Magyarság, 1927. július (8. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
Jesirlf Apollimume Kelety Dénes benyitotta nyugdíjazási kérvényét Kelely Dénes, a MÁV elnökigazgatója csütörtökön délelőtt átadta Herrmann Miksa kereskedelmi miniszternek nyugdíjazása iránti kérvényét. Ezzel egyidejűleg Kelety Dénes hosszabb szabadságra megy és holnap, pénteken, már el is utazik Budapestről. Hazaérkezése után már nem tér vissza régi hivatalába, ahol oly hosszú időn át folytatott hatalmas és nagy eredményekre vezető munkásságot, hanem az IBUSz elnöki állását foglaja el. A MÁV elnökigazgatói teendőit egyelőre Horánszky Gyula, a MÁV. forgalmi főosztályának igazgatója látja el. Nyilatkozat A Magyarság 1923. évi julius 31-én, augusztus 15-én, augusztus 18-án, október 28-án, október 30-án, november 22-én, december 1-én és december 10-én megjelent számaiban közzétett cikkeket a szerkesztőségen kívül álló egyének, részben menekültek által szolgáltatott adatok és információk alapján a közérdeket vélvén szolgálni, jóhiszeműen írtuk meg. Minthogy a cikkek megjelenése óta eltelt hosszabb idő lefolyásalatt a való tényállást módunkban állott megismerni és a Petrichevich-Norváth Emil báró úr által közölt adatokból és bizonyítékokból is arra a meggyőződésre, jutottunk, hogy információink tévesek voltak, e téves információnk alapján irt cikkekben foglalt és vád tárgyává tehető összes tényállítások és sértő következtetések miatt őszinte sajnálkozásunkat fejezzük ki. A Magyarság Szerkesztősége, Bethlen Rómában előkészítette a magyar—olasz kereskedelmi szerződés revízióját A Magyar Távirati Iroda jelenti. Még Bethlen István Orof miniszterelnök római látogatása, során egyéb kérdések között szóba került a magyar—olasz kereskedelmi szerződés revíziója is. Azóta, a két kormány gazdasági referensei a genfi világgazdasági értekezlet alkalmából közvetlen eszmecserét is folytattak erről a kérdésről, aminek eredményéhez képest a revíziós tárgyalások az ősz folyamán fognak megindulni. A felsőház bizottságai elfogadták a magyar-cseh kereskedelmi szerződést A felsőház külügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottsága csütörtökön ülést tartóa, amelyen Khuen-Héderváry Károly gróf előadásában letárgyalta a cseh magyar kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Hutyra Ferenc, Bornár István és Fellner Henrik felszólalása után Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter örömmel állapította meg, hogy az utóbbi időben a gazdasági politika iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az átalakulás kérdését a kormánynak állandóan tanulmányozni kell, de nem érheti be azzal, hogy csak a momentán szükségleteket tartsa szem előtt, hanem a jövő alakulása szempontjából a legszélesebb alapon kell a VASBUTOR HAZBEKKER Fiumei ut 3. tiZCIUs 48 8 H., Fi-utca 58. kérdést vizsgálnia. Elismerte, hogy az autonóm vámtarifának vannak olyan tételei, amelyek egyes iparágakat védelmeznek. Hévízi alá kell venni azokat a tételeket, ahol a vám útján drágítunk, általánosságban azonban nem térhetnénk le az ipari vámvédelemtől, ezt a mezőgazdaság sem kívánja. A liszt a kérdés egyike volt az ütközőpontoknak. Reméli, ha az ipar is megteszi a kellő intézkedéseket, nem kell lemondani a malomiparról. Ha van megalapozott ipar, úgy az a malomipar, s ennek kellő módon való védelmezése minden irányzatú kormánynak egyik feladata kell, hogy legyen. A bizottság a javaslatot úgy átalánosságban, mint részleteiben, elfogadta. Grab Gusztáv előadása Stockholmban Magyarország kereskedelmi politikájáról Stockholmból jelentik. A nemzetközi kereskedelmi kamara stockholmi nagygyűlésének mai első plenáris ülésén Gratz Gusztáv nagyhatású beszédet mondott Magyarország kereskedelmi politikájáról- Hangoztatta, hogy Magyarország már a béketárgyaláson, valamint azóta is állandóan sürgette az utódállamokkal való szabad forgalmat. Ez az igyekvése azonban, sajnos, eredménytelen maradt és így kénytelen-kelletlen követte a többi államot az elzárkózás politikájában. Magyarország gazdasági politikájára jellemző, hogy elsőnek szüntette meg a behozatali és kiviteli tilalmakat. Gratz Gusztáv kifejtette ezután, hogy a fejlődés kétségtelenül a nagy gazdasági területek kialakulása és szabadforgalom felé vezet. Ennek felismerése azonban nem mentheti fel a kormányokat attól, hogy ettől az irányzattól függetlenül ne fejlesszék hathatós eszközökkel országaik gazdasági érdekeit. Az átmeneti állapotban lévő országok, mint amilyenMagyarország is, nem tekinthetnek el ezeknek az eszközöknek használatától. Befejeztsül Gratz hangsúlyozta, hogy Magyarország javukban is szinte az elvérzésig teljesítette történeti hivatását, épúgy a jövőben is gazdasági téren a nyugati államok gazdasági alapelveihez fojtja alkalmazni gazdasági politikáját. gyár főispánja, Hédrich János dr. medgyesi ügyvéd (szász), Guido Béla unitárius esperes és Binder A. Gusztáv hosszú aszói földbirtokos (szász). Szenátor jelöltek: Barabás Béla dr. decsfiszentmártoni ügyvéd, volt közjegyző és Block Henrik dr. erzsébetvárosi ügyvéd .(szász)). Óráról-órára megismétlődnek az atrocitások Tittoixtt jelentés szerint a csendőrök ott összeszedték a nemzeti parasztpárt híveit, bekísértek a prefektúrára, ahol fekete listát készítetünk mindannyiukról, azért, hogy a választások előtt letartóztassák őket. Putnában a csendőrök egy liberális párti kortes vezetése alatt benyomultak a községházára és a községi tanácsot, amely még az AvareskU kormány idejében alakult, meg távozásra szólították fel. Amikor a tanács ellenszegült, a községi tanácsosokat véresre verték. Matyisestiben Grauer volt szenátort, a nemzeti parasztpárt ottani vezetőjét, egy liberálispárti kortescsoport megtámadta és olyan súlyos,éi megsebesítette, hogy kórházba kellett szállítani. Duca belügyminiszter óránként kapja a közigazgatási hatóságok terrorjáról panaszkodó táviratok». Az ellenzéki választók és a csendőrség között többhelyütt súlyos öszszeütközésre kérült a sor. Mindenütt pofoznak a világon... A nyilatkozat leadása után magánbeszélgetésre került a sor, s ezen egyik újságíró elpanaszolta, hogy Máramarosszigeten a szigorú utca berendelt 12 zsidó választót, mert az ellenzéki jelölőlistát írták alá és összevissza verte őket. — Mindenütt pofoznak a világon — mondotta megnyugtatásul mosolyogva Tatarescu s kiegészítésül még ennyit tett hozzá: — Rég megmondtam, ne mindig paktáljanak. Ez a felelős miniszterhelyettesi nyilatkozat kellő perspektívát nyújt, hogyan fognak lefolyni a választások. Búcsúzásul még egy igen fontos kijelentést tett a belügyminisztérium képviselője. Szószerint a következőket: — A kisebbségi kérdés nem lehet alkudozás tárgya s a választási paktumért nem lehet árat követelni. A liberális párt hiába ígérne akármit, a román közvélemény nyomása alatt úgy sem tudná beváltani ígéretét. Köszönjük Tatarescunak ezt az őszinte szót. Talán okulnak belőle azok a magyarok, akik még rövidi való megegyezésről, aknádi otthagyva a Magyar Petán keresnek mandátumot kadt két ilyen képviselőjelszerkesztő és Engedi Emil vjle** .__ ?Szenátorjelöltnek pedig fellépett Bürger Albert bőrgyáros, a cionisták egyik vezetője. Remélhetőleg utoljára, került nevük magyar lap hasábjára. Hogy mit értek el, eléggé illusztrálja a belügyminisztériumba érkezett rendelete, mely szerint a városi tanács az ármaximálási plakátokat, melyeket eddig román és magyar nyelven szerkesztett, ezentúl csakis román nyelven adhatja ki. Goldis László őrizetben Kolozsvárról jelentik: Goldis volt kultuszminisztert lakásán őrizet alá helyezték. Goldisnak felsőbb parancsra nem szabad lakását elhagynia. A volt minisztert detektívekkel figyeltetik, sőt, megtiltották, hogy bárki is érintkezzék vele. Micha Xevér volt képviselője, aki be akart menni Goldis lakására, az egyik detektív revolvert szerzett. A nyakkendőt! írta: Majthényi György Reggel, áruskor felöltözött, azt mondta rá felesége: — Ejnye, de meglátszik ez a rozsdafolt az ingmellén! Nem is tudom, hogyan kerülhetett oda! . . . Alig van egypár jó inge s én úgy vigyázok ezekre a mosásnál ... Medgyes csak legyintett: Mindegy az már! De a felesége nem hagyta annyiban, adolgot. — Várjon csak, — mondta. — Ha szélesebbre fogjuk a nyakkendőt, nem látszik meg a folt. És gondosan próbálgatta, igazgatta, hogyan lenne a legjobb. Aztán a szekrényéhez ment. — Itt a nyakkendőtűje, azzal meg lehet úgy tűzni, hogy szélesebben álljon az a kravátli . . . Kár, hogy sose hordja! És ügyesen beszúrta a tűt. Kiskörömnyi, sötétzöld, megkövesedett szkarabeusz volt, amit még Medgyes apja kapott valami Afrika-utazó barátjától. Maga már nagydiák volt, amikor aranyba foglalták és nyakkendőlyt csináltak belőle. Valamikor sűrűn hordta, de amikor a küzködés kora beállott, letett minden külsőségről és évek óta nem is gondolt a tűre. Mert egyre rosszabbul ment a sorsuk Évek során lassanként mind eladogatja az ékszereit s már csak az órája maradt meg. No, meg a tűje. A háborúban testileg is megrokkant s az azután következő évek kiszívták a hitét, az erejét. Nagy álmai is megrokkantak és apró írásokká forgácsolódtak, amiket nyomorúságos pénzekért helyezett el itt, ott. Az asszony is dolgozott. Mindent megtettek, hogy fentartsák magukat De minduntalan szükségbe kerültek és el kellett valamit adniok, hogy lélegzethez jussanak s a lakásuk meghitt tárgyai közül hol ezt, hol meg amazt búcsúztatták. Nemrég egy szőnyeget adtak el; az utolsó, értékes szőnyeget. Mert az aszszonynak már úgy odavoltak a fogai, hogy rágni se tudott s a férfi se volt különben. A parkok fenyőfáiról tört le egy-egy gyantás ágacskát s azt rágcsálta, mert azt hitte, hogy ezzel enyhitheti örökös fogfájását. De ez se tarthatott örökké, így került sor a szőnyegre. És most, hogy rendbehozták az asszony fogait, Medgyes is a fogorvoshoz járt. Mielőtt elindult volna, vizes kefével eltüntetett még néhány foltot a kabátjáról, kezére húzta olcsó sárga keztyűjét és a tükörben megmutatta magának deresedő haját. Az utcán jutott eszébe, hogy minden vagyona ötven fillér. — No, akkor csak gyalogoljunk, — biztatta magát. — Ezt a kis pénzt nem herdáljuk el villanyosra! . . Jobb lesz, ha dohányt veszek rajta, az is kifogyott már tegnap délben . . . A sarkon túl ismerőssel találkozott Elegáns, gazdag asszony volt, szemében a gondtalan élet pajkos ördögei ültek. Évtizedes ismeretség volt s ma már jóformán csak abból állott, hogy az aszszony olykor-olykor ellátogatott hozzájuk és elmesélgete, hogy miféle nyomorúságos odúkba jár a Jótékony Nőegylet megbízásából. Ilyenkor Medgyes szinte azt érezte ki a szavából: ne busuljatok, van még nagyobb nyomorúság is a tieteknél! Pedig Puskásnénak esze ágában se volt, hogy megbánthatja őket, hiszen a gazdagok nem tudják, hogy még a jelenlétük is sérti a szegényt és Puskásné igazán azon volt, hogy megmutassa: egyenrangúnak tartalak magammal, ha szegények vagytok is most. Medgyesné is így fogta föl a dolgot, de Medgyesben ott fájt a nyomorúság, mint valami külön ideg és valahányszor Puskásnéval szembekerült, s meglátta a hét pajkos ördögöt a szemében, kifényesedett ruhájában, a föld alá szeretett volna sülyedni. — Hová, hová? — kiáltott rá Puskásné és a szeme ördöge odaugrott Medgyes sárga kesztyűjére, azután meg a nyakkendőtűre. — Csak nem randevúra? — És nevetett. — Ördöge van, hogy kitalálja! —• mondta Medgyes és derűt színészkedett az arcára, holott röstelte kopottságát a ragyogó asszony előtt. — Tán az ábrázatomra van írva? — Na, ez a nyakkendőtű! — incselkedett tovább Puskásné. — Hát ami igaz! igaz! — sunyitotta le a fejét kesernyés tréfára kényszerülten Medgyes. — Megsúgom: Lábaviszi hercegnő vár! De ne mondja meg senkinek! Legkivált a feleségem előtt hallgassa el . . . Puskásné édesen kacagott. — Lábaviszi hercegnő! . . . No, ez jó! Nem féltem én magát, amig tréfára áll a kedve! . . . Isten vele! A hídon a propeller füstje csapott az orrába. Medgyes elfintorította az arcát s az orrához kapott. Keze a tüh" — Csakugyan! ... Hátha elgondolta. — Meg kelleni mit ér . . . A legközelebbi ékszerésznél hezte. — Arany nem sok van rajta , ilyen bogár se ritkaság. Tiz, t pencet, ha megér, — vélte az ék. — De én annyit se adnék érte. — No, az bizony nem sok, — holta Medgyes. — De azért valami. Volna dohányravalóm is egy időre és villamoson járhatnék a fogorvoshoz . . . Majd meglátom. Aztán megrázta a fejét. — Apámtól való egyetlen emlékem .. . Nem adom zsidókézre. Aztán, ha meghalok, legalább ennyi arany maradjon utánam. — gondolta egy kis keserűséggel és megint legyintett a keze fejével. Mert ez már szokásává vált, ez a legyintés, amivel szinte nyugtatgatta magát: Mindegy az már! És ment tovább. A forgorvosnál valami homályos sarokba ült, mert úgy vélte, éppen eleget mutogatta a kabátja ragyogását az utcán. És a lábát is maga alá húzta, hiszen a talpán is volt már egy kis folytonossági hiány. Nézegette a pácienseket, akik nyugtalanul lesték az órát, mert mind sietett, Isten tudja hová és minden pillanatban kész volt fölugrani, ha nyílt az ajtó. Egy kövér asszony a lánykáját fésülgette s az nyűgösen kapkodott az anyja nyaklánca után. — Nem adom oda, mert nem tudsz rá vigyázni Editkém! — mondta hangosan az asszony. — A minap is elvesztetted a gyűrűmet, a hárommilliós gyűrűmet! Nem adom! És körülnézett, mintha arról akart meggyőződni: Hallotta-e minhárommilliós gyűrűt? És úgy meg lehetett elégedve az eredet, mert aztán lecsatolta az aranys a kislány kezébe adta. •esnek eszébe jutott, hogy megná a kövér asszonynak: Mi félmilliót kaptunk a szőnyegért is kaphattunk volna, ha . . . Lővér asszony épp akkor vonult el rendelőjébe. 1927 j július 1, péntek Villanegyedben. Buda legszebb helyén Bimbó utca 1. száni sarokbácban (a statisztikai ■ hivatallal szemben) 2-3-4 és 5 szobás hallos lakások minden comforttal, központi fűtéssel melegvízszolgáltatással novemberre kiadók. Katona, Székely, Molnár építészek V., Szemelyni Skntua 9. Telefon: SOS—28.