kérdés egyike volt az ütközőpontoknak. Re­méli, ha az ipar is megteszi a kellő intéz­kedéseket, nem kell lemondani a malom­­iparról. Ha van megalapozott ipar, úgy az a malomipar, s ennek kellő módon való véd­el­me­zése minden irányzatú kormánynak egyik feladata kell, hogy legyen. A bizottság a javaslatot úgy átalánosság­­ban, mint részleteiben, elfogadta. Grab Gusztáv előadása Stockholmban Magyarország kereskedelmi politikájáról Stockholmból jelentik. A nemzetközi ke­reskedelmi kamara stockholmi nagygyűlésé­nek mai első plenáris ülésén Gratz Gusztáv nagyhatású beszédet mondott Magyarország kereskedelmi politikájáról- Hangoztatta, hogy Magyarország már a béketárgyaláson, valamint azóta is állandóan sürgette az utód­államokkal való szabad forgalmat. Ez az igyekvése azonban, sajnos, eredménytelen maradt és így kénytelen-kelletlen követte a többi államot az elzárkózás politikájában. Magyarország gazdasági politikájára jellem­ző, hogy elsőnek szüntette meg a behozatali és kiviteli tilalmakat. Gratz Gusztáv kifejtette ezután, hogy a fejlődés kétségtelenül a nagy gazdasági terü­letek kialakulása és szabadforgalom felé ve­zet. Ennek felismerése azonban nem ment­heti fel a kormányokat attól, hogy ettől az irányzattól függetlenül ne fejlesszék hatha­tós eszközökkel országaik gazdasági érde­keit. Az átmeneti állapotban lévő országok, mint amilyen­­Magyarország is, nem tekint­hetnek el ezeknek az eszközöknek használa­tától. Befejeztsül Gratz hangsúlyozta, hogy Magyarorszá­g j­­avuk­ban is szinte az elvér­­zésig teljesítette történeti hivatását, épúgy a jövőben is gazdasági téren a nyugati álla­mok gazdasági alapelveihez fojtja alkalmazni gazdasági politikáját. gyár főispánja, Hédr­ich János dr. medgyesi ügyvéd (szász), Guido Béla unitárius espe­res és Binder A. Gusztáv hosszú aszói földbir­tokos (szász). Szenátor jelöltek: Barabás Béla dr. decsfiszentmártoni ügyvéd, volt közjegyző és Block Henrik dr. erzsébetvárosi ügyvéd .(szász)). Óráról-órára megismétlődnek az atrocitások Tittoixtt jelentés szerint a csendőrök ott összeszedték a nemzeti paraszt­párt híveit, bekísértek a prefektúrára, ahol fekete listát készítetünk mindannyiukról, azért, hogy a választások előtt letartóztassák őket. Put­­nában a csendőrök egy liberális párti kor­tes vezetése alatt benyomultak a község­házára és­ a községi tanácsot, amely még az AvareskU kormány idejében alakult, meg­ távozásra szólították fel. Amikor a tanács ellenszegült­, a­ községi tanácsosokat véresre verték. Matyisestiben Grauer volt szenátort, a nemzeti p­arasztpárt ottani vezetőjét, egy liberálispárti kortescsoport megtámadta és olyan súlyos,éi megsebesítette, hogy kór­házba kellett szállítani. Duca belügyminiszter óránként kapja a közigazgatási hatóságok terrorjáról panasz­kodó táviratok»­. Az ellenzéki választók és a csendőrség között többhelyütt súlyos ösz­­szeütközésre ké­rült a sor. Mindenütt pofoznak a világon... A nyilatkozat leadása után magánbeszél­getésre került a sor, s ezen egyik újságíró elpanaszolta, hogy Máramarosszigeten a szi­­gorú utca berendelt 12 zsidó választót, mert az ellenzéki jelölőlistát írták alá és össze­vissza verte őket. — Mindenütt pofoznak a világon — mon­dotta megnyugtatásul mosolyogva Tatarescu s kiegészítésül még ennyit tett hozzá: — Rég megmondtam, ne mindig paktál­­janak. Ez a felelős miniszterhelyettesi nyilatko­zat kellő perspektívát nyújt, hogyan fognak lefolyni a választások. Búcsúzásul még egy igen fontos kijelentést tett a belügyminisztérium képviselője. Szó­­szerint a következőket: — A kisebbségi kérdés nem lehet alkudo­zás tárgya s a választási paktumért nem le­het árat követelni. A liberális párt hiába ígérne akármit, a román közvélemény nyo­mása alatt úgy sem tudná beváltani ígéretét. Köszönjük Tatarescunak ezt az őszinte szót. Talán okulnak belőle azok a magya­rok, akik még rövidi való megegyezésről, aknádi ott­hagyva a Magyar P­etán keresnek mandátumot kadt két ilyen képviselőjels­zer­kesztő és Engedi Emil vjle** .__ ?Sze­nátorjelöltnek pedig fellépett Bürger Albert bőrgyáros, a cionisták egyik vezetője. Remél­hetőleg utoljára, került nevük magyar lap ha­sábjára. Hogy mit értek el, eléggé illusztrálja a bel­­ü­gyminisztérium­ba érkezett rendelete, mely szerint a városi tanács az ármaximálási pla­kátokat, melyeket eddig román és magyar nyelven szerkesztett, ezentúl csakis román nyelven adhatja ki. Goldis László őrizetben Kolozsvárról jelentik: Goldis volt kultusz­minisztert lakásán őrizet alá helyezték. Gol­­disnak felsőbb parancsra nem szabad laká­sát elhagynia. A volt minisztert detektívek­­kel figyeltetik, sőt, megtiltották, hogy bárki is érintkezzék vele. Mich­a Xevér volt kép­viselője, aki be akart menni Goldis lakására, az egyik detektív revolvert szerzett. A nyakkendőt! írta: Majthényi György Reggel, áruskor felöltözött, azt mondta rá felesége: — Ejnye, de meglátszik ez a rozsda­folt az ingmellén! Nem is tudom, hogyan kerülhetett oda! . . . Alig van egypár jó inge s én úgy vigyázok ezekre a mo­sásnál ... Medgyes csak legyintett: Mindegy az már! De a felesége nem hagyta annyiban, a­­dolgot. — Várjon csak, — mondta. — Ha szélesebbre fogjuk a nyakkendőt, nem látszik meg a folt. És gondosan próbálgatta, igazgatta, hogyan lenne a legjobb. Aztán a szek­rényéhez ment. — Itt a nyakkendőtűje, azzal meg le­het úgy tűzni, hogy szélesebben álljon az a kravátli . . . Kár, hogy sose hordja! És ügyesen beszúrta a tűt. Kiskörömnyi, sötétzöld, megkövese­dett szkarabeusz volt, amit még Med­­gyes apja kapott valami Afrika-utazó barátjától. Maga már nagydiák volt, amikor aranyba foglalták és nyakken­dőlyt csináltak belőle. Valamikor sűrűn hordta, de amikor a küzködés kora be­állott, letett minden külsőségről és évek óta nem is gondolt a tűre. Mert egyre rosszabbul ment a sorsuk Évek során lassanként mind eladogatja az ékszereit s már csak az órája ma­radt meg. No, meg a tűje. A háború­ban testileg is megrokkant s az azután következő évek kiszívták a hitét, az ere­jét. Nagy álmai is megrokkantak és apró írásokká forgácsolódtak, amiket nyomorúságos pénzekért helyezett el itt, ott. Az asszony is dolgozott. Mindent megtettek, hogy fentartsák magukat De minduntalan szükségbe kerültek és el kellett valamit adniok, hogy lélegzet­hez jussanak s a lakásuk meghitt tár­gyai közül hol ezt, hol meg amazt bú­csúztatták. Nemrég egy szőnyeget adtak el; az utolsó, értékes szőnyeget. Mert­ az asz­­szonynak már úgy odavoltak a fogai, hogy rágni se tudott s a férfi se volt kü­lönben. A parkok fenyőfáiról tört le egy-egy gyantás ágacskát s azt rág­csálta, mert azt hitte, hogy ezzel eny­hitheti örökös fogfájását. De ez se tart­hatott örökké, így került sor a sző­nyegre. És most, hogy rendbehozták az asszony fogait, Medgyes is a fogorvos­hoz járt. Mielőtt elindult volna, vizes kefével eltüntetett még néhány foltot a kabát­járól, kezére húzta olcsó sárga keztyűjét és a tükörben megmutatta magának de­­resedő haját. Az utcán jutott eszébe, hogy minden vagyona ötven fillér. — No, akkor csak gyalogoljunk, — biztatta magát. — Ezt a kis pénzt nem herdáljuk el villanyosra! .­­ . Jobb lesz, ha dohányt veszek rajta, az is kifogyott már tegnap délben . . . A sarkon túl ismerőssel találkozott Elegáns, gazdag asszony volt, szemében a gondtalan élet pajkos ördögei ültek. Évtizedes ismeretség volt s ma már jó­formán csak abból állott, hogy az asz­­szony olykor-olykor ellátogatott hozzá­juk és elmesélgete, hogy miféle nyomo­rúságos odúkba jár a Jótékony Nőegy­let megbízásából. Ilyenkor Medgyes szinte azt érezte ki a szavából: ne bu­suljatok, van még nagyobb nyomorú­ság is a tieteknél! Pedig Puskásnénak esze ágában se volt, hogy megbánthatja őket, hiszen a gazdagok nem tudják, hogy még a jelenlétük is sérti a szegényt és Puskásné igazán azon volt, hogy megmutassa: egyenrangúnak tartalak­­ magammal, ha szegények vagytok is most. Medgyesné is így fogta föl a dolgot, de Medgyesben ott fájt a nyomorúság, mint valami külön ideg és valahány­szor Puskásnéval szembekerült, s meg­látta a hét pajkos ördögöt a szemében, kifényesedett ruhájában, a föld alá sze­retett volna sülyedni. — Hová, hová? — kiáltott rá Pus­kásné és a szeme ördöge odaugrott Medgyes sárga kesztyűjére, azután meg a nyakkendőtűre. — Csak nem rande­vúra? — És nevetett. — Ördöge van, hogy kitalálja! —• mondta Medgyes és derűt színészkedett az arcára, holott röstelte kopottságát a ragyogó asszony előtt. — Tán az ábrá­­zatomra van írva? — Na, ez a nyakkendőtű! — incsel­kedett tovább Puskásné. — Hát ami igaz! igaz! — sunyitotta le a fejét kesernyés tréfára kényszerülten Medgyes. —­ Megsúgom: Lábaviszi her­cegnő vár! De ne mondja meg senkinek! Legkivált a feleségem előtt hallgassa el . . . Puskásné édesen kacagott. —­ Lábaviszi hercegnő! . . . No, ez jó! Nem féltem én magát, amig tréfára áll a kedve! . . . Isten vele! A hídon a propeller füstje csapott az orrába. Medgyes elfintorította az arcát s az orrához kapott. Keze a tüh" —­ Csakugyan! ... Hátha e­l­gondolta. — Meg kelleni mit ér . . . A legközelebbi ékszerésznél hezte. — Arany nem sok van rajta , ilyen bogár se ritkaság. Tiz, t pencet, ha megér, — vélte az ék. — De én annyit se adnék érte. — No, az bizony nem sok, — holta Medgyes. — De azért valami. Volna dohányravalóm is egy időre és villamoson járhatnék a fogorvoshoz . . . Majd meglátom. Aztán megrázta a fejét. — Apámtól való egyetlen emlékem .. . Nem adom zsidókézre. Aztán, ha meg­halok, legalább ennyi arany maradjon utánam. — gondolta egy kis keserűség­gel és megint legyintett a keze fejével. Mert ez már szokásává vált, ez a le­gyintés, amivel szinte nyugtatgatta ma­gát: Mindegy az már! És ment tovább. A forgorvosnál valami homályos sa­rokba ült, mert úgy vélte, éppen eleget mutogatta a kabátja ragyogását az ut­cán. És a lábát is maga alá húzta, hi­szen a talpán is volt már egy kis folyto­nossági hiány. Nézegette a pácienseket, akik nyug­talanul lesték az órát, mert mind sietett, Isten tud­ja hová és minden pillanatban kész volt fölugrani, ha nyílt az ajtó. Egy kövér asszony a lánykáját fésülgette s az nyűgösen kapkodott az anyja nyak­lánca után. — Nem adom oda, mert nem tudsz rá vigyázni Editkém! — mondta hango­san az asszony. — A minap is elvesztet­ted a gyűrűmet, a hárommilliós gyűrű­met! Nem adom! És körülnézett, mintha arról akart meggyőződni: Hallotta-e­ min­­hárommilliós gyűrűt? És úgy meg lehetett elégedve az erede­t, mert aztán lecsatolta az arany­­s a kislány kezébe adta. •esnek eszébe jutott, hogy meg­­ná a kövér asszonynak: Mi félmilliót kaptunk a szőnyegért is kaphattunk volna, ha . . . Lővér asszony épp akkor vonult el rendelőjébe. 1927 j július 1, péntek Villanegyedben. Buda legszebb helyén Bimbó­ utca 1. száni sarokbácban (a statisztikai ■ hivatallal szemben) 2-3-4 és 5 szobás hallos lakások minden comforttal, központi fűtéssel melegvízszolgáltatással novemberre kiadók. Katona, Székely, Molnár építészek V., Szemelyni Sk­ntua 9. Telefon: SOS—28.

Next